Folyó év július hó 22-én dr. Sebess Dénes nyugdíjas Államtitkár úrhoz intézett átiratára van szerencsém a kívánt felvilágosításokat a következôkben adni meg:

A Népies Irodalmi Társaság politikai osztályának abban a Jelentésében, amellyel 1925. évi munkásságáról beszámol, a Méltóságod által kérdezett erdélyi kulturális és társadalmi akciókra vonatkozóan a következôk olvashatók:

"A politikai ügyosztá ly szoros kapcsolatot igyekezett létesíteni azzal az írókból, tanárokból, papokból, ügyvédekbôl stb. álló értelmiségi körrel, amely a Magyar Nép, a Pásztortûz és az Út címû folyóiratok köré csoportosulva az erdélyi magyar népnek, polgárságnak és értelmiségnek társadalmi, erkölcsi, közmûvelôdési és gazdasági megszervezését tûzte ki feladatául, s hogy e feladatát mentôl jobban teljesíthesse, ezzel párhuzamosan Románia más népkisebbségei helyzetének tanulmányozását is."

"Az erre vonatkozó érintkezés 1924. nyarán vette kezdetét, éspedig oly módon, hogy a politikai osztály tagjai egy néhány pontban összefoglalt tájékoztatóban - amelynek egy példányát A) alatt van szerencsém mellékelni - eljuttatta Kolozsvárra az érdekeltekhez, akik eddig csak magántársaságban csupán jó szándékú megbeszéléseket folytattak arról, hogy valamit kellene tenni - mit és hogyan? E tájékoztató utasításnak nagyobb részét magukra nézve irányadónak fogadták el. A benne foglalt konkrét feladatokat tanulmány tárgyául maguk között felosztották, és az egyesek végzett tanulmányai alapján a teendôket megvitatták."

"Ilyen pontja volt ez akcióprogramnak elsôsorban a szász és a sváb kisebbség szervezetének tanulmányozása azért, hogy tájékozódást szerezzenek: miként lehet legcélszerûbben egy kisebbséget alkotó népet társadalmilag, kultúrailag és gazdaságilag szervezni szilárd alapjául a politikai szervezkedésnek?"

"E végbôl a Magyar Nép szerkesztôje, Gyallay Domokos 1925 nyarán Nagyszebenbe utazott, hol a németség középpontján kellô tájékozódást szerzett a romániai németség szervezkedésének munkaprogramját illetôen."

"Ezt megelôzôen, 1924 ôszén meglátogatta a volt magyarországi részek fôbb középpontjait (Temesvár, Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti), hogy tájékozódást szerezzen az e vidékeken lakó magyarság állapotairól. Erre azért volt szükség, mert a kolozsvári politikai, egyházi, közmûvelôdési stb. középpontok sajátságos gondolkozással mindig csak a történeti (guberniális) Erdély magyarságára gondoltak akcióikban, és nem egyszersmind a jelenlegi helyzetnek megfelelô Erdélyre is. Ez utazásnak az a konkrét eredménye lett, hogy a Magyar Nép ezeken a vidékeken is egyre jobban tért kezdett foglalni. Ez utazásnak köszönhetô részben, hogy e hetilapnak ma 15-16 000 között mozog elôfizetôinek száma."

"Tanulmányaik és munkásságuk körébe vonták a falu magyar népén kívül az ipari munkásság és a kisiparosok társadalmi és közmûvelôdési szervezését is. Az utolsó két télen sikerült szabadoktatási akciót folytatniuk az erdélyi magyar munkásság körében azért, hogy abban a nemzeti érzést erôsítsék. Megindult a kisiparosság szervezése is, mégpedig szövetkezeti alapon. Az erre vonatkozó eljárás a következô: elôször teljesen magánérintkezés útján egy kis tôkét hoznak össze, és mikor gondolják, hogy az életképesség feltételei megvannak, szövetkezeti alapra helyezkednek. E munkásság megindítója és vezetôje egy Bernád [Ágost] nevû kolozsvári ügyvéd."

