Románia Parlamentje
Parlamenti Információs Fôosztály
Tanulmányi és Kutató Központ
A kettôs
állampolgárság*
Dokumentumtanulmány
Tartalom
A. A kettôs állampolgárság általános aspektusai
B. A kettôs állampolgárság szabályozása az összehasonlító
jogtudományban Németország Belgium Spanyolország
Olaszország Hollandia Portugália Svájc Anglia
Franciaország Következtetések
C. A kettôs állampolgárság a román törvénykezésben
A. A kettôs állampolgárság általános
aspektusai
A szuverenitás elve alapján minden állam szabadon határozza meg az
állampolgárság megszerzésének törvénybe foglalt módozatait és feltételeit.
Ezek az egyoldalú törvényhozások állampolgárság-halmozást eredményezhetnek
(kettôs állampolgárság).
A kettôs állampolgárság adott lehet születéstôl fogva abban az esetben,
ha az anya és az apa különbözô állampolgárságúak, vagy a "föld
törvényének" és a "vér törvényének" együttes alkalmazásából.
Hasonlóan, a kettôs állampolgárság születés után is megkapható, olyan
esemény következtében, amely a szóban forgó személy állampolgárságát
módosítja (pl. az örökbefogadás) vagy az állampolgárság önkéntes
megváltoztatása folytán, abban az esetben, amikor az új állampolgárságot
megadó állam nem követeli meg az eredeti állampolgárságról való lemondást.
Több olyan kétoldalú és többoldalú egyezmény van, amely a kettôs
állampolgárság megszüntetését ajánlja. Az európai országok esetében a
legfontosabb az Európa Tanács 1963-as, a többes
állampolgárságú esetek csökkentésére és ezen egyének katonai
kötelezettségére vonatkozó Egyezménye, melyet a következô 13 ország
ratifikált: Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Spanyolország,
Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia,
Anglia és Svédország.1
Az Európa Tanács 1963-as, a többes állampolgárságú esetek
csökkentésére és ezen egyének katonai kötelezettségére vonatkozó
Egyezménye megvalósítja az eredeti állampolgárság kötelezô és
automatikus megszűnésének elvét a menedékjogot kapott idegen állampolgárok
esetében, akik önként szerzik meg az aláíró országok egyikének
állampolgárságát. Az állampolgárság önként történô megszerzésén honosítás,
választási lehetôség vagy visszahonosítás értendô.
Az Egyezménynek megfelelôen minden olyan személy, aki az aláíró
országok közül legalább kettônek az állampolgárságával rendelkezik,
lemondhat az állampolgárságok legalább egyikérôl, annak az államnak az
engedélyével, amelynek az állampolgárságáról lemond.
A katonai kötelezettségeket illetôen az Egyezmény kiköti, hogy azok a
személyek, akik több aláíró fél állampolgárságával rendelkeznek, csak az
egyik féllel szemben kötelesek azokat teljesíteni. Amennyiben nem léteznek
az aláíró felek között speciális egyezmények, a többszörös
állampolgársággal rendelkezô személy azzal az országgal szemben tartozik
katonai kötelezettséggel, amelynek területén általában tartózkodik. Ennek
ellenére a szóban forgó személynek lehetôsége nyílik arra, hogy a 19.
életéve betöltéséig önkéntes kötelezettségvállalással kiválassza, hogy
melyik országban tesz eleget katonai kötelezettségeknek azok közül az
országok közül, amelyeknek állampolgárságával rendelkezik.
Az 1963-as Egyezményt egy 1977-es és egy 1993-as jegyzôkönyv
módosította.
Az elsô jegyzôkönyv egyfelôl az egyik állampolgárságról való lemondás
módozatainak a leegyszerűsítését, másfelôl a katonai szolgálatra vonatkozó
elôírások értelmezésében elôállt hiányosságok tisztázását célozta.
A második módosító jegyzôkönyv olyan elôírásokat tartalmaz, melyek
megkönnyítik az eredeti állampolgárság megôrzését egy új állampolgárság
megszerzése esetén. E jegyzôkönyvnek megfelelôen bármely személy, aki
megszerzi az aláíró országok egyikének az állampolgárságát, megôrizheti az
eredeti állampolgárságát, amennyiben az illetô személy annak az országnak
a területén született vagy lakóhelye annak az országnak a területén
található, amelynek az állampolgárságát megszerzi, vagy ha az illetô a 18.
életévének betöltése elôtt általában ott tartózkodott. Megengedett az
eredeti állampolgárság megôrzése abban az esetben is, ha az új
állampolgárságot házasság révén kapja meg.
Nem minden, az 1963-as Egyezményt ratifikáló ország ratifikálta a fent
említett jegyzôkönyveket is. Azok az államok, amelyek nem csatlakoztak az
utólagos jegyzôkönyvekhez, továbbra is az eredeti Egyezményt alkalmazzák.
Az Egyezmény ellenére a kettôs állampolgárság kérdését meglehetôsen
eltérô módon tárgyalja az európai országok nemzeti jogrendszere.
Ilyenformán az angol törvényeknek megfelelôen ez megengedett majdnem
mindenféle korlátozás nélkül, míg a német jog nem engedélyezi csak
kivételes esetekben.
A továbbiakban bemutatásra kerül több európai országnak a tárgyra
vonatkozó szabályozása, amibôl kiderül, hogy ezek eltérô álláspontra
helyezkedtek e kérdéskörben.
B. A kettôs állampolgárság szabályozása az
összehasonlító jogtudományban
Németország
A késôbbi módosításaival ma is érvényben levô 1913-as, az
állampolgárságra vonatkozó törvény szabályozza a kettôs állampolgárságot.
Ugyanakkor az Európa Tanács 1963-as Egyezménye is része a nemzeti jognak.
Következésképpen Németország nem ismeri el a kettôs állampolgárságot
csak kivételes esetekben, miként a német Alkotmánybíróság egyik határozata
is rámutatott erre.
