Gál Kinga
A Román Parlament elé terjesztett
kisebbségi törvénytervezetek összehasonlítása
A. Bevezetés
A román parlament elé három kisebbségi törvénytervezet került beterjesztésre, 1993 novemberében az RMDSZ, 1994 májusában a parlamentben egy-egy képviselôvel rendelkezô kisebbségek csoportja (Kisebbségek tervezete, továbbiakban Kis terv.), majd a Polgári Szövetség Pártja nyújtott be kisebbségi törvénytervezetet (továbbiakban PSZP-terv.).
Mindhárom tervezet eltérô koncepciót tartalmaz a kisebbségek védelmének törvényi megjelenítését illetôen. Az RMDSZ tervezete eltérô megoldást kínál a különbözô kisebbségeknek számarányuktól, tradícióiktól és közösségük szervezettségi fokától függôen. Általános kerettörvény, amelyik rendezi általában a kisebbségi egyéni és kollektív jogokat, de lehetôséget biztosít bármely nemzeti kisebbség (elsôsorban a magyar és német kisebbség) számára, hogy önmagát autonóm közösségnek nyilvánítsa, és így különbözô autonómiatípusok keretében létrehozza saját intézményrendszerét.
A másik két tervezet egységes megoldást kínál a kisebbségeknek, nem beszél az autonómia egyetlen formájáról sem, a nemzeti kisebbségek és a kisebbségekhez tartozó személyek egyénileg és közösségben gyakorolt jogait garantálja.
Alapvetô különbség van a kisebbségek mint önálló entitások elismerését, továbbá a kollektív jogok elfogadását illetôen is.
A kisebbségek tervezete, legyen az RMDSZ-é vagy a Kisebbségeké, magát a kisebbségi közösséget önálló entitásnak definiálja, elismeri a kollektív identitáshoz való jogukat, illetve kollektív jogokról beszél (Kisebbségi terv. indoklás), ezen túl az RMDSZ nemzeti és autonóm közösségeket említ, amelyek politikai szubjektumként államalkotó tényezôk (2. szak. RMDSZ-terv.).
A Polgári Szövetség tervezetébôl burkoltan ugyan, de kiderül, hogy a kisebbségek a román nemzet részét képezik (a törvény indoklása szerint: "a román nemzetet polgári értelemben használják, ahogy azt a modern politikai és jogi gondolkodásban használtuk, minden román állampolgár a román nemzet része, ezen belül a szabad identitásválasztás alapján megkülönböztetünk egy többségi lakosságot és számos nemzeti kisebbséget"), ugyanakkor a kollektív jogokról nem történik említés. (2.5. PSZP-terv.)
B. Szerkezeti felépítésük
A koncepcióbeli különbség a tervezetek szerkezetében is tükrözôdik. A Kisebbségek, továbbá a Polgári Szövetség Pártjának tervezete az "általános rendelkezések", illetve az "általános rendelkezések" és a "jogok és garanciák" fejezetekben tárgyalja a kisebbségi jogok nagyobb részét mint a nemzeti kisebbségek állam általi elismerését, a kisebbségi jogok garantálását, a diszkrimináció tilalmát, a saját szervezetekhez való jogosultságot, azoknak állami költségvetésbôl való támogatását, illetve a külföldrôl érkezô támogatások elfogadásának lehetôségét. Ezekben a fejezetekben szerepel az anyanyelvhasználat, a névhasználat, a kisebbségi nyelvû rádió- és tévémûsorok, kiadványok, a névtáblák, feliratok használatának szabályozása, továbbá a nyelvhasználat az oktatásban és az igazságszolgáltatásban egyaránt.
A Kisebbségek tervezetében jelenik meg egyedül a három tervezet közül a kisebbségekhez tartozó személyeket illetô kötelesség: az alkotmány tiszteletben tartása, a jogállam értékeinek védelme, valamint az állampolgári kötelességek teljesítése (3. szak.). Ez utóbbi tervezet szerint mind a hivatalos szerveknek, mind a kisebbségek szervezeteinek kötelességük a kölcsönös megismeréshez, megértéshez, együttmûködéshez és toleranciához szükséges közhangulat megteremtése, a kisebbségek és többségi lakosság közötti kommunikálás elôsegítése, különösen az információk, az oktatás és kultúra területén.
