Törvény a nemzeti kisebbségekrôl

Románia Parlamentje elfogadja e törvényt

I. fejezet
Általános rendelkezések

1. cikk

(1) - a kisebbségek állam általi elismerése

Az állam elismeri a nemzeti kisebbségek létét, és garantálja e kisebbségekhez tartozó személyek számára Románia Alkotmányába foglalt jogukat etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megôrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez, összhangban azokkal az egyezményekkel és egyéb szerzôdésekkel, melyekben Románia részes.

(2) - a nemzeti kisebbség meghatározása

E törvény értelmében nemzeti kisebbség személyek bármely olyan csoportja, amely reprezentatív, az ország többségi lakosságánál számbelileg kisebb, román állampolgárok alkotják, kiknek lakhelye Romániában van, régi, szilárd és tartós kapcsolatokat tartanak fenn, sajátos etnikai, kulturális, vallási és nyelvi tulajdonságokkal rendelkeznek, és ragaszkodnak ahhoz, hogy együtt ôrizzék meg közös identitásukat, különös tekintettel kultúrájukra, hagyományaikra, vallásukra és nyelvükre.

(3) - kivételek

Nem tekintendôk, jelen törvény értelmében, kisebbséghez tartozó személyeknek a sajátos státussal rendelkezô személyek, a menekültek, a bevándorlók, a hontalanok, valamint a Romániában letelepedett külföldi állampolgárok.

2. cikk

(1) - a nemzeti kisebbségek jogainak garantálása

Összhangban a többi román állampolgárral szembeni egyenlôség és diszkriminációellenesség elveivel, a román állam garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az összes alapvetô emberi jogok és szabadságok szabad - egyénileg vagy közösségben történô - gyakorlását.

(2) Az elôzô bekezdés értelmében az állam szavatolja, minden korlátozástól mentesen, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára a következô jogok gyakorlását:

a) részt venni az ország politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében;

b) szabadon társulni és saját szervezeteket létrehozni, törvényes keretek között;

c) hozzáférési lehetôséget kapni és képviselethez jutni - demokratikus alapokon, saját szervezeteik révén - a törvényalkotási, döntéshozó és konzultatív szervekben;

d) szabadon használni anyanyelvét, mind a magánéletben, mind a közéletben;

e) megôrizni, fejleszteni és kifejezésre juttatni tárgyi és szellemi értékeiket, valamint saját hagyományaikat;

f) kifejezni vallásos hitüket;

g) megtanulni anyanyelvüket és oktatásban részesülni ezen a nyelven;

h) létrehozni, szervezni és működésük feltételei szerint fenntartani saját kulturális és vallási létesítményeiket, ápolni történelmi emlékeiket és emlékműveiket;

i) saját kiadványokkal rendelkezni, hozzáférni a közszolgálati audio-vizuális eszközökhöz;

j) kapcsolatokat tartani fenn azokkal az országokkal, amelyekhez etnikai, nyelvi, kulturális vagy vallási rokonság fűzi ôket;

k) egyéb törvényes jogok.

(3) - az állami támogatás pénzeszközökkel

Az elôbbi bekezdésben elôírt jogok tényleges gyakorlása érdekében az állam a költségvetés révén évente biztosítja a szükséges pénzeszközöket.

(4) - külföldi szubvenciók

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által törvényes úton létrehozott szervezetek anyagi és pénzügyi támogatást kaphatnak külföldi közhatóságoktól, magánszervezetektôl vagy természetes személyektôl, azzal a feltétellel, hogy ez ne sértse Románia biztonsági és honvédelmi érdekeit, valamint a közrendet és közerkölcsöt, s hogy ne legyen ártalmas az egészségre nézve.

3. cikk - alapvetô kötelezettségek

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kötelesek tiszteletben tartani Románia Alkotmányát és törvényeit, védelmezni a jogállam értékeit és teljesíteni mindazokat a kötelezettségeket, melyek rájuk mint Románia állampolgáraira hárulnak.

