Magyar kisebbség

Nagy Lajos

A kisebbségek alkotmányjogi helyzete
Nagyromániában^*

(Fejezetek)

A gyulafehérvári határozatok²⁷

1918 ôszén nyilvánvalóvá lett, hogy az osztrák-magyar monarchia elveszítette a rákényszerített háborút és nemzetiségei siettek ennek következményét a maguk számára hasznosítani. A magyarországi románság 1918. dec. 1-én Gyulafehérvárra nemzetgyûlést hívott össze, ahol a képviseletében megjelent személyek kimondták a románságnak és a románok által lakott területeknek az anyaországgal való egyesülését és kinyilatkoztatták azokat az elveket, amelyeket az új román állam megszervezésénél alapvetôknek tartanak.²⁸

Az elsô világháború befejeztével Wilson elnök vállalkozott arra, hogy Európa újjárendezésének elvi alapot adjon. Ennek az újjárendezésnek eszmei alapja a nemzetiségi elv, amelyet az egyes nemzetek az önrendelkezési jognak mint alanyi jognak gyakorlásával juttatnak érvényre.

A román jogi irodalom szerint a gyulafehérvári határozatok a román nép önrendelkezési jogában gyökereznek s a románság ezzel a határozatával tulajdonképpen lehetôséget adott arra, hogy a békekonferencia a nemzetiségi elvet a gyakorlatban is érvényesíthesse.²⁹

1. A gyulafehérvári nagygyûlés a határozatok megvalósítására egy nagytanácsot (Marele Sfat National) választott, amely 1918. dec. 2-án egy 15 tagból álló bizottságra ruházta át összes jogait. Ez a bizottság (elôbb Consiliu Diriguitor, majd késôbb Consiliu Dirigent) lett képviselôje a magyarországi románságnak, amelynek nevében gyakorolta nemcsak a kormányzást, hanem a törvényhozói és végrehajtói hatalmat is.³⁰

2. A román királyság a gyulafehérvári határozatokat szöveg szerint nem iktatta törvénybe. A nagygyûlést követôleg egy bizottság bemutatta Ferdinánd királynak a gyulafehérvári határozatokat, aki erre egy rendelettörvénnyel elrendelte, hogy a gyulafehérvári nagygyûlés határozatában foglalt területek a román királysággal örökre egyesüljenek. A rendelettörvény bevezetô részében, továbbá a rendelettörvény indoklásának tekintendô minisztertanácsi naplóban - amelyet Bratianu Ionel akkori miniszterelnök írt alá - hivatkozás történik ugyan a gyulafehérvári határozatokra, a rendelettörvény szövege azonban kizárólag a területek egyesülésére vonatkozó részt tartalmazza.³¹

Amint azután a régi királyság törvényhozása összeült, ezt a rendelettörvényt teljes egészében becikkelyezte.³²

3. Az egyesülésre vonatkozó határozat becikkelyezésével egyidejûleg a régi királyság egy másik rendelettörvénnyel szabályozta Erdély közjogi helyzetét és a közhivatalok vezetésével a kormányzótanácsot bízta meg, kivéve a külügyi, hadügyi, közlekedésügyi, (vasút, posta, távirat, távbeszélô), vámügyi, állambiztonságügyi hivatalokat, valamint a belsô állami kölcsönre vonatkozó ügyeket, amelyek a központi kormány hatáskörébe mennek át.³³ Erdélynek és a kelet-magyarországi részeknek ez a quasi-önkormányzati állapota 1920. április 4-ig tartott.³⁴ Ezt a jogi helyzetet megszüntetô rendelettörvény - utólag - már elismeri a kormányzótanács törvényhozási jogát is.³⁵

Ma már megállapítható, hogy a gyulafehérvári határozatokat az erdélyi románság vezetôi a román királyság kormányának utasítására hozták,³⁶ s az távolról sem jelenti még az erdélyi románság részérôl sem az önrendelkezési jog befolyásmentes gyakorlását. A gyulafehérvári határozatok jogi minôségével alább fogok foglalkozni.³⁷ Ehelyütt szükséges azonban megjegyezni azt, hogy ez a jogi minôség Nagyrománia egész fennállása alatt nem annyira jogi, mint inkább politikai természetû vita tárgya volt, amelynek során a mindenkori kormányzat sohasem kísérelte meg a belsô törvényhozás útján a határozatok hatályosságát biztosítani - még a határozatokat magáénak valló román nemzeti párt sem -, a külföld felé azonban a határozatok mindig mint a román népnek a kisebbségekkel szemben tanúsított megértô magatartásának legfôbb bizonyítékai szerepeltek.³⁸

Az 1923-i alkotmány

Amint a belsô helyzet kissé rendezôdött, új alkotmányt kellett adni Nagyromániának, annál is inkább, mivel az 1866-i alkotmány számos rendelkezését - amint láttuk - szükségintézkedésekkel, rendeleti úton módosították, e módosítások azonban a tételes alkotmányjog szabályai szerint érvénytelenek voltak. A komoly román közvélemény belátta azt, hogy az 1866-i alkotmánynak súlyos hibái voltak, amelyekbôl okulni kell az új alkotmány szerkesztésénél, emellett azonban különös figyelemmel kell lenni arra is, hogy Nagyrománia helyzete egészen más, mint azé a Romániáé volt, amely - minden kritika nélkül - magáévá tette egy idegen állam alkotmányát, annak ellenére, hogy a két állam belsô adottságai szinte homlokegyenesen ellentétesek voltak.

Az új alkotmány elôkészítésével kapcsolatban alapos tudományos munka indult meg, amelynek az volt a célja, hogy a modern társadalomtudomány eredményeit a megalkotandó új alkotmány számára hasznosítsa. A Román Társadalomtudományi Intézet elôadássorozatot rendezett az új alkotmány kérdéseirôl, s az elôadásokat gyûjteményes munkában ki is adta.⁵² "Ha azt akarjuk - írja GUSTI professzor, az Intézet igazgatója s a munka szerkesztôje -, hogy a jövô alkotmánya ne maradjon csupán egy darabocska papír, ami egyes alkotmányokkal nagyon sokszor megtörténik és a mi 1866-os alkotmányunkkal is megtörtént ... az új alkotmányban benne kell hogy legyenek az egyén és a társadalom jogainak és kötelességeinek teljes összhangja mellett a nemzetnek a kultúrával szemben fennálló jogai és kötelességei is."⁵³

BOILA Romulus szerint a gyulafehérvári határozatokban lefektetett elveket kell az új alkotmány alaptételeivé tenni. "Ezeknek az elveknek ellenére történô bármilyen törekvésnek - mondja - nincsen tartósságra lehetôsége. Nemcsak, hogy nem segít hozzá minket jó és hasznos új alkotmányhoz, hanem a válságok idôszakát vezeti be és az államélet további hamisítását fogja folytatni."⁵⁴ Ez a két vélemény egyben kritikája is az 1866-i alkotmánynak.

BRATIANU Vintila elôadása azonban már mutatja, hogy milyen lesz az új alkotmány, ha azt egymagában a liberális párt fogja megcsinálni. "Ezért az elsô elv, amelynek a jövô alkotmányt át kell hatnia, az, hogy az ôrizze meg a Román Állam egységes nemzeti jellegét. Annyival inkább szükséges ezt a pontot megvilágítani, mert a kisebbségi szerzôdéssel megpróbálták ezt a jelleget meggyengíteni és fogadalmakkal - amelyeket szerencsére nem teljesítettek - azt akarták, hogy Nagyromániából egy új és szerencsétlen Ausztria-Magyarországot csináljanak."⁵⁵

Az 1923-i alkotmány nem a tételes alkotmányjog szabályai szerint jött létre. A hatályban levô 1866-i alkotmány meghatározza ugyan az alkotmány módosításának feltételeit, ennek ellenére azonban a törvényhozás anélkül ült össze és járt el az új alkotmány meghozatalában, hogy ezeket az alakiságokat betartotta volna.⁵⁶ Az összehívott és túlnyomó részben liberális párti törvényhozókból álló nemzetgyûlés az alkotmányt aránylag rövid idô alatt, egyáltalában nem ünnepélyes keretek között, hanem az ország elégedetlen hangulatának nyíltan kifejezést adó ellenzéki pártoknak a nemzetgyûlésbôl történt kivonulása után, ezek részvétele nélkül tárgyalta le.

