magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» V. ÉVFOLYAM - 1999. 4. (18.) SZÁM - Kisebbségi magyar gazdaságpolitika
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Gyôri Szabó Róbert
Kisebbségi oktatási rendszerek a példaértékű 
kisebbségpolitikai gyakorlatú európai 
államokban - Finnországban és Olaszországban*

Az utóbbi években közhelyszámba menô gyakorisággal citálják hazánkban az élenjáró európai kisebbségpolitikai gyakorlat két legékesebb példájaként a finnországi svéd közösség, s különösen az Åland-szigetek lakóinak autonóm jogosítványait, valamint az olaszországi Dél-Tirol német-ladin relációjú területi autonómiáját.

A következô, pozitivista igénnyel papírra vetett tanulmány a nemzetiségpolitika egyik mindenkori kulcskérdését, a kisebbségi oktatási rendszereket világítja át a két államban, középpontban a két, sokak által mintaértékűnek tekintett modellel, rövid kitekintéssel a két ország egyéb kisebbségi közösségeinek oktatási helyzetére.

Elöljáróban érdemes megjegyeznünk, hogy mindkét esetben, vagyis a finnországi svédekkel és a dél-tiroli autonómiával kapcsolatban is az információk bôsége okozott kellemes gondot. A két modellrôl, illetve annak oktatási vonatkozásairól elsôsorban maguk az érintettek, azaz Dél-Tirol provincia és az Åland-szigetek autonóm intézményei (internetes és nyomtatott kiadványaikkal), a budapesti finn nagykövetség, kutatóintézetek (például a frízföldi Mercator), valamint a szakirodalom több mint elegendônek bizonyuló anyaggal látott el minket. Talán köszönhetô mindez annak, hogy a finn állam, a társadalom finn és svéd identitású része egyaránt, valamint a dél-tiroli német közösség büszke a kisebbségi jogérvényesítés területén elért eredményeire, s azokat lelkesen megosztja az érdeklôdô laikusokkal és az elmélyülni kívánó szakemberekkel egyaránt.

I. Kisebbségi oktatási rendszerek Finnországban

Finnország nyelvileg, etnikailag a földrész egyik leghomogénebb állama, az 1992-es, legutóbbi népszámlálási adatok szerint az 5,2 millió lakos mintegy 6%-a, 300 ezer fô svéd nemzetiségű és nyelvű, ezen kívül 6000 cigány, 5700 lapp (számi), ebbôl 3900 él a számi területeken.

A finnországi oktatási rendszerA kötelezô iskolalátogatási kor 7 éves kortól 16 éves korig tart, vagyis 9 évfolyamot jelent. Az elsô 6 évfolyam tartozik az alapfokú oktatáshoz, míg a további 3 évfolyam az alsó középfokú oktatás része. A finnországi iskolák 98%-a állami iskola, melyek a helyi önkormányza-tok hatáskörébe tartoznak, költségeik 60-70%-át az állam fedezi, a többit a település. A magániskolákat is az állami iskolákkal megegyezôen finanszírozzák. Az óvodát és a felnôttképzést kivéve mindenféle típusú és szintű iskola tandíjmentes.

Az iskolarendszert az állam szabályozza, a törvényeket az oktatási minisztérium készíti elô. Az alsó- és a középfokú oktatásra egyaránt vonatkozó törvény 1984-ben született meg. 1994-tôl vannak érvényben az alsó- és középfokú oktatás jelenlegi kerettantervei. Ez alapján alakítják ki a helyi önkormányzatok oktatási bizottságai a konkrét tanterveket, 1994 óta a korábbinál szélesebb mozgástérrel. Érdekesség, hogy Finnországban nem létezik a szakfelügyelet intézménye, csak egy tanácsadó testület működik a minisztérium mellett. Az oktatási minisztériumban külön fôosztály foglalkozik svéd, valamint az egyéb kisebbségi oktatási kérdésekkel, utóbbihoz tartoznak a számik mellett a cigányok és a menekülôk, bevándorlók is. (Ostern 2)

A finnországi svédek oktatási helyzeteA finnországi svédek oktatási helyzete különösen érdemes a vizsgálatra, mivel az európai kisebbségpolitikai gyakorlathoz képest is szokatlanul nagyvonalú és kiterjedt a nemzetiségi oktatás szabályozása. Továbbá érdemes elgondolkodni azon, hogy a svédek helyzete lakossági arányuk, területi elhelyezkedésük és egyéb más tényezôk alapján (például a több évszázados svéd uralom) elméletben összehasonlítási alapul és mintául szolgálhatna akár az erdélyi magyarságra vonatkozó oktatáspolitika kialakításában.

Svédek hosszú évszázadok óta élnek az országban, szinte ôslakosoknak tekinthetôk, és a 19. század második feléig domináns, meghatározó szerepet töltöttek be az államban. A terület ugyanis 1809-ig Svédország fennhatósága alá tartozott, amely a svéd nyelv és kultúra elsôdlegességét is jelentette egyben. Az oktatás nyelve például 1649-ben a latin helyett a svéd lett. 1809-tôl a függetlenség I. világháborút követô elnyeréséig a terület autonóm nagyhercegségként az orosz birodalomhoz tartozott. A speciális státus megóvta Finnországot az oroszosítástól, a svéd népcsoport, a svéd kultúra és nyelv zavartalanul megôrizhette meghatározó jellegét. Csak 1863-ban következett be egy cári rendelettel a többségi nyelv egyenjogúsítása, amelyet törvényi szinten jóval késôbb, 1902-ben erôsítettek meg.

A finn nemzeti ébredés a múlt század második felében következett be. "Svédek (már) nem vagyunk, oroszok nem lehetünk, legyünk tehát finnek" - hirdették. Az 1890-es évekre vált tömegessé az önálló finn nemzeti identitástudat, kultúra, és vált a svédekétôl megkülönböztethetô, értelmezhetô. Valójában azóta vannak a finnországi svédek a számarányuk mellett tényleges kisebbségi helyzetben. (Jávorszky 89, Köpf 98)

A függetlenség elnyerését követôen, 1919 óta Finnország hivatalosan finn, svéd kétnyelvű állam, ahol mindkét nyelv hivatalos és nemzeti nyelv. Az 1922-es alkotmány 14. paragrafusa szerint a finn és a svéd a köztársaság nemzeti nyelve. Az 1922-es nyelvtörvény, annak 1935-ös, 1962-es, 1975-ös módosításai, és az azóta született egyéb jogszabályok ebben a szellemben intézkednek a nyelvhasználatról. (Várady, Köpf 99)

A lakosság 6 százalékát kitevô svéd közösség jogi értelemben ma sem kisebbség, hanem a finn nemzetet alkotó egyik nyelvcsoport. 1880-ban az abszolút számban nagyjából a maival megegyezô nagyságú svéd közösség még az ország lakosságának több mint 14%-át tette ki. (Köpf 105) A számbeli stagnálás lényegében csökkenést jelent, aminek a legfôbb oka nem a nyelvi, identitásbeli asszimiláció, hiszen kimutatások szerint 1950 óta mindössze 1000 fô vált svédbôl finné, hanem a fôleg az anyaországba irányuló kivándorlás, melynek nagysága az elmúlt fél évszázadban 60 000 fô. Az arány mai változását azért nehéz követni, mert a kétnyelvű vegyes házasságok száma folyamatosan növekszik, s ezekben az esetekben egyre nehezebb eldönteni, az utód melyik nyelvcsoportba tartozik, mivel egy részüket a kettôs identitás és a kétnyelvűség jellemzi.

A svédek fele olyan településeken él, ahol ôk alkotják a többséget. Az Åland-szigeteken kívül azonban nagyon kevés tisztán egynyelvű svéd települést találunk. Az 1992-es népszámlálás alapján tíz évig Finnország 460 települése közül 41 kétnyelvű (ebbôl 20 svéd többségű), 24 egynyelvű svéd (ebbôl 15 Ålandon). (Köpf 99)

A Finnországban élô svédek kétharmada a standardizált svédet használja beszédben, írásban egyaránt, a többiek az öt nagyobb svéd nyelvjárás egyikét beszélik, de az iskolákban ôk is a hivatalos, standard svéd nyelven tanulnak.

A svédeknek saját, a finnel párhuzamos iskolarendszerük van, melyben az oktatási rendszer alapelvei az alkotmány értelmében megegyeznek a finn iskolákéval, a "rendszer minden pontján érvényesül a kisebbségre nézve kedvezô pozitív diszkrimináció". (Köpf 107) Az oktatási minisztériumban külön részleg foglalkozik a svéd nyelvű iskolaüggyel. A svéd iskolarendszerben a tanárok anyanyelvű svédek, s a tanítás nyelve kizárólag a svéd. Egyedül a finn nyelv oktatása történhet svéd vagy finn nyelven - a tanulóktól függôen. A kevés magániskola közé tartoznak azok a svéd magániskolák, melyek 6, döntô többségében finnek lakta városban találhatóak. 

ÓvodaA svéd óvodák a 36/1973-as törvény értelmében anyanyelvűek, saját igazgatási szabályzattal rendelkeznek, s szintén a települések hatáskörébe tartoznak. Az óvodák látogatása díjköteles. Az óvodákba 6 éves korig járnak a gyerekek, utána lehetôség van egyéves iskola-elôkészítô osztályba beiratkozni, ilyen osztályokat óvodák és általános iskolák is indítanak. 1996-ban született meg az óvodákra és iskola-elôkészítôkre vonatkozó legújabb tanterv.

1995-ben 2190 óvoda működött Finnországban, ebbôl (statisztikák híján) a becslések szerint 320 foglalkozott svéd nyelven svéd gyermekekkel. Többségük önálló svéd óvoda, csak néhány olyan óvodát ismerünk, ahol finn és svéd nyelvű csoportok is vannak, de azok is elkülönítve, vagyis kétnyelvű csoportok nincsenek. A svéd nyelvű óvodák pedagógusai svéd anyanyelvűek, de közülük a legtöbb finnül is folyékonyan beszél. 1995-ben 225 svéd nyelvű iskola-elôkészítô működött. 1997-ben a finnországi gyerekek mintegy 63%-a járt óvodába, s 60%-a iskola-elôkészítôbe, de a svéd-finn arányt nem ismerjük. (Ostern 3)

1987-ben Vasa városában, az ottani egyetem kezdeményezésére elkezdte működését az elsô olyan iskola-elôkészítô, ahol egynyelvű finn gyerekeknek a svéd nyelvet tanítják. Mára 14 városban találunk ilyen oktatási intézményeket, hatásuk még nem értékelhetô, hiszen az elsô évfolyamok még az érettségin sincsenek túl azóta.

Az óvodai tananyagokat, a pedagógusoknak készülô segédanyagokat a finnországi svéd intézetek, svéd nyelvű kiadók és a turkui svéd egyetem oktatásügyi kara adják ki.

Alapfokú oktatásTágabb értelmezésben a kötelezôen elvégzendô 9 évfolyamot sorolják be ide, de más értelmezés szerint csak az elsô 6 osztály tartozik az alapfokú oktatásba, a 7-9. évfolyam már az alsó középiskola szintje. 

Elsôsorban a 22%-ban svéd lakta tengerparti területeken épült ki az alsó- és középfokú svéd nyelvű iskolák széles hálózata. Az egynyelvű svéd településeken egyértelműen svéd nyelvű iskolák vannak, de a kevert lakosságú helységek csaknem mindegyikében találunk svéd tannyelvű oktatási intézményt. Érdekesség, hogy az utóbbi években megnôtt a svéd nyelvű iskolákban tanulók száma, a kétnyelvű családok elôszeretettel inkább ide íratják gyerekeiket. A nagyon szórvány pozíciójú svédek esetében magániskolák működnek, például Tampere, Oulu városokban. 