"A politikai ügyosztály e tájékoztatója hívta fel figyelmüket a romániai fôiskolákon tanuló magyar ifjúság ügyére is. Eredményei ez akciónak már dicséretre méltóan mutatkoznak. Az a körülbelül 400 ifjú, aki ez idô szerint a különbözô román fôiskolákat látogatja, ma már nincs magára hagyatva. Az erdélyi magyar társadalom kezdi felkarolni anyagi és erkölcsi támogatásukat."

"Fritz László kolozsvári ügyvédnek Jakabffy Elemér támogatásával sikerült keresztülvinnie, hogy a Magyar Párt égisze alatt egy statisztikai szakosztály szerveztessék az erdélyi magyarságra vonatkozó statisztikai adatok összegyûjtése és feldolgozása céljából. Anyagi támogatója br. Bánffy Ferenc. E statisztikai szakosztály munkássága bele fog kapcsolódni a bécsi tudományegyetem Kisebbségi Intézetének statisztikai akciójába. A politikai osztály a maga feladatának tekinti a közvetítést e szekció és a Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi Intézete között. Ha e statisztikai szekció Kolozsváron életképessé fejlôdhetik, megvan a remény arra, hogy a jövôben az annyira szükséges erdélyi statisztikai adatok megszerzése nem fog annyi legyôzhetetlen akadályba ütközni, mint eddig."

A politikai osztály e Jelentésének kiegészítéséül még szükséges hozzátenni az alábbiakat:

György Lajos, a Pásztortûz és az Erdélyi Irodalmi Szemle szerkesztôje már 1922-ben megkezdette az erdélyi magyar irodalomnak rendszeres könyvészeti összeállítását. Ezt 1925-ben itt Budapesten is bemutatta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság egyik felolvasó ülésén. Az idén (1926) már egy lépéssel továbbment. Irodalmi összeköttetésbe lépett a szász irodalmi körökkel azért, hogy a két népfaj értelmiségét egymás szellemi életével kölcsönösen megismertessék. Az elsô lépés erre az volt, hogy az erdélyi szász-né met irodalom ismertetésének a Pásztortûz egy egész különszámot szentelt. Viszont a Brassóban megjelenô Klingsor címû német szépirodalmi szemle éppen György Lajos tollából közölt "Das geistige Leben der siebenbürgischen Ungarn seit 1919" cím alatt az erdélyi magyarság irodalmi és mûvészeti életérôl egy kisebb tanulmányt.

György Lajosnak és Gyallay Domokosnak sikerült az erdélyi szász németség közmûvelôdésének vezetôségével megértôbb érintkezést keresni, mint aminô eddig volt. Ez érintkezés továbbfejlesztése azért is megérdemli a figyelmet, mert alapjául szolgálhat a politikai kölcsönösségnek.

Bitay Árpád fáradozásainak sikerült a román irodalmi és tudományos körökkel kapcsolatot teremtenie. Hogy Iorga, a román mûvelôdési és politikai mozgalmak e vezéregyénisége - ellentétben eredeti álláspontjával - ma a kisebbségek, s azok között a magyar kulturális törekvések jogosultságának szószólója lett, elsôsorban Bitay Árpád érdeme, aki azzal kötötte le Iorga és más román tudósok és írók érdeklôdését a magyar kultúra iránt, hogy Iorga Valenii de Munte-i nyári szabadegyetemén az utolsó három évben a magyar irodalom különbözô korszakairól elôadássorozatokat tartott. Megírta románul Széchenyi, Jókai életrajzát. Jelenleg egy román nyelvû magyar irodalomtörténeten dolgozik, miután elôzetesen megírta a román irodalom történetét magyar és román nyelven.

Román részrôl is akadt a magyar szellemi életnek a Nagyváradon megjelenô Trei Crisuri (Hármas Körös) címû folyóiratban ismertetôje.

