A Magyar Párt elnökének a párt és a román kormány között folyt paktumtárgyalásának általános menetére és lényeges részleteire vonatkozó, és elôttem tett szigorúan bizalmas közléseit van szerencsém a következôkben összefoglalva tájékoztatóul ismertetni.

A tárgyalások a román kormánnyal Bernády nyomatékos kívánságára indultak meg. Mihez a Magyar Párt elnöke csak nagy nehezen adta hozzájárulását, és csakis azért, mert azt a közte és Bernády között fennálló feszült viszony miatt el nem utasíthatta, nehogy ezáltal önmaga ellen adjon neki fegyvert a kezébe. Az elnök Bernádyban nem nagyon bízván, a tárgyalások folyamára Teleki Artúr grófot, Toldalaghi Mihály grófot és Paál Árpádot, a demokratikus irány képviselôjét ellenôri szereppel bízta meg, de csalódott, mivel Bernádynak sikerült nevezetteket a gerinctelen és feladó politikának megnyernie.

A tárgyalások november havában kezdôdtek, decemberben folytatódtak, karácsony elôtt a tárgyalók visszajöttek és újév után a tárgyalások ismét felvetettek.

Több mint négy hete az elnök sürgôsen írásbelileg, táviratilag és küldöncök útján szólította fel Bernádyt, hogy a tárgyalásokról kimerítô jelentést tegyen, de erre Bernády nem volt hajlandó. Csakis az elnöknek legenergikusabb felszólítására jött Bernády január második felében Kolozsvárra, amikor is zárt ajtók mögött, 3 óráig tartó értekezleten tett jelentést a tárgyalásokról; Bernády ugyanis még a látszatát is ki akarta kerülni annak, hogy az elnökséggel az érintkezést felvette, és kikötötte, hogy ezen a tárgyaláson sem az elnöki tanács részt ne vegyen, sem pedig a lapok arról tudomást ne szerezzenek. Ennek alapján az elnök pár napra rá az elnöki tanácsban - természetesen Bernády távollétében - elôadta az ügy állását. Az elnöki tanács hosszas vita után egyhangúlag (Sándor Józsefet kivéve) elhatározta, hogy megállapítja azon követelések minimumát, melynek teljesítését követeli, és melynek román részrôl való teljesítése esetén a paktum megkötéséhez elvben hozzájárul, továbbá felhatalmazta az elnököt, hogy azt ratifikálja, ha ezt a román miniszterelnök is megteszi. Ily értelemben adatott meg a tárgyalóknak a paktum aláírására való felhatalmazás, azonban kikötendô volt még, hogy bizonyos koncessziók még a választások elôtt életbe lépjenek, illetôleg a vonatkozó rendeletek kibocsátassanak.

Eközben a választások kiírattak, és az elnökségtôl mind sűrűbben mentek a sürgetések a tárgyalókhoz, hogy a tárgyalásokat hamarosan lefolytassák.

Január 23-án Bukarestbôl sürgöny érkezett, melyben a tárgyalók az elnököt kérték, hogy azonnal utazzon le. Az elnök még aznap este Bethlen György gróffal együtt le is utazott Bukarestbe. Ott a tárgyalók beszámoltak a póttárgyalásokról, melyeket az elnöki tanács által felállított minimális követelések tárgyában folytattak, és jelentették, hogy azok, ha nem is egészben, de lényegben megközelítôleg román részrôl elfogadtattak. Ekkor heves vitatkozás után, mely alatt a tárgyalók egész szenvedéllyel a paktum mellett foglaltak állást - csak Bethlen György gróf volt ellene -, az elnök hosszas tusakodás és belsô küzdelem után kijelentette, hogy ha még egy vagy két pontnak engedélyezését elérik és a paktumot a román miniszterelnök aláírja, úgy ô is kész azt elfogadni.

Február 2-ára az elnök összehívta az összes már eddig megszervezett tagozatok képviselôit, akik legnagyobb részben meg is jelentek. Az elnök ezen alkalommal a legnagyobb diszkréciót becsületbeli kötelességnek jelentvén ki, elôadta az ügy állását, nagy vonalakban jelezve a nyert engedményeket. Többen a tagozati elnökök közül azon elhatározással jöttek a gyűlésre, hogy a paktum ellen foglaljanak állást, és néhányan ily értelemben fel is szólaltak, de midôn megismerték a nyert engedményeket, egyhangúlag elhatároztatott, hogy a paktumot megkötöttnek tekintik, és a választásnál a kormányt támogatják, ha a községi választásoknál csakugyan sikerül a számarányának megfelelô képviseletet elérni. Természetesen az elnök kijelentette, hogy a paktum még nincsen aláírva, de ez a tárgyalóktól nyert értesülések alapján csak pár nap kérdése, továbbá, hogy a paktum csakis kétoldalú ratifikáció után lesz érvényes. Ezután az elnök nap nap után menesztett küldöncöket Bukarestbe, sürgetve az aláírást.

Egy nagyon sajnálatos incidens következtében a Lupta román ellenzéki lap már február 2-án este értesült a román kormány által (a paktum révén) biztosított engedmények komplexumáról. Sajnos, hogy valaki, aki a gyűlésen részt vett, követett el indiszkréciót. A Lupta közleménye hihetetlen kavarodást és felháborodást idézett elô Bukarestben, és a román miniszterelnök leghevesebb és oly értelmű támadásoknak lett kitéve, hogy ô Romániát a magyaroknak eladta csak hogy hatalmát biztosítsa.