A svéd iskolákban a kötelezô iskolai évek alatt a svéd nyelvet mint tantárgyat heti 2-3 órában oktatják, illetve az elsô két évfolyamon svédül tanulnak meg írni és olvasni is. A kétnyelvű családokból érkezô diákok néhány iskolában heti 2 többletórával nagyobb óraszámban tanulják a svéd nyelvet az elsô két évfolyamon. Az ilyen többletórákon a svéd nyelvű iskolák egynyelvű finn családokból érkezô növendékei is részt vesznek, ôk a diákok 2%-át teszik ki. A finn anyanyelvű diákoknak a finn nyelvet anyanyelvként tanítják, az ország déli tengerpartján minden harmadik általános iskola, minden második alsó középiskola ajánl heti 2 órában ilyen kurzusokat. 

Finnországban a svéd nyelvű diákoknak kötelezô finnül tanulniuk, a finn nyelvűeknek pedig svédül. Az erre vonatkozó szabályok azonban idôvel változtak. A 80-as évek végéig a finn iskolákban a 3. és 7. osztály között a svéd nyelv kötelezô tantárgy volt, a svéd iskolákban pedig 3. és 5. osztály között a finnel volt ez a helyzet. Más idôszakban az ötödik osztálytól volt kötelezô egészen az érettségiig a másik hivatalos nyelv tanulása.

Ma már nem kötelezô sem a finnek, sem a svédek számára a másik hazai nyelvet elsô idegen nyelvként tanulni. A svéd iskolák svéd nyelvű vagy kétnyelvű diákjai általában az elsô idegen nyelvként mégis a finnt tanulják. Ha azt választják, a finn nyelvórák a 3. osztályban kezdôdnek (néhol már az elsô évfolyamon). A finn iskolákban a tanulók választhatnak: vagy a svédet, vagy az angolt kezdik el elsô idegen nyelvként tanulni. A legtöbb finn diák az angolt választja elsôként, s tanulja a 3. osztálytól, s a svédet, mint második idegen nyelvet, csak a 7. évtôl kezdik el tanulni. Az új szabályozás szerint tehát a finnországi iskolákban hat évig, a 7-12. osztály között kötelezô a másik nemzeti nyelv tanulása. 1988/89-ben és 1992/93-ben a finn nyelvű diákok 24%-a, illetve 18%-a választotta a svéd nyelvet elsô idegen nyelvként a harmadik osztályban. Hasonló idôszakban a svéd nyelvűek 66, ill. 75 százaléka választotta a finnt elsô idegen nyelvként. (Ostern 4-5, Horn 14)

A finn ajkú, többségi lakosságot megosztja a kötelezô svéd tanulás kérdése. Sokan vitatják és luxusnak tartják, hogy a tanulók 94%-ának svédül kell tanulnia, amikor az angol jóval fontosabb lenne, annál is inkább, mivel ez a nyelv lett a skandináv államokban is a közvetítô nyelv. Mások szerint csak így érhetô el, hogy a finn ajkúak kétnyelvűek legyenek és ezáltal a svéd kisebbség ne csak papíron, hanem ténylegesen minden élethelyzetben használhassa anyanyelvét. (Köpf 101) A kötelezô nyelvtanulás indoklásaképpen azt is fel szokták hozni, hogy az ország kétnyelvűsége erôsíti a finn és az északi kulturális identitást. A különbözô érvek nem nyugtatják meg a finn nyelvű diákok nagy részét, akik - valljuk meg ôszintén - közel sem lelkesednek annyira a kötelezô svéd tanulás iránt, a finnek többsége a többéves kötelezô nyelvtanulás ellenére nem is tudja magát svédül kifejezni, sem írásban, sem szóban.

1984 óta (a 476/83-as törvény értelmében, ez az általános iskolai oktatásról szóló máig hatályban lévô törvény) ott, ahol nincs mód önálló egynyelvű iskola létrehozására, az alapiskolában (1-6. osztály) 13 fôtôl anyanyelven oktató kisebbségi osztályt kell indítani. Kimutatások szerint egyébként a svéd nyelvű általános iskolákban a legkisebb tanulólétszám a hat. 1984-ben külön oktatási körzetek jöttek létre nyelvenként, a szülôk döntése, hogy milyen nyelvű iskolába íratják gyermeküket, ha lakókörzetükben nincs anyanyelvű iskola, akkor a diáknak joga van más körzet iskolájában tanulni, az ezzel járó közlekedési költségeket az önkormányzat állja. (Jávorszky 99) 

1990-ben a 4466 finnországi általános iskolából 321 (7,2%) volt svéd nyelvű, az 568 ezer diákból 31 200 (5,5%) tanult svéd iskolákban. 1994/95-ben 279 svéd nyelvű alapiskolába 22 135 diák járt. 1994/95-ben összesen 3800-an (1995/96-ban 3900-an) kezdték meg az általános iskolát svéd nyelven. (Myntti 17, Alcock 12)

Érdekesség, hogy az utóbbi években nagyon megnôtt a kétnyelvű gyermekek száma, a svéd iskolák tanulói között egy évtizede még 25%, ma már ennél jóval több, Helsinki környékén 44%, a többi déli városban 90%. A 70-es években a vegyes házasságokban született gyerekek 40%-át svéd nyelvűnek regisztrálták, a 90-es években ez az arány 60%-ra emelkedett. 1993-ban a mintegy 3000 svéd anyanyelvű 7 éves gyermekhez képest a svéd iskolákba majdnem 4000 fô iratkozott be. A kétnyelvű családok gyermekeinek 40%-a így is finn iskolába megy, s kétnyelvűségükre nincs sok esély. A kistelepüléseken ugyanakkor még sok az egynyelvű svéd gyermek, akik ráadásul a tájnyelvet beszélik, nekik a standard svédet kell elôször az iskolában elsajátítaniuk.

A svéd iskolákban a tanároknak folyékonyan kell beszélniük svédül, ez vagy azt jelenti, hogy svéd anyanyelvűek, vagy pedig svéd nyelvi teszten kell bizonyítaniuk nyelvtudásukat. Az általános iskolai tanároknak is egyetemi végzettséget kell szerezniük, s a 6 osztályos általánosban saját osztályukban minden tantárgyat ôk tanítanak. 

Az elôzôekben már említett, a finnek számára indított svéd nyelvű iskola-elôkészítôkre alapozva, az általános iskola 6, valamint az alsó középiskola 3 osztályára is kiterjedt a program, 1996-ban 3000, 1997 ôszén csaknem 5000 finn anyanyelvű diák járt a nekik szóló speciális svéd nyelvű iskolákba. Ezekben az iskolákban az elsô három évben kizárólag a svéd a tanítás nyelve, negyediktôl finn nyelven is tartanak órákat.

Középfokú oktatásAlsó középiskola

1997-ben eltörölték az alsó- és a középfokú oktatás közötti merev adminisztratív korlátokat, a felsô tagozatokat azóta a középfokú oktatási szint alsó lépcsôfokának nevezhetjük. Ezen a szinten már minden tantárgyat szaktanár oktat, a svéd nyelvű iskolákban továbbra is mindent svédül tanítanak. A svéd nyelvet mint tantárgyat heti 2-3 órában oktatják. A finn nyelvű iskolákban - ahogy szó volt róla - az alsó középiskola három évfolyamán kötelezô a svéd nyelv tanulása. 

A 7-9. osztályban akkor indítható svéd nyelvű tagozat, ha minden évfolyamban legkevesebb 90 tanuló igényli, speciális esetben (gyéren lakott szigetvilág, közlekedési okok stb.) 40 tanuló is elég. 1996/97-ben a 38 svéd nyelvű alsó középiskolába a több mint ezer tanár keze alatt 11 ezer diák járt. (Horn 14, Ostern 6)

Felsô középiskola, gimnázium

1992-bôl származik a gimnáziumi oktatást szabályozó törvény. Az oktatás céljait, szabályait egy 1993-as oktatásügyi miniszteri rendelet tartalmazza, 1994-ben született meg a felsô középiskolai szint kerettanterve. A gimnázium hároméves, az utóbbi években idôben egyre rugalmasabb lett a rendszer. A tanítás összesen 36, hathetes periódusra bomlik, ezeket kell teljesíteni, s nem feltétlenül és szigorúan három év alatt.

A kötelezô tárgyakon, blokkokon kívül választható tantárgyak is vannak, a svéd nyelvű gimnáziumokban szintén svéd nyelven (finn-svéd kapcsolatok, dráma, színház, irodalom, északi nyelvek, írásbeli, szóbeli kommunikációs tréningek stb.).

1990-ben a 447 finnországi középiskolából 31 (6,9%) volt svéd nyelvű, 4900 diákkal (5,3%) a 92 600-ból. 1994/95-ben 33 svéd nyelvű gimnáziumban 2000-en kezdték el az elsô évfolyamot és kb. 1700-an érettségiztek. Két évvel késôbb a továbbra is 33 svéd nyelvű gimnázium már 6300 tanulóval üzemelt, ami azt jelenti, hogy a kötelezô iskolai éveket elvégzô svéd gyerekek 55%-a svéd nyelvű gimnáziumba került. Az alsó középiskolával való összefonódást jelzi, hogy az ottani évfolyamok tanárai oktatnak a legtöbbször a gimnáziumi szinteken is, számuk így szintén mintegy 1000 fô. (Ostern 6-7)

A svéd gimnáziumok tanítási nyelve a svéd, két gimnázium egy-egy osztályában (Vasa, Helsinki) a tanítás nyelve az angol (IB gimnáziumoknak nevezik ôket). A vaasai IB osztály tanulóinak fele svéd, másik fele finn anyanyelvű. Négy svéd nyelvű gimnázium magánkézben van, ezek az iskolák a dominánsan finn nyelvű városokban működnek, ahol a diákok az iskolai órákon kívül többnyire finnül kommunikálnak.

A svéd nyelvórák fô célja a gimnáziumi szinten a szóbeli és az írásbeli kommunikáció fejlesztése, az irodalmi ismeretek elmélyítése. A kétnyelvű családokból érkezôknek svéd nyelvbôl többletfoglalkozásokat tartanak, hogy az egynyelvű svédek nyelvi szintjét elérjék.

Ahogy korábban említettük, a finn nyelvű gimnáziumi oktatás kerettantervében a svéd nyelv oktatása az általános oktatás részeként kötelezô tantárgyként szerepel.

Szakközépiskolák, szakoktatás

52 svéd nyelvű szakközépiskola működik Finnországban, ahol 1-3 éves képzést kapnak a diákok az alsó középiskola elvégzése után. Lehetôség van arra is, hogy valaki a gimnázium, az érettségi megszerzése után kezdje el a szakiskolát. A szakközépiskolák gyakran a műszaki fôiskolák részeként működnek. 1995/96-ban 3980 diák tanult a svéd nyelvű szakközépiskolákban. A szakmák 95%-a svédül is tanulható.

Kétnyelvű szakiskolákat azokban a szakmákban találunk, ahol mind a két nyelvet napi szinten kell használni (például közgazdasági, vendéglátóipari iskolák). Ezekben egyes tárgyakat svédül, más tárgyakat finnül oktatnak.

Felsôfokú oktatásEgyetemek 

Finnországnak összesen 21 egyeteme van, a bölcsészkarokon svéd szakok és tanszékek működnek. 1994-ben a 21 egyetem 127 846 hallgatójából 9144, azaz 7% regisztráltan svéd nyelvű volt. 