4. cikk

(1) - az együttélésnek kedvezô légkör

A hatóságok és a nemkormányzati szervezetek, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteit is, kötelesek minden szükséges intézkedést meghozni annak érdekében, hogy biztosított legyen a kölcsönös megismerés, megértés és tisztelet számára kedvezô légkör, a tolerancia, az együttműködés és a szolidaritás az ország minden állampolgára között, függetlenül nemzetiségüktôl, kulturális hagyományaiktól és vallásos hitüktôl.

(2) - a kommunikáció elômozdítása

A közhatóságok, a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteivel együtt, minden eszközzel támogatják a többségi lakosság és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, valamint a csoportok és a hozzájuk tartozó személyek közötti tartós kommunikációt, különös tekintettel a tájékoztatás, oktatás és kultúra területére.

5. cikk

(1) - a nemzeti sajátosságok védelme és a hátrányos
megkülönböztetés megelôzése

A közhatóságok hatékony intézkedéseket foganatosítanak az összes nemzeti kisebbségek méltósága, öntudata és nemzeti sajátossága védelmére, annak érdekében, hogy megelôzzenek bármilyen faji, nemzetiségi, etnikai eredetű, nyelvi és vallási megkülönböztetést.

(2) - kivételek

Nem tekintendôk egy kisebbség vagy kisebbségek egy csoportja számára biztosított kedvezményezéseknek azon - az elôzô bekezdés alapján foganatosított - közhatósági intézkedések, amelyeket identitásuk megôrzésének, fejlesztésének és kifejezésének veszélybe kerülése esetén vagy a többi etnikummal való egyenlôség megvalósítása érdekében hoznak.

(3) - konzultációk a kisebbségi szervezetekkel

Az elôzô bekezdésekben foglalt elôírások érdekében foganatosítandó intézkedések megállapítására az érintett nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok szervezetének illetékes vezetôségével való elôzetes konzultációt követôen kerül sor, kivéve azokat az eseteket, amikor egyazon kisebbségnek több megalakult szervezete van, és amikor az illetô szervezetek meghatalmazott képviselôinek egy ad hoc gyűlésén kerül sor a konzultációra.

6. cikk - a többi etnikum védelme a diszkriminációval szemben

Azokban a megyékben, melyekben a lakosság többségi része valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, a közigazgatási hatóságok kötelesek intézkedéseket foganatosítani annak érdekében, hogy egyetlen más nemzeti kisebbségekhez tartozó személy vagy e személyek által létrehozott szervezet se legyen - függetlenül jellegétôl - hátrányos megkülönböztetésnek kitéve.

II. fejezet

Védô intézkedések

I. rész
Közös rendelkezések

7. cikk

(1) - parlamenti képviselet

Azok a - nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által törvényesen megalakított - szervezetek, melyek a választások során nem kapták meg a parlamenti képviselethez szükséges szavazatszámot, egy-egy képviselôi helyre jogosultak, a választási törvény elôírásainak megfelôen.

(2) Egy nemzeti kisebbség állampolgárait csak egyetlen, törvényesen megalakult szervezet képviselheti a Parlamentben.

(3) - a helyhatósági választásokon való részvétel

A helyhatósági választásokon a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteinek joguk van saját jelöltekkel részt venni.

8. cikk - védô intézkedésekkel megbízott szervek

Az Elnöki Hivatal és Románia Kormánya szervezeti felépítésében olyan szerveket kell létrehozni, amelyeknek illetékessége a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok védelmére és problémáik megoldásának a támogatására terjed ki.

II. rész
Az etnikai identitás védelmét szolgáló intézkedések

9. cikk

(1) - az anyanyelv megválasztásának és a nemzetiség
szabad megvallásának joga

Minden román állampolgárnak joga van korlátozásoktól mentesen megválasztani anyanyelvét és kinyilvánítani nemzetiségét, anélkül hogy ebbôl a döntésébôl vagy nyilatkozatából kifolyólag valamilyen hátránya származna.

