Ez a tanulmány egy sorozat része, amelynek elsô írása az 1998. szeptember 25-26-i parlamenti választások után a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) részvételével megalakult koalíciós szlovák kormány¹ tevékenységének négy hónapja után elemezte a felvidéki magyarság képviseleti pártjának elsô eredményeit.² Idôközben eltelt a kormányban töltött elsô év is, amely megfelelô idônek tűnik az újabb számvetés elkészítésére. Az értékelés során a jobb áttekinthetôség kedvéért megtartottuk az elôzô cikk struktúráját, azaz elôször a koalíciós szerzôdésben foglalt játékszabályok érvényesülésével, majd a kormányprogramban megfogalmazott célok teljesülésével, végül néhány kiemelt célban történt eddigi lépések részletesebb elemzésével foglalkozunk. A koalíciós kormányprogram a kitűzött célok elérésében a rendelkezésre álló 4 évre nem fogalmaz meg sem tárgyi, sem idôbeli sorrendiséget, ezért csak azon eddig nem teljesült programpontokat elemezzük külön is, amelyeket már teljesíthettek volna, illetve amelyek teljesítéséhez az elsô lépések megtételére az eddig eltelt idôszak során már szükség lett volna.

Az MKP parlamenti erejének megfelelôen megtartotta a 20 tagú kormányban az 1 miniszterelnök-helyettesi, 2 miniszteri, 4 (politikai) államtitkári, illetve 2 közigazgatási államtitkári helyét.⁴ Minisztereinek számaránya egyik kormányátalakítás során sem változott.⁵

Elmondható, hogy a létrehozott Koalíciós Tanácsban⁶ az MKP egyenlô jogokkal résztvevô partner, a magyar pártot a másik három kormányzó párt elvileg egyenlô partnernek ismeri el, ami a gyakorlatban eddig nem mindig⁷ bizonyult igaznak.

Az MKP parlamenti erejének megfelelôen birtokol az országgyűlésben egy alelnöki és két bizottsági elnöki helyet⁸, valamint megfelelô számú bizottsági tagságot tudhat magáénak.

Az MKP képviselôi eddig megtartották helyeiket a Szlovákia számára elsôrendű fontossággal bíró európai parlamenti bizottságokban.⁹

A koalíciós szerzôdésen az elsô rés amiatt keletkezett, hogy nem teljesült az a pont, amely szerint az MKP más, államigazgatási és egyéb, az államhatalom által felügyelt intézmények vezetôinek kinevezésénél is kormánykoalíciós számarányának megfelelôen kellett volna pozíciókat kapnia. A kerületi és járási közigazgatási hivatalok vezetôinél az MKP nem a parlamenti számarányának megfelelô pozíciókat kapott¹⁰, ennek hátterérôl azonban már az elôzô tanulmányomban írtam.¹¹

A koalíciós szerzôdés azon pontjai, amelyben az MKP vállalta, hogy a négyéves kormányzati ciklusra félreteszi néhány programjában szereplô alapvetô követelését, azaz nem követel etnikai alapon létrehozandó területi autonómiát, nem követel önálló magyar egyetemet és nem veti fel a beneš i dekrétumok kérdését, teljesült.

Eddig teljesült a koalíciós partnerek azon közös vállalása, hogy Bôs-Nagymaros kérdésében vállalják a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletébôl fakadó kötelezettségeket, lemondanak az alternatív oktatás bevezetésére irányuló próbálkozásaikról¹², valamint Rudolf Schustert, a PEP elnökét jelölik Szlovákia következô államfôjének.¹³

A kormány vállalásai közül nem teljesült az alkotmány¹⁴ felülvizsgálata, új alkotmány elfogadása.

Nem változott a területi közigazgatásról szóló törvény¹⁵ sem, bár a szakmai viták már folynak a törvénymódosításról.

A kisebbségi kulturális intézmények jogalanyiságának biztosítása eddig féloldalasra sikeredett.

• A magyar múzeumok nem kapták vissza önálló jogalanyiságukat.¹⁶
• A felvidéki két magyar színház, illetve az Ifjú Szívek társulatának esete jelentôségük és tanulságosságuk miatt külön említést érdemel. A komáromi magyar színtársulat sorsa a jogalanyiság visszaadásával úgy tűnik rendezôdött, hiszen épületét is visszakapta, a kassai Thália Színház már nem volt ilyen szerencsés, hiszen jogalanyiságát visszakapta, azonban az egyetlen olyan színház Szlovákiában, amelynek eddig sem volt és most sincs saját épülete.¹⁷ A pozsonyi Ifjú Szívek Magyar Művészeti Együttes jogalanyiságot kapott, azonban eddigi saját székháza tulajdonjogát elveszítette.¹⁸
• A regionális kultúrközpontoknak jogi státusa nem változott és nem szervezték át ôket a magyarság szempontjából elônyös struktúrába.
• A metodikai központok jogi státusában sem történt változás, illetve nem szervezôdtek állami magyar metodikai központok.¹⁹
• Külön fejezetet érdemel a Csemadok, amely a magyarság legfontosabb, mindent átfogó kulturális intézménye, amely nemhogy lábra kapott volna a mec iari éra nullára csökkentett támogatását túlélve, hanem 50 év után kénytelen volt összes országosan fizetett alkalmazottját elbocsátani, miután a magyar párt képtelen volt elérni, hogy a kulturális tárca ezt a szervezetet, csakúgy mint a Matica Slovenskát alanyi jogon támogassa.²⁰ 1999. július 1-tôl megszűnt a pozsonyi központi iroda és a területi (járási) választmányok irodái is veszélybe kerültek ott, ahol nem elég erôs a magyarság.²¹ A Csemadok integráló és összefogó erejérôl csak annyit, hogy 500, magyarok lakta községbôl 400-ban van Csemadok szervezet, a hatszázezer magyarból pedig még mindig 100 ezer Csemadok tag.

