Románok Székelyföldön, román-székely viszony a román és magyar történetírásban

A románok székelyföldi jelenlétének kérdése két élesen elkülönülõ és szembenálló szemlélet, elmélet köré csoportosítható, amelyek tulajdonképpen etnikai alapon tagolódnak, a román fél ugyanis az õshonosság, a magyar fél pedig a migráció elméletét képviseli.

Jóllehet Nicolae Iorga már az elsõ világháborút megelõzõen foglalkozott a székelyföldi románokkal, a kérdés igazi érdeklõdést, nyilvánosságot és idõszerûséget Erdély Romániához csatolásával kapott. Egyfelõl legitimizációs, másfelõl igazoló szerepet szántak az Erdély hovatartozása felett folyó "magyar-román perben".

Mivel a román álláspontot az õshonosság elmélete (és a politikai szándék) eleve determinálta, ezért a kérdésben született eredményeik a történelmi valóságot ignoráló és tagadó eredményekhez vezettek, és csupán eszmetörténeti szempontból képviselnek értéket.

A székelyföldi románok õshonosságát, mint a kérdés elsõ kutatója, Nicolae Iorga fejtette ki tételesen, és az általa kidolgozott székelyek részleges román származástanának³ alapkoncepcióját képezte. Ezt kifejtõ elméletének lényege a következõképpen vázolható: A székelyeket mai lakóhelyükre a magyar királyok telepítették be az õshonos románság közé.⁴ Ez a nagyarányú és zárt tömbben betelepedõ székelységbe az õshonos románság ha-mar beolvadt, de kultúrája (paradox módon) döntõen befolyásolta a székely társadalmat, népszokásokat, hagyományokat, mûveltséget.⁵ A két etnikum közti kölcsönhatás tehát egyirányú volt, és a románság érintetlenül megõrízte kultúráját a székely tömbben. A keveredés vérségi kapcsolatot is eredményezett, aminek egyik bizonyítéka, hogy a székelyek a moldvai vajdákkal szívesen fosztogattak magyar nemesi birtokokat.⁶ A vérségi keveredés alátámasztására faji és biológiai érveket is felsorakoztatott: szerinte ugyanis a román eredetû székely fizikai felsõbbrendûsége által is megkülönböztethetõ a "fajszékely" társától.⁷ A kulturális és vérségi keveredés pedig vérközösséget eredményezett, így a székely és román lényegében rokon népek.⁸

Iorga elmélete, melynek alapjait még a világháborút megelõzõen kidolgozta, a békeszerzõdést követõen óriási népszerûségre tett szert, és a nemzetállam princípiumát szem elõtt tartó román szellemi és politikai elit számára kapóra jött, hogy az õshonosság jogán visszakövetelje magának az "erõszakkal elnemzetietlenített" székelyföldi románokat, és megindítsa az itt élõ magyarság asszimilációját.

A székelyföldi románok és a székelyek részbeni román eredetével kapcsolatban született írásokat két kategóriába csoportosíthatjuk. Egyik kategóriába a korabeli sajtóban megjelenõ publicisztikai írások, a másikba a "tudományosság igényével" született tanulmányok, mûvek sorolhatók. Elõbbieket a történelmi romantikával átitatott szabad fantáziálás jellemezte, melyeket néha a románok jelenlétét igazoló dokumentumok felnagyításával, általánosításával vagy félremagyarázásával támasztottak alá. Szemléletük erõsen sematikus és a románok õshonosságát, erõszakos elszékelyesítését, a vissza-és elrománosítás jogosságát voltak hivatottak igazolni. Utóbbiak, tartalmukat és tematikájukat tekintve, lényegében bõvített változatai a publicisztikai írásoknak, melyeknek inspirációs forrásai voltak, azzal a különbséggel, hogy állításaikat tudományos érvekkel, kutatásokkal igyekeztek igazolni. Az alábbiakban néhány jelentõsebb román szerzõn keresztúl ismertetjük az interbellikus idõszakban aktualizált és virágzó "tudományos" törekvéseket.

Sabin Opreanu, a kérdés egyik leglelkesebb és ismertebb kutatója, néprajzi, földrajzi és közigazgatási⁹ szempontból is tagadta Székelyföld egységét. Írásaiban a régió multietnicitását hangsúlyozva¹⁰ a román elem túlsúlyát és õshonosságát igyekezett bizonyítani azzal, hogy a Székelyföld peremén létezõ román településházózatot, földrajzi elnevezéseket és népességi viszonyokat kivetítette, illetve általánosította a belsõ területekre is.¹¹ Ennek, valamint a település-és földrajzi helynevek "sajátos" értelmezése során bizonyítottnak vélte a román lakosság õshonosságát,¹² aminek egyes vidékekrõl történõ eltûnését az asszimilációval magyarázta, és aminek következménye, hogy a székelyföldi lakosság kevert és legnagyobb hányadát románok alkotják.¹³ A keveredés következménye volt az is, hogy a székelyek lélekben, jellemben, kultúrában, vendégszeretetben stb. majdnem azonosultak a románokkal, aminek eredményeként több közös vonást mutatnak velük, mint a magyarokkal.¹⁴ Az asszimilációt a türelmetlenség, anyagi csábítás, erkölcsi nyomás és a "román egyházak" szervezetlenségének számlájára írta.¹⁵ Opreanuhoz hasonlóan Mihãilescu Vintilã is tagadta Székelyföld földrajzi, néprajzi egységét, magyar jellegét. Szerinte Erdély és Moldova közt a válaszfalat nem a Kárpátok, hanem a Hargita képezte. A Kárpát-közi medence csupán elõtere volt az Udvarhely környéki székelyeknek, vagyis Vintilã nyugatabbra tolta Székelyföld földrajzi határait.¹⁶ Õ is a székelyek etnikai alaprétegébe sorolta a románokat, akik kulturálisan is befolyásolták az elõbbieket.¹⁷ Elismerte, hogy a székely és magyar eredetileg egyazon nép volt, de szerinte a székely és román etnikum keveredése egy új nép kialakulásához vezett.¹⁸

G. Popa Liseanu a székelyek román eredetét szokások, énekek, hely- és személynevek segítségével igyekezett bizonyítani,¹⁹ Ioan Lupaº pedig a társadalmi-, politikai berendezkedésben vélte felfedezni a román eredetet.²⁰ Liseanu az erõszakos asszimilációnak tulajdonította a román elem eltünését²¹, és a két nép között létezõ rokonság kimutatásával kívánta viszszarománosítani az elnemzetietlenített testvéreket.²² Lupaº szerint a székelyek csak a 15. században népesítették be véglegesen a székeket.²³ Ezt felülmúlva, Laurian Someºan az állította, hogy a székek székelyek általi teljes birtokbavétele csupán a 19. században fejezõdött be.²⁴ A románok számarányát, minden más becslést felülmúlva, 1839-ben 60% körülire becsülte.²⁵

ªtefan Meteº²⁶ és Sulica Nicolae egyaránt tagadták a székek magyar jellegét, és mindketten a magyartól elkülönülõ etnikumként kezelték a székelyeket. Sulica rokonságelméletét odáig fokozta, hogy a székelyek történelmét a román nemzeti történelem részének tulajdonította,²⁷ amit a két etnikum keveredése²⁸ és az õshonos román kultúra (népmûvészet, építészet, vallásos szokások), politikai intézmények (pl. székek) székelyek általi kölcsönvétele eredményezett.²⁹ Szerinte a székelyek mindig is különálló nemzetként tartották magukat számon, nemcsak politikai, hanem etnikai értelemben is, és a történelem folyamán mindvégig ellentétben álltak egymással szemben,³⁰ miközben, éppen a keveredésnek köszönhetõen, aktívan támogatták a román vajdák politikai ténykedéseit.³¹ Sulicahoz hasonló nézeteket vallott Theodor Chindea, aki szerint a székelyek bár magyarul beszélnek mégsem magyarok.³² Sohasem tartották magukat magyaroknak, és Magyarországot hazájuknak. A Székelyföld mindig laza és gyenge politikai kapcsolatban állt Erdéllyel és Magyarországgal, szinte teljesen különvált Magyarországtól, amibõl fakadóan a székelyek múltja elválik ettõl, és a román nép múltjával fonódik össze (közös harcok a kapzsi magyar nemesek ellen).³³ Intenzív gazdasági kapcsolatról beszélt, és szerinte voltak idõszakok, amikor a Székelyföld bizonyos része a román vajdák fennhatósága alatt állt, akik gyakran védelmükbe vették a székelyeket, és visszaadták a magyar nemesek, egyes magyar királyok segítségével elvett szabadságjogaikat.³⁴ Természetesen mindezt õ is azzal magyarázta, hogy a székelyek jelentõs része elszékelyesedett román.³⁵

A román fél által felvetett kérdésekre átfogó és egyben tudományos igényû válasz és cáfolat nem született ebben a korban. E hiányosságra és annak pótlására Tóth Zoltán figyelmeztet a problematikát szintetizáló és a román kutatók által elkövetett módszertani hibákat, téves következtetéseket ismertetõ A román történettudomány és a székelyföldi románság kérdése címû tanulmányában.³⁶

E hiány részleges pótlására magyar oldalról 1990-et követõen került sor. A többség kisebbsége³⁷ címû tanulmánykötetben megjelenõ aprólékosan dokumentált munkák, bár nem polemizáló szándékkal születtek, erõteljes cáfolatai a román õshonosság elméletének, és egyértelmûen bizonyítják a migráció tényét. Szerzõik Három-, Csík-, Gyergyó-, Kászon-, Udvarhelyszék vonatkozásában folytattak kutatásokat, és a betelepedés kezdeti szakaszától kezdõdõen a 19-20. századig tárgyalják a román etnikum betelepedésének és részbeni asszimilációjának folyamatát.

A kötetben a két etnikum viszonyát, melyet döntõen befolyásolt a két világháború közötti idõszakának román nemzetpolitikai koncepciója, Kovács Piroska (Máréfalva),³⁸ Oláh Sándor (Homoródalmás),³⁹ Mihály János (Lövéte)⁴⁰ esettanulmányai tárgyalják érintõlegesen. A román-magyar interetnikus kapcsolatok vonatkozásában, ezt az idõszakot illetõen, a KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja mûhelyében született még néhány tanulmány,⁴¹ amelyek közlül Oláh Sándor Magyar görög katolikus "románok." címû írása érinti részben az általunk is tárgyalt eseményeket.⁴²

Nincsen tudomásunk azonban arról, hogy a két világháború közötti idõszakban elkövetett vallásos jellegû térítési kisérletekrõl iránymutató vagy átfogó írások, kísérletek születtek volna. Írásunkban a román-magyat kapcsolatoknak ezen aspektusára szeretnénk rámutatni, és kiegészíteni azt néhány adalékkal.

az események kronológiai áttekintése

Románia 1923. évi alkotmánya elviekben minden állampolgára számára biztosította a lelkiismereti szabadságot, a szabad vallásválasztás jogát. A hétköznapi gyakorlat azonban egészen más képet mutatott. Az alkotmányban biztosított jogot ugyanis fölülírták a nemzet-politikai érdekek. Helyét átvette a kizárólagosságot, revánsot hirdetõ történelmi jog, nevezetesen, hogy az ezer éves elnyomás következtében elszenvedett kulturális, gazdasági és demográfiai veszteségek jóvátétele erkölcsi kötelesség, a román nép megmaradása és fejlõdése érdekében pedig létkérdés. Így vált lehetségessé, hogy az alkotmányos szabadságjogok csak elvi síkon léteztek, és történelmi jogokra hivatkozva megindulhatott a nemzetépítõ munkát szolgáló románosító akció.

Az elsõ térítési kísérletekrõl szóló tudósítás az 1921 októberében tartott fõtanácsi gyûlésen hangzott el. Az Egyházi Képviselõ Tanács (a továbbiakban EKT) jelentése szerint 1921. július 23-án két görög katolikus személy, a homoródalmási lelkész utasítására, az 1919-ben unitárius vallásra térteket, 24-re a csendõrõrsre jelentkezni szólította fel. Itt a csendõrparancsnok kijelentette, hogy a görög katolikus lelkész megbízásából cselekszik, és visszatérésre szólította fel a jelenlevõket.⁴³ Augusztus 26-án az oklándi egyházközség több tagját az oklándi szolgabírói hivatalba rendelték, ahol a homoródalmási görög katolikus lelkész is jelen volt. Itt felrótták, hogy az unitárius vallásra tértek, és "Hallottak haragos, dorgáló, sõt fenyegetõ szót is kitelepítésrõl stb."⁴⁴ 1923-ban újabb erõszakos térítési kísérletrõl számolt be az EKT. A helyszín Homoródalmás, ahol az udvarhely megyei tanfelügyelõ és fõszolgabíró azokat az unitárius gyermekeket, akiknek szülei görög katolikusok voltak, a magyar tannyelvû állami iskolából a román tannyelvûbe kényszerítette. Ugyanakkor a szülõket a fõszolgabíró maga elé idézte, és megrótta, hogy unitárius vallásra tértek.⁴⁵ Vargyason az egyházi iskolából a görög katolikus gyermekeket csendõri segédlettel vitték át az állami iskolába.⁴⁶

A térítési kísérletek Homoródalmáson öltöttek elõször konkrét formát. Itt Gheorghe Todoran görög katolikus lelkész az 1919 elõtt és után unitárius hitre áttért egyháztagokat egyházi adó fizetésére és egyházi terhek viselésére szólította fel,⁴⁷ mindazok ellenére, hogy Simén Domokos helybeli unitárius lelkész iratokkal igazolta áttérésüket. (Ebbõl az idõszakból való egyébként az elsõ kényszerbõl történt áttérés is.⁴⁸) Todoran követeléseit arra alapozta, hogy az áttéréseknél nem tartattak be a törvényes formaságok, és így az áttértek továbbra is görög katolikusoknak tekintendõk. Ennek megfelelõen, az igazoló iratok megvizsgálása nélkül szóban forgó személyek neveit anyakönyvezte, és görög katolikusoknak tekintette. Erre reagálva az EKT augusztus 18-án vallásügyi-miniszterhez intézett 1849/1927. számú megkeresésében az eset kivizsgálását, és annak megtörténtéig, Todorán egyházi adó fizetésére felszólító felhívásának felfüggesztését kérte.⁴⁹ A beadvány, melyet Mikó Lõrincz egyházügyi titkár személyesen kézbesített a miniszterhelyettesnek augusztus 19-én, november 10-ig megválaszolatlanul maradt (jóllehet azonnali intézkedésre kapott ígéretet), és Todoran bírósági úton kívánta behajtani az egyházi adót mindazoktól, akik továbbra is megtagadták annak kifizetését (ezeknek lovait és szekereit lefoglaltatta).⁵⁰ November 10-én a vallásügyi-minisztérium leirata pontot tett az ügyre, és görög katolikusoknak nyilvánította az érintett hat személyt arra hivatkozva (Todorannak az érsekséghez küldött jelentése alapján), hogy azok az unitárius pap és közigazgatás terrorizálása, fenyegetése alatt tértek át⁵¹ és a törvényes keretek sem tartattak be. (A görög katolikus pap által kiállított iratokon nincs iktatószám, ezért nem tekinthetõek hivatalosnak, több személynek egy elbocsátási igazolvány állíttatott ki, nem történt meg a kétszeri kijelentkezés 14 nap múlva).⁵²

Idõközben Todoran tovább folytatta tevékenységét, és sikerült rábeszéléssel hat személyt (id. Flóra András, ifj. Flóra András, Flóra István, Sorbán András, Sorbán János, Vaszi János) visszacsábítani, négy személyt (Albert Miklós,⁵³ Fekete Mózes, Fekete Mihály, László Sándor) pedig a balázsfalvi érsekség rendeletére átvett. Ugyanakkor a miniszteri rendelettel görög katolikusoknak nyilvánított hat személy (Csíki György, Csíki János, Csíki József, Csíki Mihály, Csíki Sándor és Sorbán Anna) továbbra is unitáriusok akartak maradni,⁵⁴ akárcsak Csíki Mária, Flóra István, Sándor György, Kusztora Juliánna, Lurcza István Mihályné, akik panasszal fordultak Siménhez Todoran ellen.⁵⁵

A helyzet tisztázása érdekében felsõbb utasításra az udvarhelyi egyházkör esperese helyszíni vizsgálatot tartott és az áttérési iratok átvizsgálása után arra a következtetésre jutott, hogy az elbocsátási bizonyítványok között vannak olyanok, amelyek nem teljesen felelnek meg a törvényes követelményeknek. Ezért a konfliktusok elsimítására egy közös bizottság felállítását javasolta, amely a törvénytelennek talált igazolványokat érvényteleníti és szabad utat enged az érintetteknek a felekezeti hovatartozás megválasztásában.⁵⁶ Az EKT 1928. január 12-án elfogadta Balázs András unitárius esperes javaslatát és ismertette is azt a balázsfalvi érsekséghez január 21-én küldött átiratában.⁵⁷ A javaslat mindkét fél részérõl egy egyházi és egy világi személybõl álló bizottság kinevezését szorgalmazta, amelynek a helyszínen felmerült kérdésekben kellett volna közös nevezõre jusson, és egy elfogadható megállapodást aláírjon. Amennyiben ez nem lenne lehetséges, állt a javaslatban, a magasabb egyházkormányzati fórumokon szülessék egy a kérdést véglegesen rendezõ kiegyezés.⁵⁸ Nincsen tudomásunk arra vonatkozóan, hogy a javaslatot a másik fél felkarolta volna, és úgy tûnik, helyi kezdeményezés eredményeként jöhetett létre jóval késõbb, 1934 márcus 5-én, az a megállapodás, melyet egyházi részrõl Balázs András unitárius esperes folytatott az udvarhelyi görög katolikus esperessel és az oklándi járás fõszolgabírójával.⁵⁹ Ennek eredményeként unitárius részrõl lemondtak a szabálytalanul áttértekrõl (Homoródszentmártonban 2, Homoródújfaluban 7, Oklándon 6⁶⁰), azzal a feltétellel, hogy bármikor visszatérhetnek törvényes úton. A megállapodásnak azonban csak egyetlen eredménye volt: gyarapította a görög katolikusok táborát.

Homoródalmás után a harmincas évek elsõ felétõl kezdõdõen erõteljesebb és agresszívebb formában jelentkezett a románosítás.⁶¹ Kiterjedt a mûveleti terület is Abásfalvára, Gyepesre, Homoródkeményfalvára, Homoródszentmártonra, Oklándra és Vargyasra, majd az évtized második felében a marosszéki (Nyárádgálfalva, Nyomát, Szentháromság) egyházközségekre. Az esetek, mindenekelõtt ezeken a településeken, már nem szórványosak, amelyek csak néhány személyt érintenek, hanem általánosak és tömeges méretûek. 1934-ben egyre több jelentés érkezett az egyházi vezetõséghez, amelyekben az önkéntes névelemzések, fenyítések, verések, gyermekekkel szemben elkövetett "vallási agresszió" ellen emeltek panaszt. Ez tette idõszerûvé, hogy az egyház hosszas hallgatás után 1934. november 24. 2048/1934. szám alatt a vallásügyi miniszterhez,⁶² illetve 2049/1934. szám alatt a közoktatásügyi miniszterhez⁶³ forduljon jogorvoslatért az Abásfalván, Homoródkeményfalván, Homoródszentmártonban, Gyepesben elkövetett jogfosztásokért.⁶⁴ Ezekben, mint késõbb mindegyik feliratukban, helyszíni vizsgálatot és a hívek zaklatásának megszüntetését kérték, eredménytelenül. Ezekkel párhuzamosan helyi szinten is történtek próbálkozások jogorvoslatra. Ugyancsak novemberben Balázs András unitárius esperes, Csiky Albert egyházköri felügyelõ gondnok a prefektusnál és tanfelügyelõnél tiltakozott a homoródszentmártoni görög katolikus pap túlkapásai ellen, de

"Kevés reménységgel biztattak." - írta az esperes november 15-én.⁶⁵ A panaszt tevõk semmibevételérõl beszélt egy másik december 22-én kelt levelében is: a hatóságok, ha szóban tiltakoznak, írásban kérik a panaszok megtételét, ha pedig ez megtörténik, nem kapnak választ azokra.⁶⁶

1935. január 4-én a Kolozsváron tartózkodó Alexandru Lãpedatu vallásügyi miniszternek Boros György unitárius püspök személyesen is átnyújtotta az 1934 novemberben benyújtott memorandumot,⁶⁷ és jóllehet ígéretet kapott a sérelmek kezelésére, semmiféle intézkedés nem követte azt. Május 7-én Abrudbányay Ede Udvarhely köri felügyelõ gondnok is személyesen járt közbe a miniszternél, hasonló eredménnyel.

Az erõszakos térítések fokozódása következtében 1935 március 5-én az EKT Abrudbányay Ede köri felügyelõ gondnokot kérte fel adatgyûjtésre, az esperesi vizsgálószékkel egyetemben, hogy ezek alapján tehessenek további lépéseket a kormánynál⁶⁸ (26-án pedig a Fõtanácsot utasította, hogy az kormányzati szinten követeljen jogorvoslatot.⁶⁹) Ezt követte május 31., és június 6. között Abásfalván, Homoródkeményfalván, Homoródszentmártonban, Oklándon Boros György, Ferenczy Géza fõgondnok, Abrudbányay Ede Udvarhely-köri felügyelõ gondnok és Ürmösi József püspöki titkár helyszíni vizsgálata. Ez kettõs célt szolgált: közvetlen tájékozódás az eseményekrõl és az érintett lakosság tájékoztatása jogaikat illetõen. A helyszíni szemle után Abrudbányay Ede a sérelmek orvoslása végett miniszteri biztos kiküldésének kérését javasolta, melyet az EKT június 13-án el is fogadott.⁷⁰ 1935 nyarán ezeken a településeken az egyház vesztesége, a vizsgálatok szerint a következõképpen alakult: Abásfalván 30, Homoródalmáson 150, Homoródkeményfalván 12, Homoródszentmártonban 20, Oklándon 20.⁷¹

Szeptember 9-én az EKT újabb memorandummal fordult Lãpedatuhoz.⁷² Ebben arra kérték, hogy "[.] szíveskedjék ezen tûrhetetlen állapotok megszüntetése végett a minisztériumból delegátust kiküldeni, aki az egyházunk képviselõjének jelenlétében a helyszínen az egyes panaszokat felvegye s az eseteket kivizsgálja, biztosítván arról, hogy a valóságnak megfelelõen panaszokért õket utólagos bántódás a helyi hatóságoktól nem éri, és az erõszakkal áttérítettek egyházunkba visszatérhetnek."⁷³ Továbbá kértek, hogy a jogsértéseket (közmunka, kihágási eljárások, tettlegességek) elkövetõ személyeket vonják felelõsségre.

A memorandum sikertelenségét jelzi, hogy Abrudbányay szeptemberben (helyszíni vizsgálatot sürgetett),⁷⁴ októberben újból Lãpedatunál járt, akitõl ez utóbbi alkalommal ígéretet kapott, hogy a panasztevõknek nem esik bántódásuk, és miniszteri fõtisztviselõ kiküldését, valamint az erõszakos térítések érvénytelenítését is kilátásba helyezte.⁷⁵

Hasonló ígéreteket (sérelmek kivizsgálása és orvoslása, vallásszabadság biztosítása, a panasztevõk védelme) kapott a szeptember 13-án Kolozsváron Lãpedatuval tárgyaló Alfred Hall, a Szabadelvû Egyházak Nemzetközi Szövetségének elnöke is.⁷⁶ A tárgyalás, melyrõl Hall jegyzetet készített, a kétarcú politika klasszikus mintapéldája volt. Nemcsak a beszélgetés tartalmát illetõen mondhatjuk csupán ezt, hanem az ezt követõ események tükrében is. A beszélgetés során ugyanis Lãpedatu elismerte, hogy történtek túlkapások, és ígéretett tett a panaszok kivizsgálására és orvoslására. Továbbá kijelentette, hogy az alkotmányban elõírt vallásszabadság elvét biztosítani akarja õ is, és hogy ezentúl a lelkészek közvetlenül forduljanak hozzá, mert õ azonnal intézkedni fog.⁷⁷ November elején Abrudbányay ugyan átadta az általa elkészített (az idõközben beérkezett lelkészi jelentések alapján) 2013/1935 számú memorandumot,⁷⁸ konkrét eseteket sorakoztatva fel ab-ban, ahogyan azt Lãpedatu Halltól kérte,⁷⁹ de ez sem eredményezett pozitív változásokat az események menetében akárcsak a megelõzõk. Abrudbányay szeptemberi, októberi és novemberi közbenjárása, akárcsak a Hallé tehát eredménytelen maradt, ami arra utal, hogy a legminimálisabb szándék is hiányzott kormányzati részrõl a jogorvoslatot illetõen.

A novemberi memorandumra mindössze egy megkeresés érkezett Bukarestbõl, amelyben a minisztérium kimutatást kért az Unitárius Egyházban történt ki-és betérésekrõl, és arról, hogy az áttéréseknél a törvényes formák betartattak-e.⁸⁰ Az 1936. március 31-én EKT által (minisztériumi kérésre) kibocsátott köriratra beérkezett jentések szerint 1928. április 22-tõl 1936 közepéig az Unitárius Egyházon belül a vallási mobilitás a következõképpen alakult.

Egyházközség Levéltára (továbbiakban HsztUELvt.) A homoródszentmártoni unitárius egyházközség áttérési anyakönyve 1914. évtõl ... évig. lelt. sz. 17/76

Kimutatás az Unitárius Egyházból kitértekrõl (1928. április 22-tõl 1936 április, májusáig), az EKT 1936. március 31-én kibocsátott ad 2091/1936 sz. köriratára beérkezett lelkészi jelentések alapján⁸⁴

* 1928-ban az EKT 527/1928. számú határozatával 42 személyt engedett át görög ka

tolikusnak, 1929-ben 490/1929. számú határozatával pedig 19-et.⁸⁵ ** Az 1934 márciusában létrejött egyezség értelmében az Unitárius Egyház lemondott

ezekrõl a személyekrõl az áttérések (1896-1923 között) törvénytelen volta miatt.⁸⁶

Az összesítés szerint a 107 unitárius egyházközség közül 80-ból érkezett válasz az EKT köriratára, amelyek közül 37-ben (46%) jeleztek kitérést a két "román egyházba." Az erõszakkal áttértek számát azonban nem lehet megállapítani, mivel a jelentések zöme csupán a ki- és betérések számát tartalmazza. Mindössze az aranyosgyéresi jelentés jegyzi meg, hogy egyik híve állásszerzés, a másik pedig annak megtartása érdekében tért át a görög-keleti vallásra.⁸⁷ Közvetlen kényszerítõ okokra következtethetünk azonban azon kitértek esetében, akik állami állásokat (óvónõ, jegyzõ, postás, adóvégrehajtó, tisztviselõk, útkaparó, bírósági szolga, bába stb.) foglaltak el (pl. Siménfalva, Szentábrahám, Gyepes, Kökös, Sepsiszentgyörgy, Szentivánlaborfalva, Bölön, Homoródkeményfalva, Városfalva).⁸⁸

Említettük, hogy elsõ térítésrõl tudósító forrásunk 1921-bõl való, azonban, amint azt az fennebbi kimutatásunk is tükrözi, az akció tömeges méreteket a harmincas évek elsõ felében öltött, és a harmincas évek közepén tetõzött. Ebben a hullámban elsõsorban a román felmenõkkel rendelkezõk estek áldozatul. Jelentõs azonban azok száma is, akik egzisztenciális okokból fakadóan változtattak vallást. Adataink egyébként arról tanúskodnak, hogy unitárius vonatkozásban az áttérõk legnagyobb hányada (70%) a székelyföldi egyházközségek tagjai közül kerültek ki. A fenti jelentések összesített számadatai szerint a kitérések által az egyház híveinek 0.52%-át veszítette el.⁸⁹

Idõközben újabb és újabb jelentések futottak be Kolozsvárra az erõszakos áttérésekrõl és terrorról.⁹⁰ 1936. január 16-án az EKT ismét megkeresést intézett Lãpedatuhoz a Homoródalmáson 1935 decemberében elkövetet újabb atrocitások ellen.⁹¹ Mivel pedig sem erre, sem pedig az ezt megelõzõ beadványokra nem érkezett továbbra sem semmiféle pozitív visszajelzés és jogorvoslat, Boros György újabb memorandum átnyújtását kezdeményezte 1936 februárjában. (Ebben akárcsak az elõzõ beadványokban, a papok, tanítók, csendõrök, közigazgatási hatóságok által elkövetett erõszakos zaklatások, fenyegetések, verések, bírságok és aránytalan közmunka megosztás ellen tiltakoztak. Emlékeztettek arra, hogy az atrocitásokat a Szabadelvû Keresztények Nemzetközi Társaságának kiküldöttei is elismerték, mindezek ellenére semmiféle konkrét lépés nem történt, és a románosítás gõzerõvel folyik továbbra is.) A terv szerint Boros, Abrudbányay Ede és Gál Miklós képviselõk társaságában személyesen nyújtotta volna át az újabb panaszt Lãpedatunak. A memorandumot egyébként elõterjesztették a külügyminiszter, a miniszterelnök és a király elé is.⁹² Az akció azonban kudarca fulladt, mivel a Bukarestbe leutazó unitárius küldöttséget Lãpedatu nem volt hajlandó fogadni. A történteket Boros naplójában a következõképpen értékelte: "Az utazás megesett, s a reménység elesett. Ezzel a kormánnyal, ezzel a nemzettel a magyarnak reménységgel harcolni nem lehet. A román-oláhok csak azt a célt ismerik, hogy az utolsó magyart is ki kell irtani. Lãpedatu miniszter belekapaszkodott abba a hamis állításba, hogy az almási pap 1919-1920-ban elhódított tõle almási románt. Hódítani akkor, amikor a fegyver az õ kezükben van: nevetséges. Hogy néhány almási ember, akik csak magyarul tudtak a mi templomunkba jártak-, átállott, a törvényadta jogukat gyakorolták, s talán ki akarták kerülni, hogy a román hadseregbe sorozzák, az már az õ magán ügye."⁹³

Lãpedatu tehát azzal érvelt, hogy a memorandumban megfogalmazottak valótlanságok, amelyeket az egyház propaganda célokra használt és, hogy a térítések erõszakkal történtek.⁹⁴ Válaszában tehát megismételte azt az állítást, hogy 1919-ben a román hatalomátvétel után történhettek erõszakos áttérések. (Hangsúlyozzuk, hogy az áttérések önkéntesek voltak 1919-et megelõzõen is. 1919-ben éppen a román hadseregbe való besorolás elõl menekülve történt nagyszámú önkéntes áttérés, mivel az etnikai hovatartozást Székelyföldön, a nyelvi asszimilációból fakadóan, a felekezeti hovatartozás alapján határozták meg.⁹⁵)

Az eseményekre reagálva március 5-én az EKT 390/1935 szám alatt újabb beadvánnyal fordult Lãpedatuhoz, megütközését fejezve ki a történtekért. Rámutattak, hogy a Szabadelvû Egyházak Nemzetközi Szövetsége elnökének érdeklõdésére - Alfred Hall és Josef Stejskal 1934 õszén jártak Erdélyben és tudomást szereztek a Homoród menti történésekrõl - sem számoltak be arról, hogy a problémák megoldásában nem történt még semmiféle elõrelépés, mert jogorvoslatot a román kormánytól várnak, és csak legvégsõ esetben fordulnak külföldi fórumokhoz segítségért.⁹⁶ Újból megismételték kérésüket a sérelmeket elkövetõk felelõsségre vonására és egy miniszteri megbízott kiküldésére, aki az egyház képviselõjével közösen Abásfalván, Homoródalmáson, Homoródkeményfalván, Homoródszentmártonban és Vargyason a felmerülõ problémákat kivizsgálják. Az emlékirat beadásával Abrudbányay Edét bízták meg, aki felhatalmazást kapott, hogy a térítések ügyében alkalomadtán a képviselõházban is interpelláljon.⁹⁷

Az 1936. június 4-én kelt 46886/4227 számú vallásügyi miniszteri felelet azonban változatlan szemléletet tükrözött. Továbbra sem az alkotmányban biztosított szabadságjogok oldaláról közelítették meg a kérdést, hanem vélt és kreált történelmi sérelmekre hivatkoztak, és erõszak hiányában egyetlen kapaszkodóként a törvénytelen áttérésekre hivatkoztak, mint jogalapra. Tagadták az erõszakos térítések voltát, és még mindig az áttérések törvényességét bizonyító iratok felküldését követelték. Mintegy a vissza-és elrománosítás igazolásának szándékával hangsúlyozták, hogy nagyon sok román tért át katolikusnak, reformátusnak, unitáriusnak (nem jelentett szempontot, hogy ezek önkéntesen történtek) görögkeleti és katolikus lelkészek hiányában,⁹⁸ akik közül sokan még a nevüket is megmagyarosították.⁹⁹

November 3-án kelt, és 6-án Victor Iamandi vallás-és mûvelõdésügyi miniszternek átadott, 896/1936 számú válaszában az EKT¹⁰⁰ ismételten rámutatott a térítések erõszakos voltára, közölve az érintett falvakban áttértek számát, a június 24-én Abásfalvára, Gyepesre, Homoródalmásra, Homoródkeményfalvára, Homoródszentmártonba, Homoródújfaluba, Oklándra, Vargyasra kiküldött köriratra beérkezõ jelentések alapján (lásd alábbi táblázat¹⁰¹), és újból megismételte a közös bizottság felállítására és a vétkesek felelõsségre vonására vonatkozó kérését. Kifejezték egyben óhajukat, tegyék lehetõvé, hogy az erõszakkal áttérített híveik szabad elhatározásukból, akadálytalanul visszatérhessenek unitárius hitükre, élve alkotmányban biztosított jogukkal.¹⁰² Jóllehet Iamandi a memorandum kézbesítésekor helyszíni vizsgálatot ígért és Gál Mikós 1937 januárjában a panaszok mielõbbi orvoslására tett kísérletet (egyházi felkérésre), az ügy rendezésében nem történt továbbra sem elõrelépés.

Elfogadva az önkéntes áttérések voltát az erõszakos románosítást markánsan bizonyítja az alábbi táblázatok adatainak összevetése. 1928-ig az áttérések iránya, a vargyasi kivételtõl eltekintve, az unitárius vallás volt. Ez az irány, az erõszakos románosítás következtében, hirtelen megváltozott és rövid nyolc év alatt óriási méreteket öltött.¹⁰³ Az erõszak alkalmazását igazolja, hogy az unitárius vallásról kitértek száma 94-gyel több mint az arra betérteké, vagyis nemcsak görög katolikus és -keleti vallásúak, hanem unitáriusok is áttértek a két "román felekezetre." Mindez pedig éppen a század eleji vallási mobilitás tükrében tûnik ellentmondásosnak a természetes folyamatokkal szemben, és csupán az erõszakos románosítással magyarázható.

Kimutatás az EKT 1936. július 2-án kelt 896/1936 számú köriratára beérkezett jelentések alapján.¹⁰⁵

Mintegy zárójelben megjegyzendõ, hogy 1937. március 16-án 537/1937. szám alatt az egyház unitárius vallásra történõ vissza- (Homoródalmás) és áttérés (Nagyajta) állami hatóságok általi megtagadása ellen az egyház külön beadványt intézett a vallásügyi miniszterhez, kérve a kérdéses esetek helyszíni kivizsgálását, sérelmek orvoslását és a törvénysértõk felelõsségre vonását.¹⁰⁶ A megkeresésre azonban nem érkezett válasz.

1937-ben egyházi szinten az erõszakos térítések elérték Maros megye egyházközségeit is. Az alkalmazott módszerek hasonlóak a Homoród mentén alkalmazottakkal,¹⁰⁷ bár forrásaink arról tanúskodnak, hogy az ellenállás nem volt olyan erõs, és az anyagi elõnyökhöz juttatás és megfélemlítés módszere gyors eredményekhez vezetett. Elsõ lépcsõben elõször itt is a román származású személyeket célozták meg, de a már alkalmazott forgatókönyv szerint ezt követte természetszerûen a magyar származásúak áttérítésének szakasza. A térítést végzõk is ugyanazok: állami közigazgatási szervek és az egyházi tisztviselõk.¹⁰⁸

Az EKT 1937 májusában kiküldött köriratára beérkezett jelentések szerint az év folyamán 124-en tértek ki az egyházból valamilyen kényszerítõ tényezõ nyomán. A kimutatás tanúsága szerint leghatékonyabbnak az egzisztenciát fenyegetõ nyomásgyakorlás módszere bizonyult, amelyeket fenyítésekkel, zaklatásokkal és anyagi elõnyök kecsegtetésével támogattak. Ekkorra már az akció elsõ szakasza lezárult, és a román felmenõkkel rendelkezõk nagy többsége áttért a görög katolikus és -keleti vallásra. Ezzel magyarázhatjuk, hogy a Homoród menti egyházközségek közül csupán Homoródkeményfalva és Homoródszentmárton szerepel a kimutatásban, és hogy a kitérõk száma sem annyira nagy.

EKT 686/1937. számú köriratára érkezett jelentések alapján¹⁰⁹

Komolyabb kísérlet az erõszakos térítések beszüntetésére és megsemmisítésére forrásaink szerint csupán Szentháromságon történt. Itt a három magyar felekezet képviselõi által március 30-án tartott helyszíni vizsgálat alapján készített panasziratot március 31-én (Jaross Béla katolikus prelátus-plébános, Antal János helybeli katolikus lelkész, Halmágyi János unitárius esperes, Pap Gyula helybeli unitárius lelkész és Fekete Gyula unitárius köri felügyelõ gondnok, Magyar Párt titkára) küldöttségileg nyújtották át Maros megye prefektusának, aki az eset azonnali kivizsgálására tett ígéretet.¹¹⁰ Kérvényükben a vétkesek felelõsségre vonását, az esetek kivizsgálását és a vallásszabadság gyakorlásának biztosítását kérték.¹¹¹ Az április 2-án, alprefektus által végzett vizsgálat azonban arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó személyek önszántukból, senki által sem kényszerítve írták alá az áttérési nyilatkozatokat, következésképpen az egyházi képviselõk által megvádolt tisztviselõket nem terheli semmiféle vétség. Ennek alapján az ügyet a prefektus a Magyar Szóban is közölt 9217/1937 számú közleményében lezártnak nyilvánította.¹¹²

1938-ra úgy tûnik, hogy az erõszakos térítés veszített intenzitásából. Ebbõl az évbõl ugyanis mindössze a következõ áttérésekrõl van tudomásunk: Homoródkeményfalván 1 személy (+2 gyermek),¹¹³ Nyárádszentmártonban 3 (+6 gyermek) személy.¹¹⁴

Az utolsó híradás erõszakos térítésrõl 1939. május 21-i keltezéssel Homoródkeményfalváról származik, ahol az oklándi jegyzõ egy asszonyt és fiát önkényesen írt át görög katolikusnak.¹¹⁵ Az esetet november 16-án kelt leiratukban a vallásügyi miniszterrel is ismertették,¹¹⁶ de az erre 1940. február 13-án megfogalmazott válasz egyértelmûen világossá tette, hogy a kormány mindenféle jogorvoslattól elzárkózott, sõt szankciókat is kilátásba helyezett a jogsértést jelentõ Kiss Jenõ lelkész ellen: "[.] megállapíttatott, hogy Godra Mária és fia János Homoródkeményfalva községbõl, önkéntesen tértek át az unitárius vallásról a görög katolikusra, a közigazgatási szervek kényszerítése nélkül. [.] ugyanakkor felhívjuk Kiss Jenõ lelkész figyelmét, hogy ne tegyen hasonló jellegû feljelentéseket, mert a minisztériumnak jogában áll szigorúan büntetni õt."¹¹⁷

Összegzésként elmondhatjuk, hogy az egyház eleve kudarcra ítélt harcot folytatott, midõn a hivatalos állampolitikával igyekezett szembemenni, és azzal szemben jogorvoslatot kivívni. Az, hogy több mint egy évtizedig egyetlen sérelmezett esetet sem sikerült orvosolni annak bizonyítéka, hogy az állam következetesen kitartott homogenizációs politikája mellett.

E politika mérlege tíz évre nézve két eltérõ számadatban mérhetõ. Ha számításainkat az ad 2091/1936. és 686/1937 sz. köriratokra érkezett jelentések alapján végezzük (az önkéntes áttéréseket nem számítottuk ide), melyeket Homoródalmás, Nyárádgálfalva és Vargyas esetében véglegesnek tekinthetõ adatokkal helyettesítünk, akkor ez a szám 612. Ennek azonban ennél nagyobbnak kellett lennie, tekintettel arra, hogy nem minden lelkész küldött kimutatást az egyházközségében történt esetleges kitérésekrõl. Így például Felsõrákoson, bár semmiféle jelzés nem érkezett Kolozsvárra a helyi unitárius egyházközségtõl, a Glas-ban arról olvashatunk, hogy 1935-ben 120-an tértek át a görögkeleti egyházba.¹¹⁸ Ha tehát ezeket a híveket is számításba vesszük, akkor az Unitárius Egyházból kitértek száma 732-re emelkedik.

Egy másik számításunk, amely a fõtanácsi jegyzõkönyvekben található adatokra támaszkodik, közelebb áll a végleges és valós adatokhoz. Mivel 1935-ig nem tüntették fel az Unitárius Egyházba belépõk felekezetét, ezért 1934 végéig az EKT 2091/1936 számú körlevelében található adatokat öszszesítettük, amelyekhez hozzáadtuk az 1935.,¹¹⁹ 1936.,¹²⁰ 1937.,¹²¹ 1938.¹²² és 1939.¹²³ évi görög katolikus és -keleti áttérõk számát. Az így kapott öszszeg szerint az egyházból kilépõk száma 867.¹²⁴

Térítési technikák, módszerek

Románia 1923. évi alkotmányának elsõ paragrafusa szerint: "A román királyság egységes és oszthatatlan nemzeti állam."¹²⁵ Az ország demográfiai viszonyai és az alkotmányosan deklarált elv között azonban összeegyezhetetlen ellentmondás feszült egymásnak, mivel Románia lakosságának jelentõs hányadát kisebbségiek alkották. Az alkotmányban megfogalmazott és rögzített nemzetpolitikai irányelvet azonban minden kormány és párt, politikai színezettõl függetlenül, magáévá tette, és mindent elkövetett annak mielõbbi megvalósításáért. Így vehette kezdetét az az erõszakos és agresszív elrománosító politika, melyet a nemzeti kizárólagosságra való törek vés és etnikai intolerancia jellemzett.¹²⁶ Az elsõsorban magyar kisebbség ellen irányuló támadás gazdasági, kulturális, vallási és politikai síkon zajlott, térítési technikák és eszközök széles skálájának alkalmazásával. Hatékony segítséget és kiindulási alapot nyújtott ebben a törvényalkotás eszköze, sorozatban fogadva el kisebbségieket súlyosan diszkrimináló törvényeket, rendeleteket (földbirtokreform-törvény, Anghelescu-féle iskolatörvények és rendeletek, nemzeti munkavédelmi törvény stb.).

A Székelyföldön alkalmazott technikákat módszerük alapján két nagy kategóriába csoportosítottuk: közvetettre és közvetlenre. Az elsõ csoportba soroltuk azokat, amelyek gazdasági (bírságolás, adóterhek növelése, iparûzési engedély megvonása, anyagi elõnyök biztosítása), egzisztenciális (nyelvvizsga, állásszerzés- vesztés, társadalmi ranglétrán való elõrelépés lehetõsége, mezõgazdasági munkálatok elvégzésének akadályoztatása, községi közmunkára rendelés), kulturális (vallásoktatás, istentiszteletek, állami ünnepek), etnikai hovatartozás (névelemzés, vérvétel) vonatkozásában jelentkeztek. Másodikba a fizikai, verbális és pszichikai agressziót.

Forrásaink tanúságai szerint az esetek döntõ többségében elõször a verbális és pszichikai erõszakot alkalmazták, amit ellenszegülés esetén a beígért fenyítések gyakorlatba ültetése követett. Ha pedig ez sem vezetett eredményre, akkor végsõ megoldásként a fizikai agresszióhoz folyamodtak. Voltak alkalmak, amikor ezeket a technikákat egyszerre, egyidõben alkalmazták.¹²⁷

Az áttérítés menetrendje

A menetrendet illetõen már szóltunk arról, hogy azt két lépcsõben törekedtek megvalósítani. Elsõ fokon az asszimilálódott románság elkülönítését tûzték ki célul, hogy aztán annak befejeztével a székely lakosság elrománosításának szakaszába léphessenek. A marosszentannai csendõrparancsnok jelentésében például arról számolt be, hogy április és július között a mûveleti körzetében esõ színtiszta magyar (curatã ungureascã) Udvarfalva községben két személyt sikerült görög katolikus hitre téríteni. Néhány sorral alább pedig arról dicsekedett, hogy e színtiszta magyar faluban templomhelyet is sikerült kikényszeríteni az építendõ templom helyére, amely által vissza lehet téríteni (és itt ütközik ellentmondásba magával, de úgy látszik õt ez nem zavarja) a tiszta román nevû (numele curat românesc) lakosokat, akiket a helybeli református pap és a magyar tömeg magyarosított el.¹⁹³ Ugyanitt írta, hogy a marosszentannai jegyzõvel karöltve "[.] szakadatlanul dolgozni fogunk a református papok által folytatott propaganda leküzdéséért, a román vallásra való áttérésre buzdítjuk a lakosokat, különösképpen azokat, akiknek román nevük van és akik románok voltak, de a magyarok elmagyarosították. "¹⁹⁴ Vagyis nemcsak az "elmagyarosodott" lakosság volt a célpont, hanem az egész település, melyet néhány sorral elébb színtiszta magyarnak mondott.

Ugyanilyen koncepció alapján "dolgoztak" az általunk vizsgált egyházközségekben is, a végsõ határt pedig a teljes elrománosítás jelentette volna, mivel gondolatmenetük logikája szerint ezeket a településeket egykoron románok lakták, akiket erõszakkal nemzetietlenített el az elnyomó magyar uralom. 1935. augusztus 24-én a homoródszentmártoni lelkész arról értesítette az EKT-t, hogy a térítés újabb lendületet vett, és most már azokra terelõdött a figyelem, akiket a hatóságok románnak nyilvánítottak (Csáka, Dombi, Kovács, László, Rácz, Simén stb.).¹⁹⁵ Vagyis 1935 fordulópontot jelentett: befejezõdött az elsõ szakasz, amely a román felmenõkkel rendelkezõket szakította ki az unitárius vallásból, és kezdetét vette a második szakasz, amely a névelemzés módszerével igyekezett gyarapítani a székelyföldi románok táborát. Hasonló tartalmú, a fordulópontot jelzõ, levelet küldött 1934. szeptember 30-án a gyepesi lelkész is az EKT-hoz: a névelemzés által Cionca fõszolgabíró 50 családot (Beke, Cseke, Demeter, Gál, László stb.) nyilvánított románná.¹⁹⁶ Ezekkel cseng össze a homoródalmási lelkész 1935. december 28-án kelt levele: "Tisztelettel jelentem, hogy az erõszakos térítések az eddiginél még hatalmasabban folynak. Eddig csak azokat erõszakolták, akikrõl a román származás köztudomású volt, most mára Kádár, Sándor, Rácz és még sok más családra ráfogták a román eredetet, s gör[ög] kat[olikus] lelkész, a jegyzõ és a csendõrség közös erõvel dolgoznak ezeknek az elhódításán." ¹⁹⁷

A visszarománosító politika sikeressége avagy sikertelensége?

E politika hosszú távú sikere vagy sikertelensége elsõsorban és döntõen nem a felhasznált eszközöktõl, a végrehajtás minõségétõl függött, hanem a végbement integráció mértékétõl, mélységétõl.

Oláh Sándor Homoródalmással kapcsolatosan tett megállapítását, miszerint "A nemzedékek óta nyelvében, vallásában asszimilálódott egyén származását már csak a neve õrzi, azonosságtudatába beépült a magyar haza és nemzet képzete."¹⁹⁸ érvényesnek mondhatjuk mindazon településekre nézve, ahol hasonlóképpen megtörtént a nyelvi és vallási integráció. E kijelentés igazságtartalmát egyébként forrásaink is megerõsítik, és csakis ezzel magyarázható, hogy a visszarománosítás által megcélzott személyek reakciója az esetek döntõ többségében negatív, elutasító volt. A megtörtént asszimiláció kiváltotta ellenszegülés legkézzelfoghatóbb bizonyítékának tekinthetõ az akció erõszakos volta is, a kezdeményezés pozitív fogadtatása ugyanis nem tette volna szükségessé kényszerítõ eszközök, technikák alkalmazását. A késõbbiekben néhány meggyõzõ példával szeretnénk bizonyítani és szemléltetni állításunk valódiságát, azzal a megjegyzéssel, hogy ugyan elõfordultak esetek, amikor bizonyos elõnyök megszerzésétõl vezérelve egyes egyének önszántukból tértek át görögkeleti vagy görög katolikus vallásra, de közvetlenül a háttérben itt is jelen volt az elõnyök kényszerítõ motivációja.¹⁹⁹

Balázs András Udvarhely-köri unitárius esperes áttérésekrõl készített jelentésének azon mondata, miszerint "Az unitárius hívek is, egy pár kivételével, minden különösebb lelki nyugtalanság nélkül mentek vissza a gör[ög]. kath[olikus]. egyház kebelébe."²⁰⁰ úgy véljük tendenciózusan egyszerûsít. Ennek magyarázata az lehet, hogy az általa megvizsgált ügyek mielõbb lezárását szerette volna elérni egyházi részrõl, azon megfontolásból, hogy az engedmények fékezõleg és enyhítõleg fognak hatni. E cél által vezérelve, miként azt maga is megvallotta, kötött egyébként megállapodást Oklándon 1934. március 5-én.²⁰¹

Hogy a visszatérés nem volt ilyen egyszerû, arányát tekintve szórványos lelkiismereti probléma és konfliktusoktól mentes, éppen az Oláh Sándor által jelzett identitásváltásból fakadóan, arról több lelkészi jelentés tanúskodik.²⁰² Az 1935. november 5-én 2013/1935 szám alatt vallásügyi miniszterhez küldött lelkészi beszámolók adataiból dokumentálódó memorandum szerint Homoróadalmáson "[...] 130 unitárius tért át gör[ög] kat[olikus] hitre, de ezek közül csak 10 látogatja a gör[ög]. kat[olikus]. templomot, a többi lélekben ma is unitárius és ha engednék õket, visszatérnének az unitárius vallásra."²⁰³ Homoródszentmártonban Molnár Dénes többszöri fenyegetés és verés kényszerítõ hatására 1935. augusztus 19-én ugyan aláírta az áttérési nyilatkozatot, de 20-án három tanú jelenlétében a kikényszerített nyilatkozat visszavonására jelentkezett a jegyzõnél.²⁰⁴ Zoltán Sándor homoródszentmártoni lelkész miután beszámol egy hasonló esetrõl, melyben az érintettet a jegyzõ 20 km. távolságra levõ fenyõgerendák fuvarozására utasított községi közmunka címen, azt írja, hogy többen is hajlandóak lennének az angol bizottság²⁰⁵ elõtt beszélni az õket ért atrocitásokról.²⁰⁶ Homoródalmáson Fekete István hadirokkant ugyancsak kényszerítõ körülmények hatására írja alá az áttérési nyilatkozatot, de "[...] tettét megbánta és kijelentette, hogy újból vissza akar térni az unitárius vallásra."²⁰⁷ Többszöri visszatérési próbálkozása is sikertelen maradt akárcsak a Deák Györgyé.²⁰⁸ (Áttérése után is az unitárius templomban vett úrvacsorát!²⁰⁹) és Bartha Györgyé.²¹⁰ Ugyanitt Istojka Rebi, hatósági nyomásra, miután aláírta áttérésének jegyzõkönyvét "[...] másnap megbánta s visszament az irodára és kijelentette, hogy nincs megnyugodva."²¹¹ Homoródkarácsonyfalván Komán György ígéretet tett, hogyha áttérítik, hajlandó visszatérni unitáriusnak.²¹² Simén Domokos homoródalmási lelkész kijelentése, miszerint egy sikeres visszatérési eset mások számára is megnyithatná az utat, arra enged következtetni, hogy a visszatérés lehetõsége több erõszakkal áttérítettet is foglalkoztatott.²¹³ Ugyancsak õ írta egy másik EKT-hoz intézett feliratában, hogy sokan megkeresték segítségét kérve a visszatéréshez.²¹⁴ Oklándon, az unitárius vallásra történt szabálytalan átállások következtében, görög katolikusoknak átengedettek közül úgyszintén többen megpróbáltak visszatérni az unitárius egyházba.²¹⁵ Néhány közülük továbbra is istentiszteletre járt, és úrvacsorát vett (bár a pap többször is kijelentette, hogy görög katolikusok), gyermekeik pedig a helybeli unitárius lelkészhez jártak vallásórákra. (Ezeket kénytelen állami utasításra kitiltani, akárcsak az istentiszteletre járókat a templomból.)²¹⁶ Homoródalmáson 1929-ben az Egyházi Képviselõ Tanács 490/1929 számú határozatával 19 személyt engedett át a helyi görög katolikus egyházközségnek. Ezek közül azonban 8, miután az állami anyakönyvvezetõ kijelentette, hogy az anyakönyvi hivatalnál unitáriusként vannak nyilvántartva, visszamaradt,²¹⁷ 7 pedig késõbb törvényes formák között visszatért.²¹⁸ Homoródszentmártonban két 1935-ben áttért személy 1938-ban jelezte visszatérési szándékát, egy 1937-ben visszatért, egy másik pedig még ugyanabban az évben (1935) visszavonta áttérési nyilatkozatát.²¹⁹ Az új vallásra való (vissza)váltás nehézségeirõl a szentháromsági görög katolikus pap is beszámolt Maros megye prefektusához küldött levelében: "Jelen pillanatban nem azok szállnak szembe velem, akiket prédikációimon keresztül megtanítottam, hogyan viselkedjenek a pappal szemben, hanem azok az áttért protestánsok, akik máig sem tudtak megbékélni a szent kereszt jelével." [kiemelés általunk]²²⁰ Hasonló jellegû nehézségekrõl tett említést Maros megye csendõrkapitánya is a marosvásárhelyi görög katolikus espereshez intézett átiratában: "[.] azokban a régiókban, ahol a falvak teljesen el vannak székelyesítve és ahol a románosító munka nagyon nehezen halad." [kiemelés általunk]²²¹ Az 1935 nyarán a Homoród menti püspöki vizitáció is arra a következtetésre jutott, hogy az áttérések az állami hatóságok nyomására történtek, és a hívek zöme, ha a nyomás megszûnne, visszatérne unitáriusnak.²²²

Említettük, az erõszakos térítésekkel szembeni ellenállás az identitásváltás legkitapinthatóbb jeleként értelmezhetõ. Az ellenállás intenzitását tehát az újonnan nyert identitástudat fokmérõjeként tekinthetjük. Forrásaink pedig arról tanúskodnak, hogy még az önkéntesen áttértek esetében is alkalmazták az elõnyök biztosításának eszközét, jóllehet vallási és nyelvi integráció hiányában a visszarománosítási akciónak egy spontán jellegû, automatizmus alapján mûködõ eseménysornak kellett volna lennie. Hogy ez nem így volt, arra két konkrét példával szeretnénk rámutatni: Vaszi Miklós homoródalmási lakost 1935. február 16-án hajnali négy órakor a lövétei õrsre kísérték, ahol hat órán keresztül kint állt az õrs elõtt. Kérésére, hogy miért tartják ott, az õrmester a pincébe záratta, majd késõbb "[...] egy súlyos fával nagyon megverték azt mondván, hogy azért kapja, mert magyar és unitárius."²²³ Faluja görög katolikus lelkésze azzal fenyegette meg, ha ellenszegül, bevonultatják katonának, a jegyzõ pedig úgyszintén felhívta figyelmét, hogy "[...] addig nem lesz nyugta, amíg át nem tér."²²⁴ Az 1912-ben áttérésre jelentkezõ, de a háború folytán csak 1919-ben felvett Csíki József és János többszöri felhívás, lovaik és szekerük lefoglalása után is, Simén Domokos unitárius lelkész azon kérésére, hogy továbbra is unitáriusok akarnak-e maradni, jegyzõkönyvileg jelentik ki, "[...] hogy az unitárius egyház kebelében akarnak maradni továbbra is. Õket az unitárius egyház tagjai közé felvették s õk lelkük azon meggyõzõdése szerint más vallásfelekezet követõ nem akarnak és nem lesznek."²²⁵

Felsorakoztatott példáink azért is értékesek, mert mindkettõ tartalmaz állításunkat alátámasztó és megerõsítõ elemet: Vaszi Miklóst azért verik meg, mert bántalmazói is magyarnak és unitáriusnak tartották, Csíkiék pedig kijelentik, hogy lelki meggyõzõdésük szerint akarnak unitárius valláson maradni. E két esetet tehát a román azonosságtudat feladásának tekinthetjük, amikoris a vallási és nemzeti tudattartalmak teljesen kicserélõdnek. Hasonló eset az abásfalvi Frinkuj Sándoré (apja 1912-ben tért át görög keleti vallásról unitáriusnak), akit azért büntettek meg, mert a népszámláláskor magyarnak vallotta magát.²²⁶

Elsõsorban ennek tulajdonítható, hogy 1940 után tömeges méreteket öltött a visszatérés, nem zárva ki természetesen annak lehetõségét, hogy a magyar hatóságok részérõl is érkeztek olyan impulzusok, amelyekkel e folyamat felgyorsítását szerették volna elérni. 1937-ben a szentháromsági állami anyakönyvi hivatal 16 unitárius (és 8 gyermek)²²⁷ görögkeleti hitre térését regisztrálta.²²⁸ Az impériumváltást követõen, 1940 decemberében 1, 1941 januárjában 11, 1941 júniusában 1, 1941 decemberében pedig 2 unitárius hitre térést regisztrált a község anyakönyvi hivatala,²²⁹ összesen 15-öt (és 6 gyermek). Ezekbõl 8-an unitáriusok voltak.²³⁰

Összegzésként tehát elmondható, hogy a románosító politika gyakorlatba ültetése során azért volt annyira konfliktusoktól terhelt és végsõ soron eredménytelen, mert az érintett szereplõk zöme erõs magyar és vallásos azonosságtudattal rendelkezett, melyet az idõhatárok rövidsége okán a román államapparátus képtelen volt átformálni.

Román elképzelések a Székelyföld elrománosítására

A román politikai és szellemi elit szemében kezdettõl fogva kiemelt fontosságot kapott a székely kérdés, ugyanis e tömbben élõ magyar etnikumú népcsoport megléte erõteljes cáfolata volt ama nemzeti ideálnak, amely az 1923. évi alkotmányban nemzetállamként határozta meg Romániát. A székely kérdés azonban nemcsak demográfiai, hanem történelmi, lelkiismereti-, erkölcsi kérdés²³¹, nemzeti kötelezettség (obligaþie naþionalã)²³² formájában is jelentkezett, ugyanis úgy gondolták, hogy a visszarománosítással egy ezeréves történelmi igazságtalanságot fognak helyreállítani (egy õshonos területen²³³), az ezeréves elnyomás és elnemzetietlenítés következtében kiszakadt nemzettest visszahozásával az anyanemzet kebelébe. A fentieken kívül azonban erõs aktuálpolitikai vonatkozása is volt a székely kérdésnek és szorosan kapcsolódott Erdély birtoklásának, a revíziónak kérdéséhez. Az asszimiláció sürgetése, valamint Székelyföldnek, mint földrajzi, etnikai egységnek és a székely etnikai tömb létének tagadása ugyanis a magyarországi revíziós törekvések legitimitását igyekezett tompítani, semlegesíteni, mivel a román fél szerint, a székely etnikai tömb hamis képzete a revízió hamis illuziójat táplálta magyar oldalról.²³⁴ Ezért a székelykérdés asszimilációs (viszsza-és elrománosítás) úton való megoldása a revízió kérdésének automatikus kiiktatását eredményezte volna magyar részrõl, vagyis Székelyföld visszarománosítása a revíziós álmok szertefoszlatásával kecsegtetett, ahogyan azt a Glasul Românesc din Regiunea Secuizatã címû (rendszertelenül megjelenõ) antiszemita és magyargyûlõlõ kiadvány hírhedt szerkesztõje, Octavian M. Dobrotã is megfogalmazta. Szerinte az "eredeti", valódi etnikai állapotok helyreállítása után Budapest már nem fog Székelyfölddel összekötõ folyósót kérni Nagyváradon és Kolozsváron keresztül "[.] mivel az itteni többségi román tömbnek bizonyult, büszke múlttal és román élettel [.]. A magyar revizionizmus bölcsõje román bölcsõnek bizonyul, amelynél anyák nemzeti viseletben dojnákat énekeltek, hogy elringassák gyermekeiket, akiket ideiglenesen elraboltak."²³⁵ A visszarománosítás tehát nemcsak történelmi igazságtételt, a történelmi igazságtalanságok kiigazítását, hanem antirevizionista harcot is jelentett egyben,²³⁶ motivációi pedig érzelmi, de elsõsorban gyakorlati jellegûek voltak. Markáns bizonyítéka ennek ªtefan Peneº írása, aki a Székelyföldben, székelyekben nemzetbiztonsági kockázatot látott: "Nemzetvédelmi szempontból a Székelyföld a románság várfalai közé bevezetett trójai falóhoz hasonlítható, amely gyújtó veszélyt jelent, fõleg a bizonytalan idõkben vagy társadalmi megrázkódtatásokkor."²³⁷ Romulus Seiºanu képviselõ parlamenti felszólalásában hasonlóképpen vélekedett: a visszarománosítás a revízió kérdését is megoldaná.²³⁸

Az elrománosítási stratégiák, javasalatok közös vonása, hogy mindegyikük kiemelt szerepet szánt az iskolának, egyháznak,²³⁹ tanítóknak és papoknak.²⁴⁰ Az elõbbieket a románosítás elõretolt bástyáinak, "nemzeti erõdöknek" (fortãreþe naþionale),²⁴¹ utóbbiakat a románosítás apostolainak tartották.²⁴² Úgyszintén fontos szerepet szántak a közigazgatásnak, melynek gyors elrománosítását sürgették,²⁴³ az iskolahálózathoz hasonlóan.²⁴⁴ Gyakran hangoztatott eleme e stratégiáknak még Székelyföld gazdasági forrásainak és termelésének román kézbe juttatása, a román elem anyagi és erkölcsi támogatása az állami hatóságok részérõl. Találkozni olyan elképzelésekkel is, melyek a székelyföldi románságnak kiváltságos státust, védelmet szavatoló, biztosító törvényt követeltek.²⁴⁵

Ezeket az elképzeléseket kiválóan szintetizálta Ioachim Nistor Românii maghiarizaþi în Secuime. Cum pot fi recâºtigaþi címû írásában, melynek felvezetõ részében, sok más javaslathoz hasonlóan (az önigazolás céljával), ott találjuk a románság székelyföldi (erdélyi) õshonosságának axiómává kérgesedett toposzát, ami történelmi és erkölcsi jogokkal törvényesíti visszarománosító akciójukat: "Megengedhetetlen, hogy a román kultúra ütõerei érintetlenül hagyják azt a területet, amely ezer évvel ezelõtt ugyanannyira volt román, mint Erdély bármely más vidéke." [kiemelés általunk].²⁴⁶ A történelmi igazságtalanság helyreállítása szerinte úgy lehetséges, ha az elszékelyesített románokat visszatérítik, akiknek számuk 30-40% a Székelyföldön.²⁴⁷ Ha ezt sikerül elérni, írta, akkor elérték céljukat, ugyanis megszûnik a Székelyföld kisebbségi terület (þinut minoritar) lenni, és vegyes lakosságúvá válik, vagyis megnyílik az út a homogenizáció felé.²⁴⁸

Hogyan lehetséges, kérdezi, a teljesen asszimilálódott románság visszahozása az anyanemzet kebelébe? Erõteljes gazdasági, erkölcsi támogatás a székelyföldi román egyházaknak, iskoláknak és etnikumnak, pozícióik megerõsítése végett, valamint a románoknak kedvezõ közigazgatás bevezetése, amely pozitív diszkriminációt alkalmazva velük szemben, elõnyöket biztosítana számukra. Kiemelt szerepet szánt a papoknak és tanítóknak, ugyanis szerinte nekik kell megvívniuk azt a kulturális harcot, mely arra fogja ösztönözni a székelyeket, hogy annak részeseivé óhajtsanak válni. Kulturális harcot és a székelyekkel szemben barátságos, toleráns magatartást javasolt, mert csak így lehetséges elnyerni szimpátiájukat, lojalitásukat és bizalmukat felébreszteni a román nép és vezetõi iránt.²⁴⁹

Hasonló elképzeléseket fogalmazott meg Aurel Gociman, a Kereskedelmi Akadémia tanára. Javaslata a következõket tartalmazta. Válogatott román tisztviselõi kar létrehozása és a magyar tisztviselõk eltávolítása. Román iskolák létesítése minden településen, ahol legalább az igazgatónak románnak kell lennie. Nemzeti egyházak újjászervezése, templomok építése, hûséges papok Székelyföldre irányítása és azok méltányos javadalmazása. Minél több román helyõrség szervezése és speciális törvény alkotása a román kereskedelem és gazdasági tevékenység védelmére.²⁵⁰

Miron Cristea pátriárka 1935-ben kormányfõhöz intézett beadványában egységes cselekvési munkaterv kidolgozását javasolta, amelyet egy alapos helyzetfelmérés és az érintett régiók küldöttivel folytatott tanácskozás elõzött volna meg. Õ is képzett papok, tanítók és közigazgatási tisztviselõk kinevezésében látta a kérdés kedvezõ megoldását. Ezenkívül erõteljes kulturális propagandát, társadalmi tevékenységeket sürgetett, amelyeket "tiszta román" (curat românesc) tanítók vezetnek.²⁵¹ Egy 1936 novemberében a Glas Românesc din Regiunea Secuizatãhoz intézett levelében pedig közös összefogást sürgetett a Székelyföldön tartózkodó román tisztviselõk és értelmiségiek között.²⁵² Hasonló, a román nemzeti érzést és hagyományokat felébreszteni képes, összefogásra (értelmiségiek között) szólított fel Ion Bunuº nagyajtai görögkeleti lelkész is.²⁵³ Társadalmi szolidaritást sürgetett Ioan Popa vargyasi görög katolikus lelkész is, akit a cikk írója "az elnemzetietlenített románok apostolának" nevezett. Nevezett három intézményben, egyház, iskola, közigazgatás, látta a visszarománosítás zálogát. Ezeknek az intézményeknek és személyzetüknek, nyilatkozta, minden támogatást meg kell adni. Akciójuk sikerének biztosítékai, összegezte, pedig az államilag jól fizetett tanítók, papok, kántorok és a tiszta román (sânge curat româneascã) közigazgatás.²⁵⁴

Elmondaható egyébként e javaslatokról, hogy lényegében csupán írásban foglalt formái voltak egy már 1920-tól zajló államilag irányított programnak.

Visszatérések a második bécsi döntést követõen

Amint arról már szóltunk és igyekeztünk kimutatni, a nagyfokú vallási, kulturális és etnikai azonosságtudat volt az a tényezõ, amely végsõ soron kudarcra ítélte a román homogenizációs törekvéseket. Természetesen ezt nagymértékben elõsegítette az 1940 nyarán bekövetkezett politikai változás is, Észak-Erdély visszacsatolása Magyarországhoz. Forrásainkban többé-kevésbé jól nyomon követhetõ az két világháború közötti idõszakban áttértek sorsa a bécsi döntést követõ idõszakban. A nehézségek e folyamat pontos dokumentálásának terén két okból fakadóan adódtak. Egyfelõl akadnak családkönyvek, amelyekben egyáltalán nem (Abásfalva, Homoródkeményfalva, Nyárádgálfalva, Szentháromság), vagy pontatlanul (Vargyas) vezették a be- és kitéréseket. Vargyason például nem minden esetben van feltüntetve, hogy az 1940-ben unitárius vallásra tértek milyen felekezetbõl valóak. Az áttérések idõpontjából, számából és a nevek alapján következtethetünk arra, hogy ezek a görögkeletibõl tértek be. Másfelõl az 1944 õszén átvonuló orosz alakulatok pusztítása nem hagyta érintetlenül az egyházközségek levéltárait sem (pl. Abásfalva, Vargyas). Ennek következtében Vargyason nem találhatóak az egyházközségi levéltárban sem a visszatérési nyilatkozatok, sem pedig a visszatérési jegyzõkönyv, melyeknek voltáról az iktatókönyv tanúskodik, és amelyek pontos adatokkal szolgálhattak volna a visszatért személyek számára és kilétére vonatkozóan. A hiányosságok pótlására (Abásfalva, Nyomát, Vargyas) segítségünkre lehettek volna az 1940. évi esperesi vizsgálószéki iratokhoz csatolt évi lelkészi jelentések, azonban sajnos nem találtuk sem az udvarhelyi, sem a marosi egyházkör iratait. Pontos adatokkal szolgálhattak volna a fõtanácsi jegyzõkönyvek népesedési kimutatásai, azonban a politikai események a fõtanácsi ülések menetrendjét is felborította. Ennek következtében az 1941. június 9-én tartott fõtanács jegyzõkönyve az 1940. évi népesedési adatok helyett az 1939. évit tartalmazza.²⁹⁴ 1942ben ismét elmaradt a fõtanács, az 1943 márciusában felvett fõtanácsi jegyzõkönyv kimutatásban pedig nem a számunkra elsõrangúan fontos 1940., hanem az 1941. évre vonatkozó adatok találhatók.²⁹⁵ Ebbõl az idõszakból csupán az 1941. és 1942. évekre vonatkozóan vannak összesített népesedési adatok. Ezek szerint nevezett két esztendõben 524 görög katolikus és 181 görögkeleti, összesen 705 személy tért át (vissza) az unitárius vallásra.²⁹⁶

A visszatérésekkel kapcsolatosan elmondható, hogy ezek rögtön a második bécsi döntést követõ hónapokban (szeptembertõl decemberig) megtörténtek, és amennyire az a felhasznált forrásainkból kimutatható és nyomon követhetõ, kevés kivétellel mindannyian visszatértek az unitárius vallásra. Igaz, ez elsõsorban azon települések esetében, ahol egyetlen felekezet, az unitárius volt a görög katolikuson (Abásfalva, Homoródkeményfalva, Oklánd, Nyárádgálfalva) és görögkeletin kívül (Vargyas), ebbõl fakadóan pedig más választási lehetõség nem kínálkozott. Homoródalmáson,²⁹⁷ Homoródkarácsonyfalván és Homoródszentmártonon pedig jóllehet jelen volt a római katolikus és református felekezet is, az unitárius vallást elhagyók a hatalomváltást követõen "eredeti" hitükre tértek vissza. Ennek oka azzal is magyarázható, hogy Oklánd járásban a berendezkedõ katonai parancsnokság azonnal megsemmisítette az erõszakkal kikényszerített áttéréseket.²⁹⁸

Felvetõdik annak kérdése is, hogy a visszatérésknél alkalmaztak-e erõszakot, érte-e valamiféle hatósági vagy más jellegû nyomás a bécsi döntés után görög katolikus vagy görögkeleti felekezeten levõket, vagy pedig spontán és önkéntesen zajlott e folyamat. Vizsgálódásunk alá vetett egyházköz a tõlünk erõszakkal áttérített görög katolikusok [.] hozzánk tért át."

 

ségek forrásai közt talált néhány utalás tanúsága szerint természetes és önkéntes visszatérés történt. Az oklándi lelkész jelentése szerint "Egyházunkba visszatértek azok, akiket a román uralom elkényszerített volt, de az állami anyakönyvbe azért mint unitáriusok szerepeltek."²⁹⁹ A nyárádgálfalvi köri jegyzõ lelkészi hivatalhoz intézett leiratából, mely szerint a községházán kifüggesztett áttérési jegyzõkönyvben szereplõ személyek közül, akik unitárius vallásra térésüket jelezték, egyetlen egy sem jelentkezett harminc napon belül az anyakönyvi hivatalnál szándékának megmásításával és nem jelezte maradását valamelyik "román" felekezeten, ugyancsak arra következtethetünk, hogy a visszatérés ezen településen önkéntesen történt.³⁰⁰ A visszatérések önkéntes jellegét, melynek fõ mozgatórugója a magyar identitással való azonosulás volt, támasztja alá Zoltán Sándor lelkész 1940. szeptember 8-án keblitanácsi gyûlésen elhangzott kijelentése is. A visszatérõk kérdését tárgyaló gyûlésben a visszatérés ellen tiltakozókat azzal az érvvel igyekszik meggyõzni, hogy "[...] az 1934. évi erõszakos térítések alkalmával egyházunkból a különbözõ eszközökkel kitérni kényszerítettek közül többen bejelentették, hogy mihelyt arra alkalom adódik, azonnal visszatérnek."³⁰¹ Pap Gyula szentháromsági feljegyzése is erõszakmentes, önkéntes visszatérésrõl árulkodik.³⁰²

Kedvezõen befolyásolta a visszatéréseket, bár közvetlenül és nem elsõdleges tényezõként, a görögkeleti- és -katolikus papok tömeges elmenekülése is az érintett településekrõl.³⁰³ Elmenekülésüknek legfõbb oka a megtorlásoktól való félelem volt székelyföldi ténykedéseikért. Háromszék és Udvarhely megyében például mindössze három görög katolikus pap maradt, a marosi egyházmegyében pedig csupán kettõ.³⁰⁴

Nincsen azonban kizárva annak lehetõsége sem, hogy a megtorlások és megkülönböztetés elõl menekülve még azok is áttértek, akik ennek hiányában megõrizték volna görögkeleti vagy -katolikus hitüket. Talán ennek eredménye, hogy Homoródalmáson és Vargyason nemcsak a hajdani unitáriusok tértek vissza 1940 õszén tömegesen, hanem görög keletiek és katolikusok is. Az Unitárius Egyház és egyházközségek részérõl azonban nem találtunk semmiféle olyan kezdeményezést, amely a kedvezõ politikai körülményeket kihasználva erõszakos térítést célzott volna meg. Másfelõl azonban a természetes asszimiláció folytatásaként is értelmezhetõ a fenti jelenség.

A marosvásárhelyi görög katolikus püspöki helynökség (a bécsi döntést követõen a marosvásárhelyi esperességbõl hozták létre) iratai között találni olyan tartalmú jelentéseket, amelyek egyház és hatóságok irányából jövõ nyomásgyakorlásról tudósítanak.³⁰⁵ Megjegyzendõ azonban, hogy ezek döntõen a római katolikus egyház részérõl történõ zaklatásokról tesznek említést, és olyan településeken, ahol a román uralom alatt térítések történtek. Katolikus oldalról jövõ erõszakos terjeszkedés azonban nemcsak a görögkeleti vagy -katolikus híveket érintette, hanem az unitáriusokat is (pl. Homoródalmás).

Ezeket az iratokat ugyanakkor kellõ kritikával kell szemlélnünk, mert a román impérium alatt erõszakkal áttérítettek visszatérését saját szemszögükbõl nem természetes folyamatként kezelték. Egyesekre még ekkor is jellemzõ a két világháború közötti idõszak szemlélete. A marosvásárhelyi püspöki helynök balázsfalvi érsekséghez intézett levelében például Nyárádszeredát, Backamadarast, Szentháromságot elmagyarosított falukként nevezte (sate maghiarizate).³⁰⁶ Természetesen ezzel együtt elfogadjuk azt is, hogy elõfordultak esetek, amikor valamiféle nyomásgyakorlás következtében történtek vallásváltoztatások.

Az 1940 õszén görögkeleti és katolikus vallásról unitárius vallásra áttértek száma a térítések által leginkább érintett egyházközségekben.

A templombontások, -rombolások kérdése

Általánosan elfogadott álláspont román részrõl, hogy a magyar impérium idejében megtörtént templomrombolások egyetlen mozgatórugója a románok ellen táplált zsigeri gyûlölet és ellenszenv volt.³²⁰ Ez a sematikus szemlélet azonban figyelmen kívül hagyja azokat a tényeket és elõzményeket, amelyek a templombontásokhoz, - rombolásokhoz vezettek. Fejezetünkben ezen kiváltó tényezõket szeretnénk nagy vonalakban vázolni, és választ adni a felvetett kérdésre annál is inkább, mert részletesebb vizsgálat alá vetett egyházközségeinkben, Homoródkeményfalva és Nyomát kivételével, mindenhol épültek görög katolikus és -keleti templomok, amelyeket a bécsi döntést követõen lebontottak, - romboltak. Kiemelendõ, hogy unitárius vonatkozásban az összes lebontott templom Oklánd járás közigazgatási határain belül feküdt, ami támpontul szolgál kérdésünk tisztázásához, ha összevetjük, hogy mi történt a többi unitárius egyházközségben felépült templomokkal (Bölön, Nagyajta, Szentháromság). Szólni fogunk a már meglévõ templomokról is (Abásfalva, Vargyas), mert ezeken keresztül is közelebb kerülhetünk problémafelvetésünk megértéséhez.

Mindenekelõtt azonban vizsgáljuk meg, hogyan alakult a helybeli lakosság viszonya az életterükben, közösségeikben megjelenõ román hivatalnoki karral, állami intézményekkel, "román egyházakkal", papokkal szemben. Ennek ábrázolására olyan megnyilatkozások ismertetésére fogunk támaszkodni, amelyek a Székelyföldre érkezett román értelmiség, tisztviselõi kar általános szemléletmódjára és magyarságképére vetnek fényt. Ezeknek valamint a már ismertetett térítési technikáknak, magatartásformáknak prizmáján keresztül pedig nagy vonalakban tárgyilagosabb képet alkothatunk azzal kapcsolatosan, hogy vizsgált régióinkban miként alakult a két etnikum és intézményeik viszonya, melyet román részrõl az újonnan érkezett értelmiség és állami tisztviselõk, valamint intézményeik (beleértve az egyházakat is) képviseltek, érthetõbbé válik egyúttal az is, hogy milyen érzelmi motivációk mozgathatták a templombontásokat, - rombolásokat. Zárójelként jegyezzük meg, hogy fejezetünk címében tudatosan tettünk különbséget rombolás és bontás között, mivel Oklánd járásban Homoródszentmárton kivételével, nem rombolás, hanem hatóságilag elrendelt bontás történt.

Összegzés

Írásunkban vázolt események a román állam egységesítési és konszolidációs törekvéseinek azon aspektusára vetítenek fényt, amely vallásos formában jelentkezett, és amelyet mindvégig erõteljes ideológiai érvekkel támasztottak alá. Korlátolt sikere két tényezõvel magyarázható: magyar származású és magyar identitásu román származású egyéneket célzott meg. Meghatározó szerepe volt továbbá Észak-Erdély visszacsatolásának Magyarországhoz, amikor néhány hónap leforgása alatt teljesen összeomlott az addigi konstrukció, és az eredeti felekezeti viszonyok visszarendezõdtek. A két román egyház pozícióit gyengítette Székelyföldön a kommunista berendezkedés (nacionalista szakaszát megelõzõen), valamint a görög katolikus egyház felszámolása is.

Unitárius viszonylatban a legnagyobb nyomásnak a Homoród menti egyházközségek voltak kitéve, ahol gyakran folyamodtak a hatóságok a fizikai erõszakhoz, mint a leghatékonyabb eszközhöz. Ez a jelenség a Homoród menti egyházközségeket is igazgató oklándi járás vezetõire vezethetõ vissza, elsõsorban annak járásbírójára, Macedon Cioncara, aki személyesen is részt vett a térítésekben, mely alkalmakkal testileg is több személyt bántalmazott és aki közeli baráti és ideológiai kapcsolatokat ápolt a magyarokat Szent Bertalan-éjszakával fenyegetõ szélsõséges-nacionalista Dobrotãval. Vagyis a térítések folyamatát személyes tényezõk is befolyásolták.

1 Vargyas földrajzilag Erdõvidékhez tartozik. Homoródújfalut és Gyepest fenyegette még a vissza- és elrománosítás veszélye kezdetben, de nincsenek ismereteink arra vonatkozóan, hogy hasonló eseményekre került volna sor, mint a velük szomszédos egyházközségekben.

2 Volt néhány elszigeteltebb egyházközség is a megyében (Felsõrákos, Korond, Székelyderzs, Székelymuzsna, Székelyudvarhely, Vargyas).

3 Nicolae Iorga: Istoria românilor pentru poporul românesc. Vãlenii de Munte, 1910. 38. "[.] însã mulþi dintre aceºti secui sunt de obârºie româneascã [...]." "[...] azonban nagyon sokan ezekbõl a székelyekbõl román származásúak [...]."

4 Uo.; Istoria românilor prin cãlãtori címû mûvében a teutonoknak tulajdonította a székelyek letelepítését. Nicolae Iorga: Istoria românilor prin cãlãtorii. Editura Casei ªcoalelor. Bucureºti, 1928. 239.

5 Nicolae Iorga: Istoria românilor prin cãlãtorii. Editura Casei ªcoalelor. Bucureºti, 1928. 240. "A fost cu atâta mai uºoarã trecerea la datinile noastre, cu cât secuii înºiºi au în cea mai mare parte sânge românesc, ºi aceasta se dovedeºte ºi prin felul lor de viaþã, prin felul cum îºi cultivã câmpul, cum îngrijesc de grãdini, cum clãdesc casele mai ales: nu cum sunt cele ungureºti din pustã, ci întocmai cum e casa româneascã. Chiar ºi în îmbrãcãmintea lor este foarte micã deosebire faþã de portul românesc. ªi sunt convins cã ºi în folclorul lor, în cîntece, dansuri, poveºti, superstiþii, ei au foarte multe elemente româneºti."; "Annál is könnyebb volt az áttérés szokásainkra, mivel maguknak a székelyeknek is legnagyobb részének román vére van, és ezt bizonyítja életmódjuk, ahogyan megmûvelik földjeiket, ahogyan gondozzák kertjeiket és fõleg ahogyan építik házaikat: nem úgy ahogyan a magyarok a pusztában, hanem éppen úgy, amilyen a román ház. Még a ruházatukban is nagyon kicsi a különbség szemben a román viselettel. És meg vagyok gyõzõdve, hogy a népmûvészetükben, énekekben, táncokban, mesékben, babonákban is nagyon sok román elem van.

6 Nicolae Iorga: Neamul Românesc în Ardeal ºi Þara Ungureascã. vol. II. Minerva. Bucureºti, 1906. 714.

7 Uo. "Ei au dat nãvãlitorilor sânge scump de viteji, port ºi datine. ªi astãzi poþi deosebi pe secuiul de rasã de secuiul amestecat; în alcãtuirea mai finã a acestuia din urmã cu faþa oacheºã ºi ochii vii recunoºti însuºirile neamului nostru."; "Õk a hódítóknak vitézi vért, szokásokat és öltözéket adtak. Még ma is megkülönböztetheted a fajszékelyt a keveredett székelytõl: az utóbbinak finomabb felépítésében, barna arcában és élénk szemeiben felismered népünk sajátosságait."

8 Nicolae Iorga: Istoria lui Mihai Viteazul. vol. II. Editura Minerva. Bucureºti, 1978. 229. (1918. november 8-án Iaºi-ban elhangzott Istoria lui Mihai Viteazul címû elõadás.)

9 A történelem folyamán, írta, Csíkszék, Háromszék, Marosszék és Udvarhelyszék keleti, déli és dél-nyugati részein jelentõs területek nem tartoztak Székelyföldhöz és 1876-ig a szék belsejében is bizonyos területek egyes vármegyékhez tartoztak. Sabin Opreanu: Lucrãrile Institutului de Geografie al Universitãþii din Cluj. Vol. II. 1924/1925. Tiparul "Ardealul", 1926. 153. 10 Uo. 180-183. 11 Uo. 188. 12 Uo. 176-185. 13 Sabin Opreanu: Þara noastrã - Romãnia. Tipariul Institutului de arte grafice "Dacia Traianã" s. a. Sibiu. Sibiu, 1933. 57.

14 Uo. 56-57.

15 Tóth Zoltán: A román történettudomány és a székelyföldi románság kérdése. Erdélyi Múzeum. 1942. XIII. évf. 4. sz. 535-545.

16 Uo. 533-534. 17 Uo. 534. 18 Uo. 19 G. Popa Liseanu: A székelyek és a románok székelyesítése. Ford. Kendy Sándor. Bukarest, 1936. 52., 68-74. 20 Ioan Lupaº: Realitãþi istorice in voevodatul Transilvaniei din sec[olul]. XII. VI. Bucureºti, 1938. 30.

21 G. Popa Liseanu: i. m. 44-67. A támadás vallási vonalon már a 13. században elkezdõdött. Ezt tetõzte a román egyházak és híveiknek szegénysége (Az állam, Liseanu szerint, tudatosan irányította a románság gazdasági elszegényítését.), a magyar egyházak erõszakos térítése, amelyekhez hozzájárult a magyar állam iskolán, közigazgatáson, hadseregen keresztül folytatott asszimilációs tevékenysége és a népszámlálási adatok meghamisítása.

22 Uo. 76-77. "[.] mutassuk meg nekik, hogy [az] etnológia, valamint az antropologika tanai szerint semmi különbség sincsen köztük s köztünk. Az eredete a székelyeknek egy a románokéval, míg az ugyanazon vidékeken lakó románok vére vegyelemezve ugyanaz mint a székelyeké, míg a pusztán lakó magyarok vére más elemzést mutat. [.] õk nagyban résztestvéreink, elveszett tesvérek, de mégis csak testvérek, kikkel szemben testvériesen kell éreznünk."

23 Tóth Zoltán: i. m. 544-546.; Ioan Lupaº: i. m. 29-30. Háromszék és Csíkszék szerinte a védelmi vonalat képezõ gyepûrendszeren kívül esett. Háromszéket csupán a 15. század elejére (1420-ig) telepítették be véglegesen a székelyek.

24 Reânvierea. 1938. ianuarie-martie. 10. 25 Uo.

26 ªtefan Meteº:Istoria neamului românesc. vol. I. Editura "Asociaþiunei". Sibiu, 1922.

27 Reânvierea. 1937. noiembrie. 11-12.

28 Ez a keveredés szerinte kimutatható antropológiailag (fej-index, biológiai faj-index), lélektanilag (vérmérséklet), szociológiailag (jellem), antroponimiailag (román személynevek sokasága), valamint kulturálisan (szokások, hihedelmek, építkezés). Uo. 18.; ªtefan Meteº: i. m. 129. Meteº szerint a székely és magyar falusi lakosság tárgyi alkotásai és szellemi életének alapjai román eredetûek (viselet, mezõgazdaság, népköltészet, hihedelm, szokások, építkezés stb.).

29 Uo. 12.; ªtefan Meteº: i. m. 128.

30 Uo.; ªtefan Meteº: i. m. 128. A székelyek soha nem tekintették magukat magyaroknak és soha nem éreztek együtt velük.

31 Uo. 12., 15-16.

32 Reânvierea. 1938. ianuarie-martie. 38.

33 Uo. 39.

34 Uo.

35 Uo.

36 Erdélyi Múzeum. 1942. XIII. évf. 4. sz. 530-558.

37 A többség kisebbsége. Szerk. Bárdi Nándor. Pro-Print Könyvkiadó.

Csíkszereda, 1999.

38 Uo. 236-241.

39 Uo. 292-296

40 Uo. 270-272

41 Egy más mellett élés. Szerk. Gagyi József. Pro-Print Könyvkiadó. Csíkszereda, 1996.

42 Uo. 119-138.

43 Fõtanácsi jegyzõkönyv (továbbiakban Ft. jkv.). 1921. 15-16. A csendõrõrsre idézettek közül egy személynek az édesapja tért át unitáriusnak.

44 Ft. jkv. 1921. 16. "Híveink, áll az EKT jelentésben, kijelentették, hogy õket az áttérésre senki sem kényszerítette, önként erõltetés nélkül állottak át, mert Oklándon születtek, templomba is jártak, más vallást nem ismertek és nem is akarnak ismerni."

45 Ft. jkv. 1923. 19.

46 Uo.; A Vallási Kisebbségi Jogok Amerikai Nagybizottásga által kiküldött Angol-Amerikai Bizottság 1924. augusztus 1-jén kelt memorandumában is már jelen van a névelemzések által fényjelzett románosítási kísérlet. A kiragadott példák között szerepel Homoródkarácsonyfalva is, ahol a fõtanfelügyelõ rendeletére nagyon sok szülõt arra kényszerítettek, hogy gyermekeiket az állami iskolába írassák be. A vallási kisebbségek Erdélyben. Ford. Szombati-Szabó István. Lugos, 1925. 65. Térségünkben tehát elsõsorban az iskolák berkeiben jelentkezett a lakosság elrománosításának szándéka, megelõzve az egyházit, amelynek intézményrendszerét késõbb sikerült kiépíteni és szolgálatba állítani.; A "román származású" gyermekek állami iskolákba történõ erõszakos irányítása azonban a két világháború közötti idõszakban mindvégig jelen volt. Lásd pl. Ft. jkv. 1938 október 2-4. 66-69.

47 UEGYLvt. Vü. L. 1/603/1927

48 Uo.

49 UEGYLvt. Vü. L. 1/603/1927

50 Uo. Vü. L. 1/603/1927 (ad 8/1928)

51 1919-ben történt áttérésekrõl van szó, amikor nevezett települések gyakorlatilag már román közigazgatás alatt állottak. Ezért a vallásügyi-minisztérium ezen érvelését megalapozatlannak ítéljük.

52 UEGYLvt. Vü. L. 1/1889/1927

53 Áttérések okai: Albert Miklós: "[...] felesége más vallású s õ nem akar két felé kepézni."; Fekete Mózes: "[...] a görög katolikus lelkész, mint harangozójától megkövetelte az átállást." ; Fekete Mihály "[...] a fia érdekében kellett átállnia."; László Sándor: "[...] nem akar továbbá unitárius lenni, mert neki hasznosabb, ha görög katolikus lesz." UEGYLvt. Vü. L. 1/1256/1928; "A visszarománosítási folyamat nagy erõvel foly. Homoródszentmárton, Abásfalva, Keményfalva legnagyobb veszedelemben forog." - írta 1934. november 24-én Balázs András esperes. UEGYLvt. Vü. L. 10/2067/1934

54 UEGYLvt. Vü. L. 1/3191/1927

55 Uo.

56 Uo. Vü. L. 1/2889/1927

57 Uo. Vü. L. 1/33/1928

58 Uo.

59 Uo. Vü. L. 1/490/1934

60 UEGYLvt.Vü.L.37/ad390/1936BalázsAndrásunitáriusesperesazáttérési iratok megvizsgálása után Homoródújfaluban 2, Oklándon 9 törvénytelen áttérésrõl tett említést 1934. március 21-én írott jelentésében. UEGYLvt. Vü. L. 1/490/1934

61 933. december 30-án Balázs András unitárius esperes jelentette, hogy Abásfalván, Homoródszentmártonban, Oklándon és a környezõ falvakban megindult a 15-20 évvel korábban unitáriusoknak lett görög katolikusok visszatérítése. UEGYLvt. Vü. L. 2/2257/1933; 1934. szeptember 30-án Bálint Albert gyepesi lelkész a következõket jelentette: "[.] a két Homoród mentén [.], a románoknak a görög kat[olikus]. egyházba való visszatérítési leple alatt, a legerõsebb románizálás folyik [kiemelés tõlünk], amely a legerõsebb unitárius, régi magyar, szabad székely családjainkat akarja elragadni." UEGYLvt. 1/603/1927 (91/1934. sz. lelkészi jelentés)

62 UEGYLvt. Vü. L.- 8/1048/1934 63 Uo. Vü. L. 9/2049/1934 64 A memorandum beadásáráról az október 24-én ülésezõ EKT határozott. A határozat szerint az elnökségnek a vallásügyi-, közoktatásügyi-és kisebbségügyi miniszterhez kellett beadnia a lelkészi jelentések alapján elkészített memorandumot. Továbbá utasították, hogy az eseteket ismertessék a Magyar Párt vezetõségével és Abrudbányay Ede Udvarhely megyei képviselõvel és köri felügyelõ gondnokkal. UEGYLvt. Vü. L. 6/1794/1934

65 UEGYLvt. Vü L. 10/1830/1934 66 Uo. Vü. L. 10/2279/1934 67 Uo.. Vü. L. 10/271/1935 68 Uo. Vü. L. 11/321/1935 69 Uo. Vü. L. 17/530/1935 70 Uo. Vü. L. 21/1044/1935 71 Uo. Vü. L. 22/1329/1935 72 Uo.

73 Uo.

74 Uo. Vü. L. 25/1689/1935

75 Uo. Vü. L. 26/Ad 1698/1935

76 Uo. Vü. L. 1/603/1935 Ezen találkozás alkalmával adta át az általa és Stejskal cseh püspök által jegyzett memorandumot.

77 Uo. 1/603/1927

78 Uo. Vü. L. 30/2013/1935 Külön tiltakozás érkezik az EKT-tól november 5-én a homoródkeményfalvi unitárius iskolások görög katolikus istentiszteletekre kényszerítése ellen. UEGYLvt. Vü. L. 28/1925/1935

79 UEGYLvt. Vü. L. 1/603/1935

80 UEGYLvt. Vü. L. 30/ad 2091/1936

81 Egy 1941. március 13-án készített összesítés szerint 1921-39 között 291-en tértek át görög katolikus vallásra. Ebõl 273-an hatósági erõszak következtében változtatták meg vallásukat. A kimutatás szerint 1921-ben 8, 1927-ben 2, 1928-ban 42, 1929-ben 22, 1931-ben 2, 1932-ben 1, 1934-ben 4, 1935-ben 131, 1936-ban 78, 1939-ben 1 személyt állt át. Homoródalmási Unitárius Egyházközség Levéltára (továbbiakban HUELvt.) dos. X. 1940-1945. lelt. sz. 19/III. 83. f. Pál János: Vissza- és elrománosítási kísérletek a székelyföldi ... 201

82 1937-ben még áttért 3 személy. Homoródszentmártoni Unitárius

83 Az egyházközség iktatókönyve szerint az áttértek száma (gyermekekkel együtt) évekre lebontva a következõ. 1934-ben 2, 1935-ben 12 (egy még abban az évebn visszavonja nyilatkozatát), 1936-ban 20, 1937-ben 11. Vargyasi Unitárius Egyházközség Levéltára (továbbiakban VUELvt). Vargyasi Unitárius Lelkészi Hivatal Iktatókönyve 1931. február11-tõl 1938. május 6-ig. VI. kötet (nincs leltári száma)

84 UEGYLvt. Vü. L. 30a/ad2091/1935

85 Uo. Vül L. 3/ad 1581/1934 (188-1934)

86 Uo. Vü. L. 30a/ad 2091/1936

87 Uo. Vü. L. 30a/ad2091/1935

88 Uo.

89 Az egyház 1935-ben 72 363 unitárius hívet tartott számon. Fõtanácsi jegyzõkönyv. 1935. 30.

90 UEGYLvt. Vü. L. 31/63/1936 (82/1935) Simén Domokos 1935. december 19én kelt jelentése. Az unitárius vallásra visszatérõket a csendõrség megfenyegette (Deák József), megbírságolta, megverte (Fekete István), kérésüket elutasították, a tanúkat pedig különbözõ okokra hivatkozva 500 lejre bírságolták fejenként.; UEGYLvt. Vü. L. 31/24/1936 (399/1935) Simén 1935. december 28-i jelentése. A hadirokkant Ábrám Istvánt és feleségét szeptember 19én a csendõrõrmester azzal fenyegette meg, hogy ha nem térnek át görög katolikusnak, akkor súlyos adót vetnek ki rá "[...] s azonfelül is mindenféle meghurcolásnak lesz kitéve." Kádár Pált, akit a görög katolikus lelkész románnak nyilvánított, a jegyzõi irodán, a kilátásba helyezett büntetésektõl félve, aláírta az áttérési jegyzõkönyvet. A görög katolikus Bille István unitárius lányának a görög katolikus lelkész megtiltotta, hogy az unitárius templomban is megesküdjék görög katolikus férjével. Megtagadása esetben megtorlást helyezett kilátásba. Általános a félelem, írta Simén, és napirenden vannak mindenféle büntetések, ahol és aki ellen csak akarják, ami alól a görög katolikus vallásra térés mentesíthet.; UEGYLvt. Vü. L. 31/63/1936 (406/1935) Simén 1936. január 3-án kelt jelentése. A visszatérni óhajtó Deák Györgyöt és Fekete Istvánt megverték. Ez utóbbit megbírságolták és azzal fenyegették meg, hogy a katonai szolgálat alól felmentett gyermekét bevonultatják. Az áttérésre felszólított és azt megtagadó Sándor Sándort veréssel fenyegette meg a lövétei csendõrõrmester, és a bemutatásra átadott katonai igazolványt nem adta vissza. Kádár Jánost udvaráról vitték el, és a jegyzõ, csendõr és görög katolikus pap fenyegetéseinek engedve áttért görög katolikusnak. Molnár Albertnét, azon a címen, hogy élelmiszerrel kereskedett, 800 lejre büntették. Az adóvégrehajtó azt mondta neki, hogy menjen a görög katolikus paphoz, mert csak az tudja elintézni, hogy törüljék büntetést. A Deák Györgyöt visszatérésre buzdító Gothárd Jánost a csendõrségre rendelték, aki a görög katolikus paphoz ment, és kérte, hogy ne veresse meg õt a csendõrséggel.

91 UEGYLvt. Vü. L. 31/63/1936 (82/1935); UEGYLvt. Vü. L. 31/24/1936 (399/1935) - lásd elõbbi lábjegyzet példáit.

92 Uo. Vü. L. 33/249/1936 ; Vü. L. 32/108/1936

93 Boros György unitárius püspök naplója 1926-1941. Szerkesztette és bevezetõ tanulmányokkal ellátta Kovács Sándor, Molnár B. Lehel. Kolozsvár, 2001. 148.

94 EGYLvt. Vü. L. 37/390/1936

95 Uo. Vü. L. 1/490/1934; Reânvierea. 1938. ianuarie-martie. 51-52.

96 UEGYLvt. Vü. L. 37/390/1936

97 Uo. A memorandum megszerkesztésével Abrudbántay Ede Udvarhely-köri felügyelõ gondnokot, Szent-Iványi József fõgondnokot és Mikó Lõrincz egyházi titkárt bízták meg.

98 Jóllehetezisközrejátszottésgyorsítottaazáttérésifolyamatot,véleményünkszerint a vallási identitásváltást mégis döntõen a nemzeti tudattartalmak kicserélõdése okozta. Mindezt bizonyítja, hogy pl. Homoródalmáson, Homoródkeményfalván, Homoródkarácsonyfalván a görög keleti lelkészek jelenléte ellenére továbbra is történtek áttérések unitárius hitre.

99 UEGYLvt. Vü. L. 40/896/1936

100 Még július 2-án határozatot hozott a 46886/4227-1936 számú vallásügyi minisztériumi leirat megválaszolására és cáfolatára. UEGYLvt. Vü. L. 40/896/1936

101 UEGYLvt. Vü. L. 40/896/1936

102 Uo.

103 UEGYLvt. Vü. L. 24/537/1937; UEGYLvt. Vü. L. 43/537/1937; Arhivele Naþionale Direcþia Judeþeanã Mureº (továbbiakban ANDJ Mureº). Fond: Protopopiatul greco-catolic. nr. inv. 125. dos. 1753. 11-12.

104 126 törvénytelenül áttért görög katolikusról az Unitárius Egyház önkéntesen lemondott az 1934 áprilisában létrejött egyezség alapján. Ezek nem szerepelnek a kimutatásban.

105 UEGYLvt. Vü. L. 40/896/1936

106 Uo. Vü. L. 43/537/1937

107 "[.] Troiþa községben felhívták a magyar híveket a jegyzõi irodába, ahol nyilatkozatot akartak velük aláírtani, amely szerint áttérnek a gör[ög]. kat[olikus]. és gör[ög]. keleti vallásra. [.] A hadiözvegyeket illetményeik megvonásával, másokat pedig az országból való kiutasítással fenyegettek meg, ha nem tesznek eleget a felhívásnak." Magyar Szó 1937. XI. évf. 75. sz.

108 UEGYLvt. Vü. L. 44a/719/1937 (12/1937 számú lelkészi jelentés) "[.] Tolan Vinte jegyzõ, Luca Josif csendõrmester, Cretu Emil gör[ög]. kat[olikus]. lelkész, Tursu Alexandru és Coros M. állami tanítók házról házra jártak, hogy aláírassák a nyilatkozatokat."

109 UEGYLvt. Vü. L. 44/ad 686/1937

110 Magyar Szó 1937. XI. évf. 75. sz.. 200 személyt térítettek át, ebbõl 172 a katolikus felekezethez tartozott.

111 Uo. v. UEGYLvt. UEGYLvt. 44 a/719/1937

112 Magyar Szó 1937. XI. évf. 77. sz.

113 UEGYLvt. Vü. L. A férj csak úgy tarthatja meg állását, ha felesége áttér.

114 Uo. Vü. L. 51/767/1938 A férj a görög katolikus pap vincellérje, felesége áttér. Egy másik asszony férje görög katolikus, és "családi okokból" tért át.; UEGYLvt. Vü. L. 52/1472/1938 Állásért cserében tért át görög katolikusnak.

115 Uo. 47/ ad 910/1937

116 Uo. 47/910/1937

117 Uo. 49/398/1940 A minisztérium helyszíni szemlét is tartott az egyház értesítése nélkül. Május 31-én az egyház sajnálatát fejezte ki emiatt és hangsúlyozta, hogy az érintett írásban is elismerte, hogy kényszer hatása alatt írta alá az áttérési nyilatkozatot.; UEGYLvt. Vü. L. 49/398/1940 "[.] s-a constatat cã femeia Godra Maria ºi fiul ei Ioan din comuna Comãneºti au trecut de la religia unitarianã la cea greco-catolicã de bunã voie ºi fãrã vreo constrângere interesatã din partea organelor administrative. [...] Totodatã se va atrage atenþia preotului Eugen Kiss sã nu mai dea naºtere la asemenea denunþuri, cãci ministerul este în drept a-i aplica sancþiuni severe."

118 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1936. VI. évf. 184. sz. 22. 119 Ft. jkv. 1936. december 13-15. 31. 120 Ft. jkv. 1938. január 16-17. 32. 121 Ft. jkv. 1938. október 2-4. 33. 122 Ft. jkv. 1939. december 3-5. 26. 123 Ft. jkv. 1941. június 9. 25. 124 Ebbõl 570 a görög katolikus, 297 pedig a görögkeleti egyházba tért át. 125 Magyar Kisebbség. 1995. I. évf. 2. sz. 81.

128 Uo. 129 Uo 130 Uo. 131 Uo. 132 Uo. 133 Uo. Vü. L. 31/24/1936 134 Uo. Vü. L. 31/63/1936 135 Uo. 136 Uo. Vü. L. 31/24/1936

137 Uo.

138 Uo. Vül. L. 44/ad 686/1937

139 Nyárádgálfalvi Unitárius Egyházközség Levéltára (továbbiakban

NyUELvt.) 1941. évi egyházközségi iratok.. lelt. sz. 187. 16, 17, 18, 19. f

140 Uo. Vü. L. 11/1044/1935, Vü. L. 1/603/1927

141 Uo. Vü. L. 3/ad 1581/1934

142 Uo. Vü. L. 24/1506/1935

143 Uo.

144 Uo. Vü. L. 31/2407/1935 Homoródalmáson a tanúkat "[...] kitámadta a csendõrség s a sánc, a trágya, a rendetlen hajtások címén eljárást indított ellenük s fejenként mintegy 500 leu bírságot kaptak."

145 ANDJ Mureº. Protopopiatul greco-catolic. Târgu Mureº, nr. inv. 125. dos.

146 UEGYLvt. Vü. L. 44 b/ 1688/1937

147 Uo. Vü. L. 18/758/1935

148 Uo. Vü. L. 44/73/1937, UEGYLvt. Vü. L. 44/40/1937

149 Bíró Sándor: Kisebbségben és többségben. Románok és magyarok 1867-1940.

151 UEGYLvt. Vü. L. 24/1056/1935 Zoltán Sándor homoródszentmártoni lelkész EKT-hoz intézett jelentése. "A másik térítési eszköz a községi közmunkára kirendelés. Mikor a legsürgõsebb gazdasági munkával vannak elfoglalva (aratás, hordás, cséplés), hajtják közmunkára csendõri karhatalom igénybevételével. A legújabb trükk: nem engedik, hogy csépeljenek. Mikor már a cséplést megkezdte valamelyik ember, megjelenik a csendõr, a jegyzõ, s megállíttatják a gépet, beszüntetik, megtiltják a cséplést, mert az udvar szûk, az épületek közel vannak a géphez, a szalmát nem lehet az épületektõl 100 m. távolságra hordani s. í[gy]. t[ovább]."; "1935 augusztus 26-án [László Mózes homoródszentmártoni lakós] elvitte udvarába a cséplõgépet, a minden elõkészületet megtett cséplésre. Ekkor megjelent a csendõrség, a gépet kiparancsolta az udvarból azzal az indoklással, hogy >ilyen irredentának nem szabad csépelnie<." Uo. Vü. L. 30/2013/1935 Részlet az 1935. november 5-én kelt vallásügyi miniszterhez intézett memorandumból.

152 Uo. Vü. L. 1/603/1927 153 Uo. Vü. L. 3/ad 1581/1934 154 Uo. 155 Uo. Vü. L. 10/2067/1934 156 Uo. Vü. L. 3/ad 1581/1934

157 Uo.

158 Uo. Vü. L. 44/ad 686/1937

159 Uo.

160 Uo.

161 Uo

162 Uo.

163 Uo.

164 Uo. Vü. L. 44/ad 686/1937

165 Uo. Vü. L. 3/ad 1581/1934

166 Uo. Vü. L. 30a/ad 2091/1935

167 "Nem ritka eset a napi események krónikájában [kiemelés általunk], hogy a mindennapi kenyérért egész múltját meg kell tagadnia az embernek." Ellenzék 1935. LVI. évf. 27. sz.

168 UEGYLvt. Vü. L. 44/686/1944

169 Uo. Vü. L. 8/2048/1934, 170 Uo. 171 Uo. 172 Uo. 1/603/1927 173 Uo. 28/1925/1935 174 Ft. jkv. december 13-15. 48-49. 175 UEGYLvt. Vü. L. 13/389/1935

176 Uo.; UEGYLvt. Vü. L. 3/ad 1581/1934; UEGYLvt. Vü. L. 1/603/1927 (19/1935 sz. lelkészi jelentés); ANDJ Mureº. Parohia greco-catolicã Troiþa, nr. inv. 448. dos. 53. 93. f.

177 UEGYLvt. Vü. L. 1/603/1927

178 Uo. Vü. L. 1/603/1927

179 Uo. Vü. L. 13/389/1935

180 Homoródszentmáronban például 27 személybõl 24 csak az alkalmazott erõszak hatására volt hajlandó vallását megváltoztatni. UEGYLvt. Vü. L. 30/2013/1935

181 Uo. Vü. L. 31/63/1936

182 Uo. Vü. L. 31/2407/1934

183 Uo. 31/63/1936 (406/1935)

184 Uo. 30/2013/1935

185 Uo.

186 Uo.

187 Uo.

188 Uo. Vü. L. 11/1044/1935

189 "Alulírott Geczõ Dénes homoródalmási lakós, ezennel kijelentem, hogy bár engem az 1935-1936-os években az akkori itteni görög katolikus lelkész és az akkori jegyzõ, Ferenczi László többször is akartak rávenni, hogy az unitárius vallásról térjek át a görög katolikus vallásra, az áttérést soha meg nem tettem, arról semmifele iratot nem adtam, mégis [az] 1940. évben megdöbbenéssel értesültem arról, hogy 1936. évben engem Ferenczi László jegyzõ úr átírt a görög katolikus vallásra. Kijelentem, hogy én soha nem kértem erre, erre beleegyezésemet sem adtam s így tehát akaratom és tudtomon kívül követte el velem ezt a törvénytelenséget. HUELvt. X. 1940-1945. leltári szám 19/III. 161. f.

190 Uo. 160. f.

191 Uo. 159. f.

192 UEGYLvt. Vü. L. 44a/717/1937

193 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco-catolic Târgu Mureº. nr. inv. 125. dos. 1753. 10. f.

194 Uo. "[.] vom lucra neântrerupt a combate propaganda preoþilor reformaþi, o îndemnãm locuitorii de a trece la religia româneascã [kiemelés általunk] ºi în special acei care au numele românesc ºi care au fost români iar ungurii i-au maghiarizat." 195 Uo. Vü. L. 24/1506/1935 196 Uo. Vü. L. 967/1934 197 Uo. Vü. L. 31/25/1936

198 Oláh Sándor: Magyar görög katolikus románok. Vallás-etnikai feszültségek egy székely faluban a két világháború között. Régió. 1993. 2. 124.

199 A homoródalmási László Sándor azért tért át, "[...] mert neki hasznosabb, ha görög katolikus lesz." UEGYLvt. Vü. L. 1/256/1928; Homoródkeményfalván egyesek pedig azért változtattak vallást, mert a görög katolikusoknál nem kellett papbért fizetni.

200 Uo. Vü. L. 1/490/1934

201 "Hosszas tárgyalás után sikerült a jegyzõkönyvet fölvenni, melyet elfogadtam és aláírtam, remélve, hogy ezzel a kérdés legalább egyelõre nyugvópontra jut és a megindult hajszának méregfoga ki lesz húzva." Uo.

202 A visszatérés vállalása óriási kockázatot jelentett. Simén szerint ugyanis Homoródalmáson egy személynek (többek közbenjárására) sikerült a visszatérés, de annyi büntetést és mindennapos csendõri idézést kapott, hogy kénytelen volt elhagyni a falut. UEGYLvt. 3/ad 1581/1934

203 Uo. Vü. L. 30/2013/935

204 Uo.

205 Alfred Hall és Josef Stejskal (augusztus 31. és szeptember 13.) látogatására való utalás.

206 Uo. Vü. L. 14/1056/1935

207 Uo. Vü. L. 30/2013/19335

208 Uo. Vü. L. 31/63/1934

209 Uo. Vü. L. 31/63/1936

210 Uo. Vü. L. 42/537/1937

211 Uo. Vü. L. 11/1044/1935

212 Uo. Vó. L. 3/ad 1581/1934 (140/1934 számú lelkészi jelentés)

213 Uo. Vü. L. 31/2407/1935

214 Uo. Vü. L. 26/16 (276/1935)

215 Uo. Vü. L. 3/ad 1581/1934 (223/1934 számú lelkészi jelentés)

216 Uo. Vü. L. 2/930/1934 Ennek következtében 1934. november 13-án leirat érkezett a vallásügyi minisztériumból, melyben felszólították az egyházi vezetõséget, utasítsa az oklándi lelkészt, hogy ne tartson többet vallásórát azoknak, akiket görög katolikusoknak deklaráltak, és tiltsák meg neki bármiféle egyházi szertartás (úrvacsora) kiszolgálását ezen személyeknek.; UEGYLvt. Vü. L. 2/930/1934 A "vallás-és lelkiismereti szabadság szellemében" pedig utasítják értesíteni az érintetteket, hogy hasonló cselekedetek elkövetését büntetni fogják. Kovács Mária (szül. 1923, Oklánd) közlése szerint 1940 után minden fiatal megkonfirmált, akiknek ezt a román impérium megtiltotta.

217 UEGYLt. Vü. L. 23/ad 1581/1934 (188/1934 számú lelkészi jelentés)

218 Uo.

219 HsztUELvt. A homoródszentmártoni unitárius egyházközség áttérési anyakönyve 1914. évtõl ... évig. lelt. sz. 17/76.

220 ANDJ Mureº. Fond: Parohia greco-catolicã Troiþa, nr. inv. 448, dos. 49. 5. f. "Azi se ridicã în contra mea nu credincioºii mei pe care i-am învãþat prin predicile mele cum sã se comporte faþã de preot, ci acei convertiþi protestanþi cari nici astãzi nu se împacã cu semnul sf[ãntei] cruci."

221 ANDJ Mureº. Fond: Parohia greco-catolicã, nr. inv. 125., dos. 1176., 4. f. "[...] în acea regiune unde satele sunt complet secuizate ºi unde opera de românizare merge foarte greu [...]."

222 UEGYLvt. 21/1044/1935

223 Uo. Vü. L. 30/2013/1935

224 Uo.

225 Uo. Vü. L. 1/3131/1927 (1927. november 24-én felvett jegyzõkönyv)

226 Uo. Vü. L. 11/1044/1935

227 Két görögkeleti vallásra tért római katolikus egyénnek 5 gyermeke unitárius, de ezeket nem számítottuk az unitárius áttérõk csoportjába.

228 ANDJ Mureº. Fond: Parohia greco-catolicã, nr. inv. 448. dos. 49. Áttérési nyilatkozatok.

229 ANDJ Mureº. Fond: Parohia greco-catolicã, nr. inv. 881/a. dos. 7. Áttérési nyilatkozatok.

230 Uo.

231 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1935. V. évf. 167. sz. 1. "[.] instinctul nostru naþional ºi moral ne face sã ne afirmãm dreptul românesc asupra fraþilor noºtri de sânge, secuizaþi la ordinul politicei din Budapesta [.]".; "[.] nemzeti és erkölcsi ösztönünk a budapesti politika által elszékelyesített vértestvéreink feletti "román jogunk" kimondására késztet bennünket."

232 Uo. 1935. V. évf. 160. sz. 1.

233 Uo. 1935. V. évf. 161. sz. 1.; V. évf. 166. sz. 3.

234 Uo. 1936. V. évf. 131. sz. 1. A revizionisták szerint Székelyföldön mintegy 300400 000 székely él tömbben, akiket egy Nagyváradon és Kolozsváron keresztülhaladó, Danzinghoz hasonló korridorral kell összekötni Magyarországgal.; Uo. 1935. V. évf. 165. sz. 1-2. "[...] eu mã simt dator sã dovedesc ºi sã împãmântesc convingerea despre adevãrul cã, aºanumita "massa secuiascã" este, în bunã parte, massã de români secuizaþi, cã prin urmare, revizionismul maghiar se bazeazã pe un fals istoric."; "[.] kötelességemnek érzem bizonyítani és meghonosítani azt az igazságon alapuló meggyõzõdést, hogy az úgynevezett "székely tömb" jórészt elszékelyesített románok tömbje, hogy következésképpen a magyar revizionizmus egy történelmi hamisságon alapszik."

235 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1935. V. évf. 155. sz. 1. "[...] fiindcã "blocul minoritar" de aici s-a dovedit a fi un bloc majoritar românesc, cu un trecut de mândrie ºi viaþã româneascã [...]. Leagãnul revizionismului maghiar se va dovedi a fi leagãn românesc, la care mame, în port naþional, au cântat doina ca sã-ºi alinte copii, cari le-au fost rãpiþi temporal."

236 Uo. 1936. V. évf. 131. sz. 1.; 1936. VI. évf. 184. sz. 13. "Problema reromânizãrii s-a pus deci deschis ca o obligaþie naþionalã ºi ca revanºã contra tendinþei de revizuire a graniþelor pe motiv cã ar fi "pãmânturi secuieºti" cu masse de secui."; " A visszarománosítás kérdése tehát nyíltan mint nemzeti kötelezettség és mint visszavágás tevõdik fel a határok revíziójának tendenciái ellen, azzal az indokkal, hogy "székely földek" lennének székely tömbbel." Uo. 1935. V. évf. 160. sz. 1.

237 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1938. VIII. évf. 244. sz. 10. "Regiunea Secuizatã din punct de vedere al apãrãrii naþionale, poate fi asemãnatã cu calul troian, introdus între zidurile cetãþii românismului care reprezintã un pericol incendiar, mai cu seamã în vremurile de nesiguranþã, ori de zguduire socialã."

238 Uo. 1936 1937. VIII. évf. 208. sz. 7.

239 Constantin Anghelescu 1937. április 21-én Marosvásárhelyen kijelentette, hogy minden községben templomot kell építeni, még abban az esetben is, ha abban csupán csak egy román van. Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1937. VII. évf. 215. sz. 1.

240 Uo. 1935. V. évf. 156. sz. 3. Ebbe a stratégiába illeszkedik az Udvarhely megyei román értelmiség által 1934 februárjában Dobrotã szerkesztette és a közigazgatásügyi minisztériumhoz intézett memorandum is, amelyben a visszarománosítás érdekében román állami segítséget kértek egyházközségek létesítéséhez, támogatásához, lelkészi állások felállításához, bérezéséhez, és román tanítok küldéséhez, akik megvalósíthatják "[...] opera de redeºteptare a zecilor de mii de români secuizaþi [...] ("[.] az elszékelyesített románok tízezreit felébresztõ mûvet [.]".)".

241 Uo. 1935. V. évf. 167. sz. 3. 242 Uo. 1936. VI. évf. 184. sz. 13. 243 Uo. 1937. VII. évf. 225. sz. 2. A cikkíró gyûlölködõ hangnemben követelte

az elemi oktatás és közigazgatás elrománosítását. Vehemensen tiltakozott magyar tisztviselõk kinevezése ellen Udvarhely megyében. "Ar fi a ticãloºie fãrã de seamã [...]."írta.; "Egy soha nem látott gazemberség lenne [.]."

244 "Daþi-ne dascãli români! Alungaþi cu biciul din ºcolile satelor noastre, nãpârcile care înveninezã plãpândele suflete ale copilaºilor noºtri. Aruncaþile în focul gehenei ca sã nu rãmânã nici pulberea în urma lor. Daþi-ne dascãi români - români în cuget ºi simþiri - cã numai astfel vom putea realiza visul nostru, numai astfel vom putea deveni aceia ce au fost ºi strãmoºi noºtri."; "Adjatok román tanítókat. Ostorral kergessétek el iskoláinkból a kígyókat, akik megmérgezik gyermekeink törékeny lelkét. Dobjátok a gyehenna tüzébe, hogy még por se maradjon utánuk. Adjatok román tanítókat - románokat, érzésben és gondolatban -, mert csak így valósíthatjuk meg álmainkat, csak így lehetünk azok, akik õseink is voltak." (Radu Chirovici tanító levele a közigazgatásügyi miniszterhez) Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1936. VI. évf. 194. sz. 4.

245 Uo. 1936. VI. évf. 184. sz. 8-9.; Uo. 1935. V. évf. 159. sz. 3.

246 Uo. 1935. V. évf. 159. sz. 3. "[.] nu se poate tolera ca arterele culturei româneºti sã nu atingã ºi acest þinut, care înainte cu o mie de ani a fost tot aºa de românesc ca ºi alt þinut al Ardealului."

247 Uo. "Trebuie deci creatã în aceastã populaþie în modul cel mai firesc, adicã prin readucerea Românilor maghiarizaþi, care în Secuime se ridicã la un numãr de 30-40%."; "A legtermészetesebb módon kell létrehozni tehát ebben a lakoságban, az elmagyarosodott románok visszatérítésével, akiknek számaránya Székelyföldön 30-40%."

248 Uo.

249 Uo.

250 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1936. V. évf. 183. sz. 1.

251 Uo. 187. sz. 3.

252 Uo. VI. évf. 201. sz. 3. "Dregãtorii localnici de orice categorie: prefecþi, pretori, notari, primari, cei de la perceptorate, dela oficiul silvic, preoþi, medici, avocaþi, cãrturari, fruntaºi ai satelor, trebuie sã-ºi deie osteneala de a redeºtepta în sufletul celor înstrãinaþi conºtiinþa originei lor româneºti, arãtîndu-le, ce monstruozitate este a se îngloba în ºirul neromânilor, mai ales în þara care, dupã o mie de ani de suferinþe ºi nedreptãþi, a devenit româneascã."; "Bármilyen rangú helyi tisztségviselõk: prefektusok, járásbírók, jegyzõk, polgármesterek, az adószedõi-, az erdészeti hivataloktól, papok, orvosok, ügyvédek, írástudók, falvak élenjárói, azon kell fáradozniuk, hogy felébresszék az elidegenítettek lelkében román eredetüknek tudatát, rámutatva, hogy milyen szörnyûséges beolvadni a nemrománok sorába, fõleg abban az országban, amely ezer év igazságtalanság és szenvedés után románná lett."

253 Uo. 1936. VI. évf. 192. sz. 7.

254 Uo. 187. sz. 3.

255 UEGYLvt. Esperesi vizsgálószéki jegyzõköny. Ev. VI. 1935. sz. 775/1936 "[.] a helybeli gör[ög]. keleti lelkész híveink közül 60-65 családapát és anyát a község házára hivatott és ott a lelkiismereti szabadság megsértésével kényszeríteni akarta híveinket, hogy egyházunkat elhagyják és a görög keleti egyházba belépjenek. Szenvedélyes hangok hallatszottak Cismasiu Ioan volt jegyzõ ajkáról, akivel azonosították magukat a tanítók, a csendõr és más tisztviselõk, akik a gyûlésen jelen voltak s követelték, élén a lelkésszel, hogy unitárius híveink tagadják meg lelkiismeretüket s hagyják el vallásukat." Lásd még Szentháromsági Unitárius Egyházközség Levéltára (továbbiakban SzUELvt.). Historia Domestica. lelt. sz. 24. 80., 81. f.

256 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco-catolic Târgu Mureº. nr. inv. 125. dos. 1753. 10. f. A Marosszentannai csendõrparancsnok 1937. július 22-én kelt jelentése. "În cursul de la 1 aprilie pânã în prezent pe raza acestui post la îndemnul nostru ºi la îndemnul autoritãþilor administrative am reuºit ca sã convingem pe urmãtorii locuitori [.]."; "Áprilistól jelen pillanatig ez õrs körzetében, biztatásunkra és a közigazgatási hatóságok biztatására, a következõ személyeket sikerült meggyõznünk [.]."

257 ANDJ Mureº. Fond: Parohia greco-catolicã Troiþa. nr. inv. 448. dos. 53. 93 f. "[.] cu ajutorul lui Dumnezeu, cu concursul învãþãtorilor Alexandru Sturza, Valer Coroº ºi Vicenþiu Tolan notar, am început acþiunea de reromanizare care ne-a dat un strãlucit rezultat."

258 ANDJ Mureº Fond: Protopopiatul greco-catolic Târgu Mureº. nr. inv. 125. dos. 1730. 7. f. "Vã rugãm a ne înainta un tablou exact despre cetãþenii vizaþi, rãmaºi în situaþia de mai sus, cu specialã grijã la românii trecuþi ca unguri din cauza pãrãsirii confesiunii ortodoxe sau unite. Asemenea, vã rugãm sã vã ocupaþi deaproape de înlesnirea revenirii la confesiunea româneascã respectivã ºi la nume românesc, luând iniþiativa, fãcând toate formele ºi actele legale. Pentru a lucra cu tot efectul ºi cu rezultat definitiv, binevoiþi a cere concursul d[omni]-lor preoþi ºi directori ºcolari, care au fost avizaþi de acest ordin."

259 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1937. VII. évf. 226. sz. 3.

260 1935. április 6-i képviselõházi felszólalásában ismertette Dobrotã 1934 februárjában Anghelescunak benyújtott memorandumát.

261 "Încã în primele zile am înscris în programul activitãþii mele: primatul naþional în opera de redresare a elementului românesc secuizat, prin construcþii de biserici ºi ºcoale [.]."; "Már az elsõ napokban beírtam munkaprogramomba: nemzeti elsõbbség az elszékelyesített román elemek helyreállítására, templomok és iskolák építése által." Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1938. VIII. 235. évf. 235. sz. 3.

262 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1937. VII. évf. 223. sz. 4.

263 Uo. 1938. VIII. évf. 242. sz. 2.

264 Uo. 1937. VII. évf. 205. sz. 2.

265 Uo. 1936. VI. évf. 188. sz. 1.

266 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco-catolic Târgu Mureº. nr. inv. 125. dos. 1753. 18. "În legãturã cu problema acþiunii din regiunea secuizatã, Îþi aducem la cunoºtinþã cã onoratul Minister al Educaþiei Naþionale a dat în însãrcinare specialã Domnului Silviu Þeposu, inspector general din Sibiu, în interesul organizãrii ºi al armonizãrii acestei acþiuni între diferitele autoritãþi. În aceastã calitate Domnia sa se va ocupa ºi va cuprinde toate chestiunile de interes bisericesc ºi naþional din regiunea secuizatã. În consecinþã dispunem, ca în rezolvarea acestor chestiuni sã-i dai tot concursul, ca acþiunea însãºi sã aibã cele mai bune ºanse de reuºitã. Te invitãm totodatã ca aceastã dispoziþie a Noastrã sã o aduci la cunoºtinþa tuturor preoþilor, din districtul Frãþiei Tale, care activeazã în regiunea secuizatã."

267 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1935. V. évf. 159. sz. 5

268 Uo. 159. sz. 7.

269 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1936. VI. évf. 201. sz. 3.

270 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1937. VII. évf. 222. sz. 3.

271 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1937. VII. évf. 223. sz. 3. "Noul protopopiat ortodox al Odorheiului este menit a aduce la viaþã nouã pe toþi fiii neamului nostru, pe cari stãpânirea strãinã i-a smuls de la altarul strãmoºesc ºi de la grupul neamului, ºi prin aceasta a-i reintegra în toate drepturile ºi responsabilitãþile fiilor bisericii ºi ai neamului nostru. Am dat aceastã instituþie a bisericii, am dat on[oratului]. cler ºi poporului drept credincios putinþa de a concentra toate energiile într-o solidarã acþiune culturalã, naþionalã ºi socialã sub egida sfintei noastre biserici, ca elementul românesc sã se poatã manifesta în condiþiuni prielnice."

272 Cionca személyesen is részt vett a térítésekben és maga is alkalmazta a verést. Lásd a magyarhermányi Bogdán Sándor esetét, akit elõször kézzel, majd bikacsökkel vert. Máthé János: A magyarhermányi református egyházközség története. Gaál Mózes Közmûvelõdési Egyesület. Barót, 2004. 67.

273 Uo. 1935. V. évf. 169. sz. 5-6.

274 Uo. 1939. VIII. évf. 265. sz. 4-6.

275 ANDJ Mureº. Fond: Parohia greco-catolicã Troiþa. nr. inv. 811/a. dos. 5. 162. f. 276 ANDJ Mureº. Fond: Parohia greco-catolicã Troiþa. nr. inv. 448. dos. 51. 85. f.

277 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco-catolic Târgu-Mureº. nr. inv. 125. dos. 3051. 22. f. "[.] sã arate necesitãþile ºi de ordin bisericesc din Valea Nirajului, în vederea unei acþiuni intense de reromanizare."

278 NyUELvt. lelt. sz. 187. 16. f. Az oklándi járáshoz tartozó Bibarcfalva és Kisbacon községekben az ASTRA 50 000-50 000 lejjel támogatta az ott épülõ templom és papilakok építési költségeit. Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1938. VIII. évf. 245. sz. 6.

279 "Readucerea acestor fraþi înstrãinaþi la matcã formeazã punctul de onoare al programului nostru." - Cionca beszédébõl az ASTRA székelyföldi szerepérõl. "Ezeknek az elidegenített testvéreknek a visszahozása a tömbbe képezi programunk becsületbeli pontját." Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1936. VI. évf. 181. sz. 4.; UEGYLvt. Vü. L. 2/205/1934 Balázs András, az udvarhelyi egyházkör esperese, Cioncat nevezte meg a térítések fõ irányítójának.

280 Uo. 1936. VI. évf. 184. sz. 26.

281 Uo. 1936. VI. évf. 181. sz. 6. "Am readus la românism cât mai multe oi rãtãcite ºi vom continua aceasta atât timp cât mai existã de aceasta."

282 Uo. 1938. VIII. évf. 244. sz. 13-14. Az iskola létrehozásában Iuliu Moldovan ASTRA elnök segédkezett. Homoródszentmártonban és Homoródalmáson is mûködött ilyen jellegû iskola, de indulásuk idõpontja ismeretlen. Az iskolák költségeit az ASTRA központi költségeibõl fedezték.

283 Uo. "Fãrã aceºti pionieri ai românismului preoþi, învãþãtori, notari, medici ºi ceilalþi funcþionari, toþi fanatizaþi de marea problemã a reromânizãrii, nu s-ar fi putut face nimica."

284 Uo. 1936. VI. évf. 186. sz. 13.

285 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco catolic Târgu Mureº. nr. inv. 125. dos. 1753. 10. f. A marosszentannai csendõrparancsnok jelentése. "În comuna Curteni care este curatã ungureascã în cursul de 3 luni [...] am reuºit dupã mai multe sforþãri a obþine terenul pentru construirea unei biserici greco-catolice [...]."; "Udvarfalva községben, amely teljesen magyar, három hónap alatt, többszöri kényszerítés után, sikerült területet szerezni egy görög katolikus templom építésére."

286 UEGYLvt. Vü. L. 24/1506/1935

287 ANDJ Mureº. Fond: Parohia greco-catolicã Troiþa. nr. inv. 448. dos. 51. 86. f.

288 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco-catolic Târgu Mureº. nr. inv. 125. dos. 1776. 3., 8. f.

289 Magyar Szó 1937. XI. évf. 96. sz.

290 Uo. 1937. XI. évf. 110. sz.

291 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1936. VI. évf. 186. sz. 3. "Am dat tot sprijinul moral ºi material bisericilor, ºcoalelor ºi instituþilor culturale, stãruind sã fie înscrise ajutoare importante în bugetele comunelor, oraºelor ºi judeþului pentru aceste aºezãminte. [.] Am acordat ajutoare materiale bisericilor gr. catolice ºi despãrþãmântului judeþean al Asociaþiei Astra."

292 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1935. V. évf. 159. sz. 2.

293 Uo. 1937. VII. évf. 212. sz. 5. A megye költségvetésében 900 000 lejt, a községekében pedig 2 460 000 lejt irányozott elõ.

294 Ft. jkv. 1941. június 9. 25.

295 Ft. jkv. 1943. március 28-29. 42.

296 Ft. jkv. 1941. június 9. 25.; Ft. jkv. 1943. március 28-29. 42.

297 HULvt. dos. X. 1940-1945. lelt. sz. 19/III. 8. f. "Az uralomváltozás folytán

298 HULvt. Áttértek anyakönyve 1887-tõl. lelt. sz. 19.; HsztUELvt. A homoródszentmártoni unitárius egyházközség éttérési anyakönyve 1914. évtõl ... évig. lelt. sz. 17/76

299 Oklándi Unitárius Egyházközség Levéltára (továbbiakban OUELvt.). lelt. sz. 70/1976. 1. f.

300 "94/1940. október 3-i leírása értelmében hivatalosan közlöm a lelkészi hivatallal azoknak az egyéneknek a névsorát, kik a g[ö]r[ög]. kath[oliku]., g[ö]r[ög]. keleti vallásról áttértek az unitárius vallásra folyó év szept. és október 1-én. A felvett jegyzõkönyv 30 napig a községházán volt kifüggesztve, mely idõ alatt a jegyzõkönyv alapján felvett áttérõ nem jelntkezett az a[nya]könyvvezetõségnél, hogy kérje a már által véglegesen meghatározott vallás áttérésének megváltoztatását. NyUELvt. 1941. évi egyházközségi iratok. lelt. sz. 186. 2. f.

301 HsztUELvt. Homoródszentmártoni Unitárius Egyházközség jegyzõkönyve 1929. márc. 4-tõl 1943. ápr. 7-ig. lelt. sz. 124. 213. f.

302 Szentháromsági Unitárius Egyházközség Levéltára (továbbiakban SzUELvt.). Historia Domestica. lelt. sz. 24. 86. f. "A visszacsatolásnak legelsõ örvendetes következménye volt, hogy akiket a román hatóság áterõszakolt a görög katholikus vallásra, azok mind visszatértek."

303 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco catolic Tg. Mureº. nr. inv. 125. dos. 1819. 9. f. Marosvásárhelyi püspöki helynök jelentése Iuliu Hossu kolozsvári püspökhöz.

304 Uo. 10. f.

305 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco catolic Tg. Mureº. nr. inv. 125. dos. 1819. 6, 7, 8, 9, 10. f.

306 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco catolic Tg. Mureº. nr. inv. 125. dos. 1819. 3. f.

307 Semmiféle írásos forrást nem találtunk erre vonatkozóan az egyházközség levéltárában. Nincsen meg az 1940. évi esperesi vizsgálószéki irat sem.

308 Frinkuly István szül. 1920, Abásfalva

309 HUELvt. Áttértek anyakönyve 1887-tõl. lelt. sz. 19, 20, 25, 26. f.

310 Homoródkarácsonyfalvi Unitárius Egyházközség Levéltára. Vallásváltoztatási jegyzõkönyv. (nincs leltári száma)

311 Homoródkeményfalvi Unitárius Egyházközség Levéltára. Homoródkeményfalva, évi jelentések jegyzõkönyve 1940. évtõl. 1940-1976. I. kötet. lelt. sz. 158. 8. f.

312 1940. augusztusáig 41-en tértek át görög katolikusnak. Ebbõl 18-nak hivatalból semmisítik meg áttérésüket, 5-ön meghaltak 1940 elõtt, 1 elköltözött, 3-an visszatértek, 3-an visszavonásinyilatkozatottettek.3nagykorúés8gyermek(ebbõlegycigánycsalád,kétgyermek pedig árva), nem tért vissza az unitárius vallásra. HsztUELvt. A homoródszentmártoni unitárius egyházközség áttérési anyakönyve 1914. évtõl ... évig. lelt. sz. 17/76.

313 OUELvt. Vallásváltoztatási jegyzõkönyv. lelt. sz. 70/1976. 1. f.

314 NyUELvt. 1941. évi Egyházközségi Iratok. lelt. sz. 186. 3., 155. f.

315 Semmiféle írásos forrást nem találtunk az egyházközség irattárában erre vonatkozóan. Nincsen meg az 1940. évi esperesi vizsgálószéki irat sem.

316 Szkridon Péter szül. 1955, Nyomát

317 SzUELvt. Historia Domestica. lelt. sz. 24. 86. f.

318 VUELvt. Vargyasi Unitárius Egyház Családkönyve. (nincs leltári száma)

319 UEGYLvt. Esperesi vizsgálószéki iratok. Székelyudvarhelyi kör. EV. IV.1941. sz. 751/1942.

320 Mihai Fãtu: Az ország északnyugati részének román egyháza a hortysta megszállás alatt (1940-1944). A Román Ortodox Egyház Biblia és Missziós Intézetének Kiadója. Bukarest, 1986, Vasile T. Suciu: Eroi ºi martiri ai reântregirii României Mari. Tipomur. Târgu Mureº, 2006. A tények szándékos eltorzítására és rosszindulatú beállítására utal, hogy dél-erdélyi, államjogilag Romániához tartozó települések templomait is besorolták a lerombolt templomok jegyzékébe: Alsóboldogfalva (Mihai Fãtu: i. m. 63.), Alsórákos, Újszékely (Vasile T. Suciu: i. m. 338.) Egy másik módszer pedig, hogy nem létezõ templomkat szerepeltetnek: Firtosmartonos (Mihai Fãtu: i. m. 63.), Olasztelek (Vasile T. Suciu: i. m. 338.).

321 Természetesen voltak kivételek is. Lásd például: Gagyi József: Jonika. In Egy más mellett élés. Pro Print Könyvkiadó. Csíkszereda, 1996. 139-164.; Máthé János:

322 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1937. VII. évf. 229. sz. 5-6. "[.] îndepãrtarea prin ordin perseverent ºi cu sancþiuni a oricãrei cuvânt maghiar din ºcoala de stat. La clasa mea, nu voiu putea introduce niciodatã cãrþi cu gândiri maghiare. În clasa mea nu voiu permite nimãnui sã vorbeascã ungureºte - aºa cum cam se obiºnuieºte. Voiu cere mai târziu, cu riscul oricãrei sancþiuni sã nu se vorbeascã nici la sãteni ungureºte."

323 Uo. 1938. VIII. évf. 257. sz. 11. "Fiind izbit dureros de faptul cã aici se vorbeºte atât de puþin româneºte, a fost natural ca în sufletul meu sã se nascã o revoltã, ºi sã-mi spun rãspicat: Nu nu voiu învãþa niviodatã limba maghiarã. Dupã cum urãsc ei limba noastrã româneascã, voiu face eu la fel faþã de a lor. Le ºcoalã altã decepþie, altã revoltã. Copii nu ºtiu româneºte aproape deloc. Un elev din clasa VI-a a avut curajul sã rãspundã ungureºte la înterbarea mea. A trebuit sã-mi pun în joc toatã voinþa, pentru a-mi putea stãpâni mânia. Nu ºtiu ce eram în stare sã fac în acele momente."

324 Uo. Kovács Máriával folytatott beszélgetésünkor a következõ esetet említette: Mureºan oklándi tanító többször is megkérdezte Golicza Dénes tanulót: "Ce eºti tu?", amire a válasz az volt: "Magyar". Ekkor a tanító a gyermek többszöri válasza után elõször felpofozta azt, majd ezt követõen nyakon ragadta, felnyomta a falra és ütni kezdte.

325 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1936. VI. évf. 185. sz.

326 "Stârpeºte cuibul viperelor." "Taposd szét a viperák fészkét." Uo. 1935. V. évf. 173. sz.

327 Uo. 1937. VIII. évf. 209. sz. 4.

328 Uo. 1936. VI. évf. 186. sz. 5.

329 Uo. 1936. VI. évf. 198. sz.

330 Uo. 1936. VI. évf. 196. sz. 6. "Noi nu îngrãºãm rândurile urmaºilor lui Traian cu urmaºii barbarilor din stepã."

331 Uo. 1936. VI. évf. 184. sz. 11. "[.] inferiori nouã nu numai ca originã etnicã dar ºi din punct de vedere al culturii psiho-morale."

332 Uo. 1936. VI. évf. 184. sz. 8-9.

333 Uo. 1935. V. évf. 165. sz. 2-3.

334 Uo. 1936. VI. évf. 180. sz. 1-2.

335 Uo. 1936. VI. évf. 187. sz. 2.

336 Uo. 1936. V. évf. 179. sz. 3.

337 Uo. 1939. VIII. évf. 262. sz. 7.

338 Uo. 1936 VI. évf. 192. sz. 3. Pál János: Vissza- és elrománosítási kísérletek a székelyföldi ... 247

339 Uo. 1936. VI. évf. 184. sz.; Erdõfülében az építendõ templom számára a területet és építõanyagot a község adta, ugyanakkor a közbirtokosság is jelentõs összeget "ajánlott fel". Uo. 340 A helyi görögkeleti egyházközség hozzájárulása

341 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1935. V. évf. 159. sz. 2.

342 Uo. 1937. VIII. évf. 210. sz. 3.

343 Petek, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely templomaihoz.

344 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco catolic Târgu Mureº. nr. inv. 125. dos. 1843. 139. f. "[.] s-a lãsat stãpânit prea tare de concepþiile "dominante" de atunci, ºi a impus primãriilor comunale sume considerabile pentru clãdiri de biserici ortodoxe la oraºe ºi alte comune, ba chiar ºi salariul cântãreþilor ortodoxi dela oraºe ºi unele comune, erau luate la ordinul Dsale în bugetele tuturor comunelor sãcuieºti, fãrã ca enoriaºii ortodoxi, sã contribuie cu vreun ban la susþinerea lor."

345 HUELvt. X. 1940-1945. lelt. sz. 19/III. 127. f. 346 Máthé: i.m. 68. 347 Arhivele Naþionale Direcþia Judeþeanã Harghita. (továbbiakban ANDJ Harghita) Composesoratul Mereºti. nr. inv. 520. dos. 2. Homoródalmási közbirtokosság közgyûlésének jegyzõkönyve. 401, 538, 626, 649. f.

348 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã. 1935. V. évf. 169. sz. "[...]locuitorii comunelor au dat cu bucurie tot ce li s-a cerut, datoritã stimei ºi tactului necesar cu care este înzestrat harnicul primpretor." A két templom Cionca kezdeményezésére épült, akárcsak a járásban levõ többi templom is. A cikk szerzõje szerint az építkezéshez szükséges anyagokat is Cionca gyûjtötte össze. Kerekes Vilma (szül. 1923, Homoródszentmárton) kényszerbõl végzett közmunkáról beszélt Homoródszentmárton esetében is.

349 Glas Românesc din Regiunea Secuizatã.1937. VII. évf. 229. sz. 3. "[...] toatã populaþia de confesiune unitarianã a dat ajutor cu mâna ºi cu carul la zidirea bisericilor ortodoxe. Tot atât de înþelegãtoare s-au arãtat ºi primãriile în frunte cu notarii ºi primarii, care au votat din fondurile comunale ajutoare însemnate pentru clãdirea acestor biserici." Cionca mellett a prefektus érdeme is a két templom - írta a tudósító. Gyöngyös Gyula (szül. 1928, Felsõrákos) közlése szerint a közmunkát visszautasítani szándékozókat, többek között az õ édesapját is, megtorlással fenyegették.

350 ANDJ Harghita. Fond: Composesoratul Mereºti. nr. inv. 520. dos. 2. Homoródalmási közbirtokosság közgyûlésének jegyzõkönyve. 626. f.

351 Uo. 593. f.

352 Uo. 538. f.

353 Uo. 401. f.

354 Kerekes Vilma szerint a templomot egy 6-7 fõs csoport gyújtotta fel, akiknek kilétére sohasem derült fény. A gyújtogatás indító okaként a lakosság ellen elkövetett erõszakos zaklatásokat nevezte meg.

355 ANDJ Mureº. Protopopiatul greco catolic Târgu Mureº. nr. inv. 125. dos. 1843. 139. f. "Acþiunile nechibzuite se rãzbunã totdeauna." " A meggondolatlan cselekedetek mindig megbosszulják magukat."

356 Némi tájékozódást nyújthat erre vonatkozóan az Angol-Amerikai Bizottság 1924. évi jelentése. A vallási kisebbségek Erdélyben. Ford. Szombati-Szabó István. Lugos, 1925.

357 Mihai Fãtu: i. m. 60-75.

358 ANDJ Harghita. Fond: Pretura plãºii Ocland. nr. inv. 138. dos. 97. 2. f.

359 Máthé: i. m. 69.

360 Oláh Sándor: Magyar görög katolikus "románok". In Gagyi József (szerk.): Egymás mellett élés. Pro-Print Könyvkiadó. Csíkszereda, 1996. 134.

361 Andorkó Ferencz unitárius lelkész. szül. 1950, Vargyas

362 Kovács Mária és Kovács Dániel (szül. 1922, Oklánd) Kelemen Imre unitárius lelkész nevét is szóba hozta, mint akirõl azt beszélték, hogy neki is köze lett volna a templombontásban.

363 Kerekes Vilma

364 Mihai Fãtu: i. m. 64-65.

365 Uo. 64.

366 ANDJ Mureº. Fond: Prefectura jud. Mureº - Comandamentul Militar (1940). nr. inv. 1111. nr. dos. 38. 20. f. A Magyar Királyi 1. Hadsereg Katonai Közigazgatási Csoportjának 1940. november 18-án kelt köriratában ez áll: "Hinni merem, hogy katonai közig[azgatás]. szervei a rendelkezésre álló és közeli befejezésre kerülõ idõ alatt is saját hatásközükben öntevékenyen mindent elkövettek a magyar fajtának megerõsítése ls visszamagyarosítása érdekében." Bizonyára az oklándi katonai parancsnokság ennek szellemében cselekedett a járásban, és igyekezett minél hamarabb és a lehetõ leghatékonyabban felszámolni a románosítás bárminemû nyomát.

367 ANDJ Mureº. Fond: Protopopiatul greco catolic Târgu Mureº. nr. inv. 125. dos. 1843. 70, 71. f.