Románia EU-csatlakozása

Bevezetõ

Brüsszel 2007-re tervezi Románia felvételét az Európai Unióba.¹ Nem tartom valószínûnek, hogy három év alatt Bukarest teljesíteni tudja valamennyi — mindenekelõtt gazdasági jellegû — igen komplex csatlakozási feltételt. Hiszen a hátramaradt legnehezebb nyolc tárgyalási fejezetet² éppen a helyi és általános választások évében kényszerül ideiglenesen lezárni.

Következésképpen: a 2007-es határidõ elsõsorban politikai indíttatású célkitûzés lehet.³ Egyrészt — véleményem szerint — az európai döntéshozók nem látnak alternatívát a mai bukaresti politikai porondon,⁴ másrészt Románia bekerült az euroatlanti erõviszonyok fergetegébe, amit a madridi 2004. március 11-i terrorista merényletek tovább bonyolítottak. Természetesen sokat nyomnak a latban az EU keleti kiterjedését sürgetõ nyugati cégek, amelyek igyekszenek bekebelezni a felkészületlen keleti piacot.⁵

Vitaindítómban azokat a problémákat boncolgatom, és vitattatnám meg a hozzászólókkal, amelyek véleményem szerint késleltethetik Románia közeledését az EU struktúráihoz. A csatlakozási futamban szerintem Romániának három magas gátat kell sikeresen vennie, amibõl kettõ külsõ, Bukarest hatáskörén kívüli bonyolult tényezõk függvénye:

1. A brüsszeli úton a legnehezebb akadályt Románia gördíti maga elé, pontosabban: a román állampolgárok mentalitása, valamint a román közigazgatás tehetetlensége révén.
2. Az EU-integrációs út második fontos zökkenõje az EU-bürokrácia és —politikum, azaz a tagállamok széthúzása. Az Unió — sajnos — nemcsak mozgó, hanem bizonytalan céltábla.
3. Végül, a harmadik komoly sorompót a 2004. május 1-én csatlakozó új tíz tagállam⁶ emelheti Bukarest és Brüsszel közé. Varsó, Pozsony, Riga stb. közösségi szereplése könnyen teremthet kellemetlen precedenst a csatlakozásra várók kárára.

1. Román terhek

A következõkben kormányzati intézményekben és nem-kormányzati szervezetekben folytatott közel hatéves, az EU-csatlakozással kapcsolatos tevékenységem alatt szerzett tapasztalataimat osztom meg a Magyar Kisebbség vitapartnereivel.

A csatlakozási folyamatot hátráltató tényezõk közül kiemelem (i) az állampolgárok maradi mentalitását, ami messzemenõen hozzájárul (ii) a gazdaság megbénításához, és visszaigazolja (iii) a korrupt közigazgatást, illetve az túlpolitizált igazságügyet.

Néhány konkrét példával illusztrálva a kötõdõ csatlakozási tárgyalási fejezetekre, valamint a koppenhágai kritériumokra⁷ hivatkozva foglalom össze a három problémakört.

1.2. Mûködésképtelen gazdaság

Az amerikai Freedom House jelentését idézve a The Economist gazdaságpolitikai hetilap megállapítja: Románia gazdasági helyzete inkább hasonlítható a szerb, mint a magyar gazdasághoz.¹¹ A Bizottság tavalyi országjelentése¹² szerint gazdaságunk nem mûködõképes, összeroskadna a belsõ piac nyomása alatt. A mûködõ piacgazdaság pedig kizáró jellegû csatlakozási feltétel.

Az elõzõ alfejezetben vázolt mentalitás törvényszerûen rányomja bélyegét a gazdaságra is. Vadkapitalista gazdálkodásunk¹³ alapvetõ hiánycikke: a szerzõdésfilozófia és a hosszú távú tervezés. Hiába kerül a papírra számtalan illetékes pecsét és magas tisztségviselõi aláírás, egy vasat sem ér az egyezség. Mit sem törõdünk azzal, hogy Nyugaton sokszor egyszerû kézfogással kötnek meg és tartanak be dollármilliós szerzõdést. Látszólag az sem tûnik fel a bukaresti vezetésnek, hogy az EU többéves költségvetési tervekben gondolkodik.¹⁴

Az intézményesített, a társadalom minden területét sújtó korrupció természetszerûen a piacgazdaságot is megfojtja.¹⁵ Miután túlverekedte magát a mindenkori csúszópénz kálváriáján (esetleg elkönyveli tippként), a külföldi befektetõt elriasztja a pénzügyi- és adórendszer instabilitása.¹⁶ A lassú, nemegyszer vitatott körülmények között lebonyolított privatizáció is zavaróan hat a nyugati tõkeáramlásra.

