A Magyar Állandó Értekezlet
megalakulásához
kapcsolódó feladatokról szóló országgyűlési
határozati javaslat általános vitája
és a
határozathozatala*
57. ülésnap – 1999.03.23.
(18.00)
DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Tisztelt Országgyűlés! Soron
következik a Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó
feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája és a
határozathozatal. A külügyi bizottság önálló indítványát új változatban
H/957. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig H/957/1. számon
kapták kézhez.
Megadom a szót Simicskó István úrnak, a napirendi pont elôadójának.
SIMICSKÓ ISTVÁN, a külügyi bizottság elôadója, a napirendi pont
elôadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés külügyi
bizottsága rendkívül fontos eseménynek tekinti a Magyar Állandó Értekezlet
megalakulását. Egyrészrôl azért, mert a Magyar Köztársaság alkotmánya 6.
§-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság felelôsséget érez
a határain kívül élô magyarok sorsáért és elômozdítja a Magyarországgal
való kapcsolatuk ápolását, másrészrôl a polgári koalíció kormányának
célkitűzéseiben is kiemelt feladatként jelent meg a kárpát-medencei és a
nyugati magyarság rendszeresebb, szorosabb, úgymond intézményesített
kapcsolattartása az anyaországgal.
Az 1996 júliusában megkezdett, majd közel hároméves szünet után ez év
februárjában a határon túli magyar szervezetek, a magyar kormány és a
parlamenti pártok képviselôi között folytatott magyar párbeszéd
megegyezéssel zárult. Ennek értelmében a magyar kormány rendszeresen
egyeztet a határon túli magyar szervezetekkel, biztosítja a Magyar Állandó
Értekezlet működési feltételeit, és mindezekrôl évente tájékoztatja a
Magyar Országgyűlést.
A külügyi bizottság úgy látja, hogy a magyar-magyar párbeszéd, a Magyar
Állandó Értekezlet működése komoly mértékben hozzájárul a környezô
országokkal, azok kormányaival való jobb kapcsolat építéséhez, hiszen
szomszédaink döntô többsége az európai integráció híve, ily módon a
demokrácia, a jogállam megteremtését, az emberi és kisebbségi jogok
kiterjesztését kell célul tűzniük. A szomszéd országokban élô magyarság a
térség országait összekötô kapcsolaterôsítô szerepbôl kifolyólag növekvô
jelentôséggel bír. A határon túli magyarság támogatása erôsíti a
szomszédsági együttműködést, fokozza a regionális stabilitást, és így
növeli az euroatlanti politika eredményes érvényesülését.
Az Országgyűlés külügyi bizottsága mindezen szempontok alapján üdvözli
a Magyar Állandó Értekezlet megalakulását, és a határozat egyhangú
támogatása mellett kéri az Országgyűlés tisztelt tagjait, hogy az errôl
szóló országgyűlési határozati javaslatot fogadják el.
Köszönöm megtisztelô figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megkérdezem Németh Zsolt
államtitkár urat, kíván-e szólni. (Németh Zsolt: Igen.) Államtitkár úré a
szó.
NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt határon túlról érkezett Vendégeink! Tisztelt Ház! 1999. február
20-án harmadik alkalommal került megrendezésre a "Magyarország és a
határon túli magyarság" című konferencia. Hasonlóan az 1996. július 5-én
elfogadott nyilatkozathoz, ez a konferencia is egy olyan nyilatkozatot
fogadott el, amely stratégiai értelemben jelöli ki a magyar külpolitika
teendôit a nemzetpolitika területén. Sajnálatos, hogy három évnek kellett
eltelnie az elôzô magyar-magyar találkozó óta, és úgy ítéljük meg, hogy
indokolatlan volt ez a hosszú idô.
A visszhanggal kapcsolatban hadd mondjam el, hogy alapvetôen kedvezô
visszhangra talált a konferencia, illetôleg a Magyar Állandó Értekezlet
mind a határon túli magyarság körében, mind a szomszédos kormányok
berkeiben, mind pedig a nemzetközi tényezôknél, így különös tekintettel a
nemzetközi sajtó köreiben. Megalapozatlan vészmadárkodásnak tűnik
utólagosan mindazon megjegyzés, amely elôzetesen megkérdôjelezte a magyar
állandó konferencia létrehozatalának létjogosultságát. Az ôszinte hangon
megszólaló magyar külpolitika pozitív fogadtatásával van dolgunk.
A Magyar Állandó Értekezlet megalakulása mögött alapvetôen két indok
határozható meg. Az egyik, ahogy Simicskó úr már elmondta, az alkotmány,
illetôleg a kormányprogram által megfogalmazott célkitűzés, konkrétan a
kormány alapvetô fontosságot tulajdonít a magyar állam és a határon túli
magyar szervezetek közötti rendszeres és intézményes párbeszédnek.
