Kisebbségkutatás
(Szemle-folyóirat a nemzetiségi irodalomról,
Budapest)
Benda Kálmán, a folyóirat 1994-ben elhunyt tiszteletbeli
fôszerkesztôje írta 1937-ben (24 évesen!) A magyar nemzeti
hivatástudat története a XV-XVII. században címû
munkájában: "Nálunk azonban az általános európaitól
eltér a fejlôdés abban, hogy egész a török korig sohasem vonatkozik a
gyûlölet az országban lakó nemzetiségekre. Albert 1439-i törvénye is
inkább a rendek anyagi érdekeinek védelmét tükrözik vissza, féltik
jövedelmezô állásaikat az idegen király alatt betóduló külföldiektôl - de a benn élô, részben már elmagyarosodott
családokra nem vonatkozik. A magyar fejlôdés különleges terméke ez, a pax
hungarica, mely békességet ad az ország minden nemzetiségû
lakosának."
Négy évszázaddal késôbbi közgondolkodásunkban
ez a középkori tolerancia Mocsáry Lajosnál - Nemzetiség
címû, 1858-ban megjelent mûvében - erkölcsi paranccsá
emelkedik:
"Legyünk bármely véleménnyel korunk anyagi
iránya felôl, ismerjük el bármennyire a kényszerûséget az anyagi
haladás terén el nem maradni más népek nyomdokain: soha ne feledjük el,
hogy természetünknél fogva nekünk a szellemi és erkölcsi
érték lehet csak erôs oldalunk."
Harmadjára hadd idézzük Teleki Pált, aki 1924-ben, a
Szociográfiai Intézet alapításakor (feltesszük:
részben a trianoni trauma hatására) a következôigényt fogalmazta meg:
nemzetiségi, etnikai kérdésekben "szükség van arra, hogy magunk is
egészen világosan lássuk, adatainkat komolyan szedjük össze, kritikai szûrôn bocsássuk át, mert a magunk igazát csak
akkor tudjuk megvédeni, ha azt magunk is alaposan ismerjük".
Nos, ez a három idézet kontúrozza az 1991-ben alapított
negyedéves szemle-folyóirat, a Kisebbségkutatás (fôszerkesztô: Cholnoky
Gyôzô) hivatását. Történelmi tradíciókra alapozva, az értelem és az
erkölcs parancsának engedelmeskedve, "sine ira et studio", azaz a tények
tiszteletét tekintve közöl kivonatokat a nemzetiségi kérdés magyar és nem
magyar tudományos irodalmából. Az információs folyóirat éppúgy feladatának
tekinti a kisebbségi magyarsággal, a magyarországi kisebbségekkel, mint
Kelet- és Közép-Európa nemzetiségi viszonyaival foglalkozó írások
(másod)közlését. Sôt alkalmasint - az összehasonlítás
okán - a régiókon kívüli országokkal, népekkel való foglalkozást és a téma
elméleti irodalmának bemutatását.
Ha van ismeretág, amelynek fogalmi, tárgyi kötôdései
szerteágazók, akkor a kisebbségtudomány messzemenôen az . A téma
tudományos mûvelése önként kínálja a szociológia, a
földrajztudomány, a nyelv- és irodalomtudomány, a jog- és politikatudomány
cél- és eszközrendszerének a latbavetését. A folyóirat ezért tematikai
rovatokra tagolt.
*
A sokszínûséget nemcsak tematikai, tudományrendszertani (és
részben idôbeni) értelemben, hanem nyelvi és forrásszempontból is
felmutatja a folyóirat: a szemlézett források száma 40 és 50 között
ingadozik füzetenként, nagyobb részük világnyelveken, illetve a környezô
országok nyelvén megjelenô orgánum, általában egyötödük (hazai és
külföldi) magyar. Emellett - a lehetôségekhez mérten - mind nagyobb
számban kíván a folyóirat szerepeltetni a magyar olvasók, kutatók által
nehezen elérhetô, kisebb publicitású intézeti kiadványokat és a
nemzetközi szervezetek dokumentumait.
A tárgyszerûség, a tények tiszteletén nyugvó tudományosság
igé nye a folyóirat szerkesztésének kitüntetett elve. Nem biztosít
teret a divatos témával foglalkozó publicisztikai munkáknak, és kiváltképp
nem a hevenyészett, felületes és elfogult írásoknak.
A tárgyszerûség azonban nem jelent homogenizálást a
folyóirat ban. Szándéka a szerkesztésnek az is, hogy a tudományosan
megokolt álláspontok szembesítésével, ütköztetésével publicitást adjon az
egyazon kérdéskörre vonatkozó eltérô nézeteknek. Teszi ezt
azért is, mert a nézetek nemcsak nemzeti-etnikai alapon térhetnek, térnek
el egymástól, de egyazon nemzet, etnikum képviselôi is más-más álláspontot
képviselhetnek. A transzszilvanizmus szerepét az erdélyi magyarok
prominens képviselôi sem értékelik egyformán, a szlovák történészek egy
csoportja (leküzdve a magyarellenes fóbiát) elveti a "nulladik év
szindrómáját", az Egyesült Államokban pedig szélsôségesen
ellentétes álláspontok fogalmazódnak meg a pozitív diszkrimináció
társadalmi hatásáról és a multikulturális eszmérôl.
A téma tudományos gondozásának létjogosultságát az adja,
hogy életünkben mind nagyobb szerepet kap az önmeghatározás, az identitás
megfogalmazásának igénye, egyéni és csoportméretekben egyaránt. A
Kisebbségkutatás a maga mûfajában kívánja szolgálni
közgondolkodásunk felemelését: már megjelent tanulmányokat szemléz,
de alkalmasint többet ad, mint az eredeti szövegek
együttese, mert létezô tudományos eredmények összefüggésekbe ágyazását, új
megvilágításba helyezését végzi el. Hogy ezt milyen sikerrel teszi,
döntse el a Tisztelt Olvasó.
Németh Tünde |