A tanulmányban megpróbáljuk áttekinteni a regionális politika és területfejlesztés jelenlegi romániai helyzetét. Cikkünk öt nagy részre tagolódik. Az elsôben azt vizsgáljuk, van-e valamilyen standardja, elvárása, követelménye az Európai Uniónak arra nézve, hogy milyen kellene legyen a területfejlesztés és a regionális politika Romániában. A második részben azt nézzük meg, hogy a tizenötök Európájában - a közigazgatási rendszereken belül - hol helyezkednek el a régiók. A harmadik részben a jelenlegi romániai helyzetet vesszük szemügyre. A negyedik rész Románia határmenti együttműködéseivel foglalkozik. Az utolsó, negyedik részben, egy jövôképet javasolunk a romániai regionális politika és területfejlesztés számára.

A jelenlegi, de a tervezett NUTS-os szabályozás sem jelent semmilyen elôírást Románia közigazgatására nézve, csupán azt jelenti, hogy a jelenlegi közigazgatási egységeket és/vagy azok kombinációját egy meghatározott rendszerbe kell sorolja. Az más kérdés, hogy egy olyan társadalmi vitának amely során a tervezett NUTS-os szabályozást figyelembe véve eldöntenék, mi kerüljön az egyes csoportokba, hosszú távra kiható hatásai lehetnek a romániai társadalom számára.

Az SDEC a különbözô területi szinteknek is javasol célokat. A regionális szintnek többek között a következôket:

- Járuljon hozzá a szállítási infrastruktúrák integrált fejlesztéséhez.

- Dolgozzanak ki fenntartható területfejlesztési stratégiákat, és elemezzék a vidék potenciálját a megújítható energia extenzív felhasználását illetôen.

- Regionális és európai jelentôségű terek és ökoszisztémák létrehozása.

A helyi szint számára az SDEC többek között javasolja partnerség létrehozását a város és a falu között azért, hogy kihasználjanak minden lehetséges stratégiát, amely a város és a vidék területi fejlesztésére vonatkozik.

Láthatjuk tehát, hogy ez a dokumentum sem kötelezô erejű jogi szabályozás, mégis hatással lesz arra, ahogyan a szakemberek a tagállamokban a területfejlesztési terveket megírják, megvalósítják.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy bár az Európai Uniónak nincsen jogi szabályozása arra nézve, hogyan nézzen ki egy tagállam regionális politikája, területfejlesztési politikája, áttételesen, programjain, keretdokumentumain, finanszírozásán keresztül hat ezekre.

Talán az egyik legnehezebb feladat az államok közigazgatási rendszerének tipologizálása. Ha csak az EU országait nézzük, akkor is látható, hogy az egyéni megoldások nagyon széles skálán mozognak, és ezért nehéz egy olyan rendezôelvet találni, amely szerint minden Uniós államot besorolhatunk egy adott kategóriába.

Úgy gondoljuk, egy ezeknél átláthatóbb, pontosabb és egyszerűbb felosztásra lenne szükség.

Ez a felosztás nem jelenti azt, hogy az egyes kategóriákba bekerült államok között nem léteznek különbségek. Ha a konkrét eseteket nézzük, akkor például világos, hogy Spanyolország nagyon közel áll egy föderalizált államhoz, míg a táblázatban ugyanabban a kategóriában található Franciaország messze áll tôle. Az elosztást tovább lehet finomítani, amennyiben a föderalizált/unitárius állam mellé például bevesszük a dekoncentráció/ decentralizáció/devolúció ismérveket is. Minden esetben nagyon fontos megnéznünk nemcsak az ország közigazgatási felépítését, hanem a különbözô szintek közötti kompetenciák és források megoszlását is. Ezért az alábbiakban két nemzeti modellt vizsgálunk meg.

A következô lépést a régiók tekintetében az 1982. márciusi törvény jelentette, amely Mitterand elnökségének kezdetén a régiót mint területi-közigazgatási egységet határozza meg.

- terület és lakosság;

- választott testület és végrehajtó intézmény. A választott testület tagjai közül választja ki az elnököt/polgármestert, aki biztosítja a végrehajtást;

- törvény által meghatározott kompetenciák;

- az ügyvezetés és igazgatás teljes autonómiája, amit csak a törvények tiszteletben tartása korlátoz (nincs függés a többi helyi közösségtôl);

- jogi személyiség;

- saját és garantált források;

A következô szinten találjuk a megyéket, amelyeket - mint láttuk - a forradalom hozott létre. A ma létezô száz megyét (amelybôl négy tengerentúli) a hat évre választott tanács igazgatja.

