Tonk Sándor professzor, a Sapientia Alapítvány Kuratóriuma elnöke vitaindítónak szánt tanulmánya bátorít fel arra, hogy több évtizedes egyetemi oktatói tevékenységem során szerzett tapasztalataim alapján megfogalmazzam a romániai magyar magánegyetemmel kapcsolatos észrevételeimet, elképzeléseimet, javaslataimat.

Mindenekelôtt elôrebocsátom, hogy a tanulmányban foglalt elvi megállapításokkal mindenben egyetértek. A magam részérôl is szükségesnek és megvalósíthatónak tartom a Kolozsvár székhelyû állami önálló magyar egyetem visszaállítását. Erre kötelez a múlt öröksége, valamint a jelen és a jövô kihívásai. A Romániában élô magyarságnak ezt a jogát senki sem vonhatja kétségbe. A román állam, amelynek az erdélyi magyarság is alkotóeleme, és tagjai a román állam adózó polgárai, kötelessége biztosítani az ország költségvetésébôl az állami magyar önálló egyetem mûködéséhez szükséges pénzalapokat. Ezt annál is inkább elvárhatjuk a román államtól, mivel köztudomású, hogy ma már - kivéve a tömbmagyarság által lakott területeket - Románia majd minden megyéjének székhelyén állami felsôoktatási intézmények egész sora mûködik. A magyar egyetem visszaállításának megtagadása, minden mondvacsinált okra való hivatkozással, a visszaállítás akadályozása, halogatása diszkriminációt jelent az ország magyar nemzetiségû állampolgáraival szemben, ugyanakkor az emberi jogok alapelveinek, valamint számos, Románia által is aláírt, nemzetközi dokumentumnak lábbal tiprását is jelenti.

Nem ismétlem meg a vitaindító tanulmányban felsorakoztatott érveket, vagyis azt, hogy miért kell az állami magyar egyetemnek Kolozsváron mûködnie. Ezek egyébként is közismertek, s a romániai magyarság döntô többsége által elfogadottak.

Hasonlóképpen azzal is egyetértek, hogy az állami magyar egyetem visszaállítása nem teszi szükségtelenné a magyar magánegyetemi hálózat kiépítését Erdély-szerte. Ez már azért is elengedhetetlenül szükséges, mert csak így biztosítható a felsôfokú szakképzés iránt érdeklôdést mutató magyar fiatalság számára az anyanyelven történô továbbképzés. Egyébként is ma már mindenütt a világon széles elterjedésnek örvendenek a magánegyetemek, és egyre nagyobb teret hódítanak az oktatásban. Az állami egyetemek és a magánegyetemek között kialakult egészséges verseny nagymértékben elômozdítja a felsôoktatás minôségi fejlôdését, ugyanakkor jelentôs könnyítést jelent az állami költségvetés számára.

Ma már számos magánegyetem végzettjei iránt nagyobb kereslet van a munkaerôpiacon, mivel a magánegyetemek zöme, fôleg a fejlett országokban, kimagasló eredményeket ér el számos ágazatban a szakemberképzés terén. Ezért is nagy érdeklôdésnek örvendenek a magánegyetemek mind a tanuló ifjúság részérôl, mind az egyetemi diplomás munkaerôt foglalkoztató intézmények, vállalatok részérôl.

A magyar magánegyetem székhelyének is Kolozsváron kell lennie, emellett vidéki hálózattal kell rendelkeznie. Ezt alátámasztják a Kolozsvár székhellyel mûködô állami magyar egyetem mellett felhozott érvek: Kolozsvár központi földrajzi elhelyezkedése; itt mûködnek a romániai magyar mûvelôdési és tudományos élet legfontosabb intézményei; nagy számban Kolozsváron élnek és tevékenykednek a magyar nemzetiségû egyetemi oktatók; itt találhatók az egyetemi oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges háttérintézmények (gazdag könyvtárak, levéltárak, múzeumok, egyéb nagy értékû közgyûjtemények).

