|
Sulyok István
Az erdélyi magyarság társadalmi szervezete*
1.
Amikor a kisebbséggé lett nemzet az állami élet minden intézményébôl kiszorul, s így elveszti közös életére gyakorolt hatalmi befolyását - természetes, hogy egyre több figyelmet fordít az elôbb elhanyagolt társadalmi alakulatok felé, abban a reményben, hogy egyesülés útján elégítheti ki azokat a szellemi, társadalmi és gazdasági szükségleteit, melyeket az állami intézmények útján egyáltalán nincs, vagy csak eltorzított formában van módja kielégíteni.
Számos példa szól arról, hogy ezen a úton nemcsak a kisebbségek juthatnak el alapvet ô szervezeti kérdéseik megoldásához, hanem a többségi nemzeti politikának is könnyû módja nyílik a kisebbségek szerves beillesztésére az állam közéletébe - a nemzeti dogma alaki megsértése nélkül.
Így Lettországban a német kisebbség szervezkedésének alapjá t a társadalmi egyesülések szövetsége adta. Ez a szövetség az átalakulás pillanatában a szervezkedés legegyszerûbb módja volt. Szervezetten mûködô erôket fogott össze, s ezek átcsoportosítása, új feladatok elé állítása nyilvánvalóan kisebb feladatot jelentett - tisztán szervezkedési szempontból is -, mint egészen új nemzeti szervezet kiépítése. Viszont a lett állam irányítói felismerték azt az elônyt, melyet ez a megoldás kínál: az elvi harcok meddô kiélezése helyett a felmerülô kérdések gyakorlati megoldását. Elismerték tehát ezt a szövetséget a német kisebbség nemzeti képviseletének egyszerûen azzal, hogy a megoldásra váró kérdésekrôl tárgyaltak megbízottaival, s utóbb olyan kérdések megoldásával is megbízták, melyek egyebütt állami feladatoknak szoktak számítani. Lettországban törvény szerint nincs kultúrautonómia. A kormány azonban egyszerûen a hivatott társadalmi alakulatok javaslatai alapján dönt mindazokban a kérdésekben, melyek a német kisebbség kultúrautonómiájának hatáskörébe tartózhatnának. Ezen a módon a kérdések felesleges baj nélkül megoldottak. Az idô múlásával pedig a közhangulat észrevétlenül megérik arra, hogy a kisebbségi önkormányzat végül közjogi alakot ölthessen.
Azok az államok azonban, melyek a nemzeti kizárólagosság dogmáját teszik létük alapjává, ezt a természetes folyamatot nemhogy elôsegítenék, hanem említett tételük valószínûtlenségének és bizonytalanságának tudatában mindent megtesznek annak megakadályozására. Elôsegíteniük ezt a folyamatot - az ésszerûség parancsára - azért kellene, mert a társadalmi szervezetek rendszerével hidalhatnák át a legkönnyebben és a legészrevétlenebbül azt a mély szakadékot, mely a nemzeti kizárólagosság elméleti tétele és a nemzeti kisebbségek létének egészen gyakorlati valósága között megvan. Ezzel szemben az az út, melyet a valóságban ezek az államok szinte kivétel nélkül követnek, éppen ellenkezôleg csak arra jó, hogy ezt a szakadékot nemcsak mélyítse, hanem a politikai ellentétek hangján hirdesse és mutassa.
Románia ez idô szerint nem képez kivételt e szabály alól. A nemzeti kizárólagosság elve itt feltétlenül uralkodik a közélet terén: a törvényhozás munkájától a mindennapi kereskedelmi formákkal szemben támasztott követelésekig.
Természetes következmény tehát, hogy a nemzeti kisebbségek minden társadalmi egyesülési törekvését gyanakvás fogadja, és hatósági nehézségek akasztják meg fejlôdésének útjában.
Ez jut kifejezésre már magában abban a törvényben is, mely 1924. február 2-án lépett a régi magyar egyesületi törvénynek a helyébe.
2.
A törvényt a jogi személyiségrôl szóló törvénynek nevezik. S bár sokszor hangzott el hivatalos helyrôl is - például a Romániai Magyar Népliga-egyesület esetében - az a kijelentés, hogy jogi személyiség nélkül is mûködhetik egyesület, s jogi személyiségre csak annak van szüksége, amelyik vagyont akar gyûjteni - a tényleges helyzet az, hogy más egyesületi törvény vagy csak erre vonatkozó törvényes gyakorlat Erdélyben nincs.
Ez a jogi személyiségrôl szóló törvény pedig a nagy francia forradalom s a 48-as magyar szabadságharc egyik alapvetô vívmányát, a szabad egyesülés jogát egyszerûen megszünteti nemcsak tényleg, hanem nyíltan forma szerint is, amikor az egyesület törvényessége felett határozó bíróság döntését az illetékes minisztérium véleményétôl teszi a gyakorlatban függôvé. A szóban forgó törvény 89. Szakasza ugyanis kimondja, hogy az illetékes minisztérium véleménye az egyesület törvényessége vagy esetleg csupán kívánatossága dolgában kötelezi a bíróságot. (Hogy ez egyszersmind a bírói függetlenség elvén is csorbát ejt, az nem tartozik a most tárgyalt kérdéshez.)
