Románia 1938. évi Alkotmánya
II. Carol,
Isten kegyelmébôl és a nemzet akaratából Románia
királya.
Az élôknek és jövendôknek egészséget.
A román nép beleegyezésével elrendeljük:
ALKOTMÁNY
I. CÍM
Románia területérôl
1.§. - A román királyság egységes és oszthatatlan nemzeti
állam.
2.§. - Románia területe elidegeníthetetlen.
3.§. - Románia területére idegen népfajok nem
telepíthetôk.
II. CÍM
A románok kötelességeirôl és jogairól
I. FEJEZET.
A románok kötelességeirôl
4.§. - Az összes románok faji és vallási
különbségre való tekintet nélkül kötelesek a hazát életcéljuk legfôbb
alapjának tekinteni és a haza területi épségének, függetlenségének és
méltóságának védelmében magukat feláldozni, munkájukkal erkölcsi
felmagasztalásához és gazdasági fejlôdéséhez
hozzájárulni, hûséggel viselni a közterheket, amelyeket a törvények
elôírnak és önként hozzájárulni a közfeladatokhoz, amelyek nélkül az állam
nem élhet.
5.§. - Az összes román állampolgárok faji és vallási
különbség nélkül a törvény elôtt egyenlôk és ennek tisztelettel és
engedelmességgel tartoznak.
Senki sem érezheti magát felmentve polgári, katonai, köz-
vagy magánkötelességeinek teljesítése alól, akár vallási, akár más
meggyôzôdése alapján.
6.§. - A román állam nem ismer el társadalmi osztálykülönbséget. Az adókivetésben elôjogok alkalmazása tilos. Az adók
csökkentése és növelése csak általánosan és törvény által meghatározott
módon történhetik.
7.§. - Egyetlen románnak sincs megengedve, hogy élôszóval
vagy írással az állam kormányformájának megváltoztatását, mások
vagyonának felosztását vagy szétosztását, adótörlést vagy osztályharcot
hirdessen.
8.§. - Az összes rítusok és felekezetek papjai részére
tilos, hogy szellemi tekintélyüket politikai propaganda szolgálatába
állítsák, mind a hitélet és a szertartások számára fenntartott
helyiségekben, mind azokon kívül.
Senkinek sem engedtetik meg a politikai propaganda az
istentiszteleti helyiségekben vagy a vallásos megnyilatkozásokon.
Tilos bármiféle politikai egyesülés vallásos alapon vagy
címen.
A törvényekben elôírt személyeken, feltételeken és módokon
kívül senkinek sincs joga esküt kivenni vagy letenni.
9.§. - Az a román, aki a kormány elôzetes engedélye nélkül
idegen állam szolgálatába lép vagy idegen katonai alakulathoz csatlakozik,
jo g szerint elveszíti román állampolgárságát.
Ha valaki bármely idôtartamra és bármely okból idegen
hatalom védelme alá helyezi magát, jog szerint elveszíti román
állampolgárságát.
Az ily módon elvesztett állampolgárság csak honosítás útján
szerezhetô viss za.
II. FEJEZET
A románok jogairól
10.§. - A románok élvezik a lelkiismereti szabadságot, a
munkaszabadságot, a tanszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési
szabadságot, az egyesülési szabadságot, valamint mindazon szabadságokat,
melyekbôl a törvé nyekben foglalt jogok származnak.
11.§. - A román állampolgárság házasság, leszármazás,
elismerés és honosítás útján szerezhetô meg. A honosítás törvény által
egyénenként adatik meg és nincs visszaható hatálya. A férj honosítása
kiterjed a feleségre és a szülôké a kiskorú gyermekeikre is.
12.§. - A személyes szabadság biztosítva van.
Senki ellen sem lehet eljárást vagy motozást lefolytatni
másként, mint a törvények által meghatározott esetekben és módon.
Senki sem fogható el vagy tartóztatható le másként, mint indokolt bírói határozat alapján, melyet vele a
letartóztatás percében vagy legkésôbb attól számított 24 óra alatt közölni
kell.
Nyilvánvaló bûnösség vagy sürgôsség esetén a letartóztatás
nyomban megtörténhetik, a határozatot azonban 24 órán belül meg kell hozni
és az elôzô bekezdés értelmében közölni.
13.§. - Senkit sem lehet akarata ellenére törvényes
bíróságoktól elvonni.
14.§. - A lakás sérthetetlen.
Semmiféle házkutatás sem foganatosítható másként, mint az
illetékes hatóságok részérôl, a törvény által meghatározott esetekben és
alakszerûségek szerint.
15.§. - A halálbüntetés háború idején, a katonai büntetô
törvénykönyv által megállapított esetekben alkalmaztatik.
A minisztertanács elhatározhatja az elôzô bekezdés
rendelkezéseinek alkalmazását békeidôben is, az uralkodó, a királyi család
tagjai, külföldi államfôk és állami méltóságokat betöltô személyek elleni
merénylet esetén, ha a merénylet hivatásuk gyakorlása közben érte ôket,
továbbá rablógyilkosság és politikai gyilkosság esetén.
