Faragó József

Romániában az 1996. évi választás eredményeként az Iliescu-rendszert az Emil Constantinescu államelnök és a Victor Ciorbea miniszterelnök nevével fémjelzett új demokratikus rendszer váltotta fel, miáltal a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem újraindításáért folyó küzdelemnek is új szakasza kezdôdött. Mi több, a romániai magyarság érdekvédelmét képviselô Romániai Magyar Demokrata Szövetség – Trianon óta elôször – kormánykoalíció tagja lett, tehát nem mint ellenzék, hanem mint kormánypárt tud nemzetiségi jogainknak érvényt szerezni.

Ciorbea miniszterelnök ama elsô külföldi útja elôtt, amely 1997 márciusában Budapestre vezetett, a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában egyebek közt az alábbiakat mondotta: "Az oktatási törvényben megváltoztatjuk azokat az elôírásokat, amelyek bizonyos korlátokat tartalmaznak a kisebbségi anyanyelvi oktatásban. [...] Ezután kerül sor a kolozsvári egyetem létrehozására, ami azonban kétszakaszos folyamat lesz. Elôször a Babes-Bolyai Egyetem keretében jön létre magyar tagozat. Ez nagyon fontos, egyetértenek benne a politikai vezetôk, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôi és kormánybeli kollégáink is. Ugyancsak még ebben az évben olyan tanulmányi csoportot akarunk létrehozni a kolozsvári egyetemen, amelyben magyar nyelven oktatnak jogot". (Szabadság – ezután Sz. – l997. március 10.)

A miniszterelnök aligha sejtette, hogy milyen darázsfészekbe nyúl, hiszen mindazoknak, akik a Bolyai Tudományegyetem újraindítását ellenezték, az Iliescu-rendszer idején a Bolyai Társaság teljes elhallgattatása miatti többéves szélcsendben nem volt miért vitázniuk, most viszont mintegy jeladásra minden korábbinál nagyobb számban és nagyobb hangerôvel léptek fel az önállósítás ellen . Érveléseik sokaságának és sokféleségének bármily rövid ismertetése és fölösleges megvitatása helyett maradjunk a legilletékesebbek párbeszédénél, már elôre hangsúlyozva, hogy az események villámgyorsan követték egymást. 

Mindössze két nappal a miniszterelnök nyilatkozata után A Babes-Bolyai Egyetem közleménye szerint " Március 11-én a Babes-Bolyai Egyetem rektori hivatala az egyetemi szenátus szabályozó bizottságával együtt megvitatta Victor Ciorbea miniszterelnöknek a Babes-Bolyai Tudományegyetem átszervezésével kapcsolatos kijelentéseit, ezeknek lehetséges következményeit." (Sz. március 12.)

Újabb három nap múlva A magyar és román oktatási miniszter közös sajtótájékoztatója szerint a román miniszter, Virgil Petrescu így nyilatkozott: "A Bolyai Egyetem létrehozása még távolabbi cél, amit csak egy több szakaszból álló folyamat végén lehet elérni. Az elsô lépés megtételéhez szükség van a kolozsvári egyetem beleegyezésére is, mivel tiszteletben kell tartani az intézményi autonómiát". (Sz. március 15.)

Az oktatási miniszter ezzel a nyilatkozatával már "az elsô lépés megtételének" jogát is elvitatta az államvezetéstôl az egyetemi autonómia javára. Nem csoda, hogy ezen felbátorodva, két hét múlva az egyetem 187 román tantestületi tagjának alábbi erôs hangú állásfoglalása került nyilvánosságra: "Megdöbbenve Victor Ciorbea miniszterelnök helytelen álláspontjától a Bolyai Egyetem vagy egy magyar nyelvű részleg kolozsvári létrehozásával kapcsolatosan, az egyetemi autonómia elvének megfelelôen a kérdésben állást foglaló legjogosabb fórum, a tanügyi káderek elleneznek a Babes-Bolyai Egyetemen folyó oktatás etnikai alapú elkülönítését célzó bármely szándékot, és csatlakoznak Simion Simon és Mircea Muthu prorektorok merész és hazafias álláspontjához, valamint Andrei Marga rektor nyilatkozataihoz, akik racionális érvekkel bizonyították a magyar nyelvű oktatás jelenlegi formájában történô szükségességét ezen az egyetemen. [...] A miniszterelnök legutóbbi változata tehát, egy magyar és egy román tagozat megalakítása a Babes-Bolyai Egyetemen, ugyanolyan ellenjavasolt és veszélyes, mint a két különálló egységre való elkülönítés. [...] Ugyanakkor tiltakozunk a miniszterelnök szándékos vagy akaratlan félretájékoztatása ellen, akinek nyilatkozatai azt bizonyítják, hogy nem ismeri vagy nem érdekli, milyen módon folyik jelenleg a magyar nyelvű oktatás a Babes-Bolyai Egyetemen. A magyar nyelvű részleg lényegében létezik, akárcsak a német tagozat, és józanul és természetesen beékelve az egyetem jelenlegi struktúráiba." (Sz. április 4.)

