Gál Mária
Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája
1944-1953
Az 1944-es román politikai fordulat az erdélyi magyarság
számára kétszeresen is sorsfordulatot jelentett, hiszen az azt követô
idôszakot nemcsak rendszer-, hanem újabb hovatartozási változásként is meg
kellett élnie. Ötven év telt el, míg kézbe vehettük ennek a hivatalosan
agyonhallgatott, magánbeszélgetések során néha második Mohácsként, néha a
nagy megvalósulások koraként emlegetett idôszak elsô történeti
kronológiáj át: Vincze Gábor: A romániai magyar
kisebbség történeti kronológiája, 1944-1953. Kiadja a Teleki László
Alapítvány Könyvtár és Dokumentációs Szolgálata, a JATE Központi Könyvtár
Társadalomtudományi és Kortörténeti Gyûjteménye és a JATE Új- és
Legújabbkori Egyetemes Történelmi Tanszéke, Budapest-Szeged
1994.
Elsô kérdésként önkéntelenül is az merül fel, hogy miért
éppen 1944-1953 és miért nem 1965 például, amikor egy korszak zárul le
Románia történetében; Kétségtelen, hogy a második világháború utáni román
politikatörténet szemszögébôl vizsgálva az elmúlt éveket, az 1953-as év
nem jelent határkövet, nem hozott különösebb változást az ország életében.
1947 decembere a koalíciós korszak végét hozta, 1948-1952 pedig a
monolitikus hatalmi rendszer kiépülésének, a Gheorghe
Gheorghiu-Dej korszaknak a kezdetét. 1952 júniusában Petru Grozát
elmozdították a kormány élérôl, fölfelé buktatva, a Nagy Nemzetgyûlés
elnökeként megfosztották minden tényleges hatalomtól. Helyét Gheorghiu-Dej
vette át, aki az RKP fôtitkársága mellé ezennel
megszerezte a miniszterelnöki pozíciót is, vagyis a végrehajtó hatalom is
az ô kezében összpontosult. Ugyanebben az évben szovjet mintára
létrehozzák a Magyar Autonóm Tartományt, amely a magyar kisebbség életében
is bizonyos szintû változásokat idézett elô. Akkor
miért nem 1944-1952?
Valóban, 1952 bôvelkedett eseményekben, de a szerzô, amint a
címbôl is kitûnik, a romániai magyar kisebbség történeti kronológiájának
összeállítására törekedett, és ebbôl a szempontból vizsgálva a közelmúltat
1953 jelentette egy korszak végét. Mondhatni, hogy a második világháború
utáni kisebbségi történelmünk meghatározó korszakának végét, amely nem
véletlenül esik egybe a Magyar Népi Szövetség felszámolásával. A
kronológia adatai maguktól beszélnek: 1944 ôszén m egjelenik a romániai magyar politikai porondon az érdekvédelmi
szervezetként fellépô MNSZ, és a román baloldal szövetségeseként
nagymértékben hozzájárul a magyar kisebbség háború utáni talpraállásához.
Ugyanezek az adatok bizonyítják azt is, hogy az augusztus 23-i kiugrást követô idôszakban, a történelmi pártok
magyarellenes propagandájának és retorzióinak idején (lásd Maniugárda), a
romániai magyarság számára a túlélés egyetlen biztosítéka a román
baloldallal való szövetség volt. Ám az is tisztán kiviláglik, hogy 1948 után a kezdeti szövetséges lépésrôl lépésre áldozza
fel érdekei oltárán a magyar kisebbséget és annak pártját, a Magyar Népi
Szövetséget. A koalíciós korszakban kialakult magyar intézményrendszert
1948-tól kezdôdôen fokozatosan felszámolták, az MNSZ
nemzeti érzésû vezetôit félreállították, legtöbbjüket bebörtönözték, oly
módon, hogy mindvégig az egyre inkább bábjelleget öltô érdekvédelmi
szervezet támogatását élvezték. Az önálló gazdasági és intézményrendszer
megszüntetése, a magyar politikai reprezentáció kiszorítása nemcsak
egy korszak, hanem a kisebbségek kollektív jogai elismerésének végét is
jelentette. 1953 januárjában Gh. Gh. Dej bejelentette, hogy Romániában
megoldódott a nemzetiségi kérdés, és az MNSZ tavasszal történt
felszámolásával félregördült az utolsó akadály is a szovjet mintájú,
homogén szocialista nemzet létrehozása útjából.
A korszakot valamennyire ismerôk vagy átélôk mindezt már
tudták. Ám a Vincze Gábor által összeállított kronológia ezt konkrét, sok
esetben eddig ismeretlen adatokkal támasztja alá. Úttörô jellege abban
áll, hogy a korszak memoárirodalma, a romániai magya rság háború utáni történelmével foglalkozó magyarországi és a
romániai változásokat elemzô nyugat-európai szakirodalmon, levéltári
anyagokon túl nagymértékben hasznosítja az élô történelem és a korabeli
román-magyar napilapok adatait is. Az eddig ismert munkák e korszak
egy-egy szeletét dolgozzák fel, a kronológia viszont egyaránt rögzíti a
politika-, gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténeti eseményeket, közli a
létfontosságú törvényeket, minisztertanácsi rendeleteket, kitér a
Kárpátokon túli magyarság történetére is.
Kronológiájának elôszavában azt írja a szerzô: "Munkámmal az
volt a célom, hogy megkönnyítsem a kutatók helyzetét, eddig még nem ismert
tényeket tegyek közzé, illetve a változásokat folyamatukban láttassam. Az
összegyûjtött adatok szelektálásánál azt az elvet követtem, hogy
mindazok az események bekerüljenek a kötetbe, amelyek újat tudnak mondani
eddigi ismereteinkhez képest. Mivel túl akartam lépni a kizárólag csak a
magyar kisebbség sérelmeivel foglalkozó szemléleten, különösen fontosnak
tartottam részletesebben is bemutatni a romániai magyar kisebbség
intézményrendszerének kiépülését, majd leépítését-beolvasztását..."
Aki valaha is megpróbált e korszakhoz közelíteni, az tudja,
hogy Vincze Gábor elérte célját, óriási segítséget nyújtott kutatóknak,
újságíróknak, diákoknak egyaránt. És azt is tudjuk, mekkora munka és
áldozatvállalás árán. |