16.§. - Mindennemû tulajdon, valamint a
magánosokkal és az állammal szembeni hitellevelek sérthetetlenek és mint
ilyenek biztosítva vannak.
Mindenki szabadon rendelkezik saját javai fölött, a
törvényes elôírásoknak megfelelôen.
A közjavak csak a törvényben megállapított
szabályok és mód szerint kezelhetôk és idegeníthetôk el. Semmiféle törvény
sem állapíthatja meg a vagyonelkobzás büntetését, kivéve a hazaárulás és a
közpénzek elsikkasztásának eseteit.
Senki tulajdona sem sajátítható ki másként, mint közérdekbôl, az igazságszolgáltatás által megállapított igazságos és
elôzetes kártérítés után a törvényeknek megfelelôen. Közérdek alatt csak
olyan esetek érthetôk, amelyek természetük szerint mindenkinek a hasznára
vannak, tényleges vagy esetleges módon.
A honvédelem, a katonai, közegészségügyi,
kulturális érdekû munkálatok, szárazföldi, vízi és légi közlekedési utak,
piacok és törvények által meghatározott közmunkák közhasznú esetein kívül
más esetek csakis a törvényhozás két háza szavazatainak kétharmada
által megszavazott törvényekkel állapíthatók meg.
17.§. - A bányarétegek, valamint az altalaj mindennemû
kincse az állam tulajdona. Kivételt képeznek a közös kôtömegek, építési
anyagokat szolgáltató kôbányák és a tôzegtelepek, az állam által korábbi
törvények alapján szerzett jogok sérelme nélkül.
Külön bányatörvény szabályozza majd ezeknek a javaknak
értékesítését, megállapítva a tulajdonos jogait, amelyek legalább ötven
százalékát teszik majd a hozadéknak és az engedély hektáronkénti árának,
egyben pedig utalva arra is, hogy milyen mértékben vesznek ezek részt az
említett javak kihasználásában.
Az állam javára eddigi engedmények által szerzett jogok
továbbra is tiszteletben maradnak.
18.§. - A nagy és kis utak, utcák, amelyek az állam, a
megyék, városok és községek gondozása alá tartoznak,
folyamok és hajózható vagy tutajozható folyók, a partnövedékek, azok a
helyek, ahonnan a tenger vize visszavonul, a természetes vagy mesterséges
kikötôk, a partok, ahol a hajók horgonyt vetnek, a légûr, azok a vizek,
amelyek motorikus erôt állítanak elô és amelyek
közcélokra felhasználhatók, és általában mindazok a javak, amelyek nem
képeznek magántulajdont, a köztulajdon tartozékainak
tekintendôk.
19.§. - A lelkiismeret szabadsága korlátlan.
Az állam az összes vallásfelekezeteknek
egyenlô szabadságot és védelmet biztosít, amennyiben gyakorlásuk nem
ütközik a közrendbe, a jó erkölcsökbe és az állam biztonságába.
Az ortodox keresztény egyház és a görög katolikus egyház
román egyházak. Az ortodox keresztény vallás a románok nagy
többségének vallása lévén, az ortodox egyház az uralkodó egyház a román
államban, míg a görög katolikus egyháznak elsôbbsége van a többi
felekezetek elôtt.
A román ortodox egyház a jelenben és jövôben független
minden idegen fennhatóságtól, a hitelvek tekintetében azonban
megmarad egysége a keleti ökumenikus egyházzal.
Az ortodox keresztény román egyház lelki és kánoni kérdései
egyetlen zsinati hatóság alá tartoznak.
Az állam és a különbözô felekezetek viszonyát külön
törvények szabályozzák.
20.§. - Az anyakönyvi cselekmények a magánjog körébe
tartoznak.
E cselekmény véghezvitelének mindig meg kell elôznie az
egyházi áldást, mely kötelezô az összes felekezetek tagjaira.
21.§. - Az oktatás szabad, a külön törvények által
megállapított feltételek mellett, amennyiben nem ütközik a közrendbe és a
jó erkölcsökbe, valamint az állam érdekeibe.
Az elemi oktatás kötelezô. Ez az oktatás az állam iskoláiban
ingyenesen történik.
22.§. - Az alkotmány mindenkinek biztosítja a törvények
által megszabott keretek között és feltételek mellett azt a jogot, hogy
gondolatait és véleményét szóban, írásban, képben, hanggal vagy más
eszközzel közölhesse és nyilváníthassa.
23.§. - A levelek, táviratok és távbeszélgetések titka
sérthetetlen. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az
igazságszolgáltatás köteles a törvény értelmében értesüléseket
szerezni.
24.§. - A román állampolgároknak jogukban áll békésen vagy fegyvertelenül összegyûlni mindennemû kérdések
megtárgyalására, alkalmazkodva ama törvényekhez, melyek e jog gyakorlását
szabályozzák.
A közutakon vagy a szabadban történô gyûlések, felvonulások
és tüntetések a rendészeti törvényeknek és rendeleteknek vannak
alávetve.
