Szentesítést nyert 1923. március 28-án, kihirdettetett 1923. március 29-én, a Monitorul Oficial 282. számában.

1.§. A román királyság egységes és oszthatatlan nemzeti állam.

2.§. Románia területe elidegeníthetetlen.

Az állam határai csakis törvény által változtathatók meg vagy igazíthatók ki.

4.§. Románia területe közigazgatási szempontból megyékre van felosztva, a megyék pedig községekre oszlanak.

5.§. A románok faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül élvezik a lelkiismereti szabadságot, a tanszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, az egyesülési szabadságot, valamint a törvények által megállapított összes szabadságokat és jogokat.

6.§. A jelen alkotmány és a politikai jogokról szóló többi törvények megállapítják, hogy a román minôségen kívül milyen feltételek szükségesek e jogok gyakorlására.

A nôk polgári jogai a két nem teljes egyenjogúsága alapján állapítandók meg.

7.§. Romániában a vallási és felekezeti, a faji és nyelvi különbség nem lehet akadálya a polgári és politikai jogok megszerzésének és gyakorlásának.

A románnal csak a honosítás teszi egyenlôvé az idegent a politikai jogok gyakorlásának szempontjából.

A honosítást egyénenként a minisztertanács adja meg, az ország fôvárosa ítélôtáblájának elnökébôl és tanácselnökeibôl alkotott bizottság ama megállapítása után, hogy a kérelmezô megfelel a törvényes feltételeknek.

Külön törvény fogja megállapítani a feltételeket és az eljárást, amelyek alapján az idegenek honosítást nyerhetnek.

A honosításnak nincsen visszaható hatálya. A férj vagy atya honosítása, a törvényes feltételek fennforgása mellett, kiterjed a feleségre és a kiskorú gyermekekre is.

8.§. Az állam nem ismer el semmiféle különbséget születés vagy társadalmi osztály tekintetében.

A köztisztviselôk jogállását külön törvények fogják szabályozni.

Idegenek csakis a törvény által megállapított kivételes esetekben tölthetnek be köztisztségeket.

9.§. A Románia területén levô összes idegenek a személyek és javak általános törvényes védelmében részesülnek.

A románok idegen kitüntetéseket csak a király engedélyével viselhetnek.

11.§. A személyes szabadság biztosítva van.

Senki ellen sem lehet eljárást vagy motozást lefolytatni másként, mint a törvények által meghatározott esetekben és módon.

Senki sem fogható el vagy tartóztatható le másként, mint indokolt bírói határozat alapján, amelyet vele a letartóztatás percében vagy legkésôbb az attól számított 24 óra alatt közölni kell.

12.§. Senkit sem lehet akarata ellenére törvényes bíróságától elvonni.

13.§. A lakás sérthetetlen.

14.§. Büntetést megállapítani és alkalmazni csak valamely törvény alapján lehet.

15.§. Semmiféle törvény sem állapíthatja meg a vagyonelkobzás büntetését.

16.§. A halálbüntetés csakis a katonai büntetô törvénykönyv által megállapított esetekben, háború idején állítható vissza.

Külön törvény fogja megállapítani a közérdek eseteit, a kisajátítási eljárást és ennek módját.

Az utak szabályozására és szélesbítésére, valamint a községeken átfolyó vagy mellettük elfolyó folyók partjainak szabályozására fennálló törvények a királyság egész területén érvényben maradnak.

18.§. Romániában bármely címen csupán a románok és a honosított románok szerezhetnek és bírhatnak tulajdonban földbirtokot. Idegeneknek csupán eme ingatlanok értékére van joguk.

19.§. A bányarétegek, valamint az altalaj mindennemû kincse az állam tulajdona. Kivételt képeznek a közös kôtömegek, az építési anyagokat szolgáltató kôbányák és a tôzegtelepek, az állam által korábbi törvények alapján szerzett jogok sérelme nélkül.

Külön bányatörvény fogja megállapítani e javak értékesítésének szabályait és feltételeit, a felszín tulajdonosának járulékát és fogja véglegesen megállapítani azt a lehetôséget és mértéket, amelyben ezek az altalaj javainak a kitermelésében részt vehetnek.

Tekintetbe kell venni a szerzett jogokat, amennyiben megfelelnek az altalaj értékesíthetôségének és a külön törvény által megállapítandó szabályoknak.

