A szlovákiai magyar kiművelt fôk számbavétele (sem történelmi visszapillantás, sem pedig a mai nemzetközi, ill. hazai összehasonlítás alapján) nem szolgál kedvezô tényekkel. A pozsonyi Academia Istropolitana (1465-1471) és a Nagyszombati Egyetem (1635-1777) mára ugyanúgy a történelmi múlté, mint az 1918-ban megalakult Csehszlovákia által azonnal megszüntetett selmecbányai Bányászati és Erdészeti Fôiskola (1770), a kassai Királyi Jogakadémia (1778), az eperjesi Evangélikus Jogakadémia (1815), a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem (1912), valamint a pozsonyi (1714), a nyitrai (1715), a besztercebányai (1807) ... hittudományi fôiskolák.
Az 1937-38-as tanévben, amikor a mai Szlovákiában az állami és a közalkalmazottak kiutasítása, ill. menekülésszerű áttelepülése után a magyarság létszáma 592 ezerre, Szlovákia akkori lakosságának 20%-ára csökkent, a 10 cseh és 1 szlovák egyetemen mindössze 880 magyar (az egyetemisták 3,14%-a) tanult. Értelmiségünk létszám-, részarány-csökkenése a második világháborút követô években nemzetrészünk megmaradása végveszélyével fenyegetô szintre süllyedt. 1945-ben kollektív bűnösségünk1 okán megfosztottak „visszaszlovákosítással"2 újra elnyerhetô csehszlovák állampolgárságunktól, a vagyonosabbak és az értelmiség egy részét Magyarországra (68 ezer), ill. Csehországba (42 ezer) deportálták,3 9 ezren, többségükben értelmiségiek, önként elhagyták szülôföldünket. Amikor 1948 októberében, a hontalanság évei után visszanyertük állampolgárságunkat, alig maradt Szlovákiában magyar pedagógus, jogász, orvos, lelkész, alkotó értelmiségi. Az azóta tartó társadalmi viszonyok, a kommunista hatalomátvétel (1948) utáni hatékony politikai és nemzetiségi kontraszelekció, s részben a szülôföldön maradottak szociális összetétele, a felsôfokú felvételi vizsga, ill. képzés nyelvének hiányos ismerete máig sem tette lehetôvé értelmiségfogyatkozásunk visszafordítását.
1951-ben a Comenius Egyetemen engedélyezték a magyar nyelv és irodalom tanszéket, a szintén pozsonyi Pedagógiai Fôiskolán és Felsôbb Pedagógiai Iskolán magyar tagozat jött létre (1959-es megszűnésük évétôl Nyitrán, a mai Konstantin Filozófus Egyetem jogelôdjeként folytatódott a magyar pedagógusok képzése)
1957-ig a statisztikai kimutatásokban hiába keresnénk az egyetemi és fôiskolai hallgatók nemzetiségi megoszlására utaló adatokat. Míg Csehország (elsô sorban Prága és Brünn) egyetemein 1992-ig évente (évfolyamonként) legfeljebb 100 magyar hallgató tanult (a köztársaság kettéválása óta ez a létszám 10-15-re csökkent), a lakossági részarányt és a felsôfokú tanintézmények magyar hallgatóinak részarányát (a kettô közötti eltérést) a magyar nemzetiségű hallgatók túlnyomó többségét képezô szlovákiai egyetemek és egyetemi szintű fôiskolák adatai alapján mutatjuk be:
| Tanév | A magyar nemzetiség részaránya Szlovákiában |
A magyar nemzetiségű hallgatók részaránya Szlovákia egyetemein |
| 1957-58 | 10,3 % | 4,3 % |
| 1960-61 | 12,4 % | 5,9 % |
| 1969-70 | 12,2 % | 3,7 % |
| 1979-80 | 11,8 % | 4,4 % |
| 1993-94 | 10,8 % | 4,6 % |
| 1995-96 | 10,8 % | 4,7 % |
A fenti adatok ismeretében nem meglepetésszerű, hogy a 18 évnél idôsebb szlovák nemzetiségűek közül minden tizenkettedik, a szlovákiai magyarok közül pedig csak minden huszonhetedik végzett egyetemet (egyetemi szintű fôiskolát). Ennél az összehasonlításnál figyelembe kell venni, hogy amíg a honi magyar átlag felét sem éri el a szlováknak, addig nemzetközi összehasonlításban a szlovákiai átlag (6%) is messze elmarad az európaitól (pl. Ausztria 23%, Svédország 30% ...).