Ezúttal tehát nemcsak az önálló magyar egyetem, hanem még a magyar tagozat elleni tiltakozás is "merész és hazafias" tettnek minôsült. Kissé ellentmondásos viszont az az érv, hogy miközben egy magyar tagozat megalakítása "ellenjavasolt és veszélyes", ugyanakkor "a magyar nyelvű részleg lényegében létezik". Hogyan létezik, ha "ellenjavasolt és veszélyes"?

Csak egyetlen nap kellett ahhoz, hogy az oktatásügyi miniszter az Egyetemhez intézett és onnan a sajtónak szétküldött levelében nagyra értékelje és támogassa az Egyetem "nyelvi multikulturalizmusát", amelyet a román, magyar és német diákok az ezredforduló számára példamutatóan érvényesítsenek. (Sz. április 5.)

És újabb két nap múlva már A Babes-Bolyai Egyetem rektorátusának közleménye tudatta, hogy "A Babes-Bolyai Egyetem igazgatótanácsa elfogadta az egyetem multikulturális fejlesztési struktúráiról szóló határozatot, amelyet az Egyetemi Tanács egyhangúlag elfogadott." (Sz. április 7.)

Mindez hogyan egyeztethetô össze a miniszterelnök nagy port kavart bejelentésével? A helyzet alakulásából nyilvánvalóan ô is okult, mert amidôn családi ügyben Kolozsvárra látogatott, az újságírók kérdésére "cáfolta a híresztelést, miszerint a kormány a Babes-Bolyai Egyetem szétválasztását szorgalmazná. Egy ilyen döntést az Egyetem szenátusának kell meghoznia, mondotta, majd hozzátette: a kormány nem avatkozhat bele az egyetemi autonómiába." (Sz. március 24.)

Mellôzve azokat a vitákat, javaslatokat és változataikat, amelyek egy multikulturális román-magyar-német egyetem kialakítását szolgálnák, lássuk a minket érintô legjelentôsebb határozatot: az 1997-98-as tanév beiskolázási tervének magyar tételeit. (Sz. április 26):

Eszerint az Egyetemen 63 ún. hosszú (négyéves) és 9 rövid (hároméves) idôtartamú, tehát összesen 72 szak indul. Ezek közül magyar oktatás folyik 27 hosszú és l rövid idôtartamú, azaz összesen 28 szakon, vagyis a szakok 38,88 %-án. (német oktatás 7 szakon lesz, ezen kívül a németet 7 szakon lehet idegen nyelvű második szakként választani).

A beiskolázási számok szerint magyar tannyelvű oktatásra 5-5 hallgatót vesznek fel művészettörténetre és színháztudományra; 8 hallgatót színészetre; 10-10 hallgatót társadalmi gondozó, biológia-kémia, geológia-földrajz, újságírás, pedagógia-magyar, szakpszichológia, szociológia és a rövid idôtartamú könyvtáros-levéltáros szakra; 15-15 hallgatót biológia, pszichológia, református teológia-társadalmi gondozó és római katolikus teológia-történelem szakra; 20-20 hallgatót kémia, kémia-fizika, filozófia, földrajz, történelem, matematika-fizika, református teológia-magyar vagy idegen nyelv és római katolikus teológia-idegen nyelv szakra; 25-25 hallgatót testnevelés-sport, fizika és informatika szakra; 30 hallgatót jogtudományra; 50 hallgatót magyar nyelv-román nyelv vagy idegen nyelv vagy néprajz és matematika szakra. A magyar nyelvű szakokra és beiskolázandó hallgatók létszáma közel 500, az egész egyetemre beiskolázandó diáknak közel 13 %-a.

Közvetve az is érdekel minket, hogy az Egyetemnek két kihelyezett szakja indul két egykor színtiszta székely-magyar városban: Gyergyószentmiklóson turisztikai földrajz 30, Sepsiszentgyörgyön vállalatvezetés (menedzsment) 25 hallgatóval – románul.