A kormány kötelezte magát, hogy az egyetemet végzett magyarok számarányát a szlovákiai átlag szintjére emeli.²⁴ Nos ez a folyamat még el sem kezdôdött, hiszen a már meglévô egyetemeken sem alapítottak magyar karokat vagy tanszékeket. Márpedig a kormányprogramban önálló magyar karok megnyitásával tervezte ezt véghezvinni a jelenleg funkcionáló egyetemek égisze alatt.

A kormány nem teljesítette azon programpontját sem, amelyben vállalta, hogy aláírja és ratifikálja a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartáját.

A kormányprogramban szereplô kötelezettségvállalás, miszerint a szlovák törvényhozás ratifikálja az Európai Önkormányzati Chartát, fönntartásokkal²⁵ igaz, de teljesült.

A 369/1998. számú önkormányzati törvény olyan irányú megváltoztatása, amely az önkormányzatoknak szélesebb jogköröket, valamint biztos financiális hátteret teremtett volna, nem valósult meg.

Ratifikációra került a Hatóságok és Önkormányzatok Határ menti Együttműködésrôl szóló Európai Keretegyezménye.²⁶

Az elôzô ponthoz kapcsolódik az a vállalás, amely megteremtette az eurorégiók megalakításához szükséges törvényi hátteret. A mec iari éra utáni szabadabb légkör eredménye, hogy az önkormányzatok kezdeményezésére az elmúlt év során több eurorégió, illetve eurorégió létrehozására irányuló szándéknyilatkozat született.²⁷ Ebben a tekintetben a kormány a jelenlegi jogszabályi rendszerben könnyen törvényesíteni tudja a létrejött eurorégiós szerzôdéseket.²⁸ Sôt, a kormány 1,6 millió koronával segítette a létrejött, illetve létrejövô eurorégió hivatalok hálózatának megteremtését.

A Komáromban és Királyhelmecen működô városi egyetemek elismerése, illetve akkreditációja továbbra is különbözô indokokra hivatkozva várat magára.

Nem készült el a társadalom mélyelemzése, amit a kormány ígérete szerint a nyilvánosság elé tár, amely egyenlôre nem teszi lehetôvé a felvidéki magyarság számára, hogy ne csak saját kutatásaira hivatkozva tudjon elemzéseket készíteni, hanem a központi szlovák statisztikákra támaszkodva is meg tudja vizsgálni a szlovák társadalomban betöltött szerepét.

Egyelôre az egy év során elfogadott 72 törvény nem tette áttekinthetôbbé és világosabbá a szlovák jogszabályi környezetet. A különbözô törvényekben, valamint az alkotmányban foglalt kisebbségi jogok néha még mindig szöges ellentétben állnak egymással, lehetôvé téve minden szinten a magyarok jogaiért harcolók elbizonytalanítását, illetve ellehetetlenítését.

Az a kormányzati vállalás, hogy kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényt fogad el a parlament, teljesült.²⁹ Ez a vállalás egyrészt alkotmányossági szempontból volt szükséges, miután meg kellett szüntetni azt az alkotmányt sértô állapotot, amely az államnyelvrôl szóló törvény elfogadása után keletkezett, másrészt az európai és atlanti szervezetek is ezt határozták meg többek között az integráció egyik alapfeltételként.

Nem valósult meg a közpénzek decentralizációja, ami a kormányprogramban a községi önkormányzatok megerôsödését tűzte ki célul.

A nemzetközi politikai szintéren talán az egyik legnagyobb sikere a kormánynak, hogy sikerült rendeznie kapcsolatait az Európai Unióval, a NATO-val és a környezô országokkal, különös tekintettel Magyarországra. A magyar-szlovák alapszerzôdés végrehajtása a jegyzôkönyv külügyminiszterek által való aláírásával kezdôdött, majd az év során olyan, egyre magasabb szintű találkozókkal folytatódott, amelyek azután megfelelô rendszerességgel megmaradtak. A külügyi jegyzôkönyv alapján létrejött 11 magyar-szlovák vegyes bizottság működése által a kormányközi kapcsolatok majd minden területén³⁰ haladást értek el a kétoldalú együttműködésben.

Amennyiben azonban azt vizsgáljuk, hogy a gyakorlatban mennyiben javult Szlovákia politikai hozzáállása a magyar-szlovák alapszerzôdés megvalósításához, akkor azt mondhatjuk, hogy továbbra is csak retorikai szinten történt elmozdulás a holtpontról. Erre példaként a fent említett kisebbségi hivatali nyelvhasználati törvényt lehet felhozni, vagy a párkányi Duna-híddal kapcsolatos változatos nyilatkozatokat és az ugyancsak vontatott megvalósítást. A többi általa is elfogadott nemzetközi egyezmények betartása is rendre akadozik.

Egyelôre nem tudták kihasználni a PHARE-támogatás adta lehetôségeket sem³¹.

