Elôször is leszögezem, hogy a vitaindító tanulmány helyzetértékelô részét tökéletesen kiegyensúlyozottnak, a tényeket helyesen visszatükrözônek tartom, a számszerû adatok valóságosak. A Sapientia bejelentett célkitûzése viszont - így a tanulmány befejezô része is - véleményem szerint nem ezekre épül, hanem az adományozás kész tényéhez való igazodás kényszerére. Hozzászólásomat tehát alapvetô nézetkülönbségek indokolják.

Úgy látom, hogy ma sem kellôképpen tisztázott a felajánlás (tehát az Alapítvány tevékenysége) és az állami egyetemeken történô magyar nyelvû oktatás érdekeltsége közötti viszony. Amennyiben a célt a romániai magyar nyelvû egyetemi oktatás megteremtésében/megszilárdításában/törvényes keretek közé helyezésében jelöljük meg, úgy ennek a viszonynak a tisztázása elkerülhetetlen. Alapvetô észrevételeim tehát nem a Sapientia célkitûzéseire és tevékenységére vonatkoznak, hanem arra a nem kellôképpen tisztázott, sôt meghasonlott helyzetre, amelyben maga a Sapientia az adományozó gesztusa következtében került, illetve létrejött.

Amíg Romániában a magyar nyelvû egyetemi oktatás zöme állami egyetemeken történik, és kívánatos, hogy ott is maradjon, addig a Sapientia magánegyetem létrehozására alakult meg, anélkül hogy elôzetesen egy ilyen egyetemnek a humán erôforrásai, fölvállalandó oktatási feladatai, megjelölt mérete és státusa, illeszkedése az egyetemi oktatásban érdekeltek elvárásaihoz, a megvalósíthatósága, s végül az állami keretekben folyó magyar nyelvû egyetemi oktatásra kifejtett hatását fölmérték, de legalább figyelembe vették volna.

Ahhoz, hogy ezek a szempontok jelentéktelenekké zsugorodjanak össze, sokkal nagyobb pénzösszeg szükséges. Elégségesen nagy összeggel minden megépíthetô vagy/és megvásárolható - engedély, tanár, terület, épület, könyvtár, laboratórium, színvonal és diák... is. Ez sajnos nem a mi esetünk.

A Sapientia, egyetemalapítás helyett, tulajdonképpen az alulról jövô kezdeményezések feltérképezését végzi el. Teszi ezt úgy, hogy nem tudott a pályázati kiírással egy idôben meghirdetni egy elôre körvonalazott egyetemalapítási koncepciót. A különbözô, egymással semmilyen ésszerû viszonyban nem lévô kezdeményezések összege viszont még nem egyetem, bármennyire is indokolt, szükségesnek vélt külön-külön és önmagában mindegyik ilyen kezdeményezés. Nem ez utóbbiakban van a hiba. Paradoxonnak tûnhet majd, de egy, a pályázati fordulót lezáró kiértékelés valószínûleg ki tudná már mutatni, hogy még egy ekkora (ti. a felajánlott) összegre sincs meg a felkészült, egyetemalapításra képes fogadóközeg az állami oktatáson kívül. Ismétlem, az állami oktatáson kívül, tehát ennek kereteit egyáltalán nem érintô módon. Azért nincs, mert ma még az állami magyar nyelvû oktatásban is jelentôs a szakemberhiány, nincs elég egyetemi fokozattal rendelkezô oktató, s gyanítom, hogy a feltöltés üteme is alacsonyabb a magyar nyelvû oktatásban a román nyelvûhöz képest. Ez utóbbit csak részben magyarázza az a tény, hogy ma még az állami egyetemeken sok helyen sajnos ilyen téren is létezik a velünk szembeni hátrányos megkülönböztetés.