Február 5-én a tárgyalók az elnököt [Ugron István] sürgönyileg kérték, hogy azonnal Bukarestbe utazzon. Az elnök azonnal le is utazott, és jelentették neki, hogy Tankréd Constantinescu, kivel a tárgyalások folytak, kijelentette, hogy az indiszkréció által elôidézett helyzetben a román miniszterelnök nem írhatja alá az egyezményt. A tárgyalóknak egyhangú kívánsága az volt, hogy az elnök ennek dacára a paktumot megkötöttnek ismerje el, nehogy az általa biztosított elônyök veszélyeztessenek. Az elnöknek az volt az álláspontja, hogy mivel ô a pártját csak azon ígérettel, miszerint a paktum a választások elôtt ratifikálva lesz, nyerte meg ennek elfogadására, nincsen joga pártját félrevezetni, és a paktumot a román miniszterelnök aláírása nélkül létezônek tekinteni. Az elnök kifejtette, hogy szerinte a Lupta indiszkréciói csak kifogás és alkalmas ürügy arra, hogy a román miniszterelnök az aláírását megtagadja, mivel egyáltalán nem hiszi, hogy a beígért engedményeket komolyan vette volna. Ezért a paktumot elejtettnek kell tekintenie.

Az elnök a tárgyalók heves rábeszélése ellenére kitartott ezen álláspontja mellett, és Teleki gróffal Constantinescu miniszterhez hajtatott, hol a miniszterrel elhatározását közölte. Másfél órai vitatkozás alatt Constantinescu mind azt erôsítgette, hogy a román miniszterelnök most az egyezményt alá nem írhatja, mivel a kormány ki akarja kerülni annak a látszatát, mintha szavazatok elnyeréséért tenne ily fontos engedményeket, és hozzáfűzte, hogy a tárgyalások nem szakadtak meg, hanem csak szünetelnek, és a választások után minden bizonnyal a magyarságra nézve kedvezôen fognak befejezôdni; ôk a kisebbségeket ezentúl egészen másként fogják kezelni, mert ôk egy kedvezôbb atmoszférát akarnak teremteni, melyben a kisebbségek kielégítésüket meg fogják találni. Figyelmeztette az elnököt, hogy az erô az ô részükön van, és ha a magyarság velük megy, bejuthat a választásoknál a községi képviseletekbe, ha pedig ellenük lép fel, ez nagyon is kétséges lesz. Constantinescu többször utalt arra, hogy kérdezze meg az elnök a tárgyalóktól, hogy nem mutatott-e ô a tárgyalásoknál mindig messzemenô megértést a magyarsággal szemben, igaz, a tárgyalók is nagy elôzékenységet tanúsítottak, és sikerült is minden kérdést az ô megelégedésükre elintézni, természetesen hozzátéve, hogy a végdöntés a Magyar Párt elnökétôl függ, és ô (Constantinescu) nagyon csodálkoznék, ha most a Magyar Párt elnöke az utolsó percben nehézségeket támasztana, hisz megnyugodhat a tárgyalók hozzájárulásában, kik közül Bernády legnagyobb mértékben bírja az ô (Constantinescu) személyes barátságát és a románok rokonszenvét, mert tudják, hogy (mint Constantinescu mondja): "akár lesz paktum, akár nem, akár maradnak a liberálisok, akár átmennek az ellenzékbe, Bernády mindig a liberálisokkal fog tartani és azokkal megy; éppen azért akarom, hogy ô Marosvásárhely polgármestere legyen, én ezt neki felajánlottam és ôt meg is teszem".

A Magyar Párt elnöke mindennek dacára ragaszkodott ahhoz, hogy az idô rövidsége miatt - csak három nap volt még a listák benyújtásáig - a román miniszterelnök az egyezményt még aznap írja alá, és hajlandónak nyilatkozott autón Bufteába kimenni, ahol a román miniszterelnök akkor tartózkodott. Erre Constantinescu kijelentette, hogy a paktumot a román miniszterelnök ha akarná sem írhatná alá, mert ô a tárgyalásokról általában ugyan tud, de az engedmények részletezésérôl nincsen tudomása, nem is írhatná alá a liberális párt végrehajtó bizottságának hozzájárulása nélkül, ez pedig nem is foglalkozott a kérdéssel. (Úgy látszik, hogy a Magyar Párt elnöke úgy találja, hogy a tárgyalók nem fektettek kellô súlyt a román miniszterelnök aláírásának biztosítására, mert késôbb Kolozsvárt Tătărescu miniszter szintén azt mondta neki, hogyan kívánhatja a román miniszterelnök aláírását, hisz ô nem is ismeri a paktumot.)