A kormány létrehozott egy önálló egységet az Oktatási Minisztériumon (OM) belül a kisebbségi, egyházi és magániskolák ügyeinek intézésére. Hatása azonban még nem érzôdik sem a magyar iskolába beíratott tanulók számának növekedésében, sem a szlovák tannyelvű iskolákba íratott magyar diákok számának csökkenésében és a magyar nyelvű oktatás színvonalának emelkedésében sem. Elsôsorban abban történt elôrelépés, hogy a szlovák OM engedélyezte néhány magyarországi tankönyv használatát az általános és középiskolákban, ami viszont rendkívüli fontossággal bír.

A kormány megteremtette a szlovák rádió és televízió magyar nyelvű adásait, igaz elég szűkre szabott adásidôvel.

A magyar színházak pénzügyi támogatását a kormány még nem emelte a szlovák színházakéval azonos szintre.³²

Szintén megvalósult a tisztán politikai akaraton múló kötelezettségvállalás, amely szerint a Kulturális Minisztériumban létrehozták a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkársági posztot.³³

Nem valósult meg, hogy az általános iskolát megelôzô nevelési intézmények, azaz a bölcsôdék és az óvodák, valamint az alapszintű iskolai oktatás az önkormányzatok hatáskörébe kerüljön.³⁴

Egy év elteltével sokféle számvetés készül egy kormány tevékenységérôl. Mi elsôsorban a magyarság, illetve az MKP által elért eredményeket figyelembe véve elemezzük az elmúlt egy esztendôt.

A politikai és ideológiai vitáktól nem mentes koalíciós kormány nem volt képes egységes arcot mutatni választói felé, amely egyrészt a Szlovák Demokratikus Koalíció 5 pártjának heterogenitása, széthúzása, másrészt a Demokratikus Baloldal Pártjának minden reformot lassító, obstruáló magatartása miatt következett be. A Mikulas Dzurinda kormányfô vezette SZDK 5 pártja nem volt képes a választások megnyerése után további integrációra, sôt egy ellentétes folyamat beindulásával az SZDK mára gyakorlatilag kiürült, tagjai visszaléptek az anyapártokba.³⁵

Az elsô és talán a legfontosabb eredmény az elsô négy havi értékelés után továbbra is az maradt, hogy az MKP hazai és nemzetközi viszonylatban is bebizonyította, képes össz-szlovákiai szinten gondolkodni, illetve kormányozni. Az MKP nemzetközi ismertsége és befolyása megnôtt, a különbözô európai szervezetekbe delegált képviselôi rendkívül hasznos tapasztalatokra tettek szert a nemzetközi lobbizás lehetôségeivel kapcsolatban. 

Nagy siker, hogy elôször a Trianon óta eltelt 80 évben a felvidéki magyarság érdekképviseleti pártja a magyar-szlovák államközi kapcsolatoknak is döntô tényezôjévé vált. Részt vesz a Magyar-szlovák Alapszerzôdés végrehajtására vonatkozó külügyminisztériumi Jegyzôkönyv alapján megalakult magyar-szlovák vegyes bizottságok munkájában. Intenzív kapcsolatot tart fenn a magyarországi pártokkal, parlamenti frakciókkal és kormányszervekkel. Részt vesz a kicsit nehézkesen létrejött Magyar Állandó Értekezleteken, illetve az azt támogató magyar-magyar szakértôi bizottságok munkájában. Sajnos az MKP elkövette azt a hibát, hogy nem konzultált az immáron 3 éves kormányzati tapasztalattal rendelkezô Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ). Pedig nem ártott volna, mert a szlovákiai kisebbségi nyelvtörvény elfogadása után Radu Vasile szeptemberi szlovákiai látogatása alkalmával sietve igyekezett megjegyezni, hogy ugyanilyen remek kisebbségi nyelvtörvényre van szükség Romániában is.

Az MKP sikere, hogy a kormánykoalíció legstabilabb tagja tudott maradni³⁶ egyetlen olyan pártként, amely minden általa aláírt szerzôdéshez és politikai megegyezéshez tartotta magát. Ez nem mondható el koalíciós partnerei egyikérôl sem. Ez a stabilitás és kiszámíthatóság azonban mind ez idáig kihasználatlan maradt, nem tudott a magyarság érdekei mentén politikai vagy más elônyökben realizálódni. A párt stabilitásának hasznosságát közönség-kapcsolataiban (PR) a lakosság felé sem tudta megfelelôen kommunikálni, ami egyenlôre nem vezetett választói támogatottsága csökkenéshez, azonban érdemes lenne a csalóka szlovákiai közvélemény-kutatások mellett önállóan, csak magyar anyanyelvű választók körében is felméréseket végezni a választói támogatottságról. Ugyanígy szükség van a szlovákiai választóközönséggel megismertetni a baloldalinak mondott értékek, elsôsorban a létbiztonság és szociális háló kialakítására irányuló pártakaratot, miután a párt 1998 ôszén közel 100 000, elsôsorban baloldali érzelmű magyar szavazatot veszített el választói bázisából.

