J. E. Kuipers
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)
által a román parlamentbe benyújtott,
a nemzeti kisebbségekre
és a nemzetiségi oktatásra
vonatkozó két törvénytervezet értékelése
A tanulmány célja
Ez a tanulmány az Európa Tanács kizárólagos használatára készült, azon célból, hogy elôsegítse a Jogi és Emberi Jogi Bizottság munkáját a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által a román parlamentbe benyújtott 2 törvénytervezettel kapcsolatos véleményalkotásban.
Kiindulópontok
Jelen tanulmány fô kiindulópontja mindkét törvénytervezet esetében a legújabb nemzetközi jogi dokumentumokban1 rögzített legfontosabb nemzetközi emberjogi szabványokkal való összehasonlítás lesz. Továbbá az Alkotmánnyal való kompatibilitásnak, valamint általánosabb törvényhozói követelményeknek is figyelmet szentelünk, melyeknek egy demokratikus állam modern törvényhozása eleget kell hogy tegyen.
Románia által az Európa Tanács elôtt vállalt kötelezettségek
Mikor Románia az Európa Tanács tagja lett 1993 októberében, az ország képviselôi aláírták az Emberi Jogok és Alapvetô Szabadságjogok Védelmérôl szóló Egyezményt és kiegészítô jegyzôkönyveit. 1994. június 20-án Románia ratifikálta az Egyezményt, és letétbe helyezte a ratifikáció instrumentumait ennek jegyzôkönyveire is.
Romániának az Európa Tanácsba való felvételekor a román hatóságok elkötelezték magukat, hogy a kisebbségek védelmére vonatkozó politikájukat az 1201-es Ajánlásban (1993), az Emberi Jogok és Alapvetô Szabadságjogok Védelmérôl szóló Egyezmény egyik kiegészítô jegyzôkönyvében lefektetett elvekre alapozzák.
Nemrégiben (1994 októberében) a román hatóságok aláírták a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját, és a ratifikálásához szükséges dokumentumok elôkészítés alatt állnak.
Ennek ellenére sajnálatos, hogy a román hatóságok nem írták alá a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját a mai napig sem, habár a Jogi és Emberi Jogi Bizottság kifejezte azon véleményét, hogy Románia a lehetô legrövidebb idô alatt csatlakozzon.2 Remélhetôleg a román hatóságok képesek lesznek elkerülni a további késedelmeket és felgyorsítják ezeket a vitális folyamatokat.
Pozitív jel, hogy Románia aláírta a Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezményt 1995. február elsején, mikor aláírásra megnyílt.
1. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)
által a román parlamentbe benyújtott,
a nemzeti kisebbségekre és autonóm közösségekre
vonatkozó törvénytervezet
Nemzetközi mércékkel való kompatibilitás
A törvénytervezet preambuluma azt sugallja, a nemzetközi dokumentumok egész sorára utalva, melyek egész 1918-ig mennek vissza vonatkoztatásaikban, olyan megfogalmazásokat ismételve, mint: "tuda-tában annak, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek és az ezekhez tartozó személyek jogainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének alapvetô alkotóeleme, és mint ilyen a nemzetközi együttmûködés egyik területe",3 hogy a törvénytervezet megfelel a nemzetközi emberi jogi jogszabályok mércéjének. Ennek ellenére, több szakasz és fogalom sokkal messzebb megy el, mint a jelenlegi emberi jogi jogszabályok, miként a jelenlegi dolgozat a késôbbiekben ezt részletesen kifejti.
A nemzetközi emberi jogi mércét tekintik általában a belsô törvénykezéssel szemben felállított legalacsonyabb kívánalomnak. Viszont egy független állam ugyanúgy sokkal átfogóbb intézkedéseket tehet annak érdekében, hogy megvédje és támogassa nemzeti kisebbségeinek érdekeit és jogait, amennyiben ezt óhajtja. Romániának jó oka lenne erre, mivel területén több mint 15 különbözô nemzeti kisebbség él, melyek közül Kelet-Európa legnagyobb kisebbsége, a magyar kisebbség több mint 1,6 millió lelket számlál. Több nemzetközi emberi jogi dokumentumban fellelhetô egy jól ismert alapelv, mely szerint "nem lehet úgy értelmezni, hogy korlátozza vagy csorbítja azokat az emberi jogokat és alapvetô szabadságjogokat, amelyeket belsô törvények biztosítanak".4 Ugyanakkor egyértelmû, hogy a nemzetközi jogon is túlmenô pozitív intézkedések foganatosításához elengedhetetlen a politikai akarat.
Mindamellett kétséges, hogy jelenleg Romániában ilyen politikai akarat létezik. Ezért ilyen feltételek mellett ugyanolyan kétséges, mint hasznos, olyan sok hangsúlyt fektetni egy törvénytervezetben olyan fogalmakra, melyek legalábbis ideiglenesen elérhetetlennek tûnnek.
Mivel úgy tûnik, hogy Románia elôtt még hosszú út áll, míg eléri a nemzetközi jogban a nemzeti kisebbségekre vonatkozó emberi jogok minimális szintjét, jobb lenne alacsonyabb igényû kisebbségi törvényhozással kezdeni, mely rövid távon végrehajtható és politikailag elérhetô. Hosszútávon, miután megfelelt a legalacsonyabb nemzetközi követelményeknek, és miután politikai stabilitást ért el kisebbségi politikai kérdésekben, igényesebb tervet lehet javasolni.
