|
Ankerl Géza
Bakk Miklós írása nyomán
a hasznos alapszerzôdés néhány
elôfeltételérôl
Az alapszerzôdések kívánatos volta, idôszerûsége hazánk
szempontjából elsôsorban természetesen attól függ, hogy tartalma
megfelel-e a magyarság létkérdéseinek, vagyis szolgálja-e a Kárpát-medence magyarsága
fennmaradását és felvirágzását. Ezt az evidens meggondolást azért kell
leszögezni, mert Bakk Miklós írása helyesen utal arra, hogy a román
politika az alapszerzôdéssel zsarolni igyekszik a magyar kormányt, elhitetve vele, hogy hazánk
gyors, Romániát megelôzô EU-i felvételének idôpontja éppen az
Alapszerzôdés sebtében való megkötésén múlik, s így Románia "Dugonics
Tituszként" azt meg tudná akadályozni. (Ha ez így
lenne, akkor hogyan tárgyalhatna például az EU a területileg megosztott Ciprussal?) Magyarország EU-i felvétele -
az utóbbi belsô vajúdásai miatt - évezredünkben úgysem idôszerû.
Sajnos a magyar kormány az orosz csapatok kivonulása óta is
a ki sebbrendûségi érzés pozíciójából
politizál, csak most a nyugati államok irányában - még
azok legkisebbikét is beleértve. Így járt el a NATO-csapatok és AWACS-ok
(amelyek titokban Ukrajnát is figyelik) hazánk területén való
(gyakorlatilag) feltétel nélküli, "ideiglenes" állomásoztatásának
elfogadása esetében, s így az Ukrán-Magyar
Alapszerzôdés hevenyészett megkötésekor, valamint a
vajdasági autonómia elhanyagolása esetében (akkor, amikor a kosovói
helyzet kifejezetten a nemzetközi agenda napirendjén maradt). Sorolhatnánk
az eseteket a tömegtájékoztatás és más területekrôl is. Ez a beállítottság abból a Kosáry- stb. doktrínából
folyik, amely szerint "kis állam vagyunk" - annyira kicsi, hogy ezt is
csak németül lehet megfogalmazni, mint "Kleinstaaterei". Hazánk valójában
a politikai földrajz empirikus adatai szerint Európa
közepes nagyságú országai közé sorolandó. Szomszéd országainak fele
nála kisebb. S földrajzi helyzeténél fogva számos európai kérdés
rendezésében kikerülhetetlen, nélkülözhetetlen ország, mint azt a
jugoszláv válság jól példázza.
Miért releváns mindez az alapsz erzôdésrôl folyó tárgyalásokat illetôen? Egy nemzettôl ugyanis,
amely félszázados megszállás után elnyert önállóságát maga sem becsüli
sokra, aligha várható el, hogy kisebbségi sorba rekedt nyelvtársainak
jogait a szólamokon túl hatékonyan védje.
Hazánk fél évtizedes ún. független külpolitikája - beleértve a gazdaságit
is - sajnos az eredménytelen sikerek
sorozata, amely megnyitotta az utat arra, hogy az 1989-ben politikailag
hátrányosabb helyzetbôl kiinduló - méghozzá azóta egy
feldarabolással is megküszködött - Csehország
hazánkat az integrációs folyamatban határozottan maga mögé utalja. Az
eredménytelen sikerek közé kell sorolni a szlovák-magyar alapszerzôdést
is, ugyanis megkötése óta még a ratifikálás elôtt az államnyelvre és az új
területi felosztásra vonatkozó törvény sürgôs elfogadásával Szlovákia
demonstrálta annak elôre kitervelt semmibevételét.
Ha egy tárgyalófél azt hiszi, hogy csak a másiknak vannak
ütôkár tyái, óhatatlanul a nemzetközi élet
pókerjátékában a zsarolás áldozata lesz s eleve a kész helyzetek elôtt való kapitulálásra kárhoztatja magát.
Az alapszerzôdések problémaköre hosszabb fejtegetést
igényelne. Mivel nem akarom Bakk Miklós tömör állásfoglalását mértékben
túl lépni, itt csak utalok a Valóság 1995. októberi
számában megjelent Autonómia és nyelvhasználat címû tanulmányomban kifejtett részletesebb
fejtegetésemre, illetve azt aktualizálom.
Bakk alapálláspontjával egyetértek. Mint azt a Magyar
Szemle hasábjain már 1993 szeptemberében és a Hungarian
quarterly 1994. tavaszi számába n
megállapítottam, a két helyzet számos analóg aspektusa folytán a
dél-tiroli megegyezés a legmegfelelôbb példa, hivatkozási alap Erdély
számára. (Megjegyzendô, hogy Ausztria sem volt nagyhatalom az EU-tag
Olaszországgal szemben.) A francia-német megbékélés
felhozatala ügyes román kelepce. Ugyanis Németország leverését
közvetlenül követô tárgyalási helyzetet
szeretné félszázaddal késôbb, 1996-ban feltámasztani - természetesen a
Saar-vidéki népszavazást és kimenetelét meg sem
említve.
A román-magyar alaps zerzôdésnek
végre kézzelfogható eredményeket kell felmutatnia, vagyis biztosítania az ôshonos magyar
lakosság szülôföldjén az anyanyelvhasználat feltételeit, ami azon alapvetô
emberi jognak elfogadtatását jelenti, hogy egy bôvülô állam területeket
csak mint nyelvterületeket kebelezhet be. Ez a korszerû Európa egyik
szociálökológiai rendezési alapelve. (Ezért lehet minden európai nemzet
anyanyelve hivatalos nyelv az Európai Unióban.)
A már a román-magyar tárgyalások alatt elfogadott
kifejezetten magyarellen es román oktatási
törvény éberségre int. S le kell vonni a szlovák-magyar alapszerzôdés
tanulságait is. Nem elég annak lemásolása - beleértve az 1201-es ET-i
Ajánlást -, hanem (1) egyrészt konkrét kikötésekre van szükség, mint a
dél-tiroli szerzôdésben, (2) másrészt a szerzôdés betartására, illetve a
vitás kérdések döntôbírói rendezésére végsô soron a Hágai Nemzetközi
Bíróság - illetve az EU-tagság esetére a luxembourgi Európa-bíróság -
illetékességét kell elismerni.
Ez jelenti szubsztanciálisan és szabatosan az annyit
emlegetett ún. európai normák érvényesítését. Ha e célok biztosított
elérése Romániával jelenleg nem valósítható meg, akkor a magyarságnak nem
érdeke - a Nyugat felé való udvariaskodás és szolgálatkészség szorongó
demonstrálása érdekében vag y vélt nyomásra sem
- egy román-magyar papírszerzôdés aláírása. |
|
|
|
|
|