Ehhez kapcsolódik, hogy valójában az MKP-nek nem volt politikai, csak választási programja. Nem volt és nem is lehetett fölkészülve a kormányzásra, miután az elôzetes nyilatkozatok ellenére maga sem hitte, hogy a szlovák pártok végül vállalják a vele való kormányzást. A párt nem rendelkezett hadrendbe állított második vonallal, illetve még a meglévô potenciált sem volt képes kihasználni sem kormányzati és parlamenti munkájának szakértôi támogatására, sem pártépítésre az elnökség kormányzati munkában való "elmerülése" után. Az elmúlt egy év során nagyon gyenge volt a kormánytagok és a pártvezetés kapcsolata. A nem megfelelô mértékű kommunikáció a párt érdekérvényesítési képességének gyengülését hozta magával. A pártvezetésben amúgy sem képviseltették magukat megfelelô arányban a középsô és keleti régiók, így e területek érdekeinek képviselete szinte teljesen elenyészett a párt- és kormánystruktúrák útvesztôiben. Hiányzott a párt egységes szempontok szerinti ifjúságpolitikája, a párt jövôbeli kádereinek világos elképzelések szerinti fölkészítése és képzése. 

Pozitívumként könyvelhetô el azonban, hogy a kezdeti várakozásokkal ellentétben a párton belül is elkezdôdött az integráció. Ennek eredménye, hogy a komáromi II. MKP Kongresszus után Duray Miklós ismét az ôt megilletô pozícióba került. A párt vezetése felismerte, hogy szükség van szellemiségére és a magyarság érdekei mentén való következetes politizálására. Jól egészíti ki ezt Bugár Béla harcos, ám mégis közmegegyezéses személyisége.³⁷

Problémát jelent, hogy egy év elteltével sincs még kiépítve és megfelelô informatikai rendszerrel felszerelve a párt területi és helyi irodahálózata, ami magával hozza azt a problémát, hogy elégtelen az információáramlás. Hiányzik a magyarokat érintô törvények kivonatolása, fordítása és értelmezése mind a lakosság, mind a járási és helyi párttagok számára. Ehhez természetesen nemcsak infrastrukturális, de a már említett megfelelô szakértôi háttérre is szükség lenne. A párt nem rendelkezik a magyarság kulturális, oktatási és egyéb társadalmi szervezeteinek teljes listájával sem, amelyre szintén szüksége lesz, ha a magyarság érdekképviseleti szerve kíván maradni.³⁸

A pártnak nem sikerült a kormányban hatáskörébe vont regionális fejlesztéssel kapcsolatos kérdések megfelelô kezelése. Egymás után jönnek létre Szlovákiában eurorégiók, illetve szándéknyilatkozatok eurorégiók megalakítására, azonban az MKP eddig nem volt képes e kezdeményezéseket összefogni és a magyarság számára legmegfelelôbb módon koordinálni.³⁹

A magyarság szempontjából külön fejezetet érdemel a Csemadok. E kulturális szervezet, amelynek keblein nôtt fel az MKP politikusainak java, alanyi jogon való elismerése és normatív támogatása mindmáig várat magára. A Csemadok az egyetlen olyan szervezet, amely az MKP mellett nem egyszerű polgári társulásként működik, hanem helyi, regionális és országos szinten is képes a magyar kultúra és intézményei, ezáltal a magyarság egyik megtartó erejévé válni. Az egész országra kiterjedten 400 helyi szervezettel, 18 járási szervezô titkárral rendelkezve képessé válhat az adott településen működô más civil szervezetek infra-struktúrájának helyet adni, tevékenységüket adatbázissal és szervezômunkával támogatni, valamint ezen civil szervezetek működéséhez szükséges információk áramlását is koordinálni. Az MKP nem volt képes a kormányban elérni annyi támogatást, amely az 50 éves szervezetnek, mint országos irodahálózatot fönntartani képes intézménynek a fönnmaradásához kell. Nem csak pályázatok útján kell e szervezetet támogatni, mint bármely civil szervezetet, de egy megújult Csemadok olyan profi szervezôtitkárokat kell tudjon alkalmazni, akikkel szembeni elvárás, hogy az állami források mellett képesek a különbözô alapítványi és egyéb támogatási forrásokat is megtalálni és sikeresen megpályázni, így a magyarság kultúrája fejlôdésének szolgálatába állítani. 

A másik létfontosságú, magyarságot megtartó erô, a magyar nyelvű iskolahálózat. Az MKP-nak nem sikerült még azt sem elérnie, hogy a magyarság mellett kiálló és emiatt elbocsátott iskolaigazgatókat posztjukra visszahelyezzék, valamint az elbocsátásuk alatti idôre kárpótolják. E rossz ómen után nem csoda, ha eddig sem a fôiskolai, sem az alap- és középfokú oktatásban nem beszélhetünk komoly elôrelépésrôl, miután egyik szinten sem változott a magyarul és szlovákul tanuló magyar anyanyelvű diákok aránya. A kormányprogramban szereplô magyar karokkal ellentétben már csak egy magyar kar nyitásáról beszélnek, amely Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetemen nyílna, pedig szükség lenne a pozsonyi és kassai egyetemeken is magyar karok nyitására ahhoz, hogy a kormányprogramban megfogalmazott célnak megfelelôen a magyar egyetemisták százalékos arányát a szlovákokéval azonos szintre emeljék. E mutatóba természetesen nem szabad beleszámítson a két magyarországi egyetem kihelyezett tagozatain tanuló diákok száma. Eltekintve attól, hogy ez milyen csekély, és Komáromban minimum háromszorosa, Királyhelmecen hatszorosa kellene legyen a jelenlegi számnak, szintén nem sikerült az MKP-nak e tagozatokat akkreditáltatni. Ezzel összefügg a magyarul tanuló általános és középiskolások számarányának alakulása. Amennyiben az MKP-nek az oktatás kérdésében nem sikerül a kormányzati ciklus végére haladást elérnie, valószínűleg értelmetlenné válnak a más területeken elért eredmények, mert 10 év múlva nem lesz olyan magyar anyanyelvét tudó ifjúság, amely az addigra kiharcolt jogokkal élhet.

