Kokes János

Európai integráció,
Schengen és a határon túli magyarság^*

A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) választmánya április elején Budapesten megtartott ülésén egy felhívást fogadott el, amelyben leszögezte: Nemzeti minimumként kell elfogadni, hogy a külpolitikai integrációt és a nemzetbiztonságot érintô tárgyalások során a magyar állam következetesen a kárpát-medencei magyarság egészének érdekeit kell hogy képviselje – azaz csak olyan megoldásokat fogadhat el, amelyek szolgálják a magyar-magyar integrációt. Célzott különrendelkezésekkel már az európai uniós csatlakozási tárgyalások alatt meg kell szüntetni azokat az esetleges hátrányokat, amelyek az euroatlanti bôvítés nyomán a határokon túl élô magyarokat sújtják. A tanácskozás utolsó napján megrendezett sajtótájékoztatón Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke kijelentette: a szükséges rendelkezések egyike, hogy a határon túl élô magyarok a schengeni elôírások ellensúlyozására alanyi jogon megkaphassák a magyar állampolgárságot és a választásokon érvényesülô szavazati jogosultságot. Az MVSZ vezetôi bejelentették, hogy errôl a kérdésrôl a lehetô legszélesebb társadalmi vitát kezdeményezik Magyarországon és a határokon túl egyaránt.

A "kettôs állampolgárság" kérdése szinte napok alatt hatalmas publicitást kapott, s mind Magyarországon, mind az érintett szomszédos országok többségében, elsôsorban Romániában, ahol kétmillió magyar él, élénk érdeklôdést váltott ki, és éles véleménycseréket, vihart kavart.

Magyarországi vélemények

A magyarországi, annak idején még kormánypártok egyértelmûen elutasították a kezdeményezést. "Elképesztô és irreális ötlet, hogy mintegy három és fél millió ember alanyi jogon kapjon állampolgárságot" – jelentette ki Kovács László külügyminiszter. Megítélése szerint ezt a szomszédos országok úgy értelmezhetnék, hogy Magyarország önkényesen kiterjeszti fennhatóságát más országok állampolgárainak millióira. Úgy vélte: az ötlet megvalósíthatatlan, és Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából veszélyes. Az sem tisztázott, hogy a kettôs állampolgárságú személyek hol választanának, adóznának vagy katonáskodnának. A Szabad Demokraták Szövetsége, a volt kisebbik kormánypárt szintén elutasította a javaslatot. Szent-Iványi István frakcióvezetô szerint a magyar állampolgárság megadása csak rontaná a szomszédos országokhoz fûzôdô viszonyt. Ugyanakkor mind az MSZP, mind az SZDSZ ennek ellenére reális problémának tartja azt, hogy meg kell oldani az anyanemzet és a magyar kisebbségek minél szorosabb kapcsolattartását a Magyarország EU-csatlakozása utáni idôszakban. Olyan javaslatok fogalmazódtak meg, hogy ezt a jövôben esetleges vízumpolitikai kedvezményekkel lehetne elérni.

A volt ellenzék, tehát a mai kormánykörök, viszont indokoltnak tartják Csoóri Sándor felvetését, s jelezték, hogy támogatják a kezdeményezést, illetve a kettôs állampolgárságot. A Fidesz, a Független Kisgazda Párt, a Magyar Demokrata Fórum és még néhány más párt is elsôrendû összmagyar problémának tartja a kérdést, amit sürgôsen meg kell oldani. Csóti György, az MDF legfôbb külpolitikusa azt is hangsúlyozta: a nemzetközi normákkal összhangban, a szomszédos országokkal egyetértésben lehet csak megtalálni a kérdés megoldását. Német Zsolt, a Fidesz alelnöke az MVSZ-hez írt levelében megállapította: a magyar külpolitika elôtt kettôs feladat áll, az állami és a nemzeti érdekeket összhangba kell hozni. Ilyen értelemben nyilatkozott a választási gyôzelem után Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is: "…a magyar állam határai nem esnek egybe a magyar nemzet határaival", és hogy "...az új kormány a magyar nemzet része lesz". Szükséges megjegyezni, hogy ez az Orbán-nyilatkozat is vihart kavart, elsôsorban a román sajtóban, mely szerint a jövendôbeli miniszterelnök ezzel mintegy Antall József irányvonalát elevenítette fel, aki "lélekben" 15 millió magyar kormányfôjének mondta magát.