I. A kettôs állampolgárság fôbb okai
1) Örökbefogadás
a) Egy németnek egy idegen állampolgár általi örökbefogadása
A 27. szakasznak megfelelôen "egy német elveszti állampolgárságát,
amikor egy idegen állampolgár örökbe fogadja, és amikor az örökbefogadás,
mely a német jognak megfelelôen érvényes, ennek a személynek az
örökbefogadó állampolgárságát is átruházza".
b) Egy idegen állampolgárnak egy német általi örökbefogadása
Az állampolgárságra vonatkozó törvény 6. szakasz elôírja: "A német
jognak megfelelôen érvényes örökbefogadás, és amelyet egy német
örökbefogadó javára ítéltek meg, a német állampolgárság megszerzését
jelenti a gyermek számára, aki az örökbefogadás kérésének idôpontjában még
nem töltötte be a 18. életévét. Az állampolgárság megszerzése az
örökbefogadott leszármazottaira is kiterjed."
Ezek szerint egy német állampolgár által örökbe fogadott idegen kettôs
állampolgárságot kaphat.
2) Egy új állampolgárság önként történô
megszerzése
a) Egy idegen állampolgárságnak egy német általi megszerzése
A 17. és 25. szakaszoknak megfelelôen az a német állampolgár, aki
önként szerzi meg az idegen állampolgárságot, automatikusan elveszti a
német állampolgárságot. Kivételt képez az az eset, ha állandó rezidens
Németországban.
Ugyanakkor a 25. szakasznak megfelelôen, kivételes esetekben,
megôrizhetik német állampolgárságukat a honosításra jelölt németek.
b) A német állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése
A német jogrend szerint a német állampolgárság megkapását az elôzô
állampolgárságról való lemondástól teszik függôvé.
Az idegenekre vonatkozó törvény, mely a 85. és 86. szakaszaiban elôírja
a honosítási procedúra leegyszerűsítését bizonyos kategóriába tartozó
emberek esetében, megszabja, hogy ezek le kell mondjanak vagy el kell
veszítsék eredeti állampolgárságukat.
A 87. szakasz ettôl eltérôen elôírja, hogy bizonyos körülmények között
az eredeti állampolgárságot meg lehet ôrizni, éspedig akkor, amikor az
arról való lemondás lehetetlen vagy rendkívül nehéz (például amikor a
lemondás feltétele a katonai szolgálat teljesítése).
Az állampolgárságra vonatkozó törvény nem rendeli kifejezetten alá egy
idegen honosítását ennek a személynek az elôzô állampolgárságáról való
lemondásához, de gyakorlatban az adminisztráció, mely elbírálási joggal
rendelkezik, nem fogad el olyan honosítási kérelmeket, melyek kettôs
állampolgársághoz vezetnének, csak rendkívüli esetekben.
3) Házasság
Egy német állampolgár házastársa nem kapja meg automatikusan a német
állampolgárságot, de különleges megszerzési eljárásban részesül. A német
állampolgárok házastársának honosítására vonatkozó 9. szakasz elôírja,
hogy ezek "vagy elvesztik, vagy lemondanak az elôzô állampolgárságukról",
a német állampolgárság megszerzésének pillanatában.
Azok a németek, akik házasság révén automatikusan megszerzik
házastársuk állampolgárságát, megôrzik német állampolgárságukat is.
II. Azon németek helyzete, akik több állampolgársággal
rendelkeznek
Azon rendelkezések ellenére, amelyek a kettôs állampolgárságot
hivatottak korlátozni, a gyakorlatban létezhetnek olyan esetek, ahol ez
megjelenik. Ez elsôsorban azoknak a gyermekeknek az esete, akik vegyes
házasságban születnek, tekintettel arra, hogy a német állampolgárságot
születés révén szerzi meg valaki, "ha a szülôk egyike német
állampolgárságú". Azonban egyetlen rendelkezés sem kötelez egy kettôs
állampolgársággal rendelkezô német állampolgárt arra, hogy ezek egyikét
válassza egy bizonyos kor elérésekor. Az állampolgárságra vonatkozó
törvény egyetlen elôírása arra a lehetôségre vonatkozik, hogy egy német
állampolgár, aki kettôs állampolgársággal rendelkezik,
önként lemond a német állampolgárságról.
Több éve a kettôs állampolgárság kérdése vita tárgyát képezi. Egyes
vélemények szerint a kettôs állampolgárság a xenofóbia csökkenésének
eszköze lehetne. A lakosság többsége kedvezôen ítéli meg a kettôs
állampolgárság bevezetését a Németország területén élô és a honosítást
óhajtó idegenek számára. Máskülönben Roman Herzog szövetségi elnök a
kettôs állampolgárság bevezetéséért emelt szót már e funkcióba történô
megválasztásakor.
Belgium
Az 1984. június 28-i törvény, mely felállítja a belga állampolgár
kódexét, és amelyet többször módosítottak, többek között a kettôs
állampolgársági esetek csökkentését tűzte ki célul.
Ezek ellenére, és annak dacára, hogy Belgium 1991-ben ratifikálta az
Európa Tanács 1963-as Egyezményét, a belga törvénykezés nem tartalmaz csak
nagyon kevés olyan rendelkezést, mely hivatott megelôzni vagy kizárni a
kettôs állampolgársági eseteket.
I. A kettôs állampolgárság fôbb okai
1) Örökbefogadás
a) Egy belgának idegen állampolgár általi örökbefogadása
Az Állampolgársági Kódex 22. szakaszának 1. bekezdése szerint a 18
évnél fiatalabb gyermek, akit egy idegen állampolgár örökbe fogad,
elveszti belga állampolgárságát, azzal a kitétellel, hogy az illetô
örökbefogadás biztosítsa az örökbefogadók vagy az örökbefogadók egyikének
az állampolgárságát, vagy hogy az örökbefogadott már rendelkezzen ezzel az
állampolgársággal.
Ezeket a rendelkezéseket nem lehet alkalmazni, ha az örökbe fogadó
szülôk egyike belga, vagy ha az "örökbe fogadó házastárs" belga.
b) Egy idegen állampolgárnak egy belga általi örökbefogadása
Az Állampolgársági Kódex 9. szakasza kijelenti a belga állampolgárság
odaítélésének feltételeit egy belga által történô örökbefogadás esetén.
Az örökbefogadás maga után vonja a belga állampolgárság megszerzését a
18 év alatt levô gyermekek esetében, attól az idôponttól számítva, hogy az
örökbefogadás hatályba lép, attól függetlenül, hogy ezek rendelkeznek vagy
sem egy másik állampolgársággal. Tehát egy idegen állampolgár, akit egy
belga fogad örökbe, kettôs állampolgárságot kaphat.