- "képviseli a miniszterelnököt és a minisztereket;

- az állam minden dekoncentrált szolgáltatásának a vezetôje (kivéve oktatás és igazságszolgáltatás);

- a törvény tiszteletben tartásának biztosítója, a posteriori vizsgálhatja a helyi közösségek akaratnyilatkozatait (utólagos ellenôrzés);

- nemzeti érdekekért felelôs: közrend, polgárvédelem, választási eredmények összegyűjtése;

- biztosítja a kormány jól informáltságát, és részt vesz a minisztériumok közötti politikák életbeültetésében;

Olaszországban a 19. században lezajlott egyesülés megerôsítésére és a sokszínű Itáliát szétfeszítô erôk leküzdésére egy rendkívül centralizált állammodellt valósítottak meg, francia minta alapján. Az 1948-as alkotmány ezt alakította át: különleges és rendes jogállású régiókat hozott létre.

A rendes jogállású régiók helyzete azonban csak az 1970-es években rendezôdött, addig az alkotmányos rendelkezéseket nem alkalmazták. A hatáskörök és az ezek ellátáshoz szükséges források decentralizációjának elsô nagy szakasza csak az 1970-es évek végén zárult le. Egyébként a módszer ismert: általában problémákat decentralizáltak, olyan gondokat, amelyektôl a központi kormányzat meg akart szabadulni. A központ (és a kormányzó kereszténydemokraták) egyébként nagyon nehezen fogadták el a decentralizációt. A kommunistáknak jelentôs szerepük volt a devolúciós folyamatban. A decentralizációnak további lépései is történtek a következô évtizedekben.

Az olasz regionalizmus jelenlegi arca a 2001-es alkotmánymódosítással alakult ki. Még ma is ôriz centralisztikus hagyományokat, de a szubszidiaritás elvének minél teljesebb alkalmazására törekszik:

- A regionális törvények számára alkotmányos követelmény, hogy a férfiak és a nôk közötti esélyegyenlôség akadályait felszámolja.

- A régiók közötti együttműködéseket, társulásokat, együttes intézményt létrehozó szövetségeket regionális törvénnyel kell jóváhagyni. Az állami törvénnyel meghatározott feltételek szerint a régiók más államokkal vagy azok területi-közigazgatási egységeivel is köthetnek szerzôdéseket vagy egyezményeket, ha tiszteletben tartják a regionális hatásköröket.

- A régióknak autonóm bevételi forrásai vannak. A pénzügyi autonómia kiterjed a regionális bevételekre és kiadásokra. Az adózási rendszert állami törvény szabja meg; az állam egy kiegyenlítô alapot (fondo perequativo) is létrehoz a hátrányos helyzetű övezetek támogatására, és lehetôsége van egyéb fejlesztési programok véghezvitelére. A régióknak joguk van hiteleket felvenni, az ilyen hitelek állami garantálása azonban kizárt.

- A régió szervei: a regionális tanács, a regionális kormány és a kormányt vezetô elnök. A regionális tanács gyakorolja a törvényhozói jogot, és törvénykezdeményezési joga van az állam irányában. A regionális választások közös törvényhozási területet képeznek; az alapelveket és a mandátumok idôtartamát állami törvény határozza meg.

- A regionális tanácsot szintén egy, saját soraiból megválasztott elnök vezeti.

- A regionális kormányt vezetô elnököt közvetlen választásokon választják meg, amennyiben regionális törvény errôl másképp nem rendelkezik. Az elnök kinevezi és leválthatja a regionális kormány tagjait. Az elnök felelôs a regionális tanácsnak, mert a tanács bizalmatlansági indítvány (motione di sfiducia) elfogadásával leválthatja ôt. Ebben az esetben viszont a regionális tanács is feloszlik.

- Minden régiónak saját, az alkotmányos keretek között elfogadott statútuma (statuto) van, amely meghatározza a régió kormányformáját, valamint szervezetének és működésének alapelveit. A statútumot a regionális tanács két olvasatban fogadja el úgy, hogy a két szavazás között legkevesebb két hónapnak kell eltelnie. A statútumot a központi kormányzat - a közlésétôl számított 30 napon belül - megtámadhatja az Alkotmánybíróság elôtt. Amennyiben a közlésétôl számított három hónapon belül a régió szavazati joggal rendelkezô polgárainak vagy a regionális tanács tagjainak egyötöde kéri, a statútumot népszavazásra kell bocsátani.

- Regionális szinten működik az önkormányzati tanács mint konzultatív szerv, a helyi önkormányzatok képviseletében.

- Államfôi dekrétummal a regionális tanács feloszlatható és az elnök leváltható, ha tevékenységük megsértette az alkotmányt, vagy súlyosan megsértette a törvényeket, vagy ha a nemzetbiztonság így követeli. A dekrétumnak tartalmaznia kell az intézkedés indoklását. Ilyen rendelkezés esetén az elnöknek elôzetesen konzultálnia kell a regionális ügyekért felelôs parlamenti bizottsággal.

