|
Bukarest, 1993. november 18./207 TERVEZET
Törvény a nemzeti kisebbségekrôl
és autonóm közösségekrôl
Románia Parlamentje
elismerve, hogy a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek, amelyekhez
román állampolgárságú személyek tartoznak és Románia területén számbeli
kisebbségben vannak, önálló történelmi hagyományokkal, valamint etnikai,
kulturális, vallási és nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek;
tudomásul véve, hogy ezen közösségek fennmaradásának feltétele e
hagyományok és sajátosságok megôrzése;
elismerve, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek jelentôs
mértékben hozzájárulnak az európai népek és nemzetek sokszínűségéhez,
kulturális sokféleségéhez;
hirdetve a demokrácia és a humanizmus eszméi iránti elkötelezettséget,
a népek és nemzetek közötti megértés és baráti együttműködés szándékát;
figyelembe véve, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek
problémáinak megoldása a demokrácia, az igazságosság, a stabilitás és a
béke alapvetô tényezôje;
meggyôzôdve arról, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek
harmonikus együttélése a többségi nemzettel a belsô és nemzetközi
stabilitás alkotóeleme;
tudatában annak, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek és az
ezekhez tartozó személyek jogainak védelme az emberi jogok nemzetközi
védelmének alapvetô alkotóeleme és mint ilyen a nemzetközi együttműködés
egyik területe;
megerôsítve, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók egyéni jogait,
valamint a kollektív identitáshoz való jogát az egyetemesen elismert
emberi jogok részeként tiszteletben kell tartani és biztosítani kell
egyéni és közösségi jogaik tényleges gyakorlását;
elfogadva, hogy a belsô önrendelkezéshez, a saját intézményrendszerhez
való jog minden önmagát autonóm közösségnek nyilvánító nemzeti kisebbséget
megillet;
célként megfogalmazva a szubszidiaritás elve alapján az egész
társadalomra kiterjedô demokrácia megteremtését és a jogállam felépítését;
vállalva az 1918. december 1-i Gyulafehérvári Kiáltványból, a
Nemzetiségek Statútumára vonatkozó 86/1945-ös Törvénybôl, az ENSZ
Alapokmányából, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából, a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából, a Párizsi Chartából, az
Emberi Jogok Európai Egyezményébôl, a Helyi Önkormányzat Európai
Chartájából, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinki
Záródokumentumából, koppenhágai és genfi dokumentumaiból származó
kötelezettségeket, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai
Chartájában, az Európa Tanács 1134. (1990), 1177. (1992) és 1201. (1993)
számú ajánlásaiban, valamint a 232. (1992), 273. (1993) számú
határozataiban megfogalmazott állásfoglalásokat és az ENSZ-nek a Nemzeti
vagy Etnikai, Vallási és Nyelvi Kisebbségekhez Tartozó Személyek Jogairól
szóló 1992. decemberi Nyilatkozatát:
kinyilvánítja, hogy a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek sajátos
egyéni és közösségi jogai alapvetô szabadságjogok, amelyeket tiszteletben
tart, és elismerésük biztosítására, érvényesítésük szabályozására a
következô törvényt alkotja:
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. szakasz
Jelen törvény a Románia területén számbeli kisebbségben élô nemzeti,
etnikai és nyelvi kisebbségek, valamint a kisebbségekhez tartozó román
állampolgárságú személyek sajátos jogait szabályozza.
Jelen törvény értelmében autonóm közösség az a nemzeti kisebbség, amely
saját elhatározásából a belsô önrendelkezés elve alapján gyakorolja
jogait.
2. szakasz
A nemzeti önazonosság olyan alapvetô emberi jog, amely egyéneket és
közösségeket egyaránt megillet.
Bármely nemzeti kisebbség elidegeníthetetlen joga, hogy magát autonóm
közösségként határozza meg.
A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek a román nemzettel együtt
politikai szubjektumként államalkotó tényezôk.