Az iskolaügyhöz kapcsolódik az a parlament által elfogadott törvénymódosítás, amely az állami iskolaigazgatásról és iskolai önkormányzatról szól. Az a tény azonban, hogy a törvény újra az iskolatanácsok hatáskörébe utalja azt a jogosultságot, hogy maguk válasszák meg az iskola igazgatóját nem jelenti azt, hogy ezzel automatikusan az összes magyar iskolában kedvezô fordulatot értünk el. Azokban a tanközösségekben, ahol vegyes alapítású iskolák működnek, szinte bizonyosra vehetô a szlovák oktatók döntô fölénye, amely ezután a demokrácia játékszabályainak megfelelôen zárja ki magyar igazgató megválasztását a vegyes iskolák élére.

Végére hagytuk a párt eddigi legnagyobb kudarcát: a nemzeti kisebbségek hivatali érintkezésben való nyelvhasználatáról szóló törvény elfogadását.⁴⁰ A párt határozott tiltakozása ellenére a koalíciós partnerek képviselôi elfogadták a magyarok számára egyértelműen hátrányos nyelvhasználati törvényt⁴¹. A parlament elôtt egyszerre két törvénytervezet feküdt, az egyik az MKP, a másik a kormány által beterjesztett törvényjavaslat. A koalíciós partnerek a parlament elôtt a kormány törvényjavaslatát támogatták, annak ellenére, hogy a koalíciós tanácsban az MKP ezt megvétózta. A koalíciós parlamenti többség ezt még azzal is tetézte, hogy a végszavazás elôtt az MKP-s módosító javaslatokat egytôl egyig elvetette, az ellenzéki indítványokat pedig elfogadta, amivel alaposan kilúgozta a törvényjavaslatot. Az MKP óriási hibát követett el akkor, amikor a már alapjaiban 1995 óta létezô nyelvtörvényjavaslatot nem kodifikálta és nem nyújtotta be a lehetô legrövidebb határidôn belül. Hiszen ezzel azt az idôt veszítette el, amit a törvényjavaslat melletti nemzetközi lobbyzásra fordíthatott volna. Ezt legkésôbb márciusban akár képviselôi javaslatként megtehette volna és meg is kellett volna tegye, hiszen az eredeti ígéretek szerint márciusban kellett volna tárgyalni és elfogadni ezt a törvényt. Ezzel egyrészt nem hagyott volna idôt és lehetôséget arra az abszurd kérésre, hogy az MKP törvénytervezete mellett elkészüljön egy úgynevezett "külön" kormányjavaslat, másrészt a koalíciós partnerek akkor még nem merték volna nem megszavazni az MKP által benyújtott javaslatot. 

Az elmúlt egy esztendô kormányzati munkája során a Magyar Koalíció Pártjának politikusai és szakemberei az eddig taglalt eredmények és kudarcok során belülrôl is láthatták és tapasztalhatták a minisztériumi és egyéb államigazgatási hivatalok működési mechanizmusát.

A kisebbségi törvény és más ügyek pofonjai úgy tűnik kezdi ôket rádöbbenteni arra, hogy nem elegendô kínkeservvel pár, más pártbéli vezetô politikussal megállapodni a magyarság gazdasági, oktatási, kulturális és egyéb jogainak elvi szinten való elismerésérôl. 

Ahhoz, hogy a felvidéki magyarság a sokszor súlyos kompromisszumok árán megszerzett jogokat a lehetô legnagyobb mértékben kihasználhassa, biztos szakmai háttérrel rendelkezô politikai érdekképviselet (MKP), jól működô gazdasági, szervezett oktatási, kulturális és civil intézményrendszer szükséges. Ezt az intézményi hátteret kell az elkövetkezendô 3 évben kiépíteni, mert csak ez garantálhatja egy esetleges választási kudarc esetén a szlovákiai magyarság megmaradását.

Budapest, 1999. november 21.

-------------

¹ 1998. október 28-án 4 szlovákiai parlamenti párt kötött koalíciós szerzôdést az elkövetkezendô négy éves kormányzati ciklusra. A Szlovák Demokratikus Koalíció (SZDK), a Demokratikus Baloldal Pártja (DBP), a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a Polgári Egyetértés Pártja (PEP).

² Lásd. Reiter József (1999): A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja kormányzati tevékenységének elsô négy hónapja. Magyar Kisebbség, Új Sorozat, V. évf., 1999/1. (15.) sz. 

³ Az 1998. október 28-án megkötött koalíciós szerzôdés pontjait már az elôzô cikkemben idéztem. Most csak a szerzôdésben foglaltak megvalósulását vizsgáltam.