- A regionális határokra stabilitás jellemzô. Régiók egyesítése vagy új régiók létrehozása a regionális tanáccsal való konzultáció után, alkotmányos törvénnyel eszközölhetô. Az új régió lakossága el kell érje minimum az 1 000 000 fôt. Az egyesítést vagy új régió létrehozását a lakosság legkevesebb egyharmadát képviselô községi tanácsok kell kérjék, és népszavazásnak is jóvá kell hagynia.

- Provinciák és községek csatlakozhatnak egy másik régióhoz, ha a regionális tanáccsal konzultáltak, és a népszavazás a leszakadást jóváhagyta. Az ilyen csatlakozáshoz állami törvény elfogadása szükséges.

A tipológiák, Franciaország és Olaszország példája is arra figyelmeztet, hogy nem lehet és nem szabad eltekinteni egy ország közigazgatásának vizsgálatakor, új közigazgatási egységek létrehozásakor az adott ország történelmi hagyományainak figyelembevételétôl. Láthattuk, lehetséges unitárius államokban, sôt az unitárius állam iskolapéldájaként számon tartott Franciaországban is decentralizálni és dekoncentrálni, létrehozni választott testületekkel rendelkezô, területi közigazgatási egységként működô régiót, anélkül, hogy az Alkotmányban az egységes államot érintô részt megváltoztassák. A legfôbb kérdés, amely mindig elôttünk van, amikor Romániában régiókról és ezek státusáról beszélünk: milyen cél megvalósítását kell szolgálják?

A területi-közigazgatási és a regionális fejlesztési alrendszer egymással szoros kapcsolatban álló, de elkülönült alrendszerek. A regionális fejlesztés nem része a területi-közigazgatási alrendszernek, attól eltérô, új alrendszerrôl van szó. A régiók nem területi-közigazgatási egységek, nincs jogi személyiségük. A fejlesztési régiók intézményei viszont a helyi közigazgatásra épülnek rá.

A területi-közigazgatási alrendszer alapjait a következôk határozzák meg:

- A területi közigazgatás államigazgatási (prefektus) és önkormányzati intézményeit (helyi és megyei tanács, polgármester) az Alkotmány 119-122. szakaszai, és a 2001. évi 215-ös számú helyi közigazgatási törvény szabályozza.

Románia regionális fejlesztési politikájának a céljai a következôk:

- A regionális különbségek csökkentése, a fejlôdésben az egyensúly biztosítása, a különbözô - történelmi, földrajzi, gazdasági, szociális, politikai - okokból hátrányos helyzetű övezetek gyors felzárkóztatása, újabb egyensúlytalanságok kialakulásának a megakadályozása.

- Az Európai Uniós integrációhoz szükséges intézményes keret kialakítása, valamint az Uniós strukturális-kohéziós alapjaihoz való hozzáférés lehetôségének a megteremtése.

A kormányzati szakpolitikák regionális szinten való megvalósítása, a helyi és regionális erôforrások figyelembevételével és hasznosításával, a fenntartható gazdasági-szociális fejlôdés és a kultúra fejlesztése érdekében.

- A régiók közötti együttműködés elôsegítése nemzeti és nemzetközi szinten, a határon átnyúló együttműködés támogatása, az európai regionális fejlesztéssel foglalkozó intézményekkel való együttműködés, közös projektek megvalósítása érdekében, a Románia által aláírt nemzetközi egyezményekkel összhangban.

A regionális fejlesztési politika megvalósításának alapja a Regionális fejlesztési pénzalap.

Romániában 8 fejlesztési régió jött létre, megyék csoportjaiból, a megyei tanácsok közötti egyezmény alapján, a Kormány hozzájárulásával. A régiók kialakításához a helyi tanácsok beleegyezése is szükséges volt (határozat formájában). Vagyis formálisan a régió a központi és a helyi közigazgatás szereplôinek döntése alapján jött létre. Konkrét létrejöttükrôl azok tudnak többet mesélni, akik részt vettek benne. Mindenesetre 1998-ban az akkori "regionális" felosztás is jelentôs elôrelépésnek számított az egységes nemzetállami politikai kultúrára épülô román közjogi felfogás szempontjából.

Az így kialakult regionális felosztást nagyon sok kritika érte, mert a régiók nem a létezô történelmi, gazdasági térségekre alapozódtak. Valóban furcsa, hogy például a Közép régióban a Brassót is érintô regionális fejlesztési döntéseket Gyulafehérváron hozzák meg, ahol a regionális fejlesztés intézményeinek székhelye van. De úgy beszélni a regionális identitásról, mint a régiók kialakításának elôfeltételérôl, tévedés: ezek gazdasági tervezési övezetek, és semmi több. Súlyosabb probléma, hogy a gazdasági "erôvonalakat" sem vették figyelembe.