A Magyar Párt elnöke a miniszter minden rábeszélése dacára kijelentette, hogy ô a pártjával szemben le van kötve, és a román miniszterelnök aláírása nélkül a paktumot nem tekintheti megkötöttnek. Constantinescu még arra kérte az elnököt, hogy gondolja meg az ügyet estig, és akkor adjon neki választ. A tárgyalóbizottság legnagyobb erôfeszítésének sem sikerült az elnök álláspontját megváltoztatni, ki elhatározta, hogy még aznap az összes tagozatok elnökeit sürgönyileg értesíteni fogja arról, hogy a paktum nem kötelezô. A tárgyalóbizottság errôl ôt mindenképpen igyekezett lebeszélni, és rá akarta bírni arra, hogy hozzájáruljon ahhoz, miszerint ne az elnök, hanem a tárgyalóbizottság küldjön a tagozatokhoz megfelelô értesítést. Az elnök kijelentette, hogy értesítés és utasítás csakis tôle mehet mint elnöktôl, ki egyedül viseli az egész felelôsséget. Erre egy párhuzamos sürgöny elküldésének terve merült fel. A tárgyalók egy általuk is elküldendô sürgöny szövegét meg is fogalmazták, melynek végén megjegyezték, hogy ezen sürgöny elküldése az elnök tudtával és hozzájárulásával történik. Az elnök erre kijelentette, hogy ezen szövegezéshez hozzá nem járul, és a fogalmazványon a tudtára és hozzájárulására vonatkozó részt saját kezűleg törölte. Erre maga Bernády jegyezte meg, hogy ily körülmények között az ô sürgönyüknek semmi értelme sem lehet, mert ez csak félreértésekre szolgáltatna okot. Az elnök határozottan kifejezte, hogy a párhuzamos sürgöny tervét egyáltalán nem helyesli, és csak ô fog távirati utasítást küldeni a tagozatokhoz. Ezen utasítás szövegét meg is fogalmazta. Ebben kijelenti, hogy a paktum nem jött létre, és a tagozatok a választásoknál újra szabad kezet nyertek; Bernády és a tárgyalók unszolására azonban ezen részt a sürgönyébôl kihagyta, és a táviratát az összes tagozatok elnökeinek való elküldésre dr. Mikó Lôrincnek a következô szövegezéssel adta át: "Vidéki tagozatokkal való kolozsvári megállapodásunk választásokra nem kötelezô. Tagozat belátására bízom helyi körülményekhez mérten önálló listát vagy kolozsvári megállapodás szerinti listát összeállítani. Kérem megfontolni elônyöket, melyeket a liberális párttal való együttműködés nyújthat".

Ezután az elnök hazautazott. Másnap Kolozsvárra érkezése után megdöbbenve értesült arról, hogy a kolozsvári tagozat az ô sürgönyén kívül egy másikat is kapott a tárgyalók aláírásával, az ô hozzájárulására hivatkozva a következô szövegezéssel: "Helyzeteknek és viszonyoknak és jövô kilátásoknak mérlegelése és teljes ismerete folytán egész felelôsséggel kívánjuk, hogy községi választásokért prefektussal azonnal érintkezésbe lépni és hozzáérkezett utasításhoz ragaszkodva közös listát hétfô estig összeállítani Bernády, Paál Árpád, Teleki Artúr, Toldalaghi Mihály jelen táviratunk Ugron Elnök úr tudtával és hozzájárulásával küldjük". Ezen párhuzamos sürgöny tényleg a legnagyobb félreértésre nyújtott okot; mindenünnen érkeztek kérdések, hogy melyik az érvényes. Távoli megyékbôl, Jakabffy Lugosról, Marostordából, a Székelyföldrôl stb. siettek ide a tagozatok elnökei, hogy a valódi tényállásról tájékozódjanak. Ezek elôtt az elnök kijelentette, amit körtáviratban az összes tagozatokkal is tudatott, hogy "A bukaresti tárgyaló bizottság távirata annak csak egyéni állásfoglalása", de további kavarodás és még nagyobb zavar elkerülése végett nem tartotta szükségesnek hozzáfűzni, hogy az a távirat tudtán kívül, sôt akarata ellenére lett elküldve. A nagy közönség tájékoztatására az összes lapokban kommünikét adott közre, melyben leszögezi, hogy 1. a paktum nem jött létre, és a pártnak a választásoknál szabad keze van, 2. a tagozatokra bízza, hogy egy elôbbi elnöktanácsi határozathoz képest önálló listával lépjenek fel, vagy pedig a kormány listájával, és ha a kormány listájával, akkor a kormány megbízottjai betartják a létre nem jött paktumban foglalt és a választásokra vonatkozó ígéreteket, 3. kijelenti, hogy ha a kormány exponenseivel nem tudnának megegyezni, más listához (szászokéhoz, román nemzetiekhez) is csatlakozhatnak, ha így nagyobb elônyöket tudnának biztosítani. Az elnök ugyanakkor Bernádyt a mellékelt levéllel igazolásra szólította fel a párhuzamos sürgöny ügyében.

A kommüniké ily fogalmazásánál az elnököt azon cél vezette, hogy az aláíratlan paktumnak a választásokra vonatkozó elônyeit a magyarság részére biztosítsa anélkül, hogy bármily kötelezettséget vállalna, vagy valamely jogot feladna, továbbá az elnök csak így vélte a pártegységet súlyos körülmények között is fenntarthatni, mert attól kellett félnie, hogy ha a kormánnyal való együttműködés kötelezettségét kimondja, egyes tagozatok (pl. Hunyad megye, Temes megye) esetleg mégis a román nemzeti párttal mennének, és ez a pártfegyelem megsértését jelentené, minek könnyen pártbontás lehetne a következménye, míg így az állásfoglalás a helyi viszonyok és körülmények mérlegelésével a tagozatokra bízatott, melyeknek határozata egyedül mérvadó a választásoknál.