Ezen tervezet "védelmi intézkedések" fejezetcím alatt rendelkezik az etnikai identitás védelmérôl (anyanyelv szabad megválasztása, nemzeti hovatartozás szabad megválasztása, az etnikai alapon létrehozott szervezetekhez való jog), a kulturális identitás védelmérôl (a kulturális értékek megôrzése, a kiadványok megjelenésének támogatása, kellô sugárzási idô biztosítása rádióban, televízióban, kulturális cserék támogatása), a nyelvi identitás védelmérôl (anyanyelvhasználat, kisebbségi nyelvet ismerô hivatalnokok alkalmazása, névtáblák, földrajzi elnevezések használata, névhasználat, az oktatás nyelve, a kisebbségi oktatás rendszere, a tanerôk kiválasztása, a kisebbségi történelem és hagyományok megjelenítése az oktatásban, az anyanyelven való vizsgázás joga, a külföldön szerzett diplomák elismerése), valamint a vallási identitás védelmérôl (egyházi intézmények, iskolák létesítése, a vallási ünnepek megválasztása).
Szerkezetileg az RMDSZ tervezetével csak az "általános rendelkezések" és "zárórendelkezések" fejezeteiben mutatnak hasonlóságot, hiszen mindhárom itt deklarál általánosan érvényes kisebbségi elveket és jogokat, tartalmazza továbbá a kisebbségi intézményektôl 1945 után jogtalanul elkobzott javak visszaadásának követelményét, illetve a kárpótlás elvét.
Az RMDSZ tervezete az "általános rendelkezésekben" tartalmazza az identitáshoz való jog, a szülôföldhöz való jog, a nyelvhasználat, a jogegyenlôség, a diszkrimináció, az erôszakos asszimiláció, az etnikai arányok hátrányos megváltoztatása tilalmának, továbbá a kisebbségi intézmények anyagi forrásainak szabályozását, de ebben a fejezetben említi egyúttal az autonóm közösségek meghatározását, politikai szubjektumként való megjelenésüket, a belsô önrendelkezést és a háromfajta autonómiakoncepciót is.
A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek általános jogai fejezetcím tárgyalja elkülönítve az egyéni kisebbségi jogokat, illetve a közösségi jogokat, ezen belül külön-külön alfejezetben a nyelvhasználat részletes szabályozását az oktatásban, a közmûvelôdésben, a parlamentben és közigazgatásban, a hadseregben, az igazságszolgáltatásban, az orvosi ellátásban, a tájékoztatásban, a gazdasági és társadalmi életben. Ebben a fejezetben található a személyi autonómia, a sajátos státusú helyi önkormányzatok és a regionális autonómia megfogalmazása is, miközben részletes szabályozásukat a tervezet törvényerejû statútumra bízza.
C. Tartalmi elemeik
A három tervezet tartalmát tekintve, az alapjogok kodifikálását illetôen nagy vonalakban megegyezik, ám lényeges eltérés van a részletek kidolgozásában, a garanciák megteremtésében. Ilyen jellegû különbség leginkább a többségi szakértôk által, illetve a kisebbségek által készített tervezetek között van, ezúttal az utóbbiakba beleértve az RMDSZ tervezetét is.
A Polgári Szövetség Pártjának tervezete kevésbé figyel a részletekre, deklarálja ugyan az elemi kisebbségi jogokat, de azt általánosságban teszi, nem megy a részletes szabályozás szintjére. Ennek hiányossága leginkább a nyelvhasználat, az oktatás, a kisebbségi szervezetek, a jogérvényesítés módjának szabályozásánál nyilvánvaló, noha a kisebbségi érdekek valós megjelenítése éppen ezen kérdéskörök legbehatóbb szabályozásában rejlik.