Az egyetemet végzett szlovákiai magyarok – egyéb okokon kívül – azért sem alkothatják még a felét sem a szlovák diplomásoknak, mert
– a magyar nemzetiségű középiskolások részaránya a második világháborút követô évektôl mindig alacsonyabb volt a szlovák középiskolásokénál. 1993-ban pl. Szlovákia lakosságának 85,7%-a vallotta magát szlovák, 10,8%-a magyar nemzetiségűnek, ám az érettségizôk 93%-a volt abban az évben szlovák és csak 5 %-a magyar nemzetiségű;
– a felsôoktatási intézmények egyes szakaira (bánya-, kohómérnök, erdész, geológus, vegyipari, textilipari technológus, rendôr-, katonatiszt ...) eleve alig jelentkezett magyar érettségizett, mert e szakok végzôsei általában a nyelvhatáron túl helyezkedhettek el, s ott leendô gyermekeik nem részesülhettek anyanyelvű oktatásban;
– az 1989-90-es forradalomig egyes szakokon bizonyíthatóan működött a politikain kívül nemzetiségi kontraszelekció is: a jogtudományi karokon, a közgazdasági fôiskola külkereskedelmi szakán, a szlovákiai egyetemek történész szakán, az orvosi karokon a felvételi vizsgák eredményeitôl függetlenül elôre meghatározták a felvehetô magyar nemzetiségű jelöltek számát;
– ellentétben pl. a romániai és a kárpátaljai gyakorlattal, a magyar nyelv és irodalom szak kivételével anyanyelven nem lehetett és nem lehet felvételi vizsgát tenni, s érettségizettjeink mindegyikét családi környezetén kívül szlovák nyelvismerete sem késztette egyetemi továbbtanulásra.
Felsôfokú képzettségünk általános lemaradásánál már csak az egyes karokon tapasztalható hátrányos helyzetünk ölt veszélyesebb méreteket. A közgazdaság-tudományi karokon 2,59%, a jogtudományi karokon 2,84%, az elektrotechnikai karokon 2,87%, az orvosi karokon 4,51%, az informatikai karon, ill. szakokon 5,53%, a pedagógiai karokon 5,36%, az építészetin 5,64%, a gyógyszerészetin 5,64%, az agrártudományin 5,70%, az állatorvosin 6,65%... (a lakossági 10,8 százalékhoz viszonyítva legelônyösebb az egyetemek természettudományi és bölcsészettudományi karain kimutatható 9,87, ill. 9,38%) volt a magyar hallgatók részaránya az 1995-96-os tanévben.
A Szlovákia egyetemein jelenleg tanuló mintegy 3500 magyar nemzetiségű hallgató közül a romániai 30% egyharmada sem (9,4%) tanul részben vagy egészen anyanyelvén, s a nyitrai egyetemen tapasztalható változások4 további visszaeséssel fenyegetnek. Sajnos ez nem csupán az oktatás és a vizsgáztatás nyelvét, hanem a valós szükségeknél alacsonyabb létszámú hallgató felvételét5, továbbá bizonyos szakok kihagyását is jelenti. A hatalom 1977. évi adminisztratív intézkedései eredményeként (1963-ban 192, 1964-ben 184, 1965-ben 150... 1981-ben csupán 20, s az azt követô években 41, 27, 24, 28, 25... magyar pedagógus nyert szakképesítést Nyitrán) általános iskoláink tantestületeinek korösszetétele alapján az ezredfordulóra szinte megszűnésre ítéltetett a magyar nyelvű oktatás. Amíg Szlovákia általános iskoláiban 40 éves korhatárig a tanítók 67,8%-a sorolható, addig ez a magyar iskolák esetében mindössze 19,8%, s amíg az 51 év feletti korcsoportba tartozók szlovákiai részaránya csupán 8,5%, a magyar iskolákban ez 39,8%!
A közölt adatok súlya bizonyítja, nem a finnországi példa, ahol a lakosság 6%-át kitevô 300 ezer svédnek önálló egyeteme van, hanem a szükség korparancsa fogalmaztatta meg 1990-ben azt a törvényjavaslatot, melyet három (!) országgyűlési képviselônk elôterjesztett a prágai és a pozsonyi parlament bizottságaiban. A képviselôi törvényjavaslat (és nemkülönben a javasolt tanszékek szakmai összetétele) lehetôvé tette volna, hogy Komáromban létrejöjjön az önálló magyar Jókai Mór Egyetem, ám azt a parlamenti bizottságok elvetették.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége mint önálló jogállású civil szervezet, összefogva az önkormányzatokkal és középiskolákkal, magyarországi tárgyalásai eredményeként 1992-ben levelezô tagozatos konzultációs központokat hozott létre Komáromban, Dunaszerdahelyen és Kassán, ahol 1996-ban összesen 110 tanító (a nyitrai állami fôiskolán végzett magyar tanítók háromszorosa), 1995 és 96-ban összesen 55 óvodapedagógus nyert szakképesítést a gyôri és a sárospataki tanítóképzô, illetve a soproni pedagógiai fôiskola végzettjeként. A kihelyezett tagozatok szervezési teendôit elvégzendô, a szlovák parlament Tt 369/1990 sz. közigazgatási törvénye alapján Komáromban 1992-ben, Királyhelmecen 1993-ban Városi Egyetem alakult. A nevezett önkormányzati oktatási intézmények – hacsak a hatalom meg nem szünteti – a magyar nyelvű tanító-, óvodapedagógus-, kertészmérnök-, közgazdaképzésen kívül nemzetrészünk megmaradási stratégiája részeként hozzájárul a felsôoktatásra is minôsített, ill. abba bevonható szakemberek képzéséhez is. S mivel az önálló magyar egyetem létrehozása nem pártérdek, közösségünket nem osztja meg az ideiglenes, szükségmegoldásként kezelt városi egyetemek léte, ill. támogatása. A városi egyetemek általános támogatása mellett társadalmi és politikai összefogással hozzáfogtunk a legszükségesebb szakok, a leendô önálló magyar felsôoktatási intézmény szakmai és szociális infrastruktúrája felméréséhez, ill. megállapításához. E feladatnál csupán egy van, mi fontosabb: a másságot toleráló szlovákiai politikai valóság kimunkálása, melyet csak a honi magyar és szlovák demokratikus erôi egyeztetésen alapuló összefogása hozhat létre. Talán már 1998-ban.
1. számú melléklet
| Ebbôl | ||||||||
| Év | Mindösszesen | nappali tagozaton | levelezô tagozaton | Megjegyzés | ||||
| összesen | 1-5 | 6-9 | összesen | 1-5 | 6-9 | |||
| 1962 | 24 | 24 | 24 | 37 | 1959-1962 | |||
| 1963 | 192 | 155 | 37 | 118 | 37 | 11 | 26 | 1959-1963 |
| 1964 | 184 | 122 | 1 | 121 | 62 | 18 | 44 | |
| 1965 | 150 | 89 | 19 | 70 | 61 | 9 | 52 | |
| 1966 | 128 | 88 | 11 | 77 | 40 | 1 | 39 | |
| 1967 | 115 | 81 | 8 | 73 | 34 | 2 | 32 | |
| 1968 | 161 | 129 | 18 | 111 | 32 | 5 | 27 | |
| 1969 | 146 | 109 | 22 | 87 | 37 | 4 | 33 | |
| 1970 | 80 | 57 | 14 | 43 | 23 | 2 | 21 | |
| 1971 | 72 | 58 | 10 | 48 | 14 | 4 | 10 | |
| 1972 | 73 | 57 | 14 | 43 | 16 | 8 | 8 | |
| 1973 | 91 | 86 | 36 | 50 | 5 | 1 | 4 | |
| 1974 | 91 | 85 | 20 | 65 | 6 | - | 6 | |
| 1975 | 97 | 81 | 20 | 61 | 8 | - | 8 | |
| 1976 | 79 | 63 | 16 | 47 | 16 | - | 16 | |
| 1977 | 88 | 69 | 21 | 48 | 19 | 8 | 11 | |
| 1978 | 87 | 70 | 10 | 60 | 17 | 7 | 10 | |
| 1979 | 87 | 65 | 15 | 50 | 22 | 5 | 17 | |
| 1980 | 67 | 45 | 11 | 34 | 22 | 1 | 21 | |
| 1981 | 20 | 11 | 9 | 2 | 9 | - | 9 | |
| 1982 | 41 | 33 | 24 | 9 | 8 | 8 | - | |
| 1983 | 27 | 27 | 27 | - | - | - | - | |
| 1984 | 24 | 18 | 18 | - | 6 | 6 | - | |
| 1985 | 28 | 21 | 21 | - | 7 | 7 | - | az általános |
| 1986 | 25 | 24 | 21 | 3 | 1 | 1 | - | iskolák |
| 1987 | 27 | 27 | 27 | - | - | - | - | tagozata |
| 1988 | 33 | 33 | 21 | 12 | - | - | - | 1985-tôl |
| 1989 | 37 | 37 | 21 | 16 | - | - | - | 1-4,5-8. évf. |
| 1990 | 37 | 37 | 17 | 20 | - | - | - | |
| 1991 | 23 | 23 | 23 | - | - | - | - | |
| 1992 | 52 | 38 | 14 | - | - | - | - | |
| 1993 | 50 | 34 | 30 | 4 | 16 | 16 | - | a szakos képzés |
| 1994 | 90 | 70 | 43 | 27 | 20 | 20 | - | 5-12. évf. |
| 1995 | 112 | 87 | 22 | 65 | 25 | 25 | - | képesít 93-tól |
| Össz. | 2638 | 2153 | 689 | 1364 | 563 | 169 | 394 | |
Irodalom
1. Ceskoslovenská statistika. Praha 1934. 98. kötet.
2. Gyönyör József: Terhes örökség (A magyarság létszámának és sorsának alakulása Csehszlovákiában). Madách-Posonium, Pozsony 1994.
3. Janics Kálmán: A kassai kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége". Pannónia Könyvkiadó, Pozsony 1995.
4. Janics Kálmán: A hontalanság évei. Hunnia Kiadó, Budapest 1989.
5. Mészáros István: A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája, 996-1996. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1996.
6. Popély Gyula: Népfogyatkozás. Regio, Budapest 1991.
7. Štatistická ročenka Slovenskej republiky 1995. Veda, A Szlovák Tudományos Akadémia Kiadója, Bratislava 1995.
8. Štatistická ročenka Slovenskej republiky 1996. Veda, A Szlovák Tudományos Akadémia Kiadója, Bratislava 1996.
9. Vadkerty Katalin: A deportálások (A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945-1948 között). Kalligram Kiadó, Pozsony 1996.
10. Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció. Kalligram Kiadó, Pozsony 1993.
—————————————
Jegyzetek
1 Vö. Janics Kálmán: A kassai kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége". Pannónia Könyvkiadó, Pozsony 1995.
2 Vö. Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció. Kalligram Kiadó, Pozsony 1993.
3 Vö. Vadkerty Katalin: A deportálások (A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945-1948 között). Kalligram Kiadó, Pozsony 1996.
4 A magyar iskolák tanítóit és tanárait képezô nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem statútuma nem tartalmazza a magyar tagozat létét, 6. pontja ugyan megengedi, hogy az „egyes tanszékek lehetôségeiktôl függôen a kisebbség nyelvén is oktassanak". Ám a felvételi és az államvizsga szlovák nyelven történik. Ennek ellenére – a statútum 10. pontja alapján – az oklevelen fel kell tüntetni, hogy az csak nemzetiségi iskolákra jelent szakképesítést. Numerus clausus. Akárcsak Nemcok államtitkár körlevele arról, hogy a szlovák nyelvet, a történelmet, a földrajzot egyedül szlovák pedagógusok oktathatják (a magyar iskolákban is).
5 Lásd az 1. számú mellékletet.
(c) Jakabffy Elemér Alapítvány,
Media Index Egyesület 1999-2025
Impresszum
| Médiaajánlat
| Adatvédelmi
záradék