25.§. - Bárkinek jogában áll egy vagy több személy által
aláírt kérvénnyel a közhatóságokhoz fordulni, a kérvényezés azonban csak
az aláíró személyek nevében történhetik.
Csak szervezett hatóságokat illet meg az a jog, hogy a
közösség nevében kérvényezhessenek.
26.§. - A román állampolgároknak joguk van egyesülni,
alkalmazkodva a törvényekhez.
A szabad egyesülés joga nem foglalja magában a jogi
személyiség alkotásának jogát is. A feltételeket, melyek mellett a jogi
személyiség elismertetik, törvény állapítja meg.
27.§. - A polgári és katonai köztisztségek és méltóságok
csak román állampolgárokkal tölthetôk be, figyelembe véve a román nemzet
többségi és államalkotó jellegét.
Külföldi alattvalók csak a törvény által megállapított
esetekben tölthetnek be ilyen tisztségeket.
A Románia területén levô idegenek a személyek és javak
általános törvényes védelmében részesülnek.
Romániában bármilyen címen csak a románok és a honosított
románok szerezhetnek és bírhatnak tulajdonban földbirtokot. Idegennek
csupán eme ingatlanok értékére van joguk.
28.§. - Idegen kitüntetéseket románok csak a király
engedélyével viselhetnek.
Törvényes felhatalmazás nélkül nem létesíthetôk, nem adhatók
és nem viselhetôk semmiféle jelvények, címerek, érmek, va gy
egyenruhák.
III. CÍM
Az államhatalomról
29.§. - Minden államhatalom a román nemzettôl
ered.
Ezek azonban nem gyakorolhatók máskép, mint megbízás útján
és a jelen alkotmányban megállapított elvek és szabályok szerint.
30.§. - A király az állam feje.
31.§. - A törvényhozói hatalmat a király a nemzetképviselet
útján gyakorolja, amely két házra oszlik: a szenátusra és
képviselôházra.
A király szentesíti és hirdeti ki a törvényeket.
A királyi szentesítés elôtt a törvény
érvénytelen.
A király megtagadhatja a szentesítést.
Egyetlen törvény sem terjeszthetô királyi szentesítés alá,
mielôtt azt a két ház meg nem tárgyalta és többsége el nem fogadta.
A két ház által megszavazott törvények kihirdetésérôl az
igazságügy-miniszter gondoskodik, aki egyben az állam nagy pecsétjének ôre
is.
A törvénykezdeményezési jog a királyé.
A két törvényhozó ház saját kezdeményezésébôl csak az állam
általános érdekében javasolhat törvényeket.
Csak a törvényhozói hatalom értelmezheti hitelesen a
törvényeket.
Semmiféle törvény vagy általános, illetve
községi közigazgatási rendelet nem bír kötelezô erôvel addig, amíg azt a
benne meghatározott módon ki nem hirdetik.
32.§. - A végrehajtói hatalom a királyt illeti meg, aki azt
az alkotmányban meghatározott módon kormánya által gyakorolja.
33.§. - A bírói hatalmat a bírói hatóságok gyakorolják.
A bírói határozatokat a törvény nevében hirdetik ki.
Ezeket a király nevében hajtják végre.
I. FEJEZET
A királyról
34.§. - A király alkotmányos hatalma Ô Felsége
Hohenzollern-Sigmaringen I. Károly egyenes törvényes leszármazóinak ágában
öröklôdik, férfirôl-férfire, az elsôszülöttség rendje szerint, a nôk és
ezek leszármazóinak állandó kizárásával.
Ô Felsége leszármazói a keleti ortodox vallásban
nevelendôk.
35.§. - Ô Felsége Hohenzollern-Sigmaringen I. Károly király
fiúleszármazóinak nemlétében a trónöröklés átháramlik fivérei közül a
legidôsebbre és azok leszármazóira az elôzô §-ban megállapított szabályok
szerint.
Ha fivérei és azok leszármazói közül senki sem lenne többé
életben vagy elôre kijelentenék, hogy nem fogadják el a
trónt, akkor a király az országgyûlés beleegyezésével kijelölheti utódját
Nyugat-Európa valamely szuverén uralkodóházának tagjai közül, az
országgyûlés hozzájárulásával, mely a 36. §-ban meghatározott módon
adatik meg.
Ha sem az egyik, sem a másik eset nem áll be, a trón
üresedésben van.
36.§. - Trónüresedés esetén mind a két ház együttes ülésre
gyûl össze, még összehívás nélkül is és legkésôbb az összeülésétôl
számított nyolcadik napon királyt választ N yugat-Európa valamely
szuverén uralkodóházából.
Mindkét ház tagjai háromnegyed részének jelenléte és a
jelenlevô tagok kétharmad többsége szükséges e választás megejtéséhez.
Abban az esetben, ha a fent írt határidô alatt az országgyûlés nem jutna
eredményre, akkor a kilencedik napon délben az egybegyûlt házak a
jelenlevô tagok számára való tekintet nélkül abszolút többséggel megejtik
a választást.
