|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||
| Dr. Fritz László A közigazgatási választások eredményei*
A) A megyei választások I. Az 1929. augusztus 3-án kihirdetett közigazgatási törvény1 értelmében Románia területe közigazgatási szempontból megyékre oszlik föl, s a megyék községekre. Több megyének társulása eredményezi az általános megyeszövetséget. (1. §) A községek viszont városi és vidéki községekre oszlanak. (3. §) A városi községek (comunale urbane) - mint a törvény által ilyeneknek minôsített népességi központok - ismét két csoportba oszlanak: 1. a városok (orase) és 2. a törvényhatóságok (municipii). (4. §)2 A vidéki községek (comunale rurale) ismét kétfélék: 1. egy faluból, vagy 2. több falu összetételébôl állók.3 Ennek a közigazgatási tagozatnak a vázolása és ismerete azért bír jelentôséggel, mert mindegyiknek más és más a szervezete. Elhatározó szerveik a tanácsok, melyeknek választott és jogszerinti tagjai vannak. Ezeknek a tanácsoknak a választása folyt le most, s mert a tanács tagjainak mandátuma öt évre szól, s ezenfelül hatáskörük felöleli kisebbségi életmegnyilvánulásunk összességét, érthetôen nagy jelentôségű kérdése kisebbségi politikánknak, hogy a magyarság ezekbe a tanácsokba számarányának megfelelô számba jusson be, mert csak így áll módjában érvényt szerezni egy olyan közigazgatásnak, amely - eltérôen az eddigitôl - kisebbségi életünk valódi érdekeire is tekintettel van. II. Folyó év február hó 5-én történt meg országszerte a megyei tanácsok tagjainak megválasztása. A megyei tanácsot - amelyre mint elhatározó szervre van bízva a megye közigazgatása - általános, egyenlô, közvetlen, titkos, kötelezô, szavazólapokkal folyó s az aránylagos képviselet alapjára helyezkedô szavazással választják. (365. §) Megválasztása végett az egész megye egyetlen választókerületet alkot, melyet a megyei választási hivatal elnöke (a törvényszék fôelnöke) legfeljebb 2 ezer választót magába foglaló szavazókörzetekre (sectiuni de vot) oszt. A központi választási hivatal összegezi és hirdeti ki az eredményt. (368. §) A szavazás napja elôtt legalább 8 szabadnap közbevetésével kell az ajánló listákat benyújtani a törvényszéki elnöknél a Tv. 390. §-ában elôírt módon. A beterjesztett listák alapján készítteti el a törvényszéki elnök a szavazólapokat. Maga a szavazás ugyanúgy történik, mint a parlamenti választások alkalmával. A szavazás lezárása után az illetô szavazókörökben az eredmény megállapítása következik, melyrôl jegyzôkönyvet vesznek fel, s azokat a megyei választási hivatalhoz juttatják, mely összegezi a szavazatokat, s kihirdeti az eredményt. Ha több jelölôlista adatott be, a mandátumok szétosztása olyan arányban történik, amilyen arány van az egyes listákra adott szavazatszám és az összes leadott szavazatszám között. Azonban a kisebbségben maradt listának legalább 20%-os szavazatszámot kell elérnie, hogy a szétosztásra kerülô mandátumokból részesedhessen. Az egyes listák közötti arányt százalékszámokban állapítják meg. A félszázalékon aluli töredékek nem jönnek figyelembe, az ezen felüliek egész százaléknak számítanak. A megbízatásban részesülô lista azon jelöltjeit, akik be nem jutottak, helyettes tagoknak (supleant) nyilvánítják, s elôálló üresedés esetén a sorrend szerint elsô helyen álló helyettes tagot hívják be. Ha ugyanazon listán már nincs több behívható helyettes tag, az illetô tanácstag helye üresen marad, mert más lista helyettes