Külföldi magyar és nem magyar reakciók

A kettôs állampolgárság felvetésének legnagyobb visszhangja a szomszédos országok közül Romániában volt. Míg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetôi, köztük Markó Béla országos elnök, "irreálisnak" minôsítette a felvetést, mert az szerintük nem lehet megoldás a majdnem kétmilliós magyarság helyzetére, addig a szövetség nemzetibb szárnya, amelyet elsôsorban Tôkés László tiszteletbeli elnök, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevû platform, valamint a Kolozs megyei szervezet képvisel, egyetértôen üdvözölték a javaslatot. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés közleményben üdvözölte Csoóri Sándort és Duray Miklóst abból az alkalomból, hogy "országos és nemzetközi köztudatba emelték" a kettôs állampolgárság ügyét.

Duray, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom volt elnöke, már a Magyarország 2000 konferencián (Budapest, 1998. február) is felhozta a kérdést, amelyrôl akkor Horn Gyula kormányfô azt mondta, hogy "...ebben a térségben ilyet nem lehet javasolni".

Megjegyzem, hogy a kisebbségi magyarok kettôs állampolgársága a korábbi években is szóba került. Kettôs állampolgárságot javasolt például Patrubány Miklós, az MVSZ elnökhelyettese, Csoóri exriválisa, a Magyar Nemzet egy 1997. januári számában, amikor felkarolva az elôzô "magyar világkongresszus" határozatát, kifejtette: az új magyar alkotmánynak rendelkeznie kellene arról, hogy "...minden magyar – éljen bárhol – jogosult legyen a magyar állampolgárságra". A kettôs állampolgárság ellenzôinek pedig figyelmébe ajánlotta Horvátország alkotmányának ide vonatkozó cikkelyeit. Az említett magyar világkongresszus határozata azt is kimondta, hogy "a majdani alkotmány hozzon létre kétkamarás parlamentet, amelynek felsôházában a határon túl élô magyar nemzeti közösségek is kapjanak képviseleti jogot".

A román kormánykoalíció további tagjai (mint ismeretes, az RMDSZ is tagja a koalíciónak) mérvadó módon nem kommentálták a felvetést, de a nacionalista pártok és fôként a magyarellenes sajtó élesen bírálták. Érdekes eszmefuttatást jelentetett meg az ország egyik legolvasottabb lapja, a bukaresti Adevãrul, amelynek lényege: a magyar állampolgárság igen vonzó lenne a románok számára is, s ezért elképzelhetô lenne, hogy a felvetés megvalósítása esetén 2–3 millió román is magyarnak jelentkezne, s ezzel megváltozna az ország etnikai összetétele. Egy ötmilliós magyar kisebbség esetén Románia már többnemzetiségû állam lenne, s ezzel a magyarok elérnék céljukat, mert egy ilyen tömegnek nem lehetne nem megoldani a kollektív jogokat. Az elképzelés ugyan bizarr, de ha jól belegondolunk, sok mindent érzékeltet.

Szlovákiában a magyar politikusok bonyolult jogi kérdésnek minôsítették a felvetést, amely Duka-Zólyomi Árpád (Együttélés) szerint nem oldaná meg a szlovákiai magyarság biztonságát. Emlékeztetett: Pozsony már rendezte a külföldön élô szlovákok jogállását, s Budapestnek is meg kellene határozni, meddig terjednek Magyarországon a szomszédos országokban élô magyar kisebbségek jogai. Csáky Pál (Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom volt alelnöke): "A szlovákiai magyarság igényli a pozitív elbírálást, ám a javaslatot alapos elemzésnek kell alávetni. Kerekasztal-megbeszélést kell folytatni a magyarországi parlamenti pártokkal a határon túli magyarok jogállásáról, hiszen sok a tisztázatlan kérdés." Gyurovszki László (Magyar Polgári Párt) szerint pedig a kettôs állampolgárság újabb kitelepítések gondolatát vetné fel a szlovák nacionalistákban. A szlovákiai magyar politikai szubjektumok részérôl hivatalos állásfoglalás ez ügyben nem hangzott el.

