Orbán Viktor miniszterelnök "Magyarország
és a határon túli magyarság – 1999"
konferencián elhangzott beszéde^*

Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Tanácskozás!

Engedjék meg, hogy szeretettel és tisztelettel köszöntsem a mai találkozó résztvevôit, a határon túli magyar szervezetek és a hazai politikai pártok képviselôit.

A mai a harmadik olyan tanácskozásunk, amikor azért ülünk egy asztalhoz, hogy megvizsgáljuk és megvitassuk közös ügyeinket. Fontosnak tartom ezeket a beszélgetéseket, hiszen egy olyan világban, amelynek hétköznapi elemévé vált az erôszak és a békétlenség, különösen szükségünk van az összetartozás, a közös cél felé tett közös cselekvés felemelô érzésére.

Az új évezred küszöbén a jövô új kihívások elé állít mindannyiunkat. Habár külön államok polgáraiként, de egy nemzethez tartozva kell megfelelnünk ezeknek a kihívásoknak.

Ez a mai tanácskozás azonban egy lényeges ponton eltér az elôzôektôl. Magyarország 1999-re új helyzetbe került. A XX. század utolsó éve kedvezô történelmi csillagzat alatt köszönt az országra. Sok év elôkészület után végre megszületett a döntés: Magyarország az Észak-atlanti Szövetség teljes jogú tagjává válik.

A lehetôséget egyszerre köszönhetjük a magyar nép akaratának, életerejének és a kedvezô külpolitikai csillagállásnak. Nehéz, gondokkal és nyomorúsággal teli évszázadot hagyunk magunk mögött. Ma együtt örülhetünk annak, hogy két világháború, a hosszú diktatúra és a hosszú katonai megszállás megpróbáltatásai ellenére hazánk csatlakozásra alkalmas, a nyugati világ országaival összeférhetô állapotban van.

A magyarok akaratereje és kitartó igyekezete elérte, hogy a hosszas "felvételi eljárás", amelyet még 1956 szabadságharcosai indítottak el, eredménnyel járt, s márciusban Magyarország a NATO teljes jogú tagjává válik.

De történelmi súlyán túl, személyes életünk számára jelent-e valami mást is a NATO-tagság?

A válasz egyértelműen: igen.

A jelenlévôk számára nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy a biztonság mekkora érték. Nem kell emlékeztetnem Önöket, hiszen a seb még be sem gyógyult, hogy néhány éve térségünkben még véres háború dúlt és a konfliktusokat máig sem sikerült lezárni. Számos magyar család elvesztette a szeretteit, otthonát, élete értelmét.

A biztonság olyan, mint a levegô: fontosságát csak akkor érezzük, amikor kevés van belôle. Azzal, hogy Magyarország csatlakozik a NATO-hoz, visszavonhatatlanul a biztonságos világ részévé is válik.

Tisztelt Tanácskozás!

Magyarországnak ma olyan kormánya van, mely döntéseit értékek alapján hozza meg. Az elmúlt hét hónap alatt olyan intézkedéseket hoztunk, melyeknek célja, hogy visszaadják a polgárok önbizalmát, hitét abban, hogy a becsületesen végzett munka a tisztes élet alapja. A kormány célja olyan polgári Magyarország megteremtése, ahonnan az emberek nem vágyódnak el, ahol lehet és érdemes élni, ahol gyermekeikre biztos jövô és tisztes megélhetés vár.

E célunk elérésének egyik fontos állomása az Európai Uniós integráció. Örömmel jelenthetem, hogy az utóbbi hónapokban Magyarország e területen is további érdemi lépéseket tett. Az ország az ezredfordulón felkészülten várja az uniós csatlakozást.

Az elmúlt hónapok kormányzati intézkedései lehetôvé tették az integrációs folyamat felgyorsulását, a tartósnak ígérkezô 5%-os gazdasági növekedést, az infláció tíz százalék alá csökkenését, a külföldi tôke folyamatos beáramlását. Mindezek révén Magyarország ma a régió egyik legdinamikusabban fejlôdô állama.

Miért fontos mindezt itt és most kiemelni?

A magyar kormány meggyôzôdése, hogy mindazon eredményeket, tapasztalatokat, melyek e kedvezô helyzetet biztosítják számunkra, a szomszédos országokkal s az ott élô magyarokkal is meg kell osztania. Semmit sem ér a siker, ha az csupán önmagáért való, hiszen az önzô boldogulás nyomában nem a boldogság jár. Ebben a helyzetben nem zárkózhatunk be – erre sem okunk, sem erkölcsi alapunk nincs. Úgy véljük, Magyarországnak egyaránt nyitottnak kell lennie a szomszédos országok és ezáltal a határon túli magyarok irányába is.