Ha a trónüresedés idején fel volnának oszlatva, a következô
§-ban meghatározott módon kell eljárni.
Trónüresedés esetén az egybegyûlt házak három
személybôl alkotott királyi helyhatóságot neveznek ki, amely a király
trónra lépéséig gyakorolja a királyi hatalmat.
Az összes fent említett esetekben a szavazás titkos.
37.§. - A király halála alkalmával a házak összehívás nélkül is legkésôbb a holttá nyilvánítás utáni tizedik
napon összeülnek.
Ha történetesen a házak elôbb fel lettek volna oszlatva és a
feloszlató határozatban ennél a tíz napnál késôbbi idôpontra lettek volna
összehíva, akkor a régi házak ülnek össze addig, amíg összejön a helyükre
lépni hivatott országgyûlés.
38.§. - A király halálának idejétôl kezdve a trónörökös
eskütételéig a király alkotmányos jogait a román nemzet nevében a
miniszterek minisztertanácsban saját felelôsségükre
gyakorolják.
39.§. - A király a betöltött 18. életévvel válik
nagykorúvá.
Trónra lépése alkalmával az egybegyûlt házak kezébe a
következô esküt teszi le: "Esküszöm, hogy a román nemzet alkotmányát és
törvényeit megôrzöm, nemzeti jogait és területi épségét
fenntartom."
40.§. - A király kormányzót és két helyettest nevezhet ki,
akik a király halála után a trónörökös kiskorúsága idejében a királyi
hatalmat gyakorolni fogják.
Ez a kinevezés az országgyûlés beleegyezésével történik a
jelen alkotmány 36.§-ában elôírt módozat ok szerint.
A kormányzó egyszersmind a gyámságot is gyakorolja a kiskorú
király felett.
Ha a király halálakor nincs ilyen kormányzó kinevezve és a
trónörökös kiskorú, a két ház egybegyûlve nevezi ki a kormányzót és két
helyettesét a jelen alkotmány 36.§-ában elôírt módozatok szerint.
A kormányzó és helyettesei addig nem léphetnek tisztjükbe,
amíg a két egybegyûlt ház elôtt le nem teszik a jelen alkotmány 39.§-ában
elôírt esküt.
A kormányzó halála esetén az idôsebb helyettes foglalja el
helyét, amikor is az elôzô szakasz értelmében új helyettest kell
választani.
41.§. - Abban az esetben, ha a király képtelen az
uralkodásra, a nagykorú trónörökös gyakorolja egyedül és jog szerint a
kormányzói jogot. Ha a trónörökös még kiskorú, a minisztertanács, miután
törvényes módon megállapította a királynak az uralkodásra való
képtelenségét, határozathozatalra azonnal összehívja a törvényhozó
házakat.
42.§. - Az alkotmányt a kormányzói uralom alatt módosítani
nem lehet.
43.§. - A király nem lehet egyben más állam feje is a házak
beleegyezése nélkül.
Errôl a kérdésrôl egyik ház sem dönthet, csak abban az
esetben, ha tagjainak legalább kétharmada jelen van és a határozatot a
jelenlevô tagok szavazatainak kétharmad többségével hozzák meg.
44.§. - A király személye sérthetetlen. Miniszterei
felelôsségge l tartoznak.
A király államhatalmi ténykedéseit miniszternek kell
ellenjegyeznie, ami által ezekért felelôssé válik.
Kivételt képez a miniszterelnök kinevezése, ami ellenjegyzés
nélkül történik.
45.§. - A király évente legalább egyszer összehívja a
törvényhozó házakat és az ülésszakot trónbeszéddel megnyitja, amelyre a
házak választ terjesztenek fel.
A király rendeli el az ülésszak bezárását.
Ô van jogosítva mindkét házat egyszerre vagy csak egyet
közülük feloszlatni. A feloszlató határozatnak magában kell
foglalnia a választók és az új házak összehívását.
A király elnapolhatja a házakat. A törvényhozó házak
jogosultak az elnapolástól számított egy év után összeülni, ha idôközben
össze nem hívták ôket.
46.§. - A király nevezi ki és menti fel
minisztereit.
Jogában áll elengedni bûnügyekben a büntetéseket, kivéve a
miniszterekre megállapítottakat.
Nem függesztheti föl a vizsgálatot vagy az ítélkezést és
semmiképpen sem avatkozhatik bele az igazságszolgáltatás menetébe.
A köztisztségeket a törvényeknek megfelelôen ô tölti be és ô
gyakorolja a megerôsítést.
Új tisztségeket külön törvény nélkül nem
létesíthet.
Ô készíti a törvényekhez a szükséges végrehajtási
utasításokat, anélkül hogy a törvényt módosítaná, és anélkül hogy valakit
felmentene ezek végr ehajtása alól.
Azon idô alatt, amíg a törvényhozó házak fel vannak
oszlatva, valamint két ülésszak között, bármire vonatkozólag törvényerejû
rendeleteket hozhat, amelyek megerôsítés végett a törvényhozó házak
legközelebbi ülése elé terjesztetnek.
