A Transylvania Trust Alapítvány (TTA) az erdélyi épített-örökségvédelmi tevékenység menedzsereként 1996 óta mûködik. Az (erdélyi magyar) oktatásban annyiban érdekelt, amennyiben annak az erdélyi örökségvédelmi tevékenységben szerepe van. Ilyen vonatkozásban rendelkezik oktatási stratégiával is, melynek kézzelfogható eredménye - többek között - a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében (román és magyar nyelven párhuzamosan) mûködô 4 szemeszteres posztgraduális épített-örökségvédelmi interdiszciplináris szakosító képzés, illetve az angol Institute for Historic Building Conservationnal közösen szervezett nagyenyedi épített-örökségfelújításra szakosító szakmunkástanfolyam. Ezek mellett a TTA rendelkezik az erdélyi épített-örökség felújításában érdekelt szakemberek tudományos munkájának keretet teremtô háttérintézményével - a Transylvania Trust Dokumentációs és Kutatási Központtal -, melynek keretei között már most is több mint 20 belsô munkatársa vesz részt számos alapkutatási programban, éspedig: "Erdélyi kazettás mennyezetek és falképek állagfelmérése és védelme 1997-2005"; "Az erdélyi pusztuló épített-örökség állagfelmérése és védelme 1998-2010"; "Az erdélyi népi építészeti örökség állagfelmérése és védelme 1999-2010" stb.

A TTA ügyvezetô igazgatója - dr. Szabó Bálint - a Kolozsvári Mûszaki Egyetem Építész Karának professzora. Ezúttal, "magán" tudományos háttérintézmény vezetôjeként (de "a piacról élô" aktív tartószerkezet szakértôjeként is), az alapítvány vezetô munkatársaival - Hegedûs Csillával, Krizsán Imolával, Makkay Dorottyával, Furu Árpáddal, Maksay Ádámmal és Szabó Sámuellel - konzultálva, a kutató-tervezô tevékenységben dolgozó szakemberek szemszögébôl próbál szólni az erdélyi magyarok felsôfokú oktatásáról. Gyakorló (erdélyi magyar, egyetemet végzett) szakemberekként mindenekelôtt a kompetenciára és a versenyképességre való felkészítést igényeljük és kérjük számon minden (természetszerûen az erdélyi és magyar) felsôfokú oktatási intézménytôl (is).

Mindenekelôtt szívbôl üdvözöljük a romániai magyar magánegyetem megszületését szavatoló magyar kormányhatározatot. Alapvetôen egyetértünk a Romániai magyar magánegyetem címû vitaindító tanulmány eszméivel. kiegészítéseinkkel, pontosításainkkal remélhetôleg hozzájárulunk ahhoz, hogy a Kuratórium mielôbb elkészítse az egyetem létrehozásának stratégiai tervét.

A globalizáció nemzetiségpolitikai következményeként - de más folyamatok eredményeképpen is - a nemzetállamok ideje lassan lejár: ha 15-20 évig az erdélyi magyarság nem követi más kisebbségek példáját, nem olvad be és nem futamodik meg, Erdélyben életerôs magyar közösség maradhat meg, akár a Trianon szabta határok között is. A helyben maradás, megmaradás feltételeinek biztosítása tehát elsôrendû és azonnali feladata mindazoknak, akik tudnak és akarnak tenni az erdélyi magyarságért.

2. Biztosak vagyunk abban, hogy a helyben maradás egyik alapfeltétele a nemzeti kisebbségi komplexus megfelelô kezelése. Az is köztudott, hogy mindenütt e kérdés kezelésének sarkalatos pontja a kisebbségi oktatás megnyugtató megoldása. A felsôfokú kisebbségi oktatásé is. Az erdélyi magyar egyetemek stratégiájának kidolgozásakor kötelezôen figyelni kell tehát a nemzetiségi komplexust determináló tényezôkre, és elô kell segíteni ezek kezelését és (ha ez egyáltalán lehetséges) fokozatos felszámolását.