A tervezetek megegyeznek abban, hogy az államnak kell garantálnia a kisebbséghez tartozó egyének azon jogát, hogy egyénileg vagy közösségükben szabadon gyakorolhassanak valamennyi emberi és szabadságjogot (PSZP-terv., Kis terv.).
Az RMDSZ tervezete szerint "a nemzeti kisebbségekhez tartozók egyéni jogait, valamint a kollektív identitáshoz való jogát az egyetemesen elismert emberi jogok részeként tiszteletben kell tartani".
Mindhárom tervezetben alapvetô jogként szerepel az identitáshoz való jog, ehhez kapcsolódóan az etnikai kötôdések megôrzése, a hagyományok ápolása, továbbá az identitás kinyilvánításának szabadsága a politikai, szociális, kulturális és gazdasági élet területén (PSZP-terv. 2/1, 2/2, RMDSZ-terv. 3. szak., Kis terv. külön fejezet az etnikai identitás védelmérôl).
Az RMDSZ tervezete az identitáshoz való joghoz köti az autonóm közösség fogalmának bevezetését, a politikai szubjektum meghatározását, a belsô önrendelkezéshez való jog kimondását, illetve az autonómia koncepciójának és formáinak megjelenítését.
A nemzeti hovatartozás szabad kifejezése biztosított, tilos a névelemzéssel, más módszerrel rábírás az önként vállalt hovatartozás megváltoztatására (RMDSZ-terv. 13, 14, 16. szak.; PSZP-terv. 4. szak.; Kis terv. 9. szak.).
A diszkrimináció tilalmát mint alapelvet mindhárom tervezet rögzíti, kimondják a törvény elôtti egyenlôséget és egyenlô bánásmódot az élet minden területén. A Kisebbségek tervezete (5. szak.) szerint az állam intézkedéseket tesz a nemzeti sajátosságok, a kisebbségi öntudat védelme érdekében, hogy ezáltal is elejét vegye bármilyen diszkriminációnak. Egyúttal hangsúlyozza, nem jelent kedvezményezést, pozitív diszkriminációt az állami szervek által hozott olyan intézkedés, amelynek célja az egyenlôség megvalósítása akkor, amikor veszélyben van a kisebbségi identitás kinyilvánítása, megôrzése, fejlesztése.
A PSZP változata szerint a diszkrimináció ezen formája büntetendô a büntetô törvény elôírásai szerint, de nem jelent diszkriminációt azon speciális intézkedések meghozatala, amelyeknek célja a kisebbségek védelme, természetes fejlôdésük biztosítása, valamint a tényleges jogegyenlôség megvalósítása (3. szak.).
Az RMDSZ tervezete a kisebbségek rágalmazását, hátrányos megkülönböztetését, az ellenük irányuló gyûlöletre bujtást törvény által büntetendônek nyilvánítja (10. szak.).
A szülôföldhöz való jog mint alapjog megtalálható az RMDSZ és a PSZP tervezetében, de mindhárom tervezetben megjelenik az etnikai összetétel fenntartásának kötelessége a kisebbséglakta településeken, az etnikai arányok erôszakos megváltoztatásának, kitelepítéseknek, erôszakos asszimilációnak tilalma (PSZP-terv. 19. szak.). Az RMDSZ itt is továbblép, tartalmazza a feltételek biztosításának, továbbá a települési viszonyok, gazdasági érdekek, kialakult hagyományok figyelembevételének elvét (4, 7, 10. szak.). Mindhárom tervezet tiltja a kulturális objektumok, történelmi mûemlékek, emlékmûvek megrongálását, lerombolását, az RMDSZ tervezete szerint: "nemzeti jellegüktôl való megfosztását".
A vallásgyakorlás szabadsága mindhárom tervezetben deklarált, ezen túlmenôen biztosított az egyházi intézmények létesítéséhez való jog, továbbá a vallási ünnepek megtartásának szabadsága, ilyen ünnepek munkaszüneti nappá nyilvánítása (PSZP-terv. 2, 18. szak.; Kis terv. 33, 35. szak.; RMDSZ-terv. 4, 18, 25. szak.). Az RMDSZ tervezete az egyéni kisebbségi jogok keretében kitér a vallási kegytárgyak beszerzésének, birtoklásának és használatának jogára.