Az autonóm közösségek elidegeníthetetlen joga a belsô önrendelkezés,
amely az autonómia különbözô formáiban nyilvánul meg.
A magukat autonóm közösségként meghatározó nemzeti kisebbségeket
megilleti a hozzájuk tartozó személyek egyéni kisebbségi jogain alapuló
személyi autonómia, valamint a helyi önigazgatási és regionális autonómia.
3. szakasz
Az állam elismeri és garantálja valamennyi nemzeti kisebbség és autonóm
közösség, annak etnikumai és tagjai számára a teljes és sérthetetlen
egyenjogúságot, továbbá a nemzeti vagy etnikai identitás szabad
kinyilvánításához való jogot és annak szabad gyakorlását a politikai,
társadalmi, kulturális, gazdasági élet minden területén.
4. szakasz
A nemzeti kisebbségeknek és autonóm közösségeknek, etnikumaiknak és a
hozzájuk tartozó személyeknek joguk van szabadon és zavartalanul élni
szülôföldjükön, és ott létfeltételeik biztosításához, történelmileg
kialakult települési és etnikai viszonyaik fenntartásához, anyanyelvük
szabad használatához és vallásuk szabad gyakorlásához.
5. szakasz
A nemzeti kisebbségek jogosultak képviseltetni magukat a
közhivatalokban és a bírói hatalomban.
A személyi autonómiával rendelkezô közösséget önigazgatási és e körben
sajátos döntési és végrehajtási jog illeti meg az oktatás, a kultúra, a
közélet, a szociális tevékenység és a tájékoztatás terén.
6. szakasz
Azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben az egy nemzeti
kisebbséghez vagy autonóm közösséghez tartozó személyek többségben vannak,
a helyi önigazgatási autonómiát és ezek társulásaiban a területi alapon
működô regionális autonómiát gyakorolhatják.
Az elsô bekezdésben megjelölt esetekben az illetô kisebbség hivatalos
nyelvként is használhatja anyanyelvét.
7. szakasz
A közigazgatási egységek és a választókerületek határainak
megvonásakor, a település- és gazdaságfejlesztési, valamint
környezetvédelmi tervek kidolgozása és elfogadása során figyelembe kell
venni a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek települési viszonyait,
kapcsolatait, gazdasági érdekeit és kialakult hagyományait.
8. szakasz
Azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben a nemzeti kisebbség és
autonóm közösség a lakosság számához viszonyítva számbeli kisebbségben
van, az önazonosságát érintô kérdésekben korlátozott vétójog illeti meg.
9. szakasz
Az állam támogatja a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek, a
hozzájuk tartozó személyek kapcsolatait azokkal az országokkal, amelyekhez
ôket etnikai, nyelvi, kulturális vagy vallási kötelékek fűzik.
10. szakasz
A nemzeti kisebbség és autonóm közösség vagy a hozzá tartozó személyek
rágalmazása, hátrányos megkülönböztetése, valamint az ellenük irányuló
gyűlöletre való felbujtás törvény által büntetendô.
Tilos a nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó
személyek politikai, kulturális, nyelvi, szociális vagy gazdasági
eszközökkel történô erôszakos asszimilálása. Tilos életkörülményeik és
létfeltételeik megnehezítése, munkahelyi vagy egyéb vonatkozású hátrányos
megkülönböztetésük, illetve ilyen irányú szándék kinyilvánítása.
Tilos a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek által lakott
területeken és közigazgatási egységekben az etnikai arányoknak a
kisebbségekre nézve hátrányos megváltoztatása, továbbá az érintett
közösségek egyetértése nélkül a közigazgatási határok és települési
viszonyok módosítása, a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek
erôszakos ki- és áttelepítése.
Ezek be nem tartása esetén a nemzeti kisebbségeknek, autonóm
közösségeknek, valamint a hozzájuk tartozó személyeknek joguk van minden
törvényes eszközt felhasználni egyéni és közösségi létük megôrzésére.