Jelenleg egy svéd nyelvű egyetem és két svéd nyelvű egyetemi szintű intézet (egyetemen belüli önálló rész) áll fenn. 1918-ban magánalapítvány hozta létre, évtizedek óta állami oktatási intézményként áll fenn Turku (svédül Åbo) városában az önálló svéd egyetem 7 karral, s mintegy 5000 diákkal. Helsinkiben a Kereskedelmi Fôiskola (Svenska Handelshögskola) és a Helsinki Egyetem részeként működô Szociális és Kommunális Fôiskola (Svenska Social och Kommunalhögskola) is egynyelvű. (Myntti 17-18, Köpf 108)

Graduális szinten a turkui svéd egyetemnek 3594 hallgatója volt 1994-ben, 460 diák vett részt a posztgraduális képzésben. Ha a nyitott egyetemet vesszük alapul Åboban, akkor a diákok száma 1995 ôszén 5288 fô. Az egyetemi szintű svéd nyelvű kereskedelmi iskolában Helsinkiben 1994-ben 1642 fô tanult nappalin és 73 fô a posztgraduális szinten. A szociális fôiskolán a graduális szinten 1994-ben 1822-en tanultak, posztgraduálison 51 fô. (Ostern 9)

A svéd nyelvű egyetemek a finnországi átlagnál magasabb színvonalú képzést nyújtanak. Nem véletlen, hogy számos finn anyanyelvű hallgató jár ezekbe az oktatási intézményekbe. Turkuban az egyetemisták több mint negyede (26%), a kereskedelmi fôiskolán a 17%-a, a szociális fôiskolán a 20%-a finn ajkú. (Köpf 109)

Az Åbo (Turku) Egyetem hallgatóitól megköveteli az anyanyelvi szintű svéd nyelvtudást. A nem anyanyelvű svéd hallgatóknak nyelvi teszt alapján kell tanúsítaniuk jártasságukat a svéd nyelvben. Az oktatás nyelve minden évfolyamon, graduális, posztgraduális szinteken végig a svéd. A turkui egyetem további speciális feladatként a finnországi svédek oktatási és kutatási bázisaként tevékenykedik. Szociológiai kutatóintézete demográfiai szempontokból elemzi a finnországi svédek helyzetét, míg a Vaasába kihelyezett pedagógusképzô oktatási kar és kutatóközpont dolgozza ki a tananyagokat a svéd nyelvű iskolák számára. Utóbbi intézményben a svéd nyelvű oktatást illetôen komoly kutatások folynak, melyek központi témája a kétnyelvűség az oktatásban, a finnországi svéd identitás és kultúra vizsgálata.

Néhány egyetem kétnyelvű, ahol finnül és svédül is folyik az oktatás. A kétnyelvű egyetemeken alapvetôen finn nyelven tanítanak, de a svéd ajkú hallgatók létszámának megfelelôen svéd nyelvű oktatók is tartanak órákat, amelyek a finn oktatással párhuzamosan zajlanak. Kétnyelvű egyetem például az ország legnagyobb felsôoktatási intézménye, a Helsinki Egyetem, ahol minden tárgyban finnül folyik a tanítás, de ezen kívül 1991-ig 15, azóta 27 professzor svédül ad elô. A 30-as években egyébként az úgynevezett "második nyelvi háborúban" az "igazi" finnek követelték az egyetem egynyelvűvé tételét, de az 1937-es egyetemi törvény fenntartotta az addig kétnyelvű állapotot, azóta ilyen jellegű törekvés nem bolygatta meg a közéletet. Kétnyelvű továbbá az Otaniemi Műszaki Egyetem, az Állatorvosi Egyetem, a Képzôművészeti Akadémia, a Sibelius Zeneakadémia, a Színművészeti Akadémia, az összes egyéb helsinki felsôfokú intézmény, valamint Vaasa város egyeteme. A kétnyelvű egyetemekre nagyvonalú kvóta alapján meghatározott számú svéd hallgató kerül be. A Helsinki Egyetem jogi karán például 25 svéd számára tartanak fenn helyet, a cél, hogy a pálya ne finnesedjen el, s maradjanak svéd nyelvű jogászok (érdekes a jogászképzés, az anyanyelvű jogi képviselet fontosságának hangsúlyozása). Más felsôfokú intézményekben is alapjog a svéd nyelven vizsgázás. Az utóbbi évek fejleményeként javaslat született az összes svéd nyelvű fôiskola összevonására egyetlen finnországi svéd egyetemmé, de a svéd ajkú közösség ragaszkodik a fennálló struktúrához. (Horn 15, Köpf 108)

Fôiskolák

Finnországban 1996 ôszén a 3 svéd nyelvű fôiskola mellett három másik fôiskola volt kétnyelvű, ahol vagy külön svéd és finn nyelvű csoportokban folyik az oktatás, vagy kevert csoportokat hoznak létre. Ezeknek a fôiskoláknak a profilja: műszaki, egészségügyi, művészeti, gazdasági, vendéglátóipari. Az összes finnországi fôiskolán tantárgyként oktatják a svédet. A svéd nyelvű vagy kétnyelvű fôiskolákon összesen 700 fô tanult 1996/97-ben.

PedagógusképzésTanárképzés az egyetemek oktatási karain folyik. 1974 óta az általános iskolai tanítókat is egyetemi képzésben részesítik, azaz egyetemi diplomát kell szerezniük, akárcsak a középfokon oktató tanároknak. A legújabb, 1995-ös szabályozás tovább csökkentette az általános iskolai és a középiskolai tanárok képzése között meglévô különbséget, gyakorlatilag a diplomát szerzôk mind a két szinten elkezdhetnek tanítani. Szintén 1995-tôl az óvodai pedagógusokat is az egyetemek oktatási kara képzi, és fôiskolai végzettség szükséges hozzá. 

A svéd nyelvű alsó- és középfokú tanárokat, óvodai pedagógusokat azÅbo Egyetem oktatási kara képzi. A teljes svéd nyelvű pedagógusképzés tehát a svéd egyetem feladata, az intézmény a svéd kisebbségi kultúra megôrzésének fellegváraként hivatott működni. 1974 óta az oktatási kar Vaasában, de továbbra is a turkui egyetem integráns részeként működik. A kar kihelyezésének az oka az volt, hogy abban a régióban a legnagyobb a svédek lélekszáma, és a tanári gyakorlatokhoz a legkönnyebb a közelben svéd iskolákat találni. A vaasai oktatási kar minden svéd nyelvű régióval közeli kapcsolatot épített ki, s tanárképzési rendszere azonnal képes reagálni az új igényekre. 

AzÅbo Egyetem svéd nyelvű oktatási karára 700 hallgató jár. Minden évben 60-80 hallgató szerez diplomát, s lehetnek általános vagy középiskolai tanárok. 1996 tavaszán 45 óvodai pedagógus végzett. A karon svéd nyelvű posztgraduális tanári képzési program is van, amelynek keretében évente 6-7 diák végez. (Ostern 10)

A Helsinki Egyetemen is van lehetôség középiskolai svéd tanári képzettség megszerzésére, az órákat finnül tartják, de a gyakorlat svéd iskolákban történik, a diplomájuk mellé egy svéd tesztet is kitöltve szereznek jogot a svéd iskolákban való oktatásra. 

FelnôttképzésA svéd nyelvi egyesületek számos kurzust szerveznek a felnôttek számára. A svéd kisebbség számára fontosak a népfôiskolák, ahol fiataloknak nyújtanak bizonyos speciális szakterületeken egy- vagy kétéves képzést, de tartanak különbözô korcsoportoknak rövid kurzusokat is. 1995-ben a 91 finnországi népfôiskolából 17 volt svéd nyelvű, melyekben összesen 40 821 fô tanult.

A népfôiskolákon kívül svéd nyelvű, vagy többségében kétnyelvű (mindkét nyelven oktatnak tárgyakat) felnôttoktatás van 30 magánintézetben, egy levelezô intézetben, 3 felnôttképzési központban, 2 gimnáziumban, 10 egyetem vagy fôiskola speciális intézetében, 3 svéd nyelvű nyári egyetem működik. További két intézet szakközépiskolai képzést ad munkanélkülieknek és menekülteknek. A legtöbb szakközépiskola felnôttképzési profillal is rendelkezik. A kétnyelvű képzési formákban nemcsak svédek, hanem finnek is részt vesznek, pontos számokat nem ismerünk. A kétnyelvű, illetve az egynyelvű finn felnôttképzésben is vannak svéd nyelvi kurzusok. (Ostern 11)

Svéd iskolák Finnországban a 90-es évek közepén (Ostern 14):

Oktatási szint
Iskolák száma
Tanulók száma
Óvoda 320 -
Iskolaelôkészítô 225 -
Általános iskola (1-6. évfolyam) 251 22 135
Alsó középiskola (7-9. évfolyam) 38 10 889
Felsô gimnázium (10-12.) 33 6 278
Felnôttképzés 51 -
Szakközépiskola 52 3 980
Fôiskola 6 700
Egyetem (svéd nyelvű) 2 5 184
Egyetem (kétnyelvű)  20 3 960
az Åland-szigetek oktatási rendszereA 25 ezer lakosú, lényegében svédek lakta szigetcsoport 1920 óta nagyfokú területi autonómiát élvez, amely ma már bizonyos külügyi kompetenciákat is tartalmaz. az Åland-szigetek speciális státusa Finnország függetlenné válása után közvetlenül, az 1920-as autonómia-törvénnyel, az 1921-es finn-svéd egyezménnyel, illetve annak 1922-es garanciális törvényével bontakozott ki. Az autonómia kiszélesedése késôbb az 1951-es új autonómia-törvénnyel következett be, a benne foglaltak - az 1979-es kisebb módosítástól eltekintve - négy évtizedig maradtak érvényben. A még több jogosítványt tartalmazó új autonómia-törvényt 1991-ben fogadta el a finn parlament és 1993. január 1-én lépett hatályba.1 (Hammikainen, Kovács 1988, 1994)

A finn állam fontos és megôrzendô értéknek tartja a sziget svéd egynyelvűségét, regionális kultúráját. A hatályos autonómia-törvény 40. paragrafusa értelmében a "közfinanszírozású és köztámogatású iskolák oktatási nyelve a svéd, ha a tartományi törvény errôl másképp nem rendelkezik". Mivel ilyen tartalmú Ålandi jogszabály nem született, a szigeteken az oktatás nyelve minden iskolában a svéd. A 9 éves alap- és alsó középiskolai képzés a helyi önkormányzatok hatásköre. A tartományi parlament, az egyes községek nem kötelezhetôk arra, hogy finn nyelvű iskolát hozzanak létre, vagy ilyet anyagilag támogassanak. Ilyen iskolát csak a központi költségvetésbôl lehetne létrehozni, vagy magániskolaként. (Kovács 1988: 156) Az angol nyelv kötelezô tantárgy, a finn választható. A finn nyelven tanításhoz, s a finn nyelvtanuláshoz az érintett község hozzájárulása kell, amennyiben a község hozzájárul az iskola költségeinek fedezéséhez. Az osztályok kis létszámúak, van ahol 3 gyerek alkotja, mindenkit igyekeznek ugyanis lakóhelyén tanítani. 1994/95-ben a 24 alapiskolában és a 4 alsó középiskolában összesen 2700 diák tanult. (The Åland Islands 18)

A 7 szakközépiskolában többek között hajózási, kereskedelmi, turisztikai, műszaki és mezôgazdasági ismereteket oktatnak, olyan szakterületeket, ami az itteniek számára fontos. A szigeteken egy mintegy 350 fôs gimnázium található, amely az egyetemekre készít fel. Az érettségi is svéd nyelven zajlik, a finn nem kötelezô érettségi tárgy, pedig máshol Finnországban a svédeknek a finn, a finneknek a svéd kötelezô. 

Iskolák az Åland-szigeteken 1995-ben (Ostern 14, Åland in Figures)2

Oktatási szint
Iskolák száma
Tanulók száma
Óvoda 16 978
Általános (1-6) 24 1835
Alsó középiskola (7-9) 4 914
Felsô gimnázium (10-12) 1 367
Szakközépiskola 7 695
Felnôttképzés 3 3520
KilátásokA finnországi svédek oktatási rendszerének néhány jellegzetes vonása összegezésképpen még egyszer kiemelendô. A svéd nyelvű képzésben résztvevô svéd tanulók aránya mindenütt csaknem reprezentatív, ez azt jelenti, hogy mindenki, aki szeretne, az anyanyelvén tanul az oktatás minden szintjén. A svédek oktatási rendszerének további jellegzetessége az egynyelvűség, csak elvétve találunk kétnyelvű iskolákat. Az elkülönített iskolákban a tanulás elvben vitatható módszer, azonban Finnországban az utóbbi idôkig illeszkedett az igényekhez. Az egynyelvű svéd iskolák jobb eredményeket is mutatnak fel, mint a kétnyelvűek svéd tagozatai. A teljes oktatási rendszer, valamint az egyéb szabályozás, lakóhelytôl függôen akár egész élete során lehetôvé teszi a bármelyik népcsoporthoz tartozó egyén számára csak az anyanyelvén való kommunikációt. Ugyanakkor törvényileg biztosított a kölcsönösség a kisebbség és a többség nyelvének tanulásában, amely "gesztus", törekvés inkább interkulturális felfogást tükröz. A két nyelvközösség együttélése nemcsak a kisebbségi népcsoportra ró nyelvtanulási többletterheket, hanem kölcsönös módon a finn többségi nemzet tagjaira is.