A veszteséges vállalatok privatizációs huzavonája szorosan kapcsolódik az állami támogatás rendszeréhez. A kormány sokszor elhalasztja, esetenként eltekint az adósságok törlesztésétõl; de a legtöbbször, sajnos, folytatja a veszteséges mammutvállalatok szubvencionálását, többek között az energia (14. lezáratlan tárgyalási fejezet), bányászat és szállítmány szektorban. Ez az etatista magatartás nemegyszer ütközik az EU versenypolitikájával (6. lezáratlan tárgyalási fejezet).¹⁷

A 7. tárgyalási fejezetben foglalt környezetvédelmi acquis-t illetõen, a Bizottság szakemberei azon a véleményen vannak, hogy nem megfelelõ az adminisztrálása és hiányos a pénzforrás.

A The Economist szerint a Bizottság továbbra is lezárhatónak tartja 2005-ig a felvételi tárgyalásokat Romániával. Annak ellenére, hogy a nagy kiterjedésû, de szegény Romániának fejenkénti jövedelme az EU-átlag 10 százaléka.¹⁸ Bukarestnek pánikszerû gyorsasággal kellene, a lakosság/vá-lasztópolgár számára igen fájdalmas lépéseket bevezetni ahhoz, hogy 2005re fejlett piacgazdaságot állítson lábra.

1.3. Korrupt közigazgatás, politizált igazságügy

A román központi adminisztráció rákfenéje a korrupció. Nem csoda, hogy a lakosság nem bízik meg az állami intézményekben.¹⁹ Az illetékes állami intézmények nem mûködnek együtt az acquis hathatós életbeléptetéséhez. A minisztériumközi kommunikáció hiánya elsõsorban az igazságügy és belügy területén érezhetõ.²⁰

Visszatérve az elsõ alfejezetben tárgyalt beteges mentalitásra köztisztviselõink nem partnernek, hanem ellenõrnek,²¹ rosszabb esetben pedig ellenségnek tekintik az EU képviselõit. Ennek a felfogásnak direkt következménye, hogy nemcsak egymást csapjuk be, hanem a nyugatiakat is igyekszünk átverni.

Günter Verheugen bõvítési fõbiztos úgy véli, a román politikai rendszer strukturális hiányosságokban szenved. A képzett humánerõforrás és az érett politikai kultúra hiányában az adminisztráció képtelen életbe léptetni a csatlakozáshoz szükséges politikai döntéseket.²²

A közigazgatásban akadozik a vízszintes kommunikáció és koordináció, ami elsõsorban a még lezáratlan 21. és 24. fejezetet érinti, azaz a Regionális politikák és strukturális alapokat, illetve a Bel- és igazságügyi együttmûkö-dést.²³ Az adminisztrációs tevékenység további gondja, hogy mind a közintézmények, mind a tisztségviselõk, tisztviselõk, szakemberek stb. ki vannak téve az állandó változásnak.

Elõfordult, hogy politikai érdekeknek rendelték alá a kormányprogramban stratégiai célként kikiáltott EU-csatlakozási tevékenységet.

A Bizottság 2003-as országjelentése arra a következtetésre jutott, hogy a korrupció elleni intézkedések hatástalanok. Brüsszel sérelmezi, hogy nem történt egyetlen lépés sem a magas szintû korrupció ellen.²⁴

A román jogrendszer korszerûsítéséhez pedig mintegy másfél ezer bíró kitaníttatása szükséges, emellett a jogrendszer függetlenségének elvét is el kellene fogadtatni mind a bírókkal, mind a politikusokkal. A kormányzati tevékenységet nyíltabbá és elszámoltathatóbbá kell tenni, a jobb átláthatóságra fõleg a közpénzek elköltésében van szükség, nem a lojalitás vásárlására és a politikusok saját hasznára.

Nem véletlen, hogy 1995-ben a madridi EU-csúcs elengedhetetlennek találta kibõvíteni az 1993-ban elfogadott koppenhágai kritériumokat. Mint kiderült, a csatlakozó államoknak nem elég átvenniük az acquis-t, meg kell erõsíteniük az adminisztratív kapacitásukat. Így született a csatlakozáshoz elengedhetetlen madridi kritérium.

