magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VII. ÉVFOLYAM - 2002. 3. (25.) SZÁM - CIVIL SZERVEZŐDÉSEK ROMÁNIÁBAN
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Bereczki Kinga

Hozzászólás Somai József
Rendszert teremteni a civil szférában címû írásához

Napjainkban szükségessé vált egy rendszerbe foglaló ernyôszervezet felállítása, amely - a továbbiakban - az erôk kanalizálásával hatékonyabbá tudja tenni a sok apró szervezet mûködését, és adott esetben országos jelentôségû és a társadalomra kiható eredményeket bír megvalósítani. Ahogyan azt a vitairat szerzôje is jelzi - felsorolva az ennek létrehozása mellett szóló érveket -, az integráló szervezetnek sajátos és komoly feladatokkal kell szembenéznie, komoly szerepvállalásról van szó, és éppen ebbôl adódóan ellentmondásosnak tartom Somai Józsefnek a szervezetekre vonatkozó azon megállapítását, mely szerint "ezek olyan laza szervezôdések legyenek, amelyeknek csak alkalmi vezetôségük van... " Épp ellenkezôleg, egy ilyen szervezetnek komoly infrastruktúrával, erôs anyagi bázissal, állandó foglalkoztatottságú személyzettel és önálló döntési jogokkal, mozgástérrel, valamint a civil társadalom támogatását célzó kormányzati erôforrásokat illetôen közvetlen kezelési joggal kell rendelkeznie. Pontosan azért, mert az RMDSZ politikai síkon fejti ki tevékenységét, eltávolodik a civil szervezetek sajátos gondjaitól és céljaitól, ezért a továbbiakban a civil szervezeteket összefogó, stratégiai irányvonalát meghatározó ernyôszervezetnek át kell vennie az RMDSZ-tôl a civil szervezeteknek juttatott, magyar vagy román állami részrôl érkezô támogatások kezelését.

A szervezeten belül osztályok alakulnának ki a civil szervezetek tevékenységi területének kategorizálása szerint, melyek önállóan gazdálkodhatnának a területek jellemzô százalékarányával összhangban leosztott pénzalapokból. Ezáltal pontos nyilvántartás alakulna ki az egyes területeken tevékenykedô civil szervezetekrôl, a rájuk vonatkozó adatok egy közös gyûjtôbázis adattárába kerülnének be. Így pontosan lehetne tudni, melyek az aktív civil szervezetek, milyen potenciállal rendelkezik a magyar civil társadalom, melyek azok az erôforrások, amelyek igénybe vehetôk és hasznosíthatók olyan tervek, projektek megvalósításában, mely összefogást igényel - vagy éppen specifikus megoldásokra van szükség.

A rendszerbe foglalásnak, szervezettségnek rengeteg elônye van, többek között a cselekvések hatékonyabbá tétele, valóságos fejlesztések, a pénzalapok ésszerû felhasználása, a tömegbázis biztosítása általánosan érintô problémák megoldásához, a civil szervezetek jobb megismerése, a kiemelkedô és aktív szervezetek nyilvántartásba vétele, erôforrások számbavétele. Azonban egy ilyen szervezet hosszú távú eredményes mûködésének garanciális feltétele a bizalmi tôke megléte. Nagyon fontos, hogy megbízható, elkötelezett és a politikai közéletben szerepet nem vállaló emberek végezzék a munkájukat (ezeket a feltételeket az alapszabályzatban kellene rögzíteni), különben az a szervezet, amely kezdetben ernyô szerepet vállal, a késôbbiekben összezsugorodik, szûk érdekterületre korlátozza magát és - akárcsak az RMDSZ - politikailag befolyásolhatóvá (zsarolhatóvá) válik. Sajnos, nagyon sok példa azt igazolja, hogy a kezdetben nemes célokat megfogalmazó kezdeményezéseket utólag érdekcsoportok öncélúan kisajátítják, más vágányra terelve a "szerelvényt", és megfosztják a közösséget a kibontakozás lehetôségétôl. Minden egyes esetben politikai kötôdésû személyek álltak az ügy hátterében. Ezért tartom nagyon fontosnak a humán erôforrás megválasztását, mint leglényegesebb feltételét a kitûzött célok megvalósításának.