Ô a had sereg feje.
Jogában áll háborút üzenni és békét kötni.
Ô adja a törvény értelmében a katonai rendfokozatokat.
Ô adja a román kitüntetéseket.
Ô küldi a nagyköveteket és meghatalmazott minisztereket az
idegen államfôk mellé.
Ôt illeti meg a pénzverés jo ga külön törvény
szerint.
Ô köt meg idegen államokkal politikai és katonai
szerzôdéseket. Hogy az Általa megkötött kereskedelmi, hajózási és más
hasonló egyezményeknek belföldön törvényes érvényük legyen, ezeket a
törvényhozás házai elé kell terjeszteni é s jóvá kell hagyatni.
47.§. - A civillistát törvény állapítja meg.
II. FEJEZET
Az országgyûlésrôl
48.§. - A törvényhozó házak tagjai a Nemzetet képviselik és
megbízásukat csak a törvényes eskü letétele után gyakorolják.
49.§. - Minden ház maga állapítja meg
házszabályaiban megalakulásának és mûködésének módját.
50.§. - A mindkét ház választásának érvényesítését és a
tagok jogosultságának megvizsgálását a Semmítôszék végzi a testületek
összeülésére kitûzött idôpont elôtt.
51.§. - Senki sem lehet egy idôben mindkét ház
tagja.
52.§. - Ha a végrehajtói hatalom képviselôket és
szenátorokat nevez ki fizetéssel járó hivatalba, melyet elfogadnak, ezek
jog szerint elvesztik nemzetképviselôi megbízatásukat.
Ez a rendelkezés nem vonatkozik a miniszterekre és
államtitkárokra.
53.§. - A törvényhozó házak tagjai nem védelmezhetnek az
állammal szemben magánérdekeket; nem vehetnek részt azoknak a
vállalatoknak az igazgatóságaiban, amelyek szerzôdéses viszonyban állanak
az állammal, megyékkel vagy községekkel.
54.§. - Minden határozathozatal a szavazatok abszolút
többségével történik, kivéve az alkotmány által megállapított
eseteket.
Szavazategyenlôség esetén a tárgyalt javaslat elutasítottnak
tekintendô.
A házak akkor tarthatnak üléseket, ha a névjegyzékbe felvett
tagok felénél eggyel több tag van jelen.
55.§. - A házak minden tagjának joga van kérdéseket intézni
a miniszterekhez, amelyekre azoknak felelniük kell a házszabályokban
elôírt határidôn belül.
56.§. - Egyik ház tagja ellen sem lehet vizsgálatot indítani
megbízatása közben kinyilvánított véleményeiért és szavazataiért.
57.§. - Tettenérés esetét kivéve, bûncselekmények miatt
egyik ház tagja sem lehet az ülésszakok ideje alatt eljárás alatt, csak
annak a háznak az engedélyével, amelynek az illetô tagja.
A házak bármelyik tagjának a fogva tartása vagy az ellene
való eljárás felfüggesztetik az ülésszak idejére, ha a ház ezt kéri.
58.§. - A házak külön tárgyalnak és határoznak a jelen
alkotmányban pontosan felsorolt esetek kivételével.
59.§. - Az ülések rendészetét az elnökök
egyedül gyakorolják, akik a házak jóváhagyásával rendelkeznek az illetô
ôrséggel.
60.§. - A képviselôk és szenátorok napidíját törvény
állapítja meg.
I. RÉSZ
A képviselôházról
61.§. - A képviselôház választott képviselôkbôl áll, akiket
30 évet betöltött olyan román állampolgárok választanak, akiknek a
következô három csoport valamelyikéhez tartozó tényleges foglalkozásuk
van:
1. Földmûvelés és kézimunka;
2. Kereskedelem és ipar;
3. Szellemi foglalkozások.
A választás titkos, kötelezô és személyes
szavazással történik olyan kerületi beosztással, amely biztosítja a
választók foglakozási ágának a képviseletét.
Választási törvény határozza meg a kerületeket és állapítja
meg a fenti alapelvek szerint azt, hogy a férfiak és nôk közül kik a
választók, továbbá a választóképtelenség, a jogvesztés, az
összeférhetetlenség eseteit, a szavazási eljárást és a választások
szabadságának biztosítékait, valamint a képviselôk számát is.
A megbízatás ideje 6 év.
62.§. - A képviselôház tagjává a z választható,
aki:
a) román állampolgár;
b) polgári és politikai jogait gyakorolhatja és az elôbbi
§-ban felsorolt három csoport valamelyikéhez tartozó foglalkozást,
amelynek választóit képviselni akarja, ténylegesen ûz;
c) 30-ik életévét betöltötte;
d) Romániában lakik.
A választójogi törvény fogja megállapítani a választhatósági
képtelenség, az idôleges vagy végleges jogvesztés és az
összeférhetetlenség eseteit.