Ez a szakasz nyilvánvalóvá teszi, hogy a kisebbségi egyesületek mûködésének lehetôsége s általában az egyesületi élet fejlôdése teljesen a mindenkori kormányok befolyásolhatatlan szeszélyének van kiszolgáltatva. Addig is azonban, amíg a megtagadáshoz eljutnak az alapítók, súlyos nehézségeket kell legyôzniük. Az elsô: a megalakuláshoz szükséges gyûlés engedélyének megszerzése. A második: az egész eljárásnak a drágasága, mely azzal kezdôdik, hogy az alakuló gyûlésen közjegyzônek kell Erdélyben jelen lennie, s az alapító okmányokat közjegyzôi okirat formájában kell a bírósághoz beterjeszteni, az egész eljárás pedig bonyolultsága miatt ügyvédi segítség nélkül aligha folytatható le.
Az erdélyi magyar egyesületi életet tehát ezeknek a nehézségeknek a szemüvegén át kell néznünk, ha az alább összefoglalt s részletesen is közölt adatokat helyes világításban akarjuk látni.
Ezek az adatok az erdélyi magyar társadalmi szervezettség három ágazatára vonatkoznak: 1. Az olvasó- és társaskörökre, 2. A dalegyesületekre,
3. A nôegyesületekre.
I. Az olvasó- és társaskörök
Erdélyben és a csatolt részeken adatgyûjtésünk, mely 1929. év december hó 31-ével tekinthetô lezártnak, összesen 195 olyan egyesületet talált, mely önálló társas célzatú egyesülésnek tekinthetô.
Nem vettük ennél a fejezetnél tekintetbe a különbözô hitbuzgalmi egyesületeket (Oltáregyletek, Bibliakörök, Dávid Ferenc egyesületek stb.). Hasonlóképpen a gazdaköröket sem, melyeket a gazdasági szervezkedés fejezeténél évkönyvünk jövô évi táblázatában kívánunk tárgyalni.
Csak azokat az egyesületeket vettük számba, melyek az elmúlt tíz év alatt valamelyes életjelt adtak magukról: újságot, folyóiratot járattak; rendeztek valamit, amirôl a sajtó hírt adott; hatóságokhoz kérést nyújtottak be elismertetésük iránt, vagy a jogi személyiségüket sikerült elnyerniük. Azon az alapon, hogy hol mûködtek ily természetû egyesületek 1918-ban ezeken a területeken, azért nem indulhattunk el, mert számos kérésünkre és közbenjárásunkra sem sikerült erre vonatkozólag adatokat kapnunk.
E 195 olvasó- és társaskör közül 106 egyesületnek sikerült az adatait megszerezni: 17 megszûnt, 72 pedig sokszori kérdéseinkre és sürgetéseinkre sem adott választ.
A szóban forgó 195 egyesület közül csupán 14 alakult meg 1919 óta. Hogy a régiek közül hány magyar társaskör szûnt meg, vagy vált egyszerûen románná, azt az 1918-as állapot ismeretének hiányában nem állapíthattuk meg. Kétségtelen, hogy legalább annyi, mint amennyi megmaradt.
A 106 olvasó- és társaskör, melyeknek részletes adatai rendelkezésünkre állanak, a következô képet mutatják:
Ezeknek az egyesületeknek 1929. évben taglétszámuk 15 927 tag volt.
Kölcsönkönyvtárat tartott fenn 75 egyesület.
A 106 egyesület 243 napilapot, 173 hetilapot és 245 folyóiratot járatott.
Átlagosan esik egy egyesületre 153 tag, 2 napilap, 2 hetilap és 2 folyóirat.
(...) 1
II. A Dalegyesületek
Erdélyben és a részeken ez idô szerint mintegy 160 magyar dalegyesület mûködik.
Ezek közül 150 egyesületet a Romániai Magyar Dalosszövetség foglal egységbe össze.
A Dalosszövetség székhelye Kolozsvár. Elnöke: dr. Inczédy-Joksman Ödön; fôtitkára: Tárcza Bertalan.
A Dalosszövetség megalakulásának pillanatától kezdve a legnagyobb tevékenységet fejti ki. Három országos versenyt rendezett: 1923. szeptember 6-8. Kolozsvárt 23 dalárdával, 1925. szeptember 3-7. Marosvásárhelyt 33 dalárdával és 1928. augusztus 4-6. Segesvárt 43 dalárdával.
Kerületi versenyeket rendezett ugyanez idô alatt Nagykárolyban, Tordán (1922), Szatmáron, Désen (1924) 2.
