- NDF-tervezet -
Törvény a Romániában élô nemzeti
kisebbségek védelmérôl
Elismerve a pluralista demokrácia és a jogállam meghatározó szerepét az
emberi jogok és alapvetô szabadságok biztosításában,
tudatában annak, hogy az alapvetô emberi jogok és szabadságok
tiszteletben tartása és továbbfejlesztése a nemzetek közötti közeledés
egyik eszköze,
megerôsítve azt, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyéni
és kollektív - az egyetemes emberi jogok részeként tekintendô - jogainak
tiszteletben tartása a béke, az igazságosság és a demokrácia
stabilitásának lényegi tényezôje,
tekintetbe véve, hogy egyetlen népnek sem lehet közömbös a vele együtt
élô nemzeti kisebbségek sorsa,
tudatában annak, hogy a nemzeti kisebbségek védelmet igényelnek
identitásuk megôrzése és kinyilvánítása érdekében, valamint annak, hogy
védettséget kell élvezniük bármilyen diszkriminatív vagy asszimilációt
célul tűzô törekvés ellen,
tudatában egyúttal annak is, hogy a kisebbségeknek legitim joguk az
identitásuk megôrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkozó akaratuk
kinyilvánítása,
elismerve a nemzeti kisebbségeknek az ország gazdasági és társadalmi
fejlôdésében az idôk során játszott szerepét, hozzájárulásukat Románia
kulturális örökségének a gazdagításához,
figyelembe véve, hogy a nemzeti kisebbségek hidat alkotnak Európa azon
országai felé, melyekkel nyelvük és kultúrájuk révén rokonságban vannak,
eleget téve azon kötelezettségeknek, amelyek az Egyesült Nemzetek
Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozatából, az ENSZ Közgyűlése által 1966. december 16-án elfogadott
Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából, az UNESCO
Közgyűlése által 1960. december 14-én elfogadott, az oktatásban
alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemrôl szóló egyezménybôl, az
Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet által 1975. augusztus
elsején elfogadott Záróokmányból, valamint az EBEÉ további
záróokmányaiból, fôleg az emberi dimenziókról szóló koppenhágai
dokumentumból, az 1990. november 21-én aláírt Párizsi Charta az Új
Európáért-ból, a Párizsban 1990. szeptember 20-21-én elfogadott, a nemzeti
kisebbségek védelmérôl szóló egyezmény tervezetébôl - mely egyezmény
megfelel az Európa Tanács tagjai által 1950. november 4-én aláírt, az
emberi jogok és alapvetô szabadságok védelmérôl szóló egyezménynek -,
továbbá egyéb nemzetközi dokumentumokból, köztük a Romániával 1919.
december 9-én megkötött kisebbségvédelmi szerzôdésbôl Romániára hárulnak,
nem feledve azokat a fájdalmas tanulságokat, melyekkel a múlt szolgált,
amikor az ország egyes térségeiben a többségi román lakosságot jogok és
törvényes védelem nélküli kisebbségként kezelték,
azzal az elhatározással, hogy az alkotmányos elôírások keretét
megfelelô tartalmi rendelkezésekkel egészítse ki s megújítsa Románia
régebbi kötelezettségvállalásait a nemzeti kisebbségekkel szemben,
vállalva ekként azt, hogy gyakorlatba ülteti és szavatolja a Romániában
élô nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait és szabadságjogait,
Románia Parlamentje elfogadja e törvényt a Romániában élô nemzeti
kisebbségek védelmérôl:
Általános rész
1. cikk
Románia összes állampolgára, tekintet nélkül a faji különbözôségekre,
etnikai eredetre, nyelvre, vallásra, nemre, politikai véleményre vagy
hovatartozásra, vagyonra vagy társadalmi származásra, a törvény elôtt
egyenlô.
A nemzeti kisebbségek külön entitásokként elismertek;
elidegeníthetetlen jogukat saját etnikai, kulturális és nyelvi
identitásukhoz az Alkotmány rögzíti.
A nemzeti kisebbségek tagjai számára biztosított az emberi jogok és
alapvetô szabadságok teljes körű és tényleges gyakorlása, összhangban a
vonatkozó nemzetközi dokumentumokkal, szerzôdésekkel és egyezményekkel,
valamint védelmük bármely hátrányos megkülönböztetéssel, illetve olyan
kísérlettel szemben, amely akaratuk ellenére a beolvasztásukra irányul. A
román állam biztosítja számukra a szabad információáramlást és
véleménynyilvánítást, megteremti és elômozdítja sajátos identitásuk
megôrzésének, fejlesztésének és kinyilvánításának feltételeit a politikai,
gazdasági, jogi, társadalmi, kulturális és vallási élet minden területén.