tagjait behívni nem lehet. (402. §) A megyei választott tanácsosok száma a népesség aránya szerint igazodik, mely népességi arányt nemre, korra vagy néperedetre való tekintet nélkül kell számítani. Ebbe a számításba a törvényhatóságok (ti. tvhj. városok) népessége nem foglaltatik bele. A tanácsosok száma 42 azokban a megyékben, amelyeknek 400 ezernél több a lakója; 36 a 200 ezernél nagyobb lakosságú s 30 a többi megyéknél. (197. §) Erdély-Bánságban 42 választott tagja csak 2 megye tanácsának van: Bihar és Temes-Torontál megyéknek; 36 választott tagból áll: Alsófehér, Kolozs, Hunyad, Szilágy, Szatmár, Szolnok-Doboka (Szamos), Maros-Torda, Arad és Szörény megyék, összesen 9 megye tanácsa; a többi 12 megye tanácsa 30 választott tagból áll. A jogcím alapján való tagok vagy határozathozatali szavazati joggal (primar, a mezôgazdasági és a kereskedelmi kamarai elnök), vagy tanácskozási joggal bírnak (a felsorolt szolgálati ágak fônökei, a román nemzeti egyházak esperesei, kiknek a megyei székhelyvárosban van székhelyük, valamint a megye területén a legnagyobb hívôszámmal rendelkezô kisebbségi egyháznak legmagasabb rangú képviselôje). A jogcím alapján való tagokat a kormányigazgató (director ministerial local) jelöli ki. (198. és 199. § §) A megbízatás idôtartama úgy a választott, mint jogcím alapján tagokra öt év. (200. §) III. A rendelkezésünkre álló adatok alapján a megyei tanácsválasztás eredményeit az alábbiakban állapíthatjuk meg: Erdély-Bánságban 768, Besszarábiában 318, Bukovinában 156 és az Ókirályságban 1122, összesen 2364 megyei tanácstagot választottak. Az Erdély-Bánságban választott 768 megyei tanácstag közül a Nemzeti Parasztpártnak a kisebbségekkel kötött választási egyezményes listája alapján 688 tag került be a megyei tanácsokba, 70 tagsági hely jutott az Országos Magyar Párt önálló listáinak és 10 az önálló német listának. Erdély-Bánság 23 megyéjében a választói névjegyzékbe fölvett választók száma 1347235 volt, a kifejezésre juttatott szavazatok száma pedig 999940, vagyis a választók 74,2%-a szavazott. A kifejezésre juttatott szavazatok közül 35149 (3,6%) esik a megsemmisített, 8711 pedig (0,9%) az érvénytelen szavazatok csoportjába. Ezek levonásával tehát az érvényes szavazatok száma 956080. A Nemzeti Parasztpárt (Kormánypárt) Erdély-Bánságban összesen 741113 szavazatot nyert (77,5%), melyekbôl 60 592 szavazat esik a nem paktumos kormánypárti listákra (Háromszék, Fogaras, Hunyad, Kolozs és Udvarhely megyékben), 680521 szavazat pedig az ún. paktumos listákra. A Liberális Párt erdély-bánsági szavazatainak száma 106213 (11,1%), az Országos Magyar Párt 4 helyen benyújtott önálló listáira 54974 szavazat esett (5,7%), Lupu Parasztpártja 7068 szavazatot kapott (0,7%), a Német Párt 8065 szavazatot (0,8%), a többi független pártalakulatok (így a párton kívüli Hollinger-féle sváblista Temes-Torontál megyében, az Agrárlista Temes-Torontál és Szörény megyékben, a Dissidens Agrárlista Beszterce-Naszód megyében, az Averescu-lista Alsófehér és Brassó megyékben, valamint a Polgári lista Hunyad megyében) együtt 38 698 szavazatot nyert (4,2%). Mindenekelôtt tegyük vizsgálat tárgyává az Országos Magyar Párt által 4 megyében benyújtott önálló listákra esett szavazatok eredményét. Legtöbb szavazatot kapott az Udvarhely megyében benyújtott magyarpárti lista, ahol 77,7%-os többséget ért el. A választók névjegyzékébe fölvett 35 934 választó közül érvényes szavazattal leszavazott 