Rendezett azonkívül két karmesteri tanfolyamot 1927. és 1929. július havában Kolozsvárt.
Alábbi közvetlen adatgyûjtésünk 130 dalegyesületre vonatkozik, melyek közül 7 nem tagja a Dalosszövetségnek.
Az adatok összesítése a következô képet mutatja:
A 130 egyesületnek létszáma volt:
1919-ben 1002 tag
1920-ban 1404 tag
1921-ben 1724 tag
1922-ben 2423 tag
1923-ban 2535 tag
1924-ben 2905 tag
1925-ben 3867 tag
1926-ban 4555 tag
1927-ben 5271 tag
1928-ban 6597 tag
1929-ben 6365 tag
Az egyesületek nyilvános szereplésérôl - versenyeken való részvételek, önálló hangversenyek, egyéb elôadások stb. - az alábbi adatok számolnak be:
A 130 egyesület nyilvános szerepléseinek száma volt:
1919-ben 20
1920-ban 178
1921-ben 211
1922-ben 299
1923-ban 347
1924-ben 458
1925-ben 576
1926-ban 729
1927-ben 888
1928-ban 1163
1929-ben 743
A 130 egyesület közül könyvtára volt 45 egyesületnek, összesen 10 922 könyvvel, illetôleg zenemûvel. (...) 3
III. Erdélyi magyar nômozgalom
I.
Az erdélyi magyar nôk egyesületi élete az államjogi helyzet változása következtében rendkívül megnôtt jelentôségében. Míg a múltban csaknem kizárólag a helyi karitatív feladatok megoldására szorítkozott, addig a kisebbségi helyzetben az erdélyi magyar nôk együttes munkája számos életbevágó nemzeti probléma megoldásánál döntô szerephez jutott. Egyfelôl ez a jelenség, másfelôl pedig az a körülmény, hogy a nômozgalom politikai és társadalmi téren világszerte döntô eredményeket ért el, magyarázza azt az egyre fokozódó jelentôséget, melyet az erdélyi magyar nôk mozgalma közéletünkben elfoglal.
II.
Az erdélyi magyar nôk társadalmi és közéleti tevékenységének összefogása 1925. október havában történt meg a "Romániai Magyar Kisebbségi Nôk Központi Titkárságának" megalapításával. Alkalmat erre az a nôkongresszus adott melyet Cantacuzino Alexandrin, a Román Nôk Nemzeti Tanácsának elnöke 1925. október 25-én rendezett Bukarestben. Erre a kongresszusra az erdélyi magyar nôegyesületek is meghívást kaptak. Gróf Bethlen Györgyné, Kovács Dezsôné és Farkas Anna a többségi kezdeményezés alkalmát felhasználták a szétszórtan munkálkodó magyar nôegyesületek közös szervezetének megalakítására. Munkájuk eredményeképpen 75 erdélyi magyar nôegyesület képviseltette magát az említett bukaresti kongresszuson, mely egyébként a sérelmek orvoslása tárgyában a hozzáfûzött reményeket nem váltotta valóra. Ezzel a kongresszussal kapcsolatban azonban a megjelent magyar kiküldöttek még Bukarestben jegyzôkönyvileg megalapították a Magyar Nôk Központi Titkárságát az erdélyi magyar nôegyesületek érintkezésének és együttmûködésének fenntartására és kiépítésére. A Központi Titkárság haladéktalanul hozzáfogott az elsô megmozdulásba részt nem vett nôegyesületek tulajdonképpeni megszervezéséhez közös társadalmi munkára, s eddigi négyéves mûködésével elérte azt, hogy egyfelô l összesen 107 nôegyesület csatlakozott a közös munka programjához, másfelôl, hogy a hitvallásos alapon álló országosan kiépített nôi szervezeteket ú. m. a katolikus Szociális Misszió Országos Szervezetét, a Református Nôszövetséget és az Unitárius Nôk Szövetségét hasonlóképpen sikerült az intézményes együttmûködés részére megnyerni. Ez a munka nyilvánosság elé az Erdélyi Magyar Nôk és Jótékony Egyesületek Elsô Kongresszusán lépett, mely a Központi Titkárság rendezésében 1928. november 10-12-én folyt le Kolozsvárt.
III. A Romániai Magyar Kisebbségi Nôk Központi Titkársága
A) A titkárság célja és szervezete
A Központi Titkárság célját báró Huszár Pálné 1925-be még a bukaresti alakuló értekezleten a következôképpen jelölte meg: "Minden a nôt és gyermeket, valamint jótékonysági intézményeket érintô kérdést figyelemmel kísérni. A sérelmek orvoslását szorgalmazni és mindennemû javítást a nô- és gyermekvédelem terén elômozdítani. Ezenkívül a Román Nôk Nemzeti Tanácsával, valamint kisebbségi nôi szervezetek központjaival az állandó kapcsolatot fenntartani".