Tilos a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek kulturális
objektumainak, történelmi műemlékeinek és emlékműveinek, hagyományos
építészeti emlékeinek megrongálása, lerombolása, más módon való
felszámolása, nemzeti jellegüktôl való megfosztása.
11. szakasz
A kisebbségek közjogi alanyisággal rendelkezô intézményeit az állam
anyagilag támogatja.
A kisebbségi intézmények és szervezetek anyagi forrásai:
a - állami költségvetés;
b - saját bevételek;
c - alapítványi támogatás;
d - hazai és külföldi szervezetektôl kapott támogatás;
e - adományok;
f - más, jogszabályba nem ütközô források.
12. szakasz
A kisebbségi intézményeket és szervezeteket anyagilag külföldi
szervezetek, alapítványok és magánszemélyek is támogathatják.
A nonprofit céllal nyújtott adományok vámmentességet élveznek.
II. FEJEZET
A nemzeti kisebbségek és autonóm
közösségek
általános jogai
A. Egyéni kisebbségi jogok
13. szakasz
Valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás az egyén szabad döntésén
alapul.
A nemzeti önazonossághoz való jog és bármilyen kisebbséghez tartozás
vállalása és kinyilvánítása nem zárja ki a kettôs vagy többes kötôdést.
E hovatartozás vállalása vagy az arról való lemondás semmiféle hátrányt
nem vonhat maga után.
14. szakasz
A nemzeti kisebbséghez tartozó bármely személynek joga, hogy
kisebbséghez tartozását az országos népszámlálás alkalmával titkosan és
nevének nyilvánosságra hozatala nélkül megvallhassa.
15. szakasz
A nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon
kinyilvánítani, megôrizni és fejleszteni etnikai, nyelvi, kulturális és
vallási önazonosságát, és akarata ellenére nem vethetô alá semmiféle
asszimilációs kísérletnek.
16. szakasz
Tilos bármely személy valamely nemzeti kisebbséghez való tartozását
névelemzéssel vagy más módszerrel megkérdôjelezni, illetve befolyásolni,
hogy önként vállalt hovatartozását megváltoztassa.
17. szakasz
A nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van a törvény elôtti
egyenlôséghez és az egyenlô bánásmódhoz politikai, gazdasági, szociális és
kulturális téren, valamint a közélet minden más területén.
18. szakasz
A nemzeti kisebbséghez tartozó személy joga:
a - az anyanyelv szabad használata a magán- és a közéletben, a
közigazgatásban, a bíróságon;
b - saját egyesületekben, szervezetekben, tudományos, kulturális,
egyházi intézményekben, politikai pártokban való részvétel és azok
fenntartása;
c - saját oktatási rendszerben való részvétel;
d - az anyanyelvű oktatást szolgáló intézmények létrehozása az oktatás
minden szintjén;
e - anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak
megismerése, ápolása, gyarapítása és továbbadása;
f - vallása gyakorlása, beleértve a vallási kegytárgyak beszerzését,
birtoklását és használatát, valamint az anyanyelven való tanulást a
felekezeti iskolákban is;
g - az anyanyelven való szabad véleménynyilvánítás, tájékozódás,
tájékoztatás és információcsere;
h - saját társaságokat létrehozni, nemkormányzati nemzetközi
szervezetek tevékenységében részt venni;
i - egyenlô feltételek között hozzájutni munkahelyhez, közhivatali
állásokhoz;
j - kisebbségi voltával kapcsolatos személyi adatainak védelme.
19. szakasz
A nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van család- és
utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez és annak
hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez, gyermeke utónevének szabad
megválasztásához.
20. szakasz
A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek joga, hogy anyanyelvükön is
feltüntessék a cégtáblák szövegét, a feliratokat és a nyilvánosságnak
szánt egyéb tájékoztatást.