2. cikk
A nemzeti kisebbség fogalmán román állampolgárok olyan csoportja
értendô, amely számbelileg kisebb az ország többségi lakosságánál s tôle a
következô jegyek különböztetik meg: faj, nyelv, földrajzi értelemben vett
származás, kulturális-történelmi hagyományok, vallás és azon szolidaritás
tudatának a kinyilvánítása, mellyel a közös kultúra, hagyományok és nyelv
megôrzésérôl tesz tanúbizonyságot.
Bármely csoportot, mely megfelel e meghatározásba foglalt
feltételeknek, nemzeti kisebbségként ismernek el.
3. cikk
Bármely állampolgár szabadon kinyilváníthatja nemzetiségét, anélkül
hogy ebbôl bármilyen hátránya származna. Az állami szervek kötelesek e
nemzetiségre vonatkozó nyilatkozatot elfogadni, tilos bármilyen erre
vonatkozó vizsgálat.
A nemzeti kisebbségek szervezetei az állampolgároknak az illetô
kisebbséghez való tartozását saját statútumaikba foglalt adatok és
ismérvek szerint ismerhetik el. E szervezeteknek jogukban áll azon
dokumentumok felmutatását kérni, melyek az illetô kisebbséghez való
tartozást igazolják.
4. cikk
A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kötelesek tiszteletben
tartani Románia Alkotmányát, védelmezni a demokratikus jogállam értékeit
és eleget tenni azon kötelezettségeknek, melyek rájuk mint Románia
állampolgáraira hárulnak.
Az állam iránti lojalitásuk alapja az alkotmányos és törvényes
elôírások, valamint a nemzetközi emberjogi és kisebbségjogi egyezmények és
okmányok tiszteletben tartása az állami szervek részérôl.
5. cikk
Mind az államot, mind a többségi vagy kisebbségi nemzetiségeket
külön-külön is kötelezettségek terhelnek egy olyan légkör megteremtésében,
mely kedvez a kölcsönös megismerésnek, megértésnek és tiszteletnek, a
toleranciának, az együttműködésnek és az ország polgárai közötti
szolidaritásnak, tekintet nélkül azok etnikai eredetére, kulturális
hagyományaira vagy vallásos hitére. E cél érdekében az állam támogatja a
kisebbségek és a többségi lakosság, a különbözô kisebbségi csoportok,
valamint az egyazon kisebbség tagjai közötti információcserét. A meghozott
intézkedések fôleg az oktatás, a kultúra és a tájékoztatás területére
vonatkoznak.
Az államnak, valamint a természetes és jogi személyeknek nem áll
jogában semmilyen olyan lépés megtétele, amely sértené valamelyik
nemzetiség méltóságát vagy sajátosságát, kedvezne vagy hátrányt okozna az
egyiknek a másikkal szemben, gyűlöletet vagy irigységet váltana ki.
Nem jelentik, az elôbbi bekezdés értelmében, egy nemzeti kisebbség
elônyben részesítését vagy hátrányos megkülönböztetését azok az állami - e
törvény 11. cikkébe foglalt - intézkedések, melyek egy nemzeti kisebbség
identitásának megôrzését vagy a többi nemzeti kisebbséggel való
egyenlôségének megvalósítását szolgálják.
Bármely személy, személyek csoportja vagy etnikai szervezet elleni
izgatást vagy erôszakos megnyilvánulást, mely nemzeti, etnikai, faji vagy
vallási jellegű diszkrimináción alapul, illetve valamely nemzeti kisebbség
kulturális értékei ellen irányul, a törvény büntet.
6. cikk
Minden olyan kérdésben, amely egy nemzeti kisebbség egyéni és
csoportjogait érinti, kötelezô módon figyelembe kell venni e kisebbség
képviselôinek szabadon kinyilvánított véleményét.
A többségi döntéssel hozott politikai és közigazgatási határozatok
semmiképp sem okozhatnak hátrányos helyzetet a kisebbségnek.
