A TRANSZILVÁN PRIZMA

A transzilván prizma rejtélyes szerkezet. Magyar, román vagy német szem ugyanazt a - közös - múltat másként látja benne, legyen bármilyen jószándékú, objektív és elôítélet-mentes a kutató igyekezet. Nem kell a sovén nacionalizmus szemüvegén nézni, hogy az árulást bölcs taktikázásnak, a toleranciát gyengeségnek, a szabadságharcot elnyomó háborúnak, a baráti jobbot pedig ütésre lendülô ökölnek mutassa.

A transzilván prizmán át a közös erdélyi, romániai, közép-kelet-európai jelent is másként látjuk. Ami az egyiknek természetes jog, az a másiknak privilégium, a hagyományôrzés bezárkózásnak, az önigazgatás szeparatizmusnak, az autonómia elszakadási törekvésnek látszik.

A transzilván prizma viszonyulásunk Erdélyhez, a magyar szabadság bástyájához vagy a román kultúra bölcsôjéhez. Mindahhoz, amit örököltünk és továbbadni, gazdagítani szeretnénk. Ami összeköt és ami elválaszt román felebarátainktól. Akikkel együtt élnünk adatott.

A transzilván prizmában rejlik a magyar-román együttélés titka. Ha sikerül megfejtenünk működését, közelebb kerülünk egymás megértéséhez, az egymás mellett éléshez, egy más, biztatóbb jövôhöz.

A Magyar Kisebbség szerény eszközeivel ehhez (is) próbál hozzájárulni. Most induló rovatunk - lapalapító elôdeink nyomdokain haladva, a "Románok rólunk" szellemiségét némileg továbbfejlesztve - fórumot kínál mindazon román írástudóknak, akik számára fontos ez a kérdés, és akiknek véleményére érdemes figyelni.

További célunk egy-egy - a magyar-román együttélés szempontjából - forró téma körüljárása a transzilván prizma "felbontóképességének" határán. Az egyazon valóság különbözô megjelenítéseinek egymásba vetítésével, a látszólag egymást kizáró ellentétek komplementerré szelídítésével és egymás felé közelítésével nem titkolt szándékunk a közös múlt tükörcserepeinek összerakása, de még inkább a közös jövô elemeinek alakítása.

Hiszen "a jövôt nem megjósolni kell, hanem megalkotni".

Induló rovatunk elsô szerzôi - nem véletlenül - az APADOR-CH Emberjogi Központja, a Nemzetközi Kutatások Központja és a Társadalmi Dialógus Csoport jeles munkatársai, Gabriel Andreescu és Renate Weber. A bukaresti szerzôpáros szaktudása, bátorsága, következetessége és a kisebbségi kérdés iránti affinitása közismert.