(2) - a közhatóságok kötelezettségei

A közhatóságok kötelesek minden tartózkodás, befolyásolás, korlátozás vagy kényszerítés nélkül elfogadni az anyanyelv megválasztását, valamint a nemzetiségre vonatkozó nyilatkozatot; tilos bármiféle, ez utóbbira vonatkozó hatósági vizsgálat.

10. cikk - etnikai alapú szervezetek

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek - törvényes keretek közt - joguk van etnikai alapú szervezeteket létrehozni és azokat megszervezni.

11. cikk - a szervezetekhez való tartozás

Valamely személy egy nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok által létrehozott szervezethez való tartozását az illetô szervezet szervezési és működési szabályzatának az elôírásai alapján állapítják meg.

III. rész
A kulturális identitás védelmét szolgáló intézkedések

12. cikk

(1) - a tárgyi műveltség megôrzése

Az illetékes közhatóságok kötelesek az összes szükséges intézkedést meghozni annak érdekében, hogy megôrizzék és értéke szerint hasznosítsák a nemzeti kisebbségek tárgyi kultúrájának minden alkotóelemét, beleértve a történelmi és más jellegű műemlékek, a reprezentatív köz- és magánépületek "in situ" védelmét, valamint a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok közösségei vagy szervezetei által alapított települések sajátos arculatának biztosítását.

(2) - a konzultálás kötelezettsége

Bármilyen intézkedés, mely érinti ezeket a műemlékeket, csak az érdekelt nemzeti kisebbség szervezeteivel való konzultálás nyomán hozható meg.

13. cikk - a nemzeti kisebbségek bemutatása

A művelôdési és művészeti intézmények programjai, a közszolgálati tömegtájékoztatási eszközök és az iskolai tankönyvek a nemzeti kisebbségek történelmét, kultúráját, művészetét, szokásait, hagyományait és életmódját is bemutatják.

14. cikk - a kiadványok megjelentetésének támogatása

Az illetékes közhatóságok biztosítják - pénzügyi támogatást is nyújtva, a törvényes keretek között - a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezetei kiadványainak (könyvek, újságok, folyóiratok és egyéb publikációk) megjelenését, valamint művelôdési intézményeik működtetését.

15. cikk

(1) - a műsoridô biztosítása

A közszolgálati rádiók és televíziók műsoridôt biztosítanak az összes nemzeti kisebbség számára, a megfelelô órákban s vételi lehetôséggel az ország egész területén.

(2) - kisebbségi szervezetek tanácsadói

Az országos és helyi közszolgálati rádió- és tévéállomások mindegyik nemzeti kisebbség műsorához külön szaktanácsadót alkalmaznak az illetô nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok szervezete részérôl.

16. cikk - a kulturális cserék támogatása

Az illetékes közhatóságok minden rendelkezésükre álló eszközzel támogatják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek, a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezetei, valamint a velük történelmi, kulturális, nyelvi és vallási rokonságban levô országok és külföldi közösségek közötti kulturális cseréket.

IV. rész
A nyelvi identitás védelmét szolgáló intézkedések

17. cikk

(1) - a hivatalos nyelv

Romániában a hivatalos nyelv a román nyelv.

(2) - anyanyelvhasználat

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek anyanyelvükön is fordulhatnak - írásban vagy szóban - a közhatóságokhoz, valamint azok szerveihez.

(3) - a közhatóságok kötelezettségei

Azokban a körzetekben, amelyekben a nemzeti kisebbségek számottevô arányban telepedtek meg, a közhatóságok és azok szervei kötelesek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek ugyanazon a nyelven válaszolni - írásban vagy szóban -, illetve ha szükséges, a válaszhoz hiteles fordítást mellékelni az illetô személy nyelvén.