A jelenleg hatályos törvények szerint már megadott vagy megállapított bányászati engedélyeket tiszteletben kell tartani arra az idôtartamra, amelyre adattak; a tulajdonosok által már folytatott bányakitermelést pedig csak addig az ideig, amíg a kitermelést folytatják. Örökös engedélyek nem adhatók.

20.§. A közlekedési utak, a légûr és a hajózható vizek köztulajdont képeznek.

A szerzett jogok tiszteletben tartatnak vagy pedig közérdekbôl elôzetes és igazságos kártalanítás mellett kisajátíthatók.

21.§. Az összes termelô tényezôk egyenlô védelemben részesülnek. Az állam törvények által beavatkozhatik e tényezôk viszonyába, hogy gazdasági vagy társadalmi összeütközéseket megelôzzön.

A munka szabadsága meg lesz védve.

A munkások szociális biztosítását betegség, baleset és egyéb ellen törvény fogja szabályozni.

22.§. A lelkiismeret szabadsága korlátlan.

Az állam az összes vallásfelekezeteknek egyenlô szabadságot és védelmet biztosít, amennyiben gyakorlásuk nem ütközik a közrendbe, a jó erkölcsökbe és az állam szervezeti törvényeibe.

Az ortodox keresztény egyház és a görög katolikus egyház román egyházak.

A román ortodox egyház a románok nagy többségének vallása lévén, az ortodox egyház uralkodó egyház a román államban; a görög katolikus egyháznak pedig elsôbbsége van a többi felekezetek elôtt.

A román királyság egész területén a keresztény ortodox egyháznak egységes szervezete lesz, összes alkotó elemeinek, az egyháziaknak és világiaknak részvételével.

Külön törvény fogja megállapítani ennek az egységes szervezetnek alapelveit, valamint ama módozatokat, amelyek szerint az egyház saját szervei által és az állam ellenôrzése alatt vallási, közmûvelôdési, alapítványi és gondnoksági ügyeit vezetni és igazgatni fogja.

A keresztény román ortodox egyház lelki és kánoni kérdéseit egyetlen központi zsinati hatóság fogja szabályozni.

A román ortodox egyház metropolitáit és püspökeit egyetlen külön törvény elôírásainak megfelelôen fogják választani.

23.§. Az anyakönyvi cselekmények a magánjog körébe tartoznak. E cselekmények véghezvitelének mindig meg kell elôznie az egyházi áldást.

24.§. Az oktatás szabad, a külön törvények által megállapított feltételek mellett, amennyiben nem ütközik a közrendbe és a jó erkölcsökbe.

Az elemi oktatás kötelezô. Ez az oktatás az állam iskoláiban ingyenesen történik.

Az állam, a megyék és községek a vagyontalan tanulók részére az oktatás minden fokozatában segélyt és könnyebbítéseket nyújtanak, törvény által megállapított mértékben és módozatok szerint.

25.§. Az alkotmány mindenkinek biztosítja azt a szabadságot, hogy gondolatait és véleményét szóban, írásban és sajtó útján szabadon közölhesse és nyilváníthassa. Mindenki felelôs e szabadsággal való visszaélés miatt a büntetôtörvény által megállapított esetekben, ez azonban magát a jogot semmiképpen sem korlátozhatja.

Ezen a téren semmiféle kivételes törvényt sem lehet életbe léptetni.

Semmiféle elôzetes hatósági engedély sem szükséges valamely közlemény megjelenéséhez.

Semmiféle újság vagy közlemény megjelenése sem függeszthetô fel és nem tiltható be.

E rendelkezések büntetô határozatait külön törvény fogja megállapítani.

A tulajdonos minden esetben egyetemlegesen felel a magánjogi kártérítés fizetéséért.

Sajtóvétségben az esküdtszék jár el, az alább megállapított esetek kivételével, amelyekben a rendes bíróság jár el a köztörvénynek megfelelôen:

b) Gyilkosságra és lázadásra való egyenes felhívás esetében, amennyiben azok hatálytalanok maradtak;

c) Rágalmazás, becsületsértés és meggyalázás esetében, akár magánosok, akár bármely közhivatalnok ellen követik el, amennyiben magánéletükre és egyéni becsületükre vonatkozik.

Sajtóügyekben elôzetes letartóztatásnak helye nincs.

27.§. A levelek, táviratok és távbeszélgetések titka sérthetetlen.

Ez a törvény fogja megállapítani az állam közegeinek, valamint a magánosoknak felelôsségét a levél-, a távíró- és távbeszélôtitok megsértéséért.