21. szakasz
A nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van a családra
vonatkozó hagyományaik és családi kapcsolataik ápolásához, családi
ünnepeik anyanyelven történô megtartásához és az ezekhez kapcsolódó
egyházi és polgári szertartások anyanyelven való lebonyolításához.
B. Közösségi jogok
22. szakasz
A kisebbségi önazonosság megôrzése, ápolása, fejlesztése és átörökítése
elidegeníthetetlen közösségi jog.
A törvény elismeri és védi a nemzeti kisebbségeknek és autonóm
közösségeknek mint politikai szubjektumoknak történelmi, területi,
települési, kulturális, nyelvi, vallási és etnikai hagyományait.
23. szakasz
A nemzeti kisebbségeknek és autonóm közösségeknek joguk van:
a - szabadon gyakorolni, fejleszteni, megôrizni hagyományaikat és
meghatározni kulturális, nyelvi, vallási identitásukat;
b - kinyilvánítani önálló jogi és politikai alanyiságukat;
c - a belsô önrendelkezéshez;
d - önazonosságuk szabad érvényesítéséhez a történelmi és területi
sajátosságaiknak, hagyományuknak megfelelô autonómiák révén;
e - hogy az általuk lakott településeken, ahol a hozzájuk tartozó
személyek a lakosság számának legalább 10 százalékát teszik ki,
anyanyelvükön tüntessék fel a helységneveket, az utcák, terek, intézmények
és közületek nevét;
f - hogy az állam területi integritásának tiszteletben tartásával,
szabadon és akadálymentesen kapcsolatokat tartsanak azokkal az
országokkal, amelyekhez ôket etnikai, nyelvi, kulturális vagy vallási
kötelékek fűzik;
g - hogy a közszolgálati rádió és televízió biztosítsa a nemzetiségi
műsorok rendszeres készítését és sugárzását;
h - közösségi jogaik megsértése esetén bármely legitim szervezetük
révén is tényleges jogorvoslásért az állami szervekhez, illetve nemzetközi
szervezetekhez és intézményekhez folyamodni.
24. szakasz
Az állami költségvetés biztosítja a pénzügyi feltételeket a nemzeti
kisebbségek és autonóm közösségek saját országos nevelési, oktatási,
kulturális, tudományos intézményhálózatának kialakításához és
működtetéséhez, valamint műemlékeinek karbantartásához és azok eredeti
állagának megôrzéséhez.
25. szakasz
A nemzeti kisebbségeknek és autonóm közösségeknek joguk van
rendezvényeik és ünnepeik zavartalan megtartásához, építészeti, kulturális
és vallási emlékeik, hagyományaik megôrzéséhez, ápolásához,
átörökítéséhez, nemzeti jelképeik használatához.
A nemzeti kisebbségeknek és autonóm közösségeknek jogukban áll saját
vallásuk hagyományai szerint megválasztani a hivatalos munkaszüneti napnak
minôsülô egyházi ünnepek dátumát.
C. Nyelvhasználat
(1) Oktatásban
26. szakasz
A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyeknek
joguk van ahhoz, hogy anyanyelvükön tanuljanak, anyanyelvű állami
intézményekben oktatásban és képzésben részesüljenek az oktatás valamennyi
szintjén.
A természetes személyeknek, egyházaknak, szervezeteknek és
társaságoknak joguk van ahhoz, hogy felekezeti és magántanintézeteket
létesítsenek és tartsanak fenn.
27. szakasz
Az állam garantálja:
a - az anyanyelvű óvodai oktatást, igények szerint önálló óvodákban
vagy óvodai csoportokban;
b - az anyanyelvű elemi iskolai oktatást, igények szerint önálló
iskolákban, iskolai tagozatokon, osztályokban vagy csoportokban;
c - az anyanyelvű középiskolai (líceumi) oktatást, igények szerint
önálló iskolákban, tagozatokon, iskolai osztályokban vagy csoportokban;
d - az anyanyelvű szakiskolai oktatást, igények szerint önálló
iskolákban, iskolai tagozatokon, osztályokban vagy csoportokban;
e - az anyanyelvű egyetemi, fôiskolai, szakkollégiumi oktatást, igények
szerint önálló egyetemeken, fôiskolákon, szakkollégiumokban, egyetemi
karokon, tagozatokon, évfolyamokon vagy felsôoktatási csoportokban;
f - az anyanyelvű posztgraduális oktatást;
g - a didaktikai fokozatok és különbözô tudományos címek anyanyelven
való megszerzésének lehetôségét.