A fejlett Európa országaiban már régen felismerték, hogy a nemzeti kultúra érték. Az Unióban az integráció a tagállamok nemzeti sajátosságainak megerôsödésével zajlik. Nemzeti kultúránk a határon túli magyarság kultúrájával együtt teljes. A határon túli magyarok, bár más államok polgárai, de részei a magyar nemzetnek. Ezért egy kormány, amely az értékek alapján tervezi a jövôt, nem hagyhatja figyelmen kívül a határon túli magyarság ügyeit.

Megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a határon túli magyar kisebbségek legitim szervezetei saját országaikban – akár ellenzékben, akár kormányon – a demokrácia, a piacgazdaság és az euroatlanti integráció iránt elkötelezett politikai erôk megbízható szövetségesei.

Magyarország integrációja kétségtelen elônyökkel jár a határokon túl élô magyarok számára is. Ugyanakkor a megváltozott helyzet nem jelenti azt, hogy ne vetôdnének fel kérdések, melyeket együtt kell megválaszolnunk.

A magyar alkotmány rögzíti felelôsségünket a határainkon túl élô magyarokért. Ha errôl megfeledkeznénk, csorbát szenvedne az igazságosság és a méltányosság elve. Az az állam, amelynek olyan fontos saját polgárainak boldogulása, nem háríthatja el magától ezt a felelôsséget sem.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarországnak újra kell értékelni szerepét a régióban. Éppen ezért a magyar kormány a NATO-csatlakozást közvetlenül megelôzô idôszakban miniszterelnöki szintű megbeszéléseket tartott Ausztriával, Horvátországgal, Szlovéniával, Romániával, Szlovákiával és Ukrajnával. E mellett természetesen a határon túl élô magyarok legitim szervezeteivel is komoly, közös sorsunkat is érintô tárgyalásokat folytatott. Ezek során erôsítettük a jószomszédi kapcsolatokat olyan formában, hogy ez érezhetô legyen a polgárok mindennapi életében. Ezért, ha kellett, szabadkereskedelmi övezetekrôl, kulturális együttműködésrôl vagy autópályák és vasútvonalak építésérôl, illetve hidak, utak, határátkelôk megnyitásáról tárgyaltunk.

Mint minden demokratikus államnak, Magyarországnak is érdeke, hogy külpolitikai környezete stabil, biztonságos legyen. Együtt kell működnünk a szomszédos államokkal. Ugyanis a nyereség, melyre szövetségi politikánk (NATO-tagságunk és EU-csatlakozásunk) révén teszünk szert, a térség államaival együttműködve megosztható és megsokszorozható. A haszonból részesül a környezô országokban élô mintegy három és fél millió magyar, és egyaránt részesülnek ezen országok többségi nemzetei is.

Nem akarjuk a választóvonalak szakadékká mélyülését a térségben, nem akarunk új vasfüggönyt. A NATO tagjaként is a nyitott ajtók politikájának hívei leszünk. Érdekünk, hogy a lehetô legrövidebb idôn belül sor kerüljön a bôvítés második körére, és hogy a környezô országok számára is reális esély teremtôdjék a csatlakozásra.

A közös érdekek és a kölcsönös elônyök alapján most végre van esélyünk rendezni közös dolgainkat szomszédainkkal. Errôl az álláspontról tájékoztattuk nyugati szövetségeseinket és partnereinket is a környezô országokban. Magyarország miniszterelnökeként kijelentem: álláspontunkat nem változtatjuk meg NATO-csatlakozásunk után sem.

E célkitűzések jegyében az új magyar kormány működésének elmúlt mintegy nyolc hónapjában aktívabb politikát folytatott a közép-európai térségben. Tettük ezt úgy, hogy közben nem szorult háttérbe Magyarország NATO- és EU-csatlakozásának ügye sem. Bizonyítani kívántuk, hogy a magyar külpolitika három fôpillére, az euroatlanti csatlakozás, a jószomszédi kapcsolatok ápolása és a határon túli magyarok támogatását magában foglaló nemzetpolitika nem egymást kizáró, hanem egymással összhangban lévô célkitűzések.

Programjának megfelelôen a magyar kormány a jövôben is biztosítja, hogy a határon túli magyar és az anyaországi politikai szervezetek intézményesített keretek között és ôszintén tárgyaljanak közös ügyeinkrôl. Ez össznemzeti érdek, ezért arra kérem Önöket, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a továbbiakban is ôszintén és felelôsséggel beszélhessünk egymással.

———————————

^* Forrás: Miniszterelnöki Hivatal, Kommunikációs és Sajtóiroda.