A svéd kisebbség jövôjét illetôen a kulcskérdés a kétnyelvű családokban a nyelvi regisztrációkor a nyelvválasztás, gyermekeiknek az iskola, az oktatás nyelvének a megválasztása. A svéd nyelvű oktatás minôsége a választás során meghatározó faktor, s amint láttuk, a svéd iskolák a magas országos átlagnál is magasabban kvalifikáltak, és ez sokban hozzájárul a svéd nyelvűség fennmaradásához. Az oktatás minôségét jelzi, hogy sok finn ajkú is tanul a svéd nyelvű oktatási intézményekben. 

A kétnyelvű családok számának növekedése miatt a jövôben várható az igények átalakulása - valószínűleg egy kétnyelvűbb oktatási rendszer felé. Kérdés, milyen rugalmasan tudja majd a svéd nyelvű oktatási rendszer a jövôben kezelni az egyre különbözôképpen kétnyelvű diákok heterogenitását.

A számi (lapp) népcsoport oktatási helyzeteA lappok saját nyelvükön saminak nevezik magukat, a lapp svéd eredetű szó. Az ôslakos nép tagjai négy ország, Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország északi területein élnek. Számukat nehéz pontosan megállapítani, mivel egyrészt a finneken kívül a többi állam nem rendelkezik róluk nemzetiségi statisztikával, másrészt mindegyik ország más és más kritériumok alapján dönti el, ki tartozik a számi közösségbe. Valószínűleg számuk mintegy 70 ezer, 40-45 ezer él Norvégiában, 17 ezer Svédországban, az említett módon kevesebb, mint 6 ezer Finnországban és 2 ezer Karéliában. (Helander 1992: 1, Jakab 4) 

A finn törvények3 az identitásválasztás szabadságából indulnak ki, de bizonyos feltételeket is megfogalmaznak, amikor megállapítják, ki lehet tagja a számi kisebbségnek. Vagyis számi az a személy, aki száminak tekinti magát, és

  • elsô nyelve vagy az egyik szülôjének vagy nagyszülôjének elsô nyelve a számi,
  • valamelyik ôse az egykori hegyi, erdei vagy halászó lapp lakossági vagy adófizetôi nyilvántartásban szerepelt,
  • legalább egyik szülôje a lapp parlament nyilvántartott választója. (Jakab 8)
A számi nyelv a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, legközelebbi rokon nyelvei a finn és az észt. Három fô nyelvjárásra - sokak szerint külön nyelvre - bomlik (keleti, közép és déli számi), összesen kilenc dialektusát különböztetik meg. A számi nemzetiségűek nagy része, de nem mindenki beszéli ôsei nyelvét. A nyelvjárásbeli gazdagság különösen nehézzé teszi az amúgy is kevesek által beszélt nyelv oktatásbeli használatát, habár ez a finnországi svédekre kevésbé vonatkozik, hiszen ôk csak két, az északi és az inari nyelvjárást beszélik, illetôleg ma már létezik egységes számi irodalmi nyelv az egész skandináv térségre vonatkozóan. (Helander 1992: 6)

Az 1995-ös alkotmánymódosítás óta, a zömében Finnország északi részén, Lappföldön élô számik alkotmányosan garantált joga a személyi elvű, tartalmát tekintve kulturális autonómia. Az autonómia teljes körű megvalósításának és a lapp érdekképviseletnek a legfôbb szerve a számik által közvetlenül, négy évre megválasztott 20 fôs lapp parlament, amely 1973 óta áll fenn, de valós jogköröket 1995-ben kapott.4 A kulturális autonómia meghatározó része az oktatásügyi önállóság, ezt a területet több törvény is szabályozza. Legutóbbi fejleményként 1992. január 1-én külön számi nyelvtörvény lépett életbe, amely többek között biztosítja a lapp nyelv általános és középiskolai tanulását.5 (The Sami...)

A finnországi oktatási rendszerben 20 éve tananyag az egységesített számi nyelv. A 80-es évektôl a számi nyelv a finnel együtt alsó- és középfokon tanítási nyelv lehet. Ha a gyerekek lappul és finnül is jól tudnak, megválasztható, melyik nyelven folyjék a tanítás. A törvény életbe lépése után az elsô fázisban egyes iskolákban az elsô négy osztályban vezették be a számi anyanyelvű oktatást, mára az alapoktatás egészében és az alsó középiskolákban is van anyanyelvű oktatás. A vándorló életmód miatt az iskolák egy része bentlakásos (Boarding-Schools), ahová nagyobb területrôl gyűjtik be a tanulókat. A számi tannyelvű és kétnyelvű iskolák többletköltségeinek nagy részét - de nem az egészet - az állam állja. Számi nemzetiségű és nyelvű pedagógusok, számi nyelvű tanítási anyagok, tankönyvek terén hiányban szenvednek, ez komoly nehézségeket okoz. (Jávorszki, Helander 1994: 29)

A számi kisebbségi oktatási rendszer az óvodától az egyetemig kiterjed, de igazán az alap- és az alsó középfokú szinten játszik a számi nyelv markáns szerepet. 1989/90-ben a 23 számi gyerekek által látogatott iskolából 7 általános iskola 1-6. osztályában volt lapp tannyelvű oktatás, ugyanez a mutató 7-9. osztályban öt iskolából kettô. Ugyanakkor 22 iskolában volt a számi nyelv kötelezô vagy fakultatívan választható tantárgy a lappok lakta övezeten belül, és 2-ben azon kívül. Lényegében mindegyik Lappföldön található általános iskolában jelen van a lapp nyelv - tannyelvként vagy tantárgyként. (Myntti 20, Jakab 9)

Felsô középiskolai szinten is adott a törvény által garantált lehetôség a számi nyelv oktatására, sôt, lapp és finn kétnyelvű szakközépiskola is működik. A lappföldi egyetemen és az oului egyetemen a számi hallgatóknak 5-5 fôs speciális kvótát tartanak fenn az általános iskolai tanárképzô szakon, Ouluban egy fônek az orvosi karon, a lappföldi egyetemen 1-2 fônek minden karon. (Myntti 20.)

A számi nyelv és kultúra hosszú távú fennmaradása Finnország deklarált célja, a törekvéssel állampolgárai is messzemenôen egyetértenek. A legutóbbi idôkig a túlélés egyedül maguknak a lappoknak volt köszönhetô (bár kisebbfajta csoda és szerencse is kellett ahhoz, hogy ez a parányi közösség ma is létezhessen), a jelenlegi kisebbségbarát környezet nagyobb esélyt adhat, megkönnyítheti, stabilizálhatja a helyzetüket.

A finnek választásaA fentiekbôl kiderül, valamint a hivatalos álláspont szerint is a finn társadalom értéknek tartja a két ôshonos népcsoport, a svéd és a számi önazonosságának, nyelvének és kultúrájának a megôrzését. A kisebbségi identitás, nyelv ápolásának és fenntartásának legfôbb eszköze Finnországban is az oktatás. A jóléti állam finanszírozza az óvodától az egyetemig terjedô teljes vertikumú svéd oktatási rendszert, valamint a nagy területen szóródó, kis létszámú nomád számi kisebbség különösen nagy fajlagos költségű oktatási intézményeit.

II. Kisebbségi oktatási rendszerek Olaszországban

Demográfiai adatokAz 58 milliós olasz állam a nemzetiségi arányokat tekintve homogén nemzetállamnak tekinthetô, hiszen lakosainak 95%-a olasz nemzetiségű. Szardínia lakói, a másfél milliós szárd közösség esetében nem teljesen világos, hogy egy külön etnikumról van-e szó, avagy az olasz nemzeten belüli néprajzi elkülönülésrôl, regionális öntudatról. Mi a magunk részérôl az elôbbi verzió mellett tennénk le voksunkat, míg az olasz állam inkább az utóbbihoz ragaszkodik, a szárdok maguk megosztottak ebben a kérdésben. A további két nagyobb etnikai kisebbség nem éri el a milliós nagyságrendet, a friulánok száma hivatalos adatok szerint mintegy negyedmillió, szakértôk 5-700 ezerre becsülik, a dél-tiroli németek pedig nincsenek 300 ezren. Rajtuk kívül mintegy 100 ezer albán, 90 ezer francia, 60-100 ezer szlovén, 50 ezer okszitán, 30 ezer ladin, 30 ezer görög, 20 ezer katalán, 3 ezer horvát él Olaszországban.  Jogi keretAz úgynevezett nemzeti nyelvegységeket Olaszország speciális és alkotmányban biztosított (6. cikk) védelemben részesíti, ezek a dél-tiroli németek és ladinok, az Aosta-völgyi franciák, és Gorizia (Görz), Trieszt provinciák szlovénjei. Jogaikat külön törvények szabályozzák. Az úgynevezett nyelvközösségek esetében az olasz alkotmány támogatja kultúrájukat (9. cikk), ide tartozik az összes többi, az elôbbiekben felsorolt kisebbség. Regionális szinten hozott jogszabályok, intézkedések vonatkoznak az albánokra, a friulánokra és a szárdokra. 

A két kategória két eltérô bánásmódot jelent, és erre az olaszok nagy súlyt fektetnek. Jó példa erre, hogy az udinei szlovének, bár ugyanabba a regionális egységbe tartoznak, nem élvezik ugyanazokat a jogokat, mint a görzi, trieszti szlovének, vagy a dél-tiroli ladinok jogaihoz, kiterjedt védelméhez nem lehet hasonlítani a Fassatal és Moena ladinjait, akiket - Trento provinciához tartozván - a mérsékeltebb jogok illetik meg, vagy a Belluno provinciabeli ladinokat, akikre nincs semmilyen speciális szabályozás.

Az olasz iskolarendszerAz olaszországi alap- és középfokú oktatás három szintre tagolódik. A nyolc kötelezô iskolai év elsô öt évfolyama alkotja az alapiskola fokozatát (Grundschule), ezt a hároméves, a középfokú oktatás részének tekintett alsó középiskolai szint követi (Mittelschule). A gimnáziumi képzés 5 éves (Oberschule). A Dél-Tiroli területi autonómia speciális oktatási rendszere A legutóbbi, 1991-es népszámlálás szerint kétharmad arányban németek (287 ezer, 68%), egynegyed arányban olaszok (117 ezer, 27,6%) és kis számban ladinok (18 500, 4,4%) lakta Dél-Tirol provincia területi autonómiája az egyik legtöbbet emlegetett kisebbségvédelmi modell Európában.

Az autonómia alapja a második világháborút követô olasz békeszerzôdéshez mellékletként csatolt, 1946-os osztrák-olasz (az úgynevezett Gruber-De Gasperi) megállapodás. Ezt követte az 1948-as, elsô autonómia-statútum, az 1969-es olasz-osztrák csomag-megállapodás (Paket), az 1972-es második autonómia-statútum, és annak végrehajtási rendelkezései, melyek közül az utolsót 1992-ben bocsátották ki. A autonómia mára a gyakorlatban is kiteljesedett, de néhány elemében, mint például az etnikai arányosság elvének maradéktalan érvényesítésénél, a statútum teljesítése a következô évszázad elejére datálható. (Gál, Peterlini)

Az autonómia szerves részét képezi a nyelvhasználat és az oktatási rendszer kérdéseinek a nagyvonalú rendezése. A német az olasszal egyenrangú nyelv a provinciában. Elöljáróban elmondható, hogy a dél-tiroli oktatási rendszer viszonylag egyszerű megoldáson nyugszik: a második autonómia-statútum 19. paragrafusának megfelelôen a német közösséghez tartozók az óvodától az érettségiig német tannyelvű iskolába járnak, az olaszok pedig olasz iskolába. Lényegében a felsôoktatás szintjéig két egymástól független oktatási rendszere van a provinciának.