28. szakasz
Ha valamely helységben nincs meg a tanügyi törvény által kért minimális
tanulószám ahhoz, hogy osztály vagy csoport indulhasson, akkor a nemzeti
kisebbségi tanulók esetében ugyanaz az eljárás követendô, amelyet a
létszám alatti román tanulók esetében alkalmaznak a nemzeti kisebbségek
által lakott helységekben. Ez a minimális szám az elemi és gimnáziumi
oktatásban nem lehet nagyobb, mint 4, a líceumokban és fôiskolákon pedig
7.
29. szakasz
A kisebbségi állami és felekezeti oktatást az állam és részarányosan a
helyi közigazgatási hatóságok finanszírozzák, a magántanintézményeket
pedig támogatják.
30. szakasz
a) Azon közigazgatási egységekben, amelyekben valamely nemzeti
kisebbség és autonóm közösség legalább 30%-os részarányt képvisel, az
állam köteles biztosítani a többségi nemzet számára az illetô nemzeti
kisebbség és autonóm közösség nyelvének és kultúrájának megismerési
lehetôségét.
b) A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek oktatási-nevelési
intézményeiben biztosítani kell a kisebbségi népismeret, a nemzeti
kisebbség és autonóm közösség, valamint az anyanemzet történelmének
tanítását, kulturális hagyományainak, értékeinek megismerését.
31. szakasz
A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvű oktatásához
szükséges pedagógusok képzési feltételeinek megteremtésében az állam
feladata az anyagi és infrastrukturális háttér biztosítása.
32. szakasz
Az állam támogatja azoknak a más országokból érkezô oktatóknak a
romániai vendégtanári alkalmazását, akik a nemzeti kisebbségekhez és
autonóm közösségekhez tartozó személyek oktatását vállalják.
Az állam elismeri a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek tagjainak
külföldi tanintézményekben szerzett diplomáját, a nemzeti kisebbségek és
autonóm közösségek legitim képviselôi és a Tanügyminisztérium által
közösen szabályozott módon.
A kisebbségi oktatási intézményeknek biztosítaniuk kell a román nyelv
elsajátításának lehetôségét.
33. szakasz
A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek oktatási-nevelési
intézményeinek ellenôrzésére, felügyeletére létrehozzák az állami és a
helyi közigazgatási hatóságok által fenntartott kisebbségi
tanfelügyelôségeket, illetve a tanfelügyelôségek keretében a kisebbségi
igazgatóságokat, valamint, amennyiben a hálózat nagysága ezt szükségessé
teszi, a szakminisztériumon belül autonóm igazgatóságot vagy
államtitkárságot.
(2) Közművelôdésben
34. szakasz
Az állam támogatja:
a - a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének
használatát a közművelôdésben;
b - anyanyelvű alkotások létrehozását, az anyanyelvű műbírálatot,
kutatást és szakirodalmat és az ezekhez való hozzájutást;
c - fordítás, szinkronizálás, feliratozás révén más nyelveken
létrehozott alkotásokhoz anyanyelven való hozzájutást;
d - a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének és
kultúrájának ismertetését és megismerését;
e - a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek által is lakott
területeken, amennyiben önálló intézmények létrehozására nincs lehetôség,
a létezô közművelôdési intézményekben olyan személyek alkalmazását is,
akiknek feladata a kisebbségek anyanyelvi közművelôdésével foglalkozni;
f - a műszaki ismeretek kisebbségi nyelven történô terjesztését;
g - a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvű irodalommal
való ellátását, kisebbségi könyvtári rendszer létrehozását.
