Érdeklôdéssel olvastam Somai József Rendszert teremteni a civil szférában címû vitaindító írását, és el kell mondanom, hogy megállapításainak és javaslatainak nagy részével egyetértek. Valóban szükség lenne egy integrációs civil szervezôdésre, amely (ahogy azt a szerzô is hangsúlyozza!) nem egy szervezeteken felül álló, annak minden tevékenységébe beleszóló és utasításokat adó központi szerv lenne, tehát nagy-nagy körültekintéssel és széleskörû konzultáció alapján lehetne létrehozni ezt a szervezôdést.
A szerzô felsorol egy egész sor érvet, amelyek közül éppen a hozzászólásom címében felsoroltakat emelném ki, annál is inkább, mivel ez a kérdés régóta foglalkoztat, és már tettünk is néhány lépést ennek megvalósításában, s ezt a kezdeményezést tovább szeretnénk folytatni.
Minden pályázati rendszer magában hordozza az érdekek sérülésének lehetôségét, sokszor úgy érzi az ember egy pályázat elfogadása vagy visszautasítása után, hogy az odaítélésnél egyeseket favorizáltak másokkal szemben, holott a kuratórium a lehetô legnagyobb pártatlansággal járt el a prioritások eldöntésénél. Nem hiszem, hogy létezne olyan, a civil szfé rában dolgozó vezetô, aki ezt nem élte volna át. Sajnos, az esetek nagy részében ezek vélt sérelmek, amelyeket el lehetne oszlatni egy (vagy több) nyugodt, kiegyensúlyozott beszélgetés során.
Két konkrét példát szeretnék említeni ezzel kapcsolatban.
A segesvári Gaudeamus Alapítvány egyik fontos célkitûzése az, hogy nemcsak a segesvári magyar tannyelvû oktatást támogatja, hanem próbálja összehangolni az érdekeltekkel a környékbeli szórványban élô gyerekek anyanyelvû oktatásának problémáit, a megfelelô megoldások megtalálásának érdekében. E célból több találkozót szerveztünk, ahol a tanárokon, tanítókon kívül az illetô falvak lelkipásztorai és részt vettek. Ilyenkor nem elégedtünk meg a bajok felsorolásával, hanem próbáltunk megoldásokat keresni, és kezd kialakulni egy gyümölcsözô együttmûködés. A 2002-2003-as tanévben például - alapítványunk közvetítésével - sikerült támogatást szerezni az Illyés Közalapítványtól a szederjesi ingázó gyerekeknek, akik Héjjasfalvára járnak iskolába, hogy annak magyar tagozatán végezzék el az általános iskolát. A támogatás folyósítását alapítványunk adminisztrálja Orbán Dániel szederjesi református lelkipásztor közvetítésével. Tudni kell azt, hogy a héjjasfalvi iskola komoly létszámgondokkal küszködik, tehát ez a támogatás mindkét helység számára elônyös.
Az egyik fehéregyházi pályázat benyújtásának hírére a héjjasfalvi iskola úgy érezte, hogy ezzel létére törnek, és egy beadványt szerkesztett az Illyés Közalapítványhoz, amelynek lényege az volt, hogy az illetô pályázat elfogadása hozzájárulhat a magyar tagozat felszámolásához. Alapítványunk közvetítésével, több beszélgetés során sikerült tisztáznunk a szándékokat és a felmerülô félreértéseket. A legutóbbin az Illyés Közalapítvány képviselôje is részt vett, ahol végleg eloszlattuk a kételyeket, és hangsúlyoztuk, hogy csak egybehangolt, közös fellépéssel lehet eredményes munkát végezni, mert mindegyik magyar tagozat fenntartása közös érdekünk. A fenti példa tipikus esete egy olyan konfliktusnak, ahol meg sem próbálták egyeztetni a szándékokat és érdekeket.
A másik példa valamivel nagyobb régióra vonatkozik.
Ismeretes és örvendetes, hogy Medgyesen (Szeben megye), Segesváron (Maros megye) és Kôhalomban (Brassó megye) három szórványkollégium mûködik, mintegy 50-50 kilométerre egymástól, és mindegyik komoly nehézségek árán oldja meg a fenntartási problémáit. Mivel a Segesváron 1960-ban alakult líceumi magyar tagozaton az évek során nagyon sok apá cai, olthévízi, alsórákosi és medgyesi diák tanult, fennállt annak a veszélye, hogy komoly érdekellentétek alakulhatnak ki az említett kollégiumok és természetesen az illetô helységekben mûködô iskolák magyar tagozatai között, és volt is néhány jel, amely erre utalt. Célul tûztük ki, hogy rendszeresebb kapcsolatot alakítsunk ki a három kollégium között az információcsere és az érdekegyeztetés céljából, s ebben az irányban már történtek is konkrét lépések, amelyeket tovább szeretnénk folytatni. Mindig is ôszintén hangoztattuk, hogy nekünk is szívügyünk a másik két iskola sorsa, nem lehetünk olyan szûklátókörûek, hogy csak a saját bajainkat lássuk. Toborzó körútjainkon nem gyôzzük hangsúlyozni, hogy mi csak azokat a diákokat célozzuk meg, akik helységükbôl eltávozva informatika- vagy nyelvtagozatos osztályokban akarják folytatni tanulmányaikat, s nem azokat, akik otthon akarnak maradni.
2003 októberében egy nagyobb szabású rendezvényen szeretnénk visszatekinteni a Gaudeamus Alapítvány tízéves tevékenységére, és ennek keretében egy szimpóziumot szerveznénk, amelyre meghívnánk az összes szórványkollégium képviselocirc;it, azért, hogy megtegyük az elsô fontos lépést tevékenységünk egybehangolására, érdekegyeztetésre és a tapasztalatok kicserélésére. El tudnánk képzelni, hogy valamilyen formában rendszeresítsük ezeket a találkozókat, például évente egy alkalommal, és szros partnerségi kapcsolatokat alakítsunk ki egymással.