3. a kisebbségi komplexus kezelése a felsôoktatás szintjén sok mindent feltételez. Mi most az elitértelmiség egyetemi és tudományos érvényesülésének biztosításáról kívánunk szólni. Ma, ha erdélyi magyar (különösen mûszaki, mezôgazdasági, zenei vagy képzômûvészeti pályán) tudományos vagy egyetemi karrierre vágyik, azt Magyarországon vagy azon túl kell keresnie. Magyarnak mûszaki, agrártudományi egyetemen, képzômûvészeti vagy zenemûvészeti akadémián tanítani csak elvétve sikerül Erdélyben. Az egyetemi karrierre vágyó erdélyi magyar elitértelmiségi Erdélyben tartásához - az erdélyi többségi társadalmi tudat (és akarat) jelenlegi szintjén - nélkülözhetetlenek a befogadó magyar irányítású, autonómiával rendelkezô oktatási intézmények.

4. A tudományos (állami) háttérintézetek - ha elvétve vannak is ilyenek - Erdély-szerte halódnak (ne feledjük, ezeket az intézményeket tudatosan sorvasztotta el a kommunista és a posztkommunista országos vezetés, mert nem volt rájuk szüksége). Márpedig a magyar irányítású oktatási intézmények mellett szükség van (erdélyi) magyar érdekek szerint szervezôdô tudományos háttérintézetekre, ahol magyar vezetéssel, magyar szakembereknek biztosítanak munkahelyet, ahol erdélyi (romániai) prioritásokat oldanak meg - egyetértésben a hasonló prioritásokban gondolkozó többségiekkel. Nem az a legfontosabb, hogy ezekben a laboratóriumokban milyen nyelven beszélnek - legfeljebb szubjektív, kényelmi szempontból -, a lényeg, hogy érdeme szerint lehessen magyar az igazgató, a program-koordinátorok, de más - nem vezetô - munkatársak is.

5. Lényeges a fiatal kutatók szakmai fejlôdésének biztosítása. A doktorátus intézményrendszerébe való bekapcsolódást ne gátolják nemzetiségi szempontok. Legyen annyi doktorátust vezetô (magyar irányítás alatt álló) intézmény (részleg), amennyire szüksége van az erdélyi magyar közösség doktorálni vágyó részének. Illetve, hogy ne nemzetiségi hovatartozás függvénye legyen a doktorálás lehetôsége, vagy egy rendesen felszerelt laboratóriumba való bejutás.

6. Legyen szabad (erdélyi magyar) elhatározás kérdése, hogy ki milyen mértékben és fokon akar részesülni anyanyelvû oktatásban. A kérdés komplex, és több szemszögbôl kell vizsgálni. Természetesen lényeges és fontos az alapfogalmak megértése, az anyanyelven való gondolkodás. Kötelezô a magyar iskolák tanári karának anyanyelvû oktatása. A szaknyelveknek az elsajátítása is létkérdés. De az óvodától a doktorátusig, az iskolától a zseniképzés irányába haladva a szakmai tökéletesedésben, a tudományos életben, a karrierépítésben nem elég a szaknyelvet csupán magyarul szépen, közérthetôen beszélni. Romániában a román nyelv, a világban világnyelv ismerete nélkül versenyképesség nincs! A román szakmai társadalommal, a világ szakmai társadalmaival érintkezni, együtt dolgozni csak akkor lehet, ha értjük a nyelvüket, a gondolkozási mechanizmusukat. Erdélyi szakemberek alapvetô problémája, hogy nem csak nem beszélnek jól angolul, de nem ismerik a megfelelô szakszavak mellett az angol gondolkodásmódot sem! Ezt pedig akkor lehet könnyen elsajátítani, ha az elôadások egy részét angolul hallgatják. Nem beszélve arról, hogy akkor minden gond nélkül lehet (magyarul vagy románul nem tudó) vendégtanárokat fogadni, ami szintén létkérdés. Persze, ha az oktatás csak angol nyelvû, azt hibának érezzük, ugyanúgy mintha csak román nyelvû: a diákok nem tanulják meg sem románul, sem magyarul a szakkifejezéseket (illetve a gondolkozási módot) és saját országukban kerülnek hátrányos helyzetbe.