1. Az alkotmánytörvény szenátusi tárgyalásán a nemzeti párt és a román parasztpárt nevében COSTACHESCU késôbbi miniszter, a képviselôházban pedig MANIU GYULA, az erdélyi kormányzótanács volt elnöke, késôbbi miniszterelnök azonos szövegû nyilatkozatot olvastak fel, amely szerint a pártok nem ismerik el a törvényhozó testületek nemzetképviseleti és törvényhozói jogát, annyival kevésbé ismerik el annak alkotmányozói jogát. A pártok utoljára hívják fel a minden alkotmányos hatalom nélküli, csupán a tényleges hatalomra támaszkodó liberális pártot a történelmi felelôsségre. Az egyesülési határozatokból kifolyólag a kormány és a korona nemcsak erkölcsileg vannak elkötelezve az újonnan egyesült tartományokkal szemben, hanem ezek a határozatok képezik a jogi kapcsot is egyrészt a régi királyság, másrészt e tartományok között, ezektôl a kormány nem térhet el a jognak kiáltó sérelme nélkül. A törvényhozó testület, amely csupán államcsínynek, csalásoknak és erôszakoskodásoknak eredményeképpen létesült, amelyeket az országvezetésre nem jogosított kormány követett el, nem lehet Nagyrománia alkotmányos és törvényes rendjének forrása. A nemzeti párt és a parasztpárt törvényhozói a további tárgyalásokon nem vesznek részt, mert az új alkotmány csak álarca a párt-despotizmusnak, a megszavazott alkotmányt elôre is jogilag semmisnek jelentik ki, és azt alkotmányos és törvényes államélet alapjául nem ismerik el. A nyilatkozat végén mélységes aggodalmukat fejezik ki e pártok amiatt, hogy az ország alkotmány nélkül már eddig is az önkénynek és a romlásnak volt kitéve, és az egyesült pártok nevében arra kérik a királyt, hogy vessen véget ennek az állapotnak, amely alkalmas arra, hogy a korona tekintélyét megrontsa és az ország helyreállítását lehetetlenné tegye.⁵⁷

2. Az erdélyi románság nevében külön nyilatkoztak ugyanezen az ülésen a képviselôházban POPOVICI MIHAIL, késôbbi miniszter, a szenátusban pedig - vele teljesen azonos szöveggel - MICSA Liviu. Elôször szószerint felolvassák a gyulafehérvári határozatokat, majd egészen kemény szavakkal jellemzik a kormány választási eljárását. ("rablás" ... "felháborító urnalopások" ... "államcsíny"...). A törvényhozó testületek alkotmányozó jogát nem ismerik el. "Erdély, Bánát, Körösvidék és Máramaros népe, amelyet kihasznált és megcsúfolt éppen az, akibe rabságának ideje alatt egy szebb jövô reménységét helyezte, mély lelki fájdalommal látja, hogy széles látókörû és nyíltszívû testvér helyett az ország élén csak egy kasztot lát..." Meg vannak gyôzôdve azonban arról, hogy az erdélyi románság, miként ellenállott a turániak évszázados elnyomásának, szét fogja szakítani az oligarchák hálóját.⁵⁸

Egészen forradalmi hangot ütöttek meg a besszarábiaiak nevében HALIPPA Pantelimon a képviselôházban és RUSSU Ioan a szenátusban, azonos szövegû nyilatkozataikban. Az egyesülés utáni öt évben - mondják - Besszarábia olyan állapotban él, amihez hasonlót csak legsötétebb afrikai gyarmatokban lehet látni: törvény, jog és minden védelem nélkül, még a legelemibb emberi jogok tekintetében is teljesen kitéve egy mindenható és felelôtlen közigazgatásnak. Ez ellen senki sem emelheti fel a szavát, a helyi sajtó meg van láncolva, a régi királyság sajtótermékei pedig nem mehetnek át a Prut folyón, az újból megátkozott határon. A rendôrcsizma elnyomja a szellemi életet. Az új alkotmánytervezet csak törvényes alapot akar adni az önkényuralomnak és annak az elnyomásnak, amely már-már megfojtja a tartományt. A román Besszarábia bizonyos tekintetben még olyan jogi helyzetben sem lesz, mint amilyenben volt a cári Oroszországban. A népképviseletet meg lehet fenyegetni a szuronyok erejével, az egyetlennel, amire a kormány támaszkodhatik, sôt el is lehet pusztítani, de nem lehet elpusztítani egy három milliós népet, amely a cárizmus vasigáját is le tudta rázni.⁵⁹

3. A Magyar Párt hasonlóképpen nem ismerte el a törvényhozó testületek alkotmányozási és törvényhozási jogát és a további tárgyalásokban nem vett részt.⁶⁰ A németség nevében ROTH Otto Hans tiltakozott az alkotmányjavaslat ellen.

A hatalma teljében levô liberális párt azonban a parlamenti szépséghibák ellenére is megszavaztatta az alkotmányt, a király szentesítette és kihirdette azt.⁶¹

Az új alkotmány tervezetét DISSESCU szenátor, egyetemi tanár, neves román közjogász készítette, s az lényegében azonos az 1866-i alkotmánnyal. Hogy mennyire nem volt alapos munka, azt legjobban az mutatja, hogy az állami szuverenitásra annyira kényes Nagyrománia éppen azokat a szakaszokat hagyta benne változatlanul, amelyeket a belga alkotmányból annak idején éppen azért lehetett csak változtatásokkal átvenni, mert az akkori román fejedelemség török fennhatóság alatt állott. Így pl. a király esküjére vonatkozó szöveget ... "de maintenir l'indépendance nationale ...", annak idején a nemzeti függetlenség helyett "a nemzeti jogok fenntartására" ("mentine drepturile lui nationale") kellett módosítani (1866-i alkotmány 87. par. III. bek.), ez a szöveg változatlanul ment át az új alkotmányba. (1923-i alkotm. 82. par. II. bek.). A királynak a nemzetközi szerzôdések megkötésére vonatkozó jogait annak idején a török szuverenitás miatt a hajózási és kereskedelmi és más hasonló szerzôdésekre kellett korlátozni (1866-i alkotm. 93. par. utolsó bek.), ez is változatlanul ment át az új alkotmányba (1923-i alkotm. 88. par. utolsó bek.).⁶²

Az 1938-i alkotmány

I. Az 1937. december 20-22-i választás után, amelybôl nem került ki kormányképes párt, mert - elôször Nagyrománia történelmében - a választást levezetô, a liberális párt nem tudta elnyerni a szavazatok 40%-át, a király elôbb a GOGA Octavian által alakított, kimondottan nacionalista irányú kormánnyal kísérletezett, majd - minthogy ez a kísérlet sikertelen maradt - minden hatalmat magához véve, az államelmélette egészen új elvek szerint rendezte be és királyi parancsuralmat létesített.⁶³

Az új helyzet új alkotmányt kívánt meg, és minthogy a hatályban levé alkotmány szabályai szerinti alkotmánymódosítást lehetetlen volt végrehajtani,⁶⁴ újból - ezúttal harmadszor is Nagyrománia alkotmány-történelmében - a kormányzat hatalmi eszközhöz fordult és népszavazással hozta meg az új alkotmányt.

Az 1938. február 20-i 42. sz. Hiv. Lapban megjelent 901. sz. királyi rendelet elrendeli, hogy az új alkotmány tervezete felett népszavazás döntsön. Az egyidejûleg közzétett 902. sz. királyi rendelet a népszavazás eredményének megállapítására bizottságot küld ki, amelynek elnöke GANE Nicolae, a törvényhozó tanács elnöke, tagjai pedig Badescu-Rosiori, Banescu, Drîmba és Gheorghian semmítôszéki bírák voltak. A bizottság 1938. február 25. és 26. napjain megállapította, hogy a népszavazás alkalmával leadtak összesen 4303064 szavazatot, ebbôl az alkotmányt elfogadta 4297581, ellene szavazott 5483. Az így elfogadott alkotmányt a király szentesítette és az 1938. február 27-i 48. sz. Hiv. Lapban közzétette.⁶⁵ A népszavazás alkotmányellenes⁶⁶ eredménye a megfélemlített közhangulat véleménynyilvánítása volt.⁶⁷

Az új alkotmánytervezet elôkészítésében MICESCU Istrate, egyetemi tanár, késôbbi miniszternek volt jelentôsebb szerepe,⁶⁸ és azt sokan II. Károly király személyes mûvének tartják.⁶⁹ Az alkotmány leglényegesebb újítása annak kifejezett megállapítása, hogy a román nemzetnek az ország többi lakóival szemben elsôbbségi jogai vannak.

1. A jogi irodalom egybehangzóan döntô fontosságúnak tartja az alkotmánynak ezt az újítását.⁷⁰ Az új alkotmánynak ünnepélyes kihirdetésekor CRISTEA Miron, Románia pátriárkája és akkori miniszterelnöke a királyhoz intézett üdvözlô beszédét a következôkkel fejezte be: "Te pedig, román nemzet, a legkisebbtôl a legnagyobbig, vezetôiddel együtt, fel az építô munkára, hogy a faji és etnikai Románia fiait az atyai örökség folytán ôket megilletô természetes jogaikba visszahelyezzük."⁷¹

2. Az új alkotmány egyébként gyökeresen megváltoztatja az államélet rendjét. Az új intézkedések elsôsorban a királyi jogkör kibôvítésére vonatkoznak, s a királyi hatalomnak az államélet minden vonatkozásában döntô szerepet biztosítanak.⁷²

A trónöröklés kérdésében általában hatályban maradtak az elôzô alkotmány rendelkezései. A törvényhozói hatalommal kapcsolatos intézkedések közül fontos újítás, hogy a törvényhozói hatalmat a király gyakorolja a nemzetképviselet útján. A király törvényerejû rendeleteket is hozhat. Ezeket a nemzetképviselet utólag hagyja jóvá.⁷³

Az alkotmány kiszélesíti a királyi jogkört azzal is, hogy a háború megizenésének, illetve a béke megkötésének jogát a király kizárólagos hatáskörébe utalja,⁷⁴ továbbá, hogy a nemzetközi szerzôdések megkötésénél a király hatáskörét kiterjeszti a politikai szerzôdésekre is, és pedig oly módon, hogy ezek érvényességéhez nem kívánja meg a parlament ratifikálását.⁷⁵

Az alkotmány általában a végrehajtói hatalom jogkörét tágítja. Fontos újítása ezzel kapcsolatban az, hogy a miniszterek politikai felelôsséggel csak a királynak tartoznak.⁷⁶

Az alkotmány a nemzetképviseletet rendi alapon teljesen újjászervezi.⁷⁷ Kisebbségjogi szempontból jelentôsége van még annak, hogy a vármegyei és községi intézmények szervezetével kapcsolatban nem rendelkezik - az elôzôhöz hasonlóan - arról, hogy a közigazgatási szervezet alapelve a decentralizáció lesz.⁷⁸ Ugyancsak kimaradt az alkotmányból a régi alkotmánynak a helyi közigazgatási intézmények (vármegye, község) vezetôségének választására vonatkozó rendelkezése, ami a közigazgatási önkormányzatot volt hivatva biztosítani.⁷⁹

II. A román elem elsôbbségének tételes alkotmányjogi kifejezése azonban távolról sem azt célozza, amit az egykorú irodalom - beleértve a jogi irodalmat is - az irányított sajtó és a cenzúra segítségével kifejezni törekedett. A kisebbségek jogállása 1938-ban, ellentétben a hatályos, régi alkotmánytörvény liberális szövegével, amúgy is annyira korlátozott volt, hogy az új alkotmány legfennebb csak a tényleges helyzetet törvényesítette. A való cél a román elem elsôbbségének hangoztatásával az alkotmányban törvényesített királyi parancsuralomnak elfogadtatása és népszerûsítése volt. Erre a célra a türelmetlen román közvélemény elôtti hangulatkeltésre kiválóan alkalmas volt az a beállítás, hogy a nem román elemek az államélet vezetésében túlsúlyra jutottak, szükséges tehát, hogy az alkotmány ennek az állapotnak véget vessen és a román elemek elsôbbségét biztosítsa.

