Köztudott, hogy folyó év februárjában jelentôs ciánszennyezôdés vonult végig a Szamoson, a Tiszán és a Dunán, melynek kiindulópontja a nagybányai AURUL vállalat derítôje volt. Ennek átszakadt gátjából ömlött - január 30-tól február 2-ig - a ciánvegyületet tartalmazó víz a környezô földekre és a Szamos egyik mellékfolyójába, a Láposba. A szennyezett víz nagymértékû károkat okozott nem csak Romániában, hanem Magyarország, Szlovákia, Szerbia és Ukrajna érintett folyóinak élôvilágában is. Mivel az esemény a szomszédos országokban már a kezdeteitôl erôteljes sajtóvisszhangot váltott ki, természetszerû megvizsgálnunk a hazai napilapok reagálását. Jelen kutatás négy országos román napilapot kiválasztva - a teljesség igénye nélkül - igyekszik nyomon követni a szennyezôdéssel kapcsolatos februári fejleményeket, helyenként párhuzamba állítva a magyarországi sajtóbeli megjelenítéssel. A kiválasztott román napilapok: Adevarul, Ziua, România Libera, Evenimentul Zilei; a magyarországiak: Magyar Nemzet, Népszabadság. Vizsgálatunk kiterjedt a témával foglalkozó összes cikkre, és a tartalomelemzés módszerét választva, megpróbáltunk egy átfogó képet rajzolni a ciánszennyezôdés romániai sajtóvisszhangjáról.

Már a puszta számadatok is a mediatizálás erôteljességét hangsúlyozzák: egy hónap leforgása alatt 157 írás foglalkozik az eseménnyel. A két magyar sajtóorgánum még intenzívebben tudósít 179 cikket szentelve a szennyezôdésnek, illetve a következményeinek.

A román napilapok esetében elsô látásra jelentôsnek tûnô számadatbeli különbség azzal magyarázható, hogy a Ziua általában egymástól független rövid hírekben, tudósításokban számol be a szennyezôdés problematikájáról, míg a többi lap - fôként az Adevarul - terjedelmesebb hírösszefoglalások formájában követi nyomon a fejleményeket. Ez esetben tehát a számadatok nem értelmezhetôk mediatizálás-erôsségi mutatóként.

Az írások publicisztikai besorolását tekintve megállapítható, hogy többségük hír-, illetve tudósítás-összeállítások formájában jelent meg. A lapok nem egy esetben eltérô jelentôséget tulajdonítanak a szennyezôdés különbözô fázisainak. A szembetûnô különbség már az elsô híradás dátumát illetôen megnyilvánul. Habár a Mediafax hírügynökség által január 31-én szolgáltatott információk között már szerepel a nagybányai ciánszivárgás, ennek ellenére az Evenimentul Zilei február 9-ig, a România Libera február 11-ig szó nélkül hagyja, a Ziua és az Adevarul pedig február 2-i számukban egy rövid hír formájában kimerítik a témát. Az Adevarul utolsó oldalas cikkben ("A Szamos vizét ciánnal szennyezték") beszámol arról, hogy a nagybányai Aurul román-ausztrál vegyes vállalat hibájából a megengedettnél 400-szor nagyobb ciánkoncentráció jutott a Láposba, onnan pedig a Szamosba. Szól továbbá arról, hogy ennek következtében tilos halászni, állatokat itatni és a Szamosból inni, bár Nagybánya ivóvízellátását nem zavarja a szennyezôdés. Az Adevarul megemlíti ugyan, hogy a magyar hatóságokat is értesítették, mégsem tartja fontosnak végiggondolni, milyen mértékû károsodás fenyegeti a Szamos élôvilágát. Ezt követôen a vezetô hazai napilap február 14-ig kerüli a témát.

A Ziua február 2-i számában arról tudósít, hogy "A Szamosban cián folyik", kitérve a kár okozójára, a szennyezôdés mértékére, valamint figyelmeztetve: tilos a szennyezett víz használata és a halászat. Ugyanakkor röviden felvázolja, mi is a cián, és miért káros.