II. RÉSZ
A szenátusról
63.§. - A szenátust a király által kinevezett szenátorok, a
hivatalból jogosult szenátorok és a választott szenátorok
alkotják, akiket az államban alkotott testületek tagjai választanak
kötelezô, titkos és személyes szavazás útján a választási törvényben
megállapítandó számban és a választók és választhatók, férfiak és nôk számára megszabott feltételek mellett.
A kinevezett szenátorok számaránya a választottakhoz
viszonyítva ezek fele.
64.§. - Az államban és egyházban elfoglalt magas helyzetük
alapján a szenátusnak hivatalból jogosult tagjai:
a) a trónörökös, betöltött 18 éves korától;
b) a királyi család összes nagykorú hercegei;
c) az ország pátriárkája és metropolitái;
d) a román-ortodox és görög katolikus egyházak
megyéspüspökei, amennyiben az ország törvényei szerint választották meg
ôket;
e) az állam által elismert vallásfelekezetek
fejei, felekezetenként egy-egy, amennyiben az ország törvényeinek
megfelelôen vannak megválasztva vagy kinevezve, és ha 200000 lélekszámnál
több hívôt képviselnek;
f) a jelenlegi hivatalból jogosult szenátorok, akiket a
jelen alkotmány kihirdetéséig ismertek el.
Az a) - e) pontok alatt bezárólag felsorolt hivatalból
jogosult szenátorok megbízása azzal a minôséggel vagy méltósággal együtt
szûnik meg, amelynek alapján azt nyerték.
A kinevezett és választott szenátorok megbízása kilenc évre szól. A választott szenátorok megbízását az alkotmány
48. §-ában elôírt eskü letételétôl számított három-három évenként újítják
meg, és pedig mindig egyharmad arányban.
A megújító sorsolásra nem került utolsó harmad megbízását a
kilenc év leteltéig megôrzi.
A kisorsolt mandátumokra a választási törvény szerint új
választás írandó ki.
III. FEJEZET
A kormányról és a miniszterekrôl
65.§. - A kormányt a miniszterek és államtitkárok
alkotják.
A miniszterek a király nevében gyakorolják a végrehajtói hatalmat az alkotmányban megállapított feltételek mellett
és saját felelôsségükre.
A miniszterek csak a királlyal szemben viselik a politikai
felelôsséget.
66.§. - A miniszterek együttvéve a minisztertanácsot
alkotják, amelynek elnöke az, akit a király a kormányalakítással megbízott
és aki a minisztertanács elnöke címet viseli.
Minisztériumokat és államtitkárságokat csak törvény útján
lehet létesíteni és megszüntetni.
67.§. - Csak az lehet miniszter, aki legalább három nemzedék
óta román. Kivételt képeznek azok, akik már eddig miniszterek voltak.
68.§. - A királyi család tagjai nem lehetnek
miniszterek.
69.§. - Azok a miniszterek és államtitkárok, akik a házaknak
nem tagjai, részt vehetnek a törvények megvitatásán, azonban nem
szavazhatnak; a házak kérhetik a minisztereknek a tárgyalásokon való
jelenlétét. A tárgyalásokat legalább egy miniszter jelenlétében lehet csak
megkezdeni.
70.§. - Mind a király, mind a házak bármelyike kérheti a
miniszterek elleni eljárást és a Semmítôszék elé való küldésüket, amely
teljes ülésben egyedül illetékes felettük ítélkezni. Az ellenük indított
polgári perekben és hivatásuk gyakorlásán kívül elkövetett bûnügyekben és
vétségeikben az általános jog rendelkezései alá esnek.
A törvényhozó testületek által a miniszterek
elleni eljárás megindítása csak a jelenlévô tagok kétharmad többségével
mondható ki.
A vizsgálatot a Semmítôszék egyik bizottsága folytatja le,
amely teljes ülésen kisorolt öt tagból áll. Ez a bizottság minôsíti a
cselekményeket és dönt az eljárás folytatásáról vagy megszüntetésérôl.
A Semmítôszék elôtt a vádat az államügyészség képviseli.
A miniszteri felelôsségrôl szóló törvény állapítja meg a
miniszterek felelôsségének eseteit és az alkalmazandó
büntetéseket.
A hivatalából kilépett igazságügy-miniszter
nem folytathat ügyvédi gyakorlatot, csak a kilépésétôl számított egy év
múlva.
A hivatalukból kilépett miniszterek nem vehetnek részt olyan
vállalatok igazgatóságaiban, a következô három évben, amelyekkel
szerzôdést kötöttek.
71.§. - Bármely fél, akit valamely miniszter
által kiadott vagy ellenjegyzett és az alkotmány vagy más érvényben levô
törvény kifejezett szövegébe ütközô rendelet vagy intézkedés sért, az
államtól az általános jog szerint pénzbeli kártérítést követelhet az
elszenvedett kárért.
IV. FEJEZET
A törvényhozási tanácsról
72.§. - A törvényhozási tanács szervezeti törvényének
alapján mûködik.
Minden törvényjavaslatnál kötelezô a törvényhozási tanács
meghallgatása, mind a bizottságokhoz való utalás elôtt, mind utána, a
költségvetési hitelekre vonatkozó javaslatok kivételével.