A kárpátaljai és a vajdasági magyarság egy részének körében viszont hasonlóan élénk érdeklôdést váltott ki, mint Romániában. Nem volt mérvadóan pozitív reagálás a szlovéniai és az ausztriai magyarság körében. Csehországban a javaslatnak egy Mladá Fronta Dnes közölte íráson kívül nem volt visszhangja. A magyarok nem reagáltak a felvetésre, ha egyáltalán tudomást szereztek róla. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy Csehország várhatóan Magyarországgal nagyjából egy idôben fog bekerülni az Európai Unióba, nem valószínû, hogy mi a schengeni határokon kívülre kerülnénk, s bármiféle akadály képzôdhetne köztünk és az anyanemzet között. Számunkra, akiket döntô többségükben szoros szálak fûznek a szlovákiai magyarsághoz, rokonsághoz, azonban nehézségek keletkeznének éppen Szlovákia irányában. Nem véletlen, hogy a cseh politikusok az utóbbi idôben egyre gyakrabban emlegetik a cseh–szlovák határ "keményebbé, szigorúbbá" tételét, mint az EU-tagság egyik elôfeltételét.

Mit mond a nemzetközi jog, szerzôdések

Ezt a kérdést Dr. Matusek László, állampolgársági joggal foglalkozó szakértô elemezte részletesen a pozsonyi Új Szóban. Az április közepén megjelent két részletes írásában kifejtette: az állampolgárság az általánosan elismert jogelmélet szerint jogviszonyt jelent az állampolgár és az állam között. A kettôs állampolgárság az egyén szempontjából két jogviszonyt jelentene, s ebbôl eredôen az kétfelé érvényesíthetne jogigényeket, illetve kellene hogy teljesítsen kötelezettségeket. Mindez számos gyakorlati problémát vet fel: politikai jogok, szociális jogok, katonaság, diplomáciai védelem stb., ezért a felvetést jogi szempontból tisztázatlannak kell tekinteni. A gyakorlati életben elôfordul a kettôs állampolgárság, mégpedig több ok miatt is, de elmondható, hogy a nemzetközi jogszabályok ezt a helyzetet rendkívülinek tekintik.

Patrubány Miklós a kolozsvári Szabadság május elsejei számában megjelent állásfoglalásában viszont a magyarországi és az erdélyi megnyilvánulások többségének címére azt írta, hogy álkérdéseket taglalnak. Szerinte: "Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése többéves munka árán kidolgozta az Európai Egyezményt az Állampolgárságról (Nr. 166, Strasbourg, 1997. XI. 6.). Magyarország kormánya 1997. október 30-i határozatában Kovács László külügyminisztert bízta meg azzal, hogy ellássa kézjegyével. A 32 cikkelybôl álló egyezmény részletesen kitér a kettôs állampolgárság intézményére. Két cikkelye 14 pontban tárgyalja a kettôs állampolgárok katonai szolgálatát. De az egyezmény kitér azokra az esetekre is, mikor egész közösségek kerültek egy új állam fennhatósága alá. Az egyezmény tiltja a kettôs és az egyetlen állampolgársággal rendelkezô személyek közötti megkülönböztetést." Matusek szerint viszont, aki említett elemzésében szintén kitér erre a dokumentumra: "Az MVSZ felhívásának megvalósítása egyértelmûen ellentétben lenne az említett dokumentum preambulumában kifejtett célkitûzésekkel, túllépné a többes állampolgárság V. fejezet 14. és 17. cikkelyében, valamint a VII. fejezet 21. cikkelyében rögzített egyes feltételeket, és ellentétben állna a IX. fejezet 26. cikkelyének 2. pontjával, amely a többes állampolgárságot illetôen kimondja, hogy ezen Egyezmény érvényesítése nem lehetséges az 1963. évi, a többes állampolgárság eseteinek korlátozásáról és a többes állampolgárság esetében bekövetkezett katonai kötelezettségekrôl szóló Egyezmény és az ehhez elfogadott jegyzôkönyvek rovására."