Illetékességi körökA dél-tiroli autonómia csupán másodlagos illetékességgel rendelkezik az iskolai oktatás döntô részében, azaz az olasz állami oktatáspolitika megszabta kereteken belül mozoghat, adoptálja az állami törvényeket, az iskolai oktatás, tanárképzés szerkezetén nem változtathat. Az autonómia-statútum 8. paragrafusa alapján kizárólagos hatásköre néhány kérdésben van, az iskolai segélyek (Schulfürsorge), az iskolaépítés, az óvodai nevelés, szakmai gyakorlatok, szakiskolai képzés, az iskolarend (Schulordnung) megállapításának a területén. Az alap- és középfokú oktatásban az autonómia-statútum 9. paragrafusa másodlagos illetékességet biztosít. Vagyis nem beszélhetünk teljesen önálló iskolai autonómiáról, a dél-tiroli kisebbségi oktatás az olasz oktatási rendszer integráns részét kell képezze. Az oktatásban így irányítási trializmus érvényesül, jogosítványok találhatók az államnál, a provinciánál és a helyi településnél is. A provincia nem tud az államtól függetlenül belenyúlni az oktatási rendszerbe. A dél-tiroli iskolákról nem is lehet egyértelműen eldönteni, hogy most ezek az állam (staatliche Schule) vagy a provincia (Landesschule) iskolái-e. A sajtóban megjelenô kompromisszumos elnevezés az állami "provinciaiskola" (staatliche Provinzschule). (Bonell 147-148, Peterlini 202, Südtirol Themen) ÓvodaAz óvodai nevelés kivételképpen az autonóm provincia primér hatáskörébe tartozik, máig az 1976-ban hozott 36. számú dél-tiroli törvény szabályozza. A német és az olasz óvodák kivétel nélkül tisztán anyanyelvűek. 1998/99-ben 245 német óvoda 471 csoportja működött, míg 54 olasz óvoda 145, és 16 nyelvoktató ladin óvoda 31 csoportot foglalt magában. Az óvónôk a provincia alkalmazásában állnak.6 (Südtirol Themen) Német és olasz egynyelvű iskolák Már az 1948-as, de az 1972-es autonómia-statútum szerint is az óvodákban, az általános és középiskolákban a tanítás anyanyelvű tanárokkal vagy teljesen olaszul vagy az oktatás egészében németül folyik. A második statútum elôtti utolsó tanévben, 1971/72-ben 453 német egynyelvű általános iskola 34 ezer tanulóval, valamint 142 német egynyelvű középiskola működött 4300 tanulóval Dél-Tirolban. (Joó 1977: 156) A 80-as évek végétôl részletesebb statisztikák állnak a rendelkezésünkre a három nyelvcsoport három iskolatípusáról: 

Adatok az 1988/89-es tanévrôl (Lozoviuk 30): 

Szám és arány
Német
Olasz
Ladin
Összesen
Alapiskolások
21 561
79%
4580
17%
1245
4% 27 386
osztályok
1970
378
102
2 450
Alsó középiskolások
14 180
75%
3956
21%
854
4% 18 990
osztályok
716
212
45
973
Gimnazisták
11 505
64%
6059
34%
513
2% 18 077
osztályok
538
338
30
906

Adatok az 1994/95-ös tanévrôl7

 
Német

iskola tanuló %

Olasz

iskola tanuló %

Ladin

iskola tanuló

Összesen

iskola tanuló

Alapiskola 43 19 954 80 16 4 065 16 2 1043 61 25 062
Alsó közép 51 13 286 79 21 2 821 17 6 713 78 16 820
Gimnázium 33 11 398 71 27 4 336 27 5 413 65 16 147
Összesen 127 44 638 77 64 11 222 19 13 2169 204 58 029

Adatok az 1997/98-as tanévrôl (Südtirol Themen):

 
Német

iskola tanuló %

Olasz

iskola tanuló %

Ladin

iskola tanuló

Összesen

iskola tanuló

Alapiskola 43 20 299 78 16 4 565 18 2 1152 58 26 016
Alsó közép 48 12 421 79 21 2 766 17 6 587 74 15 774
Gimnázium 33 11 838 73 27 3 890 24 5 345 61 16 103
Összesen 124 44 588 77 64 11 221 19 13 2084 193 57 893

Az 70-es évek adatához viszonyítva az iskolák száma a töredékére csökkent, ez a kistelepülések iskolái összevonásának tudható be. A különbözô tannyelvű iskolákban tanuló diákok megoszlása némileg eltér a lakossági arányszámoktól, a német nyelvű oktatásban résztvevôk száma magasabb, az olasz nyelvűben tanulók száma valamivel alacsonyabb annál. A felsôbb oktatási szinteken ugyanakkor az alapfokú iskolák beiskolázási mutatóihoz képest csökken a német iskolákban tanulók aránya és az olaszok aránya nô, ez a z arányeltolódás a 80-as évek végén erôsebb, a 90-es évek közepén jóval mérsékeltebb volt. Az utóbbi évek adatai a német, olasz és ladin iskolák és az azokban tanulók létszámának stabilizálódását jelzik.

A tisztán anyanyelvű oktatással több gond is adódik. A német nyelvű oktatás sok dél-tiroli német számára szinte idegen nyelven történô oktatást jelent. Sokan ugyanis a német standard nyelvtôl nagyban eltérô dialektust hoznak otthonról anyanyelvként. A család, a szűkebb és a tágabb környezet egyaránt a dialektust használja, Hochdeutsch-ot a médiában a turistáktól és az iskolában hallanak.

Az olasz gyerekek nem küzdenek ilyen problémákkal. Anyanyelvi olaszuk megegyezik az iskolában oktatott olasszal. Ez amiatt alakult így, mivel a bevándorlások, szervezett betelepítések idején Olaszország mindenféle, de fôleg déli vidékérôl érkezô, sokféle nyelvjárást beszélô emberek között a közvetítô nyelv az irodalmi olasz lett, Bozen provinciában született gyermekeik, a második generáció nyelve már a steril olasz, némi trentinoi beütéssel. 

A német-olasz vegyes házasságokból születô gyermekek oktatásbeli nyelvi helyzete különösen nehéz. 

Részben a kétnyelvű családok miatt korábban komoly viták folytak az egynyelvű, illetve a kétnyelvű iskolák ügyében. A provincia olasz lakóinak egy része a kétnyelvű iskolák mellett tette le a voksát. A németek, s fôleg gyűjtôpártjuk, a Dél-Tiroli Néppárt (Südtirolische Volkspartei, SVP) a kétnyelvű iskolákat pedagógiai és társadalompolitikai okokra hivatkozva elutasította. Érvelésük szerint nyelvtudományi vizsgálatok támasztják alá, hogy a kétnyelvű iskolák csak kivételes esetben hoznak pozitív eredményeket, akkor, amikor az iskolán kívül teljes anyanyelvű környezet veszi körbe a kisebbségi tanulót. 

Az etnoplurális iskolarendszer létrehozásának azonban nem pusztán racionális, oktatáspolitikai okai, megfontolásai voltak. A német népcsoportnak önálló iskolarendszeréhez ragaszkodása történelmi indokokra vezethetô vissza, Dél-Tirol történelme magyarázza. A két, egyébként hasonló nyelv, kultúra közeledése, a többnyelvű iskolák létrejötte nem képzelhetô el addig, amíg ez a történelmi teher, emlékezet-meghatározó. (Peterlini)

A provincia vegyes lakosságú, többségében olaszok lakta fôvárosában, Bozen/Bolzanóban kísérletképpen az egyik olasz nyelvű középiskolában bevezették a német nyelvű földrajzoktatást, a német nyelvoktatás mellett, amin a szülôk beleegyezésével vehetnek részt a tanulók. (Bonell 151)

Maga az autonómia-statútum az egynyelvű, anyanyelvi oktatás jogát tartalmazza, így a kétnyelvű oktatás bevezetése elôtt jogi akadályok is vannak.

Az egynyelvű oktatás célszerűsége mostanában ismét megkérdôjelezôdik. Vélemények szerint az etnoplurális iskolarendszer (minden népcsoport gyermekei saját egynyelvű, anyanyelvű iskolákban tanulnak) a vegyes házasságok növekvô száma, a két anyanyelvvel rendelkezôk egyre nagyobb száma miatt már nem kielégítô. Kétnyelvű gyerekeket kényszerítenek egynyelvű iskolákba, ami a másik nyelv részleges vagy teljes elvesztésével járhat, miközben az elsô idôben csak unja magát a másik nyelvet oktató órákon - ez az emberi kapcsolatokra, a háttérbe szorult nyelvű szülôvel való kapcsolatokra is negatívan hathat. (Larcher 70-72)

Kölcsönös nyelvoktatásA két népcsoport külön oktatási rendszerében azért a másik nyelvének tantárgykénti oktatása elôírás. A törvény mindkét iskolarendszert arra kötelezi, hogy a nyelveket anyanyelvű tanárok oktassák, akiknek jól kell ismerniük az iskola nyelvét is. Megkezdésének idôpontjáról (a 2. vagy a 3. osztályban) az érintett nyelvközösség illetékes oktatási szerve határoz, a nyelvet heti 3-6 órában oktatják. 1988 óta a tartományi kormány döntése értelmében már az elsô osztályban elkezdôdhet a másik nyelv oktatása. Egyre nagyobb a törekvés, hogy már az iskola elôtt elkezdjék megismertetni a gyerekekkel a provincia másik nagy népcsoportjának a nyelvét, s 1989-tôl az óvodákban elkezdôdhet a nyelvoktatás. A jelenlegi helyzet szerint az olasz iskolákban az elsô évfolyamtól kötelezô napi egy órában a német nyelv tanítása. A német iskolákban az olasz nyelv oktatását általában egy évvel késôbb, a második osztályban kezdik, és kevesebb a heti óraszáma is. (Bonell 153-155)

Érdekesek az oktatási rendszer nyelvi eredményei, az iskolákat elvégzô gyerekek nyelvtudása. Annak ellenére, hogy az olasz oktatása a német nyelvénél szerényebb, a német nyelvű fiatalok jobban tudnak olaszul, mint az olaszok németül. Elsôre talán rejtélyesnek tűnik a dolog, sokan sokféleképpen próbálták már magyarázni, nyilvánvalóan több tényezô játszik benne szerepet, döntôen a két népcsoport szociális és pszichikai szituációja a lényeges elemek. A kisebbség - jelen esetben a német - mindig jobban motivált arra, hogy a többségi nemzet nyelvét elsajátítsa, jobban rá is van kényszerítve. Ha a többség asszimilációs nyomása erôs, akkor a saját nyelv védelme mellett különösen indokolt a többségi nyelv ismerete, nem a kommunikációs igény miatt, sokkal inkább a hatékonyabb védekezés érdekében. A dél-tiroli olaszok ellenben, hiába alkotnak a provinciában kisebbséget, Olaszországban elsöprô nyelvi többségben élnek, s a többségnek sokkal nehezebb belátnia azt, vajon miért is kell nekik tudniuk egy kisebbségi nyelvet a "saját országukban". Ráadásul a steril német nyelv tudása még nem igazít el a mindennapi életben Bozenben, hiszen ahhoz a helyi dialektust kellene ismerni, s fordítva pedig a nyelvi környezet nem segíti az iskolai német nyelv elsajátítását, az nem az utcán, hanem csak a nyelvlaborokban tanulható - mintha nem is élne egy szál német sem a provinciában. Emiatt sem lehet a megértés, a kommunikáció az az egyetlen és/vagy a legfôbb motiváló tényezô, ami miatt valamennyire megtanulnak németül. A fajsúlyosabb ok a kétnyelvűségi vizsga (Zweisprachigkeitsprüfung), amelyet kötelezettsége mindenkinek letennie, aki köztisztviselô, közalkalmazott kíván lenni. (Larcher 69-70)

IskolaválasztásA nemzetiségi iskolákba való beiratkozásnak nem feltétele a nemzetiséghez tartozás, hanem azt a szülô dönti el. A kérelem visszautasítása esetén a Bolzanói Közigazgatási Bírósághoz lehet fordulni. Ezt a lehetôséget különösen a németek ellenzik: nem akarják ugyanis, hogy németül alig tudó olaszok járjanak az iskoláikba. Azzal érvelnek, hogy a nyelvet nem tudók akadályozzák az oktatás megfelelô színvonalát. Kitiltásuk viszont az iskolaválasztás alkotmányban rögzített alapelvét sértené. A lényegében nemzetiségi alapú beiskolázás és a szabad iskolaválasztás tehát egymásnak ellentmondó elveknek bizonyultak. 