7. cikk
Az állam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy
azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbség tagjai többségi
lakosságot alkotnak, mindazok, akik nem tartoznak e kisebbséghez, ne
legyenek hátrányos megkülönböztetésnek kitéve.
Alapos okok és az érintettek beleegyezése nélkül a nemzeti kisebbségek
által lakott politikai-közigazgatási egységeknek és választókerületeknek
sem határa, sem lakosságának etnikai összetétele nem módosítható.
A mesterséges vagy erôszakos asszimilációra irányuló politika és egy
nemzeti kisebbség tagjainak tömeges elűzése népirtásnak számít és az
emberiség ellen elkövetett bôntettnek minôsül. Semmilyen indok alapján sem
megengedett egy nemzeti kisebbség tagjainak az ország területén belüli
vagy azon kívüli, erô alkalmazásával történô áttelepítése.
8. cikk
A nemzeti kisebbségek tagjai egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival
társulva élvezik jogaikat. E jogok gyakorlása vagy nem gyakorlása miatt
egy kisebbséghez tartozó személy nem szenvedhet hátrányt.
Az állam védi a nemzeti kisebbségeket minden olyan tevékenységgel
szemben, mely veszélyeztetheti létüket.
Nem lehet az állammal szemben illojálisnak tekinteni s következésképpen
nem lehet valamely bíróság, országos vagy nemzetközi politikai,
kormányzati vagy nemkormányzati szervezet elôtt hátrányos
megkülönböztetésnek vagy büntetô eljárásnak kitenni - egy olyan
cselekedetet, amely egy nemzeti közösség tagjai egyéni vagy
csoportérdekeinek képviseletére és védelmére irányul.
9. cikk
Romániában a nemzeti kisebbségeket az állam védelemben részesíti, s e
célból biztosítja számukra a törvényes kereteket a következô - a
kisebbségek identitásának megôrzése és szabad fejlôdése érdekében az élet
minden területén nélkülözhetetlen - egyéni és csoportjogok szavatolásával:
a) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga anyanyelvük minden
korlátozástól mentes használatához a magánéletben és a közéletben.
b) Minden nemzeti kisebbségnek joga - függetlenül tagjai számától és
földrajzi eloszlásától -, hogy szabadon létrehozza - etnikai alapon,
minden területre kiterjedôen - saját szervezeteit.
c) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga, hogy ténylegesen
részt vegyenek a közügyek intézésében, különösen azon tevékenységekben,
melyek csoportjuk identitásának megôrzésével és fejlesztésével
kapcsolatosak.
d) A nemzeti kisebbségek joga, hogy megfelelô módon képviselve legyenek
- akár választás, akár kinevezés útján - a törvényhozó, végrehajtó és
igazságszolgáltató szervekben.
e) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga, hogy megôrizzék,
gyarapítsák és szabadon népszerűsítsék hagyományaikat, sajátos szellemi és
tárgyi értékeiket, hogy korlátozástól mentesen gyakorolják vallásukat és
vallásos nevelésben lehessen részük, valamint hogy felekezeti vagy etnikai
szervezeteik által saját anyanyelvükön fenntartott iskolákkal
rendelkezzenek.
f) Jog a saját autonóm kulturális intézmények (levéltárak, könyvtárak,
műemlékek, múzeumok, zenekarok, színházak stb.) létrehozásához,
fenntartásához és irányításához, valamint a saját nyelven megjelenô
sajtóhoz és az állami tömegtájékoztatási eszközökhöz való hozzáféréshez.
g) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga, hogy minden szinten
saját anyanyelvű oktatásban részesüljenek egy megfelelô módon létrehozott,
állami iskolahálózat révén, a megfelelô felszereltséggel. A tantervek
tekintettel vannak az oktatás általános kívánalmai mellett a csoport
sajátosságaira is.
h) Minden nemzeti kisebbség joga, hogy kapcsolatot tartson fenn azokkal
az országokkal, melyekhez etnikai, nyelvi, kulturális vagy vallási
rokonság fűzi, hogy utazhasson ezekbe az országokba, és hogy
visszatérhessen hazájába, hogy utazási kedvezményeket fogadjon el ezektôl
az országoktól, és hogy határokon túlnyúló társulásokat hozzon létre
kisebbsége tagjaival.
10. cikk
A 9. cikk e-g. pontjaiba foglalt jogok tényleges gyakorlása érdekében
az állam biztosítja az anyagi és pénzügyi feltételeket, beleértve a
költségvetési támogatást is.