18. cikk - a kisebbségek nyelvét ismerô hivatalnokok

Azokban a helységekben, melyekben a nemzeti kisebbségek számottevô arányban telepedtek meg, a közhatóságok szerveinek és hivatalainak rendelkezniük kell - megfelelô számban - a nemzeti kisebbségek nyelvét ismerô hivatalnokokkal, akik elsôsorban az illetô kisebbséghez tartozó állampolgárok közül kerülnek ki.

19. cikk

(1) - nevek, megjelölések, feliratok és egyéb információk
kifüggesztése

Azokban a megyékben, municípiumokban, városokban és községekben, amelyekben az ott lakó, nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek aránya meghaladja a 25%-ot, a helyi elnevezéseket, megjelöléseket és feliratokat, valamint az egyéb, nyilvánosságot érintô, hasonló jellegű információkat a nemzeti kisebbségek nyelvén is fel kell tüntetni.

(2) A helyi elnevezések, megjelölések, feliratok és egyéb információk feltüntetésére a hivatalos nyelvű megnevezés alatt kerül sor, azonos tartalmú, formájú és méretű felirattal.

20. cikk

(1) - egyes épületek és utcák elnevezése

Azokon a nemzeti kisebbségek által is lakott településeken (municípiumokban, városokban, községekben), amelyeknek fejlôdéséhez e kisebbségek személyiségei, csoportjai vagy szervezetei - függetlenül számarányuktól - jelentôs mértékben hozzájárultak, és amelyekben állandósult helyi hagyományok léteznek, egyes épületek vagy utcák felvehetik ezek nevét annak függvényében, hogy milyen mértékű volt hozzájárulásuk az illetô település politikai, gazdasági, társadalmi vagy kulturális életéhez.

(2) A névadásra vonatkozó határozatokat a helyi tanácsok hozzák az érdekelt nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok szervezeteinek javaslatára.

21. cikk - a földrajzi elnevezések használata

A nemzeti kisebbségek könyveikben és tömegtájékoztatási eszközeikben saját nyelvükön szabadon használhatják a földrajzi elnevezéseket.

22. cikk - a család- és utónév írása, valamint az utódok
neveinek megválasztása

Bármely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga, hogy család- és utónevét anyanyelve helyesírása szerint írja, e szerint vezesse be a hivatalos okmányokba, és hogy szabadon válassza meg leszármazottai utónevét.

23. cikk

(1) - az igazságszolgáltatási eljárás nyelve

A bírósági eljárás lefolytatása román nyelven történik.

(2) A nemzeti kisebbségekhez tartozó, valamint a román nyelvet nem ismerô vagy nem beszélô személyek joga, hogy megismerjék az iratcsomóban levô iratokat és dolgozatokat, hogy tolmács útján beszéljenek és végindítványt tegyenek a bíróság elôtt, és ez utóbbi jog gyakorlása ingyenes.

24. cikk - a jogszabályok közzététele a Hivatalos Közlönyben

A közérdekű jogszabályokat Románia Hivatalos Közlönyében a nemzeti kisebbségek nyelvén is közzéteszik az érdekelt nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek szervezeteinek indokolt kérésére.

25. cikk

(1) - az anyanyelven való tanuláshoz és képzéshez való jog

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van anyanyelvükön tanulni és e nyelven képzésben részesülni, az oktatás minden szintjén, fokán és mindegyik formájában.

(2) - a kisebbségek oktatásának megszervezése

A helyi szükségletek függvényében - az oktatásügyi törvény keretei közt - csoportokat, osztályokat, tagozatokat vagy más, önálló iskolai egységeket szerveznek, melyek a nemzeti kisebbségek nyelvén oktatnak.

(3) - javaslatok az oktatás megszervezésére

A nemzeti kisebbségek nyelvén oktató csoportok, osztályok, tagozatok és iskolák létesítésére, a szükségletek, a körzetben élô, nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok számaránya és szervezeteik ajánlásai függvényében kerül sor.