A megelôzôk során többször is kihangsúlyoztuk az Erdély egész területét átfogó egyetemi hálózat kiépítésének szükségszerûségét. Ez utóbbival kapcsolatosan egy nagyon fontos gyakorlati szempontra szeretném felhívni a figyelmet. Ismeretes, hogy világszerte a felsôfokú oktatás két szinten történik: egyetemi szinten és fôiskolai (ún. kollégiumi) szinten. Az egyetemek feladata magas képesítésû, a tudományos kutatás területén, az egyetemi és a fôiskolai oktatásban - beleértve a középfokú oktatás felsô fokozatán dolgozó tanárokat is -, az állam központi és helyi intézményeinél, valamint a magánszektorban magas beosztásban dolgozó szakemberek képzése. Ezzel szemben a fôiskolák feladata az állami és a magánszektor területén foglalkoztatott középkáderek, szakemberek (üzemmérnökök, közgazdászok, technikusok, a középiskolák alsó tagozatain oktató tanárok stb.) képzése.

Ebbôl kiindulva, s figyelembe véve a gazdasági és társadalmi életben már most is, de a jövôben még inkább, a munkanélküliség ellenére, egyre fokozódó mértékben jelentkezô, a kor igényeinek megfelelô képzettségû szakemberszükségletet, úgy gondolom, hogy a magánegyetem vidéki intézményeinél elsôsorban a fôiskolai oktatást kellene megcélozni. Természetesen a fôiskolák profilját elmélyült, tudományos felmérésekre alapozott tanulmányok alapján kell eldönteni, figyelembe véve a szûkebb, illetve szélesebb régiók szükségleteit, adottságait.

Mindenekelôtt jelentôsen mérsékeli a beindulásnál szükséges nagy anyagi erôfeszítést. Viszonylag könnyebben lehetne biztosítani a mûködésüket elôsegítô infrastrukturális feltételeket. Rövid idô alatt nagy számban bocsátana ki jól képzett szakembereket, akikre, amint az elôbbiek során erre rámutattunk, már a jelenben is, de fôleg perspektivikusan nagy szükségünk van a gazdasági és a társadalmi élet különbözô területein. Gondoljunk arra, hogy nálunk is egyre nagyobb súlyra tesznek szert a kis- és középvállalatok, amelyek zömében elsôsorban középképesítésû szakembereket foglalkoztatnak.

Ez a megoldás alkalmas lenne az egész oktatási hálózatban dolgozó, ugyanazon diszciplínát vagy rokon diszciplínát elôadók intézményes keretek közötti együttmûködésére. Ez nagymértékben elôsegítené a magas minôségi oktatómunka kifejtését valamennyi fôiskolán, hiszen a rendszeresen megtartott tanszéküléseken alkalom lenne a közös problémák megbeszélésére, szakmai kérdések megvitatására, a tudományág újdonságainak, valamint az egyetemi jegyzeteknek a közös megírására.

Kolozsvár, mint erôs egyetemi központ, igen elônyös feltételeket tud biztosítani a helyben és a vidéki fôiskolákon dolgozó oktatók számára, hogy tudományos felkészültségüket szüntelenül emeljék. Ez elengedhetetlen feltétele a korszerû igényeket kielégítô minôségi felsôfokú oktatásnak. Kolozsváron, mint erôs egyetemi központban, minden lehetôség adva van a hatékony tudományos kutatáshoz szükséges intézmények kialakításához. Ezek munkájába be tudja vonni a vidéki fôiskolákon oktatókat is. Ezek keretében tehát a fôiskolák oktatói - magas képesítésû, tapasztalatokkal rendelkezô, itthon és külföldön egyaránt elismert szakemberek vezetése mellett - eredményes kutatási tevékenységet fejthetnek ki, amely nélkül a tudományos fejlôdéssel és a technikával való lépéstartás elképzelhetetlen. Ennek megvalósítására a vidéki elszigeteltség még a modern informatika szolgáltatta lehetôségek közepette sem nyújthat hatékony feltételeket.

Megvalósítására reális lehetôség van. A szükséges anyagi alapokat biztosítani lehet hazai és külföldi forrásokból egyaránt. Gondoljunk a különbözô nemzetközi alapítványok által felkínált lehetôségekre, a külföldi kutatóintézetekkel való együttmûködésre. E tekintetben is például biztató ígéreteket tett Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az Erdélyi Múzeum-Egyesület nemrég lezajlott ez évi közgyûlésén elhangzott beszédében.