A szórványos említések ellenére megállapítható, hogy február elsô dekádjában a ciánszennyezés, illetve a kibontakozó ökológiai katasztrófa nem bír hírértékkel a román napilapok, közvetve pedig a közvélemény számára. Úgy tûnik, senkit sem érdekel a cián által okozott károk feltérképezése, senkit sem aggaszt a Szamos élôvilágának jelentôs károsodása, egészen addig, amíg mindez nem kerül a magyarországi média figyelmének fókuszába, és nem lesz az ügynek nemzetközi sajtóvisszhangja.

Az esemény romániai mediatizálása február kilencedikétôl kezdôdôen válik intenzívebbé, 14-e és 18-a között érte el a csúcspontját, ekkor látott napvilágot a cikkek mintegy 50%-a. Ezt megelôzôen - a február 2-i két rövid hírt nem számítva - csak a Ziua tért ki röviden, február 4-i és 6-i számában a szennyezôdésre, tudósítva, hogy az Aurul vállalat igazgatója, Phil Evers lemondott, és a román vízügyi hatóságok "egy különleges eljárást fognak beindítani a baleset okainak feltárására".

Az elsô ciánszennyezôdésrôl szóló cikk a február 2-i újságokban olvasható (pl. "Ciánszennyezôdés a Szamoson" - Népszabadság), ám a román napilapoktól eltérô módon a tájékoztatás ezt követôen is folyamatos. A Magyar Nemzet így ír február 4-én a katasztrófáról: "A folyó magyarországi szakaszán több ponton mázsaszám pusztulnak a halak, különösen a kecsegék, a dévérkeszegek. A Tiszán ez idáig még nem volt kimutatható a cián: a planktonikus életközösségek összetétele még a szokásos képet mutatja."

Mindkét napilap többnyire objektív hangvételû cikkekben követi nyomon a szennyezett víztömeg vonulásának útját, és szakértôkre hivatkozva, folyamatosan tájékoztat az érintett települések ivóvíz-ellátásáról. A riportok szemtanúkat szólaltatnak meg, akik személyes tapasztalataikról számolnak be.

A folyamatos helyzetjelentések mellett mindkét napilap február 8-i számában veti fel elôször a kártérítés kérdését, beszámolva arról, hogy a Külügyminisztérium "jogi utat keres". Ugyanakkor a Magyar Nemzet arról is tájékoztat, hogy "Nagybányán tegnap megkezdte a román és a magyar vízügyi szakemberekbôl álló bizottság az elsô közvetlen tárgyalásokat a ciánszennyezôdés következtében elôállt helyzetrôl". Szintén ebben a számában a Népszabadság a román-ausztrál vegyes vállalat január végén lemondott, de még tisztségében levô igazgatója véleményét is közli: "Tudjuk, hogy a folyókban halpusztulást jeleztek, de nem bizonyosodtunk meg arról, hogy ez a jelenség közvetlen kapcsolatban áll a nálunk történt balesettel. Errôl talán akkor beszélhetünk, ha az említett kapcsolatot a vizsgálatok is igazolják."

Egyre fokozottabb jelenlétnek örvend a kártérítés gondolata. Jogászok, ökológiai szakértôk véleménye alapján, a lapokban részletes ismertetések olvashatók az érvényben levô nemzetközi környezetvédelmi egyezményekrôl, melyekbôl kiderül, hogy az ilyen esetekre vonatkozóan nincs konkrétan meghatározva az államok közti kártérítés módja.

A vizsgált román médiumok közül a Ziua és az Evenimentul Zilei hasábjain február 9-én olvasható, hogy "A magyar kormány bepereli a nagybányai Aurul vállalatot a Tiszába juttatott cián miatt" (Ziua), illetve hogy "A román-magyar viszonyok ciánnal mérgezettek" (Evenimentul Zilei). Igaz, a Ziua így magyarázza Magyarország aggodalmát: "Magyarország azért tulajdonít ekkora jelentôséget az eseménynek, mert az uniós csatlakozási tárgyalásokon a környezetvédelmi kikötéseknél a budapesti kormány nem teljesít minden feltételt."