Ugróczki Mária, a magyar belügyminisztérium állampolgársági fôosztályának a vezetôje szerint azt is meg kell gondolni, milyen nemzetközi hatása lenne, ha a trianoni, majd a párizsi békediktátumokban megfogalmazott állampolgársági elôírásokat Magyarország megváltoztatná.

És milyen a mai nemzetközi gyakorlat?

A nemzetközi jog és a gyakorlat ugyan jelenleg számos problémát szabályoz, de általában elmondható, hogy megpróbálja korlátozni a kettôs állampolgárságot. Magyarország és Csehszlovákia esetében, ahol Csehország és Szlovákia is jogutód, például az 1960-ban megkötött szerzôdés, valamint a szerzôdés aláírásakor kicserélt és elfogadott jegyzékek és nemzetközi dokumentumok kizárják a két állam viszonylatában a kettôs állampolgárság létrejöttét. Csehország, Csehszlovákia felbomlásakor, szintén elutasította a kettôs állampolgárságot, holott azt akkor elsôsorban szlovák részrôl szorgalmazták.

Az ukrán törvények nem ismerik el a kettôs állampolgárságot – mondta a Népszabadságnak Borisz Taraszjuk ukrán külügyminiszter budapesti látogatásakor. Tömeges mértékben, a számomra hozzáférhetô információk szerint jelenleg csak Kis-Jugoszlávia és Horvátország ismeri el a kettôs állampolgárságot. Mint ismeretes, Belgrád és a boszniai szerb állam szerzôdést kötöttek állampolgáraik kettôs állampolgárságának elismerésérôl, ami azonban nem jelent szavazati jogot, s a dokumentumot a boszniai állam vezetése sem ismeri el. Horvátország 1990-ben alkotmányban rögzítette a kettôs állampolgárságot és a külföldön élô horvátok szavazati jogát. A zágrábi parlamentben jelenleg 12 külföldi horvát képviselô is helyet foglal a volt jugoszláv területrôl.

Szlovákiában 1997 februárjában fogadta el a parlament a határon túli szlovákokról szóló törvényt. Ez több gyakorlati elônyt biztosít a külföldi szlovákoknak a más idegen állampolgárokkal szemben, de nem ad nekik szlovák állampolgárságot és szavazati jogot sem. Aki szlovák állampolgárságot akar, annak azt egyedileg, külön kell kérnie. Az elônyök: a külföldi szlovák a hazai állampolgárral egyenrangú módon vállalhat munkát, vehet ingatlant, részesül orvosi ellátásban, járhat iskolába, egyetemre, nincs szüksége tartózkodási engedélyre stb.

A "külföldi szlovákok jogállásáról" szóló törvény értelmében speciális jogokra felhatalmazó igazolványt kaphat a "szlovák nemzetiségû vagy ilyen etnikai, nyelvi, kulturális tudattal rendelkezô személy". A szlovák eredetet három generációra visszamenôleg kell igazolni, mégpedig okirattal vagy valamilyen szlovák szervezet vagy egyének elismerésével. Nyelvi, kulturális identitásnak számít a "legalább passzív nyelvismeret", a "szlovák kultúrában való tájékozottság", valamint a "szlovák etnikai társadalomhoz való tartozás aktív megnyilvánulása". Ezek az utóbbi dolgok is jelzik, hogy annak meghatározása, ki is az a határon túli magyar, akinek joga lenne kettôs állampolgárságra, eléggé bonyolult lenne. Egyébként a szlovákiai csehek egy része is évek óta arra törekszik, hogy kettôs állampolgárságot kapjon. "Öt éve törekszünk a kettôs állampolgárság megszerzésére, számos lépést tettünk a cseh kormány felé, de az mostohán bánik velünk" – panaszolta nemrégiben nyíltan egyik képviselôjük Körmöcbányán, amikor a Szlovákiai Csehek Klubja Petr Pitharttal, a prágai Szenátus elnökével találkozott. A találkozóról tudósítva a pozsonyi Sme megjegyezte: A szlovák állampolgársággal bíró csehek Szlovákiában nemzeti kisebbségnek tekintik magukat, de mégis idegennek szülôföldjükön. Ugyanakkor "örökös turistáknak" tartják magukat azok a csehek, akik Csehországban laknak, de családjuk Szlovákiában él, hiszen a hatályos törvény értelmében évente legfeljebb 180 napot tölthetnek családjukkal.