35. szakasz
A kisebbségi szervezetek tudományos és közművelôdési tevékenységet is
folytathatnak, és e célból intézményeket hozhatnak létre, amelyek
nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn.
36. szakasz
Az állam támogatja:
a - a kisebbségi kultúrák tárgyi emlékeinek feltárását, gyűjtését,
közgyűjtemények alapítását, gyarapítását;
b - a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek könyvkiadását és
idôszaki kiadványainak megjelentetését;
c - színházak és más művelôdési intézmények fenntartását.
Az állam biztosítja a közérdekű közleményeknek a nemzeti kisebbségek és
autonóm közösségek anyanyelvén történô ismertetését.
(3) Parlamentben és közigazgatásban
37. szakasz
A Parlamentben különleges alkalmakkor a nemzeti kisebbséghez és autonóm
közösséghez tartozó, választott képviselô az anyanyelvét is használhatja.
A felszólalás megtartásáról fordítás biztosítása végett a Parlamentet
elôzetesen tájékoztatni kell.
38. szakasz
Azok a helyi közigazgatási egységek, amelyekben egy nemzeti
kisebbséghez, illetve autonóm közösséghez tartozó személyek a lakosság
számának kisebbségenként legalább 10 százalékát teszik ki, két- vagy
többnyelvűek; ezekben az illetô nemzeti kisebbségekhez és autonóm
közösségekhez tartozó személyek anyanyelvük használatára szóban és írásban
egyaránt jogosultak.
Az elôzô bekezdésben leírt esetben a helyi tanácsban a tanácsos az
anyanyelvét is használhatja; ilyen esetben az ülés jegyzôkönyvéhez a
felszólalás román nyelvű szövegét is csatolják.
A nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének a helyi és a
regionális közigazgatásban való akadálytalan használatáért az illetékes
helyi és regionális adminisztrációban és hivatalokban a nemzeti
kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvét ismerô, illetve e
kisebbségekhez és közösségekhez tartozó személyeket is kell kinevezni vagy
alkalmazni.
A két- vagy többnyelvű helyi közigazgatási egységekben a közösségi
képviseletek igényeinek megfelelôen a helyi közigazgatási hatóság köteles:
a - az illetô nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek nyelvén is
feltüntetni a helységneveket, az utcák, terek nevét;
b - rendeleteit és közleményeit az illetô nemzeti kisebbségek és
autonóm közösségek anyanyelvén is közzétenni;
c - a közigazgatási eljárás során használt nyomtatványokat az illetô
nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek nyelvén is kiadni;
A két- vagy többnyelvű helyi közigazgatási egységekben, a közösségi
képviseletek igényeinek megfelelôen, az illetékes hatóságok kötelesek a
hozzájuk tartozó intézmények és közületek nevét az illetô kisebbségek és
autonóm közösségek nyelvén is feltüntetni.
A költségek az illetékes hatóságokat terhelik.
39. szakasz
A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyeknek
joguk van ahhoz, hogy egyenlô feltételek mellett alkalmazzák ôket a
közhivatalokban és a közszolgálatban.
40. szakasz
A két- vagy többnyelvű közigazgatási egységekben:
a - a közigazgatási hatóságok az illetô nemzeti kisebbségek és autonóm
közösségek anyanyelvét is használják;
b - a közigazgatási dokumentumokat e nemzeti kisebbségek és autonóm
közösségek anyanyelvén is, illetve két- vagy többnyelvű kiadványok
formájában terjesztik;
c - a közigazgatási hatóság köteles a jogi dokumentumokat az illetô
nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvén is közreadni.
41. szakasz
Azokban a helyi közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti
kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek a lakosság
számához viszonyítva egyszerű többségben vannak, a törvény elôírja a
nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének használatát is:
a - a regionális vagy helyi hatóságok munkájában;
b - szóban és írásban a helyi hatóságokkal való kapcsolatukban;
c - a regionális és helyi hatóságok hivatalos közleményeinek
megfogalmazásakor és nyilvánosságra hozatalakor.