III. Az 1938-i alkotmány, illetve az alkotmány hatálya alatt hozott közönséges jogalkotás belsô értékére vonatkozóan szükséges még az alábbiakra röviden rámutatnom. Az új alkotmány az államélet gyökeres átszervezését kívánta meg minden vonalon, és ennek megvalósítása elsôsorban hatalmas törvényhozói munkát igényelt. Ezt a munkát a királyi parancsuralom szervei végezték el, minthogy a parlamentarizmus megszûnt Nagyromániában. Az átszervezô törvényhozói munka világosan mutatja azt, hogy a belsô állami rend milyen kevéssé volt szilárd, mert annak megerôsítésére jogállamban teljesen ismeretlen eszközökhöz voltak kénytelenek folyamodni. Ez a törvényhozás fejezi ki a legvilágosabban az alkotmány belsô értékét.

1. A törvényhozói munkának kettôs feladata volt. Elsôsorban ugyanis biztosítani kellett az új rend fennállását, másrészt pedig a tételes törvényt összhangba kellett hozni az alkotmánnyal. Ennek a hatalmas jogalkotói munkának nagy részét rendeleti úton hozta az államvezetés, de az akkori nemzetképviselet útján hozott intézkedések is a jogi helyzet szerint is a központi akaratot jelentették, mert - amint láttuk - a törvényhozói hatalmat a király gyakorolja a nemzetképviselet útján.⁸⁰

2. Az új rend biztosítására vonatkozó intézkedések közül idôrendben a legelsô az 1938. febr. 11-i 34. sz. Hiv. Lapban megjelent s az ostromállapotot elrendelô törvény (lege pentru starea de asediu), amely az egész ország területére ostromállapotot ír elô, minden, az állambiztonságot és a közrend fenntartását illetô hatalmat a katonaság kezeibe ad, ugyancsak a katonai hatóságok kezébe adja egyes bûncselekmények tekintetében a bíráskodást, a házkutatási jogot, cenzúrát, gyülekezési és egyesülési jog korlátozását. Ez a rendelkezés a királyi parancsuralom bevezetô intézkedése volt.⁸¹

Az új rend biztosítása rendkívüli intézkedéseket kívánt meg a bírósági szervezet terén is a bírói függetlenség teljes megszüntetésére és a bírói hatalomnak a végrehajtói hatalom szolgálatába való állítására. Az 1938. március 4-i 52. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény (decret de lege pentru suspendarea inamovibilitatii sau stabilitatii functionarilor publici) a bírák elmozdíthatatlanságát és az összes állami tisztviselôk végleges minôségét megszüntette.⁸² Az 1938. április 15-i 88. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami rend megvédésérôl szóló rendelettörvény (decret lege pentru apararea ordinei în Stat) elrendeli, hogy az összes, az állami rend megvédésérôl szóló törvénybe, valamint a II. Károly büntetô törvénykönyvnek az állami és társadalmi rendet biztosító rendelkezéseibe ütközô cselekmények tárgyában hozott összes bírói ítéleteket és megszüntetô határozatokat a bíróságoknak fel kell terjeszteniük az igazságügy-minisztériumba. Az igazságügy-miniszter vizsgálatot rendelhet el annak megállapítása végett, hogy a bíróság az ítéletet nem hozta-e rosszhiszemûen vagy a ténykörülmények nyilvánvalóan hibás mérlegelésével, s amennyiben ilyen eseteket állapít meg, jogában áll a bíróság tagjait fegyelmileg megbüntetni.⁸³

Ugyanezeket a rendelkezéseket vette át az 1938. aug. 22-i 193. sz. Hiv. Lapban megjelent s a bíróság szervezetérôl szóló rendelettörvény (decret lege pentru organizarea judecatoreasca) azzal a kiegészítéssel, hogy a bíró fegyelmi eljárás nélkül megbüntethetô. ⁸⁴ Ezt a törvényszakaszt még továbbmenôleg egészítik ki az 1939. jan. 21-i 18. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény intézkedései, amelyek szerint ugyanilyen módon vonható felelôsségre és büntethetô meg az a bíró, aki az állami rend és biztonság végett tett kormányintézkedés folytán elbocsátott köz- vagy magánalkalmazottat az állásába visszahelyezi vagy részére kártérítést ítél meg.⁸⁵ Ezeknek az államrend hatályosabb védelmét szolgáló intézkedéseknek kisebbségjogi szempontból azért van jelentôségük - amint arra más helyt is rámutatok -, mert e rendelkezéseket természetszerûleg elsôsorban a kisebbségekkel szemben alkalmazták, akikben mindig az államkereteket szétbontó törekvést vélte az államvezetés felfedezni. Az új rend a politikai életet is teljesen újjászervezte, és azt az új alkotmányban lefektetett és a román elem elsôbbségét biztosító rendelkezéseknek szolgálatába állította. Az 1938. március 31-i 75. sz. Hiv. Lapban megjelent rendelettörvény feloszlatta az összes politikai pártokat, és ezzel a kisebbségeket egyetlen képviseleti szervüktôl megfosztotta. Az állam egyetlen politikai pártjának szervezésére vonatkozó törvényhozói intézkedések a kisebbségek bármilyen politikai jellegû megnyilatkozását lehetetlenné tették.⁸⁶ E rendelkezések ugyanis a nemzeti kisebbségek létezését egyszerûen megtagadták és kifejezetten a román nemzet céljait szolgáló politikai szervezkedésen felül más szervezkedési lehetôséget számukra nem biztosítottak.

3. Az 1923-i alkotmány szerint halálbüntetés csak háború esetén és csak a hadbíróság által alkalmazható.⁸⁷

Román részrôl a halálbüntetésnek a polgári bíróságok által alkalmazható büntetések közül való törlését mindig a demokrácia egyik nagy vívmányának szokták feltüntetni. Az 1938-i alkotmány hasonlóképpen csak háború esetére és csak a hadbíróság által alkalmazható büntetésnek mondja ki a halálbüntetést, ugyanezen paragrafus második bekezdése azonban felhatalmazza a minisztertanácsot arra, hogy egyes bûncselekmények tekintetében a halálbüntetést szükség esetén életbe léptethesse.⁸⁸ A minisztertanács élt is ezzel a felhatalmazással és az 1938. május 24-i 117. bis sz. Hiv. Lapban megjelent minisztertanácsi jegyzôkönyvvel életbe léptette a halálbüntetést az uralkodó és a királyi család tagjai, az idegen államfôk és magasrangú hivatalnokok elleni merényletek, végül az állami méltóságok viselôi ellen hivataluk gyakorlásával kapcsolatos indokból történt merényletek, rablógyilkosság és politikai gyilkosságok elkövetôi ellen.⁸⁹

4. A közigazgatási önkormányzatokat az 1938. jan. 6-i 5. sz. Hiv. Lapban megjelent 9. sz. királyi rendelet már korábban feloszlatta.⁹⁰

5. Az új rend biztosítása mellett a tételes törvényeknek az új alkotmánnyal való összhangba hozása is óriási jogalkotói munkát igényelt. E munka ütemének jellemzéséül elég annyit felhozni, hogy 1938-ban 846 törvényt és rendelettörvényt, továbbá 118 végrehajtási utasítást,⁹¹ 1939-ben pedig 879 törvényt és rendelettörvényt, továbbá 81 végrehajtási utasítást hoztak.⁹²

Nagyrománia mindenkori államvezetése következetesen kitért az elôl, hogy a kisebbségi kérdést egységesen, törvényileg rendezze. Ennek hivatalos megokolása az volt, hogy a tételes törvény egyébként is biztosítja a kisebbségek számára mindazokat a jogokat, amelyek ôket megilletik és így tulajdonképpen nincs is kisebbségi állampolgár.

* Nagy Lajos: A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában. Kolozsvár 1944. Minerva Irodalmi és Mûintézet Rt.

Jegyzetek

^{27 A gyulafehérvári határozatok alaptörvény
jellege és általában jogforrási minôsége sokat
vitatott kérdés. Mindezekkel a kisebbségek tételes jogának kútfôivel
kapcsolatban bôvebben foglalkozom (ld. alább 44. skk.) Minthogy ezek
szerint a gyulafehérvári határozatok egyes részei kétségtelenül
érvényességi jogforrást képeznek, a határozatok
létrejöttének rövid ismertetésére ehelyütt ki kellett térnem.
^{28 A gyulafehérvári határozatok magyar szövegét közli
a MK I-1922., 218. skk., továbbá Mikó Imre: Huszonkét év. Budapest,
1941., 265. skk. Eredeti szövegét az I. sz. mellékletben közlöm.
^{29 Vö. Sofronie, George: La position internationale
de la Roumanie. Bucarest, 1938. 50-51.}}30 Vö.Boila, Romul,
Consiliul Dirigent, Transilvania, Banatul, Crisana si Maramuresul,
Bucuresti, 1929., I.89.skk "... transmitându-si (ti. a Nagytanács)
mandatele asupra acestui Comitet. Comitetul astfel instituit a primit
numirea de Consiliul Dirigent al Transilvaniei, Banatului si Ţinuturilor
românesti din Ungaria si a fost învestit cu adevarate puteri de guvernare,
legislative si executive, devenind organul singur îndreptatit de a
reprezenta Natiunea româna."
^{31 Az 1918. december 13-i 212. sz. Hiv. Lapban
megjelent, 3631. sz. rendelettörvény. Ennek
bevezetô része: "Luând act de hotarîrea unanima a Adunarii Nationale din
Alba Iulia, Am decretat si decretam: art. I. Ţinuturile cuprinse în
hotarîrea Adunarii Nationale din Alba Iulia de la 18. Noiembrie/1.
Decemvrie 1918 sunt si ramân deapururea unite cu Regatul României." stb.,
stb.