Másrészt nagyon fontos indoka volt ennek az intézmény létrehozásának, hogy
egyenrangúságot és partnerséget kíván létrehozni és megteremteni a magyar
kormány a határon túli magyar szervezetekkel.
(18.10)
A határon túli magyarság helye a magyar külpolitikában nem könnyű
kérdés. Hadd kezdjem azzal, hogy az elmúlt 80 évben többnyire a drámai
idôszakokban sem ritka kiszolgáltatottság jellemezte a határon túli
magyarság sorsát. Mindazonáltal el kell mondanunk, hogy a mintegy 3–3,5
milliónyi határon túli magyar megmaradt, sôt, olyan erôs önszervezôdés
jellemzi manapság, mint amilyen az elmúlt 70–80 évben egyáltalán nem
jellemezte.
A magyar külpolitika alapvetô feladata a magyar nemzet ügyének
képviselete. Ezt három célirányban teheti meg és teszi meg, az euroatlanti
integráció területén, a szomszédságpolitika területén, illetôleg a határon
túli magyarság iránti felelôsségvállalás területén. Ez 1990 óta a
fundamentuma a magyar külpolitikának. A Magyar Állandó Értekezlet annyiban
jelent nóvumot, hogy az úgynevezett harmadik pillérnek, a határon túli
magyarság iránti felelôsségvállalásnak is immáron létrejött az az
intézményes kerete, amely keret között kimunkálásra kerülhet a
nemzetpolitika, illetôleg meghatározásra kerülhetnek azok a módozatok,
ahogy összehangolható a nemzetpolitika az euroatlanti integrációval,
illetôleg a szomszédsági politikával.
Egy dolgot biztosan lehet tudni: a nemzetpolitika stratégiai
célkitűzése – összhangban a kormányprogrammal – a határon túli magyarság
szülôföldön való maradásának és a szülôföldön való gyarapodásának az
elôsegítése. Hadd jegyezzem meg, tisztelt Ház, hogy az ellenzéki
pártokkal, a kormánypártokkal és a határon túli szervezetekkel a magyar
kormány képes volt egy konszenzust kialakítani ennek a nyilatkozatnak az
alapján. Örülök annak, hogy hasonló konszenzus jellemezte a külügyi
bizottság, illetôleg az alkotmányügyi bizottság álláspontját is.
Az Országgyűlés, a kormány, a létrehozandó szakbizottságok szerepe a
Magyar Állandó Értekezlet munkájában meghatározó lehet. Szeretném jelezni,
hogy a kormány határozott szándéka, hogy maximálisan kiszolgálja a Magyar
Állandó Értekezlet tevékenységét. Szeretnénk, ha az Országgyűlés is
folyamatosan tájékozódna a Magyar Állandó Értekezlet tevékenységérôl, és a
létrehozásra kerülô hat szakmai bizottság pedig folyamatosan végezné a
nagyon összetett összehangoló munkát. Hadd jelezzem, hogy ezek felállítása
megkezdôdött a gazdaság, a szociális ügyek, az integráció, az oktatási
ügyek, a kultúra, illetôleg a jogi, önkormányzati kérdések területén.
A német nagykövet nemrégiben egy rendezvényen úgy határozta meg a német
külpolitikának a háború utáni stratégiai irányváltását, hogy "No hurry, no
arrogance, no complexes"! Ez azt jelenti: csak semmi sietség, csak semmi
arrogancia, csak semmi komplexus! (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Ez
szép volt!) Azt hiszem, nagyon jól illik a magyar külpolitika dilemmáira
és célkitűzéseire ez a mondás, mert valóban nincs okunk semmiféle
sietségre, hiszen Magyarország erôsödik. Indoka, indokoltsága
semmiféleképpen nem lehet akármilyen arroganciának, hiszen Magyarországnak
erôsödôek a szomszédsági kapcsolatai a határon túli magyarsággal való
kapcsolatai mellett, és komplexusokra pedig abszolút nincsen szükségünk,
hiszen meggyôzôdése a kormánynak, hogy sem a nemzethalál vizionálása, sem
pedig a magyar érdekek elhallgatása nem vezet sehova.
Tisztelt Országgyűlés! A határon túli magyarság vonatkozásában a
kormány álláspontja mindenekelôtt az, hogy az adottságokat próbáljuk meg
lehetôségekként felfogni. Köszönöm megtisztelô figyelmüket.
(Taps a kormánypárti padsorokban, szórványos taps az ellenzéki
padsorokban.)
DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megkérdezem, az alkotmányügyi
bizottság kíván-e elôadót állítani. (Dr. Pokol Béla: Nem!) Nem kíván.
Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselôcsoportok nevében felszólalni
kívánó képviselôknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 5–5
perces idôkeretben. Elôször az elôre bejelentett felszólalóknak adom meg a
szót; Csapody Miklós úr, az MDF képviselôje következik szólásra.