7. A felsôfokú oktatás célja a Romániában helytállni tudó erdélyi magyar értelmiségi képzése. Ezért ennek ismernie kell a román szaknyelvet, a román szaktörvénykezést, hogy a román szakemberekkel egyenlô rangú versenytárssá válhasson. Aki erre nem képes, inkább kivándorol. Persze, mindig voltak s lesznek erdélyi magyarok, akik kényelmi szempontokból távoznak. De aki vállalja a nagyobb erôfeszítést a helyben maradás érdekében, annak teremtsünk versenyképes feltételeket. Példa: a Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében Kolozsváron 1998-ban mûemlékvédelmi szakmérnök-képzés indult: 4 szemeszteres, 600 órás posztgraduális szakosító képzés. Románul és magyarul. Menet közben arra kellett rájönnünk, hogy a magyar hallgatók - bár mindegyikük románul végezte a mûszaki egyetemet és beszélik a román építôipari szaknyelvet - a történeti épületekkel kapcsolatos speciális szakszavakat nem tudják se románul, se magyarul. Azt a csak a történeti épületek összefüggésében használatos 1000-1500 szakkifejezést, ami nélkül viszont nem tudunk versenyben maradni ebben a szakmában. Arra gondoltunk: a tantárgyak egy részét (maximum 25%-át) a következôkben románul adjuk elô. A szaktanárokat, a magyar anyanyelvûeket és a románul tanítókat is, a szakmérnöki tanfolyam magyar vezetôsége nevezi ki.

8. hálózatban kell gondolkozni - Erdélyi Magyar Egyetemi hálózatban. A hálózatba tartozhatnak állami és magánegyetemek, hagyományosabb és modernebb képzésformák egyaránt. A létezô kereteket folyamatosan bôvíteni és építeni kell ott, ahol erre igény van, és esetleg a helyi hatóságok is besegítenek (megfelelô fizetés, lakás, letelepedéssel járó jogok stb.). Nem vagyunk meggyôzôdve arról, hogy csak az egyetlen magyar egyetem gondolata az üdvözítô. Nem látjuk, miért ne lehetne több egyeteme az erdélyi magyarságnak? Tudtunkkal, mai európai normák szerint a 1,5-2 milliós erdélyi magyarságnak 45-60 000 egyetemistája lehet, akik nyugodtan tanulhatnak 4-5 egyetemen. Lehet tehát partiumi egyetem is, kolozsvári is, székelyföldi (akár 3) is. Az Erdélyi magyarság szellemi fôvárosa ma Kolozsvár! De, hogy ez 20-25 év múlva is így lesz-e, nem biztos, ezért kellene már az elejétôl hálózatban gondolkodni. Természetesen, ha a kezdeti vendégtanár megoldásra gondolunk, a partiumi egyetem van elônyösebb helyzetben: könnyebb Szegedrôl, Debrecenbôl (vagy akár Budapestrôl, Pécsrôl) átjárni tanítania a Partiumba, mint a Székelyföldre.

9. Az Erdélyi Magyar Egyetemi Hálózat tagja lehet bármely - román állami engedéllyel Erdély területén mûködô, (sajátos célkitûzéseinek megvalósítása érdekében, saját szellemiségének kialakításáért) autonómiával rendelkezô - felsôfokú oktatási - vagy tudományos háttérintézmény, függetlenül attól, hogy rendelkezik vagy sem román állami költségvetési támogatással (tehát állami vagy magánegyetem), melyeknek oktatáspolitikai célkitûzései az erdélyi magyar társadalom érdekeit, jövôjét szolgálják. Ha az erdélyi magyarság érdekei a többnyelvûséget feltételezik (bizonyos órákat románul vagy valamilyen világnyelven oktatnak - például angolul), akkor fel kell ezt is vállalni. A távoktatásnak szintén meg kell találni a helyét, bár az egyetemi légkör, az egyetemi környezet szükséges kelléke az értelmiségivé válás folyamatának, a távoktatást tehát abszolutizálni nem szabad. Más kérdés, hogy lehetôséget kell teremteni a magyar és a román diákság együttgondolkodására. Ezért nem megoldás, ha egy egyetemben gondolkozunk és azt a székelyföldre telepítjük; a székelyföldi egyetem szükséglet, de nem egyetlen alternatíva!