A romániai kisebbségek számára az a legfontosabb, hogy a kormány egy lépésrôl lépésre szóló gyakorlati intézkedéseket tartalmazó programot indítson el, mely méltányos és nemzetközileg elfogadható kisebbségi törvénykezésre alapul, és hogy a vég nélküli megbeszélések okozta halasztgatásoknak vége szakadjon.
Annak érdekében, hogy 15 vagy még annál is több nemzeti kisebbség védelmének és megôrzésének átfogó tervezésére ne vesztlôdjön el értékes idô, megfontolandó, hogy a három legnagyobb kisebbségre vonatkozó fejlesztési programmal kezdje, melyek összesen jóval több mint 2 millió lelket számlálnak és ezáltal, durván számítva, a nemzeti kisebbségekhez tartozó román állampolgárok 90%-át teszik ki az 1992. január 7-i népszámlálásnak megfelelôen.5
A tervezet stílusa
Jelen törvénytervezet jelentôs számú cikkelyét úgy fogalmazták meg, hogy hamarabb hangzik politikai programnak, politikai nyilatkozatnak vagy általánosan fogalmazott nemzetközi nyilatkozatnak, mint törvénynek. Jogi szempontból ezekkel a "programatikus" kijelentésekkel az a gond, hogy nem lehet ôket közvetlenül alkalmazni.
A szükséges, a törvény célját megmagyarázó programatikus kijelentéseket vagy a preambulumra vagy az elsô szakaszra kellene korlátozni és a törvény hatáskörét meghatározni. A tervezet nem határozza meg tisztán a benne használt legfontosabb terminológiát, és ez eltérô magyarázatokhoz vezethet. Ebbôl kifolyólag a bevezetô fejezetben egy meghatározó szakasz beillesztését kellene fontolóra venni.
A tervezet több szakasza nem alkalmazható közvetlenül és nem nyilvánvaló, ki a felelôs a különbözô rendelkezések végrehajtásáért. Továbbá hiányoznak a teljesítésére és végrehajtására vonatkozó elôírások, melyeket elvárás szerint maga a törvény kellene hogy tartalmazzon vagy a törvényben hivatkozás kellene hogy történjen ezt követô végrehajtási elôírásokra.
Még egy olyan általános Kisebbségi Törvénynek is, mint az RMDSZ által bemutatott tervezet, a szövegezése sokkal pontosabb, kifejezésmódja gyakorlatiasabb kellene hogy legyen azért, hogy az olvasó könnyen megérthesse a következményeket, és hogy az érintett állampolgár könnyen megállapíthassa, milyen jogokkal rendelkezik.
Érthetôség
Egyfelôl nagy mennyiségû átfedés és redundancia létezik e között a tervezet és az RMDSZ Kisebbségi Oktatási Törvénytervezete között, melyrôl késôbb tárgyal a jelen dolgozat. Ez a redundancia elkerülendô. Másfelôl a kisebbségi törvénytervezet szerzôi túl sok témával próbáltak foglalkozni egy törvénytervezetben. A kisebbségi nyelvek tanításának és a kisebbségi nyelveken történô tanításnak a témája kétségtelenül különálló törvényt kíván meg, mivel ez a téma túl összetett ahhoz, hogy egy általános kisebbségi törvénybe teljesen beilleszkedjen. Hasonlóan összetett kérdés, melyet egy általános kisebbségi törvény nem képes felölelni, és amely saját törvényt igényel, az a kisebbségi nyelv használata az igazságügyi szervek elôtt. Ez a fontos kérdés nagyon pontos megfogalmazást követel annak érdekében, hogy a törvényszéki tárgyaláson részt vevô minden fél jogát biztosítsa.
Eltérô helyzeteknek megfelelô megkülönböztetés
Figyelemre méltó, hogy noha Romániában több mint 15 kisebbségi nyelvet beszélnek az ország különbözô részein, nagyon eltérô helyzetekben és számban, a törvénytervezet nem tesz különbséget azon nyelvek eltérô helyzetét illetôen. Míg a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának egyik fô alapelve az, hogy azokon a területeken (térségeken vagy vidékeken), ahol ilyen nyelveket beszélnek, "minden nyelv helyzetének megfelelôen" az állam eltérô intézkedéseket foganatosíthat minden egyes kisebbségi nyelv számára.6
Megkérdôjelezhetô fogalmak
A törvénytervezet tartalmaz néhány olyan megkérdôjelezhetô fogalmat és terminológiát, amelyek nincsenek elég tisztán megfogalmazva, ráadásul olyan veszélyt is rejtegetnek, ami félreértés esetén gondot okoz és nem oldja meg ezeket.
Az önrendelkezés elve, amelyre az etnikai alapon szervezôdô autonóm közösség jogosulna, amint azt a törvénytervezet 1. és 2. szakaszai bevezetik, ugyanakkor szecesszióra való felszólítás is lehet (annak ellenére, hogy a "belsô" jelzôt hozzátették és a szecesszió valószínûleg nem tartozik az RMDSZ célkitûzései közé). Továbbá az önrendelkezés elve az "állam alkotórészét" képezve összetételben, konfliktusban állhat az Alkotmány 1. szakaszának 1. bekezdésével, mely kimondja, hogy "Ro-mánia ... egységes és oszthatatlan nemzeti állam".