A vonatkozó minisztertanácsi elôterjesztés szerint:
"Delegatia Adunarii Nationale a înfatisat majestatii Voastre actul Unirei,
pe care cerem prin decretul-lege de fata Majestatii Voastre sa-l
întareasca..."^{32 Lege pentru Unirea
Transilvaniei, Banatului, Crisanei, Satmarului si Maramuresului cu
România. Megjelent az 1920. jan. 1-i 206. sz. Hiv. Lapban. Az egyszakaszos
törvény szövege: "Art. unic. Se ratifica, învestindu-se cu putere de lege
decretul lege No. 3631. din 11 Decemvrie 1918, publicat în Monitorul
oficial No. 212. din 13. Decemvrie 1918, privitor la Unirea Transilvaniei,
Banatului, Crisanei, Satmarului si Maramuresului cu vechiul Regat, în
cuprinderea urmatoare: Ferdinand I., prin gratia lui Dumnezeu si vointa nationala la toti de
fata si viitori sanatate, asupra raportului presedintelui consiliului
Nostru de ministri sub. No. 2171. din 1918, luând act de hotarîrea unanima
a adunarii nationale din Alba Iulia, am decretat si decretam..." stb.,
stb.
^{33 Az 1918. dec. 13-i 212 sz. Hiv. Lapban megjelent
3632. sz. rendelettörvény. Ennek I. par.-a kifejezetten a közhivatalok
vezetésével bízza meg a kormányzótanácsot.
"...însarcinam cu conducerea serviciilor publice din tinuturile prevazute
în decretul lege Nr. 3631...")
^{34 Az 1920. április 4-i 4.
sz. Hiv. Lapban megjelent 1462. sz. rendelettörvény. Ez a rendelettörvény
bevezetô részében felhívja a gyulafehérvári határozatok II. pontját
("...Având în vedere art. II. din rezolutia Adunarii Nationale din Alba
Iulia...")
^{35 A kormányzótanács
törvényhozási jogát utólagosan a rendelettörvény I. par.-a ismeri el.
("Atributiunile Consiliului dirigent trec asupra puterilor prevazute la
art. 32. si 35. din Constitutie [32. par.
törvényhozói hatalom gyakorlása, 35. par. a
végrehajtói hatalomnak a király által való gyakorlása], iar acele ale
resorturilor Consiliului dirigent asupra departamentelor corespunzatoare
ale Guvernului Regal.")
^{36 A gyulafehérvári határozatok minden jogi
hatályát a legélesebben a liberális párt és
ennek vezetôje, Bratianu Ionel tagadta és a határozatok meghozataláért
minden felelôsséget az erdélyi nemzeti párt vezetôségére hárított. Ezzel
szemben Stoica Sever okirattal bizonyította be, hogy az erdélyi román
nemzeti párt a gyulafehérvári határozatok meghozatalában és azok
tartalmában mindenben Bratianu utasítása szerint járt
el.

Stoica közli Bratianu Ionelnek 1918. november 5/18-án Mihail
Teodorhoz, az erdélyi román nemzeti párt akkori elnökéhez intézett
levelét, és tételrôl tételre kimutatja, hogy a gyulafehérvári határozatok
ugyanazt tartalmazzák, amit a Bratianu levele.
Bratianu levelének vonatkozó része így hangzik: "Cea mai
sfânta aspiratiune a neamului se îndeplineste... Grabnic acuma este sa
oprim stapânirea încercarilor vrajmase ale ungurilor, ale anarhiei, ale
demagogiei, prin organizatie, prin propaganda, prin forta. Pentru
organizare si propaganda temeiul este firesc: Unirea desavârsita a tuturor
sufletelor si a tuturor tinuturilor... [Stoica
szerint ezt a gyulafehérvári határozatok I.
par.-a tartalmazza] ... libertatea si dreptatea pentru toti, de orice neam
si de orice religie [III. szakasz, 1. és 2. pontok] ... dezvoltare larg
democratica, reforme electorale [III.szakasz, 5. pont] ... conditiuni
de viata pentru
muncitorime, care sa le asigure legitimele lor revendicari si parte de
folosinta la rodul muncii lor [III. szakasz, 6. pont].

Stoica szerint a gyulafehérvári határozatok csak két pontban
térnek el a Bratianu levelétôl. A határozatokban semmiféle említés nincsen
ugyanis az uralkodóházról, holott Bratianu erre is utalt... ("toti în
jurul Regelui, care tine drapelul-simbol al acestei uniri..."), továbbá
Erdély önkormányzatáról. Vö. Stoica, Sever: Alba
Iulia în umbra Trianonului. Cluj 1929. 5. skk.

A kérdéses levél történetéhez tartozik még az is, hogy
Mihail Tivadar és VaidaVoevod Sándor, az
erdélyi románság szamosmegyei szervezetének nevében 1918. ôszén levéllel
fordultak Bratianu Ionelhez és arra kérték, hogy a román hadsereg lépjen
közbe, hogy az Erdélyben megindult mozgalmak román nemzeti jellegét
biztosítsák. Erre a levélre válaszolta Bratianu az elôbbi levelet. Vö.
Georgescu, Ioan, Momente din viata Bisericii Unite în ultimii zece ani,
Transilvania, Banatul, Crisana si Maramuresul, 1918-1928. Bucuresti 1929. II. 784. skk.
Georgescu a levelet fakszimilében is közli, így annak
valódiságához kétség nem fér.

Az, hogy a gyulafehérvári határozatokat az erdélyi románság
az ókirályság egyenes utasítására hozta, egy legújabban közzétett
dokumentumból állapítható meg teljes
bizonyossággal. Dr. Balan Nicolae, akkori szebeni gör. kel. teológiai
tanár, késôbbi érsek 1918. nov. 14-én autón indult Jassyba, ahova nov.
16-án érkezett, hogy a román kormánnyal felvegye az érintkezést. 1918.
nov. 20-án levelet írt
Jassyból Goldis Lászlónak, az erdélyi románság egyik hivatalos
vezetôjének. A levél arra mutat, hogy az összeköttetés Erdély és az
ókirályság között állandó volt.

A levélben Balan értesíti Goldist, hogy Jassyba való
érkezése után felkereste Coanda tábornok, miniszterelnököt, Presan
tábornokot, a politikusok közül a két Bratianut, Iorgát, Cuzát, Misu
Cantacuzinot, továbbá Saint Aulaire-t, Franciaország romániai követét,
végül az angol és az amerikai követet, akiknek átadta az erdélyi románság
nyilatkozatát, amelyben az
ókirálysággal való egyesülésüket kérik. Az összes tárgyalások után Balan a
következô utasításokat adja Goldisnak: A magyar kormánnyal minden
összeköttetést meg kell szakítani, össze kell hívni egy nagygyûlést,
lehetôleg Gyulafehérvárra, ahol ki kell mondani
Erdély feltétel nélküli egyesülését az
ókirálysággal, amely feltétlenül szükséges. A gyûlést legjobb volna nov.
24-én megtartani, mert akkor tartja Bukovina is. Az egyesülési
nyilatkozathoz minél több hozzájárulást kell szerezni az ország minden
részérôl, mert ez megkönnyíti a külképviselet és békekongresszus munkáját
és feleslegessé teszi a népszavazást. A
hadsereg meg fogja szállani Erdélyt, a hadsereg anyagi ellátásához meg
kell szerezni az erdélyi románság segítségét, meg kell velük értetni, hogy a megszállás gyorsabb lesz. A
nyilatkozatnak Ferdinánd király iránti hûségnyilatkozatot is kell
tartalmaznia. Kívánatos volna, hogy az összeköttetést a szászokkal és
svábokkal is vegyék fel, meg kell nekik ígérni
a legszélesebb szabadságjogokat, a
Bratianu-levél értelmében, ha lehetséges, a székelyekkel is kell tárgyalni.
Az egyesülési nyilatkozatot és a hozzájárulásokat több példányban kell
elkészíteni és Balázsfalvára kell küldeni, hogy repülôgéppel Jassyba
lehessen szállítani. További utasítást és egyebet
futár útján fog küldeni. ("...Cumpanind cu
toata seriozitatea ce o comporta chestiunea, explicatiile primite pentru
orientarea Dvs., ma rog sa procedati în chipul urmator: 1. Daca nu ati
facut pâna acum, intrerupeti orice tratative cu guvernul maghiar... 2. În
timpul cel mai scurt posibil, într-o adunare ce se va tinea oriunde, dar
mai bine la Alba-Iulia, si la care sa participe o multime cât mai mare
si reprezentantii consiliilor noastre locale de pretutindeni,
proclamati alipirea neconditionata la România. Proclamatia aceasta e
indispensabila... orice întârziere este enorm pagubitoare intereselor
noastre... Min. Frantei tine plebiscitul de prisos, daca se va face
proclamatia acum, pâna armata României nu a intrat mai adânc în interiorul
tarii... 3. Dupa ce se va face proclamatia Unirii, ... sa se faca si sa
redacteze cât mai multe aderente... Daca veti face proclamatia în chipu
aratat, veti înlesni nu numai actiunea diplomatica pâna la pace si
hotaririle congresului de pace, dara veti arata ca e superflu orice alt
plebiscit... 4. Lipsurile aci sunt foarte mari... mi-a declarat azi
gen. Presan, ca daca populatia rom. ar sari trupelor în ajutor cu
alimente, înaintarea s-ar face cu mult mai repede. Va rog deci sa luati
masuri în directia aceasta... 6. Proclamatia unirii cu România sa se faca
fara nici o rezerva... 7. Ar fi de dorit sa luati contact cu Sasii si
Svabii din Banat, promitându-le drepturi largi conform indicatiilor din
scrisoarea d-lui Bratianu. Daca s-ar putea, stati de vorba si cu Sacuii, care de altcum vor
ajunge cei dintâi sub ocupatie. 8. Proclamatia si aderentia sa se
redacteze în mai multe exemplare, din fiecare trimiteti un exemplar la
Blaj, ca ocazional sa poata fi luate cu aeroplanele la Iasi. Informatii
si altceva veti mai primi si prin un curier trimis de aici. Cu
deosebita stima, ss. Dr. Nicolae Balan.")