Sok jogi bizonytalanság után a kérdésben kompromisszum született, miszerint a szabad iskolaválasztás bizonyos korlátok között érvényesülhet. Az 1988-as végrehajtási utasítás (az autonómia-statútumban foglalt jogok gyakorlatba való átültetése) rendezte a kérdést: például olasz anyanyelvűek beiratkozhatnak német nyelvű iskolákba, ha értik és tudják követni az órákat, ha azonban rövid idôn belül - 25 nap - nem mutatnak a német nyelvben gyors fejlôdést, s kétséges lenne a sikeres vizsgák letétele, akkor a tantestület elbocsáthatja. A vizsgálatot egy paritásos bizottság folytatja le, azonos számú olasz és német szakember részvételével (tagjait három évre az olasz, illetve a német tankerület vezetôje - Schulamtsleiter - nevezi ki), szavazategyenlôség esetén a bizottság elnöke dönt, aki olyan nemzetiségű, amilyen iskoláról szó van. Az óvodák esetében ugyanez a helyzet, de nem paritásos bizottság dönt, hanem az ún. óvodai tanács, tagjai kizárólagosan az adott óvoda nyelvének megfelelô nyelvcsoportból kerülnek ki. (Bonell 152, Peterlini 205)

SzakiskolákA szakiskolai képzés is anyanyelven történik. A szakiskolákban, szakmunkásképzôkben folyó képzés kereteit az ötvenes, hatvanas évek jogszabályai után legfrissebben az 1992. november 12-i törvény (Berufschulgesetz) határozza meg a provinciában. A politikai, oktatási autonómia kiterjedésének jeleként Dél-Tirol számára ez a törvény az eddigieknél több (például az iskolaalapításra vonatkozó) jogosítványt tartalmaz. 1996/97-ben a különbözô típusú, anyanyelvű szakiskolákba mintegy 6000 német, 1300 olasz nyelvű tanuló járt. (Südtirol Themen) Tanítás és vizsgákA provincia helyi törvénnyel megváltoztathatja az állami tantervet és vizsgarendet. A változtatáshoz szükséges az olasz állam jóváhagyása is, annak érdekében, hogy a dél-tiroli oktatás komform és egyenértékű legyen az olasz állami oktatási rendszerrel. Minden iskola maga választja meg a használatos tankönyveket, a belôlük történô oktatást hozzáigazítva a helyi viszonyokhoz. A német iskolákba a vizsgabizottságok tagjait az állam nevezi ki a provincia jóváhagyásával. Iskolafelügyelet1948-ban egységes állami iskolahivatal állt fel a provinciában, az 1972-es autonómia-statútum alapján megalkotott dél-tiroli törvénnyel8 három évvel késôbb három, egymástól és az államtól független iskolahivatal kezdett el tevékenykedni. A német vezetôjét a tartományi kormány (Landesregierung) nevezi ki, a ladint az olasz oktatási minisztérium. A német iskolafelügyelô alá a német iskolák tartoznak, illetve az azokban olasz nyelvet tanító tanárok is. A legfôbb iskolafelügyelô mind a három nemzetiség iskoláit felügyeli, s feltétlenül tudnia kell németül. Ezen kívül mind a három nemzetiség részvételével működik a Landesschulrat, a tartományi iskolatanács. (Prader) TanárokEzen a területen is érvényesül az állam és a provincia együttes illetékessége. Az iskolaigazgatók az állam alkalmazottai, a tanárok jogilag és anyagilag szintén állami alkalmazottak, de a nemzeti iskola-felügyelôségek felfüggeszthetnek, elbocsáthatnak tanárokat. A provincia célja, hogy a németek és a ladinok iskoláiban alap- és középiskolai szinten legyenek az államtól teljesen független tanári állások, távolabbi cél, hogy a tanerô kérdése a provincia kompetenciája legyen. Ezt jelzi a szlogen is: Lehrer zum Land! ("Tanárokat a tartományhoz!") A legutóbbi, 1996 ôszi végrehajtási utasítás a várakozások ellenére lényegében nem változtatott az eddigi felálláson, de az olasz regionalizálódás hatására a kérdés egyre inkább napirendre kerül. (Bonell 150)

A tanárok továbbképzése kapcsán az 1981-es végrehajtási rendelkezés után nyílt valós lehetôsége annak, hogy a német nyelven oktató tanárok továbbképzése külföldön, német nyelvű államokban történjen. Addig ezt a provincia csak közvetett úton, magánegyesületeken keresztül tudta támogatni. Sokáig csak tervezték a külön német és olasz és esetleg ladin nyelvű Pedagógiai Intézet (továbbképzési, kutatási feladatkörökkel) létrehozását is a provinciában, mivel az 1974-es általános olasz szabályok szerint provinciánként egy ilyen intézetet lehetett létesíteni. 1987-ben felállították mind a három intézményt, melyek a továbbképzések, a pedagógusok szakmai ellenôrzésének, tanterv- és tananyagfejlesztéseknek a központjai.9

Vallásoktatás1985-ben olasz-vatikáni megállapodás született a fakultatív hittantanulásról. Dél-Tirolban azonban a hittan nem választható, hanem kifejezetten le kell mondani a tanulásában való részvételt, ha valaki nem akar tanulni - tekintve, hogy a vallásoktatás "tartományi tradíció". A hittanoktatás természetesen anyanyelven zajlik. Egy kuriózum: a bozeni Zenekonzervatórium eseteA valós autonómiát megalapozó 1969-es csomag-megállapodás (Paket) 102. cikkelye szól arról, hogy a német tanulókat németül kell ebben az iskolában oktatni. Az utolsók között, csak 1992-ben jött ki errôl végrehajtási utasítás10, amely szerint a zenei oktatás német és olasz nyelven való elkülönítése a konzervatórium nívóját aláásná. Ezért kompromisszumként a kultúrtárgyakat (esztétika, elméleti órák, zenetörténet stb.) németeknek német tanárok németül oktatják. A gyakorlati zeneoktatás nyelve azonban már a tanártól függ, neki - más provinciabeli tanártól eltérôen - még kétnyelvűségi vizsgát sem kell tennie, csak a szakkifejezéseket kell tudnia mindkét nyelven. (Bonell 159) Felsôfokú oktatásSem a Paket, sem az autonómia-statútum nem intézkedik a felsôfokú oktatásról, a kérdés nagyon régóta állandó viták tárgya, amely a csomag teljesítése (Paketabschluss) közeledtével egyre inkább elôtérbe került. A dél-tiroli németeknek nincs saját egyeteme, kivéve az anyaországi innsbrucki egyetem Brixenbe (Bressanone) kihelyezett teológiai kollégiumát. Aki olasz nyelvű felsôoktatási intézménybe szeretne járni, megteheti a régió fôvárosában, a közeli Trientben, és más olaszországi egyetemeken. 1993/94-ben mintegy 5400 provinciabeli tanult tovább az olasz államban, egyharmaduk, több mint 2 ezer hallgató Trientben. Aki németül szeretné folytatni tanulmányait, annak Ausztria összes egyeteme, elsôsorban az innsbrucki, nyitva áll. Innsbruckban több ezer dél-tiroli hallgató tanul az anyaországiakkal azonos feltételek mellett. 1993/94-ben mintegy 5100 dél-tiroli tanult anyaországi egyetemeken, közülük több mint 3500 Tirol fôvárosában. Összesen tehát a mintegy 11 ezer dél-tiroli hallgató fele Olaszországban, a másik fele Ausztriában tanul. 1988 óta a dél-tiroli provincia joga, hogy a német nyelvterület felsôfokú intézményében tanuló dél-tiroli diákokat anyagilag támogassa.11 Az 1992. február 12-i olaszországi törvény az Ausztriában szerzett diplomák honosításának eljárását egyszerűsítette: az Ausztriában végzettek az államvizsga után azonnal bármilyen állami állást betölthetnek Olaszországban. (Joó 1998: 21)

Az olasz oktatási rendszer is változik közben. Az 1990-es ún. Ruberti-törvény (341/1990) értelmében az óvodai és a tanítói állások betöltéséhez négyéves egyetemi képzés kell. Ennek hatására 1991-ben az SVP bejelentette, hogy a német, ladin óvónôi és tanítóképzéshez szükség van Dél-Tirolban egy saját anyanyelven képzô egyetemre. A vita újra fellángolt.

Köztes megoldásként a 90-es évek elején a tartományi kormány egy nemzetközi többnyelvű oktatási intézmény létrehozásáról döntött. Az 1991-ben alapított Bozeni Európa Akadémia posztgraduális, gyakorlatorientált továbbképzést nyújt, továbbá kutatási központként funkcionál. Tevékenységének négy fô súlypontja van: nyelvi és kisebbségi jogok, etnikai kisebbségek és regionális autonómiák, közgazdaságtan a dél-tiroli szolgáltató szektor súlyához és az alpesi jellegéhez igazítva, menedzsment és vállalati kultúra. A közgazdasági képzéshez hozzákapcsolódott a brunecki turizmus fôiskola is, amely 1994-tôl megkapta a minisztériumtól a jogot, hogy kétéves képzése mellé harmadik évfolyama is lehessen, vagyis önálló diplomát adhasson ki. Továbbá létrejött egy egészségügyi szakfôiskola is, amely az egyetemi diplomával egyenértékű képzést ad. A tervek között műszaki és agrár egyetemi képzés, valamint iparművészeti fôiskola (Fachhochschule für Design, 150 diákkal) beindítása is szerepel. Legfrissebb fejleményként, az 1998/99-es tanévtôl az SVP képviselte igénynek eleget téve, Brixenben oktatástudományi kar kezdte meg működését, ahol óvónô- és tanítóképzés folyik. (Bonell 160-161, Südtirol Themen)

Ugyanakkor mértékadó vélemények szerint nincs különösebb értelme a trienti és innsbrucki egyetemeken meglévô karokat Dél-Tirolban is bevezetni, hiszen azok közel vannak, elérhetôek, és olasz, illetve német nyelven teljes képzést adnak. 1991 májusában az SVP kongresszusa azt az álláspontot fogalmazta meg, miszerint csak olyan egyetemi struktúrát kell Dél-Tirolban létrehozni, ami Innsbruckban nincs. Ezért a jogi fakultás beindításáról már lemondtak, a közgazdaságtanban pedig olyan szakokat keresnek, ami a másik két egyetemen (Innsbruck, Trient) nem található (pl. vállalatgazdaságtan, nemzetközi marketing). Szó van arról is, hogy az Innsbrucki Egyetem telepítene át karokat Dél-Tirolba, ennek persze jogi akadályai vannak, s a két állam közötti megállapodást igényli. 