Ezáltal biztosíttatott, hogy a magyarság legtágabb méretben jut be a községi képviseletekbe, és így nyilvánvaló, hogy a román kormány maga esett abba a választási csapdába, melyet a Magyar Pártnak akart állítani.

Hogy a román kormánnyal való együttműködést a magyarság legszélesebb rétegei a jelenlegi kényszerhelyzetben a legcélszerűbbnek ítélték, bizonyítja azon tény, hogy a tagok túlnyomó része e mellett döntött. Az elnök azonban örömmel állapítja meg, hogy a le nem kötöttség bizonyítékául egyes tagozatok külön utakon mentek, amihez ô a tagozatok ebbeli kérésére kifejezetten hozzá is járult, ha ily módon a választásoknál a magyar érdekeknek nagyobb mérvben való érvényesülésére nyílik kilátás. Nagyenyeden önálló kizárólagos magyar listát állítottak össze, Brassóban pedig egy magyar-szász listát, és lehet, hogy ez lesz az eset más szász városokban is, ahol a román kormány exponenseivel nem tudnak megegyezni. Eddig még nincsen hivatalos jelentés arról, hogy valamely magyarpárti tagozat a román nemzetiekkel együtt állított volna fel listát, de az elnök ezt sem kifogásolja, ha így több magyar beválasztása biztosíttatik.

Az egész Erdélybôl és Bánátból a legkedvezôbb hírek érkeznek. A magyarság összetartása és a pártvezetôséghez való ragaszkodása mindenütt örvendetes és alig remélt mértékben nyilvánult meg. Folyó hó [február] 10-én Szatmár megyében volt a Magyar Párt zászlóbontása, mely nagy méretek között folyt le, és mely egy lélekemelô imponáló manifesztációvá alakult a központi vezetôség mellett. Komolyan disszonáns hang eddig még egy tagozatnál sem hangzott el.

A román kormány oly értelmű rendeletet adott a prefektusoknak, hogy a Magyar Párt szervezkedését ne akadályozzák. Most tehát egymás után megalakulhattak a tagozatok azon kisebb városokban és helységekben is, ahol azt eddig céltudatosan megakadályozták. A szervezkedés ily módon egész Erdélyben és Bánátban nagy lendületet vett.

A román kormány azon álláspontra helyezkedik, hogy bár a paktum nem jött létre, a választásoknál mégis annak szelleméhez tartja magát. Elôfordult ugyan, hogy egyes esetekben a prefektusok nem akartak ehhez alkalmazkodni, de ott is azonnal közbelépett a román kormány.

Ahol a román kormánynak nincsen kilátása választási sikerre (Nagyenyed, Brassó), ott a magyarpárti tagozat megtagadta a vele való együttműködést.

A román kormány nagy súlyt helyezett Kolozsvár városára, és a választási kérdések rendezésére elôbb Tătărescut, késôbb pedig Lăpedatut küldte ide, ki majdnem egy hétig idôzött itt tárgyalásokat folytatva. A kolozsvári választások kedvezô elintézése a román kormány részére presztízskérdést jelentett, mert semmiképpen sem engedhette meg, hogy itt a román nemzetiek gyôzzenek, de a városi tanács román jellegét sem akarta feláldozni, mert ez nemcsak fegyverül szolgált volna az ellenzéknek, de még a liberális pártban is nagy visszatetszést szült volna.

A Magyar Párt elnöke hosszas és beható tárgyalásokat folytatott Lăpedatuval. Már többször úgy látszott, hogy nem tudnak megegyezésre jutni, mégis végül megállapodtak abban, hogy a 48 városi tanácstag közül 23 lesz magyar és 25 lesz román; a magyarokra esik 15 választott tag, 3 tag hivatalból és a megyei bizottságnak a Magyar Párt által kijelölendô 5 tagja, a kooptált 5 nôi tag közül kettô lesz magyar, az állandó választmány 7 tagja közül 3 magyar (ezek 120 000 lej évi fizetést húznak), a román polgármestert (primar) távolléte vagy akadályoztatása esetén egy magyar tanácsos fogja helyettesíteni. Továbbá sikerült az elnöknek keresztülvinnie, hogy az összes kalotaszegi és más Kolozs megyei magyar többségű községekben a bíró is magyar lehet; ez az egész megyében nagy megelégedést keltett.

Az elnök követelésére ezen megállapítások írásba foglaltattak, és Lăpedatu miniszter által is aláírattak.

Egyáltalán a Magyar Párt a román kormány exponensei részérôl eddig a legnagyobb elôzékenységgel találkozott, amit az elnök azonban nem annyira egy csakugyan beállott meggyôzôdésen alapuló rendszerváltozásnak tulajdonít, mint inkább azon körülménynek, hogy a román kormánynak a Magyar Pártra szüksége van, mert nélküle a román nemzeti pártot legyôzni nem tudja. Az elnök ezen kedvezô körülményt ki is akarja használni, hogy a magyarság részére minden jogfeladás nélkül a legtöbb elônyt biztosítsa. Az Ujság folyó hó [február] 12-i számában közli, hogy a temesvári prefektus máris rendeletet adott ki a magyar nyelv szabad használatát illetôleg. Egy kiadott ilyen rendelet késôbb alig lesz visszavonható. Szatmáron, az alakuló gyűlés alkalmával a helyi hatóság a magyar himnusz éneklésére adott engedélyt. A Magyar Párt elnökének a magyar választókhoz intézett kiáltványa csak magyar szövegezésben adatott ki; ez az elsô eset hosszú évek óta, hogy csak magyar szövegű falragasz is megjelenhetett.