A 2. szakasz 3 autonómiaformát vezet be: a személyi autonómiát, a helyi önigazgatási és a regionális autonómiát, melyeket az 51–59. szakaszok továbbfejlesztenek és többé-kevésbé összezavarnak. Az utóbbi kettô területi vonatkozású, míg az elsô nem. A személyi autonómia ezért hatályon kívül is helyezheti a területi autonómiát és konfliktusban állhat a másik kettôvel. Továbbá, a személyi autonómia, úgy tûnik, az etnikum és nem a demokrácia elvein alapul. Az államhatalom decentralizációja egy demokratikus államban a demokrácia elveire kellene hogy alapuljon. Irányelveket erre a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájában találunk. Irányelveket a kisebbségi nyelvi jogok védelmére és támogatására a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában és a Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezményben találunk. Az autonóm közösség fogalma nem szerepel egyik chartában sem, sem önrendelkezés, sem személyes autonómia formájában. A Parlamenti Közgyûlés 1201-es (1993) Ajánlásának 11. szakasza, mely bizonyos mértékben utal az autonómiára, így hangzik: "Azokban a tartományokban, ahol a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek többségben vannak, joguk van a megfelelô helyi, vagy autonóm, vagy különleges státussal rendelkezô közigazgatáshoz, mely megfelel a történelmi és területi sajátosságoknak és összhangban van az állam törvényeivel." Azonban emlékezni kell arra, hogy míg ennek az ajánlásnak legtöbb javaslata bekerült a Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezménybe, ez a konkrét elôírás kivételt képez.
Továbbá úgy tûnik, az RMDSZ autonóm közösségek fogalma konfliktusban áll a Román Alkotmány 1. szakasza 1. bekezdésével.7 Az EBEÉ Koppenhágai Dokumentuma kimondja: "Az érdekelt államok tudomásul veszik, hogy erôfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az érintett állam politikai gyakorlatának megfelelôen védelmezzék és megteremtsék a feltételeket a honi nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitástudata kiszélesítése útján, létrehozva az ezen célok elérése egyik lehetô eszköztáraként a megfelelô helyi vagy autonóm adminisztrációkat, figyelembe véve ezen kisebbségek specifikus történelmi és területi sajátosságait."8 Az 1201-es Ajánlás és a Koppenhágai Dokumentum alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy arra serkentik az Államokat, hogy amikor felülvizsgálják területeik adminisztrációs felosztását, a nemzeti kisebbségek decentralizációra és helyi autonómiára vonatkozó érdekeit vegyék figyelembe. Ez nem szünteti meg a demokrácia elvére alapuló helyi önkormányzatok alapelvét, mely a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája Preambuluma fogalmazása szerint így szól: "megerôsítve, hogy mindez feltételezi olyan helyi önkormányzatok létezését, melyeknek részét képezik demokratikusan létrehozott döntéshozó szervek, és amelyek felelôsségük, felelôsségük gyakorlásának módja és eszköze, valamint a mindezek megvalósításához szükséges források vonatkozásában széles körû autonómiával rendelkeznek".
Minden szakaszra vonatkozó speciális kommentár
Preambulum
A tervezet azon kijelentése, hogy "tudatában annak, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek és az ezekhez tartozó személyek jogainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének alapvetô alkotóeleme, és mint ilyen a nemzetközi együttmûködés egyik területe", feltételezi, hogy a kollektív jogok alapvetô nemzetközi emberi jogi norma. Annak ellenére, hogy elég terjedelmes szakirodalom létezik a kollektív jogokról, alig találunk kollektív jogokat a jelenlegi nemzetközi jogszabályokban. A kollektív jogok egész biztosan nem alapvetô nemzetközi kívánalmak, melyekre hivatkozni lehet. De ha egyéni jogok törvényesen közösségben gyakorolhatóak, akkor ezáltal a kollektív jogok kívánalma nagymértékben fedezhetô és megfelelô megoldásokat nyújthat. A Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezmény 3. szakaszának 2. bekezdése ebben a vonatkozásban kimondja: "A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek az ebben a Keretegyezményben foglalt elvekbôl származóan gyakorolhatják jogaikat és élvezhetik szabadságjogaikat egyénileg, valamint másokkal közösségben."
1. szakasz
Ez a szakasz meghatározza a tervezet célját, miközben így hangzik: "Jelen törvény a ... nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek ... jogait szabályozza."
Elsôsorban kevés utalás történik a vallási önazonosságra, habár a vallási önazonosság védelme a tervezet számos rendelkezésében megtalálható és nagy szerep jut az oktatásban az egyházaknak az anyanyelvi oktatásról szóló törvénytervezetben.