A régiók a regionális fejlesztési politika kialakításának, végrehajtásának és értékelésének keretei. A régiók ugyanakkor az Európai Unióban használt statisztikai felosztás NUTS2 szintjének felelnek meg. Nagyon fontos kiemelni, hogy a régiók létrejötte egyáltalán nem zárja ki a 2001. évi 215. számú helyi közigazgatási törvényben biztosított önkormányzati társulások lehetôségét, például a megyék között létrejövô, általában konkrét feladat megoldását célzó társulások létrejöttét. Egy ilyen társulás célja szintén lehet regionális fejlesztési program megvalósítása. Tehát helyi kezdeményezésre - a jelenlegi jogszabályi keretek között - lehetséges regionális fejlesztés kezdeményezése.

A Regionális fejlesztési tanács tagjai:

- a régió megyei tanácsainak elnökei;

- minden egyes megyébôl egy municípiumi, egy városi és egy községi helyi tanácsos. Ezeket a megyei tanács elnöke által összehívott megyei jelölôgyűléseken bízták meg. Külön jelölôgyűlést hívtak össze a municípiumok, a városok és községek számára. Minden egyes helyi tanács elküldte a képviselôjét ezekre a megyei szintű gyűlésekbe (azokat a tanácsosokat, amelyek a helyi tanácsokat képviselték, ugyanazzal a határozattal bízták meg, amellyel a helyi tanács jóváhagyását fejezte ki a régióhoz való csatlakozáshoz).

A Regionális fejlesztési tanács elsô, alakuló ülését a legidôsebb megyei tanácselnök hívta össze és vezette. Ezen írták alá a régiót létrehozó egyezményt és fogadták el a Regionális fejlesztési tanács szervezési és működési szabályzatát.

A Regionális fejlesztési tanács az alakuló ülésen a megyei tanácsi elnökök közül egyéves mandátummal elnököt és alelnököt választott. Az elnök képviseli a régiót és a Regionális fejlesztési tanácsot más régiókkal (belföldi vagy külföldi) való kapcsolatokban.

A Regionális fejlesztési tanács tagjai nem kapnak javadalmazást tevékenységükért.

A Regionális fejlesztési tanács reprezentativitását a helyi közigazgatás hatóságainak legitimitása adja. A Regionális fejlesztési tanácsot az önkormányzati igazgatási rendszerre (a megyei és helyi tanácsokra) építették rá, az államigazgatás képviselôje, a prefektus szavazati jog nélkül vehet részt a Regionális fejlesztési tanács ülésein. A Regionális fejlesztési tanács ülésén részt vesz a Regionális fejlesztési ügynökség igazgatója is, ugyancsak szavazati jog nélkül. Viszont felszólalási, javaslattételi joguk van a szavazati jog nélküli résztvevôknek és az egyéb meghívottaknak is.

A Regionális fejlesztési tanács rendes ülésére évharmadonként, rendkívüli ülésére bármikor sor kerülhet.

- elemez és dönt a regionális fejlesztés stratégiájáról és a fejlesztési programokról;

- jóváhagyja a regionális fejlesztési terveket;

- javaslatokat nyújt be az Nemzeti regionális fejlesztési tanácsnak a Regionális fejlesztési pénzalap kialakítására vonatkozóan;

- jóváhagyja a Regionális fejlesztési pénzalap forrásainak célját és prioritásait;

- figyelemmel követi a fejlesztési pénzalap felhasználását.

A Regionális fejlesztési ügynökség a Regionális fejlesztési tanácsnak alárendelve működik. A Regionális fejlesztési ügynökség nem kormányzati, nonprofit, közhasznú intézmény, amelynek jogi személyisége van. Szervezési és működési szabályzatát a Regionális fejlesztési tanács hagyja jóvá, és ebben határozzák meg a székhelyét is.

A Regionális fejlesztési ügynökséget igazgató vezeti, amelyet a Regionális fejlesztési tanács nevez ki, versenyvizsga alapján, és ugyancsak ô mentheti fel. Az alkalmazottak esetében be kell tartani a megyék közötti arányosság elvét. A Regionális fejlesztési ügynökség szervezeti struktúráját ugyancsak a Regionális fejlesztési tanács hagyja jóvá.

A Regionális fejlesztési ügynökség működéséhez szükséges pénzalapokat a Regionális fejlesztési pénzalapból különítik el, a Regionális fejlesztési tanács döntésének megfelelôen, a helyi és megyei tanácsok által biztosított forrásokból vagy az ügynökség saját bevételeibôl.

- Elkészíti és a Regionális fejlesztési tanácshoz jóváhagyás végett benyújtja a regionális fejlesztési stratégiát, a regionális fejlesztési programokat és a pénzlapok kezelési tervét. A regionális fejlesztési tervek lehetnek többéves vagy egyéves lefutásúak. A többéves lefutású programok is egyéves részekre vannak bontva. Ezeket továbbítják a Nemzeti regionális fejlesztési ügynökséghez, hogy az biztosítsa a finanszírozásukat.