A levelet teljes egészében közli Suciu, Coriolan dr., Doua
documente istorice din Noembrie 1918. Trans. LXXIV-1943. 876-880.
Balan érseknek errôl az útjáról adatokat közöl Dancila,
Ioan: Biserica stramoseasca si marea noastra unire. Contributia
Mitropolului Balan la actu unirii. Omagiu I. P. S. S. Nicolae Balan,
Mitropolitul Ardealului, la douazeci de ani de arhipastorie. Sibiu, 1940.,
42-55. c. tanulmánya.^{37 Ld. 44. skk.
38 Vö. pl. Politics an political Parties in
Roumania. London, 1936., 97. skk. Ez a
külföldnek szánt munka a kisebbségi kérdést Maniu Gyulának az Institut
Social Român-ban 1924. május 11-én tartott elôadásában mutatja be, ennek
során szószerint idézi a gyulafehérvári határozatoknak
a kisebbségekre vonatkozó szakaszát (III. szakasz, 1. pont), azt mint
jogforrást tárgyalja és mindezt 1936-ban teszi, amikor már
vitathatatlan volt, hogy a gyulafehérvári határozatokat Maniu kormánya sem
akarta vagy nem tudta törvényerôre
emelni.

Vö. továbbá Dragomir, Silviu: La Transylvanie et ses
minorités ethniques. Bucuresti 1934.
260.

A legújabb román jogi irodalom újból a gyulafehérvári
határozatok érvényességét, sôt nemzetközi
jelentôségét igyekszik kimutatni. Vö. Sofronie, George, Actul de la Alba
Iulia si valoarea sa internationala. Transilvania, LXXIV-1943. 866-875.
52 Noua Constitutie a
României, 23 prelegeri organizate de Institutul
Social Român, Bucuresti, é.n.
53 "Daca dorim ca
Constitutia viitoare sa nu ramâna ... un petec de hârtie, ceea ce se
întâmpla deseori cu unele Constitutii, cum a fost în buna parte cu
Constitutia noastra din 1866 ... atunci Constitutia viitoare va trebui sa
cuprinda ... pe lânga acordul desavârsit dintre drepturile individului si
ale societatii si
îndatoririle lor la supunere, drepturile si datoriile natiunii fata de
cultura." ld. Noua Constitutie, 425.
^{54 "Sunt ferm convins, ca
tot ce se face pentru organizarea constitutionala a vietii de Stat
românesti în contra acestor principii, n-are sanse de stabilitate. Nu
numai ca nu ne va ajuta la o noua Constitutie si buna si utila, ci va
introduce era crizelor si va continua falsurile vietii de Stat." Uo.
394.
^{55 "Este cu atât mai necesar de a limpezi acest punct,
cu cât, sub forma tratatului minoritatilor s-a
încercat sa se slabeasca acest caracter si prin fagadueli, care din
fericire nu au fost înfaptuite - tindea sa se faca din România Mare o noua
si nenorocita Austro-Ungarie." Uo. 28-28.
^{56 Az 1866-i alkotmány 128. par.-a szerint, ha a
törvényhozó testület az alkotmány
módosításának szükségességét megállapítja és ezt a határozatát a
törvényhozás mindkét házában háromszor, 15-15 napi idôközben felolvassák,
a törvényhozó testületek feloszlanak és helyettük új testületek
választandók.

Az elôbbi alakiságok teljesítése nélkül hívta össze az
alkotmányozó nemzetgyûlést az 1922. jan. 23-i 239. sz. Hiv. Lapban
megjelent rendelettörvény III. par.-a. ("Corpul electoral se convoaca
pentru a alege Adunarea Nationala cu Putere constituanta.") A
rendelettörvényt a király elé terjesztô minisztertanácsi napló szerint a
nemzetgyûlés az alkotmányozói jogkört az egyesülést megvalósító történelmi
tényekbôl és Nagyrománia újbóli megszervezésének szükségességébôl meríti.
("Ele îsi trag aceasta putere din faptele istorice care au desavârsit
Unirea si din necesitatea ca noua organizare a Statului sa fie întemeiata
pe o Constitutie iesita din vointa întregei Românii
Mari.")
Ezt az eljárást egyébként neves román közjogászok is
törvénytelennek tartották. (Ld. Alexianu, i. m. I. 463.: "D. Prof. Paul Negulescu critica procedura noii
Constitutii, si o socoteste nelegala, ca si procedura de la 1866 dealtfel.
Motivul pe care-l da D-sa este, ca prin efectul alipirii provinciilor,
Constitutia vechiului Regat sa extins de prin drept în nouile teritorii. Potrivit acestei
institutii, revizuirea ei, fie totala, fie partiala, nu se poate face,
decât la conformitate cu dispozitiile art. 128. din vechea Constitutie.")
Alexianu maga is beismeri, hogy: "Este incontestabil, ca din punct de vedere strict juridic,
procedura de urmat era cea din vechea Constitutie. Imprejurarile politice,
s-au aratat însa mai presus de textele legii." Alexianu, uo., továbbá
Negulescu, Paul, Constitutia României, 23.
skk.
57 "Partidul National
român si partidul taranesc neputând recunoaste actualelor Adunari nici
caracterul de reprezentatiune nationala, nici dreptul de legiferare si cu
atât mai putin dreptul de a da tarii asezamântul ei constitutional, nu
apar în aceasta incinta, decât spre a face ultima
încercare de a zadarnici tentativa de a se
impune natiunii române o constitutie, isvorita numai din vointa unui
guvern de partid, lipsit de baza legala si constitutionala si spre a
chema, înca odata pe detinatorii puterii de fapt, la simtul realitatii si
al raspunderii
istorice..."

"... Adunarile alese în Martie 1922 nu-si pot aroga dreptul
de a harazi Constitutiune Natiunii române, decât prin uzurpare si abuz de
putere..."
"... Aceste declaratiuni de unire au fost acceptate de
guvernul vechiului Regat si sanctionate de M. S. Regele, în care
provinciile emancipate au vazut simbolul de unitatea nationala..."
"... Din acest act nu isvorasc numai obligatiuni de ordine
morala din partea Coroanei sau a guvernului român, fata de provinciile
unite, dar si legatura de drept între aceste provincii si vechiul
Regat..."
"... Cu atât mai hotarât o astfel de adunare nu poate fi
isvorul unei ordine legale si constitutionale a României Mari, când ea
este rezultatul unei lovituri de Stat, a fraudelor si violentelor
savârsite de un guvern venit la cârma Statului împotriva oricarei
îndreptatiri..."
"... nu putem recunoaste Adunarilor nascute în aceste
conditiuni dreptul de legiferare si caracterul de constituant. Constitutia
votata de ele va ramâne nula de drept, ea nu poate servi de temelie noului
Stat român, nici de izvor pentru orice regim legal si constitutional.
Partidul national si taranesc nu-i pot lua raspunderea pentru a opera
acestui simulacru de parlament, prin participarea macar la discutiunea
proiectului unei Constitutiuni, menite numai de a masca dominatiunea despotica de
partid..."

"... Adânc îngrijorate de faptul, ca tara traieste de atâta
timp în afara de Constitutie, lasata prada arbitrarului, destrabalarii si
ruinei, partidele aliate fac un respectuos apel catre Coroana, ... si o
roaga, sa puna capat... acestei stari dezastruoase, care face sa se
sguduie legaturile între provincii, sa întunece prestigiul Coroanei si sa
zadarniceasca refacerea Ţarii." (Ld. Monitorul Oficial, II. Senatul,
Sesiunea ordinara prelungita 1922-1923. Sedinta de Vineri, 9. Martie 1923, 555. skk,
továbbá Mon. Of. II. Adunarea Deputatilor, sesiunea ordinara prelungita
1922-23, sedinta de Vineri, 9. Martie 1923.,
1042-1043.)
^{58 "Chemat la putere guvernul actual ... a jefuit o
treime a cetatenilor de drepturile lor de
alegatori... a moficiat procedura electorala, întercalând le lânga alte
ilegalitati o noapte, la adapostul careia sa se comita fraudele si
furturile de urne cele mai revoltatoare... Fara de legile, fraudele,
abuzurile, coruptia si întregul arsenal al imoralitatii publice au dat
îmbelsugat prilej, ca vointa alegatorilor sa fie falsificata,
suveranitatea nationala calcata în picioare, demnitatea umana înjosita
pâna la cea mai din urma treapta si drepturile cetatenesti
crunt batjocorite."