Hihetôleg az összes városi és községi képviseletekbe a magyarság számarányának megfelelôen lesz bevihetô, és így a közigazgatásban kellô súllyal vehet részt. A Magyar Párt elnöke elvül kijelentette, hogy súlyt fektet arra, miszerint a községi képviseletekbe ne hangos politikusok, hanem képzett szakemberek (mérnökök, pénzügyi és közigazgatási szakértôk, jogászok stb.) kerüljenek be, kik a kevésbé képzett román képviselôkkel szemben a közigazgatásban mindenesetre szerephez jutnak.

A községi választások kimenetele nagy kihatással lesz az általános választásokra is. Ennek alapján az elnöknek egyik fô terve az, hogy a parlamentbe legalább 15-18 képviselôt vigyen be az eddigi 3 helyett, hogy a magyarság ott is megfelelô szerephez jusson, mirôl eddig szó sem lehetett, mivel Sándor József egyedül lépett fel a magyarság védelmezôjéül, de ô sem mindig szerencsésen, Bernády és Zima pedig céltudatos örökös hallgatásukkal tűntek ki.

A Magyar Párt elnöke Bernádyval szemben azt is sérelmezi, hogy bár a Követ Úr Ôméltósága két ízben tudatta Bernádyval a felsôbb helyrôl kapott instrukciókat, melyek a jelenlegi viszonyok között rendkívüli súllyal bírtak, Bernády ezeket vele nem közölte, ámbár az elnöknek azokat tájékoztatásul tudnia kellett volna; erre vonatkozólag csak utólag értesült a Követ Úr Ôméltóságától, ki meglepetve hallotta, hogy azokról Bernády révén még nem volt tájékoztatva.

(Fordítás románból magyarra, melléklet a 16/res. 1926. számhoz)

Felvétetett az alulírottak közt: Constantinescu Tankréd, a nemzeti liberális párt nevében és Bernády dr., Teleki Artúr gróf, Paál Árpád dr. és Toldalaghy Mihály gróf urak az erdélyi magyar párt nevében hosszabb idôn át megbeszélést folytatván a két párt közti politikai együttműködés érdekében a következôt végezték.

1. Közös akció az ország érdekében, hogy a kisebbségek, és különösen a magyar lakosság állandóan olyan feltételek mellett kezeltessék, mint az ország román eredetű állampolgárai.

2. Hogy a kisebbségek, különösen a magyar kisebbség részérôl minden irredentista akció, mint a múltban, úgy a jövôben is, ki legyen zárva; ezek az ország kormányzó népével és hatóságaival lojális viszonyban akarnak élni és fejlôdni.

3. Hogy az elôbbi két pontban kifejtett alapelv alapján, amely barátságos atmoszférában realizáltatik, biztosítsa a romániai magyar nép szociális, kulturális és gazdasági érdekeinek védelmére és fejlesztésére a módot és az alkalmat.

Ezeknek a céloknak a megvalósítására szükséges:

a) Egységes politikai akció, vagyis együttműködés a parlamenti, megyei és községi választásokon, valamint a megfelelô képviseletekben.

b) A magyar párttal való tanácskozás a gazdasági, kulturális, közoktatásügyi és közigazgatási kérdéseket illetô törvények tervezésénél, amelyek speciális helyzetbe hoznák a kisebbségi lakosságot, s különösen a magyar kisebbséget.

Abban az esetben, ha a jelen megegyezés tartama alatt a nemzeti liberális párt egy másik kisebbséggel kötne valami olyan megegyezést, melynek feltételei kedvezôbbek, mint az alább következôk, annak a megegyezésnek minden elônye teljes mértékben automatikusan kiterjed a magyar kisebbségre is.

Ezekbôl a célokból kiindulva, a lefolytatott megbeszélések következményeként megegyezésre jutottak minden pontra nézve, úgy, amint az alább következik.

A magyar párt, beleértve a magyar nemzeti párt fuzionált elemeit, a községi, megyei, képviselôházi és szenátusi választásokon a nemzeti liberális párt mellett fog küzdeni.

Hasonlóképp a nemzeti liberális párt mellett küzd a képviselôházban és a szenátusban is, megôrizve külön egyéniségét, függetlenségét és önállóságát, akár a kormányban lesz az, akár az ellenzékben, minden kérdésben, amennyiben azok nem kedvezôtlenek a magyar kisebbségre nézve kulturális, nemzeti vagy gazdasági tekintetben.

Ezzel szemben a nemzeti liberális párt hasonlóképp támogatja a magyar pártot a képviselôházban és a szenátusban minden kérdésben, mely a magyar kisebbséget érinti kulturális, nemzeti és gazdasági tekintetben.