- Gyakorlatba ülteti a regionális fejlesztési programokat, kezeli a pénzalapokat, a Regionális fejlesztési tanács döntéseivel összhangban, a törvények betartásával, és felelôs tevékenységéért. Követi és ellenôrzi a támogatott projekteket, és ezekrôl jelentéseket készít a regionális tanácsnak és a nemzeti ügynökségnek.

- Azonosítja a régión belüli hátrányos helyzetű övezeteket az érintett helyi és megyei tanácsokkal együtt, és az elôkészített dokumentációt, amelyet a Regionális fejlesztési tanács is jóváhagy, benyújtja a Nemzeti regionális fejlesztési ügynökségnek és a Nemzeti regionális fejlesztési tanácsnak.

- Szakmai tanácsadással segíti a hátrányos helyzetű övezetekbe befektetni kívánó természetes és jogi személyeket, a megyei és helyi tanácsokkal együtt. Az ebbôl származó jövedelmek a Nemzeti regionális fejlesztési pénzalap bevételeinek számítanak.

- A Nemzeti fejlesztési ügynökséghez a Nemzeti regionális fejlesztési pénzalapból való támogatásra jóváhagyott projekteket nyújt be. Ezeket lehet teljesen vagy részben a Nemzeti regionális fejlesztési pénzalapból finanszírozni.

- Megpróbál forrásokat szerezni a Regionális fejlesztési pénzalapba.

- Kezeli a Regionális fejlesztési pénzalapot, a regionális fejlesztési programok megvalósítása érdekében.

- Felel a Regionális fejlesztési tanács és az egyéb hatóságok elôtt a pénzalapok kezelésének törvényszerűségéért.

A Regionális fejlesztési pénzalap forrásai:

- az Nemzeti fejlesztési pénzalapból származó források;

- a megyei és a helyi költségvetésekbôl származó források, a megyei tanácsok és a helyi tanácsok által jóváhagyott összegeknek megfelelôen;

- a magánszektortól, bankoktól, külföldi befektetôktôl, az Európai Uniótól és más nemzetközi szervezetektôl származó források.

Országos szinten a regionális fejlesztést a Nemzeti regionális fejlesztési tanács és a Nemzeti regionális fejlesztési ügynökség koordinálta.

A Nemzeti regionális fejlesztési ügynökséget 2001-ben megszüntették (2000. évi 2. számú sürgôsségi kormányrendelet), helyét a Fejlesztés és Prognózis Minisztériuma vette át. A Nemzeti regionális fejlesztési tanács formálisan létezik, azonban a gyakorlatban nem működik, Radu Vasile miniszterelnök óta nem ülésezett. Országos szinten tulajdonképpen csak a Fejlesztés és Prognózis Minisztériuma maradt mint a regionális fejlesztésre szakosodott intézmény.

A Nemzeti regionális fejlesztési tanács tagjai:

- a nyolc fejlesztési régió Regionális fejlesztési tanácsainak az elnöke és alelnöke, azaz 16 személy;

- a Kormány képviseletében ugyancsak 16, miniszteri vagy államtitkári rangú, kormányhatározattal kijelölt személy;

- a Nemzeti regionális fejlesztési tanács elnöke a Miniszterelnök.

- jóváhagyja az ország regionális fejlesztési stratégiáját és programját;

- javaslatokat nyújt be a Kormánynak a Nemzeti regionális fejlesztési pénzalap tekintetében;

- jóváhagyja a Nemzeti regionális fejlesztési pénzalap forrásainak kritériumait, prioritásait, az utalványozási eljárást;

- figyelemmel követi a Nemzeti regionális fejlesztési pénzalapból a Regionális fejlesztési ügynökségekhez utalványozott források felhasználását;

- jóváhagyja az Európai Bizottság által Romániának juttatott strukturális vagy strukturális típusú pénzalapok felhasználását, a kormány által elfogadott jogszabályoknak megfelelôen;

- követi a regionális fejlesztési politika megvalósulását, ideértve a nemzetközi együttműködést is.

A Nemzeti regionális fejlesztési ügynökség a Nemzeti Regionális fejlesztési tanács végrehajtó szerve volt, jogi személy, amelyet egy államtitkári rangú elnök vezetett. A Nemzeti regionális fejlesztési ügynökség működéséhez szükséges alapokat a Nemzeti regionális fejlesztési pénzalapból finanszírozták, a Nemzeti Regionális fejlesztési tanács javaslatára, kormányhatározattal megállapított szinten.