28.§. A románoknak faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül jogukban áll békésen és fegyvertelenül összegyûlni mindennemû kérdések megtárgyalására, alkalmazkodva ama törvényekhez, amelyek e jog gyakorlását szabályozzák. E célból elôzetes engedélyre szükség nincs.

A közutakon és köztereken történô gyûlések, felvonulások és tüntetések a rendészeti törvényeknek vannak alávetve.

29.§. A románoknak faji, nyelvi vagy vallási különbségekre való tekintet nélkül joguk van egyesülni, alkalmazkodva ama törvényekhez, amelyek ezt a jogot szabályozzák.

A szabad egyesülés joga nem foglalja magában a jogi személyiség alkotásának jogát is.

A feltételeket, amelyek mellett a jogi személyiség elismertetik, külön törvény fogja szabályozni.

30.§. Bárkinek jogában áll egy vagy több személy által aláírt kérvénnyel a közhatóságokhoz fordulni, a kérvényezés azonban csupán az aláíró személyek nevében történhetik.

Csupán szervezett hatóságok bírnak azzal a joggal, hogy a közösség nevében kérvényezhessenek.

Az eljárás eseteit és módját külön törvény fogja szabályozni.

32.§. A kormány engedelme nélkül egy román sem léphet valamely idegen állam szolgálatába anélkül, hogy már ezáltal el ne veszítse állampolgárságát.

A politikai menekültek kiszolgáltatása tilos.

33.§. Minden államhatalom a nemzettôl ered, amely azt nem gyakorolhatja másként, mint megbízás útján és a jelen alkotmányban megállapított elvek és szabályok szerint.

Minden törvényhez a törvényhozói hatalom mind a három ágának beleegyezése szükséges.

Egyetlen törvény sem terjeszthetô királyi szentesítés alá, mielôtt azt a két ház szabadon meg nem tárgyalta és többségük el nem fogadta.

35.§. A törvényhozói hatalom mindhárom ágát megilleti a törvénykezdeményezés joga.

Az állami jövedelmekre és kiadásokra, valamint a hadsereg létszámára vonatkozó minden törvény azonban elôször a képviselôház által szavazandó meg.

36.§. Csak a törvényhozói hatalom értelmezheti hitelesen a törvényeket.

Az igazságügy-minisztérium minden évben közzéteszi a törvények és rendeletek tárát, amelybe a törvények kihirdetésük keletje szerinti sorszámmal veendôk fel.

38.§. Semmiféle törvény, általános, megyei vagy községi közigazgatási rendelet nem bír kötelezô erôvel addig, amíg azt a törvény által megállapított módon ki nem hirdetik.

39.§. A végrehajtói hatalom a királyt illeti meg, aki azt az alkotmányban meghatározott módon gyakorolja.

40.§. A bírói hatalmat a bírói hatóságok gyakorolják.

Határozataikat a törvény nevében hirdetik ki, és azok a király nevében hajtatnak végre.

42.§. A házak tagjai a nemzetet képviselik.

43.§. A házak ülései nyilvánosak.

A házszabályok állapítják meg azokat a módokat és eseteket, amelyekben az üléseket titkosaknak lehet nyilvánítani.

44.§. Mindkét ház igazolja tagjainak megbízatását és elbírálja a panaszokat, amelyeket ebben a tekintetben emeltek.

A mandátumokat csak a jelenlevôk kétharmadával lehet megerôsíteni.

Ez a rendelkezés nem vonatkozik a miniszterekre és államtitkárokra.

Az összeférhetetlenségi eseteket a választójogi törvény állapítja meg.

48.§. Minden határozathozatal a szavazatok abszolút többségével történik, kivéve azokat az eseteket, amikor az alkotmány, a törvények vagy a házszabályok a szavazatok nagyobb többségét kívánják meg.

A házak akkor tarthatnak üléseket, ha a névjegyzékbe felvett tagok felénél eggyel több tag van jelen.

49.§. A szavazás felállással és ülvemaradással, élôszóval vagy titkos szavazással történhetik.

Egy törvényjavaslat sem fogadható el addig, amíg azt szakaszrólszakaszra meg nem szavazták.

50.§. Minden háznak joga van ankétokat tartani.

51.§. A házaknak joguk van arra, hogy kiegészítsék és több részre osszák fel az elôterjesztett szakaszokat és kiegészítéseket.

53.§. Mindenkinek joga van kérvénnyel fordulni a házakhoz a két ház hivatalainak vagy valamelyik tagjának közvetítésével.