Másodsorban, ki kellene emelni, hogy elvileg, egy demokratikus államban, ahol a törvény elôtt minden személy egyenlô, a kisebbségi törvényhozás lehetôség szerint nem külön jogokból kellene álljon, abban az értelemben, hogy ezeket a jogokat a többséghez tartozó személyek megtagadhatják. A kisebbséghez tartozó személyeknek és a többséghez tartozó személyeknek ugyanolyan emberi jogaik és alapvetô szabadságjogaik vannak. Ez az alapelv megtalálható a legtöbb demokratikus állam alkotmányában. A Román Alkotmány 16. szakasza 1. bekezdése kimondja: "Az állampolgárok kiváltságok és megkülönböztetések nélkül egyenlôk a törvények és a közhatóságok elôtt." A gond az, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személynek nagyobb erôfeszítésébe kerül, hogy ugyanazokat az alapvetô emberi jogokat és alapvetô szabadságokat gyakorolja. Ezért a kisebbségi törvényhozásnak mindenek felett olyan különleges intézkedésekrôl kell gondoskodnia, melyekre a kisebbségeknek szükségük van annak érdekében, hogy ugyanazokat az alapvetô polgárjogokat gyakorolhassák, melyeket a többséghez tartozó személyek könnyen, minden külön vagy speciális engedély nélkül gyakorolhatnak. Ezeknek a különleges intézkedéseknek törvényes alapra van szükségük és általában kisebbségi jogoknak nevezik ôket. Természetesen ezek a különleges intézkedések nem szabad megkülönböztetô hatással legyenek a többséghez tartozó személyekre. Egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek gyakorlati helyzete sok értelemben távol áll a többséghez tartozó személyek helyzetétôl. Sok sajátságos intézkedést tehet ezért a román állam a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek önazonosságának megôrzése, fejlesztése és kifejezése érdekében, anélkül hogy attól kellene tartania, hogy más román állampolgárokat hátrányosan megkülönböztetésben részesítene. Ez kétségtelenül a Román Alkotmánynak megfelelne.9
3. szakasz
A gazdasági és társadalmi életet illetôen a tervezet a kisebbségi nyelv használatára korlátozódik ezen a téren, míg az Egyesült Nemzetek Nyilatkozata kimondja: "Az Államoknak megfelelô intézkedéseket kell foganatosítaniuk annak érdekében, hogy a kisebbséghez tartozó személyek országuk gazdasági haladásában és fejlôdésében teljes mértékben részt tudjanak venni". Ez a megfogalmazás sokkal szélesebb vonatkozási területet tüntet fel, melyet az RMDSZ tekintetbe vehetne a nemzeti kisebbségek érdekében.
5. szakasz
Nem világos, mi a pontos célja egy olyan rendelkezésnek, amelyik kimondja: "A nemzeti kisebbségek jogosultak képviseltetni magukat a közhivatalokban és a bírói hatalomban." Azt jelenti-e, hogy nem megengedett a hátrányos megkülönböztetés a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekkel szemben, vagy tényleges és arányos képviseletet szán számukra ezekben az intézményekben?
Egy nemzeti kisebbséghez való tartozás mint olyan nem kellene kormányban vagy állami intézményekben elfoglalt állásokra való jogosultságot feltételezzen, de ugyanakkor egy kisebbséghez való tartozás sem kellene semmilyen formában gátolja ilyen hivatalos funkció megszerzését, és a kormány a kimondottan egyenlô esélyek elvét kellene fenntartsa bármilyen alapon történô megkülönböztetés nélkül.
A törvénytervezet nem tesz világos megkülönböztetést a védô rendelkezések és pozitív intézkedések között. Védô rendelkezés lehet például az, hogy megszüntet minden olyan okot, mely a kisebbséghez tartozó személyt megakadályozza, hogy hivatalos funkciót betöltsön. Pozitív intézkedés lehetne például az, hogy elsôbbséget biztosítanak nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kinevezése esetén, mivel speciális területeken betöltött funkciókban egyértelmûen számarányuk alatt vannak képviselve. Sajátságos esetekben a védô rendelkezés és a pozitív intézkedés közötti választás más feltételek mellett a kisebbség és a többség számarányától függ.
6. szakasz
A szakasz második felét úgy is lehet értelmezni, mint ami ellentmondásban van a Román Alkotmány 13. szakaszával, mely kimondja: "Romániában a román nyelv a hivatalos nyelv." A 6. szakasznak egy kicsit eltérô megfogalmazásával, elkerülve a "hivatalos nyelv" megfogalmazást, lehetôség volna arra, hogy teljesítsék az RMDSZ kívánságát, hogy a kisebbségi nyelvet használni lehessen az állampolgárok és a helyi és/vagy regionális önkormányzatok közötti kapcsolatok során.
7. szakasz
Ez a paragrafus jó összhangban áll a Keretegyezmény 16. szakaszával, mely kiköti, hogy a kormány "tartózkodik olyan intézkedésektôl, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságjogokat, amelyek a jelen Keretegyezményben tartalmazott elvekbôl adódnak".
8. szakasz
A "korlátozott vétójog"-ot, az önazonosságukat érintô kérdésekben, olyan területekre ajánlják a kisebbségeknek, ahol számbeli kisebbségben vannak. Viszont hiányzik ennek a fordítottja, hogy hasonló korlátozott vétójogot adjanak meg a nemzeti többséghez tartozó személyeknek is olyan helyeken, ahol számbeli kisebbségben vannak. Mindenesetre, egy számbeli kisebbségnek a vétó engedélyezése, legyen az korlátozott vagy sem, nem felel meg a (parlamentáris) demokrácia elveinek.