Egyetemi és egyetemen kívüli szakemberek feladata e számokat, illetôleg arányaikat romániai magyar szellemi szükségleteink távlatában megvitatni. A jövô dönti el, hogy lesz-e ebbôl valaha önálló magyar tagozat vagy egyetem, de az eredménytelen küzdelem nyomán mind többször röppen fel az az elképzelés, hogy a romániai magyarságnak egy új egyetemet kell alapítania. Kétélű elképzelés, mert nemcsak a kolozsvári magyar egyetem 1872-ig visszanyúló 125 éves folytonosságát, hanem azokat a követeléseket is elveszíthetjük, amelyekkel az állam tartozik az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. Az Egyesület ugyanis 1872-ben könyvtárakat, múzeumokat, gyűjteményeket és épületeket adott bérbe az egyetemnek, s ezekért nemcsak 1919-ig a magyar államtól, hanem 1919-1940 között a román államtól is megkapta a járandóságait. Ezt a mindkét államtól elismert és tiszteletben tartott szerzôdést a kommunista rendszer 1950-ben a Egyesület megszüntetésével semmisítette meg; ezért ma az Erdélyi Múzeum-Egyesület nemcsak a többi államosított javait kéri vissza, hanem – 1950-ig visszamenôleg és a jövôre nézve – az egyetemmel kötött szerzôdés ügyét is rendezni kívánja .

A Bolyai Egyetem újraindításának ellenzéke tehát, akárcsak 1989-ben, ismét körvonalazódott: a Babes-Bolyai Egyetem román tanszemélyzetének jó részétôl föl az államvezetésig most már nemcsak az önálló egyetem, hanem még az önálló tagozat gondolatát is elvetik – illendô tehát, hogy azokra a magyar intézményekre is hivatkozzunk, amelyek eddig a sajtóban közzétett nyilvános állásfoglalásaikkal a Bolyai Egyetem újraindítását szorgalmazzák, egy-két mondatot idézve állásfoglalásaikból.

Legelsô közülük a Bolyai Társaság 1997. március 8-i közgyűlésének a Romániai Magyar Demokrata Szövetség "parlamentjéhez" intézett felhívása: "A Szövetségi Képviselôk Tanácsa kötelezze a törvényhozásban részt vevô tagjait, hogy mind a tanügyi törvény módosításánál és más tanügyi vonatkozású törvények megszavazásánál, mind pedig azok törvényes végrehajtásánál megkülönböztetett figyelmet és elsôbbséget biztosítsanak a kolozsvári központi állami magyar nyelvű egyetem haladéktalan újraindításának". (Sz. április 9.)

Mit tett a Kolozsvári Magyar Diákszövetség a Bolyai Egyetem újraindításának érdekében? valamint A Kolozsvári Magyar Diákszövetség elképzelése a Bolyai Egyetem újraindításáról című két közlemény gazdagon sorolja a Szövetségnek mind eddigi erôfeszítéseit, mind ezutáni terveit az önálló egyetemért. (Sz. április 4. és 11.).

Március 30-án kelt A Romániai Magyar Keresztény Egyházak Elöljárói Állandó Értekezletének állásfoglalása a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem helyreállítása ügyében, 11 érseki, püspöki és fôgondnoki aláírással. "...egyházaink nevében szükségesnek tartjuk Románia új, demokratikus kormányhoz fordulni, hogy az önálló magyar tudományegyetem újraindításával orvosolja a négy évtizeddel ezelôtt elkövetett jogfosztást. A társadalmi igazságosság és méltányosság, valamint a demokratikus kisebbségi jogok európai követelményeinek megfelelôen, egyházaink egységesen támogatják a Bolyai Tudományegyetem feltétel nélküli helyreállítását." (Sz. április 3.)