Kivételt képez a külföldön született gyerekek esete, amennyiben olyan
belgák fogadták ôket örökbe, akik maguk is külföldön születtek, és akik
nem kérték az örökbefogadástól számított öt éven belül a belga
állampolgárságot örökbe fogadott gyermekeik számára. Ezek a gyermekek nem
válhatnak belga állampolgárokká csak abban az esetben, ha más
állampolgársággal is rendelkeznek. Egy ilyen személy megôrzi a belga
állampolgárságát, ha a 18. életévének betöltéséig vagy egy, az e kor
elôtti esetleges nagykorúsításig nem lett megállapítva, hogy rendelkezik
egy idegen állampolgársággal.
2) Egy új állampolgárság önként történô
megszerzése
a) Egy idegen állampolgárságnak egy belga általi megszerzése
Az Állampolgársági Kódex 9. szakasza 1. bekezdése szerint "azon
személynek, aki a 18. életévének betöltése után önként megkap egy idegen
állampolgárságot", visszavonják belga állampolgárságát.
Másfelôl, abban az esetben, ha egy belga vissza akarja kapni az eredeti
állampolgárságát, a hatóságok szabadon véleményezhetik azokat a
körülményeket, ahogy az illetô belga állampolgársága megszűnt, de nem
létezik egyetlen határozott elôírás sem, mely ennek megszerzését az idegen
állampolgárságról való lemondástól tenné függôvé.
b) A belga állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése
A belga állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése, annak módjától
függetlenül, nincs az elôzô állampolgárság megszűnésének feltételéhez
kötve.
3) Házasság
Az Állampolgársági Kódex 16. szakasza 1. bekezdése szerint, "a házasság
törvény szerint nincs hatással az állampolgárságra".
Ennek ellenére az idegen, aki házasságot köt egy belga állampolgárral
vagy egy olyan személlyel, aki a házasság alatt kapja meg a belga
állampolgárságot, megszerezheti, bizonyos feltételek között, a belga
állampolgárságot leegyszerűsített eljárással és anélkül, hogy eredeti
állampolgárságáról le kellene mondania.
A Kódex egyetlen elôírása sem utal olyan belgákra, akik házasság révén
automatikusan (vagyis nem saját akaratuk kifejezésre juttatása révén)
megszereznek egy idegen állampolgárságot.
II. Több állampolgársággal rendelkezô belgák helyzete
Az állampolgárság-halmozás korlátozásai a következôkre vonatkoznak:
- a külföldön született 18 évnél fiatalabb gyermekek, akiknek belga
szülei is külföldön születtek, és akik számára a gyermekek 5. életévéig
nem kértek belga állampolgárságot;
- a 18 évnél fiatalabb gyermekek, akiknek szülei önként kapnak meg egy
idegen állampolgárságot vagy lemondanak a belga állampolgárságról;
- a külföldön született belgák, akiknek fô lakóhelyük külföldön
található, ahol állandóan tartózkodtak 18. életévüktôl egészen a 28.
életév betöltéséig, és akik nem nyilatkozták ki a 28. életév betöltése
elôtt azon óhajukat, hogy megôrizzék belga állampolgárságukat.
Ezeken a helyzeteken kívül az Állampolgársági Kódex nem kötelezi azt a
személyt, aki több állampolgársággal rendelkezik, hogy lemondjon ezek
egyikérôl.
Máskülönben, az 1963-as Egyezménynek megfelelôen, egy belga állampolgár
önként lemondhat belga állampolgárságáról, abban az esetben, ha
több állampolgársággal rendelkezik.
Spanyolország
Spanyolország alkotmánya kifejezetten elismeri a kettôs
állampolgárságot. Ennek megfelelôen, a 22-3. szakasz rámutat: az Állam
kettôs állampolgársági egyezményeket köthet ibér-amerikai államokkal vagy
olyanokkal, amelyek speciális kapcsolatokat tartottak vagy tartanak fenn
Spanyolországgal. A spanyolok állampolgárságot szerezhetnek ezekben az
országokban, anélkül hogy elvesztenék eredeti állampolgárságukat, még
akkor is, ha ezek az országok nem ismerik el kölcsönösen ezt a jogot
állampolgáraik számára.
A kettôs állampolgár alkotmányos elismerése a magyarázata annak, hogy
Spanyolország miért ratifikálta az Európa Tanács 1963-as Egyezményének
csak a katonai kötelezettségre vonatkozó elsô felét és miért nem a kettôs
állampolgársági esetek számának csökkentésérôl szóló részt.
Ezek ellenére, a kettôs állampolgárság elismerése korlátozott. Ez nem
vonatkozik csak azokra az országokra, melyek kétoldalú szerzôdésekben
konkretizált speciális kapcsolatokat tartanak fenn Spanyolországgal. Más
esetekben a kettôs állampolgárságot csak speciális esetekben engedélyezi.
Az 1982. július 13-i törvény szabályozza az állampolgárságot, amit az
1990. december 17-i törvény módosított és a polgári törvénykönyv foglalt
magába. Erre a szabályozásra a Spanyolországban létezô kivándorlási
hagyomány és az az aggodalom nyomta rá a bélyegét, hogy elkerüljék azt,
hogy a kivándorlók gyermekei elveszítsék az eredeti állampolgárságot.
I. A kettôs állampolgárság fôbb okai
1) Örökbefogadás
a) Egy spanyolnak idegen állampolgár általi örökbefogadása
A spanyol törvényeknek megfelelôen egy spanyolnak egy idegen
állampolgár általi örökbefogadása nem befolyásolja az állampolgárságot.
b) Egy idegen állampolgárnak egy spanyol általi örökbefogadása
A polgári törvénykönyv 9. szakaszának megfelelôen "az a 18 évnél
fiatalabb idegen állampolgár, akit egy spanyol örökbe fogad, az
örökbefogadás pillanatától kezdve megkapja a spanyol állampolgárságot".
Tehát egy idegen állampolgár, akit egy spanyol örökbe fogad, kettôs
állampolgárságot szerezhet.
2) Egy új állampolgárság önként történô
megszerzése
a) Egy idegen állampolgárságnak egy spanyol általi elnyerése
Általános eset
A polgári törvénykönyv 24. szakasza elôírja, hogy egy nagykorú vagy
nagykorúsított, aki önként megszerez egy másik állampolgárságot, és aki
rendszerint külföldön él, elveszti eredeti állampolgárságát 3 éven belül.