"... Adunarile iesite din aceasta calcare de lege nu au nici
baza de drept, nici putere morala, nici valoare constitutionala. Ele nu
reprezinta tinuturile de dincolo de Carpati..."
"... Poporul transilvaniei, Banatului, Crisanei si
Maramuresului, exploatat si batjocorit de acela, în care îsi pusese, în
timpul robiei sale, nadejdile unui viitor senin, cu adânca durere de
suflet vede, cum în locul unor frati cu vederi largi si inimi deschise,
gaseste, în fruntea tarii o casta autocratica..."
"Având ferma convingere, ca precum a fost (ti. az erdélyi
románság) în stare sa înfrânga prin eroica sa resistenta tendintele
secularee de cotropire turanica, ... va isbuti sa-i pastreze toata
curatenia ... sfâsiind tesatura de intrigi a despotismului oligarhic din prezent..."

(Mon. Of. II. Senatul, Sesiunea ord. prelungita 1922-1923.
Sedinta de Vineri, 9 Martie 1923, 557. skk. Mon. Of. II. Adunarea
Deputatilor. Ses. ord. prelung. 1922-23., sedinta de Vineri, 9 Martie
1923., 1045-1046.)^{59 "... În aceste cinci
ani, Basarabia a trait si traieste si azi subt un regim, pentru care nu
putem gasi analogie, decât în trecutul cel mai întunecat al
administratiilor coloniale din Africa, în afara de drept si de lege, fara
nici un scut pentru cele mai elementare drepturi cetatenesti si omenesti - averea,
cinstea si chiar viata cetatenilor fiind lasate la discretia celui mai
nevrednic agent al unei administratii iresponsabile si
atotputernice..."

"... În acest cimitir nici un glas de protestare nu poate
rasuna, presa locala este încatusata, si chiar ziarele din regat nu pot
trece peste hotarul din nou blestemat al Prutului. Nici o întrunire
publica nu este îngaduita... Viata intelectuala este strivita sub calcâiul
brut al despotismului politienesc..."
"... Proiectul impus astazi
deliberarilor Senatului ... învedereaza în primul rând intentiunea de a da
o consacrare quasilegala regimului de arbitrar si de presiune, care ne
sugruma..."

"... Basarabia româneasca va fi lipsita în multe privinte
chiar de drepturile, de cari s-a putut bucura pâna si sub regimul
tarist..."
"... Ţarismul... a respectat pâna si individualitatea
provinciei noastre... proiectul Dvoastra e în toate aceste privinte mai
prejos, decât Constitutia din 1866..."
"Ne amenintati cu puterea baionetelor, singura baza pe care
va puteti rezima. Desigur, ne puteti strivi... Dar nu veti putea strivi un
popor de peste 3000000, care a stiut sa-si scuture si jugul de fier al
tarismului..." (Mon. Of. II. Senatul, Sesiunea ord. prelung. 1922-23,
Sedinta de Vineri, 9
Martie 1923, 558. skk., továbbá Mon. Of. II. Adunarea Deputatilor, Ses.
ord. prel. 1922-23. Sedinta de Vineri 1923,
1043-1045.)
^{60 Sándor József
magyarpárti képviselô 1923. március 17-i nyilatkozata. Magyar szövegét
közli a MK, I-1923., 400. skk. A román szöveget ld. az Ad. Nat. const.
Adunarea Deputatilor 1922-23, I. 1341-1344.
^{61 Az új alkotmány az 1923. március 29-i 282. sz. Hiv.
Lapban jelent meg. Teljes magyar szövegét a III. sz. melléklet
tartalmazza. Az alkotmány egész parlamenti tárgyalása - mindaddig, amíg azon az ellenzéki pártok is résztvettek -
túlfûtött légkörben folyt le. A román képviselôházi napló (Monitorul
oficial, Desbaterile Adunarii Nationale constituante a Deputatilor,
1922/23., I. köt.) jellemzô képeket mutat be errôl.

A képviselôházban Popovici Mihail, nemzetipárti képviselô
tiltakozik a párt nevében elôször az alkotmánytörvény javaslata ellen, s
bejelenti, hogy a párt nem ismeri el a javaslat alkotmányosságát. (1923.
jan. 22-i ülés, ld. i. m. 639.) A
nemzetipárti képviselôk az ülést elhagyták az
alkotmányozó vegyes bizottság kiküldése elôtt (uo. 639.). A következô
ülésen a parasztpárt nevében Lupu dr. tiltakozik, hogy az alkotmányt
államcsínnyel hozzák meg. (Uo. 641)

A vegyes bizottság munkájának bevégzése után az
alkotmánytervezet ismét a képviselôház elé
került, ahol elôször is a történetíró Iorga Miklós, késôbbi miniszterelnök
tiltakozik az alkotmány meghozatala ellen. (1923. márc. 5-i ülés, ld. uo.
915) Az elsô összetûzés a képviselôház 1923. márc. 8-i ülésén történik,
amikor Madgearu Virgil, késôbbi miniszter Bratianu Dinut patkánynak, a
Bratianu-családot patkánydinasztiának mondja (uo. 996.), Mihalache
képviselô, késôbbi miniszter pedig hazugságnak mondja Vaitoianu
Artúr vezérezredes, belügyminiszter állítását, és nagy
merészségnek mondja, hogy a miniszteri székbôl
így lehessen hazudni. A kijelentésnek folytatása - a napló szerint - nem
lett. ("... E minciune ceea ce afirmati... Este o mare îndrasneala sa se
minta astfel de pe banca ministeriala..." uo. 998.)