1995 júliusában miniszteri ígéret hangzott el arról, hogy szabadegyetem jöhet létre Dél-Tirolban, de tisztázatlan maradt, az anyagi teher milyen részét fedezné az állam. 1997. október 1-én a bizonytalan körülmények, a hiányzó állami források ellenére létrejött a Bozeni Szabad Egyetem, ezzel az önálló dél-tiroli egyetem elsô kezdeménye nyitotta meg képletesen kapuit. Programját a Bozeni Európa Akadémián dolgozták ki, s a provincia gazdasági, politikai, kulturális életének hatvan meghatározó személyisége alapította. Nem állami egyetem, de államilag elismert oktatási programokat kínál, képzése többnyelvű. Egyelôre a megfelelô helyi oktatói gárda megteremtése is nehézségekbe ütközik, a tanárok jó részét a német nyelvű államokból kell vendégtanári minôségben leigazolni. 1999/2000-tôl tervezik a kísérleti stádiumban lévô oktatási intézmény valós beindítását, vállalatgazdaságtan, vezetésszervezés, turizmus és agrár szakokkal számolnak. (Südtirol Themen)

A közeljövôben az osztrák-olasz "nemzetközi egyetem", vagy az egyetemalapítás tartományi hatáskörbe kerülése nem várható. A dél-tiroli teljes és saját egyetem ügye tehát még rendezetlen, de Innsbruck mellett nincs is olyan égetô szükség rá, a provincia lakóinak sem feltétlenül fontos.

Ladinok Dél-TirolbanA 15-20 ezer fôs, azaz kis létszámú dél-tiroli ladin közösség gyerekeinek anyanyelvű oktatása az autonómián belül is megoldhatatlan feladatnak tűnik, annál is inkább, hiszen hiányzik egy elfogadott ladin irodalmi nyelv, nyelvjárások közötti közvetítô nyelv. A két, ladinok által lakott völgyben (Gadertal, Grödnertal) egész különbözô variánsait beszélik a nyelvnek. Standardizált írásbeli változata nem terjedt el igazán, a ladinok mesterségesnek és idegennek érzik. Emiatt az iskolában tanult ladinnal is az a helyzet, hogy sok diáknak szinte idegen nyelvként kell tanulnia. A ladin nyelv (illetve nyelvjárások) ráadásul alapvetôen régi és konzervatív parasztnyelv, a modern kor kihívásainak nem tud megfelelni, szókincse nem modernizálódik, bôvül (a hűtôszekrényre, televízióra sincs saját szavuk). Emellett kis közösségrôl lévén szó, a ladin tankönyvek fajlagos költsége igencsak magas. (Larcher 69)

Mint láttuk, a többnyelvű oktatási rendszerekre átállásnak Dél-Tirolban német és olasz relációban a történelmi teher, bizalmatlanság miatt nincsenek meg a társadalomlélektani feltételei. A dél-tiroli ladin iskolákban azonban a nyelvi helyzet miatt is a provincia német és olasz iskoláitól eltérô a tanítás rendje. A ladinok lakta településeken az elsô autonómia-statútum, vagyis 1948 óta az ún. paritásos iskolatípus áll fenn. A tanítás azonos óraszámban olaszul és németül folyik, s nem kell nyilatkozni a gyermek anyanyelvérôl. Az integratív oktatási rendszerben a ladin nyelvnek is jut egyfajta kisegítô szerep, vagyis az oktatás három nyelv bevonásával zajlik.

A nyelvet a ladin települések óvodáiban és általános iskoláiban (Grundschule) heti 2 órában oktatni kell, anyanyelvű képzés azonban nincs. Az anyanyelvi tanárok kizárólagos részvétele az oktatásban nem biztosított, az alkalmazás során mindazonáltal a ladin származásúak és a nyelvet ismerôk elônyt élveznek. 

Az alsó középiskolákban egy 1983-as végrehajtási rendelet értelmében az adott iskola dönti el, hogyan, mi módon alkalmazza a ladin nyelvet az oktatásban.12 A legutóbbi évekig a ladint a településeik középiskoláiban szabadon választható külön kurzuson lehetett tanulni, az 1995. június 1-i tartományi törvény a nyelv és kultúra oktatását már heti egy órában kötelezô tantárggyá teszi a ladinok lakta helységekben. 1988 óta az alsó középiskolai osztályokban a földrajzot is ladinul oktatják, és 1994 decemberében a tartományi kormány lehetôvé tette, hogy a vallásoktatás ladin nyelven is folyjék. A nyelv oktatásának lendületet adott az 1988-as végrehajtási utasítás, amely szerint helyi szinten a ladin hivatalos nyelvvé vált. A nyelv oktatását nehezíti, hogy még nem tisztázott, a standardizált nyelvet vagy az egyes völgyek nyelvjárását tanítják-e. (Bonell 156-157, Südtirol Themen)

Részben az oktatási rendszernek köszönhetôen, a ladinok a dél-tiroli németekkel és olaszokkal ellentétben mind a három nyelvet kiválóan ismerik, birtokolják, mindhárom nyelven jól elboldogulnak, lényegében háromnyelvűek. Jobb a német nyelvismeretük, mint az olasz iskolák olasz diákjainak, s jobb az olasz tudásuk, mint a német iskolák német diákjainak. Ez pedig akár a többnyelvű iskolák melletti komoly érv is lehet. Dietmar Larcher szerint a ladin iskolák bizonyítják, hogy a nyelvek és a kultúrák praktikus és mindennapos együttélése az oktatási rendszerben nem vezet az identitás elvesztéséhez, torzulásához, s a másik nyelv tudásának szempontjából úgy tud hatékonyabb lenni, hogy közben az anyanyelv tudása sem károsodik. (Larcher 69)

A dél-tiroli ladin oktatási rendszerrôl friss, 1998/99-es adatok állnak a rendelkezésünkre. A két említett völgy (Grödental, Gadertal) 16 településén működik ladin óvoda és alapiskola, 6 településen alsó középiskola (Mittelschule) és 5 községben középiskola (Oberschule)13:

Ladin óvodák 1998/99:

 
Óvodások száma
Csoportok
Óvónôk
Gyerek/csoport
Grödental
335
15
17
22,3
Gadertal
286
16
16
17,9
Összesen
621
31
33
20

A ladin alapiskolák öt évfolyama 1998/99:

 
Tanulók
Osztályok
Tanuló/osztály
Grödental 608 61 10
Gadertal 514 40 12,9
Összesen 1122 101 11,9

Ladin felsô általános iskolák (Mittelschule) három évfolyama 1998/99:

 
Tanulók
Osztályok
Tanuló/osztály
Grödental 304
18
16,9
Gadertal 307
17
18,1
Összesen 611
35
17,5

Ladin középiskolák (Oberschule) öt évfolyama 1998/99:

 
Tanulók
Osztályok
Tanuló/osztály
Grödental
207
16
12,9
Gadertal
114
9
12,7
Összesen
321
25
12,8

Ahogy azt már korábban említettük, ladinok Dél-Tirol mellett Trient és Belluno provinciákban is élnek, s háromféle, provinciánként eltérô bánásmódban részesülnek. A két utóbbiban a ladinok helyzete korántsem olyan kedvezô, mint azt Dél-Tirolban megfigyelhettük, oktatásukról azonban nem állnak rendelkezésünkre hitelt érdemlô információk.

A többi olaszországi kisebbség oktatási helyzete 
(rövid áttekintés)

A két további nemzeti nyelvegység

Franciák az Aosta völgyében

A 90 ezer olaszországi franciából 70 ezer él az Aosta-völgyben, a többi Torinó provinciában. A sajátos etnikai, kulturális és földrajzi jegyekkel rendelkezô Aostát 1945-ben választották el Torinó provinciától, 1946-tól saját autonómia statútummal rendelkezik, az 1948-as olasz alkotmány az öt speciális, autonóm régió egyikévé tette. 

Aosta autonómia statútumának 38. cikkelye szerint a régió hivatalosan kétnyelvű, ahol a két nyelv, a francia és az olasz egyenértékű, a gyakorlatban a hivatali életben inkább az utóbbi használatos.

A régióban általános szabály szerint közös iskolákat tartanak fenn a francia és az olasz nemzetiségű diákok számára. Az általános iskolákban kívánságra van francia anyanyelvű oktatás, a többi iskolákban ugyanolyan óraszámban olaszul és franciául folyik az oktatás. A oktatási rendszer hivatalos célja egy valóban kétnyelvű közösség kialakulása, amelynek tagjai mindkét nyelvet közel egyformán használják a mindennapokban. (Pezzoli, Plamenig 42)

1971-ben 64 egynyelvű francia általános és középiskola és számos kétnyelvű iskola működött. Nehéz a francia nyelvet újra helyzetbe hozni, hiszen teljes korosztályok nôttek fel anyanyelvi képzés nélkül. (Joó 1977: 158-161)

Torinó provinciában nem ennyire kedvezô a helyzet, a francia nyelv fakultatív módon tanulható az általános és a felsôbb iskolákban. 

SzlovénekFriuli-Venezia Giulia régió Udine, Gorizia (Görz) és Trieszt provinciáiban él a mintegy 60-100 ezer szlovén. A régió 32 községében, kétnyelvű vidéken beszélik anyanyelvként a szlovén nyelvet, ezek a települések nem szórványszerűen, hanem többé-kevésbé összefüggô sávon belül találhatóak a határ mentén. 

A második világháború után, egészen a régió 1964-es speciális státusának elnyeréséig, illetve az 1961-es olasz iskolatörvény megszületéséig, helyzetük rendezetlen volt. Azt követôen a bizonyos autonómiával rendelkezô Friuli-Venezia Giulia régió, valamint az állam is jelentôsen hozzájárult a szlovén népcsoport helyzetének javításához, egyebek között az oktatásügyben is. A goriziai és trieszti körzetekben az általuk lakott településeken szlovén nyelvű állami iskolák jöttek létre, kizárólag olasz állampolgárságú, a szlovén nyelvcsoporthoz tartozó gyerekek részére. A 70-es évek elején a trieszti provincia szlovén iskoláiba 2600 gyerek járt, a goriziai tartományban pedig 665 gyerek. (Joó 1977: 157, Plamenig 45-46) 

A szlovén iskolahálózat azóta töretlenül üzemel. A nemzetiségi iskolába ma is csak az a tanuló kerülhet, akinek a szülôje nyilatkozik a kisebbségi csoporthoz tartozásról. A szlovén nyelvű iskolákban oktató pedagógusoknak szlovén anyanyelvűeknek kell lenniük. Az olasz nyelvet az elsô osztálytól heti 3 órában kötelezô tantárgyként oktatják, de tanítását csak a szlovén nyelvet is beszélô tanárra lehet bízni. A szlovén iskolák felügyeletét a nyelvet tökéletesen ismerô személyek láthatják el. A helyi, kerületi és regionális iskolai tanácsokba a delegált tanárok negyedének és a szülôk ötödének a szlovén nyelvű iskolákból kell kikerülnie. (Trifunovits 62-63, Stranj)

A nyelvközösségek

Friulánok

A mintegy félmillió friulán zöme Friuli-Venezia Giulia autonóm régióban, kis része Velence régióban él. Állami szinten nem létezik törvényi elôírás, amely a friulán nyelv használatát szabályozná. Regionális szinten is csak 1973-ban született meg az elsô kisebbségvédelmi intézkedés. A szülôk kérésére az óvodákban használják a nyelvet, illetôleg tantárgy lehet az általános iskolában. 

Az udinei egyetem alapításával kísérlet történt a friulán kultúrának az oktatási rendszerbe integrálására. (Plamenig 43)

AlbánokA becslések szerint százezer fôs albán népcsoport tagjai a dél-olasz területek, fôleg Calabria, Szicília lakói. Néhány vidéken regionális vagy helyi statútumokat fogadtak el a nyelvcsoport védelmére, máshol semmilyen védelmük nincs. 

Az alap- és középfokú iskolákban semmilyen formában nem tanítják az albán nyelvet, Bari, Cesena, Nápoly, Palermó, Róma egyetemein idegen nyelvként lehet az albánt tanulni. 