Evégbôl a román állam elfogadja a nemzeti kisebbségek tagjainak idegen
államok által - akár egyénileg, akár az illetô etnikum szervezetei révén -
nyújtott támogatást, azzal az egyetlen feltétellel, hogy az ne sértse
Románia biztonsági érdekeit.
11. cikk
A nemzeti kisebbségek helyzetétôl és szükségleteitôl függôen, valamint
egy kisebbség képviselôinek javaslatára az állam sajátos intézkedéseket
hoz e kisebbség nemzeti sajátosságai vagy más nemzetiségekkel való
egyenlôsége érdekében.
E sajátos intézkedések csak azzal a feltétellel hozhatók meg, hogy nem
sértik a többi nemzetiség jogait és tiszteletben tartják az 5. cikk
rendelkezéseit.
Egy bizonyos kisebbség érdekében szükséges sajátos intézkedések
kidolgozásakor az állam figyelembe veszi az illetô kisebbség etnikai
szervezetének véleményét. Abban az esetben, ha egy kisebbségnek - területi
megoszlásától, vallásától, foglalkozástól, politikai beállítódástól
függôen - több etnikai szervezete van, az állam, központi vagy helyi
szervei révén, abból a célból, hogy az illetô kisebbség jogait
megállapítsa, kérheti a kisebbség egy ad hoc tanácsának a létrehozását,
amely egységes álláspontot alakít ki a vitatott kérdésekben.
12. cikk
A román állam egyedi esetekben elismeri egyes - valamely kisebbséghez
tartozó - román állampolgárok azon lehetôségét, hogy megszerezzék egy
olyan állam állampolgárságát, amelynek hivatalos nyelve azonos az illetô
kisebbség nyelvével. A kettôs állampolgárság fennállása nem érinti azokat
a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a román állampolgárságból
következnek.
13. cikk
A jelen törvény által a nemzeti kisebbségek számára biztosított jogok
és szabadságok tényleges gyakorlása érdekében a csoport tagjai és etnikai
szervezetei számára szavatolt a jogi védelem bármilyen, az állam vagy
jogi, illetve természetes személy által hozott intézkedésból fakadó
sérelem esetén.
Különös rész
I. fejezet Nyelvhasználatra vonatkozó
rendelkezések
14. cikk
A román állam hivatalos nyelve a román nyelv.
Annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok
ténylegesen használhassák anyanyelvüket az állami szervekkel való
kapcsolataikban, azokban a községekben, városokban és municípiumokban,
amelyekben a lakosság több mint 25%-a, valamint azokban a megyékben,
amelyekben a lakosság több mint 8%-a az egyik nemzeti kisebbséghez
tartozik, a közigazgatási hatóságok kötelesek:
a) elfogadni bármilyen okiratot, melyet az illetô kisebbséghez tartozó
személyek nyújtanak be, anélkül hogy román fordítást igényelnének;
b) anyanyelvükön meghallgatni azokat az állampolgárokat, akikre jelen
cikk vonatkozik;
c) válaszolni, írásban és szóban, ugyanazon a nyelven, illetve
mellékelni a válaszhoz annak hiteles fordítását az illetô nyelvre;
15. cikk
Azokban a helységekben, amelyekben a lakosság több mint 25%-a, valamint
azokban a megyékben, amelyekben a lakosság több mint 8%-a valamely nemzeti
kisebbséghez tartozik, a közigazgatási hatóságoknak elegendô számú, az
illetô kisebbség nyelvét ismerô - elsôdlegesen e kisebbség soraiból
származó - hivatalnokkal kell rendelkezniük.
16. cikk
Azokban a helységekben, melyekben valamely kisebbség számaránya
legalább 25%, az állami közintézmények feliratait az illetô kisebbség
nyelvén is ki kell tenni.
17. cikk
A kisebbségek számarányát valamely területi-közigazgatási egységben az
utolsó népszámlálás adatai alapján állapítják meg.
A kormány, illetve a prefektúrák határozatokban állapítják meg, hogy
melyek azok az államigazgatási szervek, amelyekre nézve a 14-16. cikkek
rendelkezései alkalmazandók.
18. cikk
Az igazságszolgáltatás szervei elôtt az eljárás román nyelven folyik
le.