A két háznak joga van a hozzá intézett kérvényeket a minisztereknek kiadni. A miniszterek kötelesek azok tartalmára nézve felvilágosítást adni, valahányszor azt az országgyûlés kívánja.

54.§. Egyik ház tagja ellen sem lehet vizsgálatot vagy eljárást indítani megbízatása teljesítése közben nyilvánított véleményeiért és szavazataiért.

55.§. Tettenérés esetét kivéve, megtorlás tekintetében egyik ház tagja sem lehet az ülésszakok ideje alatt eljárás alatt és nem üldözhetô, csak annak a háznak az engedélyével, amelynek az illetô tagja.

Ha a ház úgy kívánja, a letartóztatásnak vagy eljárásnak az ülésszak egész idejére is szünetelnie kell.

57.§. Minden ház külön tanácskozik és határoz, kivéve az alkotmányban külön említett eseteket.

58.§. A törvényhozó házak egyikének bármely összejövetele a másik ülésszakának idején kívül jog szerint semmis.

60.§. Egyik ház bejáratai elé vagy környékére sem lehet fegyveres karhatalmat elhelyezni saját beleegyezése nélkül.

62.§. Mindkét törvényhozó testület tagjait négy évre választják.

A választójogi törvény az egyes választókerületekben megválasztandó képviselôk számát a lakossággal arányban állapítja meg.

a) román állampolgár;

b) polgári és politikai jogait gyakorolja;

c) 25-ik életévét betöltötte;

d) Romániában lakik.

A képtelenségi eseteket a választójogi törvény fogja megállapítani.

67.§. A szenátus választott tagokból és hivatalból jogosult szenátorokból áll.

68.§. Minden negyven évet betöltött román állampolgár választókerületenként, amelyek nem lehetnek nagyobbak egy megye területénél, kötelezô, egyenlô, közvetlen és titkos szavazással bizonyos számú szenátort választ.

Az egyes választókerületek által választandó szenátorok számát a választójogi törvény a lakossággal arányban állapítja meg.

69.§. A megyei tanácsok választott tagjai, valamint a városi és falusi községek tanácsainak választott tagjai megyénként egyetlen testületbe gyûlve, kötelezô, egyenlô, közvetlen és titkos szavazással egy-egy szenátort választanak minden megye részérôl.

70.§. A kereskedelmi és iparkamarák, a munkaügyi és mezôgazdasági kamarák külön testületbe gyûlve kebelükbôl egy-egy szenátort választanak csoportonként és választókerületenként. Ezeket a különleges választókerületeket a választójogi törvény állapítja meg és számuk nem lehet több hatnál.

71.§. Minden egyetem saját kebelébôl, tanárainak szavazatával egy-egy szenátort választ.

72.§. Az államban és egyházban elfoglalt magas helyzetük alapján a szenátusnak hivatalból jogosult tagjai:

a) a trónörökös, 18 éves korától; tanácskozási szavazata azonban csak 25 éves korának betöltése után van;

b) az ország metropolitái;

c) a román ortodox és a görög katolikus egyháznak az ország törvényei szerint megválasztott megyéspüspökei;

d) az állam által elismert vallásfelekezetek fejei, felekezetenként egy-egy, amennyiben az ország törvényei szerint vannak megválasztva vagy kinevezve és ha 200000 lélekszámnál több hívôt képviselnek; továbbá a királyságbeli muzulmánok egyházi feje;

e) a román akadémia elnöke.

73.§. A szenátusnak hivatalból jogosult tagjaivá válnak:

b) A törvényhozó testületek volt elnökei, ha ezt a méltóságot legalább hat rendes ülésszakon át gyakorolták;

e) A nyugalmazott és tartalékos tábornokok:

1. Ha az ellenséggel szemben egy hadseregnek legalább három hónapon keresztül kinevezett parancsnokoló tábornokai voltak.

2. Ha a nagyvezérkar fônöki tisztét vagy a hadseregvezér felügyelôi (hadsereg-parancsnoki) tisztet béke idején legalább négy éven át töltötték be.

E második csoportba tartozó szenátorok száma nem haladhatja meg a négyet s a megürülô helyeket a rangidôsebb jogosulttal töltik be.

A megállapítás hivatalból történik a szenátus elnökének vagy a jogosultak kérelmére.

A szenátus elnöke a hivatalból jogosult szenátorokat e bizottság végzése alapján veszi fel.

A szenátusnak jogában áll megvitatni a jogosultság megállapítása körül elôfordult tévedéseket és azokat helyreigazítás céljából közölni a bizottsággal.