27188, s ezek közül a magyarpárti önálló listára 21741, a kormánypárti listára pedig 5447. Hogy ebben a - román hivatalos adatok szerint is - 93%-os magyarságú megyében a kormánypárt listájára ilyen nagy számú szavazat esett, ezt a féktelenül dühöngô választási terrornak kell tulajdonítani, amely mindent elkövetett az önálló magyar lista letörésére. Ez a terror nyilvánul meg a választás eredményének kihirdetésekor is, midôn a választási elnök - jóllehet a kormánypárti listára esett szavazatok aránya nem érte el a 20%-ot, mégis úgy hirdette ki az eredményt, hogy a 30 megyei tanácstagságból csak 24 jut a Magyar Pártnak, 6 pedig a kormánypárti listának. A választás ilyen eredményét a Magyar Párt petícióval támadta meg, mely még máig sem nyervén jogerôsen elintézést, az Udvarhely megyei tanács nem alakulhatott meg. Háromszék megyében az önálló magyarpárti lista 73,5%-os többséget ért el. A választók névjegyzékébe fölvett 38 438 választó közül érvényes szavazattal 25 477 szavazó adta le szavazatát, ezek közül az önálló magyarpárti listára 19 742, a kormánypárti listára 4594, a liberális listára pedig 1141. A választási terror ebben a székely megyében is féktelenül dühöngött. Mind a 30 tagságot elnyert magyarpárti eredményt ugyancsak petícióval támadták meg, melynek jogerôs eldöntéséig a tanács megalakulni nem tud. Kolozs megyében 63 167 választó mindössze 38 676 érvényes szavazatot adott le. A kormánypárti lista 26 321, az önálló magyarpárti lista 9916, a liberálispárti lista pedig 2439 szavazatot nyert. Így a 36 megyei tanácstagságból a magyarpárti lista - a maga 24,7%-os eredményével - 10 helyet szerzett a magyarságnak. Fogaras megyében az önálló magyarpárti lista mindössze 3575 szavazatot nyert, a kormánypárti lista 13 342 és a liberálispárti lista 2732 szavazatával szemben, s mert nem sikerült elérnie a leadott szavazatok 20%-át, teljesen kibukott, s így a Fogaras megyei magyarság, mely e megye lakosságának majdnem 6%-át teszi, a megyei tanácsban teljesen képviselet nélkül maradt. E három megyében tehát - amennyiben a még jogerôsen el nem intézett kontesztációk eredményeként az Udvarhelyt jogszerűen megilletô 30 helyet megkapja a magyarság, továbbá a Háromszék megyei választás ellen a kormánypárt részérôl benyújtott kontesztációt elutasítja a végsô fórum is - az önálló magyarpárti listák alapján összesen 70 tagsági helyet szerzett a magyarság a megyei tanácsokban. Erdély és Bánát többi 19 megyéjében a magyarság a többi kisebbséggel együtt a kormánypárt (Nemzeti-Parasztpárt)-tal kötött választási egyezményt, s Csík megyét kivéve - ahol egyetlen listaként az egyezményes (kormánypárti és magyarpárti) listát nyújtották be, s így azt szavazás nélkül megválasztottnak is deklarálták - mindenütt az egyezményes listákra adta le szavazatát. Az egyezményes listák alapján az Országos Magyar Pártba tömörült magyarság az egyes megyékben az alábbi eredményt érte el, s az alábbi számú képviselethez jutott:
Az önálló listák alapján szerzett 70 tagsági hellyel együtt a magyarság összesen 195 helyet nyert a 768-ból, vagyis elnyerte a tagsági helyek több mint egynegyedét, pontosan 25,4%-át. Kétségtelen, hogy a magyarság választási kartell nélkül erôsebben érvényesülhetett volna egyes megyékben, számarányának megfelelôen, de éppen az önálló választási listák esete mutatja, hogy csak a legnagyobb küzdelem révén, és az így elért eredmények elé még utólagos nehézségek is tornyosulnak.
