Nemes Árpád
A magyar kisebbség és Románia
NATO-integrációja*
"A valós kérdés, amelyet igazán nekünk kell megválaszolnunk,
az az, hogy a jelen objektív körülmények között megtettünk-e mindent ami
tôlünk telhetô, hogy megérdemeljünk egy helyet a NATO-ban, az elsô
hullámban. Vajon megtettünk-e?" 1
A román sajtó túlnyomó része úgy tünteti fel a magyar
kisebbség érdekvédelmi szervezetét, mint Románia NATO-integrációját fékezô
tényezôt. Belpolitikai síkon az RMDSZ okolható azért, mert a román
nacionalizmus legitimitást nyert, a külpolitikában pedig a Szövetséget
terheli a felelôsség Románia hátrányos külföldi megítélése miatt. Mindezek
után felvetôdik a kérdés: vajon a romántól eltérô kultúrával és történelmi
hagyománnyal rendelkezô közel 2 milliós romániai magyarság, amely a magyar nemzet részének tekinti magát, lehet-e
biztonsági tényezô a román nemzetállamban? A román külpolitika által
nemzeti prioritásként meghatározott NATO-integráció szembe találja magát
az állítólagos "szeparatizmust" meghirdetô és "nem lojális"-nak
bélyegzett magyar közösséggel.
A közös cél
Antropológusok kimutatták, hogy két egymás mellett élô
népesség feltétlenül agresszívvé válik, amennyiben csökken köztük az
információcsere és nincsenek közös céljaik. De létezhet-e közös cél ott,
ahol még a szabadelvû közvéleményformálók szerint is az RMDSZ programja
elfogadhatatlan a román nemzeti politikai erôk számára, legyenek azok
kormányon vagy ellenzékben.
2 Trianon óta Románia következetesen bizonyítja etnikai alapú
nemzetállamjellegét, míg a kommunizmustól megszabadult romániai magyarság
továbbra sem hajlandó feláldozni identitását az állam javára.3 Az áthidalhatatlannak tûnô
idevágó hivatalos álláspont ellenére van azonban közös érdeken alapuló
közös cél: Románia NATO-integrációja. Ez Románia történelmi esélye, hogy
Közép-Európán keresztül politikailag felzárkózzon Európához. Ugyanakkor ez
a magyar kisebbség nagy esélye arra, hogy szerzôdést kössön a román
állammal, megszabva ez irányú támogatásának feltételeit.
Mekkora árat fizessünk?
Romániának fél év áll rendelkezésére, hogy felverekedje
magát a legerôsebb jelentkezôk közé, akik elôtt megnyílik a
NATO-csatlakozás kapuja. Feltételezhetôen 1997 elején válik nyilvánvalóvá,
hogy melyek azok a közép-európai országok, amelyek meghívást
ka pnak az Észak-atlanti Szövetségbe. A román
nemzetvédelmi államtitkár megismételte Volker Rühe német védelmi miniszter
kijelentését, miszerint a bôvítésnél a politikai szempontok lesznek
döntôek és a katonai dimenziók is ennek rendelôdnek alá. 4 Közép-Európa országai
demokratikus intézményrendszereik kiépítésében elért eredményeiktôl
függôen részesülnek különbözô megítélésben.5 Éppen ezért kérdôjelezhetô meg Iliescu
elnök állítása, miszerint "a térség országai ugyanolyan átalakulási
folyamaton mennek keresztül, ezért a NATO-nak is azonosan kellene kezelnie
ôket"6. Andrei Cornea
ráteszi a kezét a sebre, amikor felteszi a kérdést: "hol volt bányászjárás
- Csehországban, vagy nálunk? [...] Miron Cosma, a december
utáni idôk gengsztere, hol követett el, a kormányon lévôk cinkosságával,
meg nem büntetett és még el sem ítélt vétségeket - Magyarországon, vagy
nálunk? [...] És szélsôséges fanatikusok, mint C.V. Tudor és Gheorghe
Funar hol vettek részt pártjuk révén a kormányzásban - Lengyelországban,
vagy Romániában?"7
Külpolitikai síkon a román vezetés két alapvetô problémával
néz szembe: (1) "Románia továbbra is a Ceausescu-féle kommunista diktatúra
közvetlen utódainak a kezében van"
8 és (2) a kétoldalú viszony rendezetlen a szomszédos
országokkal: Moldovával, Ukrajnával és Magyarországgal. 9 Ezeken kívül a romániai magyar
kisebbség kérdése olyan alapvetô harmadik problematika, amely politikailag
a leginkább robbanásveszélyes, viszont megfelelô kezelése látványos
mozgásteret biztosíthat a román diplomácia számára. Éppen ezért,
annak ellenére, hogy választási évben vagyunk, a "reálpolitika" azt
parancsolná, hogy a román kormány látványos engedményt, pozitív lépést
tegyen a magyar kisebbség irányában.