Az 1923 márc. 9-i ülés elôtt
Betianu Policarp képviselô a csendôrség által elkövetett öt halállal
végzôdô atrocitás és további kb. 20 véres megkínzás miatt
interpellál (uo. 1039.) Ezután olvasták fel
nyilatkozataikat a parasztpárt és az erdélyi román nemzeti párt nevében
Maniu Gyula és Popovici Mihály. (Ld. fenn.) Az alkotmánytervezet felolvasása közben okozott rendzavarás miatt még
ugyanezen az ülésen kizárják a képviselôházból 10-10 napra Gr. Filipescu,
Manu lelkész, Mirto Eduard, Gr. Macarescu, Mihalache Ioan, Dr. Lupu,
Nicolae Ioan képviselôket. A fegyelmi bizottság jelentése alatt az erdélyi
képviselôk felállva éneklik az erdélyi románság irredenta himnuszát, a
"Desteapta-te române-t (Ébredj román). Iunian képviselô, késôbbi miniszter
pedig közbekiált, hogy a képviselôházban nem képviselôk, hanem a "belügyi bandita kinevezettjei vannak" (... Nu sunt deputati, sunt numiti de la banditul de interne" ...
uo. 1086.). A rendzavarás miatt felelôsségre vont Filipescu Grigore
képviselô beismeri, hogy a miniszterelnök felé
szerpentint dobott, ezt a tettét sajnálja, "nem azért, mert nem
parlamentáris - minthogy Önök nem parlament - , hanem mert a rablóknak
nem szokás cotillion-kellékeket adni".
(... Recunosc, ca am aruncat cu serpentine în directia D-lui
prim-ministru. Regret acest gest, nu d-lor, pentru ca nu este parlamentar,
caci d-voastre nu sunteti Parlament ... ci pentru ca pe tâlhari nu-i
tratezi cu accesorii de coilion, uo. 1088.). Lupu beszéde közben valaki a
távozó Vaitoianu vezérezredes felé azt kiáltja, hogy "hiéna" (uo. 1091). Az esetnek folytatása nem lett. Dr. Lupu egy
közbeszólót hülyének ("imbecil") nevez. (uo. 1092.) Mihalache saját
méltóságán alólinak tartja, hogy "egy
becsületes ember az urnarablók elôtt védekezzék". (... un om cinstit
gaseste mai prejos de demnitatea lui sa se apere în fata unor tâlhari ai
urnelor... uo. 1092). Az 1923. márc. 10-i ülésen Dr. Ciugureanu egy
táviratot olvas fel, amelyben Inculet, késôbbi liberálispárti
belügyminiszter, képviselô, mint a besszarábiai nemzeti tanács elnöke
1917-ben tiltakozott a román hadseregnek Besszarábiába való bevonulása
ellen. (uo. 1099.) Az 1923. március 14-i ülésen Deleu Victor a
belügyminiszter által a választások alkalmával a csendôrségnek kiadott
körrendeletet olvassa fel, amelyben a miniszter utasítja a csendôrséget, hogy a liberális
párt választási gyôzelmét, ha kell, állásvesztés
terhe alatt törvénytelen eszközökkel is
segítsék elô. (uo. 1159-1160) Pop képviselô Tripon képviselôt engrosszista urnalopónak mondja. ("Dumnealui este un
engrosist de furt de urne, sa-i fie rusine..."
uo. 1170.) Az ülésen kizárják a képviselôházból Deleu Victor, Nemes
Simion, Pop M., Tarau Iosif, Micsa R. képviselôket 20-20 napra, Pop M.,
Florea Draghici lelkész, Ciornei N. képviselôket pedig 15-15 napra. A
védelmére meghallgatott
Marsieu beszédét az ellenzék felé fordulva így kezdte: "Képviselô urak",
majd a többség felé fordulva folytatta "... és liberális klub". (uo.
1198.) Szerinte a többség csak Erdély megvetését, gyûlöletét és átkait tudta eddig
megszerezni. ("... D-voastre ati câstigat numai dispretul, ura si blestemul
Ardealului..." uo. 1199.) Moldovan Victor képviselôt az 1923. március 16-i
ülésen 30 ülésrôl zárják ki, mert több ízben azt mondotta, hogy: "nem
parlament, hanem urnatolvajok gyûlése" uo.
1226.), ugyanô - védekezése közben -
odakiáltja Vaitoianu vezérezredesnek, hogy ô a felelôs a magyarigeni
összes tolvajlásokért és banditizmusért. (uo.
1226.) Moldovant a többi képviselôk megütik és
kidobják a képviselôházból (ld. Vaida beszéde, uo. 1126-27., továbbá
Malteseanu képviselô kizárása, uo. 1244.). Ugyanezen ülésen Vaida Sándor
volt miniszterelnök is használja a liberális klub kifejezést a
parlamentre vonatkozóan s a liberális pártot a
"szólásszabadság hóhérainak" mondja.
("... calai ai libertatii cuvântului..." uo. 1126.),
majd összehasonlítást tesz a magyar uralom alatti választásokkal és
beismeri, hogy a magyarok sem korlátozták jobban a románok szólásszabadságát, mint a liberális párt. (... cu
rusine trebuie sa constat, nu îngradea mai mult libertatea cuvântului
românilor, decât D-voastre..." uo. 1127.) Az 1923. márc. 17-i ülésen Maniu
Gyula kiáltja oda Vaitoianu vezérezredesnek, hogy ô a felelôs a választási
urnák ellopása miatt (... esti raspunzator de furatura urnelor..." uo.
1233.). Ugyanezen az ülésen tartotta meg beszédét Sándor József magyarpárti képviselô (ld.
60. sz. jegyzet). Az 1923. március 23-i ülésen Magura Mihail képviselô
bejelenti, hogy a fôvárost katonai uralom alá helyezték (uo. 1251.) s
bejelenti, hogy a kormánypárttal szemben, amely az
ellenzék ellen a katonaságot mozgósította, az országot fogják mozgósítani.
(uo. 1251.) Iunian "állatseregletnek"
mondja a képviselôházat ("... Stapâneste menajera, D-le presedinte..." uo.
1252.) Ugyanezen ülésen Roth Otto Hans a romániai németség nevében
tiltakozik az alkotmányjavaslat ellen. (uo. 1259-1266.) Iorga szintén
kétségbevonja a képviselôháznak az alkotmány megszavazásához való jogát
("... Eu nu cred, ca aceasta adunare are dreptul de a vota Constitutia..."
uo. 1266), Bocu Sever képviselô pedig az elnöknek kiáltja oda, hogy:
"Magának nincs joga azt mondani nekem, hogy hallgassak, szégyellje magát."
("D-ta n-ai dreptul sa-mi spui sa tac, sa-ti fie de rusine", uo. 1275.) A
ülésen újabb rendzavarások történtek. (uo. 1275.) Az 1923. márc. 20-i
ülésen Vaida bejelenti,
hogy az ország fôvárosát a kormány sok ezer szuronnyal kaszárnyává alakította át, ez bizonyítja azt, hogy a kormány
csak a szurony erejére támaszkodik (uo. 1283.) és megújítja az ellenzéknek
azt a bejelentését, hogy az alkotmánynak nem
lesz senkire nézve kötelezô ereje. (uo. 1284.) A képviselôházat ekkor már
katonaság vette
körül, ahogy azt Orleanu képviselôházi elnök is beismeri Maniunak adott
válaszában (uo. 1288.), Spineanu pedig bejelenti, hogy az ellenzék is át
fog térni a tényleges
erôszak módszerére. (uo. 1288.) Ugyanezen az ülésen Florea Draghici lelkész padja alatt
bûzbombát találnak, az ellenzék Vaida intésére kivonul a
parlamentbôl. Iorga Miklós felszólalásában megállapítja, hogy az ellenzék
eljárása "disznóság", ("porcarie") Moldoveanu Leonte pedig kéri, hogy az ülésen történt
"disznóságot" vegyék jegyzôkönyvre, hogy a parlamenti ellenzék
cselekedetének emléke maradjon fenn. (uo. 1291.)
^{62 Vö. Negulescu, Paul, Constitutia României, 9. Az 1866-i
alkotmány 93. par.-ának szövege: "el (ti. a
király) încheie cu Statele straine conventiunile necesarii pentru
comerciu, navigatiune si alte asemenea, însa pentru ca aceste acte sa aiba
autoritate îndatoritoare, trebue mai întâiu a fi supuse puterii
legislative si aprobate de ea." Az 1923-i alkotmány 88. par.-ának utolsó bekezdése: "El (ti. a
király) încheie cu Statele straine conventiunile necesare pentru comert,
navigatiune si alte asemenea; însa pentru ca aceste acte sa aiba autoritate îndatoritoare,
trebue mai întâiu a fi supuse Puterii legislative si aprobate de ea." A
két szöveg tehát azonos.
^{63 A másik utódállamban, Jugoszláviában ugyanezek a
jelenségek már jóval hamarabb mutatkoztak. I. Sándor jugoszláv király már
1929. jan. 6-án kezébe vett minden hatalmat, azzal az
indokolással, hogy a politikai pártok harcai
annyira kiélezôdtek, hogy az állam fejlôdésének rendes menetét fenyegetik.
A királyi hatalomról szóló törvény ezt az állapotot törvényesítette is, és
az így létesített jogi helyzeten nem változtatott az 1933. szept. 3-án
hatályba lépett új jugoszláv alkotmány sem. Vö.
Tassitsch, G.: Le régime politique en Yougoslavie à partir du 6 Janvier
1929 à la lumière de la science juridique moderne. Mélanges Paul
Négulesco, 741. skk. Tassitsch jogi szempontbó vizsgálja a jugoszláv új
államformát és megállapításaiból látjuk, hogy
Romániának már közelfekvô példa állott szeme elôtt a parancsuralom
bevezetésére és fenntartására.
^{64 Az 1923-i alkotmány szerint, miután a törvényhozó
testületek elvben megállapítják az alkotmánymódosítás szükségességét,
szétoszlottak. Az újonnan megválasztott törvényhozó testületek legalább
kétharmad szótöbbséggel kellett hogy a módosítást megszavazzák. (1923.
alkotm. 130. par.)
^{65 Az alkotmány teljes szövegét a IV. sz. mellékletben
közlöm.}66 Az alkotmánymódosításra vonatkozó szabályok (ld. elôbb a 64. sz. jegyzetet) ellenére történt
népszavazás külön eljárás szerint történt. Az új alkotmány
tervezetének 100. par.-a szerint az alkotmányt a
király adja ki s azt a román nemzet döntése alá bocsátja "tudomásulvétel
és beleegyezés" végett. ("... spre buna
stiinta si învoire...") Ez a mód is beleütközik a
hatályos (1923-i) alkotmány alapelveibe, mert ennek 33. par.-a
kifejezetten leszögezi, hogy a nemzet az államhatalmat csak képviselet
útján és csak az alkotmányban meghatározott módon gyakorolhatja. Az
eljárás alkotmányellenességére vonatkozóan ld. még alább a 67. sz.
jegyzetet.
67 Az alkotmánytervezet
100. par.-ának második bekezdése szerint az alkotmány elfogadásának
eljárását királyi rendelet állapítja meg. Ennek megfelelôen az 1938. febr.
20-i 42. sz. Hiv. Lapban megjelent a 901. sz. királyi rendelet, amely
elôírja, hogy az alkotmány megszavazása községenként alkotott
szavazókerületekben történik. (3. par.) Szavazati joga van mindenkinek,
aki a képviselôválasztási választói lajstromokba fel van véve, a szavazás
kötelezô (2. par.) A szavazás egyénenkénti, nyílt és külön-külön
nyilvántartást vezetnek az igennel és nemmel szavazókról. (6. par. :
"Votul se face deosebit prin declaratiune verbala înaintea biroului de
votare. Se vor tine liste
deosebite de cei, care au votat pentru si de cei, ce au votat împotriva.")
Ezt a gyakorlatban úgy valósították meg, hogy az igennel szavazókat
összeírták, a nemmel szavazók azonban külön írásbeli nyilatkozatot voltak
kötelesek aláírni. A közvélemény tehát a királyi
parancsuralom elfogadása vagy visszautasítása kérdésében döntött
lényegében, más megnyilatkozást a kormányzat nem engedett
meg.