B) A községi választások4 I. A vidéki községekben A vidéki községekben (comunale rurale) a községi tanács választása 1930. február 11. - március 14. közötti idôben történt meg. Az Erdélyben lévô, összesen 4210 vidéki község elhatározó szerveinek (községi tanács, falutanács) választási eredményeirôl teljesen összefoglaló és részletezô adatokat nemcsak hivatalos és félhivatalos források, hanem a napilapok sem közöltek, közvetlen adatgyűjtést pedig meg sem kíséreltünk. A vidéki községek tanácsválasztási eredményét, s azokban a magyarság részesedési arányát nem áll tehát módunkban ismertetni. Nem mulaszthatjuk el azonban ezt az alkalmat arra fölhasználni, hogy rá ne mutassunk azokra a változásokra, amelyeket az erdélyi vidéki községek számában az új közigazgatási beosztás5 elôidézett. Az 1925. évi közigazgatási reform Erdély 23 vármegyéjében 4005 községet állapított meg, nem téve közöttük semmi különbséget. Ezzel szemben az 1929. évi közigazgatási beosztás a vidéki községeknek 5 csoportját különbözteti meg, s a 23 erdélyi megyében 27 külvárosi községet (comune suburbane), 3733 egy faluból álló községet (comună rurală formată dintr-un singur sat), 120 több faluból álló községet (din mai multe sate), 293 falutanáccsal rendelkezô kisfalut (sate cu consilii sătesti), 37 falugyűléssel bíró kisfalut (sate cu adunare sătească) különböztet meg, s így a vidéki községek száma összesen 4210. Az alábbi összefoglaló táblázatból igen tanulságos adatok olvashatók ki.
A magyar lakosságú erdélyi megyék közül legszembetűnôbb Udvarhely és Háromszék új községi szervezete. Udvarhely megyében az eddig volt 140 egyenrangú községet 174-re szaporította ugyan a reform, de ezek közül mindössze 17 az egy faluból és 35 a több faluból álló, viszont 86 falutanáccsal és 36 falugyűléssel rendelkezô község lett szervezve; Háromszék megyében viszont az eddig volt 97 községet 137-re növelte, de csak 16-ot hagyott meg egy faluból állónak, 33 község több faluból van összetéve, és 88 a falutanáccsal rendelkezô kisfalu. II. A városokban a) Általános megállapítások 1. Az új közigazgatási beosztás a városoknak (comune urbane) 3 csoportját így alakította ki:
2. A városi tanácsok választott és jogszerinti tagokból állanak. (73. §) A választott tagokat általános, egyenlô, közvetlen, titkos és lajstromos szavazással választják, az aránylagos képviseltetés elve alapján. (74. §) A választott tanácsosok száma a 100 ezer léleknél népesebb municípiumokban: 36; az 50 ezer fônél népesebb municípiumokban: 32; azokban a városokban, melyeknek legalább 25 ezer lakosa van: 24; a 10 ezer fônél népesebb városokban: 18; az összes többi városokban pedig: 16. (75. §) A jogszerinti tanácstagok, kiknek döntô szavazata van, a közvetkezôk: a) Az egyetem rektora vagy a helybeli fôiskola vezetôje. b) Az állam helybeli iskoláinak egy-egy képviselôje, úgy az elemi, mint a középfokú oktatás (gimnáziumok, tanítóképzôk, középfokú szakiskolák) részérôl, továbbá a helybeli legnagyobb számú népkisebbség nyilvánossági jogú magán középiskoláinak egy képviselôje. Az iskolaképviselôket az illetô tantestületek jelölik ki. c) A román nemzeti egyházaknak egy-egy képviselôje, továbbá a helybeli legnagyobb hívôszámú kisebbségi egyház egy képviselôje. Az egyház képviselôit az illetô egyháztestületek jelölik ki. d) A helybeli kereskedelmi és ipari kamara, valamint a helybeli mezôgazdasági kamara elnökei. e) Egy tag, akit a kereskedelmi és iparkamarai választásra jogosult helybeli kereskedô és iparosok választanak. (77. §) A megbízatás tartama mindkét csoportnál 5-5 év. (81. §) A városi tanács hatásköre a Tv. 104. §. 1-24. pontjaiban felsorolt községi érdekekre terjed ki, s ellenôrzési jogot foglal magában a városi közigazgatási tények fölött. (103. §) Végrehajtó szervei: a választmány (136. §), a primár és segédprimárok. 