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves
Vendégeink! A Magyar Demokrata Fórum és a magam nevében tisztelettel
üdvözlöm a határon túli magyar nemzeti közösségeknek – mint a magyar
nemzet részeinek – vezetô képviselôit, mindazokat a barátainkat, akik a
februári második magyar-magyar csúcstalálkozón is jelen voltak és a
tanácskozás zárónyilatkozatát kézjegyükkel ellátták.
Idôszerű volt már az a találkozás, hiszen az elmúlt esztendôkben
számtalan közös magyar megbeszélnivalónk halmozódott föl. Nyilvánvalóvá
lett, hogy NATO-tagként és az EU-tagság elsôkörös várományosaként mint a
kelet-közép-európai térséget megbízhatóan stabilizáló egyik legfontosabb
tényezô, Magyarország képes kifejezetten jó, de mindenképpen korrekt
kapcsolatokat ápolni szomszédaival és a határon túli magyarsággal
egyaránt, hiszen szomszédaink demokratikus berendezkedése és gazdasági
reformjaik végigvitele éppen úgy érdeke, mint a Kárpát-medence
magyarságának a szülôföldön való megmaradása. Ez az a szülôföld-stratégia,
amelynek alkotmányos szellemében a Magyar Köztársaság felelôsséget érez az
egész magyar nemzetért, tehát a februári konferencia ezért mondta ki, hogy
– idézem – "a biztonság kiterjesztéséhez, a gazdasági fejlôdéshez és az új
választóvonalak térségbeli kialakulásának megelôzéséhez haszonnal járul
hozzá a magyar-magyar párbeszéd intézményes kereteinek megteremtése".
A tanácskozás résztvevôi ha meg nem is vitathatták, de legalább
lajstromozták mindazokat a kérdéseket és feladatokat, amelyeknek rendezése
elôttünk áll. Magyarország integrációja elôrehaladt, amibôl számos
teendônk következik, elég csak a schengeni vízumpolitika szomszédsági
problémáira, egyes magyar határszakaszok, vagyis az EU leendô külsô
határainak szigorított rendészeti ôrizetére, ezzel összefüggésben a kettôs
állampolgárság ügyére gondolni, leginkább pedig mindarra, ami a kettôs
állampolgárság ügye mögött lelkileg, érzelmileg, anyagilag és a
biztonságérzetet tekintve ott van.
Gondolnunk kell a szomszédos országok magyar konzuli hálózatának
kibôvítésére, tehát az azonnali vízumkiadásra is, vagy csupán
katalógusszerű felsorolásban megemlíteni a regionális és önkormányzati
együttműködések, az infrastrukturális és tôkebefektetések, a közös
vállalkozások teendôit, nem beszélve az egzisztenciateremtés
támogatásáról, a kulturális, művészeti, műemlékvédelmi teendôkrôl, a
magyar közösségi és egyházi javak visszaadásáról, az autonómiáról, vagy
épp a magyar sajtó és média állapotáról, az anyanyelvű iskolai és
közintézményi rendszerrôl, a magyar egyházak hitéleti és nemzeti
identitásôrzô munkájáról, vagyis a templomról és az iskoláról.
Van teendô bôven, hiszen bár tavaly ôsszel Szlovákiában is
kormányváltás volt, és a Magyar Koalíció Pártja is tagja azóta a
kormánynak, nehéz a közelmúlt öröksége. Kárpátalja magyarsága pedig még
tragikusabb helyzetben van, a romániai magyar nemzeti közösség továbbra is
feszültségekkel terhes bizonytalanságban él, a vajdasági magyarokat idegen
nemzetek háborúskodása pusztítja, miközben – különben Ukrajnához hasonlóan
– katonai határôrizet választja el ôket az anyaországtól, a béke pedig a
horvátországi magyarok falvaiba is csak lassan, furcsán tér vissza.
Eközben a VMSZ nemrégiben megalkotta jövôbe mutató tervezetét a Vajdaság
önkormányzatának politikai kereteirôl, a KMKSZ pedig a határon túli
szlovákokról szóló pozsonyi és a határon túli ukránokról szóló kijevi
törvények után végre törvényt kíván a határon túli magyarokról is.
Tisztelt Országgyűlés! A legutolsó, eddig legutolsó magyar-magyar
találkozó legnagyobb eredménye – ahogy erre már többen utaltak – a
konzultáció intézményesítése, ezeknek a kereteknek a formába öntése volt,
vagyis a Magyar Állandó Értekezlet, hivatalos nevén az Állandó Magyar
Értekezlet életre hívása volt. Remélhetôleg ez a konzultációs fórum a
jövôben biztosítja a résztvevôk egyenrangú és tartalmas konzultációját,
biztosítja azt, hogy minden további félreértés elkerülésével a határon
túli magyarság valóban a szülôföld-stratégia szellemében működhessen,
élhessen és gyarapodhasson. Ezért tehát a Magyar Demokrata Fórum a külügyi
bizottság indítványát magáénak érzi, és azt elfogadásra ajánlja.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót Szent-Iványi István
úrnak, az SZDSZ képviselôjének.