Ezt a célt a Központi Titkárság nem egyesületi formában szolgálja, hanem mint a magyar nôegyesületek közös adminisztratív szerve, mely a magyar nôk egyetemét érdeklô kérdések minél jobb közös megoldásán munkálkodik.
A Központi Titkárság ügyeit a központi vezetôbizottság és a nagy-intézôbizottság irányítja. A központi vezetôség a következô tagokból áll: báró Huszár Pálné, gróf Bethlen Györgyné, Dr. Mikó Lôrinczné, báró Mannsberg Margit, Kovács Dezsôné, özv. Mélik Jeromosné, báró Zeyk Irma, dr. Sulyok Istvánné, Velits Zoltánné, Pálffy Lászlóné. Továbbá: Gróf Bethlen Mária, Justh Jánosné, Balla Györgyné, dr. Fon Antalné, Vass Anna, Schwartz Antalné, valamint a megyei és városi Helyi Központok Vezetô-megbízottai. A nagy Intézôbizottság tagjai még a fentieken kívül valamennyi csatlakozott egyesület elnöke és az egyénileg csatlakozottak fô-csoportvezetôi.
A Központi Titkárság székhelye Kolozsvár. Irodája Farkas u. 8. szám alatt mûködik.
Kitûzött célján a Központi Titkárság mûködésének elsô négy esztendeje alatt az alábbi mozgalmakkal és kezdeményezésekkel tevékenykedett:
1. A különbözô jótékony egyesületek érdekében eljárt az illetékes hatóságoknál.
2. A kolozsvári Nôi Ipariskola magyar szekciója érdekében mozgalmat indít ott.
3. Az Anya- és Csecsemôvédô-Egylettel kapcsolatosan egészségügyi elôadásokat rendezett.
4. 1927. év nyarán beteg és szegény városi gyermekek részére nyaraltatást rendezett, ezt 1928. és 1929. év nyarán megismételte. 1930-ban megvásárolta Beresztelkén a báró Bánffy Zoltán-féle kastélyt, és ebben állandó gyermek-nyaralótelepet rendezett be.
5. Kivívta a magyar anyanyelvû bábatanfolyamok létesítését.
6. Részt vett állandóan a leánykereskedelem elleni küzdelemben, és ezzel kapcsolatosan a vasúti missziók mûködésében.
7. A magyarnyelvû oktatás ügyét mind az óvodákban, mind a különbözô fokú iskolákban szorgalmazta.
8. Az erdélyi nôk magánjogai érdekében síkra szállott.
9. Hathatós propagandát fejtett ki a népviselet és népi munkák felújítása, illetve megtartása érdekében.
10. Megrendezte az elsô országos magyar nôi-kongresszust.
11. Az 1929-ben megadott nôi szavazati jog gyakorlása érdekében a magyar nôk körében kitûnô sikerrel nagyarányú mozgalmat indított.
12. Lányok részére gazdasági szaktanfolyamot rendezett az Erdélyi Gazdasági Egylet és Méhész-Egylet keretében.
13. A magyar falu számára kultúrelôadások programját állította össze, ilyen elôadásokat elkészített és kinyomtatott, s azokat az érdeklôdôk rendelkezésére bocsátotta.
14. Jótékony célú gyermekelôad ásokat rendezett.
15. Kiállítások rendezésében vett részt.
16. A nôi jogok terén hathatós felvilágosító és buzdító munkát végzett.
17. A református leánylíceumi szertár bevezetésére hathatós gyûjtést rendezett.
18. A magyar jótékony nôegyesületek mûködésérôl évenként statisztikai felvételt készít.
B) A Központi Titkársághoz csatlakozott nôegyesületek névsora.
A Romániai Magyar Kisebbségi Nôk Központi Titkárságához a következô magyar nôegyesületek, illetve községenkénti csoportok csatlakoztak3:
1. Árapatak, Ref. Nôszövetség.
2. Abásfalva, Unitárius Nôk Szövetsége.
3. Alsóbódogfalva, Unitárius Nôk Szövetsége.
4. Alvinc, Alvinci Magyar Nôegylet.
5. Arad, Anya- és Csecsemôvédô Szövetség.
6. Arad, Anyavédô Egyesület
7. Arad, Fehérkereszt Gyermekvédô Egylet.
8. Arad, Tüdôvész ellen küzdô Egyl.
9. Arad, Polgári Jótékony Nôegyl.
10. Arad, Az aradi ág. ev. egyház nôi gyámintézete.
11. Árkos, Unitárius Nôk Szövets.