A Fejlesztés és a Prognózis Minisztériumának hatáskörei a regionális fejlesztés területén:

- követi a gazdasági és szociális kohézió céljainak megvalósulását, az ország régiói és zónái közötti különbségek mérséklésének céljából, minden egyes régió versenyképességének növelése végett;

- együttműködik a Külügyminisztériummal a határon átnyúló fejlesztési régiók, a régiók közötti és az eurorégiók szintjén történô együttműködés kérdésében;

- elemzi és javasolja a Nemzeti Regionális fejlesztési tanácsnak a regionális fejlesztési programok és tervek finanszírozását; kidolgozza a régiók támogatási programjait a regionális gazdaság átszervezése céljával;

- kidolgozza a regionális fejlesztési programok és tervek kritériumait, prioritásait és a finanszírozási eljárását; a régiókat támogató programokat fogad el, hogy a regionális gazdaság átszervezéséhez szükséges forrásokat biztosítsák;

A Fejlesztés és a Prognózis Minisztériumának egyéb hatáskörei a külföldi befektetôk vonzása, gazdasági-szociális elôrejelzések és az európai integráció területére vonatkoznak.

A Nemzeti regionális fejlesztési pénzalapot a törvény szerint a központi költségvetésbôl különítik el. A gyakorlatban azonban erre sem kerül sor. Elméletileg a nemzeti regionális fejlesztési pénzalap további forrásai:

- az Európai Unió pénzügyi támogatásai a PHARE-programon keresztül;

- strukturális pénzalapokból való források;

- kormányok, nemzetközi szervezetek, bankok által nyújtott vissza nem térítendô támogatások;

- más, a kormány rendelkezésére álló források.

A regionális fejlesztési programok kiválasztása és monitorizálása érdekében a programok költségvetésébôl el lehet különíteni egy részt.

Egy következô kérdés lehet, hogy biztosított-e Romániában az eurorégiók létrehozásának jogi háttere, mennyire tud Románia partner lenni, és elsôsorban mennyire tudnak a romániai önkormányzatok partnerek lenni az eurorégiós típusú fejlesztésekben?

A válasz röviden: igen, Románia határon átnyúló együttműködéseinek jogi háttere biztosított. A jogszabályi háttér adott a jelenlegi együttműködési formák tartalmasabbá, sokszínűbbé tételéhez, amely a romániai magyarság meghatározott részének (elsôsorban gazdasági) gondjaira jelenthet megoldást: hogy az államhatárok kizárólag államhatárok legyenek, és ne a gazdaságot, az embereket, szakmákat és terveket válasszanak el egymástól. A határmenti együttműködésnek vannak sikeres és sikertelen kísérletei, viszont most eljött az ideje, hogy az ilyen típusú kapcsolatok új formát nyerjenek, ne improvizációra, hanem stratégiára legyenek alapozva. Ebben a helyi önkormányzatokra jelentôs szerep hárul, mert a határmenti együttműködés stratégiáinak kezdeményezôi kell legyenek, a területfejlesztés többi szereplôjét pedig be kell vonniuk ebbe a munkába.

A határmenti együttműködés nem korlátozódik (korlátozódhat) az önkormányzati szférára, számos projekt állami részvételt vagy központi költségvetési támogatást kíván meg (gondolunk itt például a sztrádatervekre). Vizsgálatot viszont az együttműködés önkormányzati részének jogi háttere igényel.

Az egyezmények megkötésének a következô korlátjai vannak:

a) a határmenti együttműködési egyezményeket kizárólag a helyi vagy a megyei tanács hatáskörébe tartozó területeken lehet megkötni;

b) a román jogszabályok tiszteletben tartása;

c) a román állam által vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartása.

A keretegyezmény szerint is "a határmenti együttműködés a területi önkormányzatoknak és a közigazgatási szerveknek a belsô jogban meghatározott hatáskörében valósul meg. E hatáskör hatályát és jellegét a jelen egyezmény nem érinti". A hatásköri korlátok Románia esetében nem jelentenek valós problémát. Az önkormányzati jogosítványok Romániában biztosítottak, a helyi közügyek legjelentôsebb része a helyi és a megyei tanács hatáskörébe utalt. Például, a helyi tanács hagyja jóvá a gazdasági-társadalmi fejlesztési, területrendezési és urbanisztikai tanulmányokat, prognózisokat és programokat, a területrendezési és városfejlesztési dokumentációkat, ideértve a megyei, regionális, zonális fejlesztési programokban és határmenti együttműködési programokban való részvételt is. Együttműködési lehetôség van a gazdaság, az oktatás, a kultúra, az ifjúság, a sport területén.

A határmenti együttműködés során intézményalakító társulást is létre lehet hozni. Ennek két formája lehetséges: a jogi személyiséggel rendelkezô intézmény Románia területén, illetve a szomszédos állam területén található.

Az elsô esetben a törvény annyit szögez le, hogy az így létrejött szervnek nincs adminisztratív-területi hatásköre. Egyébként ez lehet egyesület, alapítvány, gazdasági társaság, bármi, amely a határmenti együttműködés céljait megvalósíthatja, vagy ebben közreműködhet.