⁴ Csáky Pál miniszterelnök-helyettes az emberi és kisebbségi jogokért, valamint a regionális fejlesztésért felel, illetve 4 minisztériumot felügyel (Kulturális Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Építésügyi Minisztérium és Környezetvédelmi Minisztérium), Harna István építésügyi miniszter, Miklós László környezetvédelmi miniszter, Bauer Edit munka, szociális és családi ügyek államtitkára, Szigeti László oktatásügyi államtitkár, Podstránsky Vladimil pénzügyi államtitkár, Mészáros Gyôzô földművelésügyi államtitkár, Mozgay Béla építésügyi közigazgatási államtitkár (ott hivatalvezetônek hívják) és Dömény Tamás környezetvédelmi közigazgatási államtitkár.

⁵ Két minisztercsere történt az elmúlt egy év során. 9 hó elteltével 1999 augusztusában Gabriel Palacka (SZDK) közlekedési, postaügyi és távközlési miniszter mondott le, utódja Jozef Macejko (SZDK) lett. 1999. október 19-én L udovit Cernák (SZDK) gazdasági miniszter is lemondott, helyette két nappal késôbb Lubomír Harach lett az új miniszter. 

⁶ A Koalíciós Tanácsba a négy párt 3-3 képviselôt delegál: egyet a pártból, egyet a kormányból és egyet a parlamenti frakcióból.

⁷ A legkirívóbb példák a következôk voltak: az MKP nem kaphatott kerületi elöljárói posztot, az elôzetes megállapodásoktól eltérôen nem kapta meg az Állami Földalap igazgatói posztját, valamint a kisebbségi nyelvtörvényt tiltakozása és vétója ellenére fogadták el.

⁸ Bugár Béla a Parlament egyik alelnöke, A. Nagy László az Emberi Jogok és Nemzetiségek Bizottságában, Farkas Pál a Pénzügyi Bizottságban elnök.

⁹ Az Európa Tanácsban 10 fôbôl 1 MKP, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnél 4 fôbôl 1 MKP, a Nyugat-Európai Uniónál 4 fôbôl 1 MKP és az Európai Unió-Szlovákia Közös Parlamenti Bizottságban 19 fôbôl 2 MKP tag.

¹⁰ Az MKP-t 1 kerületi hivatalvezetôi, 1 kerületi hivatalvezetô-helyettesi, valamint 12 járási hivatalvezetôi és ugyanennyi helyettesi poszt illette volna meg. Ezzel szemben az MKP csak 3 kerületi hivatalvezetô-helyettesi, 7 járási hivatalvezetôi és 10 járási hivatalvezetô-helyettesi posztot kapott.

¹¹ Lásd. a 2. jegyzetet.

¹² Azaz a három másik koalíciós partner vállalja, hogy a magyar tannyelvű iskolákban nem kívánják bevezetni egyes tárgyak, a történelem és a földrajz magyartól eltérô nyelven való oktatását.

¹³ Rudolf Schustert a koalíciós partnerek szavazói (legegységesebben a PEP és az MKP szavazói) mind az 1999. május 15-i elsô, mind az 1999. május 29-i második fordulóban támogatták az elnöki poszt elnyerésében. Az elsô fordulóban 47,37%ot szerzô Schuster a második fordulóban 57,18% : 42,82% arányban gyôzte le Meciart az országos közvetlen elnökválasztáson, így 1999. június 15-én beiktatták Szlovákia köztársasági elnökének.

¹⁴ A jelenlegi alkotmány szellemiségét meghatározza a preambulum kezdete: "Mi, a szlovák nemzet..."

¹⁵ A területi közigazgatási felosztásról szóló 221/1996. számú törvény lényegének magyarázatát lásd a 2. jegyzetben idézett cikkben.

¹⁶ A 3 magyar múzeumot, a komáromi Duna-menti Múzeumot, a losonci Nógrádi Múzeumot és a rimaszombati Gömör Múzeumot, valamint az e tárgykörbe tartozó losonci Nógrádi Galériát továbbra is az illetékes kerületi hivatalok felügyelik.

¹⁷ A Thália Színház társulata, miután a közadakozásból épült kassai Nemzeti Színházat 1920-ban a csehszlovák állam elvette és azóta szlovák állami színházként használja, a kassai Magyar Ipari Iskola tornatermébôl átalakított színházteremben dolgozik. Ez egy róka fogta csuka helyzet, ugyanis az iskola tulajdonában van a terem, s csak a felszerelés a színház tulajdona. A társulat így pl. nem adhatja bérbe termét, hogy a szerény állami támogatás mellett egyéb forrásokra is szert tegyen, mert a bérleti díjat az iskola kapná. Az iskola természetesen újra csak nem profitálna az ügybôl, mert állami iskola lévén az Oktatási Minisztériumnak kellene befizetnie a bérleti díjat.

¹⁸ A hatalom "húzd meg-ereszd meg" régóta ismert módszere itt úgy érvényesült, hogy az 1996-ban Hudec kulturális miniszter által a Nemzeti Művelôdési Központ intendánsi felügyelete alá helyezett Ifjú Szívek 1999. július 1-én nem visszakapta jogalanyiságát, hanem új alapítólevéllel új jogalanyiságot kapott. Ezzel lehetôség nyílt arra, hogy az eddig tulajdonolt épületet, amelyet az elmúlt évek során a kulturális kormányzat 80%-ban megtöltött bérlôkkel, már nem a tulajdonába kapta vissza az együttes, hanem csak az épület kezelôi jogát kapta meg. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a társulat kénytelen próbatermet bérelni Pozsony különbözô pontjain, míg a jelenlegi bérleti szerzôdések élnek.