Ezek a rendelkezések az 1990. december 17-i törvény módosításaiból
származnak. Korábban az ebben a helyzetben levô spanyolok megôrizhették
eredeti állampolgárságukat, ha a konzulátusi vagy az anyakönyvi
nyilvántartásokban szerepeltek.
Spanyolországgal speciális kapcsolatokat fenntartó országok
A spanyolok, akik Spanyolországhoz kétoldalú szerzôdésekkel kötôdô
országok egyikének állampolgárságát kapják meg, megôrizhetik spanyol
állampolgárságukat.
A latin-amerikai országokon kívül Andora, a Fülöp-szigetek, Egyenlítôi
Guinea és Portugália kötött a kettôs állampolgárság elfogadását elôirányzó
egyezményt Spanyolországgal.
b) A spanyol állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése
Általános eset
A polgári törvénykönyv 23. szakasza szerint a spanyol állampolgárság
megszerzésének egyik feltétele az elôzô állampolgárságról való lemondás.
Spanyolországgal speciális kapcsolatokat fenntartó országok
Miként a spanyolok sem kell lemondjanak az állampolgárságukról ahhoz,
hogy megkapják ezeknek az országoknak az állampolgárságát, ezen
országokból származó menedékjogot kapott állampolgárok is megszerezhetik a
spanyol állampolgárságot az eredeti állampolgárságról való lemondás
nélkül.
3) Házasság
A spanyol állampolgárok házastársai nem kapják meg automatikusan a
spanyol állampolgárságot. Ennek ellenére ezek elég könnyen megszerezhetik
az állampolgárságot a házasságkötés után egy évre, anélkül hogy le kellene
mondaniuk az eredeti állampolgárságukról.
II. Több állampolgársággal rendelkezô spanyolok helyzete
A polgári törvénykönyv 24. szakaszának megfelelôen a nagykorú vagy
nagykorúsított spanyolok, akik gyermekkoruktól fogva egy második
állampolgársággal is rendelkeznek, automatikusan elvesztik spanyol
állampolgárságukat, ha kizárólag a másik állampolgárságukat használják. Ez
a rendelkezés nem használatos azon országok menedékjogban részesített
lakosaira, akik "kettôs állampolgársági egyezményeket" kötöttek
Spanyolországgal.
Ezt a rendelkezést az 1990. december 17-i módosító törvény vezette be.
Korábban a spanyolok, akik születésüktôl fogva egy második
állampolgársággal rendelkeztek, nem vesztették el spanyol
állampolgárságukat csak abban az esetben, ha kifejezetten lemondtak róla.
Máskülönben most is alkalmazható az a szabály, mely szerint a
spanyolok, akik egy másik állampolgársággal rendelkeznek és lakhelyük
külföldön található, lemondhatnak a spanyol állampolgárságról.
Olaszország
Általános szabályként az állampolgárságra vonatkozó 1992-es törvény
figyelmen kívül hagyja a többes állampolgárság kérdését. Az olasz
állampolgárság megôrzésének elvére alapozva, ez megsokszorozta az
állampolgárság-halmozási eseteket. Így eltörölték azt a kötelezettséget,
hogy a több állampolgársággal rendelkezô gyerekek ezek közül válasszanak a
nagykorúság elérésekor. Ugyanakkor a törvény eltörölte azt az elôírást,
melynek megfelelôen az olasz állampolgár, aki jószántából megszerez egy
másik állampolgárságot, automatikusan elveszti az olasz állampolgárságot,
ha lakhelye nem Olaszországban található.
Olaszország ratifikálta az Európa Tanács 1963-as Egyezményét és az
1993-as Jegyzôkönyvet.
I. A kettôs állampolgárság fôbb okai
1) Örökbefogadás
a) Egy olasznak idegen állampolgár általi örökbefogadása
Az olasz jogban ez nincs hatással az örökbefogadott állampolgárságára.
b) Egy idegen állampolgárnak egy olasz általi örökbefogadása
Az állampolgárságra vonatkozó törvény 3. szakaszának megfelelôen "az
örökbefogadott idegen kiskorú megkapja az olasz állampolgárságot".
Egy olasz állampolgár által örökbe fogadott gyermek tehát megkaphatja a
kettôs állampolgárságot.
2) Egy új állampolgárság önként történô
megszerzése
a) Egy idegen állampolgárságnak egy olasz személy általi
megszerzése
Az 1992-es törvény kihirdetése óta egy idegen állampolgárság
megszerzése nem vonja maga után az olasz állampolgárság automatikus
megszűnését.
A 11. szakasz elôírja: "Az olasz állampolgár, aki rendelkezik,
megszerzi, vagy még egyszer megszerez egy idegen állampolgárságot, megôrzi
az olasz állampolgárságot, de lemondhat róla, ha külföldön lakik és ott
van az állandó lakóhelye."
Korábban egy idegen állampolgárság önkéntes megszerzése az olasz
állampolgárság megszűnését jelentette abban az esetben, ha az érdekelt
külföldön lakott.
b) A olasz állampolgárságnak egy idegen személy általi
megszerzése
Az olasz jogban ez nincs hatással az eredeti állampolgárságra.
3) Házasság
Az állampolgárságra vonatkozó törvény 5. szakaszának megfelelôen egy
olasz menedékjogban részesített megkapja az olasz állampolgárságot hat
hónapos olaszországi lakhely (tartózkodás) vagy háromévi házasság után. Az
olasz állampolgárság megszerzése nem határozza meg az eredeti
állampolgárság megszűnését.
Az 1992-es reform elôtt egy olasz nô, aki házasság révén egy idegen
állampolgárságot szerzett, elvesztette eredeti állampolgárságát.
II. Több állampolgársággal rendelkezô olaszok helyzete
Egy olasz, aki egy másik állampolgársággal is rendelkezik, sohasem
köteles, hogy az általa megkapott állampolgárságok között válasszon.
Az állampolgárságra vonatkozó törvény csak azt írja elô, hogy az az
olasz, aki egy másik állampolgársággal is rendelkezik és állandó lakóhelye
külföldön található, lemondhat az olasz állampolgárságról.