Amikor egy kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van speciális védelemre, fôleg olyan területeken, ahol számbeli kisebbségben vannak, akkor ennek a szakasznak a célja is nagymértékben megvalósult és a korlátozott vétójogot feleslegessé teszi.
A kormány általános elve, kormányzatának bármelyik szintjén, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvény vagy rendelkezés törvényerôre való emelése elôtt az kellene legyen, hogy meghallgatja az illetô nemzeti kisebbség képviselôit és ezek megjegyzéseire és javaslataira komolyan figyelmet fordít.
9. szakasz
Míg a nemzetközi jog10 biztosítja azt az egyéni jogot, hogy nemzetközi kapcsolatot tartsanak fenn más országok területén élô, megegyezô kisebbséghez tartozó személyekkel, ez a szakasz kiszélesíti ezt a rendelkezést "nemzeti kisebbségekre és autonóm közösségekre" az ország határain belül és "országokra" a határ túlsó felén. Ez a megfogalmazás ellentmondásban állhat a Román Alkotmány 2. szakaszával,11 mely a szuverenitásra vonatkozik.
Továbbá ez a szakasz azt javasolja, hogy az állam "támogassa" a nemzeti kisebbségek közötti kapcsolatokat, míg a nemzetközi jog nem megy messzebb, mint hogy az államok "vállalják, hogy nem avatkoznak be a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon jogába, hogy olyan határokon túli személyekkel, akik törvényesen tartózkodnak más államokban, szabad és békés kapcsolatokat hozzanak létre és tartsanak fenn, kiváltképpen olyanokkal, akikkel etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukban osztoznak vagy kulturális örökségük közös".12
10. szakasz
Nem világos, milyen mértékben tekintendô a rágalom polgári és/vagy bûnvádi sérelemnek.
A Büntetô Törvénykönyv utalást kellene hogy tartalmazzon minden büntetendô cselekedetre.
A Büntetô Törvénykönyvnek tisztán le kellene írnia a büntetendô cselekedetet és meghatároznia a következésképpen kiróható legnagyobb büntetést.
20. szakasz
A jog, hogy egy nemzeti kisebbség nyelvén tüntessék fel cégtáblák stb szövegét, a tervezetben megfogalmazott módon, nem tartalmaz semmilyen korlátozást. Egy általánosan elfogadott korlátozás így hangozhatna például: "minden személy törvény elôtti felelôsségétôl függ". Ez a korlátozás természetesen ugyancsak vonatkozna a cégtáblák stb. szövegének román nyelven való feltüntetésére is.
23. szakasz
Ebben a szakaszban felmerül a kompatibilitás kérdése mind a nemzetközi normákkal, mind a Román Alkotmánnyal kapcsolatban. Mit jelent például az, amikor kijelenti, hogy a nemzeti kisebbségeknek és autonóm közösségeknek joguk van kinyilvánítani saját független jogi és politikai személyiségüket? Saját igazságszolgáltatással/törvénykezéssel rendelkeznének?
A helységnevek, utcanevek stb. kisebbségi nyelven való feltüntetésére vonatkozó rendelkezést a román nyelven történô kifüggesztés mellett kellene megvalósítani, olyan módon, hogy a többséghez tartozó személyek is elolvashassák és kiismerjék magukat.
24. szakasz
A rendelkezés, amelyik kimondja, hogy "Az állami költségvetés biztosítja a pénzügyi feltételeket a...", túlságosan homályos és inkább programatikus vagy propagandisztikus, mint jogi természetû.
34., 35. és 36. szakaszok
Ezeknek a kulturális rendelkezéseknek a nagy része összhangban van a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának 12. szakaszával.
De eléggé kérdéses és tetszôleges, hogy azok közül a rendelkezések közül, amelyeket csak regionális vagy helyi szintû adminisztráció teljesíthet vagy ellenôrizhet, hányat kell a központi kormányzati törvénynek részleteiben szabályoznia.
Ezeknek a részletes rendelkezéseknek a nagy részét jobb lenne regionális és/vagy helyi hatóságokra hagyni, feltéve természetesen, ha ezeken a szinteken a kisebbségek képviselôinek joguk van megfelelô befolyást gyakorolni az ôket érintô kérdésekben.
37–41. szakaszok
A kisebbségi nyelvek használata a parlamentben és a közigazgatási egységekben, egy olyan országban, ahol több mint 15 kisebbségi nyelvet beszélnek, túl bonyolult kérdés ahhoz, hogy egy általános kisebbségi törvény pár szakasza képes lenne ezt szabályozni. Ez a kérdés egy sajátságos törvényt kíván sokkal pontosabb és mindenek felett gyakorlatiasabb megszövegezésben, mint ami a jelen tervezetben található.
Például egy olyan megszövegezés, mint: "A költségek az illetékes hatóságokat terhelik" (38. szakasz), több kérdést vált ki, mint választ, és a gyakorlatban valószínûleg alkalmazhatatlannak bizonyulna.
A 41. szakasz a) bekezdésére vonatkozóan meg kellene említeni, hogy nem szükséges, hogy a helyi vagy regionális hatóságok egész munkájukat a kisebbségi nyelven végezzék.