75.§. A szenátus tagjává az választható, aki:

a) román állampolgár;

b) polgári és politikai jogait gyakorolhatja;

c) a 40-ik életévét betöltötte;

d) Romániában lakik.

Ezeknek a feltételeknek, az életkor kivételével, a hivatalból jogosult szenátoroknak is meg kell felelniük.

76.§. Törvényhozási tanács létesíttetik azzal a feladattal, hogy tanácsadással legyen segítségül a törvények megalkotásánál és összeegyeztetésénél, akár a végrehajtói hatalom, akár az országgyûlés kezdeményezze azokat, valamint a törvények alkalmazására vonatkozó általános szabályzatok elkészítésénél.

I. RÉSZ

Ha sem az egyik, sem a másik eset nem áll be, a trón üresedésben van.

79.§. Trónüresedés esetén mind a két ház együttes ülésre gyûl össze, még összehívás nélkül is, és legkésôbb az összeüléstôl számított nyolcadik napig királyt választ Nyugat-Európa valamely szuverén uralkodóházából.

Mindkét ház tagjai háromnegyed részének jelenléte és a jelenlevô tagok kétharmad többsége szükséges e választás megejthetéséhez.

Abban az esetben, ha a fentírt határidô alatt a gyûlés nem jutna eredményre, akkor a kilencedik napon délben az egybegyûlt házak a jelenlevô tagok számára való tekintet nélkül abszolút szótöbbséggel megejtik a választást.

Trónüresedés esetén az egybegyûlt házak három személybôl alkotott királyi helytartóságot neveznek ki, amely a király trónra lépéséig gyakorolja a királyi hatalmat.

Az összes fent említett esetekben a szavazás titkos.

Ha történetesen a házak elôbb fel lettek volna oszlatva és a feloszlató határozatban ennél a tíz napnál késôbbi idôpontra lettek volna összehíva, akkor a régi házak ülnek össze addig, amíg összejön a helyükbe lépni hivatott országgyûlés.

81.§. A király halálának idejétôl kezdve a trónörökös eskütételéig a király alkotmányos jogait a román nép nevében a miniszterek minisztertanácsban és saját felelôsségükre gyakorolják.

82.§. A király a betöltött 18. életévvel válik nagykorúvá.

Trónra lépése alkalmával az egybegyûlt házak kezébe a következô esküt teszi le:

A régenstanács egyszersmind a gyámságot is gyakorolja a trónörökös fölött, kiskorúsága idején.

A régenstanács tagjai addig nem léphetnek tisztjükbe, amíg a két egybegyûlt ház elôtt ünnepélyes módon le nem teszik a jelen alkotmány 82. §-ában elôírt esküt.

84.§. Ha a király uralkodásra képtelen, a miniszterek, miután ezt a képtelenséget törvényesen megállapították, nyomban összehívják a házakat.

Ezek régenstanácsot választanak, amely egyszersmind a gyámságot is gyakorolja.

85.§. Az alkotmányt a régenstanács idején módosítani nem lehet.

86.§. A király nem lehet egyben más állam feje is a házak beleegyezése nélkül.

A király semmiféle ténykedése sem hatályos, ha azt nem ellenjegyzi egy miniszter, aki ezáltal felelôssé válik e ténykedésért.

88.§. A király nevezi ki és menti fel minisztereit.

Szentesítésüket megtagadhatja.

Ôt illeti meg politikai ügyekben a közkegyelem gyakorlásának joga.

Nem függesztheti fel a vizsgálatot vagy az ítélkezést és semmiképpen sem avatkozhatik bele az igazságszolgáltatás menetébe.

Új tisztséget külön törvény nélkül nem létesíthet.

Ô készíti a törvények végrehajtási utasításait, anélkül hogy bármikor is módosíthatná vagy felfüggeszthetné a törvényeket; úgyszintén nem menthet fel senkit azok végrehajtása alól.

Ôt illeti meg a pénzverés joga külön törvény szerint.

89.§. A civillistát minden egyes uralkodás tartamára a törvény szabja meg.

Minden egyes ülésszak tartama 5 hónap.

A király az ülésszakokat királyi üzenettel nyitja meg, amelyre a két ház válaszfeliratot készít.

A király rendeli el az ülésszakok bezárását.

Ô van jogosítva mindkét házat egyszerre vagy csak egyet közülük feloszlatni.

A feloszlató határozatnak magában kell foglalnia a választásnak két hónapon belül való kiírását és a házak három hónapon belül való összehívását.