A politikai életben, közéletben való részvétel, valamint a képviselethez való jog ugyancsak mindhárom tervezetben alapelvként szerepel, de lényeges eltérés mutatható ki az RMDSZ és a másik két változat között. A legminimálisabb a PSZP által készített tervezet elôírása, amelyik szerint a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van a demokratikus képviselethez az állami szervekben mind országos, mind helyi szinten, mégpedig saját intézményeken keresztül, ideértve az etnikai alapú politikai pártokat is. A parlamenti képviselet esetében, ha egyes kisebbségek szervezetei az általános választások alkalmával nem érik el a parlamentbe kerüléshez szükséges minimális százalékot, úgy egy-egy képviselôi mandátumra van jogosultságuk.
A Kisebbségek tervezete is ismeri az egy mandátum jogát egy-egy kisebbségnek, de kiköti, hogy az adott kisebbséget csak egy törvényesen megalakult szervezet képviselheti a parlamentben, ugyanakkor az elôzô tervezettôl eltérôen kitér a jelöltállítás jogára a helyhatósági választásokon is.
Az RMDSZ tervezete részletesebben szabályozza a képviselet kérdését, megkülönböztetést tesz attól függôen, hogy az adott területen többségben vagy kisebbségben van a nemzeti közösség. Rendelkezik arról, hogy a nemzeti kisebbségek jogosultak képviseltetni magukat a közhivatalokban és a bírói hatalomban (5. szak.), továbbá, hogy a személyi autonómiával rendelkezô közösséget önigazgatási és sajátos döntési és végrehajtási jog illeti meg az oktatás, a kultúra, a közélet, a szociális tevékenység és tájékoztatás terén.
Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbség többséget alkot, a helyi önigazgatási autonómiát és ezek társulásaiban a területi alapon mûködô regionális autonómiát gyakorolhatják, ilyen esetekben a kisebbség hivatalos nyelvként is használhatja anyanyelvét (6. szak.). Ahol a kisebbség a lakosság számához viszonyítva számbeli kisebbségben van, ott az önazonosságát érintô kérdésekben korlátozott vétójog illeti meg (8. szak.).
A kisebbségi intézmények fenntartásának joga eltérôen alakul a különbözô tervezetekben. A PSZP tervezete szerint a kisebbségeket megilleti a saját szervezetek létrehozásához való jog, ezen belül etnikai alapon szervezôdött pártokat is alapíthatnak (5. szak.). A Kisebbségek által készített tervezetben a társulási jog biztosított, ennek alapján hozhatnak létre a kisebbségek szervezeteket. Annyiban lép tovább ez a tervezet az elôbbinél, hogy néhány kérdésben elôírja a kisebbségi szervezetek elôzetes konzultálását, így olyan állami intézkedések esetében, amelyek a kisebbségek védelmét célozzák (5. szak.), továbbá a mûemlékeket, települések arculatát érintô bármilyen intézkedés elôtt (12. szak.). A Hivatalos Közlöny anyanyelvi változata szintén csak a kisebbségi szervezetek kifejezett kérésére jelenik meg. E szervezetek saját szociális és humanitárius segélyezô intézményeket hozhatnak létre (37. szak.).
Mindkét változat csak a kisebbségi szervezetekrôl, illetve a kisebbségi oktatási intézményekrôl rendelkezik, ezen túlmenôen semmilyen intézményrôl nem tesz említést.
Az RMDSZ tervezetének koncepciója a személyi, illetve testületi autonómiát az intézményekre építi, így itt szabályozásuk részletesebb, nem csupán a kisebbségi tervezetekre terjed ki. A kisebbségek saját országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózatot építenek ki, ezen belül egyes intézmények közjogi alanyisággal rendelkeznek (11. szak.). A kisebbséghez tartozó személyek társaságokat hozhatnak létre, nemkormányzati nemzetközi szervezetek tevékenységében vehetnek részt (18. szak). Azokon a településeken, ahol önálló intézmények létrehozására nincs lehetôség, a létezô közmûvelôdési intézményekben kell olyan személyeket alkalmazni, akiknek feladata a kisebbségi kultúrával való törôdés. A kisebbségi közmûvelôdési intézmények nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn (34. szak.).