Az Evenimentul Zilei következô lapszámában is tárgyilagosan számol be arról "a napról, amikor »jönnek« a halak". Így tudósít: "A román folyókba került ciánkoncentráció igazi ökológiai katasztrófát idézett elô Magyarországon", "Magyarország kormánya kártérítést követel az Aurul vállalattól", arról is beszámolva, hogy Aradon találkozik a két környezetvédelmi miniszter.

A România Libera február 11-i számában ítéli említésre érdemesnek a ciánszennyezôdést, arról tudósítva, hogy "román-magyar vegyes bizottság fogja felmérni a ciánszennyezôdés okozta károkat a Szamos és a Tisza élôvilágában", és röviden ismerteti az események kronológiáját.

A Ziua bemutatásmódjára az az igyekezet jellemzô, hogy a magyar hatóságok, illetve a magyar közvélemény túlzásának tulajdonítsa a hivatalosan is jelzett károkat. Ennek megfelelôen, február 11-i tudósításában is, Anton Vlad környezetvédelmi államtitkár nyilatkozatát közölve kiemeli, hogy "a károk Románia területén is megfigyelhetôk", és hogy "a magyar fél számára ez a baleset sokkot jelent, de ez a szerencsétlenség nem ölthet akkora méreteket, ahogy a magyarok feltüntetik".

Az Adevarul "tálalása" a Ziuaéhoz hasonlítható leginkább. Február 14-ig nem tartja érdemesnek - a 2-i rövid hír után - a ciánszennyezôdéssel foglalkozni, amikor viszont egy teljes oldalt ennek szentel, elsô oldalas címével beharangozva: "Egy politikailag spekulált ökológiai katasztrófa", melyet alcímében tovább fokoz: "A Tisza ciánszennyezôdése nyomán kialakult cirkusz". Beszámolójában kitér a szegedi megemlékezésrôl: "a magyarországi hidakra (melyek alatt haltetemek úsznak) - hogy Nyugatot meghassa - fekete zászlókat aggattak". Említést tesz ugyan a víz felszínén úszó haltetemekrôl, de hozzáteszi, hogy "»semmi esetre sem lehet szó vagonszámra elpusztult halakról, ahogy azt a magyar hatóságok állítják« - nyilatkozta Spiridon Ursu, az aradi Vízgazdálkodási Vállalat vezérigazgatója". Szintén 14-i számában ízelítôt ad a "nyugati visszhangról" is, a tallózott cikkek egy része tagadva a nagybányai "baleset" és a tömeges halpusztulás közti összefüggést. Például "Phil Evers megmagyarázhatatlannak találja a ciánszivárgás következményeit, legalábbis olyan formában, ahogy azt a magyar hatóságok leírják - írja a The Sydney Morning". Idézi Orbán Viktor miniszterelnök Neue Zürcher Zeitungban megjelent nyilatkozatát is, mely szerint "Magyarország és a szomszéd államok közti szerzôdésekben ki kell térni a környezetvédelmi megállapodásokra, hogy ökológiai katasztrófák esetén a kártérítés biztosítva legyen". A teljes tájékoztatás látszatát keltve, az Adevarul ezen számában még arról is beszámol, hogy "Mugur Isarescu miniszterelnök ki akarja vizsgáltatni az ügyet". De ugyanakkor fontosnak tartja a címben közölni, hogy "A Magyarok Világszövetsége a Tisza szennyezôdését ... a versailles-i szerzôdéshez hasonlítja", késôbb kifejtve, hogy a MVSz-ben megfogalmazott vélemény így hangzott: "Európa történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája nem rázta meg az emberiséget, mint ahogyan nem aggasztotta a versailles-i szerzôdés sem, melynek tragikus következményei késôbb beigazolódtak."

Ugyanúgy elfogult bemutatásmódról tesz bizonyságot a Ziua is, amely február 14-i számában szintén a nyugati sajtóvisszhangból tallóz "Románia képét megmérgezték" címmel. Itt is fellelhetôk azon vélekedések, melyek szerint a magyar hatóságok eltúlozták a szennyezôdés okozta károkat, de ír a károk értékelt nagyságáról is. Például "A Szamoson történt ökológiai baleset a CNN bemutatásában a legnagyobb katasztrófa Csernobil óta. A Tiszába és a Dunába került ciánmennyiség - az amerikai tévéadó szerint - halálos." A Ziua igyekszik megnyugtató képet festeni "A ciánhullám feloldódik a Dunában", "Meg kell jegyeznünk, hogy nem egy állandó szennyezôdésrôl van szó", "Nagybányán például észlelhettük, hogy a szennyezôdés után egy héttel a mikrovilág már 50%-ban helyreállt".