3. Az 1930. március 14. és 16. napjain megtartott városi tanácsválasztásoknál érte el csúcspontját a választási harc. Román részrôl ezeket a választásokat kiváló alkalomnak tartották arra, hogy a nagy többségében magyar jellegű városoknak eddig is minden eszközzel folytatott elrománosítását egy újabb lépéssel elôbbre vigyék, kisebbségi oldalról viszont önvédelmi harc indult meg a status quo fönntartása érdekében. Az Országos Magyar Párt, hogy az egyes városok magyarságának helyi érdekei kifejezésre juthassanak, szabad kezet engedett vidéki tagozatainak abban a tekintetben, hogy önállóan, a többi kisebbséggel együtt vagy más politikai pártokkal kötött választási megegyezés alapján vegyék föl a választási küzdelmet. Egyedül a liberális és a kommunista párttal való megegyezés lehetôségét zárta ki. A pártokkal kötendô kartell esetére pedig hangsúlyozta, hogy a jelöléseknél a magyarság lélekszámaránya kell alapul szolgáljon, melynél a választott tagokon kívül a hivatalból kinevezett vagy ún. jogszerinti tagok száma is figyelembe veendô, illetôleg beszámítandó az arányszám megállapításánál. Megállapíthatjuk, hogy az Országos Magyar Pártba tömörült magyarság a városi tanácsválasztásoknál is politikai érettségérôl és összetartásáról tett tanúbizonyságot, s egy-két esettôl eltekintve,9 a pártfegyelmet mindenben megtartotta. Ennek tulajdonítható az az eredmény, amely bár a számarányt illetôen teljesen kielégítônek nem is mondható, de országos viszonylatban és az elôzô közigazgatási választással szemben határozottan nagy haladást jelent. 4. Mint minden eddigi választásnál, úgy ez alkalommal is számos visszaélés történt, de ezek tekintetében is határozott enyhülés állapítható meg. Legtöbb városban a közigazgatási választások tisztasága kétségen felül áll, vonatkozik ez fôleg azokra a városokra, ahol a magyarság a kormányon levô Nemzeti Parasztpárttal paktumos listát nyújtott be. Azokon a helyeken azonban, ahol a magyarság önállóan vagy kisebbségi blokkba tömörülve akart választani, a választási visszaélések súlyosak voltak. Ezek a visszaélések részint a választói névjegyzékek összeállításánál, részint a választási igazolványok kiosztásánál, továbbá magánál a választásnál ütköztek ki elég éles alakban. A névjegyzékek összeállításánál az ilyen városokban mesterségesen apasztották a magyar, és növelték a román választók számát. Ez a különben általános jelenség, mely egyes választók kétszeres fölvétele, továbbá az eltávozottak törlésének elmulasztása tekintetében szinte országszerte tapasztalható volt, az önálló kisebbségi lista esetén különösen hátrányosan éreztette hatását. Néhány adatot sorolunk föl: Aradon a névjegyzékbe fölvett 13 906 választó közül 6372 csak a magyar, viszont 6814 a román; Kolozsvárt kb. 22 ezer névjegyzék szerinti választóból 11 867 a magyar és kb. 8 ezer a román; Temesváron 20 545 fölvett választóból a magyarok száma csak 3850, viszont a románoké 5502; Csíkszeredában a névjegyzékben 1070 választó szerepel, s 852 magyarral szemben 157 román; Nagyszalontán a választói névjegyzékbe fölvett 4300 lakosból magyar 2800, román 300 stb. A választói igazolványok kiosztásánál: Aradon a román választóknak házhoz kézbesítették ki azokat, míg a magyar választókat napokon átácsorogtatták a kivétel alkalmával. Nagykárolyban utólag is adtak ki választási igazolványokat arra jogosultaknak; Csíkszeredában a távollevô állami tisztviselôknek postán küldötték meg a választási igazolványokat, viszont a magyar választóknak csak bizonyos napokon adták ki azokat. Magánál a választási aktusnál: Vajdahunyadon volt tapasztalható a legnagyobb terror. A magyarság listavezetôjének kapuját karvastagságú dróttal kötözték le, leszegezték, eltorlaszolták a választás napjának reggelén, s lehetetlenné