A) A községi választásokat illetôleg az együttműködés alapja az, hogy a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokban, még ha többségben is vannak a magyar választók, a román tanácsosok száma, akik a listán szerepelnek - hivatali és választott tagok egyaránt - legalábbis eggyel több, mint fele a képviselôtestület összes tagjainak. Kivételt képez: Nagyenyed, Szatmárnémeti, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Torda és Csíkszereda, amelyekben a magyarok eggyel több helyet kaphatnak, mint amennyi a hivatalos és választott tanácstagok összes száma.

A polgármesterek minden megyei székhelyen és törvényhatósági városban románok lesznek, tehát a fent felsorolt városok közül a négy utolsóban is, amelyekben a magyaroknak lesz meg a városi tanácsban a többségük. Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Kézdivásárhelyen és Gyergyószentmiklóson a polgármester lehet magyar. Természetes, hogy a polgármestereknek kell tudniuk románul, és úgy ôk, mint a tanácsosok, olyan személyek közül választandók, akik nincsenek súlyos helyzetben az román lakossággal szemben. A helyi együttműködésre vonatkozó minden részletkérdésben egyébként megegyezés lesz majd a helyi liberális szervezet fônöke és a magyar párt helyi delegátusa között.

A városokban és a városi törvényhatóságokban, melyekben a választók többsége nem magyar, a magyar tanácsosok számát közös megegyezéssel állapítja meg a helyi liberális szervezet fônöke és a magyar párt delegátusa. A törvényhatóságokban ez a szám megfelelô lesz a magyar választóknak való arányának az összes választókhoz.

Az állandó választmányokban a románoknak lesz többsége, ahol ôk vannak többségben a képviseletben. Ahol a tanács magyar többségű lesz, ezeknek lesz többségük a választmányban is.

A falukban megengedhetô a tanácsban való képviseltetés elvére vonatkozólag a választók nemzetiségi arányának elve, azzal a megjegyzéssel, hogy általában kívánatos, hogy a tanács többsége román legyen, de azokban a centrumokban (valószínűleg járási székhely - a fordító), amelyekben a magyar lakosság van többségben, a magyar tanácstagok száma az összes felénél több lehet. A bíró román vagy magyar lehet a helyi liberális szervezet és a magyar párt delegátusa közti megegyezés szerint.

B) A megyei választásokra vonatkozólag az együttműködés alapja a következô lesz. (Ezután állapítandó meg.)

C) A képviselôházi és szenátusi választásokra vonatkozólag az együttműködés alapja. (Ezután állapítandó meg.)

1. Amilyen kormányzatot alkalmaznak minden román állampolgárra, azt kell alkalmazni a magyar kisebbségekkel szemben is. Konstruktív és nemzetellenes célok nélkül pártok szervezése, sajtójuk szervezése, gyűlések tartása stb. ugyanolyan rendszabályok alá esik, mint amilyeneket a románokkal szemben alkalmaznak.

2. A közigazgatási és a választójogi törvényt minden román állampolgárra egyaránt alkalmazzák, akár román eredetűek, akár kisebbségiek. A liberális párt azért fog küzdeni, hogy ezeket a törvényeket korrektül, jóhiszeműen alkalmazzák, és különösen, hogy a választói névjegyzékeket a legpontosabban és kihagyások nélkül állítsák össze.

A legnagyobb jóakarattal fogják megvizsgálni azoknak a magyar polgároknak a helyzetét, akik kimaradtak az román állampolgárok névjegyzékébôl, vagy akik nem tudták idejében letenni a hűségesküt. Természetes, hogy akik megtagadták az eskü letételét, román állampolgárok lehetnek, ha a törvénytôl kívánt feltételeknek és formalitásoknak eleget tesznek.

A liberális párt óhajtja, hogy az állampolgári és minden kategóriabeli választói névjegyzékek minél teljesebbek legyenek, és mindenben megfeleljenek a törvény elôírásainak. Ennek a célnak a megvalósítására állandóan akciót fog folytatni.

Hasonlóképpen azt is megteszi a nemzeti liberális párt, hogy azoknak a képviselôknek és szenátoroknak a száma, akik egy megyét képviselnek, minél pontosabban megfelelô legyen az illetô megye lakosságának.

3. A lakásrekvirálásokat el fogja tiltani, minthogy ezek egyébként is törvénytelennek minôsíttettek a legfelsôbb semmítôszék határozatával is.

A múltbeli házbérek az érvényben levô törvény alapján módosítandók. Ha visszaéléseket állapítanak meg, ezeket rögtön meg kell torolni a feljelentés után.

4. A liberális párt állandóan kész az egyéni jog és a személyes szabadság elvének védelmére a törvények és az állam magasabb érdekeinek keretein belül.

Ezen elv alapján minden állampolgár, felekezeti különbség nélkül, önmaga állapíthatja meg nemzetiségét és anyanyelvét.

A fentiek következtében szigorúan el fogják tiltani a rekvirálásokat, törvénytelen adókat, hivatalban való árulásokat stb. A visszaéléseket, melyeket esetleg elkövettek vagy el fognak követni, fel kell jelenteni, hogy meg lehessen büntetni. A szükséges rendeleteket meg fogja kapni minden közigazgatási közeg.

(Ide jön Lăpedatu javaslata, mely a vallásgyakorlatra vonatkozó kérdéseket is tartalmazza.)