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az
Országgyűlés külügyi bizottsága egyhangúlag támogatta a Magyar Állandó
Értekezletet üdvözlô határozati javaslatot, és ez nem is csoda, nem is
meglepô azok után, hogy a magyar parlament pártjai támogatták azt a
zárónyilatkozatot, melyet ez az állandó értekezlet elfogadott. Sikeresnek
ítéltük meg ezt az állandó értekezletet, és úgy ítéltük meg, hogy józan
kompromisszum jött létre. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az elôjelek
nem voltak egyértelműen kedvezôek.
Nem akarok belemenni a dolgok részletezésébe, csak engedjék meg, hogy
néhány szó erejéig felelevenítsem, hogy bizony azt gondolom, mindannyian –
de ellenzéki képviselôtársaim bizonyosan – alig néhány nappal korábban
értesültünk a találkozó szándékáról, a zárónyilatkozat tervezetét egy
nappal korábban kaptuk meg, és számos kérdôjel, számos nyitott kérdés volt
az állandó értekezlet elôtt. Ennek ellenére az állandó értekezlet sikeres
munkát végzett, és ezt üdvözölni szeretnénk. Józan, elfogadható, kifelé is
képviselhetô és mindannyiunk által vállalható megoldást javasolt. Ezt
szeretnénk ezen határozattal is támogatni.
Ennek, tisztelt képviselôtársaim, nem kis részben az volt az oka, hogy
ellentétben az itt már sokszor megidézett, 1996-ban tartott elsô
értekezlettel, a mostani résztvevôk nagyobb önmérséklettel, az én
megítélésem szerint nagyobb felelôsségérzettel és nagyobb körültekintéssel
végezték munkájukat és fogalmazták meg a zárónyilatkozatot. Akkor – jól
emlékezhetnek képviselôtársaim – olyan túlzó, sokszor a közvetlen
külpolitikai érdekeket is veszélyeztetô követelések hangzottak el
elsôsorban a hazai ellenzéki pártok részérôl, amelyek végeredménye lett az
a nyilatkozat, amely okozott némi kárt, zavart és fennakadást.
Mindez nem történt meg, és ezt nagyon pozitívnak tartom, sôt valami
elkezdôdött. Méghozzá olyan módon és olyan irányban kezdôdött el, amelyet
mi is támogatni tudunk, és amivel mi is egyet tudunk érteni. Megoldatlan
kérdés persze van bôven, tisztelt képviselôtársaim. Azóta, azt hiszem,
valamennyien, ellenzéki és kormánypárti képviselôtársaim is kaptak
jelzéseket például a nyugati magyarság részérôl, akik korántsem
elégedettek az ô képviseletük megoldatlanságával, illetve azzal a
megoldással, amelyet átmenetileg elfogadtunk. Többen kifogásolták a
rendezés egyéb elveit is, de a lényeg az, hogy valami elindult, amivel
egyetértettünk, és amit folytatni is akarunk és folytatni fogunk.
Ez a határozati javaslat nem merül ki abban, hogy pusztán üdvözli a
Magyar Állandó Értekezlet megalakulását, hanem felkéri a kormányt is arra,
hogy a szükséges infrastrukturális feltételeket biztosítsa ehhez, és hozza
létre, segítse létrejönni azokat az egyeztetô fórumokat, amelyek a napi
gyakorlati munka és a gyakorlati feladatok megoldásában segédkezhetnek
mindannyiunk számára. Ezt tartom döntô és pozitív fordulatnak. Igenis, nem
elsôsorban protokolláris találkozókra van szükség, bár idônként ez is
fontos. Nagyon fontos, hogy a nap mint nap felmerülô kérdésekre szakszerű,
szakmai megoldásokat találjunk a közeljövôben működô bizottságok keretén
belül.
Szeretném tehát hangsúlyozni, hogy amikor mi támogatjuk a javaslatot,
akkor abban a reményben is tesszük, hogy szimbolikus jelentôségén túl a
gyakorlati életben is ki fogja tudni fejteni, sôt elsôsorban ott fogja
tudni kifejteni a munkáját az állandó értekezlet.
Pozitívan értékeltük a magunk részérôl azt is, hogy ennek az
értekezletnek a visszhangja eltért az 1996-os értekezletétôl. Ez persze
nemcsak azzal függ össze, hogy a mostani értekezlet zárónyilatkozata és a
jövôbe mutató tervei mások voltak, mint a korábbiak, hanem elsôsorban
azzal is összefügg, hogy a szomszédos országokban – különösen Romániában
és Szlovákiában – ma más vezetés van; olyan vezetés, amelyik érti, hogy ez
nem ellenük irányul, hanem adott esetben éppen az ô érdekeiket is
szolgálhatja.