12. Bácsfalu, Evang. Nôi Gyámint.
13. Barót, Baróti csatlakozott csoport.
14. Beszterce, Magyar Jótékony Nôegylet.
15. Bethlen, Bethleni csatlakozott csoport.
16. Brassó, Brassói Magyar Evang. Jótékony Nôegylet.
17. Brassó, Ref. Nôszövetség.
18. Brassó, Unitárius Nôk Szövetsége.
19. Csombord, Csombordi csatlakozott csoport.
20. Dés, Dési csatlakozott csoport.
21. Dicsôszentmárton, Ref. Nôszövetség.
22. Dicsôszentmárton, Unitárius Nôk Szövetsége.
23. Datk, Unitárius Nôk Szövetsége.
24. Erzsébetváros, Erzsébetvárosi Római Katolikus Jótékony Nôegylet.
25. Erzsébetváros, Erzsébetvárosi Örmény Katolikus Jótékony Nôegylet.
26. Felsôrákos, Unitárius Nôk Szövetsége.
27. Firtosmartonos, Unitárius Nôk Szövetsége.
28. Fogaras, Unitárius Nôk Szövetsége.
29. Fogaras, Ref. Bornemissza Anna Nôegylet.
30. Gyulafehérvár, Prot. Nôegylet.
31. Gyulafehérvár, Ref. Egyház Jótékony Nôegylete.
32. Homoródalmás, Unitárius Nôk Szövetsége.
33. Homoródjánosfalva, Unitárius Nôk Szövetsége.
34. Homorókeményfalva, Unitárius Nôk Szövetsége.
35. Homoródszentpál, Unitárius Nôk Szövetsége.
36. Homoródszentpéter, Unitárius Nôk Szövetsége.
37. Homoródújfalu, Unitárius Nôk Szövetsége.
38. Hosszúfalu, Hétfalusi Nôegylet.
39. Karácsonyfalva, Unitárius Nôk Szövetsége.
40. Kézdivásárhely, Erzsébet Árvaleány Nevelô Intézet
41. Kézdivásárhely, Jótékony Nôegylet.
42. Kiskede, Unitárius Nôk Szövetsége.
43. Kolozsvár, Anya- és Csecsemôvédô Szövetség.
44. Kolozsvár, Árvaleány Nevelôotthon.
45. Kolozsvár, Házbérsegélyezô Filléregylet.
46. Kolozsvár, Jótékony Nôegylet.
47. Kolozsvár, Kolozsvári Magyar Lutheránus Nôegylet.
48. Kolozsvár, Unitárius Nôk Szövetsége.
49. Kolozsvár, Erdélyi Református Egyházkerület Nôszövetsége.
50. Koronka, Koronkai Magyar Református Nôk Szövetsége.
51. Lippa, Lippa-Radnai Katolikus Nôegylet.
52. Lókod, Unitárius Nôk Szövetsége.
53. Lugos, Lugosi Jótékony Nôegylet.
54. Magyarigen, Magyarigeni csatlakozott csoport.
55. Marosújvár, Marosújvári csatlakozott csoport.
56. Marosvásárhely, Bethlen Kata Egylet.
57. Marosvásárhely, Klotild Árvaház.
58. Marosvásárhely, Jótékony Nôegylet.
59. Marosvásárhely, Unitárius Nôk Szövetsége.
60. Marosvásárhely, Református Nôszövetség.
61. Nagyajta, Unitárius Nôk Szövetsége.
62. Nagyenyed, Református Nôszövetség v. Protestáns Nôegylet.
63. Nagyvárad, Biharmegyei és Nagyváradi Római Katolikus Nôegylet.
64. Nagyvárad, Protestáns Jótékonysági Egyesület.
65. Nagyvárad, Lutheránus Nôegylet.
66. Nagyvárad, Gyermekbaráti Egyesület.
67. Nyárádgálfalva, Unitárius Nôk Szövetsége.
68. Nyárádszentmárton, Unitárius Nôk Szövetsége.
69. Nyomát, Unitárius Nôk Szövetsége.
70. Oklánd, Unitárius Nôk Szövetsége.
71. Olasztelek, Református Nôszövetség.
72. Olthévíz, Unitárius Nôk Szövetsége.
73. Petrozsény, Unitárius Nôk Szövetsége.
74. Recsenyéd, Unitárius Nôk Szövetsége.
75. Sárd, Unitárius Nôk Szövetsége.
76. Segesvár, Unitárius Nôk Szövetsége.
77. Sepsiköröspatak, Unitárius Nôk Szövetsége.
78. Sepsiszentgyörgy, Jótékony Nôegylet.
79. Szabéd, Unitárius Nôk Szövetsége.
80. Szászváros, Szászvárosi Református Nôk Szövetsége.
81. Szatmár, Szatmári Jótékony Nôegylet.
82. Szatmár, Lorántffy Zsuzsanna Egyesület.
83. Szatmár, Jótékony Nô- és Leányegylet.
84. Székelymuzsna, Unitárius Nôk Szövetsége.
85. Székelykál, Unitárius Nôk Szövetsége.
86. Székelykeresztúr, Jótékony Egyesület.
87. Székelykeresztúr, Jótékony Polgári Társaskör.
88. Székelykeresztúr, Unitárius Nôk Szövetsége.
89. Székelykeresztúr, Református Nôk Szövetsége.
90. Székelyudvarhely, Unitárius Nôk Szövetsége.
91. Székelyudvarhely, Jótékonysági Nôegylet.
92. Tarcsfalva, Unitárius Nôk Szövetsége.
93. Tasnád, Református Nôszövetség.