Azon felek részére, amelyek nem beszélik vagy nem értik kellô mértékben
azt a nyelvet, amelyen az eljárást lefolytatják, tolmács útján biztosított
az iratcsomóban levô iratok és egyéb anyagok megismerése, valamint a
bíróság elôtti megszólalás és végindítványozás.
19. cikk
A Hivatalos Közlönyben közzétett jogszabályokat azon nemzeti
kisebbségek nyelvére lefordítva is ki kell adni, amelyek - az utolsó
népszámlálás adatai szerint - az ország összlakosságának legalább 5%-át
teszik ki.
A helyi érdekű jogszabályokat a nemzeti kisebbségek nyelvén is
közzéteszik, amennyiben e kisebbségek a helység lakosságának legalább
25%-át, illetve a megye lakosságának legalább 8%-át teszik ki.
20. cikk
A könyvekben, a médiumokban és az írott sajtóban a földrajzi
elnevezések szabadon használhatók a nemzeti kisebbségek nyelvén.
21. cikk
Az állampolgárok család- és utónevét az összes hivatalos okmányokban
csakis a kérelmezô által kinyilvánított formában és helyesírás szerint
kell írni. A hibásan bejegyzett család- és utónevek kiigazítási eljárása
ingyenes.
22. cikk
Azokban a helységekben, melyekben a lakosság több mint 25%-a egy
nemzeti kisebbséghez tartozik, a helységnévtáblára a hivatalos elnevezés
után a nemzeti kisebbség nyelvén is kiírják a település nevét.
23. cikk
Azokban a nemzeti kisebbségek által is lakott helységekben, amelyeknek
fejlôdéséhez e kisebbségek jelentôs mértékben hozzájárultak, és amelyekben
hagyományaik jelenlegi számarányuktól függetlenül is érezhetôen jelen
vannak, az utcák és közintézmények olyan elnevezéseket fognak kapni,
amelyek megfelelô módon tükrözik e kisebbségek történelmét, valamint
kulturális és gazdasági szerepét.
II. fejezet Oktatásügyre vonatkozó
rendelkezések
24. cikk
Az állam biztosítja mindazon nemzeti kisebbségeknek, melyek elegendô
számú tanuló igénylésével rendelkeznek, az anyanyelven való oktatást az
állami iskolákban, minden szinten.
Ha nincs elegendô számú tanuló, az állam a megfelelô helységekben olyan
iskolákat létesít, ahova a környezô települések egy bizonyos anyanyelvű
tanulóit csoportosítják, biztosítván nekik az odautazást vagy a
bentlakásokban való elszállásolást.
Az iskolaválasztás szabad, ebben a tanuló, illetve szülei vagy gyámja
döntenek.
25. cikk
A nyelvi közösség és a nemzeti sajátosságok biztosítása érdekében a
nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás elsôdlegesen önálló iskolákban
történik.
26. cikk
A nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák vagy tagozatok
megszervezésében az Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium figyelembe veszi
a kisebbségek etnikai szervezeteinek ajánlásait.
A tanulók nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolákba történô
beíratására nyelvi ismereteik függvényében kerül sor.
Az Oktatás- és Tudományügyi Minisztériumba, valamint a
tanfelügyelôségekre, a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák
felügyeletére, kádereket neveznek ki, akik elsôsorban az illetô
kisebbséghez tartozók közül kerülnek ki.
A nem román nyelven oktató iskolák és tagozatok tantestületének is
elsôdlegesen az illetô kisebbséghez tartozók közül kell kikerülnie.
27. cikk
Az állam biztosítja a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás számára
szükséges tanszemélyzet képzését.
Amennyiben nem lehetséges a szükséges számú tanszemélyzet biztosítása
valamely nemzeti kisebbség oktatása számára, az állam, az illetô etnikai
szervezet kérésére, lehetôvé teszi és pénzeszközökkel támogatja más - az
illetô kisebbséggel azonos nyelvű - országokból való tanügyi káderek
alkalmazását.
28. cikk
A nemzeti kisebbségek nyelvén oktató összes iskolákban biztosítani kell
a román nyelv oktatását annak érdekében, hogy a végzôs diákok ne
kerüljenek hátrányba a közéletben az állam hivatalos nyelvének nem kellô
ismerete miatt.