De azért ennek ellenére nekünk folyamatosan figyelnünk kell – és erre
szeretném magunkat és valamennyi képviselôtársunkat figyelmeztetni – az
állandó értekezlet munkájának nemzetközi megítélésére, mert sikeres
értekezlet csak akkor lehet, és csak akkor segíthet valóban a határon túl
élô magyarság gondjainak, ügyeinek, bajainak megoldásában, ha nem hívja ki
és nem vívja ki a gyanakvást, az ellenszenvet. Szerencsére ezt most el
tudtuk kerülni. Ebben minden résztvevônek megvolt a maga pozitív
felelôssége és hozzájárulása. Ezt mi a magunk részérôl itt is örömmel
nyugtázzuk, és ebben a szellemben támogatjuk és üdvözöljük az
országgyűlési határozati javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót hozzászólásra Surján
László úrnak, a Fidesz képviselôjének.
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház!
Gondolom, senkinek sem okozok meglepetést, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt
nevében a javaslat támogatásáról számolok be. Az érvek elhangzottak.
Elhangzottak az elôterjesztô részérôl (Hangosítási hiba.), elhangzottak az
államtitkár úr részérôl, azt hiszem, elhangzottak a többi hozzászóló
részérôl is. Ezek megismétlésére nem hiszem, hogy érdemben szükség volna.
(Közbeszólások.)
Mégis engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak. Mi az, amit ettôl
az értekezlettôl a jövôben várhatunk? Valamikor a '60-as években, amikor a
világ boldogabbik felén a jólét növekedni kezdett, született a
szegénységnek egy új meghatározása: szegény az, akirôl megkérdezése nélkül
döntenek. Azt gondolom, hogy ez az értekezlet garanciákat fog jelenteni
arra, ami nélkül... (Közbeszólások: Nem halljuk!) – Már napok óta baj volt
ezzel a mikrofonnal. Azért megvárom a másikat. (A képviselô elé álló
mikrofont helyeznek.)
Tehát ott tartottam: szegény az, akirôl a megkérdezése nélkül döntenek.
Ez az állandó értekezlet garanciát jelent arra, hogy a jövôben az elmúlt
idôszakban már gyakorlattá vált rendszer intézményesen folytatódik, s a
magyar kormány – tartva magát a külpolitika három nagy alapelvéhez –
mindenkor a határon túli magyarok véleményének figyelembevételével hozza
meg azokat a döntéseit, amelyek erre az egész magyar nemzettestre
vonatkoznak.
Természetesen értjük és figyelembe vesszük azokat a megfontolásokat,
amelyek azoktól jönnek, akiket az élet messzebbre sodort, nem maradtak itt
a Kárpát-medencében, hanem harmadik-negyedik országban vagy a
tengerentúlon élnek. Mégis különbség van. Különbség van azok között,
akiket súlyos gondok késztettek a menekülésre, és azok között, akik ma is
szülôföldjükön élnek. Az is világos kell legyen mindenki számára, hogy ez
a Magyar Állandó Értekezlet senki ellen, de minden érintettért dolgozik.
Nem hiszem, hogy ez a gondolat egyszerű jelszónak tekinthetô. Ennek a
tartalma sokkal mélyebb, és mindnyájunkat komoly erôfeszítésre kötelez.
Biztos vagyok abban – ennek a most lezajlott értekezletnek a hangulata,
az üzenete, a nyilatkozata is garancia arra –, hogy a megindult szervezet
azzal a felelôsséggel fogja végezni a munkáját, mint amilyen felelôsséggel
hitem szerint néhány perc múlva a magyar parlament azt létrehozza.
Köszönöm megtisztelô figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP
padsoraiban.)
DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót Csurka István úrnak,
a MIÉP képviselôjének.
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék
meg, hogy néhány személyes vonatkozással kezdjem. Nyolcéves koromban
Nagyváradon jártam iskolába, tekintettel arra, hogy a szüleim ott kötöttek
házasságot és odavalónak érezték magukat mindig.
'41-tôl '44-ig ott éltünk. Nekem megadatott, hogy ott állhattam mint
kis cserkész a Szent László-szobor elôtt minden vasárnap, tavaszi és nyári
vasárnapokon díszôrségben, mert akkor ez volt a szokás. Ez semmi
rendkívülit nem jelentett akkor Szent László városában.
(18.30)
Ami ezt elmondatta velem, az mindössze annyi, hogy azt hiszem, így kell
érezzünk valamennyien ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy tudniillik mit
kell megvalósítanunk, amikor a Kárpát-medence magyarságáról beszélünk, a
Kárpát-medence magyarságának ilyen vagy olyan politikai szervezôdéseirôl.