Legfigyelemreméltóbb azonban az a mûködés, amelyet Gyallay Domokos vezetése mellett a Magyar Nép körül csoportosult írók, tanárok, papok és más értelmiségiek az erdélyi magyar nép kulturális, gazdasági és társadalmi megszervezésével fejtenek ki, s melyet a Méltóságod által közölt emlékirat igen helyesen néppedagógiainak nevez. Vélje e néppedagógiai munkásságnak az egész erdélyi magyarság oly módon való megszervezése, beleértve a bukovinai, a moldvai csángókat és a regátbeli magyarságot is, mint megszervezték az erdélyi szászok az összes romániai németséget.

Annak az értelmiségi körnek munkásságáról, amelyet a Méltóságod által megküldött emlékirat fôbb vonásaiban elég helyesen ismertet, a Népies Irodalmi Társaság politikai osztályának nemcsak tudomása van, hanem anyagi és erkölcsi támogatásban is részesítette. Az anyagi támogatás dr. Sebess Dénes nyugdíjas államtitkár úrnak köszönhetô, ki e célra az elmúlt két évben különbözô idôszakokban és részletekben mintegy 60 000 lejt adott. E 60 000 lejbôl ôk egy "Minerva könyvtáralapot" létesítettek, amelybôl a különbözô akciók költségeinek fedezésére a szükséges összeget csak kölcsönveszik, de aztán a "Minerva könyvtár" címû irodalmi vállalat kiadványainak jövedelmébôl az alapnak visszafizetik. Így vett július hó elsô felében Gyallay Domokos is 10 000 lejt kölcsö nt azon utazási költségei fedezésére, amelyet július hó második és augusztus hó elsô felében a moldvai csángók helyzetének tanulmányozása céljából hajtott végre.

Hogy az ilyen tanulmány minden egyes esetben a kérdés vagy tárgy elôzetes tudományos megvizsgálása alapján történik, bizonyítja Bitay Árpádnak B) alatt mellékelt "A moldvai magyarság történeti áttekintése" címû tanulmánya, amely az ilyen célra szerkesztett "Erdélyi Tudományos Füzetek" 4. száma gyanánt jelent meg.

Az erkölcsi és szellemi támogatást ez a kör a "Népies Irodalmi Társaság" politikai osztályától nyeri, amely levelezés vagy személyes érintkezés útján nagy vonásaiban a következô módon történik. A politikai osztály figyelmezteti ôket bizonyos, a kisebbségi élet aktuális és fontosabb kérdéseire, s azokra vonatkozóan valamely más kisebbségi nép életének egy parallel jelenségét megismerteti velük. Így küldötte le C) alatt csatolt ismertetését a porosz uralom alatt élt lengyel kisebbség szövetkezeti mozgalmának. Így hívta fel figyelmüket a besszarábiai szövetkezetek lapjára, amely a román kormány centralizáló törekvései ellen a szövetkezeti autonómiáért éppen úgy küzd, mint az erdélyi magyar szövetkezetek.

Ami az emlékirat által felvetett azt a kérdést illeti, hogy ez az inkább magániniciatívából folyó mozgalom belekapcsoltassék-e az EMKÉ-be, a politikai osztály véleménye a következôkben foglalható össze:

Tényleg az lenne a legcélszerûbb és a leghelyesebb, ha az EMKE magáévá tenné ezt az egész munkakört. Mint közmûvelôdési egyesületnek ez lenne az igazi hivatása. Ez adna reális tartalmat ez idô szerint üres kereteinek, ez lehelne belé friss szellemet és akcióvágyat. Ennek azonban nagy akadálya az EMKE fôtitkárának¹ mentalitása. Nem tehetô fel, hogy kellô megértéssel viseltetnék az EMKE ilyen irányú átalakulásának.

Amennyire a politikai ügyosztály megítélheti innen távolból e mozgalmat, nem hiszi, hogy helytelen volna az a nézete, hogy ez az egész akció még nem alakult ki teljesen és határozottan a maga kézzelfogható és konkrét alakjában. Vezetôi elméjében sem világosak még az elérhetô célok és e cél megvalósításának eszközei. Szûk körre, csak néhány egyénre terjed. Idô kell hozzá, amíg gyakorlati eredményeket felmutatva, szélesebb körben is felébreszti az érdeklôdést. Szüksége van még e munkásságnak z elmúlt két évhez hasonló elôzetes iskolázáshoz.