94. Temesvár, Temesvári Magyar Nôegylet.
95. Temesvár, Református Nôegylet.
96. Temesvár, Evangélikus Nôegylet.
97. Torda, Erzsébet Jótékonysági Nôegylet.
98. Torda, Árvagondozó Nôegylet.
99. Torda, Unitárius Nôk Szövetsége.
100. Türkös, Türkösi Evangélikus Jótékony Egyesület.
101. Újszékely, Unitárius Nôk Szövetsége.
102. Vadad, Unitárius Nôk Szövetsége.
103. Vadasd, Református Nôegylet.
104. Vargyas, Vargyasi Magyar Nôszövetség.
105. Városfalva, Unitárius Nôk Szövetsége.
106. Vizakna, Vizaknai Református Nôegylet.
107. Zilah, Jótékony Nôegylet.
IV. A katolikus nômozgalom
Az erdélyi magyar katolikus nôk társadalmi és vallási közös munkájának két szervezete van. Az egyik a hivatásos alapon mûködô Szociális Testvérek Társasága, a másik a megszervezett Katholikus Nôszövetség.
A) A Szociális Testvérek Társasága
Katolikus vallásos nôi alakulat, melynek tagjai hivatásos alapon a lélekmentés és a modern szociális munka terén dolgoznak, fôleg a család, a gyermek s a nô védelme szempontjából.
A Szociális Testvérek belsô életükben a szerzetesek életmódját követik, s a három evangéliumi tanács megtartására magánfogadalmat tesznek.
Románia területén 1921-ben alakult meg Temesváron. Jelenlegi központja Kolozsvárt van.
A szociális munkában a Társaság elsôsorban általános érdekû katolikus mozgalmaknak, másodsorban intézményeknek és egyesületeknek ad hivatásos és képzett munkaerôket.
Romániában 1921-tôl a katolikus szociális nôi munka szolgálatában álltak a tagok: nôi és ifjúsági egyesületeket alakítottak, és azokat irányították, míg 1926-ban valamennyi katolikus nô i, hitbuzgalmi, szociális és ifjúsági egyesületek a Katholikus Nôszövetségbe tömörítettek. Ezenkívül intézményeket vezetnek: Románia területén egy Aggok Otthonát, egy árvaházat, egy úrinôk-otthonát és egy cselédotthont. 8 tagja a társaságnak mint hitoktató és egyházközségi munkás dolgozik.
A Társaság anyagi szükségleteit vállalatok fenntartásával szerzi meg. Ilyen vállalatai ez idô szerint Kolozsvárt a Központi Szálló bérlete, Temesvárt az egyházi mûipar vállalata. Tagjainak jelenlegi száma: 55.
Mivel a Szociális Testvérek Társasága - szabályzata értelmében - munkásokat ad a társadalomnak, tehát csak szolgálni kíván, azért saját neve alatt sem intézményeket, sem mozgalmakat nem vezet, hanem szociális munkáját a Katholikus Nôszövetség végzi.
B) A Katholikus Nôszövetség
Célja e területen a katolikus nômozgalom egységes irányítása. Alakult 1926. augusztus 1-én Aradon, az Erdély területén mûködô Oltáregyesületek, Kongregációk, szociális és karitatív munkát végzô nôegyesületek és szervezetek 600 képviselôjével.
A szövetségben résztvevô egyesületek négy szakosztály-csoportot alakítanak: 1. hitéleti szakosztály, 2. szociális szakosztály, 3. ifjúsági szakosztály. Nincs még kiépítve a negyedik szakosztály, mely kenyérkeresô nôket és gyári munkásnôket lesz hivatva szervezni.
a) Hitéleti szakosztály
Az erdélyi Oltáregyesületek nôi tagjaiból és a nôi Mária Kongregációkból alakult. Hitéleti feladatok megoldásán dolgozik.
b) Szociális szakosztály
Az Erdély területén 1916 óta mûködô Szociális Misszió Országos szervezetének 32 helyi csoportjából s a hozzácsatlakozott Nôegyesületekbôl alakult ki. Tagjainak jelenlegi száma: 3746.
Helyi szervezetei által az egyes helységek anyagi és erkölcsi szociális szükségleteinek a megoldásán dolgozik. Központja által pedig az erdélyi általános szociális bajok orvoslására akciót indít be.
A szegénysegélyezés terén a Szakosztály eddig évente átlag 1 200 000 lej pénzösszeg és természetbeni értékkel dolgozott, melyet a helyi szervezetek saját munkájukkal, részben gazdasági vállalatokkal teremtenek elô.