Az anyaország és az elcsatolt területek magyarságának összetartozásához
illeszkedô kérdések tekintetében mit kell szem elôtt tartanunk? Azt
hiszem, mindannyiunknak azt, hogy lélekben ott kell állnunk valamelyik
város, magyarlakta város terén, valamely mihozzánk tartozó szobor elôtt,
és az összetartozás gondolatát – most már a magyarság ilyen nagy mértékű
meggyengülése után reálpolitikát kell folytatnunk – soha nem szabad
feladnunk, mert semmilyen ilyen állandó értekezlet, semmilyen
kormányszándék, semmilyen pártakarat nem sokat vagy semmit sem ér, ha a
nemzetnek ez a belsô meggyôzôdése nincs mögötte, hogy mi magyarok vagyunk
itt, és csak együtt vagyunk azok, amik, és mindannyian felelôsek vagyunk
egymásért.
Ennek a gondolatnak a jegyében bizalommal mi is elfogadjuk ennek az
állandó értekezletnek a gondolatát, mert azt reméljük, hogy ez közelebb
hozza Szabó Dezsônek azt a gondolatát, hogy minden magyar felelôs minden
magyarért.
Köszönöm. (Taps.)
DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót Horváth Béla úrnak,
a Független Kisgazdapárt képviselôjének.
HORVÁTH BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Vendégek! A
Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselôcsoportja nevében
tisztelettel és szeretettel köszöntjük a határon túli magyar szervezetek
jelen lévô képviselôit.
A Kisgazdapárt is részt vett ezen a történelmi eseményen, amely 1999.
február 20-án volt Budapesten, háromévi kényszerű szünet után. Ott az
ellenzéki és a kormánypártok egy nyilatkozatot fogadtak el, amely 1.
pontjának elsô mondatából szeretnék idézni, nevezetesen: "A határon túli
magyar közösségek üdvözlik Magyarország NATO-hoz való csatlakozását." Nos,
mindannyian tudjuk, és örömmel jelenthetjük be, hogy az azóta eltelt rövid
idôszak múlt idôvé teszi ezt a mondatot, hiszen március 12-e óta
Magyarország NATO-ország, azaz NATO-országbeli házigazdaként
köszönthetjük, üdvözölhetjük az itt megjelent magyar vezetôket.
Három héttel ezelôtt a Független Kisgazdapárt képviselôcsoportja
napirend elôtt már szólt errôl a magyar-magyar csúcsról, részletesen
megemlékeztünk errôl a történelmi dátumról, ezért most csak röviden
kívánok szólni. Akkor Ady Endre "Négy-öt magyar összehajol" című versét
idéztem. Úgy gondolom, hogy ma, amikor ilyen népesen jelen vagyunk a
Magyar Országgyűlés falai között, és önök is itt vannak, azt jelzi, hogy
ezekben a percekben nem aktuális már Ady Endre versének a hangulata.
Az elmúlt napokban egy fontos tanácskozásra került sor. A Független
Kisgazdapárt meghívására Magyarországra látogatott Bugár Béla elnök úr, a
Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, aki találkozott a parlamenti pártok
frakcióvezetôivel. Ezen a megbeszélésen már próbáltuk tartalommal
megtölteni a közösen elfogadott egyezményt, próbáltunk olyan közös
programokat felvázolni – konkrétan most Magyarország és Szlovákia
kapcsolatában –, ami már kézzelfoghatóvá teszi a Magyar Állandó
Értekezleten elfogadott zárónyilatkozatot.
Szeretném még itt a tisztelt Ház és az államtitkár úr figyelmét
felhívni, azon túl, hogy örülünk, hogy a Kisgazdapárt elképzelései,
indítványai bekerültek a zárónyilatkozatba, és egy külön ötödik szakmai
bizottság is feláll, szeretnénk kérni, hogy ezekben a bizottságokban, azok
vezetésében és munkájában a Kisgazdapárt is aktívan részt vehessen.
Egyúttal teszek egy konkrét javaslatot, nem módosító indítvány
formájában, hiszen a Független Kisgazdapárt ezt az elôterjesztést így
változatlan formában támogatja. Szeretném a jelen lévô kormánytagok,
miniszterelnök úr figyelmét is felhívni a következô javaslatomra: a
magyar-magyar csúcson február 20-án elhangzott, hogy várhatóan még ez év
ôszén ismét összeül a Magyar Állandó Értekezlet.
A Független Kisgazdapárt javasolja, mint ahogy ezt a héten is megtettem
a millenniumi albizottságban, hogy az ôszi találkozón mindenképpen
szerepeljen egy napirendi pontként a millenniumi események elôkészülete.
Ez egy olyan rendezvénysorozat lesz, amely nemcsak megpecsételi a
magyarság összefogásának konkrét cselekedeteit, hanem a kormányprogram, a
civil szervezetek, az önkormányzatok, a történelmi egyházak közös ünnepe
lesz. Ezért úgy gondolom – mivel Magyarországon, a Kárpát-medencében és
szerte a világban megemlékeznek errôl a rendkívüli eseményrôl –, hogy a
várhatóan az ôsszel megrendezendô újabb Magyar Állandó Értekezleten
tekintsük át ezt a témakört, azt, hogy hogyan állnak ezek az
elôkészületek.