1. A liberális párt, a magyar párttal egyetértve, úgy értelmezi, hogy anyanyelv az, amelyet a szülôk vagy törvényes gyámok jelentenek ki annak, megegyezôn az anyakönyvi bejegyzésekkel. Hasonlóképp megjegyzi, hogy a magyar nyelv használata minden elsô és másodfokú hatóságnál; szóban és írásban, valamint az utak, utcák és terek felírásában stb.; a falukon, városokon és városi törvényhatóságokban, ahol a lakosság többsége magyar - szabad.

A magyar többségű falukon már meg is engedték, és ebben az értelemben már körrendeletek is mentek ki.

Ezekben a községekben, valamint a magyar többségű városokban a nyilvános rendeleteket az államhivatalok nyelvén és magyarul fogják kiadni. Ezt az utóbbi rendszabályt tanulmányozhatják azokban a centrumokban is, ahol a kisebbség legalább 20%-át képviseli a lakosságnak.

A lakosság, és különösen a magyar művelt réteg lojalitásától függ, hogy a magyar nyelv használata jövôre még inkább kiterjesztessék. Jó viszony a kisebbségek és a román állam közt ésszerű, és az állam magasabb érdekeivel ellentétben nem álló politika, kétségtelenül állandó javulására vezet a kisebbségek és az állam közti összeköttetéseknek, és elvezet ahhoz az ôszinte állampolgári egységhez, mely a legnagyobb garanciája egy ország lakói békéjének és haladásának. A nemzeti liberális párt óhajtja ezt, és állandóan ebben az irányban fog dolgozni.

2. A háború utáni állapotok javulása következtében világos, hogy a községi képviselôtestületek megalakítása is módosítható úgy, hogy csökkentik a hivatalból való tagok számát, és szaporítják a választottakét. Ami egyes erdélyi megyék beosztásának revízióját illeti, az az érdekelt lakosság kérése alapján bekövetkezhetik; a kéréseket a belügyminiszter teljes jóakarattal fogja megvizsgálni.

2/a. A kisebbségekhez tartozók családneveit az anyakönyvekbe úgy fogják beírni, ahogy ôk személyesen használják, ahogy a szülôk, illetôleg maguk a nevek viselôi óhajtják.

Az anyakönyvi kivonatokban azokat a neveket, amelyeket 1919. január 1. elôtt írtak be, úgy vezetik be, ahogy az anyakönyvekben vannak tényleg beírva.

3. A liberális párt külön szerveket akar létesíteni a kisebbségeket illetôleg a bel-, a vallás- és a közoktatásügyi minisztériumokban. Egyébként egy jól szervezett ilyen közeg van is már a vallásügyi minisztériumban.

A szervezés megkezdôdött a többi minisztériumban is. Idôvel kibôvítik ôket, és a személyzetet illetôleg úgy megszervezik, hogy minél jobban megfeleljen a szükségleteknek.

4. Ami a községi illetékeket és azokat a visszaéléseket illeti, amelyekre vezet a községi illetékek maximumát megállapító törvény alkalmazása, megjegyeztetik, hogy ez a kérdés általános. Tanulmányozzák a törvény módosítását, szem elôtt tartva az ország egész területén szerzett tapasztalatot.

Amíg a törvényt meg lehet változtatni, a visszaélések csökkentése, orvoslása és megszüntetése érdekében intézkedések fognak történni.

1. A liberális párt azt kívánva, hogy a kisebbség ugyanolyan helyzetben találja magát Romániában, mint amilyenben van anyaországában, igyekszik és igyekezni fog a jövôben is a kisebbségeket pártfogolni, ebbôl a célból nem lesz olyan intézkedés - feltéve, ha nem érinti az állam magasabb érdekeit - amit, ha a kisebbségeknek elônyére van, ne pártolná, ne járulna hozzá, vagy ne küzdene a megvalósításáért.

Amint megengedtetett a magyar nyelv használata a magyar többségű falvakban, ugyanúgy igyekszünk, amennyire csak lehet, hogy az igazságszolgáltatás alsó fokán a magyar többségű falvakban olyan bírákat nevezzenek ki, akik tudnak magyarul, úgy, hogy azok a lakosok, akik nem tudnak románul, saját nyelvükön fordulhassanak hozzájuk a szükséges szóbeli közlésekért.

Ahogy megengedtetik a magyar nyelv használata a magyar többségű falukon, városokban és törvényhatóságokon, ugyanúgy fogunk eljárni annak elôkészítésében is, hogy az igazságszolgáltatás alsó fokán a magyar többségű megyékben olyan bírákat nevezzenek ki, akik tudnak magyarul, hogy a magyar nemzetiségű lakosok saját nyelvükön fordulhassanak hozzájuk.

Hasonlóképpen mint átmeneti intézkedés a felek és képviselôk részére megengedtetik, hogy azokban a perekben, amelyek a román uralom elôtt kezdôdtek, ne kérjék az összes ügyiratok lefordítását, amik magyar nyelven vannak csatolva, csak azokban az esetekben, amikor a fordítások elengedhetetlenek, és ezeket az állam közegei végezzék. Hasonló megoldás lesz a telekkönyvekre is, amelyek a múltban állíttattak fel, ezek magyar nyelvűek maradnak, kivéve azt az esetet, amikor az állam határoz románra fordításukról, vagy kicserélteti a régieket új román nyelvűekre a saját költségén.