A kisebbségi szervezetek, intézmények anyagi támogatása mindegyik tervezetben szerepel. Ez jelenti egyrészt az állami támogatást az éves költségvetésbôl, továbbá bármilyen külföldrôl érkezô támogatást a legális kereteken belül (PSZP-terv. 2/9, 5. szak.; Kis. terv. 2/3, 4. szak.; RMDSZ 11, 24. szak.). Az RMDSZ tervezetében a fentieken túl szerepelnek a saját bevételek, alapítványi támogatások, adományok, továbbá más, jogszabályba nem ütközô anyagi források.
A kisebbségeknek, szervezeteiknek kapcsolattartása az anyaországgal mint jogosultság állami garantálásként és támogatásként jelenik meg mind a PSZP (6. szak.), mind az RMDSZ tervezetében (9. szak.). A Kisebbségek tervezetében ez a kulturális cserék támogatása formájában fogalmazódik meg (16. szak.).
Mindhárom tervezet a nyelvhasználat szabályozásával foglalkozik legrészletesebben, külön tárgyalva az oktatás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás területeit.
Az anyanyelvû oktatás biztosítása ugyan mindegyik tervezetben szerepel, de az RMDSZ tervezete lényegesen több elemet tartalmaz, kidolgozottabb.
A PSZP tervezete szerint minden nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van anyanyelvén tanulni valamennyi oktatási formában. Az anyanyelvû oktatás az oktatási törvény feltételei alapján szervezendô meg, szükség szerint külön csoportokban, osztályokban, tagozatokon, iskolai egységekben. Az anyanyelven oktató tanerôk képzése a román felsôoktatási intézmények keretében anyanyelvû csoportok vagy tagozatok létesítésével történik. A kisebbséghez tartozó személyek az oktatás során anyanyelven vizsgázhatnak, kivéve olyan tárgyakból, ahol kifejezetten a román nyelvû vizsga elôírt. Az anyanyelvû oktatás keretében a kisebbségek megismerkedhetnek saját történelmükkel, kulturális értékeikkel, az általános történelemoktatás keretében pedig ki kell térni a kisebbségi történelem és hagyományok ismertetésére. Az anyanyelvû oktatási intézményekben elôszeretettel alkalmaznak kisebbségi oktatókat, neveznek ki igazgatót és tanfelügyelôt a kisebbséghez tartozó személyek körébôl, ha ez nem lehetséges, úgy a kisebbségi nyelv ismerete kötelezô számukra. A tervezet különös hangsúlyt fordít a román nyelv elsajátítására (9, 10, 11. szak.).
A Kisebbségek tervezete az anyanyelvû oktatáshoz való jog deklarálását, illetve az oktatási keretek megszervezését illetôen hasonlít a fenti tervezethez. Elôírja a román nyelv kötelezô elsajátítását is. Annyiban tartalmaz több elemet a PSZP tervezeténél, amennyiben egyrészt rendelkezik az anyanyelven oktató tanárok képzésérôl, ezek hiányában pedig lehetôvé teszi a külföldrôl érkezô tanárok jelenlétét államközi egyezmények alapján. Rendelkezik továbbá a külföldön szerzett diplomák elismerésérôl (25–32. szak.).
Az RMDSZ mind az egyéni (18. szak.), mind a közösségi jogok szintjén tárgyalja az anyanyelvû oktatáshoz való jogot. Külön alfejezetben rendelkezik az anyanyelvû állami intézményekben megvalósuló oktatásról az oktatás valamennyi szintjén (26, 33. szak.). A felekezetek, szervezetek, társaságok maguk is tarthatnak fenn felekezeti és magántanintézeteket. Az állam garantálja az anyanyelvû óvodai, elemi iskolai, középiskolai, szakiskolai, egyetemi, fôiskolai oktatást, a posztgraduális, valamint tudományos fokozatok megszerzését.