Ilyenformán, a törvény 11. szakaszának megfelelôen elôírja: "Az az olasz
állampolgár, aki rendelkezik, megszerzi vagy még egyszer megszerez egy
idegen állampolgárságot, megôrzi az olasz állampolgárságot, de lemondhat
róla, ha külföldön lakik és ott van az állandó lakóhelye."
Hollandia
Az állampolgárságra vonatkozó 1984. december 19-i törvény, melyet az
1985. december 12-i törvény módosított, olyan elôírásokat tartalmaz,
melyek az állampolgárság-halmozást hivatottak megelôzni.
Hollandia ratifikálta az Európa Tanács 1963-as Egyezményét.
I. A kettôs állampolgárság fôbb okai
1) Örökbefogadás
a) Egy hollandnak idegen állampolgár általi örökbefogadása
Egy idegen által örökbe fogadott kiskorú automatikusan elveszti holland
állampolgárságát, amennyiben az örökbefogadás révén megkapja az
örökbefogadó állampolgárságát, vagy már rendelkezik vele.
b) Egy idegen állampolgárnak egy holland általi örökbefogadása
Az állampolgárságra vonatkozó törvény 5. szakaszának megfelelôen
"hollandnak számít az a gyermek, akit Hollandiában, Holland Antillákon
vagy Aruba területén bírósági határozattal örökbe fogadnak a határozat
életbelépésétôl kezdve, ha az örökbe fogadó apa vagy az örökbe fogadó anya
holland, és amennyiben a gyermek kiskorú volt az elsô fokú határozat
meghozatalakor".
Egy idegen gyermek tehát, akit egy holland állampolgár örökbe fogad,
megkapja a kettôs állampolgárságot.
2) Egy új állampolgárság önként történô
megszerzése
a) Egy idegen állampolgárságnak egy holland általi megszerzése
Egy másik állampolgárság önként történô megszerzése folytán a holland
elveszti holland állampolgárságát.
b) A holland állampolgárságnak egy idegen személy általi
megszerzése
Bármely személy, aki meg akarja szerezni az állampolgárságot,
elvben le kell mondjon az eredeti állampolgárságáról.
Az állampolgárságra vonatkozó törvény 9. szakasza leszögezi: "Egy
idegen kérését [...] elutasítják ennek ellenére [...], ha a kérvényezô,
aki más állampolgársággal rendelkezik, nem tett meg minden lehetséges
lépést, hogy elveszítse ezt az állampolgárságot, vagy akkor is, ha nem
hajlandó mindent megtenni, hogy elveszítse ezt az állampolgárságot, miután
megkapta a kért állampolgárságot, kivéve azt az esetet, ha ezt nem lehet
jól megalapozott okok miatt kérni."
A honosodási kérelmek elôsegítése érdekében a 9. szakaszt a
gyakorlatban nagyon rugalmasan alkalmazzák, helyt adva az
állampolgárság-halmozásnak. Ennek ellenére, a potenciális jelöltek
kétségtelen tartózkodó magatartást tanúsítanak honosításuk kérelmezése
tekintetében.
Cserében a holland állampolgárság opció következtében történô
megadása (jelenleg azok számára nyitott, akik nem töltötték még be a 15.
életévüket, Hollandiában születtek és születésüktôl fogva ez az állandó
lakóhelyük) nem jelenti az elôzô állampolgárság megszűnését.
3) Házasság
A holland jog szerint a házasság nincs hatással az állampolgárságra.
Ugyanakkor lehetséges, hogy egy holland automatikusan megkapjon egy idegen
állampolgárságot annak folytán, hogy házasságot kötött egy idegen
állampolgárral. Ebben az esetben nincs akadálya annak, hogy az illetô
megôrizze a holland állampolgárságot.
II. Több állampolgársággal rendelkezô hollandok helyzete
Azok a hollandok, akiknek nagykorúságuk után megszakítás nélkül 10 évig
állandó lakhelyük abban az országban volt, ahol születtek, és amelyiknek
az állampolgárságával rendelkeznek, automatikusan elveszítik holland
állampolgárságukat, ha külföldi lakóhelyüket nem indokolják szakmai
érdekek.
Ennek az egyéni esetnek a kivételével, azok a hollandok, akik több
állampolgársággal rendelkeznek, nem kötelesek életük egyik szakaszában sem
választani az egyik vagy másik állampolgárság között.
Ugyanakkor bármelyik holland, aki egy másik állampolgársággal is
rendelkezik, lemondhat a holland állampolgárságáról.
Portugália
Az 1981. október 3-i, 37/81-es, az állampolgárságra vonatkozó törvény,
melyet az 1994. augusztus 19-i, 25/94-es törvény módosított, nem törekedik
arra, hogy elkerülje az állampolgárság-halmozást. Máskülönben Portugália
nem ratifikálta az 1963-as Egyezményt, és az Egyezményben a második
jegyzôkönyvön keresztül bevitt javítások ellenére, kevéssé valószínű, hogy
ezt megtegye.
I. A kettôs állampolgárság fôbb okai
Az örökbefogadás és a házasság, hasonlóképpen a portugál állampolgárság
önként történô megszerzése, a kormányhatóságok ellenállásának tárgyát
képezheti.
1) Örökbefogadás
a) Egy portugálnak idegen állampolgár általi örökbefogadása
A törvény nem tartalmaz egyetlen elôírást sem, mely elrendeli a
portugál állampolgárság megszűnését egy ilyen gyermek esetében.
b) Egy idegen állampolgárnak egy portugál általi örökbefogadása
Csak a teljes jogú örökbefogadás biztosítja az örökbefogadott számára a
portugál állampolgárság megszerzését.
2) Egy új állampolgárság önként történô
megszerzése
a) Egy idegen állampolgárságnak egy portugál általi megszerzése
1981-tôl kezdve egy idegen állampolgárságnak egy portugál általi
megszerzése nem jelenti a portugál állampolgárság megszűnését.
b) A portugál állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése
A portugál állampolgárság megszerzése nincs alárendelve az elôzô
állampolgárságról való lemondásnak.
3) Házasság
Az idegen, aki három éve kötött házasságot egy menedékjogban
részesített portugállal, megkaphatja a portugál állampolgárságot a
házasság alatt tett nyilatkozat alapján, anélkül hogy le kellene mondania
eredeti állampolgárságáról.