(4) Hadseregben
42. szakasz
A hadseregben a nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez
tartozó, szolgálatot teljesítô személyek magánbeszélgetéseikben és
magánlevelezésükben szabadon használhatják anyanyelvüket.
(5) Igazságszolgáltatásban
43. szakasz
A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek
jogosultak anyanyelvük használatára az igazságügyi szervek elôtt.
44. szakasz
Az állam megteremti a feltételeket a nemzeti kisebbségek és autonóm
közösségek anyanyelvének használatára az igazságszolgáltatásban.
A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyek
szabadon használhatják anyanyelvüket a büntetô, polgári és közigazgatási
eljárás során.
A nemzeti kisebbségekhez és autonóm közösségekhez tartozó személyeknek
joguk van arra, hogy:
a - az eljárás során az anyanyelvükön megfogalmazott iratokat a hatóság
teljes értékűnek fogadja el;
b - az eljárással kapcsolatos minden iratot anyanyelvükön
megismerjenek;
c - az eljárás során tolmácsot vegyenek igénybe.
A tolmács igénybevételével kapcsolatos és a fordítás során felmerült
költségeket az állam fedezi.
Amennyiben a feltételek adottak, az eljárást a nemzeti kisebbségek és
autonóm közösségek nyelvén kell lefolytatni, ha:
a - a büntetô eljárás során a terhelt kérelmezi;
b - a polgári eljárás során a felek kérelmezik;
c - a közigazgatási eljárás során a felek kérelmezik;
Az eljárás összes iratait román nyelven, illetve az eljárásban érintett
személy anyanyelvén rögzíteni kell.
45. szakasz
Az állam garantálja, hogy kérésre a törvények, kormányhatározatok,
kormányrendeletek a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvén
is megjelenjenek.
(6) Orvosi ellátásban
46. szakasz
A két- vagy többnyelvű helyi közigazgatási egységekben az ott élô
nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek tagjainak joguk van az
anyanyelvű orvosi ellátáshoz.
Az illetô közigazgatási egységben az illetékes egészségügyi szervek
kötelesek a klinikákon, valamint a kórházakban, nyugdíjasházakban,
életkori vagy egyéb okokból gondozásra szorulók otthonaiban megfelelô
számban olyan orvosokat és személyzetet is alkalmazni, akik ismerik és
használják az illetô nemzeti kisebbség és autonóm közösség anyanyelvét,
illetve ahhoz tartoznak.
Ha az illetékes egészségügyi szervek úgy döntenek, vagy ha a személyi
feltételek e döntés nélkül is adottak, az 1. és a 2. bekezdés
rendelkezései olyan helyi közigazgatási egységekben is alkalmazhatók, ahol
valamely nemzeti kisebbség és autonóm közösség ott élô tagjainak
számaránya nem éri el a 10 százalékot.
(7) Tájékoztatásban
47. szakasz
Az illetékes közigazgatási hatóságok a tájékoztatás függetlenségét
tiszteletben tartva:
a - lehetôvé teszik az arányos nemzetiségi adásidô fenntartását a
közszolgálati rádióban és televízióban;
b - elôsegítik a nemzetiségi helyi rádióadók és televíziócsatornák
létesítését és működését;
c - támogatják a kisebbségi audiovizuális műsorok készítését.
48. szakasz
Az állam elôsegíti azon országok rádió- és televízióadásainak közvetlen
vételét, amelyek a nemzeti kisebbségek nyelvén sugároznak, és azoknak az
audiovizuális adóknak a működését, amelyek az azonos anyanyelvű régiók
felé sugároznak.