A Szakosztály a felekezeti iskolák segélyezése körül fejtett ki értékes munkát. 1930-ban például 252 000 lejjel segélyezte az iskolákat.
Munkáscsaládok gyermekei számára évente nyaraltatási akciót rendez, átlag 30 gyermekkel.
Családvédelmi szempontból Erdély egyik súlyos szociális nyomorának, a bábakérdésnek megoldásán dolgozik. Intelligens és katolikus világnézeti alapon dolgozó bábákat akar adni falvainknak.
A Szakosztály programjába vette a leánykereskedelem elleni küzdelmet. E téren preventív munkát végez azáltal, hogy a falu leányait egyesületbe tömöríti. Jelenleg 26 egyesületben dolgozik. A városba özönlés megakadályozására a leányokat saját falujukban törekszik keresethez juttatni. Csipkeverô-tanfolyamot állított be Székelyszentkirályon, és dolgozik a régi csíki szôttes megmentésén. Hogy a népipar és a népmûvészet értékeinek piacot teremtsen, Kolozsvárott és Sepsiszentgyörgyön nagyszabású népmûvészeti kiállítást rendezett.
A faluból eltávozott leányok erkölcsi védelmére a szakosztály a vasúti missziót állította be, mely eddig Temesvárt és Brassóban mûködik. A bukaresti vasúti misszió beállítása ügyében most folytat tárgyalásokat. A vasúti missziókkal kapcsolatban két átmeneti cselédotthont tart fenn. Az otthonok elhelyezô irodával kapcsolatosak.
A züllésnek indult fiatalkorúak megmentése érdekében a központi rendôrséggel több városban kapcsolatot tart fenn, s a városi hatóság segítségével egy leányotthon felállításán dolgozik.
Mivel falvaink erkölcsi és kulturális nevelése érdekében az egyház legnagyobb segítôje a tanítóság, azért a szakosztály megindította a katolikus tanítónôk szervezését. Lelki elmélyítésükre és szociális nevelésükre évente zárt lelkigyakorlatot és szociális kurzust rendez.
A Szakosztály kiadja "A Nap" címû nômozgalmi folyóiratot, mely egyedülálló nôi szociális lap Románia területén.
A társadalmi munkára a Szakosztály évente megtartott szociális kurzusokkal neveli tagjait.
c) Ifjúsági szakosztály
A szakosztályt a Leányklubok Országos Szövetsége alkotja, melynek keretében ezideig 32 leányklub mûködik. Összesen 1120 taggal. A leányklubmozgalom célja az egyéni önnevelésre segítés az iskolai nevelés pótlásául és a társadalmi munkára való nevelés. Ezt a célt a mozgalom azáltal akarja elérni, hogy egyes csoportoknak a központ által irányított rendszeres önképzô programot ad. Az önnevelô munka vezetô motívumai: a lelki elmélyítés, általános emberi mûveltség közvetítése, a kimondottan nôi tehetségek fejlesztése s a szociális érzék felkeltése.
Önképzô elôadásokat az egyes csoportoknak részben helyi, részben központi elôadók nyújtják.
A Szakosztály évente ifjúsági vezetôk képzésére kurzusokat rendez. A kurzusok elôadásai versennyel kapcsolatosak. Ezeknek a versenyeknek célja a tehetségek kiváltása, másrészt s legfôképpen ránevelni az ifjúságot arra, hogy tudjon és merjen meggyôzôdésének szabatos kifejezést adni.
V. A Református Nôszövetség
A) A Református Nôszövetség megalakulása, célja, szervezete
Református, vallásos alakulat, melynek tagjai a társadalmi osztályok különbözô rétegeibôl tevôdnek össze.
Romániai területén 1927. november 18-án alakult meg Kolozsvárott.
Célja: a hitélet öntudatossá tétele és jótékony szeretetmunka.
Szervezete: nôi és ifjúsági egyesületei vannak, melynek keretén belül különbözô bizottságok mûködnek éspedig 1. szegényügyi, 2. iskolaügyi, 3. kórházi, 4. templomi bizottság stb.
Anyagi szükségleteit gyûjtésekbôl, tagdíjakból és adományokból, ünnepélyek és elôadások jövedelmébôl fedezi.
Az erdélyi református egyhá zkerületi Nôszövetség vezetôsége: Elnök: Dr. Makkai Sándorné. Jegyzôk: dr. Ujvárossy Miklósné, Kónya Gyuláné. Titkár: Székely Jánosné. Ellenôrök: gr. Bethlen Lászlóné, dr. Gyárfás Pálné. Pénztáros: dr. Szöllôsy Jánosné.
A kerületi nôszövetség kebelében 20 egyházmegyei nôszövetség mûködik, melyekhez kb. 444 egyházközségi nôszövetség tartozik, összesen mintegy 12 000 taggal.