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának nyilatkozatából szintén néhány gondolatot idézek: "1. A romániai magyar nemzeti közösséget alanyi jogon megilleti a teljes emberi dimenziót nyitó anyanyelvű egyetem. Ennek jegyében a létesítendô magyar egyetemnek a felsôfokú képzés minden szakán és szakmájában képzési joggal kell rendelkeznie: társadalomtudományokban, bölcsész- és orvosképzésben, természettudományokban és műszaki tudományokban egyaránt. 2. A létesítendô magyar egyetem jogutódja a hajdani Bolyai Egyetemnek, mert ennek az egyetemnek és elôdjének, a Ferenc József Tudományegyetemnek tulajdonában felbecsülhetetlen értékű, magyar közösségi gyűjtés eredményeként összeállt eszköztár volt, melyet csak a nemzetközi jog és a békeszerzôdésekben foglalt kötelezettségek megszegésével lehet elidegeníteni. [...] 5. A Világszövetség Erdélyi társasága felajálja teljes erkölcsi és szakmai támogatását azért, hogy a Bolyai Egyetem szolgálatába állítsa a világ valamennyi egyetemén tudományos nagyhatalomként jelen levô magyar egyetemi tanárokat. E tudományos erôk bevonásának lehetôségével minden olyan aggály, amely a Bolyai képzési színvonalát kérdôjelezné meg, alaptalanná válik. A Bolyai Egyetem szakmai elôkészítésére a Világszövetség Erdélyi Társasága Tudományos Titkárságot hoz létre. – A Bolyai Egyetem újraindítása nem kizárólagosságot és nem etikai elszigetelôdést kíván megvalósítani, hanem egyetemes emberi jogokat kíván érvényesíteni." (Sz. április 11.)

És végül idézzük az Egyetem nyolcvanhárom magyar tanárának Javaslat a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának létesítésére című, a rektorátushoz intézett beadványából az alapállást meghatározó elsô sorokat: "A Babes-Bolyai Egyetem magyar tanárainak meggyôzôdése, hogy a romániai magyaroknak joguk van egy Kolozsvár központú, önálló magyar egyetemre. Megalakulása Románia kormányának és parlamentjének hatáskörébe tartozik." (Sz. április 12).

Mivel az Egyetemnek közel másfélszáz magyar oktatója van, a nyolcvanhárom aláírón kívül egy részük nem volt jelen az aláírásnál, de vannak olyanok is, akik nem értenek egyet az önállósítással. Valóban, január 31-én A magyar nyelvű egyetem – a megváltozott helyzetben című, nagy visszhangot keltô tanácskozásán a Szabadelvű Kör néhány képviselôje – valamennyien a Babes-Bolyai Egyetem magyar tanárai – határozottan állást foglaltak a közös egyetem mellett, sôt Magyari Nándor László utólag sokat vitatott-bírált szociológiai felméréssel is igyekezett bizonyítani, hogy a magyar hallgatok 51 %-a nem kívánja az önálló magyar egyetemet. (A Ziua című kolozsvári román napilap másnapi száma szalagcímben, piros betűkkel, a lap élén közölte, hogy a magyar diákok nem akarnak Bolyai Egyetemet. Ugyanezt írta kiemelten több román lap is.)

Cs. Gyímesi Éva ottani elôadásából idézek néhány kulcsmondatot: "Viszonylag sok erdélyi fiatal végez ma külföldön posztgraduális tanulmányokat. Többnyire angolul írják és védik meg disszertációjukat. Szorongva gondolok arra, érdemesnek tartják-e majd visszajönni, ha az erdélyi magyar egyetemi oktatás, a mai vagy a holnapi, Kolozsváron nem ugyanezt fogja jelenteni, amit bárhol jelent a nagyvilágban, hanem egy szabadalmazott és bevált modellekkel nem törôdô, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba? (...) Miért ne lehetne elképzelni, hogy ez a két- vagy akár többnyelvű egyetem, a kutatócsoportok állandó kommunikációjának lehetôsége mellett, a régióbeli nemzetek egymásrautaltságának szimbóluma." (Sz. február 13.)

Mivel ezekre a sorokra lényegében senki sem válaszolt, alább szabadjon néhány pontban rövid megjegyzéseket fűznöm hozzájuk:

1. Erdélyi fiataljaink nem a kolozsvári magyar egyetemi oktatás magas vagy alacsony színvonala, hanem a hivatástudat hiánya és az anyagi jobblét csábítása miatt nem térnek vissza. Egy XI. század végi párizsi följegyzéstôl kezdve 1700-ig 5376, a XVIII. században pedig – az eddigi kutatások szerint – a további mintegy 2000 erdélyi diák tanult a híres angol, holland, belga, francia, olasz, német stb. egyetemeken, földrajzilag közelebb Krakkóban, Prágában és Bécsben (Tonk Sándor-Szabó Miklós: Erdélyiek egyetemjárása a középkor és a koraújkor folyamán = Régi és új persgrináció... Bp. – Szeged, 1993. 491-500). Ôk – Apáczai Csere Jánostól mondjuk Balázs Ferencig – a nyugat-európai magasságból nem azért tértek vissza az erdélyi mélységbe, mert itthon az ottaniakkal vetekvô körülmények vártak volna reájuk, hanem azért, hogy az egyetemi, fôiskolai, teológiai, kollégiumi és gimnáziumi katedrákon az oktatást, nevelést tôlük és a körülményektôl telhetôen az európai szinthez közelítsék; mi több, a kisvárosokba és a falvakba is szétszóródtak, egyszerűnek tetszô lelkészi szolgálatra. Művelôdéstörténetünkbôl tudjuk, hogy nem egy ilyen vidéki helységben külföldön tanult tudósaink, íróink élték le életüket és alkották meg maradandó műveiket. 