tették, hogy lakásából kijusson; Déván tüntetések, fenyegetések s megfélemlítések történtek a vidéki parasztság fölvonultatásával; Nagykárolyban egy, a város területéhez interimár bizottsági határozattal odacsatolt román kolónia, Ianculesti választóit is leszavaztatták stb. Maguk a választások azonban törvényszerűen lettek levezetve. b) Az Országos Magyar Pártba tömörült magyarság hány választott tagsági helyet nyert el összesen a 49 erdélyi város tanácsában? A tanulmány függelékét tevô táblázatból az összefoglaló adatokat kiemelve a következô megállapítást tehetjük: 1. A törvényhatósági joggal felruházott 8 városban 264 helybôl elnyertünk 67-et (25,4%), jóllehet a magyarság számaránya 43%, s így 46 hellyel kevesebbet a magyarságot megilletô 113 helynél. 2. A 15 megyeszékhelyű városban 316 helybôl elnyertünk 88-at (27,8%), jóllehet a magyarság számaránya 35,2%, s így 23 hellyel kevesebbet. 3. A 26 többi városban pedig 430 helybôl 136 helyet szerzett meg a magyarság (31,6%), jóllehet számaránya (34%) alapján 146 hely illette volna meg, s így 10 hellyel nyert el kevesebbet. Összefoglalva: 1010 helybôl elnyert az Országos Magyar Párt összesen 291-et, vagyis a helyek 28,8%-át, amely távolról sem felel meg a 49 városban hivatalos megállapításnak, tehát a valóságban jóval kedvezôtlenebbnek föltüntetett 39%-os számarányának. Ennek a számaránynak megfelelôen a magyarságot 394 hely illette volna meg, s így kevesebb helyet szerzett meg 103-mal. c) Az Országos Magyar Pártba tömörült magyarság a 49 erdélyi városban hány választott tanácstagságot szerzett meg önálló lista alapján, kisebbségi blokkba tömörülve és a nemzeti parasztpárttal kötött választási egyezmény alapján? Önálló listát nyújtott be a magyarság 6 városban:
Kisebbségi blokkba tömörülten lépett föl 3 városban:
A kormányon levô Nemzeti Parasztpárttal kötött választási egyezmény alapján pedig 38 városban 794 helybôl 214-et (27%) nyert el. Ellenzéki pártokkal szerepelt végül a magyarság 2 városban. 1. Resicabányán, ahol a németekkel és ellenzéki román pártokkal együtt vette fel a küzdelmet a szociáldemokrata párt által támogatott kormánylistával szemben, azonban mind a 18 helyet a kormánypárt és a szociáldemokrata párt nyerte el. 2. Orsován (a magyarpárti tagozatot csak a választás után szervezték meg), ahol a német-sváb népközösség, zsidó és román polgárokkal együttesen alakított román polgári lista alapján a 16 helybôl 10-et nyert el, melyek közül 2 a magyarságnak jutott. d) A választási lajstromok száma és a szavazatok megoszlása Erdély 49 városában a különbözô pártok és alakulatok által 20 különbözô választási lista lett beterjesztve és került szavazás alá. Egyetlen lista lett beterjesztve 3 városban: Nagyenyeden, Erzsébetvároson és Bánffyhunyadon. Ezekben a városokban nem is volt szavazás. Felsôbányán sem került választásra sor, mert a kormánypárti-magyar paktumos listával szemben benyújtott liberális párti listát a törvényszéki elnök visszautasította. A többi városok közül 2 lista között folyt a küzdelem 25, három lista között 10, négy lista között ugyancsak 10 városban. Leadtak összesen 149 990 szavazatot, melyek közül 3055 (2%) érvénytelen és semmis volt. Az érvényes 145 934 szavazat pedig a következôképpen oszlott meg a 20 párt- és választási alakulat között:
Míg a Magyar Pártnak a 6 városban benyújtott önálló listával 60 helyet sikerült biztosítani, addig a német párt önálló listával 16 helyet szerzett (Oravicán 4, Medgyesen 12), az önálló szociáldemokrata listák 8 város közül 5-ben együtt 27 helyet biztosítottak maguknak (Nagybányán 6, Zilahon 8, Szatmárnémetiben 13), viszont a kommunisták listája, melyet 11 városban nyújtottak be, 43 helyet nyert el (Nagyváradon 9, Temesvárt 12, Nagyszalontán 9, Gyergyószentmiklóson 5 és Marosvásárhelyt 8).