2. Bizonytalan Európa

Az új tagállamok belépésével az Unió lakossága egyik napról a másikra mintegy 74 millió fõvel — csaknem 20 százalékkal — 455 millió fõre nõ. Az EU-állampolgárok száma több mint 160 millióval lesz nagyobb, mint az Egyesült Államok népessége.

Annak ellenére, hogy egyedülálló és következetes bõvülési hullámok sikertörténetét tudja maga mögött, az EU egyre bizonytalanabb vizeken evez. Sokan felteszik a kérdést: Válságban van az Európai Unió? A tíz új tagállamos bõvítés nagy teherpróba alá helyezi az európai intézmények mûködõképességét. Ha az Unió 15 taggal képtelen korszerû, áttekinthetõ alkotmányt elfogadni, akkor hogyan fog mûködni 28 vagy még több taggal?

A 2003. decemberi brüsszeli EU-csúcs kudarca nyomán a politikusok borúlátóan ítélték meg az Unió további bõvítésének kilátásait. Nemrég az Európai Unió állam- és kormányfõi mégis megállapodtak, hogy legkésõbb a június 17—18-i, következõ csúcsértekezletükön elfogadják az EU alkotmányát. Egyesek viszont pontosan ettõl tartanak: amennyiben az Alkotmányt még az európai parlamenti választások elõtt elfogadják, az rögtönzött népszavazásokhoz vezethet. Elemzõk szerint Tony Blair brit kormányfõ politikai pályafutásának legdrámaibb fordulatát hajtja végre, amikor népszavazásra bocsátja az EU bõvítéséhez kidolgozott uniós alkotmányt.

A tagállamok egyelõre nagyon eltérõ nézeteket vallanak arról, hogyan osszák el a strukturális alapokat a 2007-ben kezdõdõ következõ középtávú pénzügyi idõszakban.

A madridi terrortámadásokat követõ spanyolországi kormányváltás, valamint az idejekorán leköszönt lengyel kormányfõ új helyzetet teremtettek, ami elmozdíthatja a tavaly decemberében, gyakorlatilag a Madrid—Varsó nyomvonalon elakadt alkotmányozást. A tagállamok kompromisszumot köthetnek a szavazási rendszerrõl²⁵, és megegyezhetnek az egy tagállam — egy fõbiztos felállásban is.²⁶

Viszont a federalista vs. kormányközi vita továbbra is megosztja az Uniót. A februári német—francia—brit csúcs pedig újabb csapást mért az amúgy is gyengélkedõ Bizottságra.²⁷ A „hármasfogat” szeretné, ha az idén novemberben alakuló új Bizottságban Németországot egy gazdasági reformokat irányító „szuper-fõbiztos” képviselné.

Gerhard Schröder német kancellár szerint a kibõvített Európai Unió mûködõképességét csak az elsõ európai alkotmány elfogadása tudja biztosítani, az integráció továbbépítésében pedig csakis a többsebességes unió a célszerû módszer. Nos, ezt a véleményt kevesen osztják — de ezek igen erõsek.

3. Az új közép-európai tagállamok

A The Economist kétségbe vonja Románia 2007-es EU csatlakozásának realitását.²⁸ A brit szakértõk szerint Lengyelország példája elriaszthatja az uniót újabb „nagy, de szegény és agresszív országok” korai felvételétõl.

A május 1-én belépõ tíz új tagország egyetlen nap türelmi idõt sem kap az uniós jogszabályok és elõírások maradéktalan alkalmazásához.²⁹ Pedig az utolsó bõvítési hullámban felvett Spanyolország és Portugália esetében az Európai Bizottság csak a kétéves hallgatólagos türelmi idõ elteltével indította ellenük az elsõ szabálysértési eljárást.

Günter Verheugen, az EU bõvítési biztosa nemrég kijelentette, hogy a bõvítés mostani fordulója nem hasonlítható a korábbiakhoz. Ezért Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia elsõ naptól köteles alkalmazni az EU 80 ezer oldalra rúgó jogszabály-gyûjteményét, kivéve azokat az elõírásokat, amelyek teljesítése alól a csatlakozási szerzõdésben rögzített, kötött idejû mentesítést kaptak.

Az egységes belsõ piac érdekében a Bizottság szükség esetén igénybe veszi a csatlakozási szerzõdésbe beiktatott védzáradékokat³⁰ is, haladéktalanul szabálysértési eljárást indítva bármely új tagállam ellen. Az új tagországok közül hatot — Ciprust, Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot, Máltát és Szlovákiát — azonnal költségvetési megfigyelés alá helyeznek, mert költségvetési hiányuk meghaladja a bruttó nemzeti termék 3 százalékát. A maximum háromszázalékos deficit egyébként az Euroövezethez való csatlakozás követelménye is.

Verheugen kilátásba helyezi, hogy több új tagállamnak nem folyósítják nyomban a mezõgazdasági támogatásokat, mert kifizetõ ügynökségeik még nem tesznek eleget az EU szigorú követelményeinek.

Külön gondot okoznak Brüsszelnek a csatlakozó országokból egyre erõteljesebben hallatszó nacionalista és populista hangok.³¹

4. Következtetések

Európa nyugati részén sokan kételkednek abban, hogy Romániának 2005-re hatékony kormányzata, megbízható bírói kara lesz, valamint nagy gyakorlata az uniós jog alkalmazásában. Avatott megfigyelõk attól tartanak, hogy a strukturális és felzárkozási alapokat nem a régiók fejlesztésére költik, hanem a kiskirályok zsebébe kerülnek.³²

A kormány integrációval kapcsolatos tevékenysége, illetve ennek mediatizálása azt a látszatot kelti, hogy az EU-integráció inkább kül-, mint belpolitika kérdése. Ezért nem is várhatjuk el, hogy az állampolgárok aktívan kivegyék az egyébként elengedhetetlen részüket a csatlakozási munkából.

Annak ellenére, hogy a Bizottság romániai Delegációja sok pénzt fordított rá, az integrációval kapcsolatos információ nem jutott el a közemberhez. Az információhiány vidéken a legpregnánsabb, ahova a legtöbb közösségi pénzt irányítanák.³³

Romániában kevesen tudják, hogy a csatlakozásnak ára is van, nem csak hozadéka. Így történhet meg, hogy nálunk a legmagasabb az EU támogatottsága. A csatlakozást lehetõvé tevõ alkotmánymódosítást célzó — kétnaposra nyújtott - népszavazás során kiderült, hogy ez a kötõdés inkább érzelmi jellegû, és egy jobb életszínvonal utáni vágyat tükröz.

Végül egy stratégiai kérdés. A román politikusok, a kormányhivatalnokok nem eszköznek, hanem célnak tekintik a csatlakozást. Ez a megállapítás, sajnos, több romániai magyar politikusra is érvényes. Sõt, van, aki szembeállítja a csatlakozást a Székelyföld autonómiájával.³⁴ Ami azt jelenti, hogy utóbbit is célnak, nem eszköznek tartják. Ami szerintem súlyos hiba.

2004. április 19.