A kisebbségi állami és felekezeti oktatást az állami és a helyi közigazgatási hatóságok finanszírozzák, a magántanintézményeket pedig támogatják. Ahol a kisebbség a lakosság számarányának 30%-át eléri, ott a többségi lakosságnak is biztosítani kell a kisebbségek nyelvének és kultúrájának megismerési lehetôségét. A kisebbségi oktatási intézményekben oktatni kell a kisebbségi népismeretet, az anyanemzet történelmét, hagyományait.
Az állam feladata továbbá e tervezet szerint a pedagógusok képzéséhez szükséges anyagi és infrastrukturális háttér biztosítása, az állam támogatja ugyanakkor a vendégtanárok alkalmazását, elismeri a külföldi tanintézményekben szerzett diplomát, helyi közigazgatási hatóságain keresztül kisebbségi tanfelügyelôségeket, kisebbségi igazgatóságokat, a szakminisztériumon belül autonóm államtitkárságot tart fenn.
Az oktatás mellett a közigazgatás az a terület, ahol a legélesebben körvonalazódnak az anyanyelvhasználat kérdései. Ezen a ponton is jól elhatárolható az RMDSZ által készített tervezet a másik kettôtôl.
A PSZP-tervezet szerint a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van használni anyanyelvüket úgy a magánéletben, mint a közéletben, írásban és szóban egyaránt (7. szak.). A közigazgatásban 20%-os lakosságszám esetén teszi lehetôvé, hogy a kisebbséghez tartozó személyek anyanyelven forduljanak a hatóságokhoz. Ilyen esetekben a hatóságok megfelelô számú, a kisebbségi nyelvet és a román nyelvet egyaránt ismerô hivatalnokokkal kell hogy rendelkezzenek, leginkább a kisebbség soraiból válogatva ôket.
Meglepô módon, a kisebbségek által készített tervezet a fentinél kevésbé "kisebbségpárti", a nyelvhasználat tárgyalását a román nyelv mint hivatalos nyelv deklarálásával kezdi, majd a kisebbségek anyanyelvhasználatát a hatóságok elôtt "jelentôs mértékben" köti, igaz ugyan, hogy a hatóságok számára elôírja az ugyanolyan nyelven történô válaszadást, vagy ha ez nem lehetséges, válaszukat hiteles fordítással mellékelve kell megküldeni.
Az RMDSZ tervezete egyrészt említést tesz a nyelvhasználatról nemcsak a közigazgatásban, de a parlamentben is: különleges alkalmakkor a választott képviselô anyanyelvét is használhatja az országgyûlésben. A kisebbségi lakosság számarányától függôen különbséget tesz olyan közigazgatási egységek között, amelyekben a kisebbség a lakosság 10%-át teszi ki, illetve két- vagy többnyelvû települések között.
Mindkét esetben a kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvük használatára szóban és írásban egyaránt jogosultak, a hivatalokban az anyanyelvet ismerô, illetve e kisebbségekhez tartozó személyeket is alkalmazni kell, a tanácsos a helyi tanácsban anyanyelvét is használhatja.
A két- vagy többnyelvû településeken a helyi közigazgatási hatóság rendeleteit és közleményeit a kisebbségek anyanyelvén is köteles közzétenni, az eljárás során használt nyomtatványokat a kisebbségek és autonóm közösségek nyelvén is kiadni, a közületek, intézmények nevét anyanyelven is feltüntetni. Ezen településeken a hatóságok az illetô kisebbség anyanyelvét is használják, a dokumentumokat ezen a nyelven is terjesztik.
Ahol a kisebbség a lakosság számához viszonyítva egyszerû többségben van, az anyanyelvet használják a regionális vagy helyi hatóságok munkájában, a hatósággal való kapcsolattartásban szóban és írásban, a hatóságok hivatalos közleményeinek megfogalmazásakor.
