Niculescu Antal
Legalább megpróbáltuk!
Az RMDSZ kormánykoalíciós szerepvállalása:
zsákutca vagy kiút egy hatékonyabb politikai érdekkepviselet
felé?
címû "vitaindító tanulmány"
margójára
A tanulmány címében megfogalmazott manicheista
sugallatot, polarizált hozzáállást nem tartom
célszerûnek. Hiszen a fekete-fehér képû
megközelítés alkalmatlan a sokszínû RMDSZ-tevékenység
elemzésére, amit megannyi szemszögbôl, árnyaltan
hasznos megvilágítani. Mégis, a vita kedvéért,
én is sarkítva közelítem meg a témát.
Kormányon vagy üllô és
kalapács között
Mindenekelôtt közhely, hogy a törvényhozási
szereplés eleve magában hordja a kormányzás
lehetôségét. A kérdés tehát az
RMDSZ-nek az 1990-es parlamenti választási szereplésére
vonatkozó döntésére vezethetô vissza.
Egyébként nem volt igazi alternatíva, el kellett
fogadnunk a gyôztes pártok ajánlatát. A mai
romániai politikai környezetben nem járható
a második lehetséges út, a kormányon
kívüli parlamenti támogatás. Az ellenzék
padsoraiban ugyanis a lehetô legrosszabb helyzetbe, üllô
és kalapács közé kerülne az RMDSZ: minimális
mozgástérrel rendelkeznénk, miközben nemcsak
a nacionalista körök, hanem partnereink egy része is zsarolásnak
bélyegezné bármely megnyilatkozásunkat. Ráadásul,
ha nem kapunk a koalíció kinyújtott keze után,
bizonyos, hogy elveszítjük a külföldi partnereinket,
akiknek rendkívül hasznos támogatását
élveztük, élvezzük.
A következetesség jegyében
Az RMDSZ kormánykoalíciós szerepvállalása
az 1996. novemberi választások természetes hozadéka.
Egyrészt, 1990 óta állunk a mai koalíció
oldalán, a Demokratikus Konvenció alapítói
között voltunk. Másrészt, szavazóink zöme
valamennyi általános választáson az ellenzék
államelnökjelöltjére (1990-ben Radu Câmpeanura,
1992-ben és 1996-ban* pedig Emil Constantinescura) voksolt.
Az RMDSZ jogosan sérelmezi, évek óta, hogy a romániai
magyarok súlyos, negatív megkülönböztetésben
részesülnek. Ebben az összefüggésben nem látom,
milyen politikai vagy erkölcsi alapon tudtuk volna visszautasítani
a kormányszereplést, miközben esélyegyenlôségért
küzdünk.
A magyar kisebbség sajátos érdekeirôl
Korai a kormány, illetve az RMDSZ kormányzási eredményeirôl
vitatkozni. A helyhatósági, illetve a tanügyi törvényt
módosító sürgôsségi kormányrendeletekrôl
még nem döntött a parlament.
Igaz, koalíciós partnereink nem álltak ki mellettünk
teljes mellbôséggel a szenátusban vagy egyik-másik
megyében. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy kormányon
vagyunk, egy sor fontos minisztériumban (pl. kül- és
belügy, honvédelem, biztonság) igazgatói szinten
sincs képviselve az RMDSZ.
Viszont az adott körülmények között nem látok
más partnert a romániai magyarok érdekképviseleti
szervezete számára, mint a hatalmon levô pártokat.
Ugyanakkor tény, hogy tisztségviselôink rendkívül
hasznos tapasztalatra tettek szert az elmúlt másfél
évben. Szövetségünk képviselteti magát
a helyi és központi közigazgatás számos
intézményében, aminek mind rövid, mind középtávon
hasznát veszi a magyar közösség.
Meggyôzôdésem, hogy a precedens nélküli
politikai helyzet társadalmi szintû mutációkat
is gerjesztett. Szociológusok dolga, hogy felmérjék,
milyen befolyással bír az RMDSZ-kormányzás
a kisebbségi komplexusunkra. Ebben az összefüggésben
érdekes lenne továbbá feltérképezni,
hogyan változott a román többség, valamint a
többi kisebbség felfogása a romániai magyarok
irányában.
————————————
* Sôt a magyarok egy része már az elsô
fordulóban Constantinescura és nem Frundára szavazott.
|