12. Az egyetemalapítást párhuzamosan kell kezelni a tudományos háttérintézmény-rendszer kiépítésével. A háttérintézmény-rendszernek is több lábon kell állnia, az egyetemekhez hasonlóan itt is számolni kell a létezô állami központokkal, létre kell hozni az erdélyi Magyar Tudományos háttérintézmény-hálózatot, melynek használható tagjai lehetnek az olyan tudományos mûhelyek, mint pl. a Transylvania Trust Alapítvány Épített-örökségvédelmi Dokumentációs és Kutatási Központja, mely 1996-tól létezik, és tudományos rangját mindenütt a világon elismerik. A háttérintézmény-hálózat feltérképezéséhez, fejlesztéséhez azonnal hozzá kell kezdeni, elsôsorban ott, ahol erre már alap van. Megint csak példaképpen: a Transylvania Trust Alapítvány 20 fôs csoportjára ilyen értelemben alapozni lehet, hiszen az épületfelújítás olyan tudományos szintû mûhelye van kialakulóban, ami az Erdélyi Magyar Mûszaki Egyetem megfelelô szakának, az épületfelújítás számára kiváló háttérintézményé alakítható, különösen, hogy Sepsiszentgyörgyön erôs székelyföldi bázissal rendelkezik, és hogy már mûködtet is a Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében kétnyelvû posztgraduális épített-örökségvédelmi képzést.

13. Az Erdélyi Magyar Egyetemi Hálózatot professzionális Megvalósíthatósági Tanulmány alapján kell létrehozni. A Megvalósíthatósági Tanulmány sokkal körültekintôbb, mint a stratégia. Ha ez utóbbi elveket rögzít - minél általánosabbakat -, annál jobb, a Megvalósíthatósági Tanulmány részletekre kitérôen foglalkozik az elvárásokkal és azok realizálásával. A Megvalósíthatósági Tanulmányhoz azonnal hozzá kell fogni, a magyar kormányzati támogatásból annyit fordítani erre, amennyit kell. A feladat olyan méretû, hogy lehetetlen önkéntes munka formájában véghezvinni. Egy fontos részletkérdést is tisztázni kell: magyar állami érdek-e az egyetemalapítás, szabad-e a magyar adófizetôk pénzét erdélyi magánegyetemre költeni? (Szerintünk el kellene magyarázni sürgôsen és közérthetôen: mit nyer a magyar adófizetô polgár, ha az erdélyi magyarságnak önálló egyetemi hálózata van.) A Megvalósíthatósági tanulmányt minél szélesebb körben kell elkészíteni és megvitatni: magyarországi és erdélyi közös munkának kell lennie. Lényeges a mûszaki értelmiség bevonása: a Sapientia Alapítvány Kuratóriumában nincs mûszaki szakember. Véleményünk szerint ez baj, hiszen szerte a világon a tudományegyetemek és a mûszaki egyetemek szelleme alapvetôen különbözik: az elsô fôleg vizsgál, kutat a második beavatkozik, változtat és erre nevel! Persze nem kell föltétlenül Kuratóriumot változtatni - történeti egyházainknak jogában áll, hogy ne bízzanak a mûszaki értelmiségiekben, de kapjon megbízatást egy - mûszakiakból is álló - megvalósíthatósági tanulmányt elkészítô csoport, amely szakszerûen - és a mûszaki oktatás szempontjait is figyelembe véve - tud lépni.

Csak versenyképes (erdélyi magyar) szakembereket szabad nevelni a(z erdélyi magyar) felsôfokú oktatási rendszerben is. Ez elsôrendû szempont. Ennek kell alárendelni minden mást.