(4) Mindazon esetekben, amikor nincs elegendô igénylés, az illetékes közhatóságok olyan szervezési intézkedéseket foganatosítanak, amelyekkel csoportokat, osztályokat, tagozatokat vagy iskolai egységeket hoznak létre, csoportosítva a környezô helységek azonos anyanyelvű, nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulóit, biztosítván számukra a szállítást vagy a bentlakásokban való elhelyezést.

26. cikk - iskolaválasztás

Az iskolaválasztás szabad, a döntés joga kizárólag a tanulóé és szüleié, illetve törvényes gyámjáé.

27. cikk

(1) - a román nyelv tanítása

A nemzeti kisebbségek fiataljainak meg kell tanulniuk a román nyelvet, az illetékes közhatóságoknak pedig biztosítaniuk kell az összes, e célból szükséges feltételeket.

(2) Az elemi és gimnáziumi fokú oktatásban a román nyelv és irodalom tanítása a Tanügyminisztérium által speciálisan kidolgozott és jóváhagyott, román nyelvű tankönyvekbôl történik.

(3) - a nemzeti kisebbségek történelmének és hagyományainak
tükrözése

Az egyetemes és a román történelem iskolai tantervének tükröznie kell a Romániában élô nemzeti kisebbségek történelmét és hagyományait.

(4) A gimnáziumi és líceumi fokú oktatásban bevezetik "a nemzeti kisebbségek történelme és hagyományai" tantárgyat, amelyet a nemzeti kisebbségek nyelvén oktatnak a Tanügyminisztérium által jóváhagyott tantervek és tankönyvek alapján.

28. cikk - az anyanyelv oktatásának biztosítása

Azon nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulóknak, akik román oktatási nyelvű iskolai egységekben tanulnak, biztosítani kell, kérésre, az anyanyelv oktatását.

29. cikk - a tanügyi káderek kiválasztása

A nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolai egységekbe a tanszemélyzetet, ezek igazgatóit, valamint az oktatást irányító és ellenôrzô tanfelügyelôket elsôdlegesen a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok körébôl választják ki.

30. cikk

(1) - a tanszemélyzet képzése és továbbképzése

Az illetékes közhatóságok intézkedéseket foganatosítanak annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás számára biztosítsák a szükséges tanszemélyzet képzését és szakirányú továbbképzését.

(2) A felsôfokú oktatásban csoportokat vagy tagozatokat szerveznek a nemzeti kisebbségek nyelvén az oktatási, valamint a művészeti-kulturális tevékenységek számára szükséges káderek képzése érdekében.

(3) - tanszemélyzet alkalmazása más országokból

Ha valamelyik nemzeti kisebbség nyelvén folyó oktatás számára nem létezik az országban a szükséges számú tanszemélyzet, akkor az illetékes közhatóságok - államközi egyezmények alapján - az illetô nemzeti kisebbség nyelvével azonos nyelvű ország kádereit alkalmazzák.

31. cikk - anyanyelven való vizsgázás

A felvételi és abszolváló vizsgákon az oktatás minden fokán a nemzeti kisebbségekhez tartozók anyanyelvükön vizsgázhatnak mindazon tárgyakból, amelyeket ugyanezen a nyelven sajátítottak el.

32. cikk - a diplomák honosítása

Az illetékes közhatóságok, a tanulmányok elismerésére vonatkozó kétoldalú egyezmények alapján, elismerik a más országok oktatási intézményei által kibocsátott bizonyítványokat és diplomákat.

V. rész
A vallási identitás védelmét szolgáló intézkedések

33. cikk - templomok, felekezeti iskolák, otthonok és

bentlakások létesítése

A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok vagy azok szervezetei, a törvény keretei közt, jogosultak templomokat, felekezeti iskolákat - minden fokon -, otthonokat és bennlakásokat létrehozni, megszervezni és fenntartani.

34. cikk - az oktatás nyelve

A felekezeti oktatásban az oktatás nyelve azonos az illetô felekezet hívei által használt nyelvvel; ugyanakkor emellett biztosítani kell a román nyelv tanulását és megismerését is.