Mit tesz és tehet ebben a helyzetben a Sapientia? Mindenekelôtt megpróbál(hat)ja önmaga szerepét és tevékenységét igazolni valamilyen - a felszínen és formailag - elfogadható tevékenységgel és ennek a nyilvánosság számára elégségesen átlátszóvá tételével. Ebbe semmi lekicsinylô felhangot nem kell beleérteni, hiszen ennél többet nem is tehet: a Sapientia maga ugyanis nem kapott kifejezett megbízatást magyar nyelvû magánegyetem létrehozására. Az mindenképpen nyilvánvaló, hogy egy testület felelôssége más jellegû, mint egy konkrét feladatra megbízatást kapó, netán elnyerô személy felelôssége. Miután senki más sem kapott ilyen megbízatást - ezzel a felelôsséggel tudomásom szerint senkit sem ruházott fel az adományozó -, ezért számon kérni sem lesz majd kitôl, sem színvonalat, sem téves vagy kétes értékû döntéseket, sem kudarcot. Egyébként miféle kudarcot? Hiszen a Sapientia a saját maga által megfogalmazott feladatokat teljesíti és teljesíteni is fogja.

A felajánlott összegnek most körvonalazódó hatása a magyar nyelvû egyetemi oktatásra nem jogosít túlzott derûlátásra. Félreértés megint csak ne essék: nem a Sapientia hibájából. A pályázati kiírás határidejének lejártáig mindössze négy, de kidolgozottabb formában csak két olyan pályázat érkezett be, amely többé-kevésbé teljesíti az ideiglenes mûködési feltételeket, és amely beilleszthetô... na igen, hova is, hiszen az általános keret, az egyetem, amelynek karaként ezek beindulhatnának a kiírás és a pályázó szándéka szerint már az idén ôszön, még nem létezik, ez idô tájt csupán egy elôrevetített fogalmi fikció. Ennyi lett volna csak az adományozó kifejezett szándéka, vagy csak a nem kellôképpen elôkészített döntésének hozadéka ez az állapot? Véleményem szerint ezekkel a kérdésekkel és megfontolásokkal szembe kell néznünk, s minél hamarabb, mert annál több lehetôség, esély van a korrekcióra.

További "veszélyforrás" az a mód, ahogyan a Sapientia által felajánlott lehetôség az állami keretekben folyó magyar nyelvû oktatással interferál. Fennáll annak a lehetôsége, hogy az alapértelmezésben oktatási tevékenységet nem folytató egységek, tulajdonképpen az állami keretekben folyó magyar nyelvû oktatásnak egy hallgatólagos - háttérintézményekbe, könyvtárakba, szakkollégiumokba, kutatási bázisokba, tanári lakásokba és diákbentlakásokba bújtatott, "álcázott" - támogatására jönnek létre, legalábbis részben. Megint csak hangsúlyoznom kell: minden ilyen létesítmény önmagában hasznos, létrejötte mégoly indokolt is lehet, de ekkor ki kellene mondani, hogy a valódi cél nem azonos a meghirdetett céllal, más a fölajánlás igazi rendeltetése. Olyan jellegû igénybejelentés pedig nyilvánosan is elhangzott már és széles körû támogatásra talált, hogy az állami keretekben folyó magyar nyelvû egyetemi oktatás köreinek érintését nem kerülheti meg a felajánlás. A romániai magyar egyetemi oktatók felelôsségére legyen mondva, sajnos egy ilyen álláspont nyilvánosan és testületet képviselve csak késve, a felajánlás megtörténte után jóval késôbb hangzott el.

Álljon itt egy egyetemalapítási forgatókönyv-vázlat a fentebbi állításoknak ezúttal pozitív megfogalmazású változataként, illetve az eszmefuttatásoknak amolyan konkrét példává való átalakításaként. Azzal lehetett volna kezdeni, hogy az adományozó felkér egy köztiszteletnek örvendô egyetemi tanárt a magánegyetem megszervezésére, netán egy pályázati kiíráson keresztül kiválasztja azt, akinek a benyújtott egyetemalapítási elképzelését a legmegfelelôbbnek tartja. Ez, kinevezett rektorként, kiválasztotta volna az esetleg helyszínenkénti képviseletet is megvalósító csapatát, és döntene az anyagi erôforrások felhasználásáról. Feladata az ideiglenes mûködési engedély megszerzését garantáló általános feltételek biztosítása lett volna, valamint a helyi erôforrások, kezdeményezések kiválasztása és integrálása a meghirdetett, egységes, eleve támogatást élvezô stratégiába. Nem így történt.