Végezetül befejezésképpen azt szeretném elmondani, hogy február 20-án
Tôkés püspök úr Báthory István üzenetét hozta el Budapestre. Én most egy
másik erdélyi magyar: Dsida Jenô költô szavaira szeretnék hivatkozni.
Bízom benne, hogy a Magyar Állandó Értekezlet a jövôben a Psalmus
Hungaricusban megfogalmazott célok, eszmék alapján fog működni, s akkor
sikeres lesz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót Tabajdi Csaba úrnak,
az MSZP képviselôjének.
DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt határon túli
magyar Vezetôk! A Magyar Szocialista Párt üdvözli és támogatja a második
teljes értékű magyar-magyar csúcs eredményét, az Állandó Magyar Értekezlet
létrehozását. Annál is inkább támogatja a Magyar Szocialista Párt, mivel
az elsô magyar-magyar csúcsot három évvel ezelôtt mi, a
szocialista-liberális kormány szervezte meg. (Tirts Tamás: A Fidesz
kezdeményezte.) Azon lehet vitázni, hogy kinek a kezdeményezésére, de ezt
a folyamatot sokunk kezdeményezésére rendeztük meg.
Miért volt más ez a mostani tanácskozás? Három tényezô következtében:
Az elsô: a határon túli magyarság életében nagyon lényeges változások
mentek végbe. Elôször fordult elô Trianon óta, hogy két országban:
Romániában és Szlovákiában nem a határon túli magyarok feje felett
döntenek az ô sorsukról, hanem, ha nem is teljes értékű formában, de mégis
óriási eredményként, kormánykoalíció részeseként végre beleszólhatnak
saját ügyeik alakulásába. Ebbôl fakadóan más lett a határon túli magyarság
optikája, látásmódja is: törvényszerűen sokkal felelôsségteljesebb.
A második dolog, hogy a jelenlegi ellenzék magatartása két szempontból
is egészen más volt, mint három évvel ezelôtt. A magyar-magyar csúcsot és
párbeszédet a Szocialista Párt nem kívánta belpolitikai csatározásra
felhasználni. Eltérôen attól, ahogy ez a Ház működik, egyetlen napra –
sajnos csak egyetlen napra – volt érdemi párbeszéd kormánypártok és
ellenzék között, és ez egy óriási eredmény, és egyben óriási gond is, hogy
ez csak a Magyar Állandó Értekezleten teljesült és valósult meg. De öröm,
hogy legalább ilyen ügy keretében és ilyen ügy érdekében volt lehetôség a
párbeszédre. Az már szomorú, hogy az új parlamenti ciklusban nem tudok
egyetlen napot elmondani, ahol egy ilyen konstruktív együttműködés lett
volna kormánypárt és ellenzék között.
(18.40)
És még egy tényezô: az ellenzék felelôssége. Igen, mi nem szuszakoltunk
és nem kértük, hogy tegyenek be olyan fogalmat ebbe a dokumentumba, amely
1996-ban komoly vitát váltott ki, holott megtehettük volna, hogy azt
mondjuk, e nélkül nem írjuk alá. De tudtuk és tudjuk, és örülünk annak,
hogy a kormánypártok, a Fidesz-Magyar Polgári Párt tanulóképes. Nagyon
örülünk, hogy önök, fiatalok ilyen tanulóképesek. (Moraj a Fidesz
padsoraiban.) Hál'istennek nem tartották be a választási ígéretüket, és
ebben a nyilatkozatban nem kérték, hogy olyan fogalmak legyenek benne,
mint a területi autonómia, amely 1996 után nagyon komoly nemzetközi
károkat okozott ennek az országnak. (Fütty a Fidesz padsoraiból.)
Mi örülünk ennek a változásnak, bár tulajdonképpen... Nyugodtan
fütyülhetnek, ez tény! Más kérdés, hogy eléggé szomorú az, hogy az
autonómiát pusztán egy szubszidiaritás fogalommal váltották ki
(Közbeszólás az MDF padsoraiból: Ünnepi pillanat!), de ez történt, és
bizonyos értelemben a reálpolitika jegyében azt kell mondanom, hogy öröm,
hogy önök képesek voltak korábbi pozíciójuk felülvizsgálatára.
(Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Akárcsak te!)
Tisztelt Ház! A Magyar Állandó Értekezlet jövôje nyitott. Ez az
intézményesedési folyamatnak pusztán egy állomása. Hogy történelmi lesz-e,
ezt majd megmutatja az utókor. Ez ma még inkább jelképes kérdés, fontos
jelkép ez a magyar-magyar párbeszédben, mert legalább lesz egy olyan
alkalom, amikor talán normális párbeszéd lesz kormánypárt és ellenzék
között. Azt hiszem, ez egy rendkívül fontos dolog, hogy ha ezek a
szakbizottságok megalakulnak, ha az állandó értekezlet működni fog, akkor
talán lesz egy olyan kérdés, amely kapcsán nem hiába mondja el az ellenzék
a véleményét, hátha hajlandók lesznek végre önök racionális érvek
meghallgatására.