Egyetlen törvény végrehajtási utasítását sem lehet
elkészíteni a törvényhozási tanács elôzetes megkérdezése nélkül, kivéve a
törvényjavaslatokra vonatkozó alábbi bekezdésben megállapított
esetet.
A törvényhozó testületek megkezdhetik a
törvényjavaslatok tárgyalását a törvényhozási tanács beleegyezése nélkül
is, ha ez a szervezeti törvényben elôírt határidôn belül nem adja meg
hozzájárulását.
V. FEJEZET
A bírói hatalomról
73.§. - Bírói hatóságot csak törvény által lehet
létesíteni.
Nem lehet létesíteni rendkívüli bizottságokat és
törvényszékeket semmiféle címmel és elnevezéssel bizonyos bûnügyi vagy
polgári perek eldöntésére vagy egyes személyek feletti ítélkezés céljából.
Az esküdtbíróságok megszûnnek.
74.§. - Az egész román állam számára egyetlen
Semmítôszék áll fenn.
75.§. - Csak a Semmítôszék teljes ülése dönthet a törvények
alkotmányosságának a kérdésében és nyilváníthatja alkalmazhatatlanoknak az
alkotmánnyal ellenkezô törvényeket. A törvények
alkotmányellenességének kimondása csak az elbírált esetekre
vonatkozik.
A Semmítôszék dönt a hatásköri összeütközések
kérdéseiben.
A semmisség kimondása iránti panaszjog alkotmányjogi
jellegû.
76.§. - A bírák elmozdíthatatlanok. Az elmozdíthatatlanságot
külön törvény fogja megállapítani a jelen alkotmány
kihirdetésétôl számított legkésôbb hat hónapon belül. Ebben az idôközben a
fegyelmi büntetéseket királyi rendelet fogja kiróni.
77.§. - A katonai igazságszolgáltatást törvény
szabályozza.
78.§. - A közigazgatási bíráskodás külön törvény alapján a
bírói hatalom körébe tartozik.
A bírói hatalom nem illetékes a kormányzati és a katonai
parancsjellegû ténykedések elbírálására.
VI. FEJEZET
A megyei és községi intézményekrôl
79.§. - A közigazgatási intézményeket törvények állapítják
meg.
IV. CÍM
A pénzügyekrôl
80.§. - Bármilyen természetû adót csak törvény alapján lehet
megállapítani és beszedni.
Csak az állam, megyék, községek és állami megbízást betöltô
közintézmények javára lehet törvény által adókat lét esíteni.
81.§. - Egyedáruságokat csak törvény útján lehet létesíteni
és csak az állam, megyék és községek javára.
82.§. - Csak törvény által létesíthetôk az államkincstárt
terhelô nyugdíj- vagy kegydíjalapok.
83.§. - A törvényhozó testületek minden évben lezárják a
számadásokat és megszavazzák a költségvetést anélkül, hogy növelhetnék a
javasolt kiadásokat.
Az állam minden bevételét és kiadását fel kell venni a
költségvetésbe és a zárszámadásokba.
Ha a költségvetést nem szavaznék meg a kellô idôben, a
végrehajtói hatalom a közszolgálatok szükségleteit az elôzô évi
költségvetés alapján elégíti ki, azonban ezzel a költségvetéssel nem
haladhatja túl egy évvel azt az évet, amelyre az megszavaztatott.
84.§. - Az összes állami bevételek és kiadások elôzetes és
kezelési ellenôrzését a legfôbb állami számvevôszék végzi, amely minden
évben a törvényhozó testületek elé terjeszti az általános jelentést az
elmúlt év költségvetésének kezelési részleteirôl, a miniszterek által a
költségvetés alkalmazásánál elkövetet t szabálytalanságok
feltüntetésével.
A számadások végleges rendezését a pénzügyi év lezárásától
számított legkésôbb két évi határidô alatt kell a törvényhozó
testületeknek elôterjeszteni.
Egy felsô ellenôrzôtestület fogja ellenôrizni és
felülvizsgálni az összes közszolgálati ágakban a pénzkezelés
törvényességét és helyességét.
Ez a testület a miniszterelnökség mellett fog mûködni a
kormányelnök utasításai szerint.
85.§. - Azokat a külön pénztárakból származó alapokat,
amelyekkel különbözô címeken a kormá ny rendelkezik, fel kell venni
az állam bevételeinek általános költségvetésébe.
86.§. - Egész Románia részére egyetlen legfôbb állami
számvevôszék áll fenn.
87.§. - A közpénzek elsikkasztása bûntett, és mint ilyen
büntetendô.
V. CÍM
A haderôrôl
88.§. - Minden román állampolgár köteles a
törvények szerint a haderô valamelyik eleméhez tartozni.
89.§. - A katonai rendfokozatok, kitüntetések és nyugdíjak
csak bírói ítélet alapján vonhatók vissza.
90.§. - A haderô létszámát minden évre a törvényhozó
test ületek szavazzák meg.