A pénzelosztási rendszert - a Széchenyi Tervhez hasonlatosan -tárgyilagossá, célszerûvé kell tenni szakítva a jelenleg tapasztalható klientúraépítés gyakorlatával. Nemzeti létünk veszélyben, nem engedhetünk meg magunknak önérdekû, kicsinyes és önzô gondolkodást. Lehetôséget kell adni, sôt, fel kell térképezni az életképes cselekvéseket, valamint támogatni kell az innovációt. Lehetôséget kell adni a szokásos körökön kívülrôl érkezô javaslattételre, hiszen ez szellemi tôkét, gazdagságot jelent, mely gyarapodást von maga után. Konkrét tapasztalatról tudok beszámolni azzal kapcsolatban, hogy mekkora erôfeszítésbe és milyen komoly meggyôzô munkára volt szükség ahhoz, hogy az oktatási szekcióban az informatikai fejlesztésekre korszerû, aktuális igényeknek eleget tevô támogatási formák közül legalább egyet elfogadtassunk (még az ECDL fogalma is ismeretlen sokak szá mára). Tehát itt van egy szervezet, oktatási központ, mely többéves gyakorlattal és fejlesztésekkel, az igények alapos ismeretével rendelkezik a felnôttoktatás terén, elsôként vezeti be az ECDL-rendszer ismeretét a régióba, tanárokat képez ki ezen a területen, és a részérôl érkezô programjavaslatokat, melyek a tanárképzés, az iskolák informatikai fejlesztésének konkrét igényére épülnek, a bizottság RMDSZ-es vezetôje nem fogadja el. Ki veszít ennek a következtében? Elsôsorban a pedagógusok, iskolák, a magyar oktatás, tehát közvetve az erdélyi magyar társadalom. Még egy indok arra, hogy a civil szférából ki kell vonni a politikát.

Az ernyôszervezetnek az oktatás-képzés problémáját jelentôségének megfelelôen kell kezelnie. Sem az RMDSZ, sem a hivatalos román politika nem tulajdonít neki különösebb jelentôséget, éppen ezért hárul rá sokszorosan ez a feladat.

Mindennek alapját a szakszerûség, a szaktudás határozza meg, azt pedig a tanulás szabályozza. Például a civil szervezetek számára létkérdés a mûködéshez szükséges anyagi források biztosítása. A szegényes állami és érdekvédelmi támogatási rendszer miatt a szervezetek magukra és adományszerzô képességeikre szorulnak. Pályázatokat írni, adományokat gyûjteni nem könnyû dolog, azt is meg kell tanulni. Mert források vannak bôven - saját környezetünkben is több mint hinnénk.

A másik fontos képzési területet a közösségépítés, a közösségi tudat fejlesztése jelenti. Enélkül nem lehet meggyôzôdéssel tevékenykedni a civil szférában, illetve eredményeket érni el egy, a közösség problémái iránt érzéketlen közegben. Tehát itt is van tennivaló bôven. Valahol azonban el kell kezdeni, és ebben az elsô lépést az integráló szervezet tenné meg, biztosítva a szükséges ismeretszerzés lehetôségét a civil szervezetek számára egy általá nos program keretén belül, melynek költségeit központi forrásokból fedezné. Az oktatás-képzés lebonyolítását - szerzôdéses viszonyban - az erre alkalmas szakintézményekkel, szervezetekkel vagy cégekkel bonyolítaná le.