Ennek az lenne a következménye, hogy a románok ki lennének rekesztve a helyi vagy regionális adminisztrációban való részvételbôl olyan területeken, ahol számbeli kisebbségben vannak, és ezáltal antidemokratikus lenne. Az RMDSZ kiemelkedô kívánságai az adminisztrációban használt kisebbségi nyelv státusát illetôen csak az RMDSZ-javaslat csekély módosításával megvalósítható. Elsôsorban nagyon fontos, hogy az a köztisztviselô, aki a közönséggel tartja fenn a kapcsolatot, jól beszélje a nemzeti kisebbség nyelvét.
42. szakasz
A hadseregben a katonai személyzet által a kisebbségi nyelvek nem használatát a Hadseregrôl szóló Törvénynek kellene valószínûleg szabályoznia. A Román Alkotmány biztosítja a kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy magánbeszélgetésekben és magánlevelezésükben anyanyelvüket használják.13
Ha katonai okokból szükség van kommunikációs szabályokra katonai gyakorlatok alatt, mint például a kisebbségi nyelvek használatának megtiltása, akkor a Hadseregrôl szóló Törvény világossá kellene hogy tegye, milyen esetekben tilos a kisebbségi nyelvek használata. Minden más esetben a kisebbségi nyelvek használata, úgy tûnik, az Alkotmány által biztosított alapvetô jog és szabadságjog.
43–45. szakaszok
Mint korábban említést nyert, a kisebbségi nyelvek használata az igazságszolgáltatásban és a bíróságokon túl összetett ahhoz, hogy egy általános kisebbségi törvény pár szakasza szabályozza, és egy nagyon pontos megfogalmazású speciális törvényt érdemel.
Egy ilyen törvényben különbséget kellene tenni a büntetô, polgári és közigazgatási törvény között.
Különleges figyelmet kellene fordítani a kisebbségi nyelveket nem használókra abban az esetben, amikor a kisebbségi nyelv használata túlsúlyban van. Továbbá a tolmácsokkal kapcsolatos kiadások tisztességes és realista rendezésére, ahol szükséges, minden egyes esetben.
46. szakasz
Nyilvánvaló, hogy a jó orvosi ellátás érdekében az orvos (valamint az egészségügyi alkalmazottak) és a beteg közötti jó kommunikáció elengedhetetlen. A kisebbségi nyelven történô elégséges orvosi ellátás, habár kívánatos, a gyakorlatban a kisebbségi nyelvet jól beszélô személyzethez való hozzáférhetôségtôl függ. Más szavakkal, attól a lehetôségtôl fog függni, hogy ez a rendelkezés mennyire realista. Mindenképpen egy ilyen rendelkezés kifejezésre juttatása egy kisebbségi törvényben kevésbé felszólító megfogalmazásban is kifejezhetô, mint: "jog az anyanyelvû orvosi ellátáshoz", és még akkor is az elérendô célt szolgálná.
Azonkívül figyelembe kellene venni, hogy Romániában több mint 15 kisebbségi nyelv létezik. Ez külön ok lehetne arra, hogy némileg kevésbé felszólító megfogalmazást alkalmazzanak, mint például: "...megfele-lô számban olyan orvosokat és személyzetet kell alkalmazniuk, akik ismerik és használják az illetô nemzeti kisebbség anyanyelvét ..."
Kívánatosabb lehet a Kormány számára, hogy ne felszólító törvénykezés útján, hanem más eszközökkel támogassa és segítse elô az orvosi szakma kisebbségi nyelvhasználatát azokon a területeken, ahol ez a rendelkezés helyénvaló lehet. Sokkal eredményesebb lehet az egészségügyi személyzet olyan irányú anyagi támogatása, hogy tanulja meg a kisebbségi nyelvet, vagy hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok orvostudományi tanulmányokat folytassanak.
47. szakasz
Ebbôl a szakaszból nem tûnik ki világosan, ki fogja a kisebbségi mûsorokat készíteni. Nyilvánvalóvá kellene tenni, hogy a nemzeti kisebbségek programjait a nemzeti kisebbségeknek és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által kell elkészíteni.
48. szakasz
Habár ez a szakasz a más országokból a kisebbségek nyelvén történô rádió- és televízióadások vételének támogatásáról gondoskodik, nem akadályozza meg a Kormányt abban, hogy kiválogasson vagy megakadályozza a programok vételét. Ez a rendelkezés például megtalálható a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának 11. szakasza 2. bekezdésében, mely megköveteli a kormánytól, hogy biztosítsa "a szomszédos országok azon rádió- és televízióadásai közvetlen vételének szabadságát, amelyek olyan nyelven készültek, mely azonos egy regionális vagy kisebbségi nyelvvel vagy ahhoz hasonló, és nem támasztanak akadályt a szomszéd országok ilyen nyelvû rádió- és televízióadásainak továbbsugárzása elé".
60. szakasz
Egy olyan rendelkezés, mely a romániai kisebbségek intézményeitôl, szervezeteitôl és egyesületeitôl elvett vagyonoknak az eredeti jogos tulajdonosokhoz való visszaszolgáltatásával foglalkozik, különálló törvényt és ezt követô saját végrehajtási rendszabályt érdemel, valamint legalább a jelenlegi (magán)tulajdonosok jogait is kellene tartalmaznia, illetve ezek kárpótlására vonatkozó rendelkezést.