C) A magyarpárti tanácstagok és a magyar lakosság számaránya I. A megyei tanácsok magyar választott tagjainak számát, 195-öt, a városi törvényhatóságok magyar lakosságának levonásával kell a megyék magyar népességének számához viszonyítanunk, mert a törv. 197. §-a szerint a városi törvényhatóságok választói a megyei tanácstagok megválasztásában nem vesznek részt. A 8 városi törvényhatóság kb. negyedmillió magyar lakosától eltekintve a 23 erdélyi vármegye magyar lakossága Erdély össznépességének 26,5%-át teszi ki, s így a 768 választott megyei tanácstag közül 204 kellene a helyes számaránynak megfelelôen magyar legyen. Vagyis a magyarság által elnyert 195 helynél mindössze 9 hellyel több. A valóság azonban az, hogy az ún. jogcím alapján a megyei tanácsba bejutott tagok 95%-ban románok, s így ezek a magyarság hátrányára billentik a mérleget a megyei tanácsokban lélekszám szerint megilletô aránya tekintetében. II. A magyarságnak a városi tanácsok választott tagságában való részesedési koefficiense a következô képet mutatja: a jelenlegi 49 város összes lakosságából ennyi magyart mutat ki a hivatalos statisztika
Ha ezt a meglehetôsen szűken mért hivatalos arányszámot vesszük is alapul, és vetjük egybe a tényleg megválasztott magyar tanácstagok arányával, akkor is szembetűnô 10,2%-os különbség mutatkozik a magyar lakosságot illetôen. Ez abszolút számokban azt jelenti, hogy az 1010 választott tanácstagból nem 291 (28,8%), hanem 394 kellene hogy magyar legyen. A valóságban még több. Ezt a száznál jóval több hiányt nem ellensúlyozzák a hivatalból kinevezett, ún. jogszerinti tagok közé bejutó kisebbségi magyar egyházi és iskolai képviselôk, valamint a kereskedôk és iparosok által választott magyar tagok sem, mert ezekkel szemben ott állanak, sôt számbeli túlsúlyt mutatnak az ugyancsak jogcímes tagsággal rendelkezô román egyházi és iskolai képviselôkön kívül még a kereskedelmi és az ipari, valamint a mezôgazdasági kamarai elnökök is. * * * Megállapíthatjuk a most lepergetett közigazgatási választások eredményeként azt a tényt, hogy a magyar lakosság ezúttal sem jutott a megyei és városi tanácsokban számarányának megfelelô képviselethez, bár az impériumváltozás óta ez az elsô eset, hogy ekkora számban is ott láthatja képviselôit az önkormányzati szervekben. Azok a disszonáns hangok pedig, amelyek az erdélyi magyarság önkormányzati képviselôinek anyanyelvhasználata körül oly bántóan hangzottak el, nem fogják megakadályozni magyar delegátusainkat abban, hogy legjobb tudásuknak és erejüknek latbavetésével a legenergikusabban ne küzdjenek kisebbségi kulturális és gazdasági érdekeink megvédése érdekében.