Mi tehát a teendô? Véleményem szerint most az alábbiaknak kellene megtörténniük:

1. Szükséges lenne a benyújtott pályázatok globális kiértékelésére abból a perspektívából, hogy van-e jelenleg elégséges erôforrás magánegyetem létrehozására úgy, hogy az állami egyetemeken meglévô humán erôforrásokat nem vesszük igénybe, és lemondunk az ott jelenlévô akkreditációs, infrastrukturális és egyéb intézményesen meglévô elônyrôl, tudatosan vállalva egy eleve hátrányosabb helyzetbôl való indulás többletnehézségeit is. E kiértékelés következtetésének az adományozó elé terjesztése.
2. Szükség lenne a felajánló bejelentett szándékának saját maga által végrehajtott felülvizsgálatára, és amennyiben indokolttá válna, feltételeinek módosítására és/vagy kiegészítésére. Ekkora pénzösszegnek a felhasználása minden bizonnyal nem fogja elkerülni a magyarországi adófizetôk figyelmét, ezért a felhasználás perspektíváinak és alakulásának követése az adományozónak is érdeke.
3. Indokolt és idôszerû lenne a magyar tanügyminiszter újabb kapcsolatteremtése a román tanügyminiszterrel, illetve ezen belül netán román és magyar egyetemek képviseleteinek találkozója közös egyetemtelepítés elhatározása és technikai kivitelezésének megbeszélése céljából. A politikum maximálisan lehetséges kizárásával. Egy román és egy magyar egyetem védnöksége és együttmûködése lényegesen nagyobb hatékonyságot, egyetemi dimenziót és garanciát jelentene a magyar támogatás felhasználásának szempontjából is, ugyanakkor valódi érdekeltséget hozna létre a román fél számára.

Meggyôzôdésem, hogy a fentebb kifejtett gondolatok nem veszélyeztetnek semmilyen jóhiszemûen benyújtott és képviselt érdeket. Éppen ellenkezôleg.

Végezetül csatolok két korábban - közvetlenül a támogatás bejelentése elôtt, illetve után - megírt szöveget, amelyet a Felsôoktatási Tanács elé terjesztettem, illetve a legtöbb címzettnek és érdekelt félnek eljuttattam, és amelyek a maguk idejében megpróbálták az eseményeket befolyásolni, akkor sikertelenül. Ma már a fejlemények jelentéktelen, mellékes háttérdokumentumai ezek csupán. Viszont ma is vállalom tartalmukat és meggyôzôdésem, az akkor megfogalmazott gondolatok akkor érvényesek voltak. Vagy még ma is azok talán?

A Felsôoktatási Tanács leszögezi:

• A Felsôoktatási Tanács üdvözli a magyar kormány 2 milliárd Ft összegû felajánlását, és gesztusértékûnek tartja a román kormány felé.
• Az RMDSZ a román kormánykoalíció tagjaként mindent elkövet, hogy a román kormány további (válasz)lépéseket tegyen az anyanyelvû oktatás helyzetének megoldása érdekében, beleértve az állami önálló magyar nyelvû egyetem visszaállítását is.
• Az Felsôoktatási Tanács támogat az anyanyelvû oktatás problémáinak megoldására irányuló minden építô kezdeményezést, beleértve a magánegyetemek létrehozására és fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket is. A sokszínûséget ugyanolyan értéknek tekinti és támogatja, mint a csúcsminôséget és csúcsteljesítményt.

Az Felsôoktatási Tanács a 2 milliárd Ft felajánlásával kapcsolatban az alábbiakat javasolja:

• elismerve az állami és magánegyetemi oktatási forma egyenlô esélyekhez való jogát;
• megállapítva, hogy az állami egyetemi oktatásban a magyar nyelvû oktatás tényleges státusa jogilag megoldatlan;
• megállapítva, hogy a pillanatnyilag érvényben lévô felsôoktatásra vonatkozó román törvények alkalmazásában kihasználatlan lehetôségek vannak,

A Felsôoktatási Tanács felkéri az RMDSZ vezetôségét, hogy ezt az álláspontot képviselje mind a magyar kormány, mind a romániai nyilvánosság elôtt!