A király elnapolhatja a házak üléseit; az elnapolás azonban nem tarthat tovább egy hónapnál és ugyanabban az ülésszakban nem ismételhetô meg a házak beleegyezése nélkül.

91.§. A királynak nincsen egyéb hatalma, mint amit neki az alkotmány ad.

III. FEJEZET

92.§. A kormány a király nevében az alkotmány által megszabott módon gyakorolja a végrehajtói hatalmat.

93.§. A miniszterek együttvéve a minisztertanácsot alkotják, amelynek a minisztertanács elnöke címmel az a miniszter az elnöke, akit a király a kormányátalakítással megbízott.

Minisztériumokat és államtitkárságokat csak törvény útján lehet létesíteni és megszüntetni.

94.§. Miniszter csak román lehet, vagy aki honosítást nyert.

95.§. A királyi család egyik tagja sem lehet miniszter.

96.§. Ha a miniszterek nem lennének tagjai a házaknak, részt vehetnek a törvények tárgyalásain anélkül, hogy joguk lenne szavazni.

A házak tárgyalásain legalább egy miniszter jelenléte szükséges.

A házak kérhetik a minisztereknek a tárgyalásokon való jelenlétét.

98.§. A két ház bármelyikének, úgyszintén a királynak joga van a miniszterek ellen eljárást kérni és ôket a Semmítôszék elé állítani, mely kizárólagosan, teljes ülésben van jogosítva ítéletet mondani felettük, kivéve a törvény által megállapítandó eseteket a sértett felek magánjogi keresetének érvényesítése tekintetében és a miniszterek által hivataluk gyakorlásán kívül elkövetett bûntettek és vétségek esetét.

A törvényhozó testületek a miniszterek vád alá helyezését csak a jelenlevô tagok kétharmad többségével határozhatják el.

99.§. Bármely fél, akit valamely miniszter által kiadott vagy ellenjegyzett és az alkotmány vagy más törvény kifejezett szövegébe ütközô rendelet vagy intézkedés sért, az államtól az általános jog szerint anyagi kártérítést követelhet az okozott joghátrányért.

A miniszter az állam kívánságára akár az ellene folyó eljárás folyamata alatt, akár a határozat meghozatala után a törvényhozói testületek egyikének határozatára a rendes bírói hatóság elé idézhetô az állam által elszenvedett, tôle követelt kár magánjogi megtérítése céljából.

A miniszter törvénytelen intézkedése nem mentesíti az egyetemleges felelôsség alól azt a tisztviselôt, aki azt ellenjegyezte, kivéve, ha az illetô a miniszter figyelmét arra írásban felhívta.

Az alállamtitkárok a miniszterek felelôssége mellett részt vehetnek a törvényhozó testületek tárgyalásain.

IV. FEJEZET

101.§. Bírói hatóságokat csak törvény által lehet létesíteni.

Nem lehet létesíteni rendkívüli bizottságokat és törvényszékeket semmiféle címmel és elnevezéssel bizonyos polgári vagy büntetô perek eldöntésére vagy egyes meghatározott személyek feletti ítélkezés céljából.

A semmisség kimondása iránti panaszjog alkotmányjogi jellegû.

104.§. A bírák elmozdíthatatlanok a törvény által megállapítandó különös feltételek mellett.

105.§. Az összes büntetôügyekben, a politikai és sajtóvétségekben, a jelen alkotmány által megállapított esetek kivételével, az esküdtszék jár el.

106.§. A katonai igazságszolgáltatást külön törvény szabályozza.

107.§. Semmiféle külön hatóságot sem lehet önálló közigazgatási bíráskodási hatáskörrel létesíteni.

A közigazgatási bíráskodás külön törvény alapján a bírói hatalom körébe tartozik.

Aki magát jogaiban akár valamely hatósági közigazgatási ténykedés által vagy valamely törvénybe, illetve rendeletbe ütközô ügyviteli tény által, akár a közigazgatási hatóságoknak a rosszindulata által valamely jogra vonatkozó kérelem el nem intézése tekintetében sértve érzi, jogának elismerése végett kérvénnyel fordulhat a bírói hatóságokhoz.

A bírói hatalom szervei ítélik meg, hogy a tény törvénytelen-e, azt megsemmisíthetik vagy megállapíthatják a magánjogi károkat a megsértett jog visszaállításáig s joguk van a kártérítési kéréseket is elbírálni akár a peresített közigazgatási hatóság, akár a vétkes tisztviselô ellenében.

V. FEJEZET

108.§. A megyei és községi intézményeket törvények szabályozzák.