91.§. - Semmiféle idegen fegyveres csapat másként nem
fogadható az állam szolgálatába és nem léphet Románia területére vagy nem
vonulhat át azon, mint valamely törvény alapján.
VI. CÍM
Általános rendelkezések
92.§. - Románia zászlójának színei: kék, sárga
és piros, függôleges elhelyezésben.
93.§. - A kormány az állam fôvárosában székel.
94.§. - A román állam hivatalos nyelve a román
nyelv.
95.§. - Eskü csak akkor tehetô le és csak akkor kötelezô, ha
törvény rendeli el, amely en nek szövegét is meghatározza.
96.§. - Jelen alkotmányt sem egészében, sem részben nem
lehet felfüggeszteni.
Államveszély esetén általános vagy részleges ostromállapot
rendelhetô el.
VII. CÍM
Az alkotmány módosítása
97.§. - Jelen alkotmányt csak a király
kezdeményezésére és a törvényhozó testületek elôzetes megkérdezésével
lehet egészében vagy részben módosítani. Ezek meg fogják jelölni a
módosítandó szövegrészeket is.
A törvényhozó testületek megkérdezése királyi leirattal
történik, és ezek a szenátus elnökének elnökletével közös tanácskozásban
kétharmad szavazattöbbséggel határoznak. A tanácskozás eredményét a két
ház elnöke külön bizottság kíséretében a király tudomására hozza.
A módosított részeket pótló új szövegeket mindkét testület
külön kétharmad többséggel szavazza meg.
VIII. CÍM
Átmeneti és befejezô intézkedések
98.§. - Az Ókirályságban az 1921. évi július 18-án,
Besszarábiában az 1920. évi március 13-án, Erdélyben, Bánságban,
Körös-vidéken és Máramarosban az 1921. évi június 13-án, Bukovinában az
1921. évi július 30-án kelt agrárreformot elrendelô
törvények alapján kisajátított és szétosztott földbirtokok mint szerzett
jogok tekintendôk, és úgy a jelenben, mint a jövôben minden, a fenti
törvényekbôl fakadó vitás kérdés ezen az alapon bírálandó el.
Ezeknek a törvényeknek a rendelkezései,
amelyeket az 1923. évi alkotmánytörvény 131.§-a foglal magában,
alkotmányos jellegûek maradnak.
Az 1923. évi alkotmány 133.§-ában jóváhagyott
rendelettörvények értelmében elnyert politikai jogok tiszteletben
tartandók.
Az összes érvényben levô törvénykönyveket és törvényeket át
kell vizsgálni a törvénykezés egységesítése és a jelen alkotmánnyal való
összhangba hozataluk miatt. Addig érvényben maradnak. Jelen alkotmány
kihirdetésétôl számítva érvénytelenek mindazok a törvények, szabályzatok
és m indennemû más okmányok, amelyek az alkotmányban
írtakkal ellentétben állanak.
Hasonlóképpen hatályát veszti a jelen alkotmány
kihirdetésének napjától az 1923. március 28-án 1360. számú
rendelettörvénnyel kihirdetett alkotmány is.
Bûnügyekben az esküdtszék tovább mûködik, míg a II. Károly
büntetô törvénykönyvet és büntetô perrendtartást a jelen alkotmány
73.§-ában megállapított alapelvvel összhangba hozzák.
A törvényhozó testületek összehívásáig a rendeletek
törvényerejûek és nem szorulnak jóváhagyásra.
A királyi család törvényei alkotmányos
jellegûek, és csak az alkotmány módosítására elôírt eljárással
változtathatók meg.
99.§. - A jelen alkotmány értelmében összehívandó
törvényhozó testületek megválasztását az alkotmány 98.§-a szerinti,
törvényerejû királyi rendelet fogja szabályozni, megállapítva a választói
és választhatósági feltételeket mind a képviselôház, mind a szenátus
számára, a választási kerületeket, a képviselôk és a szenátorok számát,
valamint a választási eljárást.
Ez a rendelet alkotmányos jellegû és csak
kétharmad többséggel módosítható.
100.§. - Jelen alkotmányt, miután a király kibocsátotta, a
román nemzet elé terjesztik "tudomásulvétel és hozzájárulás végett."
Királyi rendelet határozza meg az erre vonatkozó
eljárást.
E mûveleteknek és ezek eredményének a miniszterelnök
által a király tudomására hozatala után a jelen alkotmány kihirdettetik és
életbe lép.
CAROL MIRON, a minisztertanács elnöke, Románia
pátriárkája
ARTHUR VAITOIANU tábornok
Dr. I. COSTINESCU
Dr. AL. VAIDA-VOEVOD
VICTOR IAMANDI
G. G. MIRONESCU
MIRCEA CANCICOV
N. IORGA
ARMAND CALINESCU
Dr. C. ANGELESCU
I. ANTONESCU tábornok
GH. TATARESCU
CONSTANTIN ANGELESCU
C. ARGETOIANU
PAUL TEODORESCU tábornok
Dr. VOICU NIŢESCU
N. PETRESCU-COMNEN
GH. IONESCU-SISESTI |