• A pályázat meghirdetôje egy Magyarországon bejegyzett Alapítvány (pl. az Apáczai Alapítvány), pályázatokat ide kell benyújtani.
• Pályázó lehet bármelyik Romániában mûködési engedéllyel rendelkezô állami vagy magán Egyetem, Fakultás, vagy Tanszék, illetve ezek nevében pályázó oktatók csoportja.
• A pályázó egyetemi szenátusi döntést igazoló dokumentumot csatol arra vonatkozó szándékát illetôen, hogy az egyetemi autonómia szellemében legalább önálló tanszéki szinten magyar csoportokat mûködtet, illetve szándékában áll mûködtetni legalább a 2001/2002. tanévtôl kezdôdôen.
• A támogatás folyósítása az elôbbi pontban foglaltak román tanügyminisztériumi engedélyezésének megszerzését követôen azonnal megkezdôdik.
• A pénzt a pályázó intézmény, vagy az ezt mûködtetô Alapítvány kapja, annak felhasználását a pályázó személyek közül - a kiíró által elfogadott - személy folyamatosan ellenôrzi.
• A pályázat célja lehet többek között:

• épület (építés, vásárlás), vagy épület-felújítás;
• számítógép-hálózat kiépítés;
• laboratóriumi berendezés;
• könyvtár;
• oktatói fizetések, beleértve vendégtanárok honoráriumát is legfeljebb 3 éves idôszakra, továbbá ösztöndíjrendszer;
• kutatási programok.

• Az ingatlanok és berendezések tulajdonjoga a kiíró Alapítványnál marad, azzal a kötelezettséggel, hogy rendeltetésszerû, a pályázatban rögzített felhasználásuk esetén a pályázó intézmény használatában maradnak.
• A maximálisan egy egyetemen belül megpályázható összeg 400 millió Ft.
• A beadási határidô 3 hónap.
• Az infrastruktúrára elôirányzott összeg a pályázott összegnek legalább 60%-a kell legyen.
• A határidô lejárta után a megmaradt összeg teljes egészében a Romániában akkreditált egyetemi és fôiskolai szintû magyar nyelvû magánoktatás céljaira fordítandó, hasonló pályázati keretek között.

• az állami felsôoktatási intézmények román oktatási vonalának érdekeltségével;
• az állami felsôoktatási intézményekben már mûködô vagy szükségesnek mutatkozó magyar oktatás létrehozásának érdekeivel és státusa törvényes keretek közé helyezésének jogos igényével, az érvényes román törvények jelenlegi kerete között is;
• a magyar nyelvû magán felsôoktatás megteremtésének, illetve megszilárdításának érdekeivel.

A magyar kormány kétmilliárd forint támogatást ajánlott fel romániai magyar magánegyetem létrehozására, fejlesztésére. A pénzösszeg felhasználása az adományozó szerint egyházi ernyô alatt történik.

Jelen felhívás nem kíván vitát kezdeményezni az érintett témában. A jelen felhívásnak nem célja az adományozó döntésének bojkottja. Ellenkezôleg, a felhívás célja a döntés helyénvalóságának közvetett alátámasztása. A jelen felhívásnak célja a valódi érdekeltségek összhangjának megteremtése.

• A magánegyetemi oktatás létjogosultságát nem vonjuk kétségbe, és - mint szükséges alternatívát - fontosnak tartjuk.
• A magyar egyetemi oktatók döntô többsége az állami oktatásban dolgozik, a magyar diákok döntô többsége szintén állami egyetemeken tanul, nagyobbik hányada tandíjmentesen, s jelentôs számban részesülnek állami ösztöndíjban is. Ezért az állami magyar nyelvû oktatás alakulásában, helyzetének javításában mind az oktatók, mind a diákok döntô többsége közvetlenül érdekelt.
• A magán- és állami egyetemek között nem lehet érdekellentét, már csak azért sem, mert mûködésük elsô néhány éve alatt a magánegyetemek az állami egyetemek támogatását igénylik az akkreditációs folyamatban; a magánegyetem tehát közvetlenül érdekelt az állami egyetem létében.
• Az állami egyetemeken meglévô magyar nyelvû oktatás helyzete jogilag megoldatlan, megtûrt állapot, amely a jelenleg érvényes román törvények által megengedett lehetôségeket sem használja ki. Ennek a visszás helyzetnek az oka a rosszul értelmezett, jogkorlátozásra felhasznált egyetemi autonómia: a román többségû egyetemi szenátusok (tanácsok) rendre elzárkóznak a magyar oktatás törvényes jogi keretek közé helyezésétôl.
• A romániai magyarság több mint félmillió aláírással is alátámasztott törekvése, amelyet az RMDSZ következetesen képvisel, az önálló állami magyar egyetem visszaállítása. Ennek nem alternatívája egy magyar tannyelvû magánegyetem, és viszont - ennek létrejötte nem szünteti meg a magyar tannyelvû állami egyetem újraindítására irányuló törekvést.