A nyelvhasználat kérdését az igazságszolgáltatásban mindhárom tervezet tárgyalja, de az RMDSZ változata itt is radikálisan eltérô, részletesebb. Már a kiindulópont más az utóbbinál, hiszen deklarálja: a nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek jogosultak anyanyelvük használatára az igazságügyi szervek elôtt, az állam megteremti a feltételeket az anyanyelvhasználatra az igazságszolgáltatásban. A másik két változat rögzíti, hogy a perek román nyelven folynak, a kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van tolmács útján nyilatkozni, a periratokat fordításban megismerni, a tolmácsolás, fordítás költségeit az állam viseli. Ennél tovább a két tervezet nem lép, gyakorlatilag így ugyanannyi jogot biztosít a kisebbséghez tartozó egyénnek az anyanyelvhasználatot illetôen, amennyit a román törvények egy idegen állampolgárnak biztosítanak.
Az RMDSZ változatában a kisebbséghez tartozó egyéneknek joguk van arra, hogy az eljárás során az anyanyelvükön megfogalmazott iratokat a hatóság teljes értékûnek fogadja el, hogy minden iratot anyanyelvükön megismerjenek, hogy tolmácsot vegyenek igénybe. Amennyiben a feltételek adottak, ha a büntetô eljárás során a terhelt kérelmezi, ha a polgári és közigazgatási eljárásban a felek kérelmezik, az eljárást a kisebbségek nyelvén kell lefolytatni, ilyenkor az összes iratot románul és az adott kisebbség nyelvén is rögzíteni kell.
A kisebbségi nyelvek használatának kérdésével a tájékoztatás területén valamennyi tervezet foglalkozik, amennyiben elôírják, hogy a hatóságok kötelessége arányos nemzetiségi adásidô fenntartását biztosítani, nemzetiségi helyi rádióadók és televíziócsatornák létesítését elôsegíteni, audiovizuális mûsorok készítését támogatni (Kis terv. 2, 15. szak.; PSZP-terv. 22. szak; RMDSZ-terv. 47. szak.). Az RMDSZ és a PSZP tervezetében szerepel ehhez kapcsolódóan a külföldi, anyanyelvû tévé- és rádióadások közvetlen vétele, amihez az állam segítséget nyújt akár kétoldali egyezmények megkötése formájában (PSZP-terv. 22. szak.; RMDSZ-terv. 48. szak.).
A három törvénytervezet közül egyedül az RMDSZ változata tér ki az anyanyelvhasználat szabályozására a hadseregben (a szolgálatot teljesítô, kisebbséghez tartozó személyek magánbeszélgetéseikben, magánlevelezésükben szabadon használhatják anyanyelvüket), az orvosi ellátásban (két- vagy többnyelvû településeken a kisebbségeknek joguk van anyanyelvû orvosi ellátáshoz, olyan orvosokat és személyzetet kell alkalmazni, akik ismerik az adott kisebbség nyelvét), a gazdasági és társadalmi életben (ezzel kapcsolatos okmányokban, külön munkaszerzôdésekben, használati utasításokban, továbbá az ellenôrzô szervek ellenôrzéseik során használják a kisebbségek nyelvét).
A feliratok, nyelvtáblák, földrajzi elnevezések anyanyelvû használatára mindhárom tervezet kitér. A PSZP tervezete 20%-os lakosságarányhoz köti az anyanyelvû táblák kifüggesztését, ennél kisebb arányt képezô kisebbségi lakosság esetében a megyei tanácsok döntésére utalva a kétnyelvû feliratok kérdését. A kisebbséglakta településeken számaránytól függetlenül kell utcákat, tereket, épületeket elnevezni a kisebbségek kultúrájának, történelmének, politikai életének nevezetes személyiségeirôl. A nyomtatásban és médiákban a földrajzi elnevezések szabadon használhatók anyanyelven (14, 15, 16. szak.).
A Kisebbségek változatában a nyelvtáblák kifüggesztéséhez szükséges kisebbségi számarány a település összlakosságához képest 25% fölötti; ezek a román nyelvû feliratokkal teljesen megegyezô formájúak és tartalmúak kell hogy legyenek. A kisebbségek nevezetes személyiségeirôl utcák, terek elnevezését ez a tervezet sem köti számarányhoz, errôl a helyi tanácsok döntenek a kisebbségek szervezeteinek elôzetes konzultálását követôen (19, 20. szak.).