61–63. szakaszok
A jogbiztonságot veszélyeztetné, ha a kisebbségi törvény ilyen nyitott megfogalmazással érne véget más törvények módosítását illetôen, mint például: "Egy éven belül kötelezô a hatályos jogrendet jelen törvény rendelkezéseinek megfelelôen módosítani" (61. szakasz). A jelen törvényben vagy egy mellékletben, mely törvényesen a jelen törvény része, fel kellene sorolni azoknak a törvényeknek és rendeleteknek azon ide vonatkozó összes szakaszát, amelyek még érvényben vannak és következésképpen módosítandóak. Továbbá ezen szakaszok teljes módosított szövegét meg kellene határozni. Erre az egész jogrendszer tömörségének megôrzése végett van szükség.
2. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által
a román parlament szenátusához benyújtott törvénymódosító javaslat
a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásáról
1. szakasz
A nemzeti kisebbségek azon jogát, hogy anyanyelvüket megtanulják, és hogy anyanyelvükön tanuljanak, már a Román Alkotmány 32. szakasza biztosítja. Ennek az alkotmányos jognak a törvény elején történô ismétlése szerepet tölthetne be, amennyiben hozzátennék, hogy ez a törvény arra szolgál, hogy kidolgozza az alkotmányos jog részletes leírását és az alkalmazható intézkedéseket.
2. szakasz
Nem világos, miért tették hozzá az "elidegeníthetetlen" minôsítést a szülô azon jogához, hogy kiskorú gyermeke helyett bizonyos választásokat tegyen. Az 1. szakaszban leírt jogok viszonylag még elidegeníthetetlenebbek, és nincs meg az a minôsítésük a szakasz szövegében sem.
3. szakasz
A "helyi szükségleteknek és kéréseknek megfelelôen" elôírás túl homályos minôsítés egy alkalmazandó rendelkezés számára. Pontosabb elôírásra lenne szükség, például a nemzeti kisebbséghez tartozó gyermekek százalékát kellene meghatározni. Továbbá nem tiszta, milyen feltételek mellett fogja az Állam a magán vagy egyházi oktatási egységeket finanszírozni vagy támogatni.
Figyelemreméltó hangsúly kerül arra a feltételre, hogy külön iskolák kellenének a nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulóknak és egyetemi hallgatóknak. Egyfelôl el kell ismerni, hogy könnyebb külön iskolában ápolni a nemzeti kisebbség önazonosságát. Kétségtelenül nemzetközileg széleskörûen elfogadott, hogy a nemzeti kisebbségeknek mindig joguk kellene legyen felállítani saját oktatási intézményeiket anélkül, hogy a Kormány akadályoztatná ebben és a Kormány anyagi támogatási kötelezettsége nélkül. Másfelôl fel lehet hívni a figyelmet a különálló iskolák által hordozott veszélyre, mivel a szeparáció nem mindig járul hozzá a tanulónak vagy az egyetemi hallgatónak egy koherens és kiegyensúlyozott társadalomba való beilleszkedéséhez.
4. szakasz
Az elsô mondat inkább politikai nyilatkozat, mint jogszabály. A román nyelv alapos ismerete, úgy tûnik, minden román állampolgár érdeke, mivel ez a hivatalos nyelv. Sok esetben a román nyelv alapos ismerete nemcsak könnyebb hozzáférhetôséget jelent kormánytisztviselôi állásokhoz, hanem jobb esélyeket biztosít a munkaerôpiacon is. Ezért megfontolandó minden elemi és középiskolában a hivatalos nyelv kötelezôvé tétele, miként ez általános gyakorlat sok nyugat-európai országban.
7. szakasz
Egy kisebbségi nyelv megôrzéséhez és továbbfejlesztéséhez fontos annak a lehetôsége, hogy a tudományos oktatás és kutatás a kisebbségi nyelven folyjon. Magas végzettségû szakemberek (orvosok, mérnökök stb.) román nyelvismeretére vonatkozó követelményeknek a "szakkifejezések" szintjére történô korlátozása súlyos hátrányt jelenthet számukra, ha egy kevés lehetôséget biztosító munkaerôpiacon keresnek állást. Valószínûleg nagyon kicsi esélyük lesz a belföldi munkaerôpiacon, azokon a területeken kívül, ahol kisebbségi nyelvüket használják.
8. szakasz
A nemzetiségi kisebbségeknek kétségtelenül joguk van saját bentlakásos iskolákat és otthonokat létesíteni az oktatás minden szintjén. Egyfelôl ez biztosíthatja tanulóik nemzeti önazonosságának megôrzését. Másfelôl figyelmeztetni lehetne arra, hogy bentlakásban vagy otthonban való hosszú távú, a családon és a társadalmi közösségen kívül való tartózkodás, lehet, nem lesz jó hatással a nemzeti kisebbségek és a többség kiegyensúlyozott integrációs fejlôdésére.
13. szakasz
Világosabb lenne elôírni, hogy az olyan oktatási intézmények vezetôsége összetételének, ahol kisebbségi nyelveken szerveznek részlegeket, osztályokat vagy csoportokat, a lehetôségekhez mérten tükröznie kell az egyes nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók számarányát.
15. szakasz
A felekezeti és magánoktatási intézmények helyzetét javíthatná és az egyenjogúság elvének is inkább megfelelne, ha az állam által adott minden oktatási intézményre vonatkozó anyagi támogatást egyenlô elbánás alapján osztanák el.