A napokkal azelôtt az egész országban elrendelt legszigorúbb
ostromállapottól és egyéb alkotmányellenes cselekményektôl amúgy is
megriadt közvéleményre a nyílt és névszerinti szavazás intézménye
megfélemlítô hatással volt, s a parancsuralom elleni
névszerinti állásfoglalást alig vállalta valaki. Az új alkotmány pedig
jogilag is parancsuralmat jelentett. Az eredményt még különösebbé teszi
az, hogy az alkotmány elfogadásával a 24-30 év közötti választók - tehát a
választók legnépesebb korosztályai - önmagukat
fosztották meg a választói jogtól, minthogy az új alkotmány ennek
korhatárát 24-rôl 30 évre emelte fel - ami tiszta eszközökkel lefolytatott
szavazás esetében elképzelhetetlen, különösen, ha figyelembe vesszük azt,
hogy a kevéssel azelôtt lefolytatott (1937. dec.-i) politikai
választásoknál éppen ezekre a rétegekre támaszkodó szélsôséges pártok
érték el a legnagyobb ellenzéki eredményeket, tehát
politikai aktivitásra törekedtek. Vö. még Mikó, i.m.
202-203.
68 Vö. Negulescu, Paul, Constitutia României. 28. 1. sz.
jegyzet.
69 Vö. Viforeanu I. C., Unificare legislativa. Opera lui Victor Iamandi.
Bucuresti, é. n.
68.
70 Vö. Mironescu, G. G., Inovatiile Constitutiei din 1938. Analele Facultatii de
Drept din Bucuresti, Anul I., Nr. 2-3., Apr.-Sept. 1939, Bucuresti, é. n.,
Negulescu, Constitutia României, 30 skk., Rudescu, Corneliu, Principiile fundamentale ale Constitutiei, Bucuresti, é. n.
^{71 1938. márc. 1-i 49. sz.
Hiv. Lap. 1133.: "Iar tu, natie româna în frunte cu conducatorii tai de
sus pâna jos, acum la munca constructiva pe toata linia, asezând pe fii
României etnice si latine în drepturile firesti ale mostenirii
parintesti..."
^{72 Az alkotmány szerint a
király az állam feje, (1938-i alkotm. 30. par. "Capul Statului"), aki
nemcsak uralkodik, hanem kormányoz. (uo. 52 par.) Ld. bôvebben Sofronie,
George, Prerogativele "Capului Statului" în domeniul international.
Iasi,
1940.
^{73 1938-i alkotm. 31. par. Uo. 46 par. VII.
bek.
^{74 Uo. 46 par. IX. bek.
^{75 Uo. 46. par. ut. bek.
^{76 Uo. 65. par. II. bek.
^{77 Ld. alább 174. skk.
^{78 Az 1923-i alkotm. 108. par.
^{79 Uo. 108. par. III. bek.
^{80 1938-i alkotm. 31. par.}}}}}}}81 E törvénnyel az
ostromállapottal kapcsolatban bôvebben foglalkozom. Ld. 91
skk.
^{82 1938. febr. 11-i
törvény 1. par. : "Se suspenda inamovibilitatea sau stabilitatea pe care
legea pentru statutul functionarilor publici sau legi speciale o acorda
celor ce primesc o retributiune de la Stat, judet, comuna, regie, casa
autonoma, administratiune comerciala, directie speciala sau orice alta
institutiune publica, ori asezamânt al carui buget este supus aprobarii
Parlamentului, Consiliului de Ministri, ministerelor,
sau autoritatilor speciale ce depind de
ministere si consiliilor judetene sau comunale."
^{83 Uo. 36. par.
"Ordonantele de neurmarire, hotarîrile de achitare ale oricarei instante
judecatoresti, date pentru una din infractiunile prevazute de aceasta lege
si de art. 323-326. din Codul Penal Carol al II-lea, vor fi trimise în
copie Ministerului Justitiei de însati instanta, care le-a pronuntat.
Ministerul justitiei va putea ordona o cercetare în scopul de a vedea,
daca achitarea nu a fost facuta cu rea credinta, sau daca este urmarea unei vadit gresita
apreciere a faptelor.

Daca ministrul justitiei socoteste, ca achitarea a fost
pronuntata cu rea credinta, sau ca achitarea a fost urmarea unei vadit
gresita apreciere a faptelor, Consiliul de ministri va putea aviza la
aplicarea uneia din pedepsele prevazute de art. 183. Nr. 4, 5 si 6 din
legea pentru organizarea judecatoreasca, magistratilor, care au format
completul de judecata."... stb. stb.^{84 1938. aug. 22-i törvény
240. par.: "Ordonantele de neurmarire date de titularii cabinetelor de
instructie si hotarîrile de achitare ale oricarei instante judecatoresti,
date pentru una din infractiunile prevazute în legea pentru apararea
ordinei în Stat, Nr. 1556, publicata în Monitorul Oficial Nr. 88 din 15
Aprilie 1938 si de articolele 323-326. din Codul penal Regele Carol al II-lea, vor fi
trimise în copie Ministerului de Justitie de însusi judecatorul sau de
instanta, care le-a pronuntat. Ministrul Justitiei va putea ordona o
cercetare în scopul de a vedea, daca ordonanta de
neurmarire sau hotarîrea de achitare nu a fost
facuta cu rea credinta sau daca nu este urmarea unei aprecieri vadit
gresita a faptelor.

Daca se dovedeste, ca ordonanta de neurmarire sau hotarîrea
de achitare au fost pronuntate cu neîndoelnica rea credinta, sau ca au
fost urmarea unei apreciei vadit gresita a faptelor, Ministrul justitiei
va putea, fara a mai trimite pe magistrat înaintea comisiunii
disciplinare, sa avizeze la aplicarea uneia din pedepsele prevazute de
alineatele d, e, f, ale art. 161 din prezenta lege,
magistratului instructor sau magistratilor,
cari au format completul de judecata" stb., stb.
^{85 1939. jan. 21-i törvény
(decret lege pentru modificarea unor dispozitiuni din legea pentru
organizarea judecatoreasca) I. szakaszának utolsó bekezdése: "La art. 240
se adaoga urmatorul alineat final: Dupa aceleasi norme si cu aceleasi
pedepse vor fi sanctionati magistratii, care, pronuntându-se asupra
actiunilor introduse de functionarii publici sau de acei de la societatile
si intreprinderile de orice fel destituiti, pusi în disponibilitate, sau concediati din
serviciu, ca urmare a dispozitiunilor luate de guvern pentru motive ce
intereseaza ordinea si siguranta Statului, vor hotarî reîntegrarea lor în
posturile avute sau le vor acorda despagubiri."
86 Az 1938. december 18-i
293. sz. Hiv. Lapban megjelent s a nemzeti Újjászületés Arcvonalának
(alábbiakban NUF) felállításáról szóló törvény (lege pentru înfiintarea
organizatiei politice a Frontului Renasterei Nationale) szerint az állam
egyetlen pártjának célja a "Nemzeti öntudat mozgósítása, a Haza
megvédésére és elôrehaladására és az Állam megerôsödésének megvalósítására
irányuló egyetemleges és egységes román
magatartással".

(Art. II. Aceasta organizatie politica (ti. a NUF) are de
scop mobilizarea constiintei nationale în vederea întreprinderii unei
actiuni solidare si unitare românesti de aparare si propasire a Patriei si
de consolidare a Statutului.") Minden, e párton kívüli politikai
tevékenység titkosnak minôsül és büntetendô. (VII. par.) ("Orice alta activitate politica decât
aceea a Frontului Renasterii Nationale va fi socotita clandestina, iar
autorii ei pedepsiti cu degradarea civica pe termen de 2 pâna la 5
ani.")

A rendelettörvénynek az 1939. jan. 5-i 5. sz. Hiv. Lapban
megjelent végrehajtási utasítása megengedi ugyan a kisebbségi
állampolgároknak is a pártba való beiratkozást
- s ennek alapján a magyar, német, bolgár és ukrán kisebbségek el is
határozták a pártba való belépést (Vö. Banesco, Pierre, L'encadrement politique des minorités ethniques de Roumanie,
Bucarest, 1940. továbbá MK., XIX-1939., 88-90., 95-96., 493-494) - azonban
bármilyen politikai magatartást továbbra is csupán a fenti keretek között,
tehát a kifejezetten román nemzeti célokat szolgáló szervezetben
fejthettek ki.

Az egyetemi hallgatóság köteles
belépni a pártba. (1939. okt. 19-i 242. sz. Hiv. Lapban megjelent
rendelettörvény - lege pentru înfiintarea Frontului National Studentesc.)
A NUF fennállását külön karhatalmi erô, az 1939. április 25-i 95. sz. Hiv.
Lapban megjelent szabályrendelettel (regulament special pentru organizarea si
functionarea garzii nationale) szabályozott szervezet biztosítja. Ez a
rendelettörvény teljesen katonai vezetés alatt szervezi meg a NUF gárdát,
amelynek tagjai csak románul írni-olvasni tudó állampolgárok (16.par.) lehetnek. A gárda
tagjai a királyra, továbbá az ország és a román nemzet iránti hûségre
esküsznek fel. (29. par.) A gárda célja a NUF politikai eszméinek
hirdetése és a belsô rend fenntartása.

A Nemzeti Újjászületés Arcvonalát az 1940. június 22-i 142. sz. Hiv. Lapban megjelent
rendelettörvény a Nemzet Pártjává alakította át (lege pentru transformarea
Frontului Renasterei Nationale în Partidul Natiunii.) A Nemzet Pártja
Romániának egyetlen totalitárius pártja, amely a király
felügyelete alatt mûködik.
(1. par. I. és II. bek.) A párt célja a román állam anyagi és erkölcsi
életének irányítása. (2. par.) Ugyanebben a Hiv. Lapban megjelent külön
rendelettörvény (decret-lege pentru apararea ordinei politice unice si
totalitare a Statului) biztosítja a párt megvédését. A rendelettörvény szerint állami
tisztviselô nem lehet az, aki a pártnak nem tagja. (2. par.) A szakmai
testületek vezetôsége, valamint az összes magánvállalatok igazgatósági
tagjai bizonyos határidô alatt kötelesek a pártba belépni. (3. par. és 5. par.).
87 1923-i alkotm. 16.
par.: "Pedeapsa de moarte nu se va putea reînfiinta, afara de cazurile
prevazute în codul penal militar în timp de razboiu."
^{88 1938-i alkotm. 15.
par.: "Pedeapsa cu moarte se aplica în timp de razboiu, potrivit codului
de justitie militara.

Consiliul de Ministri va putea decide aplicarea
dispozitiunilor din alineatul precedent si în timp de pace pentru atentate
contra Suveranului, Membrilor Familiilor Regale, Sefilor Statelor streine
si demnitarilor Statului din mobile în legatura cu exercitiul functiunilor
ce le sunt încredintate, precum si în cazurile de tâlharie cu omor si
asasinat politic."^{89 1938. május 24-i
minisztertanácsi jegyzôkönyv I. szakasz: "Pentru crimele prevazute în
alin. 2 din art. 15 din Constitutie, si anume ... (következik az alkotmány
15. par. II. bekezdésében írt cselekmények teljes felsorolása) se
introduce pedeapsa cu moartea."
^{90 Ld. 182. skk.
91 Consiliul Legislativ. Repertoriul general al
legilor, 1938. Bucuresti, 1939., CXCVI.
és CCIV.
92 Consiliul Legislativ. Repertoriul general al
legilor, 1939. Bucuresti, 1940., CLXXVII.
és CLXXXIV.}}}}}}}}}}}}}}}}}}}}}}}}}}}}