Végül is nem az a kérdés, tisztelt Ház, hogy ki szereti jobban a
határon túli magyarokat, hanem az, hogy ki szereti bölcsebben, ki szereti
hatékonyabban, mert a kisebbségi ügy, a magyar-magyar ügy nem szavak
szépségversenye, hanem annak a kérdése, hogy ki tudja segíteni a határon
túlra szorult magyar nemzeti közösségeket nehéz, évtizedes küzdelmükben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megkérdezem Simicskó István urat,
kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Simicskó István: Nem!) Nem
kíván válaszolni.
Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az
elôterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, részletes vitára nem
kerül sor, az országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról kell
döntenünk. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban bárkinek észrevétele. (Senki
sem jelentkezik.) Jelentkezôt nem látok.
Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Kérdezem a
tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Magyar Állandó Értekezlet
megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló országgyűlési határozati
javaslatot. Kérem, szavazzanak!
(Szavazás. – A táblán megjelenô eredmény: 303 igen szavazat. – Taps.)
Megállapítom, hogy az Országgyűlés egyhangú szavazással elfogadta a
határozatot.
Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a határon túli magyar
szervezetek vezetôi és képviselôi az országgyűlési határozat elfogadása
alkalmából nyilatkozatot írtak alá, amelynek ismertetésére felkértek. A
nyilatkozat szövege az alábbi:
"A Magyar Köztársasággal szomszédos országokban élô magyar nemzetrészek
közképviseleti, érdekvédelmi és politikai szervezeteinek az Országgyűlés
1999. március 23-ai ülésén megjelent képviselôi megelégedéssel és örömmel
üdvözlik a közelmúltban megalakult Magyar Állandó Értekezlet határozatba
foglalását, a magyar nemzeti egyeztetés intézményes keretei
megteremtésének az Országgyűlés általi megerôsítését. Különleges örömünkre
szolgál az a körülmény, hogy a nemzeti közösségünk felemelkedésére
irányuló törekvéseink szervesen beleillenek az euroatlanti integráció
folyamatába, ugyanakkor teljes összhangban állnak a Magyar Köztársaság és
a szomszédos államok közeledési szándékaival. Bízunk benne, hogy a Magyar
Állandó Értekezlet eredményesen szolgálhatja a térség stabilitását és a
még meglévô békétlenségek oldását, különös tekintettel a vajdasági
magyarság helyzetére. Az egész Kárpát-medencében a minap megünnepelt
nemzeti ünnepünk által hirdetett testvériség szellemében, békességre való
igyekezettel tekintünk a küszöbön álló új évezred elébe. Budapest, 1999.
március 23."
A nyilatkozat aláírói: Tôkés László, a Romániai Magyar Demokrata
Szövetség tiszteletbeli elnöke; Ágoston András, a Vajdasági Magyar
Demokrata Párt elnöke; Tóth Horti Gábor, a Vajdasági Kereszténydemokrata
Tömörülés elnöke; Pozsonec Mária, a szlovén parlament magyar képviselôje;
Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke; Józsa
László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke; Duray Miklós, a Magyar
Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke; Tomka György, a Mura-vidéki
Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség elnöke; Jakab Sándor, a Horvátországi
Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke; Takács Csaba, a Romániai
Magyar Demokrata Szövetség ügyvezetô alelnöke; Dobos László, a Magyarok
Világszövetségének alelnöke.
(Taps.)
Az Országgyűlés
26/1999. (III. 26.) OGY
határozata**
a Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához
kapcsolódó feladatokról
1. Az Országgyűlés üdvözli a Magyar Állandó Értekezlet megalakulását,
és egyben felkéri a Kormányt, hogy
a) biztosítsa a Magyar Állandó Értekezlet működési feltételeit;
b) megfelelô egyeztetések után fogalmazza meg a Magyar Állandó
Értekezlet működésével kapcsolatos feladatokat, és dolgozza ki a feladatok
végrehajtásának mechanizmusait;
c) évente legalább egy alkalommal számoljon be az Országgyűlésnek a
határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról,
beleértve a Magyar Állandó Értekezlet ajánlásainak végrehajtását is.
2. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.
Dr. Áder János s.k.,
az Országgyűlés elnöke
Dr. Juhászné Lévai Katalin s.k.,
az Országgyűlés jegyzôje
Vidoven Árpád s.k.,
az Országgyűlés jegyzôje
—————————————
* Forrás:
http://www.mkogy.hu/naplo98/057/057.htm
** A határozatot az Országgyűlés az
1999. március 23-i ülésnapján fogadta el. Forrás: Magyar Közlöny 1999/25.
szám, 1999. március 26. 1749. |