2. Vajon milyen logika szerint emelkedne a magyar oktatás a legeurópaibb szintre, ha önállóság helyett román, német és – az elôadó kedvenc példázata szerint – angol oktatással együtt vagy azokkal vegyesen működne? Ezt az igényt a vita kedvéért feltételesen elfogadva és a példa kedvéért csak legszűkebb pátriánkban maradva: vajon az erdélyi román állami és magánegyetemek, fôiskolák tucatjai, mivel nem multikulturálisak, szintén "helyi gyártmányú barkácsolt torzszülöttek, a nyelvi-nemzeti sajátosságba bezárt szellemi gettók" volnának? És a többi romániai meg magyarországi egyetem, általában a világ egyetemei? Az ötvenhat romániai egyetem és fôiskola közül miért van kizárólag a Bolyai Egyetem arra a sorsra kiszemelve, hogy csak a román meg a német oktatással együtt érheti el a világszínvonalat? A felelt kézenfekvô: azért, hogy nemcsak önálló magyar egyetem, hanem még önálló magyar tagozat se létezhessék.

3. Nagyon sokunkat szíven ütött a "szellemi gettó" emlegetése, hiszen Erdélyben százával voltak és vannak magyar tudományos és művelôdési "gettóink". Kizárólag néhány kolozsvári példára hivatkozva: az 1792-ben alakult elsô állandó magyar színház; az 1844-ben alakult Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület; az 1859-ben alakult Erdélyi Múzeum-Egyesület; az l885-ben alakult Erdélyi Magyar Közművelôdési Egyesület; az 1891-ben alakult Erdélyi Kárpát-Egyesület és a legfiatalabbak közül mondjuk az 1990-ben alakult Kriza János Néprajzi Társaság. Vajon az ilyeneket, sôt egyházainkat és iskoláinkat is mind multikulturalizálni kellene, hogy Európa küszöbét átléphessük?

4. Végül pedig a régióbeli nemzetek egymásrautaltságának szimbóluma nagyon fennkölt gondolat, de mai kilátásaink szerint még beláthatatlan ideig utópia marad – egy valóban multikulturális egyetemnek ugyanis olyan feltételei volnának, amelyeknek egyszerű felsorolása is valósággal felkorbácsolná az indulatokat. Bár csoda történnék, de csodák nincsenek.

Az immár összromániai, sôt lassanként nemzetközi hullámokat vert Bolyai-ügy legutóbb a kritikai szellemérôl pozitívan ismert Társadalmi Párbeszéd Csoport bukaresti vitatermében került terítékre. Ebbôl idézzük, hogy a kolozsvári Szabadelvű Kör egy másik tagja, Magyari-Vincze Enikô "szintén aggodalommal kommentálja a különválás lehetôségét: attól tart, hogy egyeseknek etnikai viszály szítására szolgáltatna ürügyet." (Sz. május 7.) Bezzeg 1959 tavaszán, a két egyetem egyesítésekor a nagygyűlésen elnöklô Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt késôbbi fôtitkára, valamint az elnökségben helyet foglaló Ion Iliescu, Románia késôbbi államelnöke nem aggodalmaskodott az etnikai viszály szításáért, amely végletesen több magyar professzor öngyilkosságához vezetett.

Megannyi vélemény és ellenvélemény ütköztetése után azonban befejezésül ne feledkezzünk meg a félrevezetô részletek helyett a lényegrôl: a Babes-Bolyai Egyetem szenátusának 80%-os román többsége nem szentesítheti a Bolyai Egyetem 1959. évi törvénytelen felszámolását; nem ez a szenátus, hanem a romániai magyarság hivatott eldönteni, hogy joga van-e és igényli-e a Bolyai Tudományegyetem újraindítását.

Rövidre fogva ez a Bolyai-ügy helyzete 1997 tavaszán.

————————————

^* Elhangzott Budapesten 1997. május 24-én, a Magyar Érdekvédelmi Szövetség alakuló közgyűlése elôtti fórumon.