2. Mindazoknak a körjegyzôknek, akiknek engedélyezve van, hogy magyar nyelvű aktákat szerkesszenek, megengedtetik, hogy a felek kérésére magyar nyelvű iratokat állítsanak ki, és a szóban forgó felek peres ügyön kívül használhatják ezeket az iratokat, amelyek anyanyelvükön vannak kiállítva.

Az állam érdekében van, hogy a törvényeket a kisebbségi nyelveken is publikálják, amit késedelem nélkül meg is fognak tenni.

1. Az államtól szabályszerűen megállapított kárpótlásra vonatkozólag, a kisajátított birtokok haszonbérének fizetése és általában minden olyan kérdésben, ami összeköttetésben van a földreform alkalmazásával, a kisajátítási kötvények kibocsátása, a közérdek címén alkalmazott kisajátítás, a városi kisajátítások kifizetése, a lakosságnak az állam erdeibôl fával való kielégítése, bizonylatok, munkakönyvek és munkásszervezetek, a munkások orvosi segítsége ügyében a liberális párt kijelenti, hogy ugyanolyan bánásmódot fog biztosítani a kisebbségekkel szemben, mint a románokkal.

2. A kisebbségi magán pénzintézeteket ugyanolyan feltételekkel kezelik, mint a hasonló román intézeteket, különösen a Nemzeti Bank részérôl a visszleszámolási hitel tekintetében.

3. A városi területeket vagy városokban levô épületeket sem most, sem a jövôben nem lehet másként kisajátítani, mint az ilyen esetekre alkalmazandó érvényben levô törvények alapján. Azok a falusi ingatlanok, melyeknek a területe 30 holdnál kisebb, csak olyan célokra, olyan alakiságok és feltételek mellett sajátíthatók ki, amelyeket a közérdek céljából való kisajátítási törvény elôír.

3. Bármely területen levô házhelyeket, valamint az ilyen célra már bejegyzett területeket kizárólag a kisajátítási törvény rendelkezései alapján lehet kisajátítani.

Azokkal szemben, akikkel szemben az agrártörvény 139. §-a szerint az eljárás befejeztetett és már jogerôre emelkedett, minden más kisajátítás megszüntetendô.

A ki nem elégített magyar és vegyes lakosságú községek erdô- és legelôköveteléseit az államnak tartalékaiból fogják kielégíteni, melyeket rendelkezésre fog bocsátani.

A 300 holdnál kisebb kiterjedésű falusi ingatlanok csakis a közcél érdekében való kisajátításról szóló törvényben elôírt célokra a megfelelô alakiságok és feltételek mellett sajátíthatók ki. Azokat a tulajdonosokat, akiktôl ezekbôl a területekbôl már részeket sajátítottak ki, a fenti alapon fogják kártalanítani.

4. A liberális párt hozzájárul, hogy hitelintézetek állíttassanak fel az ország lakóinak a kisgazdák érdekében, hogy azok kis kamatozású kölcsönnel rendezhessék falusi gazdaságaikat.

5. Feliratok, társadalmi, kereskedelmi és ipari cégtáblák az állam hivatalos nyelve mellett a kisebbségi nyelven is tarthatók külön illeték nélkül.

6. Általában a nemzeti liberális párt mindenképp támogatja azt, hogy a magyar kisebbség jogos reklamációi kedvezôleg intéztessenek el.

Tehát a magyar kötelezettségek kérdése minél gyorsabban tárgyalás alá kerül a legnagyobb jóakarattal.

7. A szövetkezeti és szociális biztosítási törvényjavaslatok kérdésében a liberális párt várja a magyar párt elôterjesztéseit; számba fog venni minden olyan jogos javaslatot, amely nem érinti az államérdekeket. Hasonlóképp elôterjesztést várunk a magánoktatási törvény végrehajtási utasításának kidolgozását illetôleg.

A Csík megyei magánjavak kérdésében olyan revízióra kerestetik mód, amellyel a székelység kulturális céljaira lehessen biztosítani ezt a vagyontömeget, mely ugyanazon eredetű, mint a naszódi és karánsebesi.

8. Az Averescu-kormány felhívására esküre jelentkezett tisztviselôk és azok ügyében, akik hasonló feltételek alá esnek, intézkedés fog történni. Szükséges, hogy jegyzéket adjanak be azokról, akik ilyen helyzetben vannak, hogy minden egyes esetet meg lehessen vizsgálni. A liberális párt a kérdést a legnagyobb jóakarattal fogja megítélni.

A magyar párt, abból a célból, hogy minél hamarább részt vegyen a kifejtett munkában, az ország konszolidálása érdekében hajlandó együttműködni a nemzeti liberális párttal, egyelôre a fenti pontokban elôírt feltételek mellett. De egyúttal kifejezetten fenntartja azt a jogát, hogy tovább is folytassa harcát olyan mértékben való biztosítása végett a kisebbségi jogoknak, amennyire azok ôt megilletik, Románia szentesített törvényei, illetôleg a nemzetközi egyezmények alapján.

Jelen megegyezés felmondásáig érvényes. Felmondhatja akármelyik fél, ha a felmondás érvényességének kelte elôtt három hónappal ezt bejelenti.

--------------------------------------------