¹⁹ A kultúra területén tevékenykedô metodikai központok szerepét önkéntesen egyenlôre a Fórum Intézet vállalta magára. Ez a kezdeményezés magja lehet egy országos hálózatnak, azonban ez esetben az államnak a magyarságra esô költségkeretével ezt az intézményt kellene támogatnia.

²⁰ A kormány megítélt ugyan 1,9 millió korona egyszeri segélyt, ez azonban 3 év ínség után még a köztartozások befizetésére sem volt elég, még ahhoz máig is hiányzik további félmillió korona.

²¹ Általánosságban elmondható, hogy míg Felvidék nyugati részén a magyarság akár támogatás nélkül is el tudja tartani a Csemadok helyi irodáit alkalmazottakkal, addig a közép-szlovákiai és a keleti járásokban nem ez a helyzet. Sorra véve a 18 Csemadok irodát, az alábbi helyzet bontakozik ki: 

Dunaszerdahelyen, Komáromban és Galántán a magyarság erôs, bôven el tud tartani egy hatékony szervezô titkárt és egy irodát, és ha a titkár ügyes, a folyamatos fejlôdés is biztosított.

Érsekújváron, Kassa-vidék járásban és Királyhelmecen a magyarság ugyancsak képes eltartani egy hatékony szervezôtitkárt és egy irodát, azonban itt még ügyes munka is várhatóan a szinten tartáshoz lenne elég.

Pozsonyban, Rozsnyón, Rimaszombatban, Nagykaposon és Kassán már nem elegendô a magyarság ereje iroda és szervezôtitkár fönntartásához, szükség van bizonyos anyagi segítségre még a fönnmaradáshoz is.

Nagyrôcén, Nyitrán, Losoncon, Léván, Szencen és Nagykürtösön pedig teljesen elkeserítô a helyzet. Ôk állandó segítségnyújtásra szorulnak, hogy a hatékony munkavégzés feltételei biztosítottak legyenek.

²² Ez tulajdonképpen csak a Meciar elôtti állapot helyreállítása volt, hiszen az iskolai önkormányzatokat helyi és fôleg regionális szinten egyelôre nem erôsíti a meciari politika által elvett jogaikhoz képest.

²³ Összesen 1 középiskolai igazgatót (a pozsonyi Duna utcai Alapiskola és Gimnázium igazgatóját, Popély Gyulát) és 17 további alapiskola igazgatóját bocsátotta el puccsszerűen az elôzô oktatási kormányzat. A 18 igazgatóból csak kettô, a búcsi és bátorkeszi alapiskola igazgatóját helyezte vissza a koalíciós kormány. 

Bôvebben lásd Reiter Szilvia: A szlovákiai magyar oktatásügy és ami mögötte van. Kapu, Budapest 1998, X. évf., 6-7. sz.

²⁴ Jelenleg a magyar nemzetiségűek között a felsôoktatási képzettségűek aránya mindössze 3,6%, míg a szlovákok átlaga 7,5%.

²⁵ A Szlovák Nemzeti Tanács 1999. október 26-án fogadta el a vonatkozó törvényt.

²⁶ A szintén 1999. október 26-án elfogadott egyezményt azzal a megszorítással fogadta el a Szlovák Nemzeti Tanács, hogy nem fogadja el a határ mentén létrejövô két- vagy többoldalú eurorégiókat a nemzetközi jog alanyának. A létrejövô eurorégiók csak olyan jogosítványokkal rendelkezhetnek, amit az érintett országok belsô törvényhozása megenged.

²⁷ 3 eurorégió már működik, a Kárpátok Eurorégió, a Tátra Eurorégió és az Ipoly-Vág-Duna Eurorégió, míg az Ipoly Eurorégióra, a Nógrád Eurorégióra, a Csallóköz Eurorégióra, a Fehér-Kárpátok Eurorégióra és a lengyel-cseh-szlovák határ mentén létrehozandó Szilézia (?) Eurorégióra szándéknyilatkozatok születtek.

²⁸ A jelenlegi, 1996-os törvényi szabályozás szerint ugyanis csak kormányhatározattal lehet létrehozni eurorégiókat, amely természetesen jelenleg nem jelent problémát. Az eurorégiók megalakításához és működéséhez szükséges törvényi háttér megteremtése azonban a jövôbeni esetleges kormányváltozások szempontjából látszik elengedhetetlennek.

²⁹ Másik kérdés, hogy milyen formában és milyen következményekkel jár ez a továbbiakban. Errôl természetesen késôbb bôvebben is írok.

³⁰ Kivéve a regionális kapcsolatok fejlesztése területét.

³¹ Egyenlôre inkább csak a retorika szintjén valósult meg az a vállalás, amely fölcsillantja a lehetôséget a Phare, a Sapard és az Ispa által nyújtott támogatások felhasználására. 2000-ben ez a 3 alap kb. 200 millió eurónyi támogatást ajánl Szlovákiának.

³² A magyar színházak kétségkívül nagyobb támogatást kapnak, mint a Meciar érában, azonban az a kormányvállalás, amely azonos szintre emelné a magyar színi társulatok finanszírozását a szlovák átlaggal, még nem valósult meg.