35. cikk - a vallási ünnepek megválasztása

A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgároknak joguk van a vallásos ünnepek napjainak megválasztásához, amelyek hivatalosan munkaszüneti napoknak számítanak, összhangban a sajátos hagyományokkal.

IV. fejezet
Záró és átmeneti rendelkezések

36. cikk

(1) - anyagi és pénzügyi támogatás az állam részérôl

Az állam védelmezi a nemzeti kisebbségeket, és biztosítja - egyenlô módon, minden megkülönböztetéstôl mentesen - a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezetei számára az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megôrzéséhez szükséges anyagi és pénzügyi kereteket.

(2) Az állami költségvetés évente elôirányozza a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezetei számára a szükséges alapokat annak érdekében, hogy pótolhassák a fenntartási és működési költségeik, a saját kiadványok megjelentetése, kulturális műsoraik, szimpóziumok és más rendezvényeik, valamint a társadalmi és humanitárius segélyezések nyomán keletkezett hiányokat.

(3) Az elôbbi bekezdésben megjelölt szervezetekhez a szubvenciót azon szervek közvetítésével utalják át, amelyek a nemzeti kisebbségek védelmének és problémáik megoldása támogatásának terén illetékesek.

37. cikk

(1) - szociális és humanitárius segélyeket adó intézmények

A nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteinek joguk van létrehozni, megszervezni és fenntartani saját szociális és humanitárius intézményeiket.

(2) Az állam az elôbbi bekezdésben megjelölt intézményeknek nyújtandó szubvenciót a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteinek közvetítésével utalja ki.

38. cikk

(1) - a tulajdonjog helyreállítása

Az állam által átvett javakat, függetlenül azok jelenlegi bírlalóitól, valamint attól, hogy milyen módon vették át a nemzeti kisebbségek volt közösségeitôl, vissza kell ez utóbbiaknak juttatni; a tulajdonjog helyreállítása az illetô nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok törvényes jogutód szervezetei (egyesületek, közösségek, fórumok, szövetségek stb.), illetve az 1989. december 22. után újraalakított szervezetei javára történik.

(2) A tulajdonjog a telkekre vonatkozóan is helyreáll az elôbbi bekezdés szerinti szervezetek javára, függetlenül attól, hogy rendelkeztek-e vagy sem épületekkel, egyenértékű területek rendelkezésükre való bocsátásával, azt követôen, hogy ezt elfogadták.

(3) - kártérítés a lebontott ingatlanokért

A lebontott épületeket a helyi tanácsok és a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezetei küldötteibôl álló vegyes bizottságok értékelik fel, a kártérítésnek megfelelô pénzösszegeket pedig a költségvetési tartalékból fizetik ki, a telek tulajdonjogának helyreállítását követô 3 hónapon belül.

39. cikk

(1) - törvény által büntetett cselekmények

Bármilyen megkülönböztetést, faji vagy etnikai gyűlöletre való uszítást, szidalmazást, fizikai bántalmazásra való buzdítást, mely nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok vagy azok szervezetei ellen irányul etnikai vagy vallási alapon, művészeti alkotások, történelmi vagy vallási jellegű műemlékek, temetôk meggyalázását vagy tönkretételét, az antiszemitizmust, az idegengyűlöletet és más, hasonló jellegű cselekményt a törvény bünteti.

(2) Hasonlóképpen törvény büntet minden olyan - fenyegetés, kényszer vagy erô alkalmazásában megnyilvánuló - kísérletet, mely személyek asszimilációjára vagy áttelepítésére irányul az ország egy vagy több vidéke etnikai összetételének megváltoztatása céljából.

40. cikk - hatályba lépés

E törvény hatályba lépésekor az 1945. évi 86. sz. törvénnyel életbe léptetett Kisebbségi Nemzetiségek Statútuma, valamint minden egyéb, vele ellentétes rendelkezés hatályát veszti.

(Fordította: Bakk Miklós)