29. cikk
Az állam összes polgárai közötti megismerés, megértés és kölcsönös
tisztelet érdekében az ország minden elemi, gimnáziumi és középiskolai
fokú oktatási intézményében biztosítani kell a nemzeti kisebbségek
történelmével és kultúrájával kapcsolatos alapismeretek oktatását.
30. cikk
Az állam biztosítja a felekezeti és az etnikai szervezetek által
létrehozott, a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák működési
feltételeit. Ezen iskolák elvégzését igazoló bizonyítványok - törvények
keretei között - az állami iskolákkal egyenértékűek.
III. fejezet Művelôdési életre vonatkozó
rendelkezések
31. cikk
Az állam köteles megôrizni és értéke szerint használni a nemzeti
kisebbségek tárgyi kultúráját, beleértve az építészeti és más jellegű
műemlékeket, a lakásokként vagy közintézményekként használt
épületegyüttesek eredeti helyükön való védelmét és megóvását, a
kisebbségek által alapított települések sajátos arculatának a megôrzését.
A nemzeti kisebbségek etnikai szervezetei kérhetik az illetékes állami
szervektôl különbözô városvédelmi övezetek - negyedek, utcák,
épületcsoportok, különálló épületek - létrehozását, melyeket történelmi
műemlékké nyilvánítanak, és a megfelelô munkálatokkal biztosítják ezeknek
az illetô kisebbség kulturális hagyományai szerinti megôrzését. Bármilyen
intézkedés, mely érintheti e műemlékek fennállását, csak a kisebbség
etnikai vagy vallási szervezetének, illetve - ha ezek között
nézetkülönbség áll fenn - a 11. cikk rendelkezései szerint megalakult
tanácsának a beleegyezésével hozható meg.
32. cikk
Az állam által működtetett múzeumok és az állam, valamint szervei által
megjelentetett kiadványok (tankönyvek, idegenforgalmi kalauzok stb.)
objektív módon és helyi, regionális, valamint országos történeti
jelentôségüknek megfelelôen fogják bemutatni a nemzeti kisebbségek
történelmét, kultúráját és életmódját.
33. cikk
Az állam támogatja a nemzeti kisebbségek sajtóját és kulturális
intézményeit, beleértve azon kiadványok és intézmények költségvetési
finanszírozását, amelyek - haszonélvezôik objektíve kis száma miatt - nem
válhatnak önfinanszírozóvá.
Mindegyik nemzeti kisebbség - politikai súlyától, társadalmi és
kulturális szerepétôl függôen - műsoridôt kaphat az országos rádió- és
tévéadóknál, a megfelelô adásidôben s vételi lehetôséggel Románia egész
területén.
A kisebbségek által lakott körzetekben a helyi rádió- és tévéadók e
kisebbségek nyelvén is sugároznak műsorokat.
A nemzeti kisebbségek lapokat alapíthatnak, rádió- és tévéadókat,
valamint kulturális és művészeti intézményeket hozhatnak létre.
34. cikk
Az állam szavatolja a nemzeti kisebbségek számára a kapcsolattartást
azon államokkal, melyekhez nyelvi, kulturális és vallási rokonság fűzi
ôket.
IV. fejezet Szociális és humanitárius kérdésekre
vonatkozó rendelkezések
35. cikk
A nemzeti kisebbségek, etnikai vagy egyházi szervezeteik révén, saját
szociális és humanitárius szervezetek létrehozására és fenntartására
jogosultak. Amennyiben a múltban rendelkeztek ilyen intézményekkel,
melyeket felszámoltak vagy kisajátítottak, ezek tulajdonjogát kérésre
visszaállítják, hogy saját hagyományaiknak megfelelôen működjenek tovább.
36. cikk
A fontos vallásos ünnepek napjai munkaszüneti napok a nemzeti
kisebbségekhez tartozó személyek számára.
V. fejezet Igazgatásra vonatkozó
rendelkezések
37. cikk
A Parlament, az Elnöki Hivatal és a Kormány szintjén olyan szervezeti
egységek létesülnek, melyeknek hatáskörébe a nemzeti kisebbségek
érdekeinek képviselete tartozik.
VI. fejezet Záró rendelkezések
38. cikk
E törvény hatályba lépésekor az 1945. február 6-i törvényrendelettel
életbe lépett Nemzetiségi Statútum, valamint minden más, vele ellentétes
rendelkezés hatályát veszti.
(Fordította: Bakk Miklós) |