Az aláírók felkérik a magyar kormányt, valamint a romániai magyar történelmi egyházak legmagasabb méltóságait, hogy vizsgálják meg a támogatás PÁLYÁZATI úton történô átutalásának lehetôségét. A pályázat kiírását az a megfontolás indokolja, hogy a magyar tannyelvû magánegyetem létrehozására irányuló kezdeményezést ne lehessen szembeállítani az állami felsôoktatásban létezô anyanyelvû oktatással, ne lehessen ez utóbbi ellen fordítani. Emiatt sarkalatos pályázati feltétel lenne az, hogy azok az állami egyetemek, amelyek KARI SZINTEN ÖNÁLLÓ MAGYAR OKTATÁST hajlandók bevezetni törvényes keretek között, ennek kivitelezéséhez jelentôs összegû támogatásra pályázhassanak. A román állami egyetemek szenátusai a pályázati kiírás következtében közvetlen állásfoglalásra kapnának lehetôséget a magyar nyelvû oktatást illetôen. A pályázati határidô lejárta után ki nem utalt összeg - egyöntetû elutasítás esetén tehát a teljes támogatás - immár etikailag is feddhetetlenül irányulhatna a magyar magán felsôoktatás felé. Ez a megoldás a magyar egyetemi oktatók számára is, de egyébként minden érdekelt fél számára egyértelmû helyzetértékelési lehetôséget kínálna és mindegyik fél érdekével tökéletesen összhangban lenne.

• A magyar kormány;
• Orbán Viktor, kormányfô;
• Németh Zsolt, politikai államtitkár;
• Pokorni Zoltán, tanügyminiszter;
• Szabó Tibor, a HTMH elnöke;
• a romániai magyar történelmi egyházak legmagasabb méltóságai;
• Jakubinyi György, katolikus érsek;
• Csiha Kálmán, református püspök;
• Tôkés László, református püspök;
• Szabó Árpád, unitárius püspök.

Jelen felhíváshoz a lehetséges álláspontok szerinti négy melléklet csatlakozik (A., B., C., D.). Az aláírók az ott kijelentett elképzelést elutasíthatják, vagy egyetérthetnek vele, így a felhívás egyúttal felmérô jellegû is.

Az aláíró csak az általa aláírt ív fejlécében megfogalmazott álláspont megfontolására kéri fel a felhívás címzettjét!

1. Egyetértek azzal, hogy az állami egyetemeken folyó magyar nyelvû oktatás törvényes keretek közé helyezése és kari függetlenségi szintjének elérése kizárólag a román államra és az érintett egyetemekre tartozik, ezért egyetértek azzal is, hogy a kétmilliárd forint támogatás közvetlenül a magyar nyelvû magán felsôoktatás kialakítását szolgálja.
2. Egyetértek azzal, hogy a kétmilliárd forint támogatás ne irányuljon közvetlenül a magyar nyelvû magán felsôoktatás kialakítására, hanem elôzôleg egy pályázati rendszer keretében azok az állami egyetemek, amelyek kari szinten önálló magyar oktatást hoznak létre, ehhez támogatásra pályázhassanak. Egyetértek viszont azzal, hogy a román állami egyetemek egyöntetû elzárkózása esetén a független magyar karok létrehozását illetôen, a teljes támogatás a magyar nyelvû magán felsôoktatás kialakítását szolgálja.
3. Az A és B mellékletben megfogalmazott álláspontok lényegi tartalmával összeegyeztethetetlen eltérô véleményem van a kétmilliárd forint támogatás legcélszerûbb felhasználását illetôen.
4. Nincs kialakult véleményem a kétmilliárd forint támogatás legcélszerûbb felhasználását illetôen.