II. Több állampolgársággal rendelkezô portugálok helyzete
Egyetlen elôírás sem kötelezi azokat a portugálokat, akik több
állampolgársággal rendelkeznek, hogy lemondjanak ezek közül valamelyikrôl.
Ugyanakkor az állampolgárságra vonatkozó törvény elôírja, hogy azok a
portugálok, akik más állampolgársággal rendelkeznek, lemondhatnak a
portugál állampolgárságról.
Svájc
Svájc nem csatlakozott egyetlen, az állampolgárságra vonatkozó
nemzetközi egyezményhez sem.
Az állampolgárságra vonatkozó 1952. szeptember 29-i törvény, amelyet az
1990. március 23-i törvény módosított, 1992. január 1-jén lépett életbe,
és kevés rendelkezést tartalmaz a kettôs állampolgársági esetek
megelôzésére vagy kiküszöbölésére vonatkozóan.
I. A kettôs állampolgárság fôbb okai
1) Örökbefogadás
a) Egy svájci állampolgárnak idegen állampolgár általi
örökbefogadása
Az Állampolgársági törvény 8. szakaszának megfelelôen, a kiskorú
svájci, akit egy külföldi állampolgár örökbe fogad, elveszti a svájci
állampolgárságot, ha megkapja az örökbefogadó állampolgárságát.
b) Egy idegen állampolgárnak egy svájci állampolgár általi
örökbefogadása
Az Állampolgársági törvény 7. szakaszának megfelelôen a kiskorú, akit
egy svájci állampolgár örökbe fogad, megkapja a svájci állampolgárságot,
anélkül hogy elvesztené az eredeti állampolgárságát.
Egy idegen állampolgárságú gyermek, akit egy svájci állampolgár örökbe
fogad, kettôs állampolgárságot kaphat.
2) Egy új állampolgárság önként történô
megszerzése
a) Egy idegen állampolgárságnak egy svájci állampolgár általi
megszerzése
A svájci jog szerint ez nincs kihatással.
b) A svájci állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése
A hagyományos szabályt, mely szerint az állampolgárságra jelölt személy
le kellett mondjon a svájci állampolgárságáról, az 1990. március 23-i
törvény hatályon kívül helyezte. Ennek a rendelkezésnek a visszavonása a
parlamenti viták eredménye. Eredetileg nem szerepelt a föderális
parlamentnek bemutatott tervezetben.
3) Házasság
Egy idegen állampolgár, aki egy menedékjogban részesített svájci
állampolgárral kötött házasságot, csak leegyszerűsített honosítási
eljárásban részesül. Az 1990. március 23-i törvénykezési reform elôtt egy
idegen állampolgár, aki egy svájci állampolgárral kötött házasságot,
automatikusan megkapta a svájci állampolgárságot. Az 1990-es törvény
elfogadása után egy idegen állampolgár házasságkötése egy svájci
állampolgárral nincs kihatással és nem jár teljes joggal állampolgársági
vonatkozásban.
Az 1990. március 23-i törvény eltörölte azt a rendelkezést, miszerint
egy svájci eredetű nô, amennyiben idegen állampolgárral házasodik össze,
elveszti a svájci állampolgárságát, ha megszerzi férje állampolgárságát.
Ezt a szabályt enyhítette az a lehetôség, hogy az érdekelt személy
megôrizze állampolgárságát, vagy a házasság kihirdetésekor, vagy a
házasságkötéskor adott írott nyilatkozat révén.
II. Több állampolgársággal rendelkezô svájci állampolgár
helyzete
Az Állampolgársági törvény 10. szakaszának megfelelôen, a külföldön
született gyermek, akinek egyik szülôje idegen és a másik svájci
állampolgár, 22 éves korában elveszti svájci állampolgárságát, ha más
állampolgársága van, és ha születését nem jelentették be egy svájci
hatóságnál se, vagy ha a szóban forgó személy nem fejezte ki azon óhaját,
hogy megôrizze svájci állampolgárságát.
Ezen a sajátos eseten kívül a svájci jog egyetlen rendelkezése sem
kötelezi a több állampolgársággal rendelkezô, menedékjogban részesített
svájci állampolgárokat, hogy bizonyos korban ezek közül válasszanak.
Másfelôl az Állampolgársági törvény megengedi minden
menedékjogban részesített svájci állampolgárnak, hogy lemondjon a svájci
állampolgárságról, ha külföldön él és van egy másik állampolgársága is.
Anglia
Az 1981-es angol állampolgársági törvény különbözô korlátozásokat
vezetett be az angol állampolgárság megszerzésére és továbbadására
vonatkozóan, de nem próbálta korlátozni a kettôs állampolgárságot.
Anglia nem ratifikálta csak az 1963-as Egyezmény második, a katonai
kötelezettségekre vonatkozó fejezetét.
I. A kettôs állampolgárság fôbb okai
1) Örökbefogadás
a) Egy angolnak idegen állampolgár általi örökbefogadása
Egyetlen törvényes rendelkezés sem rendeli el az angol állampolgárság
megszűnését ilyen esetben.
b) Egy idegen állampolgárnak egy angol általi örökbefogadása
Az örökbefogadás átruházza az angol állampolgárságot, amennyiben az
örökbefogadók legalább egyike angol állampolgár.
2) Egy új állampolgárság önként történô
megszerzése
a) Egy idegen állampolgárságnak egy angol általi megszerzése
Nem teszik függôvé az angol állampolgárságról való lemondástól. A
törvény éppenséggel elôírja az angol állampolgárság visszaszerzését olyan
személyek esetében, akik le kellett errôl mondjanak egy idegen
állampolgárság megszerzése vagy megôrzése érdekében.
b) Az angol állampolgárságnak egy idegen általi megszerzése
Nem teszik függôvé az idegen állampolgárságról való lemondástól.
3) Házasság
1983 után a házasság már nem ruházza át az angol állampolgárságot. Az
angol állampolgár házastársa kénytelen kérelmezni a honosítást ahhoz, hogy
megkapja az angol állampolgárságot. A megadási eljárást
leegyszerűsítették.
II. Több állampolgársággal rendelkezô angolok helyzete
Semmi sem kötelez egy angolt, hogy ha több állampolgársággal
rendelkezik, lemondjon ezek egyikérôl, de megteheti.