19. szakasz
Lásd a 61–63. szakaszok megjegyzéseit a fentebb értékelt Nemzeti Kisebbségekkel kapcsolatos törvénytervezetrôl.
Következtetések és ajánlások
Az RMDSZ-nek a nemzeti kisebbségekre és autonóm közösségekre vonatkozó törvénytervezete sokkal tovább megy, mint a jelen nemzetközi emberjogi normák azt megkövetelik. Mivel Romániában nem létezik olyan nyilvánvaló politikai akarat, mely egy ilyen törvénytervezetet elfogadjon, jobb lenne olyan törvényeket és ebbôl következô gyakorlatokat törvényerôre emelni és végrehajtani, melyek a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó nemzetközi jog minimális szabványainak felelnek meg. Miután ez megvalósult és miután a román nemzetiségûek, valamint a romániai etnikai kisebbségek között szilárd viszony létesült, nagyratörôbb, átfogóbb kisebbségi jogokat tartalmazó folytatást lehetne fontolóra venni.
Az RMDSZ javaslatai több tekintetben különböznek a nemzetközileg elfogadott Román Alkotmánytól. Addig, ameddig nincs nyilvánvaló politikai akarat Romániában az Alkotmány megváltoztatására, a javaslatokat úgy kellene megfogalmazni, hogy azok kétségtelen összhangban legyenek a Román Alkotmánnyal.
Az RMDSZ javaslatainak megfogalmazása túl politikai és progra-matikus. Nem jogi természetûek, hiányzik belôlük a pontosság és nem közvetlenül alkalmazhatóak. A végrehajtásról és a teljesítésre vonatkozó rendelkezésekrôl vagy maga a törvény, vagy a törvényben található további végrehajtási rendelkezésekre vonatkozó utalás kellene hogy gondoskodjon. Továbbá részletesen ki kellene dolgozni a kapcsolatot a vonatkozó törvényekkel annak érdekében, hogy az egész jogrendszer stabilitását megvédjék.
Az RMDSZ-szerzôk túl sok nagyon bonyolult kérdéssel próbáltak foglalkozni egy és ugyanazon törvénytervezetben. Több téma, mint például a kisebbségi nyelvek használata az oktatásban, a kormányszervek által, a bíróságon és az elkobzott vagyonoknak elôzô tulajdonosaihoz való visszaszolgáltatása speciális, különálló törvényt érdemel.
Az RMDSZ gondolatainak és kívánságainak nagy részét el lehet érni tisztességes és következetes törvényhozás alapján, olyan eltérô megfogalmazásokat keresve, melyek nem mennek sokkal tovább a nemzetközi kisebbségi jogi normáknál, és amelyek a jelenlegi romániai helyzetben politikailag elérhetôek.
1996. február 27.
(Fordította Walter Klára)
Jegyzetek
1 Az Európa Tanács keretén belül, az Emberi Jogok és Alapvetô Szabadságjogok Védelmével Kapcsolatos Egyezményen és Kiegészítô Jegyzôkönyvein kívül, a legfontosabb jogi dokumentumok, melyek a két benyújtott törvénytervezetben található kérdésekre vonatkoznak, a következôk: a Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezmény, Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája és a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája.
Utalás történik ugyanakkor a Parlamenti Közgyûlés 1201-es, a nemzeti kisebbségekre vonatkozó Ajánlására is. Továbbá vonatkoztatások történnek az EBEÉ-dokumentumokra is, mint pl. a Koppenhágai Dokumentum.
2 Lásd: Vélemény Romániának az Európa Tanácsba való felvételi kérelmét illetôen, Jansson raportôr, 7 old. (6918. Dok., 1993. szeptember 20.)
3 Ez a megfogalmazás nagyon hasonlít a Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezmény 1. szakaszában találhatókhoz.
4 Lásd pl. Európai Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvetô Szabadságok Védelmérôl 60. szakaszát; Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezmény 22. szakaszát; Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája 4. szakaszát.
5 Lásd: Jelentés a román oktatási rendszerrôl, A kisebbségek nyelvén történô oktatás. Kisebbségi Tanács, 1994. 40.
6 Lásd: Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, 7. cikk 1. bekezdése.
7 A Román Alkotmány 1. szakasza 1. bekezdése így szól: "Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzeti állam."
8 EBEÉ, Koppenhágai Dokumentum, 35. szakasz.
9 A Román Alkotmány 6. szakasza 2. bekezdése így hangzik: "A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek identitásának megtartását, fejlesztését és kifejezését célzó állami védôintézkedéseknek a többi román állampolgárhoz viszonyítva meg kell felelniük az egyenlôség és a megkülönböztetéstôl való mentesség elveinek."
10 Lásd például a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája 14. szakaszát és a Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezmény 17. szakaszát.
11 A Román Alkotmány 2. szakasza kimondja: "Saját nevében egyetlen csoport és egyetlen személy sem gyakorolhatja a szuverenitást."
12 Lásd a Nemzeti Kisebbségek Védelmérôl szóló Keretegyezmény 17. szakasz 1. bekezdését.
13 A román Alkotmány 6. szakasza 1. bekezdése kimondja: "Az Állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megtartásához, fejlesztéséhez és kifejezéséhez."
|