A második esetben a helyi közigazgatási törvény megengedi, hogy a hatásköri korlátoknak megfelelôen a helyi vagy a megyei tanács részt vegyen a más állam területén létrehozott szervezetben.

Az önkormányzatok határmenti együttműködése központi ellenôrzésnek van alávetve.

A helyi vagy megyei tanácsok azon kezdeményezését, hogy együttműködjenek és társuljanak külföldi közigazgatási hatóságokkal, vagy csatlakozzanak a helyi közigazgatási hatóságoknak egy nemzetközi szervezetéhez, a Külügyminisztériummal és a Közigazgatási Minisztériummal kell közölni.

A külföldi közigazgatósági hatóságokkal megkötött egyezmények tervezetét láttamozás végett be kell nyújtani a Külügyminisztériumhoz, és csak ezután lehet a helyi vagy a megyei tanács napirendjére tűzni elfogadás végett (elôzetes ellenôrzés). A láttamozást a kérvény megérkezése utáni maximum 30 napon belül ki kell bocsátani. Ellenkezô esetben úgy tekintik, hogy nincsenek ellenvetések, és az illetô tervezetet a helyi vagy a megyei tanács elfogadhatja.

Az egyetlen vitatható pont a külügyminisztériumi láttamozás jogi értéke. Véleményünk szerint a láttamozás a határmenti együttműködési egyezmény elfogadási eljárásának kötelezô eleme, amely azonban nem köti a helyi vagy a megyei tanácsot. A minisztérium, a központ a láttamozás során javasolhatja, hogy ne kössék meg az egyezményt, illetve más formában kössék meg, de ez nem kötelezi az önkormányzatot. A prefektus (illetve rajta keresztül a Kormány) törvénysértés esetén megtámadhatja a határozatot, de idôszerűségi vagy célszerűségi kifogással nem élhet. Viszont a láttamozás elmulasztása törvénysértésnek minôsül, és a határmenti együttműködést jóváhagyó határozatot a közigazgatási bíráskodás során megsemmisíthetik.

A létezô jogi kereteket további tartalommal kell feltölteni.

Egyszóval: a határmenti együttműködéseknek nemcsak gazdaságfejlesztési okai vannak (bár talán ezek az elsôdlegesek), hanem a különbözô közösségek közötti megismerés, a "megbékélés", egy nagyobb térbe történô integrálódás. A határmenti régiók betölthetnek közvetítô szerepet is. Eurorégióink, határmenti együttműködéseink Magyarország EU-s csatlakozásával felértékelôdnek.

A regionális fejlesztés sokat tud tenni a gazdaság fellendítése érdekében. Ez egy lehetôség, amelyet az Európai Unióba való integráció szükségessé is tesz. Világos , hogy napjainkban ez a rendszer még nem működik megfelelôképpen. A kérdés, amelyet meg kell válaszolni a romániai regionális politika reformjához, az, hogy elégséges-e a jelenlegi intézmények átalakítása, avagy alapvetôen rossz a jelenlegi intézményrendszer, és új, más típusú intézményekre van szükség. Több megoldás képzelhetô el, ezek közül kettôt vázolunk:

Megoldási lehetôségek:

- "A" forgatókönyv: a már létezô regionális intézményrendszer fenntartása, de a hatáskörök ténylegessé tételével és a rendelkezésre álló források bôvítésével. A forrásnövelés akár a törvény módosítása nélkül is végrehajtható, és máris egy hatékonyabb regionális fejlesztési rendszerünk lesz. A regionális fejlesztés jelentôségét és hatékonyságát a törvény apró módosításaival tovább lehet növelni anélkül, hogy a jelenlegi rendszert alapjaiban kellene átalakítani. A régiók határait a törvény módosítása nélkül is át lehet alakítani, tehát inkább politikai egyeztetések szükségesek, mint jogi megoldás. A regionális fejlesztés központi intézményrendszerét mindenképpen újra kell gondolni.

- "B" forgatókönyv: a fennálló régiók vagy újonnan létrehozott régiók területi-közigazgatási egységgé való alakítása. Ezzel a régió közjogi jogi személlyé, vagyis területi-közigazgatási egységgé válna, megszűnne a területi-közigazgatási és a regionális fejlesztési alrendszerek elkülönülése, az elôbbi "elnyelné" az utóbbit. Ehhez alkotmánymódosítás szükséges.

Mindkét megoldás megegyezik az európai gyakorlattal. A "B" megoldás alapvetô problémája, hogy egy újabb közigazgatási szintet hoz létre, ez pedig jelentôs költségeket feltételez, és - amitôl félünk, - hogy egy regionális bürokrácia létrejöttét eredményezi. Magyar szempontból, ha a területi-közigazgatási egység régiót a jelenlegi 8 régiós rendszerre építik rá, annak a politikai hatalomnak az elvesztését is jelentené, amely egyes megyék szintjén most létezik. Kérdéses lenne a megye sorsa is ebben az esetben (szükséges-e egy nem túl nagy méretű országban négy közigazgatási szint léte?).

