(Összeállította Balázs Sándor. In Jakabffy Elemér: Nemzetiségpolitikai
írások. Kriterion, Bukarest, 1993, 252–254.)

1881

Május 17-én született Lugoson.

1904

Jogi tanulmányainak elvégzése után Mit kell tennünk első sorban a gazdasági
cselédkérdés, megoldása érdekében? címmel Budapesten megjelenteti első
munkáját.

1910

Országgyűlési képviselővé választják a boksabányai kerületben; ezt a
tisztséget a Nemzeti Munkapárt tagjaként 1918-ig tölti be.

1914

Határozati javaslatot dolgoz ki a magyar parlamentben a nemzetiségek
jogegyenlőségére, művelődési, gazdasági haladására vonatkozóan.

1917

A magyar parlamentben kiáll a mellett, hogy demokratikusan kiegészítsék
a szavazati jogot.

1918

A románok hazánkban és a román királyságban címmel kultúr- és szociálpolitikai
tanulmányt ad ki Budapesten.

Közli A választójogi bizottság tagjai a nők választójogáról című írását.

Részt vesz Bécsben a monarchia bukását jelentő utolsó parlamenti ülésen,
majd az őszirózsás forradalom eseményeit visszavonultan, tartózkodva szemléli.

1922

Megindítja a Magyar Kisebbség című lugosi nemzetiségpolitikai szemlét.

1923

Román, német és francia nyelven kiadja a Magyar Kisebbség testvérlapját
(Glasul Minorităților, Die Stimme der Ninderheit, La voix des Minorités).

Összeállítja Erdély statisztikáját; ebben számos addigi adatközlést
helyesbít; e közleményéért bírósági eljárást indítanak ellene.

1924

Megjelenik riportsorozata Tibiscum címmel.

Megválasztják a megalakult Magyar Párt egyik alelnökének.

1925

Dokumentumokat közöl Adatok Krassó vármegye múltjából címmel.

Közli Az 1790-91-iki magyar országgyűlés előzményei Krassó vármegyében
című tanulmányát.

1927

Megválasztják parlamenti képviselőnek, de a Német Párttal kötött egyezmény
alapján e párt javára lemond mandátumáról.

1928

Bihar megyében megválasztják országgyűlési képviselőnek.

Beszédet mond Genfben a szervezett nemzetkisebbségek kongresszusán.

1930

Közreadja Emlékezéseim Tisza István grófról című írását.

1931

Adatok a románság történetéhez a magyar uralom alatt címmel dokumentumokat
ad közre.

Ünneplő beszédek címmel kötetbe foglalja beszédeit.

Kikerül a nyomdából Adatok az 1848 év eseményéhez Krassó vármegyében
című történelmi munkája.

Szatmár megye parlamenti képviselője lesz.

1932

Újból megválasztják Szatmár megyében parlamenti képviselőnek.

Előadást tart a szervezett nemzetkisebbségek bécsi kongresszusán.

1934

Megjelenik az Ünneplő beszédek második sorozata.

A genfi nemzetkisebbségi kongresszuson javaslatot terjeszt be a kisebbségi
kérdést tanulmányozó bizottság felállítására nézve.

1935

Újra megválasztják a Magyar Párt országos alelnökévé.

1936

A Népszövetség megreformálására vonatkozó tervezetet nyújt be a nemzetkisebbségek
genfi kongresszusán.

1937

Megjelenik az Ünneplő beszédek harmadik sorozata.

Beszédet tart a Magyar Párt sepsiszentgyörgyi nagygyűlésén.

1939

Megtartja székfoglaló beszédét a Magyar Tudományos Akadémián.

Páll György szerzőtársával Budapesten kiadja A bánsági magyarság húsz
éve Romániában, 1918–1938 című könyvét.

1940

Közli Krassó-Szörény vármegye története, különös tekintettel a nemzetiségi
kérdésre című tanulmányát.

A Magyar Kisebbségből különlenyomatként megjelenteti a Kérelmek, határozatok,
javaslatok és törvényes intézkedések az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldására
másfél évszázad alatt című összegező tanulmányát.

1942

Szeptemberben a hatóságok betiltják a Magyar Kisebbséget.

1943

Bekapcsolódik a Magyar Népközösség munkájába.

1944

Augusztusban Zaguzsénon letartóztatják, Lugosra, majd Bukarestbe internálják.
(Lényegében túszul ejtik, ezzel akarják az Észak-Erdélyben maradt Hațieganu
Emil biztonságát kikényszeríteni.)

1945

Áprilisban szabadon engedik, októberben a Magyar Népszövetség vezetői
felkeresik Zaguzsénon, felkérik, kapcsolódjék be a munkába, de ő visszautasítja.

1949

Márciusban Zaguzsén elhagyására kényszerítik, Hátszeget jelölik ki
kényszerlakhelyéül.

1950

Az állambiztonsági szervek ismételten zaklatják naplója miatt, amelyet
– sajnos – ő maga még kilakoltatása előtt megsemmisített.

1954

Elhagyhatja kényszerlakhelyét.

1957

Letelepedik Szatmáron, ahol megírja emlékiratait.

1963

Május 19-én Szatmáron meghal.