Franciaország
Az 1945-ben elfogadott francia Állampolgársági Kódexet az 1973. január
9-i törvény módosította.
I. A kettôs állampolgárság fôbb okai
1) Örökbefogadás
a) Egy idegen állampolgárnak egy francia állampolgár általi
örökbefogadása
A francia törvények szerint francia állampolgár az a kiskorú, akit
teljes joggal örökbe fogadnak, amennyiben a szülôk legalább egyike
francia.
Az egyszerű örökbefogadásnak nincs jogi hatása az örökbefogadott
állampolgárságára.
b) Egy francia állampolgárnak egy idegen állampolgár általi
örökbefogadása
Kérésre elveszti francia állampolgárságát az a kiskorú, akit egy idegen
állampolgár örökbe fogadott, ha más állampolgárságot kap.
2) Házasság
A házasság törvény szerint nincs hatással az állampolgárságra. Az az
idegen állampolgár, aki egy francia állampolgárral köt házasságot, a
házasság megkötése után hat hónappal kérheti a francia állampolgárság
megkapását, ha ilyen jellegű nyilatkozatot tesz, azzal a feltétellel, hogy
ez alatt az idô alatt megszakítás nélkül együtt élt a házastársával, és
hogy ez megôrizze francia állampolgárságát.
Egy francia állampolgár, aki egy idegen állampolgárral kötött
házasságot, lemondhat állampolgárságáról egy, a bíróság által elismert
lemondó nyilatkozatban, azzal a feltétellel, hogy a házastársának az
állampolgárságát már megszerezte és külföldön legyen állandó lakhelye.
Nem mondhat le állampolgárságáról az a 35. életévét be nem töltött
férfi, aki francia állampolgár és nem teljesítette a Nemzeti szolgálati
kódex által elôírt katonai kötelezettségeit.
3) Egy új állampolgárság önként történô
megszerzése
Minden idegen állampolgár megkaphatja a francia állampolgárságot a
közhatalom által rendelet formájában hozott határozat alapján; ennek
egyedüli feltétele, hogy az idegen állampolgár a kérés benyújtása elôtt
már legalább öt éve Franciaországban éljen. Az ötéves periódus
lerövidíthetô két évre, de csak a törvényben elôírt esetekben.
A nagykorú francia állampolgároknak, akik külföldön élnek és kérésükre
egy másik állampolgárságot szereztek, nem szűnik meg francia
állampolgárságuk, ha kifejezetten ebben az értelemben nyilatkozatot
tesznek.
Az Állampolgársági Kódex szerint azok a személyek, akik megkapták a
francia állampolgárságot, mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel
rendelkeznek, mint a többi francia állampolgár az állampolgárság
megszerzésétôl fogva.
Következtetések
A bemutatott adatokból a következô általános következtetések vonhatók
le:
Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában, Angliában és
Franciaországban egy állampolgárnak egy idegen állampolgár általi
örökbefogadása a kettôs állampolgárság potenciális forrása.
Valóban, e négy ország mindegyikében egy állampolgárnak egy idegen
általi örökbefogadása nincs hatással az állampolgárságra vonatkozó belsô
jogra. Vagyis ha az örökbefogadó országának törvénykezése elôírja, hogy az
örökbefogadás az örökbefogadottnak megadja az örökbefogadó
állampolgárságát, ezekben az országokban az örökbefogadás kettôs
állampolgársághoz vezethet.
Franciaországban az eredeti állampolgárság ilyen esetekben csak az
érintett kifejezett kérésére szűnik meg.
Ezzel ellentétben Németországban, Belgiumban és Hollandiában egy idegen
személy általi örökbefogadás nem vezethet kettôs állampolgársághoz, mivel
az örökbefogadott eredeti állampolgársága megszűnik, ha az örökbefogadás
következtében megkapja az örökbefogadó állampolgárságát.
Minden tanulmányozott országban egy kiskorú idegen örökbefogadása
kettôs állampolgársághoz vezethet.
Minden megvizsgált országban egy kiskorú idegen örökbefogadása
következtében az örökbefogadott megszerzi az örökbefogadó
állampolgárságát. Ilyen terű korlátozást csak a belga, portugál és francia
törvények tartalmaznak. A belga törvény elôír egy kivételt arra az esetre,
ha a belga örökbefogadók maguk is külföldön születtek: ebben az esetben
ezeknek kifejezetten kérniük kell az örökbe fogadott gyermekük számára a
belga állampolgárság megadását. Franciaországban és Portugáliában csak a
teljes hatályú örökbefogadás biztosítja az illetô állampolgárságot az
örökbefogadóknak.
Tehát addig, míg az örökbefogadott országának törvénykezése nem írja
elô az eredeti állampolgárság megszűnését, az örökbefogadás a kettôs
állampolgárság forrása lehet.
Egy állampolgárnak egy idegen állampolgárság önként történô
megszerzése kettôs állampolgársághoz vezethet Olaszországban,
Portugáliában, Angliában, Franciaországban, Svájcban és kisebb
mértékben Spanyolországban.
Valóban, az elsô öt említett országban egy állampolgárnak egy idegen
állampolgárság önként történô megszerzése nem feltételezi automatikusan az
eredeti állampolgárság megszűnését.
Spanyolországban ezt a szabályt nem alkalmazzák csak azoknak az
országoknak a menedékjogban részesített állampolgáraival szemben,
melyekkel "kettôs állampolgársági egyezményeket" kötött, az Alkotmány 11-3
szakaszának elôírása szerint.
Ellenben Németországban, Belgiumban és Hollandiában egy idegen
állampolgárság megszerzése az eredeti állampolgárság megszűnését jelenti.
Németországban az eredeti állampolgárság megszűnése csak akkor merül fel,
ha az illetô személy állandó lakóhelye nem ennek az országnak a területén
van.
Az összes elemzett országban, Németország és Hollandia kivételével,
az állampolgárság önkéntes megszerzése egy idegen által a kettôs
állampolgárság forrása lehet.
Ez a következtetés abból derül ki, hogy az az idegen, aki ezeknek az
országoknak az állampolgárságát meg akarja szerezni, nem kell lemondjon az
eredeti állampolgárságáról, így abba a helyzetbe kerülhet, hogy kettôs
állampolgársággal rendelkezik.