Jelen pillanatban az "A" megoldás tűnik inkább kivitelezhetônek.. A kormányzati megnyilvánulások alapján sem lehet tudni, hogyan is alakul a regionális politika jövôje, nincs kidolgozva világos reform a regionális politika jövôjérôl.

Több tudományos kutatás szükséges, amelyre alapozni lehet a regionális politika reformját. A decentralizáció továbbvitele érdekében és a politikai intézményi hatékonyság növeléséért ezeket a kutatásokat el kell végezni. Szilárd alapjai kell legyenek a regionális fejlesztés reformjának, mert ha nem, ugyanaz fog elôfordulni, mint Románia gazdasági-társadalmi létezésének annyi területén: kapkodás, megalapozatlan reform, tűzoltás jelleggel beavatkozás beavatkozást követ, egyszóval a rendkívül káros és végre meghaladni kívánt instabilitás.

A romániai magyarság gondjainak jelentôs része gazdasági és szociális jellegű, és ezeknek orvoslásában egy gazdaságfejlesztési régió sokat tehet. Ugyanakkor a gazdaságfejlesztési régiók létrejötte hozzájárulhat a román politikai kultúra megváltoztatásához, az eltúlzott és helytelenül (a centralizáció és központi ellenôrzés szinonimájaként) értelmezett egységállam-eszme meghaladásához.

Idôvel a gazdaságfejlesztési régiók területi-közigazgatási jelleget is kaphatnak (ha ez nem újabb bürokratikus igazgatási szint bevezetését jelenti), és ilyen keretek között a Székelyföld sajátos jogállást is nyerhet.

Jelenleg viszont valós gazdaságfejlesztési régiók kialakítását kell követni, a gazdasági és történelmi erôvonalakat is figyelembe véve. Hangsúlyt kell fektetni a határmenti együttműködések elôsegítésére, valamint az ezekbôl adódó lehetôségek kihasználására, tekintettel arra, hogy Magyarország hamarosan EU-s tag lesz, és akkor Románia közvetlenül érintkezik majd az Uniós térséggel.

A következôkben, pontszerűen, azokat az alapelveket foglaljuk össze, amelyre építeni kell a regionális politika reformját:

- a regionális fejlesztés központi intézményrendszerének újraszervezése a hatékonyság és átláthatóság alapján;

- regionális fejlesztési programok kiemelt támogatása;

- a megye megtartása és megerôsítése: a középszintű döntési központokat nem kell eltávolítani a községektôl és városoktól;

- a regionalizáció ne centralizációt jelentsen, hanem a központi gazdaságfejlesztési kormányzati hatáskörök decentralizációját. A regionalizáció burkolt centralizmust is jelenthet, ha az alsóbb szinteket "megilletô" hatásköröket visznek regionális szintre. Ezért a regionális hatásköröket a központi szakigazgatástól kell elvonni.

A regionális intézményeknek alulról felfele kell építkezniük (ezzel összeegyeztethetetlenek a nemrég javasolt, kormányhatározattal kinevezett regionális kormányzói tisztségek, amelyet a közigazgatási miniszter javasolt és a miniszterelnök pár napra rá megtagadott). Egy ilyen "regionális prefektus", még akkor is, ha hatásköre kizárólag gazdasági jellegű és Európai Uniós programok pénzügyeinek az ellenôrzésére terjed ki, elfogadhatatlan.

A tanulmány során láthattuk, hogy nincs olyan Uniós szabályozás, amely azt szabja meg, hogy egy ország régiójának határai hol húzódjanak, vagy egy ország hogyan és mely területeit fejlessze. A nemzeti megoldások elemzése során kitűnt, hogy nem lehet és nem szabad eltekinteni egy ország közigazgatásának vizsgálatakor, új közigazgatási egységek létrehozatalakor az adott ország történelmi hagyományainak figyelembevételétôl. Az is világossá vált, hogy a legfôbb kérdés, amely mindig elôttünk kell legyen, amikor Romániában régiókról és ezek státusáról beszélünk: milyen cél megvalósítását kell ezek szolgálják? Láthattuk, hogy a határmenti együttműködések fontossága Magyarország EU-s tagságával megnô. Egyértelművé vált az is, hogy további kutatások nélkül (gazdasági, történelmi, szociológiai stb.) nem lehet megalapozottan megváltoztatni a régiófejlesztési politikát, a régiók összetételét. Az is világossá vált, hogy szükséges ezekben a kérdésekben egy szakmai, majd politikai vitát folytatni. A központi kormányzat mindenekelôtt ki kell dolgozza világos regionális politikáját, mert ellentmondások és bizonytalanságok sorozatára nem lehet a fejlesztést alapozni.