Mi a probléma lényege, megoldási lehetôségek

Az elôbb említettek ellenére is nyilvánvaló, s ezt magyar oldalon senki sem tagadja, hogy a probléma lényege, tehát az anyanemzet és a más országokban élô nemzetrészek állandó és a lehetô legzavarmentesebb kapcsolattartásának biztosítása teljesen valóságos gond, amelyet a magyar nemzet jövôje érdekében sürgôsen és hosszú távra meg kell oldani. A kettôs állampolgárság csak egyike a lehetséges megoldásoknak. A fentiekbôl jól látható, hogy a kettôs állampolgárság tömeges megadásának komoly akadályai vannak, s ezért szükség van arra, hogy minden számba jöhetô megoldási lehetôséget felmérjünk, mert nagy a valószínûsége annak, hogy nincsen egyetlen üdvözítô megoldás.

Reális lehetôséget ígér viszont az Európai Unió. Ennek azonban alapfeltétele, hogy a szervezetnek Magyarországon kívül minden olyan ország is tagja legyen, amelyben jelentôs számú magyar kisebbségek élnek, tehát Románia, Szlovákia, Jugoszlávia, Ukrajna, Szlovénia és Horvátország. A probléma, mint fentebb jeleztem, éppen abból adódik, hogy ennek a társulásnak az elsô körben valószínûleg Románia, Szlovákia, Jugoszlávia, Ukrajna és Horvátország nem lesz tagja. Ezek az országok kívül esnek majd a schengeni közös uniós határokon, s várható, hogy ezen határok átlépése nehéz, sôt egyre nehezebb lesz, ami komoly fennakadásokat, egy újabb fajta szögesdrótot jelenthetne a magyar-magyar kommunikációban.

Magyar nemzeti érdek tehát támogatni a szomszédos országok integrációját, mert a jelenlegi körülmények között csak az unión belül van reális esélyünk arra, hogy a magyar nemzet egy politikai alakulaton belül bizonyos értelemben ismét megvalósíthassa saját integrációját. Mindehhez persze alapvetôen az is szükséges, hogy a szomszédos országok teljesítsék az uniós csatlakozás kritériumait. Ugyanakkor az sem titok, hogy ezen országok egyes vezetô körei még jó szándékkal sem nevezhetôek magyarbarátnak vagy legalábbis olyannak, akik tolerálni kívánnák a magyarok egymásra találását. Ma már nyilvánvaló ugyanis, hogy a integrációs törekvésben egyes helyeken ez is komoly szerepet játszik, mert egyesek szívesebben játszanak saját, mint nemzetközileg elfogadott szabályok szerint.

Az új magyar kormányzatnak és a koalíciót alkotó pártoknak, amelyek támogatták a Magyarok Világszövetségének javaslatát, most lehetôsége nyílik arra, hogy a felvetés lényegét megpróbálják átültetni a valóságba.

A választásokon gyôztes Fidesz – Magyar Polgári Párt, amint azt Orbán Viktor említett nyilatkozata is jelzi, tudatában van a probléma lényegének. Helyzete azonban nem könnyû, mivel a szomszédos országokban részben és bizonyos fenntartásokkal Románia kivétel, jelenleg a magyarellenes erôk vannak meghatározó pozíciókban, akikkel nehéz lesz pragmatikus módon szót érteni. Példa erre éppen Románia, ahol a nacionalista sajtó az említett nyilatkozat, valamint Orbánnak az alapszerzôdéseket bíráló kijelentései miatt azonnal éles támadásokat intézett a fiatal politikus és az új magyar kormányzati erôk ellen. Mindezek ellenére egyértelmûen fontos, hogy az anyanemzet és a határokon túli magyar kisebbségnek mindennapos kapcsolattartása minél hamarabb stabil szabályokat és kereteket kapjon, amelyek a jövôben nem függenének a politikai helyzet változásaitól. Sem Magyarországon, sem pedig másutt.

—————————————

^* Megjelent a Prágai Tükör 1998. évi 3. számában.