A romániai magyarok helyzetét még nem tárgyalták a maga
mélységében, a lehetôségek
figyelembevételével. 10 Sajnos az RMDSZ-en kívül nincs romániai politikai párt, amely
programjában konkrét, kidolgozott, a kisebbségi kérdés rendezését célzó
elképzeléssel rendelkezne. Ez megerôsíti a románok többsége körében
érezhetô félelmet, miszerint "reálisan tárgyalva a magyar kérdést",
minimális jogi garanciák biztosítása is az állam szuverenitásának
csorbításához, illetve egy olyan folyamat elindításához vezethet, ahonnan
nehéz lesz visszalépni a mindenkori román kormánynak. A magyar kérdés hazai és külföldi ismerôi, elemzôi tudják, hogy ennek a
problémának a megfelelô kezelését nem lehet a végtelenségig elodázni. A
kérdés csak az, hogy milyen árat kell fizetnie ezért a román államnak,
illetve milyen körülmények között kerülne ez a legkevesebbe.
Új üzenet
Magyarország többször kijelentette, hogy támogatja Románia
NATO-tagságát. Ennek a politikai döntésnek nyilvánvalóan sokkal több
vetülete van, mintsemhogy le lehessen szûkíteni arra, hogy Magyarország
tekintettel van a romániai magyarságra. Tény, hogy a román-magyar
alapszerzôdés Románia NATO-integrációjának egyik fô sarokköve.
Úgy tûnik, a Nyugat Romániát teszi felelôssé azért, hogy nem
került még tetô alá a román-magyar alapszerzôdés. Ez egyértelmûen a román
diplomáciának a veresége. 11
Másrészt véleményem szerint hibás akár egy "jó"
alapszerzôdés elfogadása, amennyiben hiányzik a politikai akarat az
alapszerzôdésben foglaltak érvényesítésére. Egy kirakat-dokumentum
ratifikálása csak intézményesítené a román-magyar konfrontációt,
lehetôvé téve, hogy a konfliktus a parlamentekbe
kerüljön, ahol ellenzéki képviselôk számon kérik kormányaiktól az
alapszerzôdés betûit. A NATO-hivatalnokok üzenete azonban így is
értelmezhetô: amennyiben Románia nincs felkészülve az alapszerzôdés
aláírására, "legalább törekednie" kellene egy ilyen dokumentum
elfogadására. Az utóbbi években tapasztalt ilyen irányú román "törekvések"
többnyire hiteltelennek bizonyultak, beleértve Ion Iliescu történelmi
megbékélésre tett javaslatát.
12 Ugyanakkor jelzésértékû lehet Románia
számára Karsten Voigt, az Észak-atlanti Közgyûlés elnökének a
figyelmeztetése, amit Szlovákia NATO-integrációja kapcsán mondott: "A NATO
legközelebbi plenáris üléséig Szlovákia máris, majd pedig folyamatosan
adjon magáról pozitív jelzéseket, hogy érdekei
szerint befolyásolja a kérdésben illetékes nyugati személyeket és
alapvetôen javítson helyzetén."13 Mutatis mutandis, a román
kisebbségpolitikába bevezetett néhány látványos új elem pozitív
jelzésértékû lehet, és csökkentheti azt a lemaradást, amit az
alapszerzôdés hiánya okoz. Egy új retorika a következô elvi
megközelítésekre építhet:
1. Társadalmi integráció. A romániai magyarság a
pluralisztikus román társadalom része. A magyar közösség integrálódását a
román társadalomba bizonyítja az a tény, hogy a magyarok
képviselve vannak a társadalmi, gazdasági, politikai élet különbözô
területein (kivéve a magas állami tisztségeket, hadsereget, rendôrséget,
diplomáciai testületet, közigazgatást stb. - ahol az állam sajnos etnikai
alapú kizárólagosságot gyakorol). Az elôrehaladott
társadalmi integrációról tesznek tanúbizonyságot a legutóbbi helyhatósági
választások is. A magyar többségû Kovászna és Hargita megyékben az
országos átlagnál sokkal nagyobb százalékban járultak az urnák elé, és az
eredmények világosan kimutatták, hogy nem etnikai
alapon szavaztak. Ugyanakkor valószínû, hogy az RMDSZ elnökjelöltet állít
az ôszi választásokon. Mindez arra vall, hogy a magyarok hiszik: tudnak
sorsukon változtatni, illetve hazájuknak fogadják el
Romániát.14 Ennek ellenére
mégis a román politikusok nagy része elôszeretettel illeti
"szeparatista" jelzôvel a romániai magyarságot.
2. Szeparatizmus. Egy integrálódott
közösség nem lehet szeparatista. Nyilvánvaló, hogy a kultúra, a nyelv és a
hagyományok megôrzése szempontjából kiépíthetôk az illetô közösség
identitásának védelmét szolgáló belsô struktúrák. Az önálló magyar
iskolarendszer Romániában éppen olyan természetes igény, mint a román
önálló iskolarendszer a moldovai Transznisztriában, ami nem fenyegeti az
államok szuverenitását. Ezzel szemben az 1995-ös SRI-jelentés szerint az
önálló magyar iskolarendszer gyakorlatba ültetése "érinti az állam
szuverenitásának a gyakorlását"
15. Mi több, a nevezett jelentés megkérdôjelezi
a kisebbségek jogát egyes dokumentumainak a kidolgozásához és saját
politikai opcióinak a kinyilvánításához.16
3. Lojalitás. Nem lehet számon kérni egy
adott közösség lojalitását az állammal szemben. Ez ugyanis magában hordja
a közösségi felelôsségre vonást, és elôvetíti a kollektív bûnösség
vádját. 17 Lojalitást csak
az állampolgároktól várhat el az állam, mivel az állampolgárság az
egyedüli jogi fogalom, amely alkotmányjogi kapcsolatot állapít meg az
egyén és az állam között. Továbbá: nagy hiba a lojalitás fogalmát etnikai
szempontokhoz kötni és ezt nem abban lemérni, hogy az
állampolgárok külön-külön eleget tesznek-e vagy sem törvényes
kötelezettségeiknek. Valamennyi RMDSZ-dokumentum, beleértve az
autonómiakoncepciójáról szóló vitát is, a nyilvánosság elôtt zajlott le,
mindvégig szem elôtt tartva, hogy az autonómia
gyakorlati megvalósítása csak az RMDSZ és az állam között létrejött
kompromisszum, a parlament jóváhagyása után lesz
törvényerejûvé.
Nem a tagadás állama
Igaz, egy ilyen hangnemben megfogalmazott pozitív üzenet nem
tartalmazna jogi kötelezettségeket, viszont ellensúlyozhatja
a román-magyar alapszerzôdés hiányából eredô román lemaradást. Ennek az
üzenetnek új eleme: nem abból az elôzménybôl indul ki, miszerint
"tulajdonképpen nincs is kisebbségi kérdés" 18, hanem elismeri, hogy a magyar kisebbség helyzete megoldásra vár. A kisebbségi kérdésnek mint létezô
problémának a tagadása elôreláthatóan a román külpolitikának további
perifériára szorulásához, illetve az ország nyugati megbízhatatlanságának
fokozódásához vezethet.19 A
magyar kisebbség követelései, legyenek jogosak vagy sem,
intézményesített tárgyalás témáját kell hogy képezzék a román államhatalom
és a magyar kisebbség képviselôi között. Ugyanis megalapozatlan azt
remélni, hogy - amennyiben Románia a kompromisszum állama helyett továbbra
is a tagadás állama marad - alapjaiban javulhat Magyarország és
Románia között a viszony, ami csak hátráltatná Románia NATO integrációját.
Brüsszelben elvárják Romániától, hogy a régió stabil állama
legyen. Ennek a kitételnek ellentmond Gheorghe Tinca nemzetvédelmi miniszter brüsszeli kijelentése, miszerint amennyiben
Magyarországot Románia elôtt fogadják be a NATO-ba, akkor "nemkívánatos
fejlemények" következhetnek be, azaz interetnikai feszültségek
keletkezhetnek, amit nem is "a bukaresti vagy a budapesti
politikusok"20
okoznak, hanem "az erdélyi magyar kisebbség szélsôséges
követelései"21. Mindez arra
vall, hogy a román kormányzat nem rendelkezik kidolgozott nemzeti
koncepcióval a NATO-integráció, a román-magyar jószomszédi viszony és a
romániai magyar kisebbség hármas problematikájának a megoldására.
Teodor Melescanu külügyminiszter elismeri, hogy "a
kisebbségi kérdést, mint olyant, nem tekintjük veszélyesnek Románia
biztonságára" 22. Az RMDSZ
politikai tevékenysége, illetve a magyar közösség betagolódása a román
társadalomba alátámasztja a külügyminiszter állítását. A magyar kisebbség
nem folyamodik terror-cselekedetekhez jogainak érvényesítéséért,
tiszteletben tartja az Alkotmányt23
és a törvényeket. Igaz, az RMDSZ elégedetlen, mert az állam nem válaszol
az általa felvetett kérdésekre - de ez a politikai harc
függvénye és semmi esetre sem interetnikai konfliktus forrása. Nem
feledhetô azonban, hogy Romániában az állami intézmények nem megfelelô
ellenôrzésébôl fakadóan a hatalom kezében vannak azok az eszközök,
amelyekkel - ha érdekei úgy kívánják - bármikor
kirobbanthat etnikai konfliktust. A kisebbség - helyzetébôl adódóan -
sohasem kezdeményezôje, mindig csak szenvedô alanya lehet egy ilyen
konfliktusnak. Valószínû, hogy a PDSR a helyi választásokon elszenvedett
veresége miatt az ôszi választási kampány során
erôsen nacionalista hangot üt meg, ezáltal a magyarellenesség a kampány
egyik fô témájává válhat. Világos, hogy egy ilyen helyzetben nem az RMDSZ
az, amely nem képviseli a nemzeti érdekeket, hanem éppen a többség,
amely kizárólagossági alapon hirdeti ezt.
A dolgok mai állása szerint sajnos félô, hogy az integráció
vonata Románia nélkül, a román többség és a magyar kisebbség nélkül megy
tovább.
Jegyzetek
1 Andrei Cornea: O speranta care obliga. "22"
1996. június 19-25.
2 Elena Stefoi:
De voie, sau de nevoie? Dilema 1996/177.
5.
3 Anna-Mária Bíró: What Others
Can Do. World Policy Journal, Volume XII, No.1, Spring
1995.
4 Ioan Mircea Pascu, MTI, 1996.
május 8.
5 The return of the
Habsburgs. The Economist, November 18-24, 1995.
6 Ion Iliescu interjúja a
Frankfurter Allgemeine Zeitungban, 1996. június 18.
7 Andrei Cornea: O speranta care obliga. "22"
19-25 iunie, 1996.
8 Tad Szulc: Unpleasant Truth
about Eastern Europe. Foreign Policy, Spring 1996.
59.
9 Ion Iliescu: "Az államok szuverén
akaratuk kifejezéseként közvetlen tárgyalások révén, a saját és a
nemzetközi biztonság érdekében elfogadhatnak határváltoztatásokat."
Rompres-MTI, 1996. május 21.
10 Alina Mungiu Pippidi:
Problema democratiei transetnice în
România. Centrul pentru Studii Politice si Analiza Comparativa,
1996.
11 Richard Holbrooke
kijelentette, hogy Magyarország NATO-integrációját nem késleltetné, ha
Románia nem írná alá a román-magyar alapszerzôdést, Ziua 1996. február 14.
12 Szabó Mátyás: Historic
Reconciliation Awakens Old Disputes. Transition 1996. március 8.
46-50.
13 Karsten Voigt, MTI, 1996.
június 17.
14 Ralu Filip: Românii se simt mai straini în propria tara decît
maghiarii. Curierul national 1996. ápr. 13. (Articol scris pe baza
unei cercetari sociologice efectuate între 1993 si 1996 de catre
IMAS.)
15 Raportul Serviciului
Român de Informatii 1995, România libera 1995. november
17.
16 Gabriel Andreescu: Raportul SRI perioada 1994-1995: Subminarea garantiilor
constitutionale. Drepturile Omului, APADOR-CH,
Octombrie-Noiembrie-Decembrie, 1995, No. 11. 26-27.
17 Gabriel Andreescu: Compromiterea Cercetarii în problematica
minoritatilor. "22" 1996. jún.
12-18.
18 Ion Iliescu nyilatkozata a
magyar televíziónak: "Problemele sunt
amplificate de factori politici, însa nu exista propriu-zis o problema a
minoritatilor." Dimineata 1996. április 20.
19 Valentin Stan: Nationalism si securitate europeana: integrarea
euro-atlantica a României. Studii internationale 10 februarie
1995. 26-46.
20 Uo.
21 Gheorghe Tinca román
nemzetvédelmi miniszter interjúja a Reuternek. MTI, 1996. június 14.
22 Teodor Melescanu:
The National Security of Romania. Central
European Issues, Autum 1995, 23.
23 Az a tény, hogy az RMDSZ nem
szavazta meg az Alkotmányt, nem jelenti azt,
hogy nem tartja be annak elôírásait. Ne felejtsük el, hogy az ellenzék sem
szavazta meg az alaptörvényt (hiányolta a monarchista gondolat
megjelenítését, a hatalmi ágak szétválasztásának explicitebb
megfogalmazását, a magántulajdon szentségének világos rögzítését). Ugyanakkor mind az RMDSZ, mind
egyes ellenzéki pártok (PNL, PNŢCD) kitûzték maguk elé az alkotmány egyes
cikkelyeinek törvényes úton történô megváltoztatását.
(N.Á.)
|