(8) Gazdasági és társadalmi életben
49. szakasz
A törvény biztosítja:
a - a nemzeti kisebbségek és autonóm közösségek anyanyelvének a
gazdasági és társadalmi életben való zavartalan használatát;
b - a kisebbségi nyelv használatát a gazdasági és társadalmi élettel
kapcsolatos okmányokban, különösen a munkaszerzôdésekben és az olyan
technikai okmányokban, amelyek bizonyos termékek vagy létesítmények
használatára vonatkozó utasításokat tartalmaznak.
50. szakasz
A két- vagy többnyelvű közigazgatási egységekben az állam garantálja,
hogy a gazdasági és a társadalmi életben működô ellenôrzô szervek a
szervezett ellenôrzések során használják az illetô nemzeti kisebbségek és
autonóm közösségek anyanyelvét.
D. Személyi autonómia
51. szakasz
A magukat autonóm közösségként meghatározó nemzeti kisebbségeknek joguk
van a személyi autonómiához.
52. szakasz
A személyi autonómia keretében a közösséget önigazgatási és
végrehajtási jog illeti meg az oktatás, a kultúra, a társadalmi és
szociális tevékenység és a tájékoztatás terén.
Az autonóm közösség saját testületeit és tisztségviselôit szabad és
idôszakos választásokon választja meg.
53. szakasz
A személyi autonómiával rendelkezô autonóm közösség kidolgozza
önkormányzatára vonatkozó törvényerejű Statútumát.
E. Sajátos státusú helyi önkormányzatok
54. szakasz
Azok a közigazgatási egységek, ahol valamely nemzeti kisebbség és
autonóm közösség a lakosság számához viszonyítva számbeli többségben van,
a helyi önigazgatási autonómia alapján törvényben szabályozottan sajátos
státust kaphatnak, és hivatalos nyelvként az illetô nemzeti kisebbség és
autonóm közösség anyanyelvét is használhatják.
55. szakasz
A sajátos státusú önkormányzatokban a román nemzethez tartozó
személyek, illetve a más kisebbségekhez tartozó személyek részvételének
lehetôségét biztosítani kell.
56. szakasz
A sajátos státusú önkormányzatok hatáskörére a helyi önkormányzatok
Európai Chartájának rendelkezései az irányadók.
F. Regionális autonómia
57. szakasz
A sajátos státusú önkormányzatok társulása a helyi önigazgatási
autonómia alapján biztosított.
58. szakasz
A regionális autonómia alapján létrejött önkormányzati társulásokban az
autonóm közösség hivatalos nyelvként anyanyelvét is használhatja.
59. szakasz
A regionális autonómiát gyakorló autonóm közösség maga határozza meg
önkormányzatának szervezeti és működési szabályzatát.
III. FEJEZET
Záró rendelkezések
60. szakasz
A romániai nemzeti kisebbségek intézményeitôl, szervezeteitôl,
egyesületeitôl vagy ezek jogelôdjeitôl és felekezeteitôl 1945 után
magántulajdont megsértô törvények révén, illetve erôszakkal,
törvénytelenül állami vagy szövetkezeti tulajdonba juttatott ingatlanokat,
műkincseket, könyvtárakat, levéltárakat és egyéb javakat természetben,
vagy amennyiben ez nem lehetséges, ellenértéküket pénzben vissza kell
juttatni a jogos tulajdonosnak vagy a jogutódoknak.
61. szakasz
Egy éven belül kötelezô a hatályos jogrendet jelen törvény
rendelkezéseinek megfelelôen módosítani.
62. szakasz
Az állam garantálja a jogszabályokban a kisebbségekre hátrányos
rendelkezések módosítását vagy hatályon kívül helyezését.
63. szakasz
Jelen törvény érvénybe lépésekor minden ezzel ellentétes rendelkezés
hatályát veszti.
* * *
Jelen tervezetet az RMDSZ Szövetségi Képviselôinek Tanácsa 1993.
november 14-én Marosvásárhelyen elfogadta, és a megbízott szakértôi
csoport véglegesítette.
Markó Béla
szövetségi elnök
Takács Csaba
ügyvezetô elnök | 