Szintén tendenciózus nyilatkozatokat közöl a România Libera is, amikor február 16-i számában azt állítja, hogy "a halászok szerint a magyar tévében bemutatott haltetemek nem a Tiszából származnak", illetve, hogy "a pesszimisták hajlamosak az Aurul vállalatnál történt balesetet egy »gyilkos kéz« számlájára írni, egy jól kigondolt terv az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése elôtt".

A már nagymértékû mediatizálás még erôteljesebbé válik a következô számokban, ahol már egy új aspektussal is kiegészül: hogyan viszonyul Nyugat az eseményekhez?

A 15-i és 16-i lapok fókuszában az Európai Unió reakciója, lehetséges segítségnyújtása, valamint az uniós környezetvédelmi biztos terepszemléje áll. Az Adevarul 15-én közli, hogy "a nagybányai üzem által okozott ökológiai baleset nem árnyékolja be az EU-s csatlakozás hivatalos tárgyalásainak kezdetét", és hogy "A legfontosabb probléma az EU bôvítése, és nem a környezetszennyezôdés. Brüsszel úgy véli, Románia és Magyarország együttmûködve kell hogy mérsékelje a szennyezôdés hatásait, és közösen részesülnének az Unió kártérítési segélyébôl." Miután a szerb hatóságok is kártérítést követelnek, az Adevarul fontosnak tartja idézni G. Dumitrascu szavait, aki az újságnak nyilatkozva elmondta: "Nem a román állam fog fizetni, hanem az Aurul, mert tudjuk, ki a szennyezô, és a román törvényhozás világosan rendelkezik e tekintetben."

Mind a négy vizsgált orgánum beszámol az EU-biztos terepszemléjérôl, arról, hogy a "baleset" nem befolyásolja Románia EU-s csatlakozását, valamint arról is, hogy "Az Esmeralda ausztáliai anyavállalat mossa kezeit a ciántól" (Evenimentul Zilei, február 16.). Tudósításokat olvashatunk Petre Roman brüsszeli útjáról is, aki szerint "nagyon fontos, hogy a magyar hatóságok nem próbálták elpolitizálni a problémát" (Ziua, február 16.), ahhoz, hogy két nappal késôbb ugyanez az orgánum arról számoljon be, hogy "Petre Roman sajnálatosnak tartja, hogy Magyarország elpolitizálja a szennyezôdést". A változás egyetlen magyarázata, hogy közben Magyarország és Jugoszlávia bejelentette kártérítési követeléseit, mivel a román állam is résztulajdonos az Aurulnál.

Az Adevarul is hangsúlyozza cikkeiben, hogy az Aurul vállalatot terheli a felelôsség, és hangot ad annak a véleménynek, hogy "A Tiszában és a Dunában úszó haltetemek nem a ciánmérgezés miatt pusztultak el", hanem az ezt semlegesíteni akaró oldattól, melyet a bepánikolt magyarok a folyóba öntöttek (február 17.). Jellemzô az Adevarul részrehajló, ködösítô bemutatására az a cikk is, melybôl kiderül, hogy "»Magyarország - nyilatkozataiban - megháromszorozta a ciánszennyezôdés mértékét«, nyilatkozták a tegnap - kizárólag az Adevarul munkatársainak - jelentôs kormánybeosztású dolgozók, akik meg szeretnék ôrizni névtelenségüket" (február 17.).

A 18-i számok egyöntetûen írnak arról, hogy "A budapesti román nagykövetség ablakait fagyasztott halakkal dobálták" (Ziua). A lapok kommentárjai azonban eltéréseket mutatnak. Így, míg az Adevarul szerint "a románellenes sajtókampány megszülte gyümölcseit", addig a Ziua azt közli, hogy "Románia nem szeretné az incidenst politikai síkra helyezni". A România Libera visszatér a nagymértékû halpusztulásra, kijelentve, hogy "ezt nem a cián, hanem a semlegesítô okozta" - nagybányai forrásra hivatkozva.