E törvényeket a közigazgatási decentralizáció alapján kell megalkotni.

IV. CÍM

109.§. Bármilyen természetû adót csak törvény alapján lehet megállapítani és beszedni.

111.§. Bármely megyei vagy községi közteher vagy adó csak a megyei, illetve a községi tanácsok beleegyezésével, a törvény által megállapított korlátok között vethetô ki.

Bármilyen kivételt vagy adóleszállítást csak a törvény állapíthat meg.

Egyedáruságokat csakis a törvény létesíthet és kizárólag az állam, a megyék és a községek javára.

113.§. Csakis törvény értelmében lehet az államkincstár terhére valamilyen nyugdíj- vagy kegydíjalapot létesíteni.

Az állam összes jövedelmeit és kiadásait fel kell venni a költségvetésbe és a zárszámadásba.

Ha a költségvetést kellô idôben nem szavaznák meg, a végrehajtói hatalom a közszolgálatok szükségleteit az elôzô évi költségvetés alapján elégíti ki anélkül, hogy ezzel a költségvetéssel túlhaladhatná egy évvel azt az évet, amelyre az megszavaztatott.

117.§. Az összes külön pénztárakból befolyó jövedelmeket és azokat, amelyek fölött a kormány különbözô címeken rendelkezik, bele kell foglalni az állami jövedelmek általános költségvetésébe.

118.§. A pénzügyi törvényeket, mint a többi törvényeket és a közigazgatási rendeleteket is, közzé kell tenni a Hivatalos Lapban.

V. CÍM

119.§. Minden román, faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül a külön törvények szabályainak megfelelôen részét alkotja a haderô valamelyik elemének.

120.§. A katonai rendfokozatoktól és nyugdíjaktól csak bírói ítélet alapján és a törvényben meghatározott esetekben lehet valakit megfosztani.

121.§. A hadsereg létszámát minden évre mindkét törvényhozó testület szavazza meg.

122.§. Legfôbb honvédelmi tanács alakítandó, amely állandóan gondoskodni fog a honvédelem szervezésére szükséges szabályokról.

123.§. Semmiféle idegen hadsereg csapata másként nem fogadható az állam szolgálatába és nem léphet Románia területére vagy nem vonulhat át azon, mint valamely törvény értelmében.

VI. CÍM

126.§. A román állam hivatalos nyelve a román nyelv.

127.§. Senkit sem lehet valamely esküre kötelezni másként, mint valamely törvény értelmében, amely az eskümintát is elôírja.

128.§. Jelen alkotmányt sem egészében, sem részben nem lehet felfüggeszteni.

Államveszély esetén, törvény útján, általános vagy részleges ostromállapot rendelhetô el.

VII. CÍM

129.§. Az alkotmány egészében vagy részben a király vagy bármely ház kezdeményezésére módosítható.

E kezdeményezés következtében mindkét ház külön ülésben, abszolút többséggel határoz afelett, hogy helye van-e az alkotmányos intézkedések módosításának.

Mihelyt a módosítás szüksége megállapítást nyert, mindkét törvényhozó testület vegyes bizottságot választ kebelébôl, amely javaslatba hozza az alkotmány ama szövegrészeit, amelyek módosítás alá kerülnek. A bizottság határozatát két ízben, 15 napi idôközben fel kell olvasni mindkét házban. Azután mindkét ház együttes ülésben az idôsebbik elnök elnöklete alatt legalább összes tagjai kétharmad részének részvételével és kétharmad többséggel véglegesen megállapítja, hogy mely szakaszok kerülnek módosítás alá.

130.§. Az új országgyûlés a királlyal egyetértve jár el a változtatás alá vett pontok módosításában.

VIII. CÍM

131.§. Alkotmányjogi jellegûek a földreformtörvényeknek az egészben vagy részben kisajátítható megmûvelhetô földekre, erdôkre és mocsarakra, azok jogi helyzetére, az altalajra, az értékelésre, a fizetési módozatokra stb. vonatkozó rendelkezései, úgy ahogyan azok a földreformtörvények mindegyikének alábbi §-aiban meg vannak határozva. Ezek a §-ok teljes egészükben a jelen alkotmány kiegészítô részét képezik, s mint ilyenek nem módosíthatók, csak az alkotmánymódosításra elôírt formák között és pedig:

c) Az erdélyi, bánsági, körösvidéki és máramarosi földreformról szóló 1921. július 30-iki törvény 3(három), 4(négy), 5(öt), 6(hat), 7(hét), 8(nyolc), 9(kilenc), 10(tíz), 11(tizenegy), 12(tizenkettô), 13(tizenhárom), 14(tizennégy), 16(tizenhat), 18(tizennyolc), 22(huszonkettô), 24(huszonnégy), 32(harminckettô), 50(ötven) és 85(nyolcvanöt) §-ai;

d) A bukovinai földreformról szóló 1921. július 30-iki törvény 2(kettô), 3(három), 4(négy), 5(öt), szakasz a) pont I. bek., 6(hat), 7(hét), 9(kilenc), 10(tíz), 12(tizenkettô), 13(tizenhárom), 29(huszonkilenc), 31(harmincegy) és 55(ötvenöt) §-ai.

132.§. Az ókirályságbeli, besszarábiai és bukovinai falusi lakosság rendes tûzi- és épületfa-szükségletének kielégítése céljából az állam köteles saját mezei, dombvidéki vagy hegyi erdôibôl az e célra szükséges területeket rendelkezésre bocsátani.

Az Ókirályságban és Bukovinában ott, ahol az államnak nincsenek erdôi, a község központjától számított húsz kilométeres körzetben a fent említett szükségletek kielégítése végett az olténiai, munténiai, moldovai és dobrudzsai földbirtokreformról szóló 1921. július 17-iki törvény 7.§ c. és 8.§ a., b., c. pontjainak, valamint a bukovinai földreformról szóló 1921. július 30-iki törvény 5.§ a. pont IV. bekezdésének, továbbá 6. és 7.§-ának ellenére kisajátíthatók mind a közjellegû, mind a magánjellegû jogi személyeknek e körzetben levô erdôi, s csak ilyenek hiányában lehet aránylagosan kisajátítani az összes e körzetben levô magántulajdonosok erdôit, azonban csak e szükségletek korlátai között s minden esetben, minden egyes tulajdonosnál száz hektárnyi ki nem sajátítható terület meghagyása mellett.

A kisajátítás alá esô erdôk kitermelése céljából kötött eladási szerzôdések, amelyek a kisajátítás percében érvényben lesznek, tiszteletben tartatnak.

Az így kisajátított erdôk az állam tulajdonában maradnak és az állam fogja ezeket igazgatni és kitermelni, hogy a törvénynek megfelelôen s elsôsorban a fenti szükségleteknek eleget tehessen.

A kisajátítás módját külön törvény fogja szabályozni.

133.§. Megerôsítést nyernek a következô rendelettörvények: a Hivatalos Lap 1918. december 30-iki 223. számában közzétett 1918. december 29-iki 3902. számú, a polgári jogok adományozásáról szóló rendelettörvény, a Hivatalos Lap 1919. május 28-iki 33. számában közzétett, 1919. május 22-iki 2085. számú és a Hivatalos Lap 1919. augusztus 13-iki 93. számában közzétett 1919. augusztus 12-iki 3464. számú, azon zsidók honosításáról szóló rendelettörvények, akik az Ókirályságban laktak.

Az Ókirályságban lakó zsidók, akik honosításukat az 1919. augusztus 12-iki 3464. számú rendelettörvényben meghatározott határidô alatt nem rendezték, a honosításra vonatkozó nyilatkozatokat az 1919. május 2-iki 2085. számú rendelettörvény értelmében a jelen alkotmány kihirdetésétôl számított három hónapon belül megtehetik.

134.§. A jelen törvényben meghatározott törvényhozási tanács szervezésérôl szóló törvény megalkotásáig a törvényjavaslatoknak a törvényhozó testületekhez való benyújtása a ma érvényben levô törvények és rendeletek szerint történik.

135.§. A jelen alkotmány elvein alapuló külön törvény kihirdetéséig érvényben maradnak a közigazgatási bíráskodás szervezetérôl és eljárásáról szóló törvények.

137.§. A román állam különbözô részeiben fennálló összes törvénykönyveket és törvényeket felülvizsgálat alá kell venni, hogy azok a jelen alkotmánnyal összhangba hozassanak és így biztosíttassék a törvényhozás egysége.

Mindaddig érvényben maradnak.

Az alkotmány kihirdetésének napjától kezdve azonban hatályon kívül helyeztetnek az összes törvények, rendeletek, szabályrendeletek és bármilyen más okmányok mindama intézkedései, amelyek a jelen alkotmány rendelkezéseivel ellenkeznek.

E törvény megalkotásáig a választási rendelettörvények érvényben maradnak.