Az RMDSZ tervezetében mind az egyéni jogok, mind pedig a közösséget megilletô jogok között szerepel a feliratok, cégtáblák szövegének anyanyelvû használata, két- vagy többnyelvû településeken a helységnevek, utcák, terek nevének anyanyelvû feltüntetése (20, 38. szak).
A PSZP és az RMDSZ változatában történik említés a jogorvoslati lehetôségekrôl a kisebbségi jogok megsértése esetén: a kisebbségekhez tartozó személyek állami szerv elôtt érvényesíthetik jogaikat, továbbá jogukban áll bírósághoz fordulni (PSZP-terv. 20. szak.), "közösségi jogaik megsértése esetén bármely legitim szervezetük révén is jogorvoslásért az állami szervekhez, illetve nemzetközi szervezetekhez és intézményekhez fordulni" (RMDSZ-terv. 23. szak.).
Végül említést kell tenni az RMDSZ tervezetében szabályozott autonómiaformákról, amelyeket külön statútum tölt majd ki tartalommal.
A tervezet, figyelembe véve a nemzeti kisebbségek földrajzi elhelyezkedését is, attól függôen, hogy szórványban vagy tömbben élnek, az autonómia három típusáról rendelkezik, úgymint: személyi elvû (perszonális), helyi önigazgatási, illetve területi alapú (regionális) autonómia.
A személyi autonómia keretében az adott nemzeti kisebbséghez tartozó személyek lakhelyüktôl függetlenül érvényesítik kisebbségi jogaikat, kialakítva saját intézményrendszerüket (51–53. szak.).
A helyi önigazgatási autonómia (sajátos státusú helyi önkormányzatok) keretében a tömbben élô nemzeti kisebbség, a nemzeti identitás megôrzéséhez szükséges jogosítványokon túl, adminisztratív jogokat is gyakorol. Az önigazgatási autonómiát szabályozó rendelkezések kiegészülnek a helyi közigazgatásról szóló törvény, illetve a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának vonatkozó elôírásaival (54–56. szak.).
A sajátos státusú helyi önkormányzatok társulása nyomán jön létre a regionális autonómia, amelynek keretében az autonóm közösség hivatalos nyelvként anyanyelvét is használhatja, a közösség maga határozza meg önkormányzatának szervezeti és mûködési szabályzatát (57–59. szak.).
D. Következtetés
A három törvénytervezet részletes elemzésébôl leszûrhetô:
A Polgári Szövetség Pártja által készített tervezet megpróbál megfelelni a kor kisebbségjogi követelményeinek, a jelenlegi nemzetközi keretek között marad, azokat túl nem lépi, ugyanakkor megmarad a nemzetállami gondolkodás kereteiben, nem tudja a kisebbségi kérdést megfelelô empátiával kezelni.
A Kisebbségek által benyújtott tervezet szintén a jelenlegi nemzetközi gyakorlat keretei között marad, egységes megoldást kínál a kisebbségeknek számarányuktól függetlenül. Ez a szöveg nem képes megfelelô garanciákat adni és részleteiben kezelni a kisebbségi problémát. Valószínû, hogy a kormány szájíze szerint készült a tervezet, és nem elsôsorban a kisebbségek érdekeinek megjelenítése céljából.
Az RMDSZ tervezetén átüt a magyar kisebbség igényeinek megfogalmazása, a fennmaradásához szükséges alapintézkedések rögzítése. Eltérô megoldást kínál a kisebbségeknek számarányuktól és területi elhelyezkedésüktôl függôen, és átfogja a kisebbségi lét majd minden szegmentumát, ebben rejlik egyúttal legnagyobb elônye is, noha az autonómiaformák, az autonóm közösség mint politikai szubjektum jogosultságai, feladatköre nem kellôképpen kidolgozott még. A másik két tervezettôl eltérôen nem "tûzoltásszerû", hanem reális alternatívát kínál a jövô század kisebbségi kérdéseinek megoldására, rendelkezik kisebbségpolitikai koncepcióval.
|