³³ Jarábik Gabriella a Kulturális Minisztérium helyettes államtitkára. A szlovák közigazgatásban a helyettes államtitkárságot szekciónak hívják, a helyettes államtitkár pedig szekció igazgatói posztnak felel meg.

³⁴ Természetesen rendkívül fontos a magyarság számára, hogy ez a kormányzati vállalás megvalósuljon. Azonban ez ezt is jelenti, hogy ott, ahol a magyar lakosság nincs többségben és jelenleg nincs magyar iskola, még a leendô jogszabály életbelépése elôtt meg kell teremteni a magyar nyelvű alapszintű oktatást, máskülönben az önkormányzatok nem kötelezhetôek magyar iskolák létrehozására és ott igen nehézkes lesz e magyarságot alapjaiban megtartani képes erôt létrehozni. Az iskola szerepének szemléltetésére Magyarbôd faluját hozom példának. Ez a falu 40 éve még színmagyarnak számított. 30 éve azonban a magyar iskolának szlovák igazgatója lett, aki elôször szlovák osztályt hozott létre az iskolában, majd kiutálta a magyar tanítót, végül megszüntette a magyar osztályokat. A falu mára nyelvet cserélt. Magyar lakosai színtiszta magyarsággal állítják, hogy "egy darab" magyar sincs a faluban. Gyermekeik még értik, de már nem beszélik a magyar nyelvet és unokáik várhatóan már érteni sem fogják. Nos ennyire fontos a magyar iskola léte egy magyar ajkú településen. 

³⁵ Ebben a folyamatban a legfôbb "méregkeverô" a magyarok számára régóta jól ismert Ján Carnogursky, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDM) elnöke, a kormány igazságügy-minisztere. Carnogursky a legnagyobb ellenlábasa Mikulás Dzurinda kormányfônek, nem csak mint olyan személy, aki maga szeretett volna kormányfô lenni, de mint politikai irányzat is, aki Dzurinda pártuniós elméletével szemben a KDM önálló szerepvállalását kívánja elôtérbe helyezni, úgy tűnik sikerrel. Mára a kormányfô mögött megszűnt az SZDK, mint párt támogatása, hiszen gyakorlatilag csak a kormánytisztviselôk és a parlamenti frakció tagjai maradtak meg SZDK-tagnak, kb. 200-an.

³⁶ Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel szemben ugyan a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, valamint a Szlovák Nemzeti Párt képviselôi bizalmatlansági indítványt nyújtott be, azonban a 40 : 65 arányban a bizalmatlansági indítványt a képviselôház elvetette. 

³⁷ Az MKP is kezdi felismerni, hogy a nagypolitikában a cél elérésében az igazi személyiségek nem kizárják, hanem erôsítik egymást.

³⁸ A Fórum Intézet jelenleg saját kezdeményezésre katalógust kíván összeállítani a felvidéki magyarság civil szervezeteirôl.

³⁹ Márpedig nem mindegy, hogy a felvidéki magyarság által ellenôrzött Ipoly Eurorégió, vagy a szlovákok ellentételezésként létrehozni szándékolt Nógrád Eurorégió jön-e létre, illetve ha mindkettô létrejön, milyen területtel hozzák ôket létre. A régiók által igényelhetô pénzeszközökre minden esetben pályázni kell. Eddig nem indult olyan tanfolyan, ahol pályázni tanítanának felvidéki magyarokat.

⁴⁰ A törvényt a 150 tagú szlovák Nemzeti Tanácsban 75 igen (kizárólag SZDK, DBP és PEP, tehát kormánykoalíciós képviselôk szavazatával), 14 nem (kizárólag MKP-s képviselôk szavazatának) ellenében (Bugár Béla szabadságon volt) fogadta el 1999. július 10-én. 1999. július 20-án aláírta Rudolf Schuster elnök, Hatályban lépett 1999. szeptember 1-én.

⁴¹ A törvény több területen is visszalépést jelent az 1990-es állapotokhoz viszonyítva. Az 1990-es önkormányzati törvény például lehetôvé tette, hogy olyan területekre vonatkozóan, amelyeket törvény nem szabályozott, a községi önkormányzatok olyan helyi általános érvényű rendeleteket adhattak ki, amelynek alapján rendeletben tették lehetôvé a községek területén a kisebbségi nyelv általános és szabad használatát. A most életbe lépett törvény értelmében ilyen rendeletek a továbbiakban csak törvényi felhatalmazás útján hozhatók. Ez a törvény címével ellentétben kizárólag egyéni jogként, nem közösség jogaként fogalmazza meg az anyanyelvhasználatot. Ellentétben azzal, amit Max van der Stoelnak, az EBESZ kisebbségi fôbiztosának állított Lubomír Fogas jogalkotásért felelôs miniszterelnök-helyettes, a törvény nem "lex specialis", azaz nem élvez elônyt a szlovák nyelvtörvénnyel szemben, hanem "lex generalis", azaz általános jellegű törvény. Emellett elég egyetlen szlovák jelenléte a községi önkormányzatok tanácskozásain ahhoz, hogy a színtiszta magyar faluban is szlovákul follyék a tanácskozás. A törvény szerint csak akkor használható hivatalos érintkezésben a kisebbség nyelve, ha a népszámlálás során 20% fölött van a kisebbségi közösség számaránya. A magyarok által legalább 20%-ban lakott települések száma a legutóbbi 1991-es népszámlálás szerint 513. Összesen a törvényt 638 községben kell érvényesíteni.