B) A Református Nôszövetség munkaköre
A hitélet fejlesztése érdekében Bibliaköröket szervez, és elôadások keretében buzdítja híveit a vallásos élet elmélyítésére.
Szegényeket, iskolákat, tanulókat segélyez; betegeket látogat; aggmenházat, napközi otthont, árvaházat, üdülôhelyet létesít.
C) A leánykörök munkája
A leánykörök elnöke: Báró Kemény Anna.
Célja: elsôsorban a hitélet intenzív ápolása. Bibliakörök szervezése. Önképzôkörök keretén belül a kultúrnevelés.
VI. Az Unitárius Nôk Szövetsége
A) A Nôszövetség megalakulása, célja és szervezete
Az Unitárius Nôk Szövetsége a Dávid Ferenc Egylet egyik szerve. Kettôs irányú munkásságot folytat. 1. A fômunka a Szövetség helyén, a Dávid Ferenc Egylet körében vagy azzal karöltve történik. 2. Másik része levelezés útján a külföldi unitárius nôk szövetségével és az illetô egyházközségbôl eltávozottakkal.
Az Unitárius Nôk Szövetsége 1910. augusztus 20-án alakult. 1917. évig megszakítás nélkül mûködött. 1917-1922 között szünetelt. 1922. június 15-én újjáalakult. A szövetség tagja a szabadgondolkozó asszonyok nemzetközi szövetségének.
Célja: a kölcsönös buzdítás, segítés és együttmûködés, hogy minden nô a maga vallási, erkölcsi, családi, társadalmi és nemzeti kötelességét híven és jótékonyan teljesítse.
A Nôszövetség szervezete: elnöksége és választmányi tagjai irányítják a szövetség munkáit a tagok közremûködésével.
Díszelnöke: Ferencz Józsefné. Elnöke: dr. Boros Györgyné. Ügyvezetô alelnökök: Csifó Salamonné, dr. Mikó Lôrincné, Fangh Erzsébet. Fôtitkár: Ürmösy Károlyné. Titkár: özv. Csathó Pálné. Pénztáros: László Gyuláné. A vezetôséghez tartoznak még a választmányi tagok, szám szerint 36-an. A központi szervezetnek 120 tagja van. Minden unitárius egyházközség mellett e célok szolgálatában helyi nôszövetségek állanak az országos szervezet fiókjaiként, szám szerint 42.
A Nôszövetség anyagi szükségleteit teaestélyek jövedelmébôl, kézimunkák sorsolásából és tudományos elôadásokon résztvevôk tetszés szerinti adományaiból fedezi.
B) A Nôszövetség mûködése
1. Az Unitárius Leányotthont bútorral rendezte be. A szükséges pénzösszegeket önkéntes adományok útján szerezte meg. 1929-ben a régi felszereléseket ugyancsak adományok útján újakkal cserélte fel.
2. Betegeket állandó segélyben részesít.
3. 5 árva és szegény sorsú gyermeket neveltetett a Leányotthonban, 1 árvát féldíjjal az árvaházban tartott.
4. a) Elemi iskolai szegény tanulókat tanszerrel látott el, karácsonykor ruha és cipó kiosztásával segített ezek nyomorán.
b) Az iskoláiban bevezette a tej-tízórást.
c) Középiskolai tanulókat rendkívüli segélyben részesített.
5. Ismerkedési teaestélyeket rendezett.
6. A népviselet és a háziipar ügyét felkarolta. Ebbôl a célból propaganda-elôadást rendezett 30 toroczkói lakossal, festôi népviseletben.
7. Tudományos elôadásokat rendezett.
8. Hetenként kézimunka-délutánokat tartott mûsorral egybekötve.
9. Szolgálóleányok számára megalakította a "Vadrózsa Kört", melynek keretében vasár- és ünnepnapokon a szolgálóleányokat valláserkölcsi és mûvelôdési oktatásban részesítik.
VII. A magyar lutheránus nômozgalom
Az egyes egyházközségekben mûködô magyar evangélikus leány és nôegyletek ez ideig Nôszövetségbe nem tömörültek. Elôkészítés és megszervezés alatt áll a magyar lutheránus Központi Nôszövetség kiépítése helyi tagozatokkal és egységes munkatervvel.
“* Forrás: Erdélyi Magyar Évkönyv
1918–1929. Szerkesztette Sulyok István és Fritz
László. 118–159.
Jegyzetek
1 Az egyesületek táblázatos felsorolása és legfontosabb adataik bemutatása.
2 Adatgyûjtésünk lezárása után a Dalosszövetség 1930. január 4-6-án megrendezte Kolozsvárt az I. országos diák-dalosversenyt, melyen 7 intézet vett részt, Szilágysomlyón és Tordán pedig 1930 szeptemberében nagysikerû kerületi versenyeket rendezett.
3 Az egyesületek táblázatos felsorolása és a legfontosabb adataik bemutatása.
|