Saját egyetemre van szüksége az erdélyi magyar közösségnek, mert ez hosszabb távon biztosítja létét. Az Erdélyi magyar felsôoktatási hálózat létrehozásának kérdéskörét az erdélyi magyarság fennmaradásának kontextusában tanácsos vizsgálni. A magyar vezetés garantálja legbiztosabban az erdélyi magyarság érdekeinek szem elôtt tartását. Ezek az érdekek az egyetemtelepítésben, a karok, szakok létrehozásában, szakosítási irányok és diáklétszám kialakításában meghatározóak. Állandóan figyelni kell a nemzetiségi komplexus kezelésére.

Állami és magán, multikulturális és önálló magyar egyetemek párhuzamosan létezhetnek és mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága. Az önálló magyar állami egyetemhez joga van az adófizetô erdélyi magyarságnak, az önálló (magyar) magánegyetem mindig szükséges alternatíva egy kisebbségi népcsoport számára, a multikulturális egyetemek pedig a pillanatnyi többségi-kisebbségi konszenzus nyújtotta lehetôség, a távlatokban - ideális tartalommal megtöltve - a jövôt jelenthetik. A többfajta egyetem nem elvetendô, sokszínûbbé teszi az oktatási palettát, növeli a(z) (erdélyi magyar) szellemi központok számát, versenyfeltételeket teremt, és nem utolsósorban mellérendelt tudományos háttérintézményeket.

Erdélyi magyar felsôoktatási hálózat létrehozása szükséges. A hálózathoz oktatási egységek és tudományos háttérintézmények tartoznának; esetleg más-más kötöttségi szinten, de az egységes stratégiai szempontok szerint kapnának helyet benne mindazon intézmények, amelyeknek szerepük van az erdélyi magyarság felsôfokú oktatásában. A fent említett oktatási formákon kívül e hálózatba bevonhatók esetleg az Erdélyben mûködô, Romániában nem akkreditált, magyarországi intézmények kihelyezett részlegei, illetve kapcsolatok építhetôk ki többségi vezetésû intézmények keretében mûködô karokkal, szakokkal, tanszékekkel. A két utolsó forma esetében az együvé tartozás lehetôségeit esetenként kell megvizsgálni.

Az Erdélyi Magyar Felsôoktatási Hálózatot fokozatosan lehet csak kialakítani. A fokozatosság nélkülözhetetlen, mert csak így lehet a diák- és tanárlétszámot növelni, egyetemeket telepíteni oda, ahol nem volt, illetve magyarul oktatni olyan szakokon, ahol soha nem oktattak. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy az oktatás elindításához, fenntartásához sok, nagyon sok pénzre van szükség, és még többre a háttérintézmények kialakításához.

A fokozatosság kötelezô volta prioritásokat feltételez, melyeket a lehetôségek is szabályoznak. Például a háttérintézményeket azonnal lehet fejleszteni, munkahelyeket teremtve elsôsorban fiatal potenciális tanársegédek számára. Ezeket az intézményeket az egyetemi káderképzés bölcsôivé lehet tenni, miközben a gazdaság számára dolgoznak, hiszen ezek a háttérintézmények a továbbiakban is elsôsorban a piacról élnek. Az is tény, hogy egyre égetôbb szükség van a kutatóbázis fejlesztésére, a kutatóközpontok kiépítésére. Az elitértelmiség Erdélyben maradását az is döntôen befolyásolja, hogy helyben kutathat-e az erdélyi gazdaság számára.

Az Erdélyi Magyar Felsôoktatási Hálózathoz tartozóak - a törvényszabta keretek között (akkreditálás) - az önálló döntés jogaival élnek. Az oktatás nyelvének pontosítása is az egyetemi autonómia része legyen. Az egyetemek szenátusa, esetenként a kari tanácsok, akár a tanszékek vezetôsége is dönthessen. Esetleg határozatba lehet foglalni az anyanyelven tartandó órák minimális részarányát (mondjuk 50%), illetve a román vagy az angol nyelven tartandók maximális részarányt (mondjuk 25-25%). A részletek az egyetemi közösségek (tanárok és diákok) dolga és felelôssége.