Spanyolország esetében ez a lehetôsége nincs meg csak az olyan országok
menedékjogban részesített állampolgárainak, melyekkel ez az ország "kettôs
állampolgársági egyezményeket" kötött. A többi esetben a spanyol
állampolgárság megszerzése feltételezi az azelôtti állampolgárságról való
lemondást.
A holland állampolgárságra vonatkozó törvény, mely általában a kettôs
állampolgárság elkerülésére törekszik, ebben a vonatkozásban a német
jognál kevésbé merev. Habár elvben egy idegen, aki meg akarja kapni a
holland állampolgárságot, le kell mondjon az eredeti állampolgárságáról,
elôír egy kivételt is, éspedig azon idegenek számára, akik 25 évnél
fiatalabbak, Hollandia területén születtek és születésüktôl fogva ebben az
országban volt lakóhelyük.
A házasságnak ugyanolyan hatálya van, mint az állampolgárság
idegenek általi önkéntes megszerzésének.
Az utolsó húsz év alatt elfogadott reformok, amelyek azt célozták, hogy
bármilyen nemi vonatkozású megkülönböztetést kizárjanak az
állampolgárságra vonatkozó nemzeti törvénykezésekbôl, azoknak a
rendelkezéseknek a törléséhez vezettek, melyek szerint a más
állampolgárságú nô automatikusan megkapta a férj állampolgárságát.
Ennek megfelelôen, jelenleg a házasság csak leegyszerűsített eljárást
biztosít a honosodás megszerzéséhez.
Ami a kettôs állampolgárságot illeti, a házasságnak ugyanazok a
következményei, mint az állampolgárság idegenek általi megszerzésének.
Csak a spanyol és a holland törvénykezés írja elô az
állampolgárságok egyikének a megszűnését kettôs állampolgárság
esetén.
Ez a megszűnés leghamarabb nagykorúságkor jelentkezik.
Ennek megfelelôen azok a spanyolok, akik kettôs állampolgársággal
rendelkeznek gyermekkoruk óta, automatikusan elvesztik a nagykorúságuk
elérésekor vagy nagykorúsításukkor a spanyol állampolgárságot, ha
kizárólag a másik állampolgárságukat használják (kivételt képeznek azoknak
az országoknak a menedékjogban részesített állampolgárai, melyekkel
"kettôs állampolgársági egyezményeket" kötöttek).
Hasonlóan a hollandok, akiknek nagykorúságuk után megszakítás nélkül 10
évig állandó lakhelyük abban az országban volt, ahol születtek, és
amelyiknek az állampolgárságával ugyancsak rendelkeznek, automatikusan
elveszítik holland állampolgárságukat, ha a külföldi lakóhelyet nem
indokolják szakmai okok.
A francia állampolgársági kódex szerint a nagykorú francia állampolgár,
aki külföldön lakik és egy másik állampolgárságot kapott, azért, hogy
megôrizhesse francia állampolgárságát, ilyen értelmű nyilatkozatot kell
tegyen.
A többi országban egyetlen törvényes rendelkezés sem kötelezi a kettôs
állampolgársággal rendelkezôket arra, hogy bármelyikrôl lemondjanak, vagy
hogy ezek egyikét válasszák.
Az Európa Tanács 1963-as Egyezményének megfelelôen, minden
törvénykezés elôírja annak a lehetôségét, hogy azok az
állampolgárok, akik több állampolgársággal rendelkeznek, önként
lemondjanak ezek egyikérôl.
C. A kettôs állampolgárság a román
törvénykezésben
A törvény, mely szabályozza a román állampolgárság megszerzését és
megszűnését az 1991/21-es Állampolgársági törvény (megjelent a Hivatalos
Közlöny 44/1991 III. számában).
A törvény II., a román állampolgárság megszerzésére vonatkozó fejezete
a megszerzés négy módozatát szabja meg: születés (5. szakasz),
örökbefogadás (6. és 7. szakaszok), visszatelepedés (8. szakasz) és
kérelemre történô megszerzés (9-11. szakaszok). A törvény egyetlen esetben
sem köti a román állampolgárság megszerzését más, idegen állampolgárságról
való lemondáshoz.
Másfelôl, a törvény V. fejezetében, amelyik meghatározza a román
állampolgárság megszűnésének eseteit (megfosztás, lemondás jóváhagyása,
más esetek), nem történik egyetlen utalás sem arra, hogy a román
állampolgárság megszűnésének oka más, idegen állampolgárság megszerzése
miatt történt.
A törvény értékelésébôl kitűnik, hogy a kettôs/többes állampolgárság
megengedett az érvényben levô román törvénykezésben.
A kettôs/többes állampolgárság törvénykezésével kapcsolatosan a
továbbiakban az 1992/105-ös törvénybôl (megjelent a Hivatalos Közlöny
245/1992. X. 1. számában) a nemzetközi magánjogi viszonyok szabályozására
vonatkozó két szakaszt idézzük :
"11. szakasz A természetes személyek helyzetét, jogképességét és
családi kapcsolatait a nemzeti törvény határozza meg, kivéve, ha
különleges rendelkezések nem írnak mást elô.
12.1 szakasz A nemzeti törvény az állam azon törvénye, melynek az
illetô személy az állampolgára. Az állampolgárság meghatározása és
igazolása azon állam törvényeinek megfelelôen történik, amelyiknek az
állampolgárára hivatkoznak.
12.2 szakasz A román állampolgár nemzeti törvénye, aki idegen törvény
szerint más állampolgárságú, a román törvény.
12.3 szakasz Annak az idegennek, aki több állampolgársággal
rendelkezik, a nemzeti törvénye annak az országnak a törvénye, ahol a
tartózkodási helye vagy ennek hiányában a lakóhelye van.
12.4 szakasz Ha egy személy nem rendelkezik állampolgársággal, akkor
annak az országnak a törvényei alkalmazandók az esetében, ahol a
tartózkodási helye vagy ennek hiányában a lakóhelye van.
Fordította Walter Klára
--------------------------
* A tanulmány 1993 májusában készült. A
negyedik, a magyarországi jogszabályi feltételeket - az 1993. évi LV.
törvényt - ismertetô fejezetet kihagytuk.
1 Spanyolország, Írország és Anglia nem
ratifikálta csak az Egyezmény katonai kötelezettségekre vonatkozó
részét. |