Nyugaton jól bevált gyakorlat, hogy egy szervezet identitásának megfelelôen és azzal összhangban tevékenykedik, a kapcsolódó területeken pedig arra specializálódott szervezetek szolgáltatásait veszi igénybe. A nálunk tapasztalható identitásválság egyik oka az is lehet, hogy egy szervezet önmaga próbál minden feladatot megoldani, egy személyben oktatási intézmény, közösségfejlesztô szervezet, szaktanácsadó- és munkaerô-közvetítô hivatal. Ebbôl adódik a tevékenységek nívón aluli színvonala. Felaprózódik, szétszórja önmagát, ahelyett, hogy jól meghatározott irányban koncentrálná erôforrásait, és folyamatosan fejlesztené azokat. Az ernyôszervezetnek valójában a partneri együttmûködésbôl adódó tevékenységek koordinációja és összehangolása a feladata. Lényegében ez jelenti a többi szervezet összefogását és integrálását, és ezzel tudja elôsegíteni az egyes szervezetek identitástudatának fejlesztését. Vegye igénybe a civil szervezetek szolgáltatásait, építsen rá, hasznosítsa ôket programjainak megvalósításában a civil szervezetek javára.

Ami pedig a támogatási rendszert és a hármas függôséget (magyar és román állam, illetve RMDSZ) illeti, a mi példánk (Amôba Alapítvány) - kivétel erôsíti a szabályt alapon - azt igazolja, hogy nagyon sok arra érdemes civil szervezet nem részesül támogatásban egyik oldalról sem, mondhatni, idegen nemzetek empátiájára szorul. A magyar közösséget fejlesztô tudáscentrum kialakítását célzó tervünk megvalósításában két éven keresztül sem sikerült elnyernünk magyarországi közalapítványok támogatását, a regionális központ holland támogatók hozzáállásának köszönhetôen kezdheti meg ôsszel a mûködését.

Ez azt jelenti, hogy a magyar támogatási rendszerben még sok a javítanivaló. A szép megfogalmazások, sajnos, a politikum szintjén maradnak, a gyakorlat egészen mást mutat.

Összegezve tehát: szükséges egy ernyôszervezet, önálló jogi személyiség létrehozása, mely összefogja és meghatározott irányban kalauzolja a civil szervezeteket, koordinációs szerepet tölt be, és erôforrásokat, információkat, valamint folyamatos tájékoztatást és fôként szervezettséget biztosít számukra. Fontos, hogy önálló pénzalapokkal rendelkezzen, és mind a román, mind a magyar állam részérôl a civil társadalom fejlesztésére szánt támogatások közvetlen kezelôje legyen.

Ennek az intézménynek, specifikus és szerteá gazó tevékenységénél fogva, gyors adatközlésre és kommunikációra alkalmas infrastruktúrával kell rendelkeznie, rugalmas és nyitott menedzsmenttel és kompetens szakértôi gárdával.

Elsôsorban azokon a területeken kell fejlesztô tevékenységeket végeznie, melyek hiányosságként fogalmazódnak meg a jelenlegi helyzetben, éspedig:

- az önazonosság meghatározására való buzdítás;

- a civil szervezetek fejlesztési stratégiájának kidolgozása (azon belül különös hangsúllyal a képzési programokra);

- a kommunikációs rendszer kidolgozása;

- a tájékoztatás és folyamatos kapcsolattartás;

- fórumok szervezése a szubszidiaritás elvének érvényesítése érdekében;

- a nyilvántartási rendszer kialakítása;

- a támogatási rendszer átláthatóvá tétele;

- a hatékony pénzelosztási rendszer kidolgozása;

- az esélyegyenlôség elvének érvényesítése a támogatásban;

- mûködô (nemcsak formális) kapcsolatok kialakítása hasonló szervezetekkel és hivatalos közegekkel országhatáron belül és kívül.

Ha sikerül egy jól mûködô, eredményeket felmutatni tudó szervezetet kialakítani, akkor a civil szervezeteknek kijáró pozitív társadalmi megítélés sem marad el, növelve ezek jelentôségét és fontosságát a társadalomban. A megvalósításnak pedig nem föltétlen anyagi feltételei vannak, hanem HIT, MUNKA és KITARTÁS, tehát elsôsorban emberi hozzáállás szükséges hozzá.

Sepsiszentgyörgy, 2002. augusztus 16.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék