Mirnics Károly

Várható hanyatlás a vajdasági magyar
tannyelvű általános iskolai hálózatban

Vitális statisztikai tényezôk
(vándormozgalmi komponens nélkül)

A Vajdaságban a két világháború között a jogfosztottság, a nagyméretű kivándorlás és az elnyomás ellenére is növekedett a magyarok száma. A növekedés a második világháború után is tartott egészen 1962-ig. Csak ezután következett be a zuhanás, ami napjainkban is tart. Ezt az alábbi táblázat szemlélteti:

A magyarok száma a Vajdaságban 1948–1991 között

Népszámlálás idôpontja	Lélekszám	Magyarok a Vajdaság össznépességének százalékában
1948. III. 15.	428 932	25,8
1953. III. 31	435 345	25,4
1961. III. 31.	442 561	23,9
1971. III. 31.	423 866	21,7
1981. III. 31.	385 356	18,9
1991. III. 31.	339 491	16,9

Az elmúlt harminc év alatt tehát a magyarság száma 103 070 fôvel csökkent. A magyarság száma évente 3387 fôvel, naponta pedig 9,2 fôvel lett kevesebb. A csökkenés, mint ahogyan az látható a következô áttekintésbôl, elsôsorban az 1961–1991 közötti idôszakra korlátozódott, ennek elôtte nôtt a magyarság száma.

A magyarok számának évi átlagos csökkenése (ezrelékben)

1948–1953	3,8
1953–1961	2,1
1961–1971	– 4,3
1971–1981	– 9,7
1981–1991	– 12,7

Az utóbbi két évtizedben már a szerbek száma is csökkent a Vajdaságban. Mégis, összehasonlítva a két fogyatkozást, meg kell állapítanunk, hogy a magyarok számának csökkenése mintegy kétszer-háromszor nagyobb méretű és gyorsabb volt a szerbekénél.

A szerbek átlagos életkora 37,9 volt, a magyaroké 41,5. A népesség öregedésében azonban már az átlagos 30 év is határértéket képez. Az öregedés indexe (a hatvanéves és idôsebb népesség aránya a 0–19 éves népességhez viszonyítva) a szerbeknél 0,725 volt, a magyaroknál az elképesztô 1,142. Az öregedés indexének határértéke már 0,400-nál kezdôdik.

Azonos paraméterek esetén tehát a magyarság eltűnésének üteme a szerbekhez viszonyítva kétszer gyorsabb, vagyis több mint fele (63 százalék) olyan rövid idô alatt bekövetkezhetne. Egészében véve a magyar népesség összetétele csaknem háromszor gyorsabban romlott, mint a népesség szükséges összetételének megôrzését biztosító ütem.

A magyar anyáktól született gyermekek száma 3621, arányszámuk ezrelékben kifejezve mindössze 10,6 volt 1991-ben. A népesség egyszerű reprodukciójához szükséges gyermekszámnak az egynegyede, vagyis 26 százaléka hiányzott ebben az évben. Valamelyest ez az arányszám még romolhatott is a következô években, pontosat nem tudni a háború következtében beállt külsô vándormozgalom miatt. Alapjában véve azonban azonosnak tekinthetô, és nem mozdulhatott a 10,0-10,5 ezreléktôl fölfelé. Mivel az 1991–1995 közötti években a háború miatt nagy volt a népesség külsô vándormozgalma (az emigráció), természetesnek vehetô, hogy a szülôk nagyobb számban nem mertek gyermeket vállalni. Ilyen születési ezrelékkel két várható élettartam alatt a magyar népesség teljesen eltűnne ebbôl a térségbôl.

A következô táblázat betekintést ad a magyar anyáktól született gyermekek alakulásába egy hosszabb számsor alapján.

A magyar gyermekek számának alakulása 1951–1996 között

1951	9500	-
1952	9036	-464
1953	8500	-536
1954	8000	-500
1955	8000	-
1956	7500	-500
1957	7325	-175
1958	6444	-881
1959	6305	-141
1960	7091	+786
1961	6778	-313
1962	6370	-408
1963	6210	-160
1964	6160	-50
1965	6000	-160
1966	5900	-100
1967	5500	-400
1968	5400	-100
1969	5200	-200
1970	4915	-285
1971	5032	+117
1972	5201	+169
1973	5163	-38
1974	5042	-121
1975	5159	+117
1976	5312	+153
1977	5244	-68
1978	5135	-109
1979	4976	-159
1980	4957	-19
1981	4719	-228
1982	4609	-110
1983	4469	-140
1984	4563	+94
1985	4349	-214
1986	4189	-160
1987	4170	-19
1988	4065	-105
1989	3862	-203
1990	3760	-102
1991	3621	-139
1992	3365	-256
1993	3251	-114
1994	3278	+27
1995	3336	+58
1996	3300	-36
1951–1996	250 261	-5992

Megjegyzés: A következô évekre csak becslés van: 1951, 1953, 1954, 1955, 1956, 1965, 1966, 1967, 1968 és 1969.

Ha megvizsgáljuk ezt a 46 éves idôszakot, azt látjuk, hogy az egyes rövidebb idôközökben különbözô mértékben csökkent a magyar gyerekek száma.

A magyar gyermekek számának csökkenése az egyes idôszakokban

Idôszak	Index
1951–1961 (12 év)	- 71,3
1961–1971 (12 év)	- 74,0
1971–1981 (12 év)	- 93,8
1981–1991 (12 év)	- 76,7
1991 – 1996 (6 év)	- 91,0
46 évi átlag	- 347,3

Bármilyen hihetetlen is, de a gyermekek száma 1996-ban az 1951. évinek harmadára csökkent. A gyermekek számát 1951–1971 között legjobban a szervezetlen és feje tetejére állított szovjet típusú, partizán módra végrehajtott iparosítás csökkentette. A családok tízezrei szakadtak szét a legkülönbözôbb okokból: az egyik házastárs falun maradt és a mezôgazdaságban talált munkát, a másik a városba kényszerült, otthonuk a falu volt; de elôfordult az is, hogy más-más városban kaptak munkát, mindketten ingáztak, vagy az egyik a városban lakott, a másik a falun stb. A gyermekek számának alakulása valamelyest csak 1971–1981 között stabilizálódott. Ebben az idôszakban az ország nagy külföldi hiteleket vett fel, megjavította az életszínvonalat, és az emberek kezdtek jobban élni. Igaz, ekkor is csökkent a gyermekek száma, de ez már a fokozottabb családtervezés módszereinek tudható be. Ez a látszatjólét nagyon rövid életű volt, mert 1981-tôl kezdve nemcsak a politikai élet vált ingataggá, hanem az ember élete is bizonytalanná. Az 1991–1996 közötti idôszakban viszonylag kisebb arányú volt a csökkenés (az 1991–2000 közötti idôszakban csak 18–20 százalék lenne). Véleményem szerint részben ez annak tudható be, hogy több külföldön született gyermeket jelentettek be, másrészt az a magyarság, amelyik átvészelte a háborút, úgy döntött, hogy itt marad. A Tisza menti helységekben a háború elôtt is szép számban voltak három gyermeket vállaló családok, s a háború óta is ez tapasztalható. Ez a tény azonban csak keveset enyhít az egészében továbbra is tragikus helyzeten.

A népszámlálási adatokból kiszámíthatóvá vált, hogy a magyar nôk átlagban 1953-ban még 2,38 gyermeket szültek, 1961-ben 2,15-öt, 1971-ben 1,92-t, 1981-ben 1,73-at és 1991-ben 1,68-at. Tehát 22–23 százaléknyi gyerek hiányzott a népesség egyszerű reprodukciójához e mutatószám alapján is.

Ha most tovább vizsgáljuk a születések alakulását, azt látjuk, hogy az 1948-as népszámlálás idôpontjában élt magyar népesség még képes volt önmaga reprodukciójára, alapul véve az akkor várható élettartam hosszát (a várható élettartam akkor 60 év körül volt) és az akkori magasabb születésszámnak köszönhetôen. Ez az arány késôbb egyre romlott. Így például az 1991-ben élt vajdasági magyar népesség a mostani csökkenô születésszámmal csak 110–120 év alatt lenne képes önmagát reprodukálni. A várható élettartam mindkét nem esetében 70 év körül alakulhatott 1991-ben.

Miután az elôzôkben rámutattunk arra, hogy nem véletlen tényezôknek tudható be a gyermekszám csökkenése és egyáltalán a magyarok lélekszámának a fogyása, a továbbiakban figyelmünket a következô kérdésekre irányítjuk: 1. a gyermekszám vagy a teljes népesség lélekszámának a csökkenése volt-e gyorsabb, illetve nagyobb méretű; 2. történelmi tájegységenként hol volt legkifejezettebb a gyermekek számának csökkenése; 3. a tömb-, szórvány- és szigetmagyarság összehasonlításában hol tapasztalható legjobban a gyermekek számának csökkenése.

Ahhoz, hogy a fenti jelenségeket megvilágítsuk, táblázatot állítottunk össze. Sajnos a további kutatás során az a nehézség tapasztalható, hogy az 1991-es népszámlálás adatai nem hasonlíthatók össze minden tekintetben az 1981-es és még kevésbé a korábbi népszámlálási adatokkal. Ezt a nehézséget csak úgy lehetett áthidalni, hogy magának az 1991-es népszámlálás által kimutatott népességstruktúrának a belsô viszonyait világítottuk meg részletbe menôen. Ebben az értelemben a következô táblázat az 1991-es népszámlálás adatai alapján tájegységenként és községenként szemlélteti a 0–4 éves, az 5–9 éves, a 10–14 éves és 15–19 éves korcsoportokat az össznépesség arányában.

A 0–19 éves magyarok az össznépesség százalékában
(az 1991-es népszámlálás adatai alapján)

Község	Összesen	Korcsoportok
		0–4	5–9	10–14	15–19
Vajdaság	339 491	15 796	17 341	19 219	19 334
Bácska	256 795	12 356	13 434	14 882	14 878
Bánság	77 186	3 228	3 665	4 092	4 172
Szerémség	5 510	212	242	245	284
Bácska
Ada	16 625	910	927	1 003	1 059
Apatin	4 823	191	205	202	258
Bács	1 225	59	39	58	65
Palánka	1 529	60	49	79	81
Topolya	26 185	1 381	1 457	1 518	1 504
Petrôc	94	2	3	7	4
Becse	23 224	1 130	1 358	1 475	1 335
Zsablya	294	9	9	6	9
Kanizsa	26 862	1 461	1 581	1 527	1 656
Kula	4 914	241	230	256	285
Kishegyes	8 452	492	492	516	535
Hódság	2 195	63	85	108	111
Zenta	23 281	1 273	1 316	1 408	1 391
Zombor	15 397	589	582	731	765
Szenttamás	4 587	204	230	264	250
Szabadka	64 277	2 932	3 278	3 901	3 785
Temerin	9 646	515	567	633	524
Titel	995	35	42	49	58
Verbász	3 443	184	184	219	231
Újvidék	20 245	625	800	922	72
Bánság
Alibunár	340	9	21	18	18
Fehértemplom	582	27	31	26	40
Versec	3 182	128	137	173	173
Begaszentgyörgy	5 081	214	191	240	268
Becskerek	17 264	653	818	956	922
Kikinda	9 874	401	456	503	552
Antalfalva	3 584	179	212	222	194
Keve	3 937	225	268	256	267
Magyarcsernye	2 993	144	138	137	148
Törökbecse	6 165	283	331	321	352
Törökkanizsa	4 676	184	249	260	236
Opovo	63	4	–	2	5
Pancsova	5 043	195	216	314	291
Plandiste	1 813	70	85	82	91
Szécsány	2 468	131	125	119	134
Csóka	8 623	381	387	463	481
Szerémség
Beocsin	271	3	11	16	11
Ingyija	1 087	45	46	57	64
Ürög	872	44	48	39	53
Petyinci	27	–	–	–	1
Ruma	1 688	74	86	66	63
Mitrovica	901	25	35	42	47
St. Pazova	145	2	1	5	7
Karlóca	224	9	8	8	18
Sid	295	10	7	12	20

A 0–19 éves korcsoportok indexei és arányuk
az összmagyar népesség százalékában

Község	Korcsoportok indexei	Korcsoportok részesedése az össznépesség százalékában
	0–4 15–19	5–9 15–19	0–4 10–14	0–4	5–9	10–14	15–19
Vajdaság	81,7	89,7	82,2	4,6	5,1	5,7	5,7
Bácska	83,0	90,0	83,0	4,8	5,2	5,8	5,8
Bánság	77,4	87,8	79,0	4,1	4,7	5,3	5,4
Szerémség	74,6	85,2	86,5	3,8	4,3	4,4	5,2
Bácska
Ada	85,9	87,5	90,7	5,4	5,6	6,0	6,4
Apatin	74,0	79.5	94.6	3,9	4,2	4,2	5,3
Bács	90,7	60,0	101,7	4,8	3,1	4,7	5,3
Palánka	74,0	60,5	75,9	3,9	3,2	5,2	5,3
Topolya	91,8	96,8	91,0	5,2	5,6	5,8	5,7
Petrôc	50,0	75,0	28,6	2,1	3,2	7,4	4,3
Becse	84,6	101,7	76,6	4,9	5,8	6,3	5,7
Zsablya	100,0	100,0	150,0	3,0	3,0	2,0	3,0
Kanizsa	88,2	95,5	95,7	5,4	5,9	5,7	6,2
Kula	84,6	80,7	94,1	4,9	4,7	5,2	5,8
Kishegyes	92,0	92,0	95,3	5,8	5,8	6,1	6,3
Hódság	56,8	76,6	58,3	2,8	3,8	4,9	5,0
Zenta	91,5	94,6	90,4	5,4	5,7	6,0	6,0
Zombor	77,0	76,1	80,6	3,8	3,8	4,7	5,0
Szenttamás	81,6	92,0	77,3	4,4	5,0	5,8	5,5
Szabadka	77,4	86,6	75,2	4,6	5,1	6,0	5,9
Temerin	98,3	108,2	81,4	5,3	5,9	6,6	5,4
Titel	60,3	72,4	71,2	3,5	4,2	4,9	5,8
Verbász	79,7	79,7	84,0	5,3	5,3	6,3	6,7
Újvidék	64,3	82,3	67,8	3,0	3,9	4,5	4,8
Bánság
Alibunár	50,0	116,7	50,0	2,6	6,1	5,3	5,3
Fehér- templom	67,5	77,5	103,8	4,6	5,3	4,5	6,9
Versec	74,0	79,2	74,0	4,0	4,3	5,4	5,4
Begaszentgyörgy	80,0	71,3	89,2	4,2	3,7	4,7	5,3
Becskerek	70,8	88,7	68,3	3,8	4,7	5,5	5,3
Kikinda	72,6	82,6	79,7	4,0	4,6	5,1	5,6
Antalfalva	92,3	109,8	80,6	5,0	5,9	6,2	5,4
Keve	84,3	100,4	87,9	5,7	6,8	6,5	6,8
Magyarcsernye	97,3	93,2	105,1	4,8	4,6	4,6	4,9
Törökbecse	80,4	94,0	88,2	4,6	5,4	5,2	5,7
Törökkanizsa	77,9	105,5	70,8	3,9	5,3	5,6	5,0
Opovo	80,0	–	200,0	6,3	–	3,2	7,9
Pancsova	67,0	74,2	62,1	3,9	4,3	6,2	5,8
Plandiste	76,9	93,4	85,3	3,9	4,7	5,2	5,0
Szécsány	97,8	93,3	110,0	5,3	5,1	4,8	5,4
Csóka	79,2	80,5	82,3	4,4	4,5	5,4	5,6
Szerémség
Beocsin	27,2	100,0	18,8	1,1	4,0	5,9	4,0
Ingyija	70,3	71,9	78,9	4,1	4,2	5,2	5,9
Ürög	83,0	90,6	112,8	5,0	5,5	4,5	6,1
Petyinci	–	–	–	–	–	–	3,7
Ruma	117,5	136,5	112,1	4,4	5,1	3,9	3,7
Mitrovica	53,2	74,5	59,5	2,8	3,9	4,7	5,2
St. Pazova	28,6	14,3	40,0	1,4	0,7	3,4	4,8
Karlóca	50,0	44,4	112,5	4,0	3,6	3,6	8,0
Sid	50,0	35,0	83,3	3,4	2,4	4,1	6,8

Az elôzô táblázatok több következtetést kínálnak:

1. A különbözô népességtípusok Südberg-féle klasszifikációja szerint az a népesség, amelyben a 0–14 éves korcsoport az összes népesség 33 százalékát teszi ki, stagnáló vagy stacionált. Ahol ez a korcsoport csak húsz százalékot tesz ki, már az erôsen regresszív típushoz tartozik. Ezek alapján elmondható, hogy a vajdasági magyar népességben az 1991-es népszámlálás adatai alapján a 0–14 éves korcsoport az össznépességnek már csak 15,4 százalékát tette ki. Ez rostaszerűvé, lyukacsossá, porózussá teszi ezt a korcsoportot. Ugyanis ezen a szinten már nemcsak az újabb százalékos esések, hanem már tizedszázalékos csökkenés is iskolai tagozatok, óvodai csoportok megszűnéséhez vezethet.

2. Egy összehasonlítás azt mutatja, hogy a 0–19 éves korcsoport a vajdasági magyar népességnek 26,3 százaléka volt 1971-ben. Ez a részesedés 1991-re 21,0 százalékra csökkent. Az 5,3 százalékos esés 20 év alatt nagymértékben csökkentette a tanulók számát, s mint azt majd a továbbiakban látni fogjuk, számos más összevont tagozat megszűnéséhez, magyar tannyelvű iskola vagy kihelyezett tagozat bezáráshoz (önállóságának megszűnéséhez) vezetett.

3. A 0–19 éves korcsoport a magyar népességnek 26,3 százaléka volt, ami 111 476 fôt tett ki 1971-ben. Mint említettük, 1991-re ez a részesedés csak 21,0 százalékot tett ki, és ez már csak 71 609 fôt jelentett. A csökkenés indexe 64,3 volt 1971–1991-ben. Ugyanebben az idôszakban az össznépesség csökkenésének indexe 80,0 volt. A 0–19 éves korcsoport évi átlagos csökkenése 12,8, az össznépességé pedig 11,8. Nyilvánvaló tehát, hogy gyorsabban csökkent az említett korosztály száma, mint az össznépesség. Ebbôl az is következik, hogy az össznépesség csökkenésének egyik tényezôje tagadhatatlanul a kevesebb gyermek az említett korosztályban.

A következô táblázat tájegységenként mutatja be, hol helyezkedtek el a magyar gyermekek korcsoportjai az 1991-es népszámlálás idején.

	Össznépeség	Korcsoportok szerinti megoszlás %-ban
		0–4	5–9	10–14	15–19
Vajdaság	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
Bácska	75,7	78,3	77,5	77,4	77,0
Bánság	22,7	20,4	21,1	21,3	21,5
Szerémség	1,6	1,3	1,4	1,3	1,5

A vajdasági magyarság 75,7 százaléka a Bácskában élt. Ugyanakkor a 0–4 éves korcsoporthoz tartozó gyermekek 78,3 százaléka jutott Bácskára. Nagyon hasonló volt a helyzet a többi korcsoport esetében is. A Bánságban éppen ennek az esetnek a fordítottja volt. A bánsági családokban kevesebb volt a gyermek. Igaz, nem feltétlenül azért, mert kevesebb született, hanem mert a család átköltözôben volt Bácskába, de ez a tényezô mindenképpen jelen lehetett. A Bánság a vajdasági magyar népesség elvándorlási területe. Bánságban ebbôl kifolyólag sokkal több lehetett a szétesett magyar család: az egyik szülô még maradt, a másik pedig a gyermekkel már átjött Bácskába, vagy külföldre távozott.

4. A Bánságban minden korcsoport százalékos részesedése az össznépesség egészében fél százalékkal vagy fél százalékot meghaladó aránnyal volt kisebb, mint Bácskában.

5. Ha összehasonlítjuk az egyes korcsoportokat egymás között, valamennyi között 0,5 százalékot kitevô vagy ezt az értéket is meghaladó különbséget – esést tapasztalunk. A Bánságban ez az esés még a bácskainál is kifejezettebb, a Szerémségben a csökkenés pedig már húsz éve tart, s ez idô alatt a 15–19 éves korcsoport nagysága csaknem megfelezôdött a 0–4 éves korcsoporthoz viszonyítva, amely 15 évvel késôbb született.

6. Ha községenként vizsgáljuk meg a korcsoportok viszonyait, azt tapasztaljuk, hogy Szabadkán, Újvidéken, Zomborban, Becskereken és Becsén 1,5 százalékkal kisebb lett a 0–4 éves korcsoport részesedése az össznépesség arányában, mint a 10–14 éves korcsoporté (Pancsován majdnem két százalékkal). Ez arra enged következtetni, hogy a legfiatalabb korcsoport (a 0–4 éveseké) csökkenése egyre gyorsuló tendenciát mutat. Újvidéken katasztrofálissá vált a helyzet már 1991-ben, mivel a 0–4 éves korcsoport részesedése 3 százalékot tett ki Újvidék össznépességének arányában. Ennek a következményei éppen ezekben az években válnak egyre kifejezettebbé. Szerémség viszonylag jó mutatószámai csak látszólagosak: tulajdonképpen ott egyetlen helységben sincs sok gyermek. A gyermekek nagyszámú településen szóródnak. Vonatkozott ez a Bánságra is, ahol a 0–19 éves korcsoportban 15 157 gyermek volt 1991-ben, és semmilyen lehetôség nem volt, hogy ennyi gyermekbôl 757 húszfôs iskolai tagozatot alakítsanak. Az esztelen ipartelepítés nem a magyarlakta helységekben folyt, hanem a magyarokat kényszerítette arra, hogy szétköltözzenek azokba a helységekbe, ahova az ipart telepítették, és ahol foglalkoztatási lehetôségek nyíltak.

Már ezek a vitális statisztikai eredmények is elég betekintést nyújtanak abba, hogy meggyôzôdjünk: az "emberanyag" biztosításával a magyar tannyelvű oktatás számára baj volt.

Ezen a vágányon haladva tovább, lehetséges a várható eseményeknek bizonyos kivetítése is a közeljövôt illetôen.

A születésekre vonatkozó legfrissebb, 1995-ös adatok
a Vajdaság községeiben

	Születésszám	A magyarlakta helységek száma
Vajdaság	3336	434
Bácska	2514	168
Bánság	769	171
Szerémség	53	95
Bácska
Ada	160	5
Apatin	31	5
Bács	12	6
Palánka	22	13
Topolya	238	22
Petrôc	4	4
Becse	241	5
Zsablya	10	4
Kanizsa	246	13
Kula	48	7
Kishegyes	88	3
Hódság	15	9
Zenta	285	5
Zombor	117	16
Szenttamás	50	3
Szabadka	597	18
Temerin	107	3
Titel	12	6
Verbász	40	6
Újvidék	191	15
Bánság
Alibunár	9	10
Fehértemplom	12	13
Versec	36	21
Begaszentgyörgy	48	12
Becskerek	161	22
Kikinda	104	10
Antalfalva	34	8
Keve	54	10
Magyarcsernye	22	6
Törökbecse	68	4
Törökkanizsa	42	9
Opovo	–	4
Pancsova	52	10
Plandiste	20	13
Szécsány	24	11
Csóka	83	8
Szerémség
Beocsin	2	5
Ingyija	10	10
Ürög	8	9
Petyinci	–	10
Ruma	12	15
Mitrovica	11	19
Pazova	1	9
Karlóca	4	1
Sid	5	17

1. Az utóbbi években a magyar tannyelvű általános iskolákban a tagozatok átlagos nagysága 20–22 tanuló volt, a csökkenés tendenciája pedig igen kifejezett. Ugyanakkor a törvény a nemzetiségi tannyelvű iskolákban 15 tanuló minimummal engedélyezi a nemzetiségi tannyelvű oktatás megszervezését. Mivel minden magyarlakta település potenciálisan részt vesz a gyermekek számának kialakításában, a települések számát is tényezôként kell kezelni. Ennek alapján megállapítható, hogy Szerémségben és a Bánságban, ha a települések között arányosan és egyenletesen oszlana meg a gyermekek száma, szinte sehol sem lehetne többé megszervezni a magyar tannyelvű általános oktatást. Ugyanis mindössze 4,5 gyermek vagy még annál is kevesebb jutna egy-egy településre. Csakhogy most már Bácskában is vannak olyan községek és települések, ahol a gyermekek kevesebb száma miatt lehetetlenné vált vagy hamarosan lehetetlenné fog válni a magyar tannyelvű oktatás megszervezése. Ilyen községek Bácskában már most Apatin, Bács, Palánka, Petrôc, Kula, Zsablja, Hódság, Titel és Verbász.

2. A születésszám ezrelékébôl kiindulva (amely, úgy tűnik, tartósan megállapodott a tíz körül), valamint az említett 15 fôs törvényesített keretet figyelembe véve, elsô pillanatra úgy tűnik, hogy azokban a magyarlakta helységekben, ahol a magyar népesség nagysága meghaladja az 1500 fôt, továbbra is meg lehet szervezni az osztatlan tagozatos magyar tannyelvű általános oktatást. Ez a szabály azonban csak akkor érvényes, ha a helység teljesen magyarlakta. Ha viszont a helység népessége szerb–magyar vagy más vonatkozásban etnikailag kevert, a tapasztalat szerint a gyermekek 20–40 százaléka vegyes házasságban születik. Ha csak a 25 százalékos átlagot vesszük alapul, akkor is meg kell állapítanunk, hogy legalább 1900–2000 fôs magyar közösségnek kell lennie egy településen ahhoz, hogy akadálytalanul meg lehessen szervezni az osztatlan tagozatos magyar tannyelvű általános oktatást. Ilyen település egyre kevesebb van. Ezek még most a következôk: Ada, Mohol, Kupuszina, Bajsa, Topolya, Zentagunaras, Pacsér, Ómoravica, Becse, Bácsföldvár, Péterréve, Verbász, Torda, Becskerek, Versec, Kanizsa, Martonos, Kispiac, Orom, Oromhegyes, Horgos, Kikinda, Debelyacsa, Székelykeve, Kula, Kishegyes, Feketics, Magyarcsernye, Törökbecse, Törökkanizsa, Újvidék, Gombos, Pancsova, Felsôhegy, Zenta, Tornyos, Bezdán, Nemesmilitics, Telecska, Szenttamás, Bajmok, Bácsszôlôs, Palics, Szabadka, Hajdújárás, Csantavér, Temerin, Padé és Csóka – összesen 49 helység. Ezek közül azonban több helységet az a veszély fenyeget, hogy a közeljövôben nem fogja tudni megszervezni az osztatlan tagozatos anyanyelvű oktatást. Ezek között van Padé, Gunaras, Törökkanizsa, Törökbecse, Gombos, Pancsova, Nemesmilitics, Bezdán, Zombor. Viszont érthetetlen Verbász és Versec esete, nem volt számbeli akadálya a magyar tannyelvű oktatás megôrzésének, és mégis megszűnt. (Valószínűleg a vegyes házasságok rendkívül nagy száma és az elvándorlás következtében.) Még abban az esetben is, ha a gyermekek 30–35 százaléka származott vegyes házasságból, meg lehetett volna ôrizni a magyar tannyelvű oktatást. Újabban már bekövetkezett Versecen a magyar azonosságtudat elvesztése és az anyanyelv ápolásáról való lemondás is.

Várható folyamat 2005-ig
(a migrációs folyamatok mellôzésével)

Az 1991–1996. évi idôszakban (öt év) csupán a születési arányszám átlagosan évi -1,8 ezrelékkel csökkent. Ha ezt a csökkenést prognózisként lineárisan kivetítjük a magyar anyáktól született gyermekekre, azt látjuk, hogy a születésszám 2001-ben 3000–3100 között alakulna, 2005-ben meg már csak 2800 körül lenne. Ez a csökkenés igen valószínű, mert a legalacsonyabb szintű becslési alapon nyugszik, és a születésszám növekedése kizártnak tekinthetô ilyen rövid idô alatt. Ez a születésszám magában foglalná a vegyes házasságban született gyermekeket is. A magyar anyától és magyar apától származó gyermekek száma azonban már nem fogja meghaladni a 2500-at 2001-ben, illetve a 2300-at 2005-ben. A magyar nemzetiségű általános iskolaköteles tanulók kontingense megközelítôleg 24 000–25 000 körül alakulna 2001-ben, illetve 22 000–23 000 körül 2005-ben, de a magyar tannyelven tanuló iskolaköteles gyerekek kontingense ennél jóval kevesebb lenne: 20 000–21 000 gyermek 2001-ben, illetve 17 000–18 000 gyermek 2005-ben.

A valóságban azonban mégsem a fönti becslés fog bekövetkezni. Elképzelhetô ugyanis, hogy valamelyest javít a helyzeten bizonyos számú magyar anyától vagy magyar apától vegyes házasságban született gyermek is. A vegyes házasságból származó, elvált szülôk gyermekének magyar tannyelvű iskolába íratása is ilyen "javulást" hozhat. Ily módon azonban csak néhány száz gyermekkel növekedne a magyar tannyelvű általános iskolások kontingense.

Továbbra is a legnagyobb bizonytalansági tényezô (és számunkra eddig teljesen ismeretlen): hány magyar távozott a Vajdaságból az 1991–1995-i balkáni háború idején, majd utána, és milyen volt a távozók korösszetétele? Ezek a tényezôk meglepetéseket tartogathatnak, ezért célszerűbb tartózkodni a további elôrejelzéstôl. Az viszont több mint valószínű, hogy újabb osztatlan tagozatú iskolák válnak majd összevont tagozatúakká és a jelenlegi összevont tagozatok felszámolása várható. Bizonyos esetekben összevonásokra kerül majd sor Szabadkán, Újvidéken és Becskereken. Alapjában véve azonban sor kerül a magyar iskolák és tagozatok felszámolására.

Iskolai statisztikák szerinti megvilágítás

Az iskolai statisztikai adatok a tanulók számáról természetesen különböznek a vitális statisztikai adatoktól. Szükséges azonban az összevetés egymással, már csak azért is, hogy még pontosabb adathoz jussunk arról, mennyivel fog csökkeni a magyar tannyelvű általános iskolások száma 2001-ben. Ugyancsak szükséges az is, hogy megállapítsuk, hol generálódik elsôsorban a tanulóhiány, s ebbôl kifolyólag hol válik valószínűvé, sôt biztossá a magyar tannyelvű iskolák bezárása (alapul véve a törvény elôírta 15 fôs keretet egy tagozat megnyitásához).

A következô táblázat bemutatja a magyar tannyelvű általános oktatás csökkenô méreteit vajdasági szinten:

Tanév	Iskola	Tagozat	Tanulók	Tanár
1988/89	123	1131	26 917	1147
1989/90	120	1132	26 593	1805
1990/91	118	1115	25 760	1758
1991/92	118	1095	25 277	1749
1992/93	116	1095	24 570	1768
1993/94	115	1081	23 471	1723
1994/95	116	1078	22 904	1744
1995/96	–	–	22 346	–
1996/97	113	–	21 848	–

Mint a táblázatból is látható, az 1988/89–1996/97-es tanévek között rendkívül nagymértékben csökkent a magyar tannyelven tanulók száma: 26 917-rôl 21 848-ra. A csökkenés 5069 tanulót tett ki. Bennünket azonban különösen az érdekel, hogy 1991–1995 között mekkora volt a csökkenés: ez a szám 3429 tanuló, a csökkenési index pedig 86,4. Ennek az alapján megállapítható, hogy a tanulók számának csökkenési indexe kifejezettebb volt, mint a születések számának csökkenése az azonos idôszakban (86,4:92,7).

Ha megvizsgáljuk, hogy átlagban hány tanuló jutott egy tagozatra, azt látjuk, hogy 1988-ban ez a szám 23,8 volt, 1994-ben pedig már csak 21,2; 1996-ban minden bizonnyal ennél is kevesebb. Ha hat év alatt több mint 2,5 tanulóval csökkent az átlagos tagozat nagysága, nem nehéz elképzelni, hogy a következô 10–15 évben gyakorlatilag az egész magyar tannyelvű oktatásban az átlagos tanulószám tagozatonként a törvényben még megengedett 15 tanulóra csökkenne, természetesen akkor, ha nem növekedne a születések száma. Ennek azonban semmi jele nincs, és nem is lehetséges nagyobb méretű pozitív eltolódás ilyen rövid idôszakban.

Ha ilyen rohamosan csökkenne a magyar tanulók száma, 10–15 év múlva csak azokban a helységekben lehet fenntartani a magyar tannyelvű oktatást, amelyekben a magyarság összlétszáma 3000–3500 fôt tesz ki, az osztatlan tagozatú magyar tannyelvű oktatást azonban csak az 5000–6000 fôt számláló helységekben lehetne fenntartani.

Vizsgáljuk meg, hol következik be nagyobb és kisebb mértékben a tanulók számának csökkenése. Ezt egy olyan táblázat szemlélteti, amelyben párhuzamosan mutatjuk be a magyar nemzetiségű tanulók számát és azokat, akik közülük anyanyelvükön tanulnak.

Magyar nemzetiségű általános iskolai tanulók számának
és az anyanyelvükön tanulók számának alakulása

Község	1990/91-ES TANÉV	1996/97-es tanév	INDEX 1990/91=100
	Tanuló	Magy. tannyelv	Százalékuk	TANULÓ	MAGY. TANNYELV	SZÁZALÉKUK	TANULÓ	Magy. TANNYELV
Vajdaság	31 200	25 526	81,8	27 584	21 848	79,3	88,4	85,6
Bácska	24 269	21 077	86,8	21 443	18 034	84,1	88,4	85,6
Bánság	6 532	4 449	68,1	5 727	3 814	66,5	87,7	85,7
Szerémség	399	–	–	414	–	–	103,8	–
Bácska
Ada	1 541	1 528	99,2	1 390	1 390	100,0	90,2	91,0
Apatin	345	250	72,5	377	277	73,5	109,3	110,8
Bács	68	–	–	67	–	–	98,5	–
Palánka	146	–	–	118	–	–	80,0	–
Topolya	2 450	2 395	97,8	2 281	2 183	85,7	93,1	91,1
Petrôc	4	–	–	6	–	–	150,0	–
Becse	2 282	2 220	97,3	22 071	1 938	93,6	90,8	87,3
Zsablya	83	–	–	26	–	–	31,0	–
Kanizsa	2 516	2 505	99,6	2 629	2 608	99,2	104,5	104,1
Kula	426	209	49,1	462	197	42,7	108,5	95,2
Kishegyes	808	789	97,6	786	761	96,9	97,3	96,5
Hódság	167	121	72,5	139	94	67,7	83,3	77,7
Zenta	2 235	2 218	99,2	1 979	1 934	97,7	88,5	87,2
Zombor	1 733	1 339	77,3	1 034	631	61,1	59,7	47,1
Szenttamás	385	345	89,6	381	333	87,4	99,0	96,5
Szabadka	6 277	5 368	85,5	5 278	4 388	83,2	84,1	81,7
Temerin	977	928	95,0	828	770	92,9	84,7	83,0
Titel	39	–	–	91	–	–	233,0	–
Verbász	347	73	21,0	329	12	3,6	94,8	16,4
Újvidék	1 440	789	54,8	1 171	518	44,2	81,3	65,7
Bánság
Alibunár	39	–	–	22	–	–	56,4	–
Fehértemplom	63	10	15,9	52	9	17,3	82,5	90,0
Versec	293	36	12,3	217	2	–	74,1	5,5
Begaszentgyörgy	363	304	83,7	292	255	87,3	80,4	83,9
Becskerek	1 537	1 101	71,6	1 128	822	72,9	73,4	74,7
Kikinda	711	442	62,2	837	517	61,8	117,7	117,0
Antalfalva	343	336	98,0	305	258	84,6	90,8	76,8
Keve	429	285	66,4	423	262	61,9	98,6	91,9
Magyarcsernye	243	228	93,8	223	221	99,1	91,8	96,9
Törökbecse	537	417	77,7	527	371	70,4	98,0	89,0
Törökkanizsa	423	381	90,0	353	310	87,9	83,5	81,4
Opovo	37	–	–	6	–	–	16,2	–
Pancsova	419	121	28,9	337	93	27,6	80,4	76,9
Plandiste	142	64	45,1	153	64	41,8	107,7	100,0
Szécsány	214	22	10,3	236	24	10,2	110,3	109,0
Csóka	739	702	95,0	616	606	98,4	83,4	86,3
Szerémség
Beocsin	23	–	–	20	–	–	87,0	–
Ingyija	103	–	–	107	–	–	103,9	–
Ürög	88	–	–	73	–	–	83,0	–
Petyinci	1	–	–	1	–	–	100,0	–
Ruma	100	–	–	127	–	–	127,0	–
Mitrovica	54	–	–	62	–	–	114,8	–
Pazova	5	–	–	5	–	–	100,0	–
Sid	17	–	–	8	–	–	53,3	–
Karlóca	8	–	–	11	–	–	137,5	–

A fenti táblázat sok összefüggést tár föl. Ezek közül néhány:

1. Az 1991–1996 közötti években, mint azt már említettük is, a születésszám csökkenésének indexe 91,0 volt. Az átlagos csökkenés ezreléke 1,8-at tett ki. A fenti táblázatban azt látjuk, hogy ebben az idôszakban a magyar nemzetiségű általános iskolások csökkenésének indexe 88,4 volt. Ennek az indexnek 2,4 évi átlagos csökkenés felelt meg a Vajdaságban. Bácskában a csökkenés indexe szintén 88,4 volt, viszont a Bánságban csak 87,7. Ennek több oka is lehetett. Például: bizonyos számú megszületett gyermeket nem iskoláztak be, vagy a fogyatékos gyermekek iskolájába kerültek, és bizonyos számú külföldre is távozott. Mindebbôl arra lehet következtetni, hogy azok a gyermekek, akik itt születtek a Vajdaságban, általában itt kerültek az általános iskolába (itt kezdték meg a tanulást és itt is fejezték be). Vannak olyan vélemények, hogy a magyar általános iskolások egy része is külföldön tanul, az adatok ezt cáfolják. Mégis fel kell figyelni erre a különbségre, mert mindössze öt év alatt 3616 gyermekkel csökkent az általános iskolások száma. Ennek a csökkenésnek egy része, 2826, a Bácskára, 805 pedig a Bánságra jut. Ez évi 2,5 százalékos csökkenés. Ez azt jelzi, hogy az említett idôszakban a Vajdaságban annyi magyar általános iskolás tűnt el, mint amennyi általános iskolás volt a Bánságban.

2. A csökkenés 72,6 százaléka Bácskában, 22,3 százaléka a Bánságban keletkezett. Ugyanakkor a magyar nemzetiségű általános iskolások 77,8 százalékát adta Bácska, a Bánság pedig 20,9 százalékát. Ebbôl látható, hogy a Bánságban gyorsabb volt a magyar tanulók számának fogyása, mint Bácskában.

3. Ha a magyar nemzetiségű általános iskolások száma évi 2,5 százalékkal csökkent, megállapítható, hogy a csökkenés a magyar tannyelven tanulók esetében még nagyobb volt: évi 3 százalékot tett ki.

4. A magyar nemzetiségű általános iskolai tanulók és a közülük magyar tannyelvű iskolában tanulók számának csökkenése és csökkenési üteme nagyobb volt, mint a népesség csökkenése. A születések számának alakulásán kívül tehát erre a csökkenésre más tényezôk is hatottak.

5. A szülôk nem csak azért adják gyermekeiket szerb tannyelvű iskolába, hogy megtanulják a környezet nyelvét, hanem mindenekelôtt azért, hogy kifejezésre juttassák beolvadási készségüket. A szórványosodás egyik legmegbízhatóbb mércéje az, hogy a magyar általános iskolások hány százaléka tanul szerb tannyelven. A regionális áttekintés ezt tökéletesen igazolja. A Vajdaságban 1990/91–ben a magyar nemzetiségű tanulók 18,2 százaléka (a Bácskában 13,2, a Bánságban pedig 31,9 százaléka) tanult szerb tannyelven. Ezek az arányok 1996–97-re még tovább romlottak: a Vajdaságban 20,7 százalék (Bácskában 15,9, Bánságban 33,5 százalék). Ennek következtében például az újvidéki magyar általános iskolások 55,8 százaléka, a verbászi tanulók 96,4 százaléka, a becskereki tanulók 27,1 százaléka, a kikindai tanulók 38,2 százaléka, a kevevári tanulók 38,1 százaléka és a pancsovai tanulók 72,4 százaléka tanul szerb tannyelven.

6. Az iskolai statisztikai elemzés is azt mutatja, hogy az osztatlan tagozatos magyar tannyelvű oktatás fennmaradása kérdésessé válik már 2005-tôl szinte valamennyi községben, de mindenekelôtt a következôkben: Apatinban (Szilágyi és Kupuszina is), Kulán, Hódságon, Zomborban (Bezdán, Doroszló és Telecska), Verbászon, Újvidéken (Budiszava és Piros is), Fehértemplomban (Udvarszállással), Versecen, Becskereken (Lukácsfalvával, Szentmihállyal), Kikindán (Szajánnal, Kisoroszival, Töröktopolyával), Antalfalván, Törökbecsén, Törökkanizsán (Oroszlámossal), Pancsován (Sándorfalvával és Hertelendifalvával), Plandisten, Szécsányban, Begaszentgyörgyön (Törzsudvarnokkal, Magyarittabéval, Tordával és Tamásfalvával), Magyarcsernyén (Tóbával). Tulajdonképpen minden olyan településen veszélybe kerül a magyar tannyelvű oktatás, ahol kevesebb mint háromezer magyar lakos él és a népesség több mint tíz százalékkal csökken, a magyar gyermekeknek a szerb tannyelvű iskolába való beíratásának gyakorlata pedig 20 százalékról 30 százalékra növekszik. Ne kerülje el azonban a figyelmünket az sem, hogy noha néhány községben, így elsôsorban Kanizsán, Kikindán, Szécsányban, Apatinban és Kulán 1991–1996 között nôtt a magyar nemzetiségű tanulók száma, azonban nem nôtt a magyar tannyelven tanulók aránya. Ebbôl kifolyólag a növekedés mégsem olyan biztató, mint amilyen lehetne, ha egy új gyakorlatnak és egy új iránynak a kezdetét jelentené. A bizakodás indokoltságát azonban egyetlen tudományosan megállapított tény sem támasztja alá.

A következô táblázatban a Szabadka községben a magyar tannyelvű általános iskolák elsô osztályaiba beírt tanulók száma látható. A táblázat áttekintést nyújt az elmúlt 25 évben elsô osztályba beírt tanulókról.

Szabadka község általános iskoláinak
magyar tannyelvű elsô osztályaiba beírt tanulók

Tanév	Magyar tannyelven
	Tanuló	+/–	%	Tagozat	+/–	%
1975/76	765	–	–	28	–	–
1976/77	661	–104	–13,6	25	–3	–10,7
1977/78	681	+20	+3,0	28	+3	+12,0
1978/79	663	–18	–2,6	26	–2	–7,1
1979/80	654	–9	–1,4	27	+1	+3,9
1980/81	711	+57	+8,7	26	–1	–3,7
1981/82	743	+32	+4,5	25	–1	–3,9
1982/83	792	+49	+6,6	29	+4	+16,0
1983/84	786	–6	–0,76	30	+1	+3,5
1984/85	801	+15	+1,9	27	–3	–10,0
1985/86	750	–51	–6,4	28	+1	+3,7
1986/87	725	–25	–3,3	26	–2	–7,1
1987/88	738	+13	+1,8	28	+2	+7,7
1988/89	671	–67	–9,1	27	–1	–3,6
1989/90	650	–21	–3,1	25	+2	+7,4
1990/91	588	–62	–9,5	26	+1	+4,0
1991/92	663	+75	+12,8	32	+6	+23,1
1992/93	609	–54	–8,1	26	–6	–18,8
1993/94	582	–27	–4,4	27	+1	+3,9
1994/95	555	–27	–4,6	25	–2	–7,4
1995/96	551	–4	–0,7	26	+1	+4,0
1996/97	529	–22	–4,0	24	–2	–7,7
1997/98	403	–126	–23,8	…	…	…

Mivel Szabadkának külön jelentôsége van a vajdasági magyar oktatás, kultúra és közélet szempontjából, szükségesnek tartottuk ennek a táblázatnak a közlését. (Az Újvidékre és Becskerekre vonatkozó adatok még rosszabbak.) Szabadkán nyolc év alatt 31,5 százalékkal csökkent az elsô osztályba beírt tanulók száma (1990/91–1997/98 között 588-ról 403–ra). Ha ezt a csökkenési arányt kivetítjük 2005-re, úgy már csak 276 elsô osztályos tanuló lenne magyar tannyelven Szabadka községben. Nyilvánvaló, hogy a következô 10–12 évben az általános iskoláknak a felét vagy be kellene csukni, vagy össze kellene vonni és úgy megszervezni a magyar tannyelvű oktatást.