Az Evenimentul Zilei tárgyilagos állásfoglalása a 18-i lapszámában is érvényesül, némi önkritikával párosulva, melyet az elsô oldalon közölt publicisztikából érezhetünk ki: "Egy kis baleset Nagybányán". A szerzô arra reflektál, hogy miért nem reagált senki a ciánszennyezôdésre, csak miután a magyar közvélemény megtette? Hiszen a hír nem volt "titkos", szerepelt a Mediafax január 31-i híreiben. És mégsem bírt hírértékkel. A szerzô szerint "Ha nem lettek volna a magyarországi reakciók (melyek közül egyesek túloztak), és a nyugati visszhangok, fogadom, hogy mindannyian nyugton aludtunk volna. A baleset még száz évig rejtve maradt volna, egy olyan országban, ahol még egy államtitkot sem lehet titokban tartani. (...) Ez a teljesítmény csak egy nagymértékû közömbösségbôl adódhat". Ugyanúgy, ahogy más szennyezôdések sem nyertek mediatizálást, ez is elavult volna. Hiszen "hány vállalatnál látunk sárgára festett vezetékeket (jelezve, hogy mérgezô anyagokat szállítanak), amelyek a földbe szivárognak? De szól bárki is? Senki! És azért nem szól, mert a román, még a szocializmus kezdetén, a folyóba mosta az autóját, oda vagy az erdôbe dobta a szemetet, a törött üvegeket." "Ezzel magyarázható, hogy az elején a baleset senkit sem érintett. Nyilvános volt és rejtetté vált, nem a hatóságok közremûködése miatt, hanem egy általános közöny miatt. Ennyi az egész."

A 19-i számok még mindig a halpusztulás alternatív okait, a budapesti román nagykövetséget ért sajnálatos támadást, valamint az uniós biztos részkonklúzióit taglalják, mely szerint "Románia és Magyarország példásan együttmûködött az ökológiai baleset feltárásánál" (Evenimentul Zilei, február 19.).

Ezekben a napokban a román sajtó is végigköveti a szennyezett víz útját, folyamatosan tudósítva az érintett települések vízellátottságáról, valamint a bevezetett halászati tilalmakról. Beszámolnak a Magyarország és a többi környezô ország esetleges perindításairól, emellett azonban - fôként az Adevarul hasábjain - a szennyezôdés mértékének eltúlzásáról, elpolitizálásáról is olvashatók tudósítások. Például "A szolnoki polgármester kifogásolja, hogy a magyar újságírók eltúlozták a katasztrófa méreteit" (február 21.) stb.

Egyre kevesebb cikk foglalkozik a szennyezôdéssel, és azok nagy része is helyzetjelentés - pl. "Brailánál késik a cián" (Ziua, február 24.), vagy "Brailában szünetel a tanítás" (România Libera, február 26.).

Érdekességként, az Evenimentul Zilei február 25-i számában, a magyar-ausztrál barátságos futballmérkôzés kapcsán beszámol a magyar szurkolók haldobálásáról, nem tulajdonítva különösebb fontosságot az incidensnek.

Nyilvánvalóan, a magyarországi sajtóban a szennyezôdés más aspektusaira helyezôdött a hangsúly - a ciánszennyezôdés tiszai végigvonulására, a kártérítési igényekre stb. Ami közös vonásként említhetô, az az EU-s segítségben való bizakodás, illetve az uniós biztos helyzetfelmérése eredményére való várakozás, és látogatásának folyamatos ismertetése.

Ami a román sajtóorgánumok bemutatásmódjáról következtetésként elmondható, elsôsorban az, hogy késôn vált "témává" a szennyezôdés, az okozott károk bemutatása. Ugyanakkor hangvételbeli különbségek is megállapíthatók, az Evenimentul Zilei lévén a legtárgyilagosabb, a România Libera és a Ziua egyféle átmenetet képezve - általában megmaradva a szenzációkeltésnél -, míg az Adevarul egy hangulatkeltôbb, támadó hangvételt alkalmazva a legelfogultabb.