GörögökA 30 ezer görög Calabriában tömbszerűen, Apulia vidékein szórványban található. Nincs speciális nyelvvédelemben részük. A helyi iskolákban a nyelvet sokáig nem tanították, nem volt hozzá tanár sem. 1977 óta, kérés esetén, lehetséges az általános iskola alsó és felsô tagozatain a görög nyelvet tanulni, a helyzet városról városra eltérô. (Plamenig 43) KatalánokA 20 ezer katalán Észak-Szardíniában, Alghero városában él. Jogi védelmet nem élveznek, nem tudunk arról, hogy nyelvük szerepet játszana a város oktatási rendszerében. HorvátokA dél-itáliai Molise régióban három településen él a mindössze háromezres horvát közösség. A molisei horvátok kisebbségvédelmét az 1971-es regionális statútum írja elô, ténylegesen 1977-tôl részesülnek regionális szintű kisebbségvédelemben, aminek nincs kidolgozott rendszere, jóval inkább az egyének jó szándékára, kezdeményezésére van ráutalva. A 60-as évek második felétôl a három község általános iskoláiban elkezdték az elsô horvát nyelvoktató kurzusokat szervezni, azóta két iskolában tantárgyként oktatják nyelvüket. (Trifunovits 65-66, Plamenig 44) OkszitánokA Piemontban élô 50 ezer okszitán nem részesül semmiféle jogi védelemben. Az okszitán nyelvet a 60-as évek óta a szülôk igénye esetén lehet az óvodákban és az elemi iskolákban informálisan használni, de nyelvoktatás nincsen. Szárdok1948 óta alkotmányban biztosított speciális státusa van a másfél millió lakosú Szardínia szigetének, azaz az öt autonóm régió egyike. De a szárd nyelvet ezzel együtt sem ismerték el második hivatalos nyelvként. Sôt, a legutóbbi idôkig a szárd nyelv használata egyenesen tiltott volt az oktatásban.

Utóirat

A tanulmány megírásáig még nem fogadták el, de elôrehaladott állapotban van az az olasz törvénytervezet, amely 12 történelmi kisebbségi nyelv védelmét hivatott szolgálni.14 A képviselôház már tavaly jóváhagyta a tervezetet, a szenátus várhatóan a nyáron fogadja el. Az érintett nyelveket (albán, francia, friulán, görög, horvát, ladin, katalán, német, okszitán, provanszál, szárd, szlovén) fokozottabban lehet majd használni az iskolákban, közhivatalokban a nemzetiségek lakta településeken, ha az önkormányzati testület egyharmada, vagy a lakosság 15%-a igényli. Hatálybalépésével az eddig hátrányosabb helyzetű kisebbségek oktatási helyzetében minden bizonnyal pozitív fordulat bekövetkezése várható, hiszen a jogszabály az alapiskolai szinten az anyanyelvű oktatás jogát tartalmazza. 

III. Konklúzió

A finnországi svédek és a dél-tiroli németek oktatási rendszerének áttanulmányozása néhány következtetés levonására késztetnek:

  • Dél-Tirol és az Åland-szigetek autonómiáját - benne a két kisebbségi közösség oktatási jogait - a két érintett ország (Olaszország-Ausztria, Finnország-Svédország) közötti nemzetközi szerzôdés alapozta meg, a két anyaország mintegy védhatalomként léphetett fel nemzetrészei érdekében - Ausztria élt is e jogával, Svédország - mivel nem volt rá szükség - nem. 
  • Mindkét nyelvközösség kiterjedt anyanyelvű oktatási rendszerrel rendelkezik. A finnországi svédeké teljes vertikumú, az óvodától a posztgraduális felsôoktatásig terjed, a dél-tiroli németeké az érettségivel befejezôdik, de sajátos megoldással, az ausztriai "anyatartomány", Tirol egyetemének bevonásával, minden dél-tiroli német hallgató - ha úgy kívánja - anyanyelvén végezheti felsôfokú tanulmányait. Minden svéd és német nyelvű gyermeknek megvan a lehetôsége, hogy tanulmányai során mindvégig anyanyelvén végezze iskoláit, az alapoktatásban lényegében mindegyikük; a felsôbb iskolai szinteken a zömük él is ezzel a lehetôséggel. 
  • az Åland-szigeteket kivéve, Finnország egész területén a svédek és a finnek, illetve a dél-tiroli provinciában a németek és az olaszok kötelezôen tanulják egymás nyelvét. Azaz a finn államban és Dél-Tirolban az eltérô nyelvű, kultúrájú népcsoportok együttélése nemcsak a kisebbségi nyelvközösségekre ró nyelvtanulási többletterheket, hanem kölcsönös módon a finn és - a tartományban - az olasz többségi nemzet tagjaira is.
  • A svéd és a német közösség egyaránt elégedett oktatási rendszerével, ragaszkodik az önálló oktatási intézményeihez, zömében annak tisztán anyanyelvű oktatási formájához is.
  • Önálló kisebbségi oktatási rendszerük ma is önazonosságuk megôrzésének kulcseleme, az anyanyelvű oktatás nagy szerepet játszott abban, hogy a svéd és a német közösség nem asszimilálódott a többségi társadalomba. Mindez nem gátolta, sôt, elôsegítette a társadalmi integrálódást. A kisebbségi-többségi közösségek integrálódása a vegyes házasságok, a kétnyelvű gyermekek növekvô számához vezetett, ami felveti a kétnyelvű oktatási formák felvételének szükségességét az oktatási rendszer kínálatába - az anyanyelvű oktatás változatlan dominanciája mellett. 
Irodalom Finnország Alcock, Antony: Finland - The Swedish-speaking Community. In: Minorities and Autonomy in Western Europe. MRG 1991.

Aland in Figures, 1994. ASUB - Alands Statistik- och Utredningsbyra, 1995.

The Aland Islands. Alands Landskapsstyrelse and Lagting, évszám nélküli kiadvány.

Hammikainen, Lauri: Cultural, Linguistic and Educational Rights in the Aland Islands. The Advisory Board for International Human Rights Affairs, Helsinki 1995.

Helander, Elina: The Sami of Norway. NORINFORM, 1992.

Helander, Oivind Nils: Észak-Európa számi népessége. In: Várady Eszter (szerk.): Finnországi kisebbségek - finn kisebbségek. Kalevala Baráti Kör, Budapest 1994, 22-31.

Horn, Frank: A finnországi svédek. In: Várady Eszter (szerk.): Finnországi kisebbségek - finn kisebbségek. Kalevala Baráti Kör, Budapest 1994, 9-21.

Jakab Róbertné (szerk.): A skandináv államokban, fôként a Finnországban élô számik (lappok) helyzete. DET-sorozat, EÖKI, Budapest 1999. 11.

Jávorszky Béla: Észak-Európa kisebbségei. Magvetô, Budapest 1991.

Joó Rudolf: Nemzetiségek és nemzetiségi kérdés Nyugat-Európában. Budapest 1977. 52-57.

Kovács Péter: az Åland-szigetek státusa. In: Tanulmányok a nemzeti kisebbségek jogi védelmérôl. Pécs 1988, I. kötet, 130-172.

Kovács Péter: az Åland-szigetek önkormányzata. Teleki László Alapítvány, Budapest 1994.

Köpf Eszter: A finnországi svéd kisebbség helyzete. Regio 1996/1, 94-117.

Myntti, Kristian: The Protection of Persons Belonging to National Minorities in Finland. Helsinki 1993.

Ostern, Anna Lena: The Swedish Language in Education In Finland. Mercator 1997.

The Sami: The Indigenous People of Northernmost Europe. European Bureau for Lesser Used Languages, Brüsszel 1997.

Várady Eszter: A finnországi kisebbségek és a svédországi finnek. Vita, Budapest 1991.

Várady Eszter (szerk.): Finnországi kisebbségek - finn kisebbségek. Kalevala Baráti Kör, Budapest 1994.

Olaszország: Autonome Provinz Bozen - Südtirol. Internet honlap: http://www.provinz.it.

Bonell, Lukas - Winkler, Ivo: Südtirols Autonomie. Bozen 1995.

Born, Joachim - Dickgieser, Sylvia: Deutschprachige Minderheiten. Mannheim 1989. 105-116.

Gál Gyula: A dél-tiroli kérdés. Teleki László Alapítvány, Budapest 1995, 

Joó Rudolf: Nemzetiségek és nemzetiségi kérdés Nyugat-Európában. Budapest 1977. 151-164.

Joó Rudolf: South-Tyrol: A European Border Region. MPA, Budapest 1998.

Larcher, Dietmar: (Fremd)-Sprachenlernen in Südtirol. 68-72. In.: Erziehung und Unterricht, 1995/2-3.

Lozoviuk, Petr: Tirol - kettéosztott tartomány az egyesülô Európában? Regio 1993/4, 21-33.

Peterlini, Oskar: Autonomie und Minderheitenschutz in Trentino-Südtirol. Trient 1996.

Pezzoli, Jean: The French Language in Primary Education in the Aosta Valley. Mercator, EMU-projekt 13, Leeuwarden 1988.

Plamenig, Anita: Elementarschulen Europä ischer Minderheiten. Klagenfurt 1988. 39-46.

Prader, Luis Thomas: The German Language in Pimary Education in South Tyrol. Mercator, EMU-projekt 24, Leeuwarden 1988.

Sipos Katalin: A regionalizmus történeti és jogi aspektusai. Budapest 1993. Olaszország 101-133.

Stranj, Pavel: The Slovenian in Primary Education in the Region Friuli-Venezia Giulia. Mercator, EMU-projekt 5, Leeuwarden 1988.

Südtirol Themen. Schule und Ausbildung. Autonome Provinz Bozen-Südtirol. 1998.

Trifunovits Andrea: Az olasz-szlovén és az olasz-horvát kapcsolat a kisebbségi kérdés tükrében. Szakdolgozat, BKE, 1995.

-------------

* A tanulmány az Európai Összehasonlító Kisebbségi Kutatások Intézetének az Európai nemzeti kisebbségi oktatási rendszerek összehasonlító vizsgálata c. program keretében készült.

1 Az Åland-szigetek státusát meghatározó fôbb dokumentumok: az 1920. május 6-i, 124/20 Åland autonómiatörvény, az 1921-es finn-svéd egyezmény Ålandról, a 189/1922-es Åland garanciális törvény, az 1951. december 8-i, a 670/51-es Åland autonómia törvény, annak az 1979. február 16-án kelt 182/79-es módosítása, az 1991. augusztus 16-i, 1144/91-es Åland autonómia törvény.

2 Megjegyzések: 3 általános iskolában 9 évfolyam van, az alsó gimnáziumi szintet is magukban foglalják. Nyári egyetemet is rendeznek a szigeteken, 1995-ben 1764 résztvevôvel.

3 Az 1991/516-os törvény a számi nyelvrôl, az 1995/974-es törvény a Lapp Parlamentrôl.

4 Az 1995/974-es törvény a Lapp Parlamentrôl.

5 Az 1991/516-os törvény.

6 Internet, a dél-tiroli autonómia honlapja, http://www.provinz.bz.it/lpa.

7 http://www.provinz.bz.it/lpa.

8 Landesgesetz, nr. 22, 1975. 4. 29.

9 Az 1987. június 30-i, 13. számú tartományi törvény, http://provinz.bz.it/lpa.

10 1992. március 16., 265/1992.

11 DPR 575/1988, elnöki végrehajtási rendelet.

12 DPR 89/1983, 7. cikkely.

13 A táblázatok forrása a dél-tiroli autonómia honlapja: http://www.provinz.it/intendenza-ladina. Számomra nem világos, hogy a ladin iskolákat részletezô adatok 16 alapiskolájához képest az összes dél-tiroli iskolát bemutató hivatalos statisztikák miért 2 ladin általános iskolát mutatnak ki.

14 Magyar Nemzet, 1999. június. 9., 20.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék