Törvény a nemzeti kisebbségekrôl

I. fejezet
Általános rendelkezések

1. cikk (a nemzeti kisebbség meghatározása)

E törvény értelmében nemzeti kisebbségen azon személyek bármely olyan csoportja értendô, akik Románia területén élô román állampolgárok, reprezentatívak, bár a többségi lakossághoz képest kevésbé számosak, régi, szilárd és tartós kapcsolatban állnak a román állammal, sajátos etnikai, kulturális, vallási és/vagy nyelvi tulajdonságokkal rendelkeznek, és ragaszkodnak tagjaik közös tulajdonságainak megôrzéséhez, különösen a kultúra, a hagyományok, a vallás és a nyelv tekintetében.

2. cikk (a nemzeti kisebbségek állam általi elismerése és jogaik

garantálása)

(1) A román állam elismeri és védelmezi a területén élô nemzeti kisebbségek létét, valamint etnikai és kulturális identitását, és - összhangban az általa részesként aláírt paktumokkal és egyezményekkel, valamint az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet keretei között vállalt kötelezettségeivel - biztosítja ennek az identitásnak a fennmaradásához szükséges feltételeket.

(2) Az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségek, valamint a hozzájuk tartozó személyek jogát, hogy szabadon éljenek szülôföldjükön, megôrizzék a történelem során kialakult etnikai kapcsolataikat, az érvényes törvények és a román állam területi integritása tiszteletben tartása mellett.

(3) Az állam elismeri és szavatolja a nemzeti kisebbségek és a hozzájuk tartozó személyek jogát, hogy továbbadják hagyományaikat.

(4) Az állam garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát, hogy minden korlátozástól mentesen használják anyanyelvüket, és hogy szabadon gyakorolják vallásukat.

(5) Az állam garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek az összes emberi jogok és szabadságjogok szabad - egyénileg vagy közösségben való - gyakorlását, beleértve az etnikai és kulturális identitáshoz való jogot is.

(6) Az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségek és a hozzájuk tartozó személyek jogát etnikai és kulturális identitásuk szabad kifejezéséhez a politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági élet minden területén.

(7) A kisebbségek etnikai és kulturális identitáshoz való joga nem kérdôjelezheti meg az emberi jogok egyetemességének elvét.

(8) Az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségek és a hozzájuk tartozó személyek jogát, hogy saját kiadványokkal rendelkezzenek, és hogy elérhetôek legyenek számukra a közszolgálati médiumok audiovizuális eszközei.

(9) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tényleges gyakorlása érdekében az állam évente biztosítja - költségvetési úton - a szükséges pénzeszközöket.

3. cikk (a diszkrimináció tilalma)

(1) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a törvény védelmét élvezik, a többségi lakossághoz tartozó személyekkel azonos körülmények közt.

(2) Tilos és törvény által büntetett bármilyen - nemzeti kisebbséghez való tartozáson alapuló - hátrányos megkülönböztetés. A sajátos bûncselekmények és a nekik megfelelô büntetések meghatározására a büntetôtörvény révén kerül sor.

(3) Nem tekintendôk diszkriminatívaknak azok a közhatóságok által foganatosított sajátos intézkedések, melyeknek célja a nemzeti kisebbségek védelme, természetes fejlôdésük biztosítása és a nemzeti kisebbségek és a többségi lakosság közötti tényleges jogegyenlôség megvalósítása.

II. fejezet
Jogok és garanciák

4. cikk (a nemzeti kisebbséghez tartozás)

(1) A nemzeti kisebbséghez való tartozás vagy az arról való lemondás a személy szabad döntésén alapul, és e döntése kinyilvánításából semmilyen kár nem érheti.

(2) A közhatóságok kötelesek elfogadni ezeket a nyilatkozatokat.

(3) Egy nemzeti kisebbséghez tartozó személynek semmilyen hátránya sem származhat a jelen törvényben meghatározott jogok gyakorlásából vagy nemgyakorlásából.

5. cikk (saját szervezetek létrehozásának joga)

(1) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van létrehozni saját szervezeteiket, beleértve az etnikai alapú politikai pártokat is.

(2) Az állam elismeri a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek szervezeteinek jogát, hogy anyagi és pénzbeli támogatást kapjanak - az érvényes törvények tiszteletben tartása mellett - külföldi közhatóságoktól, jogi, valamint természetes személyektôl.

6. cikk (más államok polgáraival való kapcsolatok)

Az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és az általuk létrehozott szervezetek jogát, hogy minden korlátozástól mentesen határokon túlnyúló kapcsolatokat tartsanak fenn - a román állam területi integritásának tiszteletben tartása mellett - azon államoknak állampolgáraival, illetve ezek szervezeteivel, amelyekhez etnikai, nyelvi, vallási sajátosságaik vagy kulturális identitásuk révén kötôdnek.

7. cikk (anyanyelvhasználat)

(1) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga, hogy minden korlátozástól mentesen használják - írásban és szóban - anyanyelvüket, mind a magánéletben, mind a közéletben. E jog kiterjed a kiadványokban és az audiovizuális tájékoztatási eszközökben való anyanyelvhasználatra is.

(2) A közszolgálati tévé- és rádióadók mûsoridôt biztosítanak a nemzeti kisebbségek számára, a megfelelô adásidôben s vételi lehetôséggel az ország egész területén.

(3) Bármely, nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga, hogy anyanyelvét is használja cégtáblákon, feliratokon és egyéb - tájékoztatásul szolgáló - eszközökön.

8. cikk (a család- és utónév írása)

Bármely, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga, hogy nevét anyanyelve szabályai szerint írja, hogy azt ennek alapján vezessék be a hivatalos okmányokba, és hogy szabadon válassza meg gyerekei utónevét.

9. cikk (az anyanyelv használata az oktatásban)

(1) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga, hogy anyanyelvükön tanuljanak, hogy e nyelven nevelésben részesüljenek az összes oktatási formák keretében.

(2) A nemzeti kisebbségekhez tartozó természetes személyeknek, felekezeteknek és szervezeteknek joguk van felekezeti és magán oktatási intézményeket létrehozni.

(3) A különbözô körzetekben, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számától függôen, a Tanügyi Törvény rendelkezéseinek megfelelôen a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolai egységeket, tagozatokat, osztályokat vagy csoportokat hoznak létre.

(4) A tanulócsoportok létszámának alsó határát - mely alatt ilyen csoportot nem lehet létrehozni - a Tanügyi Törvény szabja meg, etnikai, nyelvi vagy vallási hovatartozástól függetlenül.

(5) A tanuló által látogatandó iskola megválasztásának joga magáé a tanulóé, szüleié vagy törvényes gyámjáé.

10. cikk (a román nyelv elsajátítása)

(1) Az anyanyelvû oktatásban részesülô személyeknek biztosítani kell a román nyelv megtanulásának feltételeit.

(2) A román nyelv és irodalom elsajátítása a Tanügyminisztérium által kidolgozott speciális tantervek és tankönyvek alapján történik.

11. cikk (a nemzeti kisebbségek történelmének oktatása)

(1) Az elemi, gimnáziumi és líceumi ciklus anyanyelven tanuló diákjainak joguk van tanulni nemzeti kisebbségük történelmét, hagyományait és kulturális értékeit.

(2) Az egyetemes és román történelem iskolai tantervének tükröznie kell a Romániában élô nemzeti kisebbségek történetét és hagyományait.

12. cikk (a tanszemélyzet biztosítása)

(1) A nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás számára szükséges tanszemélyzet biztosítása érdekében a román tannyelvû felsôoktatásban csoportokat és tagozatokat szerveznek, melyeken az oktatás a nemzeti kisebbségek nyelvén folyik.

(2) A felvételi és abszolváló vizsgákat az oktatás minden fokán, valamint a tanári fokozatok és tudományos címek megszerzéséhez szükséges vizsgákat a nemzeti kisebbségekhez tartozók anyanyelvükön tehetik le, kivéve azokat a tárgyakat, amelyekbôl - külön rendelkezés alapján - románul kell vizsgázni.

(3) A nemzeti kisebbségek nyelvén oktató tanintézetekben elsôsorban a nemzeti kisebbségekbôl származó tanügyi kádereket alkalmaznak.

(4) Hasonlóképpen, ezen oktatási intézmények igazgatóit, valamint az ezen intézményekben folyó oktatási tevékenységért felelô tanfelügyelôket elsôsorban a nemzeti kisebbséghez tartozók közül kell kiválasztani.

13. cikk (az anyanyelv használata a közigazgatásban)

(1) Azokban a helységekben, amelyekben valamely nemzeti kisebbség az összlakosság legalább 20%-át alkotja, az illetô nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van anyanyelven fordulni - szóban vagy írásban - a helyi közhatóságokhoz.

(2) Azokban a helységekben, amelyekben valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személyek az összlakosság legalább 20%-át teszik ki, a közigazgatási hatóságok szerveinek elegendô számban kell foglalkoztatniuk olyan közhivatalnokokat, akik mind a román, mind az illetô nemzeti kisebbség nyelvét ismerik. Ezeket elsôsorban a nemzeti kisebbségek soraiból kell alkalmazni.

14. cikk (két- és többnyelvû feliratok)

(1) Azokban a megyékben és helységekben, amelyekben a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személyek az összlakosság legalább 20%-át teszik ki, a megyék, települések, utcák, terek nevét, valamint a földrajzi elnevezéseket az illetô kisebbség nyelvén is ki kell tenni.

(2) Az elôbbi bekezdés elôírásait a helyi közhatóságok intézményeinek elnevezésére, valamint a tevékenységükkel kapcsolatos információkra is alkalmazni kell.

(3) Azokban a megyékben vagy helységekben, melyekben egy nemzeti kisebbség sem éri el az összlakosság 20%-át, a megyei tanács, illetve a helyi tanács határozata alapján is sor kerülhet az (1) és (2) bekezdés szerinti elnevezések két- vagy többnyelvû feliratozására.

(4) Az elôzô bekezdések elôírásainak megfelelô elnevezések és információk feliratozására a hivatalos nyelvû feliratok alatt kerül sor, azokkal egyezô tartalmú, formájú és méretû feliratok formájában.

15. cikk (utcák és terek elnevezése)

Azokban a helységekben, amelyekben nemzeti kisebbségek élnek, ezek számarányától függetlenül egyes utcákat, tereket vagy épületeket el lehet nevezni a kisebbségek egyes személyiségeirôl vagy szervezeteirôl, azokról, akik vagy amelyek - az idôk során - hozzájárultak ezen kisebbségek kulturális, politikai, gazdasági vagy társadalmi életéhez.

16. cikk (földrajzi elnevezések)

A könyvekben, valamint az írott vagy elektronikus sajtóban a földrajzi elnevezések szabadon használhatók a nemzeti kisebbségek nyelvén.

17. cikk (anyanyelvhasználat az igazságszolgáltatásban)

(1) Az igazságszolgáltatási eljárást román nyelven folytatják le.

(2) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek jogukban áll tolmács vagy anyanyelvi fordítások útján tudomást szerezni az iratcsomóba foglalt összes iratról és munkálatról, valamint tolmács útján beszélni és következtetéseiket megfogalmazni. A tolmácsolással, valamint fordítással kapcsolatos költségek az államot terhelik, függetlenül az ügy jellegétôl.

18. cikk (ünnepnapok és saját nemzeti szimbólumok)

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek jogukban áll megválasztani - saját hagyományaik alapján - vallásos ünnepeiket. A vallásos ünnepek munkaszüneti napokká nyilvánítása kormányhatározat révén történik.

19. cikk (az asszimiláció, megváltoztatás és rombolás tilalma)

(1) A területi-közigazgatási egységek és választókerületek határainak kijelölésénél, a gazdasági fejlesztési, urbanisztikai, valamint környezetvédelmi tervek kidolgozásánál és elfogadásánál tekintetbe veszik a nemzeti kisebbségek által lakott körzetek hagyományos adottságait.

(2) Tilos a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek bármely eszközzel történô, erôszakos beolvasztása, élet- és létkörülményeik megnehezítése és bármilyen munkahelyi vagy más körülmények közötti hátrányos megkülönböztetése.

(3) Tilos a nemzeti kisebbségek által lakott helységekben és területi-közigazgatási egységekben az etnikai összetétel - ezen kisebbségekre nézve hátrányos - megváltoztatása, a nemzeti kisebbségek elhurcolása vagy erôszakos áttelepítése.

(4) Tilos a nemzeti kisebbségek kulturális létesítményeinek, történelmi vagy mûvészeti mûemlékeinek vagy hagyományos építészeti emlékeinek tönkretétele, lerombolása vagy bármilyen módon történô felszámolása.

(5) Az elôzô bekezdésben felsorolt létesítményeket, mûemlékeket és emlékhelyeket, valamint ezek elhelyezését megalkotóik eredeti szándékának megfelelôen kell fenntartani.

20. cikk (a jogorvoslathoz való jog)

Bármely, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy, amennyiben e törvény által biztosított jogai sérülnek, jogorvoslati kéréssel fordulhat az állami hatósághoz, beleértve ebbe az igazságszolgáltatáshoz való fordulás szabadságát a jogsérelem okozta károk jóvátétele érdekében.

III. fejezet
Védelmi intézkedések

21. cikk (a parlamenti képviselet biztosítása)

(1) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van, hogy saját szervezeteik - köztük az etnikai alapon létrehozott politikai pártok - révén, törvények keretei között, képviselethez jussanak az állami szervekben, országos és helyi szinten egyaránt.

(2) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon szervezetei, amelyek a választások során nem kapták meg a parlamenti képviselethez szükséges szavazatszámot, egy-egy képviselôi helyre jogosultak, az Alkotmány és a választási törvény elôírásainak megfelelôen.

22. cikk (a kulturális identitás védelme)

(1) Az illetékes közhatóságok támogatják a nemzeti kisebbségek kiadványainak megjelenését, valamint kulturális létesítményeik mûködését; e támogatás szubvenciók révén is történhet.

(2) Az illetékes hatóságok megkönnyítik a nemzeti kisebbségek rádió- és tévéadóinak létesítését és mûködését.

(3) Az illetékes közhatóságok megkönnyítik - akár kétoldalú egyezmények révén is - azon országok rádió- és tévémûsorainak vételét, amelyek a nemzeti kisebbségek nyelvén sugározzák ezeket.

IV. fejezet
Átmeneti és záró rendelkezések

23. cikk (az állam által 1945 után elvett javak helyzete)

A nemzeti kisebbségek szervezeteitôl 1945 után az állam részére átvett javak jogi helyzetét az összes - a kommunista rendszer bevezetését követôen - állami tulajdonba került javakéval együtt rendezik.

24. cikk (a törvény hatályba lépése)

(1) E törvény egy évvel a Hivatalos Közlönyben való közlése után lép hatályba.

(2) Ez alatt az idô alatt az érvényes törvényeket összhangba kell hozni a jelen törvény rendelkezéseivel.

(3) Ugyancsak ezenközben kell biztosítani azoknak a technikai, ügyintézési és pénzügyi jellegû intézkedéseknek a meghozatalát, amelyek szükségesek a jelen törvénybe foglalt elôírások foganatosításához.

(4) E törvény hatályba lépésekor az 1945. évi 86. sz. törvénnyel életbe léptetett Nemzetiségi Statútum, valamint minden egyéb, vele ellentétes rendelkezés hatályát veszti.

Vasile Popovici, Temes megyei PSZP-képviselô
Stefan Augustin-Doinas, bukaresti PSZP-szenátor
Dorel Coc, Beszterce-Naszód megyei PSZP-képviselô