Ismeretlen szerzô jelentése
a Bolyai Tudományegyetem
1946. tavaszi helyzetérôl^*

Kolozsvár [?], 1946. május [?]

Az 1945. november 10. és az 1946. április 1. között eltelt közel fél esztendô az egyetemi tanév megnyitása körüli sokféle nehézség legalább részbeni elhárításával telt el. Biztosítani sikerült 33 magyar állampolgárságú tanár szerzôdtetését. Kineveztetett a segédtanszemélyzet 3. csoportja, a tisztviselôk és a technikai segédszemélyzet (ez utóbbi két kategóriában mintegy 330 személy). Elôbb miniszteri rendelettel, majd március folyamán királyi rendelettörvénnyel kineveztettek a román állampolgárságú ny. rendes tanárok. Befejezôdtek az egyetem kolozsvári központi épületének legszükségesebb átalakítási és berendezési munkálatai. Marosvásárhelyre átvitetett az orvoskar birtokába adott felszerelés és a kar személyzete. Elkészültek az egyetemi munka szervezését elôíró szabályzatok. Az egyetem mellett felállíttatott az Egyetemi Pedagógiai Szeminárium, és a Természettudományi Kar jogot kapott a gyógyszerész alapképzésre. A kormány 190 ösztöndíjat engedélyezett és jelentôs összeggel sietett a diákjóléti intézmények támogatására. A tanév 5 havi késéssel, 1946. február 9-én, az egyetemnek nevet adó Bolyai Farkas, a kiváló XIX. századi erdélyi filozófus és matematikus születési évfordulóján vette kezdetét. Beiratkozott több mint 2000 hallgató, ami a megelôzô normális évek hallgató létszámának 4/5-e. A tanítás az orvosi kar elsô évét és a természettudományi kar egyes tanszékeit kivéve, szűkôs viszonyok mellett azért kielégítô módon folyik.A hallgatók nagy buzgalommal és szeretettel vesznek részt a többletmunkát vissza nem utasító tanári kar vezetése mellett az egyetem tudományos és nevelô munkájában.

Az az impresszionáló tény, hogy a kolozsvári magyar egyetem hôsies helytállása, lankadatlan kitartása, meg-megújuló erôfeszítései eredményeképpen nagy késéssel, de mégis eredményt ígérôen az 1945/46. tanévet megkezdte, nem téríthetik el a tárgyilagos helyzetet ismerôk figyelmét a még mindig fennálló megoldatlan kérdésekrôl.

a) Marosvásárhelyen csak egyetlen intézet, az anatómiai intézet átalakítási munkálatai vannak folyamatban. A többi elméleti orvosi intézet és a kórházakban nem elhelyezhetô klinikák jóformán munkatér és oktatási lehetôsége, sôt eszközök, felszerelés nélkül állanak. Emiatt az I. évre beiratkozott több mint 300 hallgató kiképzése majdnem illuzórikus. A tan- és segédszemélyzet a tancélra rendelt épületeket tartja megszállva, mert a városban eddig egyetlen lakás bocsáttatott az átköltözött több mint 300 egyetemi alkalmazott és családja rendelkezésére. A szükséges építkezések és felszerelés költségei 1946. márciusában több mint 2 milliárd lejt tettek ki, s erre mindeddig semmi kiutalás vagy hitelkeret-megállapítás sem történt a kormány részérôl.

b) Kolozsvárott teljesen megoldatlan hat alapvetô természettudományi intézet és tanszék kérdése. Ezek jóformán a levegôben lógnak és sem tudományos, sem oktató munkát kifejteni nem tudnak. Elhelyezésük legalább 1 milliárd lejt igényel, de ebben a kérdésben közel egy esztendô alatt semmi pozitív eredmény elérése nem volt lehetséges.

c) A kolozsvári tudománykarokra beiratkozott több mint 1500 hallgató számára egy 150 férôhelyes egyházi férfi bennlakás és egy 100 férôhelyes, minden felszerelés nélküli ugyancsak egyházi jellegű nôi bennlakás ad szállást.^** Egyetlen állami bennlakás nem bocsáttatott az egyetem rendelkezésére, de a magyar egyetemi ifjúság érdekei nem vétettek figyelembe a városi lakásrekvirálások során sem.

d) A lehetetlen anyagi helyzet arra késztette az egyetem kérdéseit szívén viselô magyar társadalmi tényezôket, hogy "A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Barátainak Egyesülete" néven tömörüljenek és országos gyűjtést indítsanak el a magyar lakosság körében, pénz és természetbeni adományok juttatására szólítván fel azt a magyar társadalmat, amelynek képviselôi másfél évvel ezelôtt a magyar egyetemet helytállásra szólították fel.

e) Végül a lerongyolódott és az anyagi válság mélypontján álló tan- és segédszemélyzet sorsa áll sötét háttérként a munkába lendült és diákoktól népes tudományegyetem mögött. Közel 500 egyetemi alkalmazott családjával együtt 1945 márciusától várja illetményeinek normalizálását, idôben történô kiutalását, és egyre elviselhetetlenebb anyagi helyzetének megoldását. Mi sem jellemzôbb e kérdésben, mint a fizetések kiutalásának mikéntje:

Tehát jelenleg az alkalmazottak még nem kapták kézhez a február és március havi illetményeiket, a március havi drágasági pótlékot, ami egyhavi fizetéssel egyenlô, továbbá az 1945. április 1. – 1946. április 1. közötti idôre megállapított jogos fizetéskülönbözetek összegét, ami abból állott elô, hogy a magyar tanügy alkalmazottai novemberig csak fizetéselôleget kaptak a fentebb részletezett késedelemmel. Kettôs a károsodás, mely ebbôl származik. Az érdekelt nem kapja meg jogos havi illetményét akkor, mikor szabályosan végzett munkája után törvényesen megilleti. A megkésve kapott összegek vásárlóértékében beállt csökkenés viszont az amúgy is kisfizetésű alkalmazottak terheit növeli. Nem enyhíti az általános helyzetet az sem, hogy a tanárok és véglegesített segédtanszemélyzet tagjai tudományos havi segélyben részesülnek, mert az érdekeltek ehhez is nagy késedelemmel jutottak hozzá, tehát kisebb vásárlóértékű pénzben, ugyanakkor viszont az alkalmazottak nagy többsége vigasztalanul kénytelen a holnapra gondolni.

^* Az összefoglaló jelentést feltehetően Venczel József állította össze a budapesti külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztálya számára. (Bár nem zárható ki, hogy a Venczel által összegyűjtött és kijuttatott dokumentummásolatok alapján Demeter Béla írta meg a jelentést.) Magyar Országos Levéltár Jelenkori Gyűjtemény, Külügyminisztérium TÜK-anyag, Románia XIX-J-1-j, 18. doboz, 16/ b csomó, Demeter-anyag, sokszorosított másolat.

^** A római katolikus egyház Egyetem utcai bennlakásáról, az ún. Szentjóskáról és a Horea úti Református Szeretetházról van szó.