Függelék Összefoglaló táblázat Erdély 49 városáról
Jegyzetek 1 Megjelent a Monitorul Oficial 1929. augusztus 3-i számának 6186-6254. oldalain. 2 Város a városi község, melynek 50 ezernél kevesebb a lakossága, és nincs a törvény által municípiummá nyilvánítva. Törvényhatóság (municípium) az a városi község, melynek 50 ezernél több lakosa van, vagy közgazdasági és közművelôdési fontossága alapján törvény által van törvényhatósággá nyilvánítva. 3 Vidéki községeknek legalább 10 ezer lakóval kell bírni, s egy vagy több falu (sat) összetételébôl állanak. A falvakat, amelyek egy vidéki községben bennefoglaltatnak, közigazgatási szempontból úgy kell tekinteni, mint azon község községrészeit. Ezek a falvak kétfélék: 1. kisfalvak - 600 fônyi lakosig terjedô, 2. nagyfalvak - 600 fônél nagyobb népességgel. 4 A tanulmány elsô (A) és második (B-C) részének megírása között eltelt 4 hónap alatt a megyei választások ellen érvényesített jogorvoslatok már az összes fórumokat végigjárták, s ezek eredményeképpen Udvarhely és Háromszék megyék tanácsválasztását a központi revíziós bizottság is megerôsítette. Azt is módunkban volt megállapítani az idôközben beérkezett kérdôívekbôl, hogy Szeben megye tanácsába egyetlen magyar sem jutott be. Helyt áll tehát az a közlésünk, hogy Erdély 23 vármegyéjében önálló magyarpárti listák alapján 70, egyezményes (paktumos) listák alapján pedig 125, összesen 195 helyet nyert a választás útján az erdélyi magyarság a megyei tanácsokban. Megállapításunk kiegészítéséül le kell azt is szögeznünk, hogy az eltelt 4 hónap kevésnek bizonyult arra, hogy a megyei tanácsok meg is kezdjék működésüket. Több erdélyi megyében a már megalakult megyetanács helyett ma is idôközi (interimár) bizottság a kormányos. Ezeket a közel egy éve legnagyobb sürgôsséggel föloszlatott tanácsok helyébe nevezte ki még a színmagyar megyékben is majdnem teljesen román nemzetiségűekbôl a kormány. Udvarhely, Háromszék és Csík megyében ezek az idôközi bizottságok minden eszközt megragadnak uralmuk meghosszabbítása érdekében. Udvarhely és Háromszék megyék közönsége éppen ezért a folyó év július havában küldöttségileg memorandumot volt kénytelen benyújtani a tartományi igazgatósághoz az idôközi bizottságok törvényellenes működése miatt. 5 Az 1929. évi közigazgatási törvény 546. §-a alapján kibocsátott 1929. december 7-én kelt 4036. sz. királyi dekrétum (Monitorul Oficial I. rész, 1929. december 9-i 274. sz.) 6 Az 1925. évi közigazgatási beosztás szerint létezett 7 törvényhatósági jogú városhoz (Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Marosvásárhely, Brassó és Nagyszeben) új municípiumként járult hozzá Szatmárnémeti lakosainak száma alapján. (4. §) 7 A megyeszékhelyekben változás az, hogy Szatmár megye székhelye Nagybánya helyett Szatmárnémeti lett. 8 Brád (Hunyad vm.), Maroshévíz (Maros-Torda vm.) és Vízakna (Szeben vm.) városi jellege megszűnt és vidéki községekké lettek: viszont városokká emelte a királyi dekrétum Bánffyhunyadot és a Temes megyei Lippát; Nagybányától különálló városnak nyilvánította pedig Felsôbányát. Így a városok számában változás nem történt. Számuk: 49 maradt. 9 A balázsfalvi tagozatnál történt, hogy félreértve a dicsôszentmártoni központ értesítését, mely a Nemzeti Parasztpárttal kötötte meg Balázsfalvára vonatkozólag is a választási egyezséget, a liberális listán jelöltséget vállalt 3 magyar kilépett az Országos Magyar Pártból, viszont a Nemzeti Parasztpárt által fölajánlott helyekre jelöltséget senki sem vállalván, Balázsfalván a tanácsnak Országos magyarpárti tagja nincs. A liberális listán egy magyar jutott be a tanácsba. Marosvásárhelyen a dr. Bernády György által alakított Magyar Polgári Demokrata Blokk állott a hivatalos egyezményes listával szembe, s 7 magyar, de az Országos Magyar Párt kötelékébe nem tartozó tagja be is jutott a tanácsba. Szamosújváron viszont az elégedetlen magyar-örmények és a magyar munkások állottak szembe a hivatalos jelölôlistával. * Forrás: Magyar Kisebbség 1930. 7. sz. 234-239. és 15-16. sz. 554-564. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(c) Jakabffy Elemér Alapítvány,
Media Index Egyesület 1999-2024
Impresszum
| Médiaajánlat
| Adatvédelmi
záradék