Jegyzetek

¹ 2003. december 12—13-án a Koppenhágában lezajlott Európai Tanács elfogadta a Románia és Bulgária csatlakozására vonatkozó Bizottsági ütemtervet: 2002 strategy paper for enlargement (http://europa.eu.int-scadplus-printversion-en-lvb-e50011.htm).
² Szolgáltatásnyújtás szabadsága, Versenypolitika, Mezõgazdaság, Energia, Regionális politika (térségfejlesztési és felzárkóztatási támogatások), Környezetvédelem, Bel- és igazságügyi együttmûködés, Pénzügyi és költségvetési rendelkezések. (Lásd az Institutul European din România hatástanulmányait a www.ier.ro honlapon).
³ Görögország (1981), valamint Portugália és Spanyolország (1986) felvétele is inkább a hidegháborús erõviszonyokért folyó harc következménye, mint az Európai Közösségek logikája menti bõvülés eredménye; az akkori tizenkét tagállam és az új csatlakozó országok között tátongó óriási gazdasági szakadék „betömésére” hozták létre az ún. strukturális alapokat (Integrated Mediterranean Programmes).
⁴ Lásd Tony Judt Romania at the Bottom of the Heap címû hírhedt esszéjét (România: la fundul grãmezii, Polirom, Iaºi, 2002).
⁵ Lásd a The Economist EU expansion/The joy of enlargement/What May Day mean for European business címû cikket (2004. április 10.).
⁶ Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozásával 15-rõl 25-re bõvül az EU-tagállamok száma, ami precedens nélküli fejlemény a korábbi négy bõvülési hullám történetében.
⁷ 1. a demokráciát, jogállamiságot, emberi jogokat és kisebbségvédelmet garantáló intézmények stabilitása, 2. az Unió belsõ piacának versenyképes nyomásával megbirkózó mûködõ piacgazgazdaság, 3. a közösségi törvénykezés által elõírt jogok és kötelességek betartása, 4. a politikai, valamint gazdasági és monetáris unió törekvéseihez történõ adherence és 5. az EU új államoknak — az integrációs folyamat zökkenõmentes — befogadási képessége. (www.europa.eu.int/comm/enlargement/intro/criteria).
⁸ Brüsszeli zsargonban: acquis communautaire, azaz a közösségi értékek, jog és intézmények.
⁹ Ezért egészítették ki Madridban (1995) a koppenhágai kritériumokat egy újabb feltétellel: a tagság eléréséhez nem elegendõ az acquis, létre kell hozni az ezt megfelelõen alkalmazó közigazgatást.
¹⁰ Szabad fordításban: „Megy az így is...”
¹¹ Jurnalul Naþional, 2003. január 12.
¹² 2003 Regular Report on the Romania’s Progress towards Accession, COM(2003) 676 — C5-0534/2003— 2003/2203(INI).
¹³ A posztkommunista „vadkapitalizmus” aranyszabályai: 1. A törvények azért vannak, hogy megszegjük õket, és 2. Az erõsebbik/vadabb tarol.
¹⁴ A jelenlegi tervidõszakra vonatkozó Agenda 2000 és 2006 között szabja meg a szervezet költségvetését.
¹⁵ Lásd az országjelentést összefoglaló, a Bizottság romániai Delegációja által kiadott sajtójelentést (http://www.infoeuropa.ro/docs/RR%20strong%20vs20weak%20points.pdf).
¹⁶ Lásd a Romániában mûködõ német érdekeltségû cégek körében végzett felmérést (Economia experimentalã, Evenimentul zilei. 2004. április 21.)
¹⁷ Lásd a Capital 2004. április 22-i idevágó cikkét: Datornicii mici sunt executaþi, cei mari primesc 2 mld. dolari — Pânã acum au primit ajutor cu precãdere societãþi care s-au aflat sau se aflã în proprietatea statului.
¹⁸ The Economist, 2004. április 10.
¹⁹ Lásd a Barometrul opiniei publice nevû felmérés-sorozatot (www.osf.ro).
²⁰ Lásd http://www.infoeuropa.ro/docs/RR%20strong%20vs20weak%20points.pdf.
²¹ Az 1989-as fordulat után a „monitorizálás” szót sokáig, talán ma is, csakis negatív, sokszor pejoratív értelemben használják Romániában.
²² Lásd a Ziua 2003. május 21-i cikkét: Instituþiile româneºti nu sunt „destul de puternice”.
²³ A horizontális együttmûködést, intézményépítést nem szabályozza az EU. Viszont léteznek az ún. vízszintes koordinációra vonatkozó európai útmutatók (lásd az EU és az OECD közös kezdeményezése alapján készült SIGMA-elveket a www.sigmaweb.org címen).
²⁴ Lásd http://www.infoeuropa.ro/docs/RR%20strong%20vs20weak%20points.pdf.
²⁵ A Miniszteri Tanács döntéshozatali mechanizmusában a kettõs többség elve érvényesülne: a tagállamok 55%-os szavazatarányához és az EU összlakosságának 55 százalékos többségéhez kötött szintben állapodhatnak meg.
²⁶ Az új tagállamok egyelõre „árnyék-biztosokkal” rendelkeznek.
²⁷ Lásd a The Economist The disintegrating European Commission (2004. április 10.)
²⁸ The Economist, 2004. április 10.
²⁹ MTI/Reuters, 2004. április 15.
³⁰ Amit leginkább az élelmiszerbiztonság védelmére vethetnek be.
³¹ Lásd a Central European nationalism címû elemzést a The Economist 2004. április 10-i számában.
³² Lásd Tom Gallagher cikkét az Evenimentul Zilei 2004. március 1-i számában: România, Valea Jiului a Europei.
³³ Lásd a Delegáció információs stratégiájáról szóló jelentést (www.infoeuropa.ro).
³⁴ Lásd http://politika.transindex.ro/?cikk=2269.