"Ha a közérdeket valóban szolgálni akarjuk, félre kell tennünk szubjektív érzéseinket, el kell nyomnunk néha keserûségünket is. Meg kell értenünk, hogy kétmillió emberlélek nem gondolkodhatik mind úgy, mint mi, hogy vallás- és világnézeti különbséget magyar kisebbségi nemzeti közéletünkbôl eltüntetni nem lehet."
Jakabffy Elemér 1
Párt- vagy önkormányzati struktúra-e az RMDSZ? A kérdés, s az erre adandó válasz már-már közhelyszámba megy, fôleg az RMDSZ belsô köreiben. Sokan és sokszor felvetették, válasz is született rá majdnem ugyanannyi, mégis, 2000-ben újra napirendre kerül. No nem döntéshozónk napirendjérôl van szó2 és nem is valamely végrehajtó szervünk próbálja ezt boncolgatni. A Magyar Kisebbség legutóbbi számában megjelent vitaindítójában veti fel Toró T. Tibor, s rámutat arra, hogy, megítélése szerint, ez az alapvetô, az erdélyi magyar politikai elitet leginkább megosztó törésvonal. A vitaindító megalkotásakor még nem született meg az RMDSZ kongresszusok közötti legmagasabb döntéshozó testületének megválasztását szabályozó határozat, mint ahogy jelen tanulmány megírásakor sem beszélhetünk még egy ilyen tárgyú SZKT határozatról.3
Kinek jár a választójog, hogyan kellene választanunk ahhoz, hogy aszerint cselekedjünk, amire a kolozsvári Szent Mihály-templomban Isten, és az eddigi RMDSZ kongresszusokon ember elôtt felesküdtünk, erre keres választ a tanulmány.
Isten elôtt:
1992. október 25-én, a kolozsvári Szent Mihály-templomban, az RMDSZ parlamenti képviselôi és szenátorai fogadalmat tettek: "Hû magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belsô önrendelkezés." Más szóval, a bukaresti Parlament RMDSZ-es tagjai arra kötelezték magukat hogy hû magyarként szolgálják népünket4, mely arra hatalmazta fel ôket, hogy küzdjenek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka van: a belsô önrendelkezés. Tehát, akkori országgyûlési képviselôink5 elkötelezték magukat a belsô önrendelkezés mellett.6
Ember elôtt:
Az 1990. április 21-22-én, a Nagyváradi I. Kongresszuson elfogadott elsô Programja szerint, az RMDSZ a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezete7, amely a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak biztosítását a román demokrácia egyik sarkkövének fogja fel. Ezek a jogok nem kiváltságok és nem adományok - mondja ki az I. Kongresszus -, hanem a nemzetiségek létébôl, ez egyetemes emberi jogokból, a demokrácia lényegébôl fakadnak, és szavatolásukért a román állam, ...kötelezettséget és felelôsséget vállalt. Következésképpen az RMDSZ elutasít minden olyan próbálkozást, amely a román állam függetlenségét, szuverenitását és a román nép alapvetô érdekeit sértô szeparatista törekvésnek akarja minôsíteni a nemzetiségek kollektív és egyéni jogainak biztosítását, az önrendelkezés elvére való hivatkozást és annak gyakorlását. A Program kimondja továbbá azt is, hogy nem kívánja folytatni a félmegoldások, a hátrányos egyezkedések, a sorozatos lemondások és önpusztító hazugságok politikáját. A Szövetség jellegére vonatkozóan, a Program 5. pontja rögzíti, hogy az RMDSZ nem párt, hanem nemzeti alapon álló szervezet, amely, figyelembe véve a romániai magyarság társadalmi rétegzôdését, az érdekek sokféleségét és az ezt kifejezô elkerülhetetlen politikai pluralizálódást... arra törekszik, hogy a közös, alapvetô kisebbségi érdekek hatékony képviseletével összefogja a romániai magyarság különbözô rétegeit, csoportjait és azok szervezeteit. A Szövetség politikai alapelvei között szerepel a pluralizmus, melyen elsô kongresszusunk szerint az eltérô nézetek és érdekek elismerésének és képviseletének jogossága értendô, mivel a szabadság elsôsorban az egyének szabadsága - ... a különféle kisebbségeké a mindenfajta többséggel szemben -, hiszen csak szabad egyének alkothatnak szabad közösségeket. A kisebbségi önszervezôdésrôl szólva, a Program kimondja, hogy az RMDSZ megfelelô erkölcsi, szellemi és szervezeti kereteket biztosíthat az egészséges ... azonosságtudat kialakításához, ápolásához és fenntartásához, következésképpen feladatának tekinti az ehhez szükséges alkotmányos, jogi és intézményes feltételek megteremtését, s kifejezésre juttatja a küldöttek azon véleményét, hogy a különféle személyi és kollektív kisebbségi jogok gyakorlásának legmegfelelôbb biztosítéka a helyi önkormányzati rendszer kialakítása. Figyelemreméltó a Program 14. pontja, mely szerint hosszabb távon az RMDSZ támogatja az önkormányzati rendszer csúcsszerveként mûködô - különbözô politikai platformokat, érdekvédelmi, gazdasági, kulturális, felekezeti és tudományos egyesületeket tömörítô - kisebbségi parlament tervét és elgondolását, amely a kisebbségi társadalom koordinálását, önszervezését és önvédelmét hivatott biztosítani. Tömören, az RMDSZ kisebbségpolitikai alapelve a következô követelésben fogalmazódik meg: fokozatosan kiépülô önkormányzatok létrehozása, hiszen a bennünket érintô sorskérdésekben senki sem dönthet helyettünk.
Az 1993. január 16-án, a Brassói III. Kongresszuson elfogadott Programja szerint, az RMDSZ a romániai magyarság különbözô autonóm területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar kisebbség közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszervezôdés különbözô formáit. A Szövetség elismeri a demokratikus pártok, platformok szabad szervezôdését. Miután leszögezi, hogy az érdekvédelmi koalíció elvi alapját az egyetemes emberi jogok, illetve a kollektív nemzeti kisebbségi jogok, a jogállam, a piacgazdaság és a civil társadalom értékei képezik, kifejti, hogy az érdekvédelemben és a közképviseletben az RMDSZ-nek társult tagjai a programját elfogadó gazdasági, tudományos, szakmai, kulturális, vallási, ifjúsági szervezetek, amelyek részt vesznek a saját területükhöz tartozó döntések kidolgozásában és meghozatalában. A Szövetség alapvetô érdekei között szerepel a romániai magyaroknak, mint nemzeti kisebbségnek, a legfôbb érdeke: hogy nemzeti identitásának háboríthatatlan megtartásához minden feltétele meglegyen, beleértve saját intézményrendszerét is. Ugyanakkor a Szövetség, a belsô önrendelkezés joga és a biztonság elve alapján feladatának tekinti olyan politikai, gazdasági, kulturális, jogi és közigazgatási keretek létrehozását, amelyek szavatolják a teljes jogegyenlôséget, a romániai magyar nemzeti kisebbség és más nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak szabad érvényesítését. Ez a Program is szorgalmazza a politikai rendszer pluralista alapokon nyugvó megszervezését és mûködtetését, valamint - a romániai magyarság identitásának megôrzésével kapcsolatos érdekek védelme, a nemzetiségi kérdés méltányos rendezése terén -, az ehhez szükséges jogi és intézményes feltételek megteremtését, a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak szavatolását és a nemzeti közösségek belsô önszervezôdésének biztosítását olyan módon, hogy a romániai magyarság maga döntsön minden rá és csakis rá tartozó kérdésben. Már nem találunk olyan kitételt, amely kimondja, hogy az RMDSZ nem párt, csak a politikai életben való tevékeny RMDSZ-részvételt rögzítô 5. pont rendeli alá ezen részvételt a Programban kitûzött célok megvalósításáért folytatott küzdelemnek, s kiköti, hogy nem köt elvtelen kompromisszumokat a hatalommal. Ami a konkrét, parlamenti tevékenységet illeti, ezt nem korlátozza fô feladatára, a romániai magyar nemzeti kisebbség érdekeinek képviseletére, hanem ezt folyton szem elôtt tartva, következetesen küzd azért, hogy a Parlamentben elfogadott törvények minél hatékonyabban segítsék elô az egész társadalom demokratizálódását, tartalmukban és formájukban jobban illeszkedjenek a modern európai elvekhez és normákhoz. A helyi önkormányzatot és a helyi társadalmakat immár nem a személyi és kollektív kisebbségi jogok gyakorlásának legmegfelelôbb biztosítékának, hanem a demokratikus megújulás döntô láncszemének tekinti. Az elôbbi elv, a személyi és kollektív kisebbségi jogok gyakorlásának legmegfelelôbb biztosítékaként meghatározott önkormányzati rendszer a Szövetség struktúrájának vezérelvévé válik, s a kongresszus alapszabályzat-határozatot hoz a szervezet önkormányzati modelljének alapelveirôl. Miután leszögezi, hogy a romániai magyarság megmaradásának és fejlôdésének biztosítéka a belsô önrendelkezés elvén alapuló közösségi önkormányzat intézményeinek kiépítése, kifejti, hogy a Szövetség a szervezeti önkormányzat elve alapján mûködik, mely elvet az országos és területi vezetô testületek kialakításánál, a hatáskörök megállapításánál akkor is tiszteletben kell tartani, ha az RMDSZ Alapszabályzata minden esetben a megoldásról nem rendelkezik. Ugyanezen elv tiszteletbetartásával kell egybehangolni a Szövetség egészének irányítását felvállaló testületek, a parlamenti csoport, a területi szervezetek, valamint a társult tagság vezetôségeinek tevékenységét, továbbá el kell különíteni és jól körülhatárolni a döntéshozó, a végrehajtó, illetve ellenôrzô szférákat. Ebben a határozatban szerepel az azóta sokszor idézett rendelkezés, hogy a szövetségi tisztújításra általános és titkos, lehetôleg közvetlen választással kerül sor, amelyen az általános tagnyilvántartásban szereplô tagok vesznek részt, valamint a szövetségi tisztújítás határideje is, a határozat megszavazásának idôpontjától számított két év, vagyis 1995. január 17-e.
A határozat megszavazásának idôpontjától eltelt hét év8, de még mindig nem tudjuk, hogy kik tartoznak majd abba a körbe, amely közvetve vagy közvetlenül kijelöli kisebbségi parlamenti képviselôinket, s azt sem, miként, vagyis közvetett vagy közvetlen választásokon jelöljük majd ki a megújuló SZKT tagjait. Az utolsó, VI. Kongresszus is megkerülte a problémát, sôt, a sokat vitatott "lehetôleg közvetlen" jelzôt is "elfelejtette", ugyanis az Alapszabályzat9 5. cikke szerint a szövetségi választások általánosak és titkosak.
Felvetôdik tehát a kérdés: mire is esküdtünk fel tulajdonképpen? Mit fed a forma?
Amint az alcím is kifejezi, mai napig vitatott kérdés, hogy mit feltételez a belsô önrendelkezés elvén alapuló közösségi önkormányzat intézményrendszere, pontosabban az, hogy miképpen kell összeálljon, megválasztasson az ezen elvnek megfelelô, a közösségi önkormányzat legfontosabb intézménye, a megújuló SZKT? A III. Kongresszus csak annyit mondott, hogy általános és titkos, lehetôleg közvetlen választással, amelyen az általános tagnyilvántartásban szereplô tagok vesznek részt. A probléma lényege, vagyis a választók köre és a választás közvetett vagy közvetlen mivolta pedig a jelenlegi Alapszabályzatból is kimaradt. Marad tehát az értelmezés. Ezen próbálkozásunkban, az értelmezési módszerek közül a logikai és történelmi értelmezéseket használjuk. A történelmi értelmezés figyelembe veszi azokat a körülményeket amelyek a jogi norma (a Brassói Kongresszus határozata) elfogadásához vezettek (ocasio legis), valamint a rendelkezés kidolgozásának és elfogadásának céljait (ratio legis).
A Brassói Kongresszus határozata szerint választójoggal az általános tagnyilvántartásban szereplô tagok rendelkeznek. Milyen tagokra gondolt a kongresszus?
Nyilván RMDSZ-tagokra, másnak nincs joga beleszólni az RMDSZ ügyeibe - ez az egyik válasz. Csak ôk szerepelnek a tagnyilvántartásban. Milyen tagnyilvántartásban? Természetesen az RMDSZ tagnyilvántartásban, milyen más nyilvántartása lenne az RMDSZ-nek? És az érvrendszer bezárul. Csakhogy, amennyiben a fenti megállapítások valamelyike hamisnak bizonyul, a következtetés is hamis. Tény, hogy az RMDSZ tagnyilvántartásban csak az RMDSZ tagok szerepelnek, viszont a kongresszus általános tagnyilvántartásról beszélt. Ha az RMDSZ tagnyilvántartásra gondolt volna, akkor miért adta ki feladatnak a tagnyilvántartás egységesítésének módszerét?
Persze, hogy nem csak RMDSZ tagokra gondolt a Brassói Kongresszus, hanem, mivel közösségi önkormányzatról volt szó, az erdélyi/romániai magyarság minden tagjára - ez a másik válasz. Az általános tagnyilvántartás tulajdonképpen egy, az erdélyi/romániai magyarság tagjait feltérképezô népszámlálás, avagy regisztráció kellene legyen. A közösségi önkormányzat lényege, hogy minden, magát magyarnak valló román állampolgárnak akaratnyilvánítási lehetôséget adjon, függetlenül attól, hogy RMDSZ tag-e vagy sem.
Kik az RMDSZ tagok? A Brassói Kongresszus által megszavazott I. Alapszabályzat-módosító határozat 6. cikke szerint az RMDSZ a szervezeti önkormányzat elve alapján együttmûködô társult tagok szövetsége, s a társult tagok limitatív felsorolásában a határozat a következô szervezeteket nevesíti: a) az RMDSZ országos bejegyzése alapján mûködô, területi elv szerint szervezôdô szövetségi területi szervezetek; b) az RMDSZ országos bejegyzése alapján mûködô belsô szervezôdései, melyek nem területi elv szerint szervezôdnek (a jelenlegi platformok); c) Romániában bejegyzett jogi személyek. A b) pontban meghatározott belsô szervezôdések elismerése a (szövetségi) Szabályzat Felügyelô Bizottság kompetenciája volt, míg a c) pontban említett jogi személyek tagfelvételi kérelmét a Képviselôk Tanácsa bírálta el a SZFB javaslatára. A határozat 7. cikke szerint az egyéni tagok a társult tagok szervezeti keretei között fejtik ki tevékenységüket. Az egyéni tagokra vonatkozó szabályozásokat a társult tagok saját szabályzatai tartalmazzák. Tehát, akkoriban a Szövetségnek nem voltak egyéni tagjai.
A jelenleg érvényben levô Alapszabályzat 10. cikkének elsô bekezdése már a Szövetség egyéni tagjairól beszél. Eszerint, a Szövetség egyéni tagja lehet bármely romániai állampolgár, ha belépési szándékát, valamint a Szövetség programjával és alapszabályzatával való egyetértését írásban benyújtja a Szövetség valamely helyi szervezetéhez. A helyi szervezetekrôl az Alapszabályzat 15. cikke rendelkezik: A Szövetség - a belsô önrendelkezés elve alapján - a következô szintekbe szervezôdik: a) az egyéni tagok helyi szervezetekbe tömörülnek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a helyi szervezetekrôl szóló rendelkezés a Területi szervezetek rôl szóló alfejezetbe tartozik, melynek elsô (általános) rendelkezése szerint a területi szervezetek a Szövetségnek szabad akaratukból szervezôdô és saját belsô mûködési szabályzatuk alapján mûködô legnagyobb autonóm egységei, amelyeken belül és amelyeken keresztül az országos alapszabályzat biztosította hatáskörökkel és eszközökkel a romániai magyar közösség érdekvédelmi közössége megvalósítja programját, rájöhetünk arra, hogy az évek során jelentôs súlyponteltolódás következett be a Szövetség kollektív tagjai között. Míg a Brassói Kongresszus egyenlôként kezelte a Szövetség minden társult tagját, a Marosvásárhelyi Kongresszus kiváltságos helyzetbe hozza a területi szervezeteket.10 Az idézett rendelkezésekbôl kiderül, hogy a Szövetség kizárólag a területi szervezeteken belül és csakis ezeken keresztül valósítja meg programját, bár, Programja szerint, az RMDSZ még mindig a romániai magyarság különbözô autonóm területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar kisebbség közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszervezôdés különbözô formáit.11 Az a tény, hogy a Szövetség egyéni tagsága csak a helyi szervezetek egyéni tagjainak jár, megerôsíti a másik két "társult" tagsági státusnak "örvendô" szervezetek és szervezôdések marginalizációját. Bár az érvényben levô Alapszabályzat 10. cikkének 2 bekezdése12 látszólag nem diszkriminál a területi szervezetek, platformok, illetve társult tagok egyéni tagjai között, valójában ez a rendelkezés nem az elôbb felsorolt szervezetek és szervezôdések egyéni tagjairól szól, hanem a Szövetség egyéni tagjairól, melyeknek lehetôvé teszi azt, hogy tevékeny szerepet vállaljanak a területi szervezetekben, platformokban vagy társult tagok munkájában, anélkül, hogy ennek befolyása lenne a szövetségi tagságra, melyre úgy lettek jogosultak, hogy valamely helyi szervezet tagjaivá váltak. Tehát, jelenleg, a helyi szervezetek tagjai automatikusan a Szövetségnek is egyéni tagjai. A Szövetség egyéni tagsága viszont nem terjed ki azokra a személyekre, akik kizárólag valamely platform vagy társult tag egyéni tagjai.
Gondolhatott-e arra a Brassói Kongresszus, hogy az általános tagnyilvántartást, s ezáltal a választójogot a jelenlegi RMDSZ (Szövetség) egyéni tagjaira korlátozza? Nyilván nem, mivel akkoriban ez a státus nem létezett. A "választójogot csak RMDSZ tagnak" vélemény támogatói figyelmen kívül hagyják ezt a státusváltozást. Hogyan vesznek részt a választásokon az RMDSZ mai társult tagjai, akik kollektív tagjai a Szövetségnek, anélkül hogy saját tagjaik egyénileg is beléptek volna az RMDSZ-be? Hogyan gyakorolhatná a kollektív tag a választójogot (!)?
A kolozsvári eskü szövege a második választ (a Brassói Kongresszus nem csak RMDSZ tagokra gondolt, hanem az erdélyi/romániai magyarság minden tagjára) támasztja alá, mivel eszerint akkori képviselôink nép/közösségszolgálatra kötelezték magukat, nem pedig az RMDSZ tagok szolgálatára.13 Ez a nép/közösség hatalmazta fel az eskütevôket arra, hogy küzdjenek fennmaradásáért (a nép/közösség fennmaradásáért, nem az RMDSZ fennmaradásáért), s ezen fennmaradás biztosítékaként egyetlen eszközt határoz meg az eskü szövege: a belsô önrendelkezést.14 Tehát a belsô önrendelkezés elvének tiszteletbetartása a közösség fennmaradásának egyetlen biztosítéka.15
Ha a Brassói Kongresszus által elfogadott Programot vizsgáljuk meg, eszerint az RMDSZ a romániai magyarság különbözô autonóm területi, politikai és rétegszervezeteinek érdekvédelmi közössége, amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar kisebbség közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszervezôdés különbözô formáit.16 Tehát az RMDSZ (Programja szerint) a romániai magyarság különbözô szervezeteinek érdekvédelmi közössége.17 Arra a kérdésre, hogy valamennyi szervezetünk közül melyek tartoznak RMDSZ ernyô alá, a jelenlegi18 Program 1. pontjának utolsó mondata ad választ, amely a következô szervezeteket sorolja fel: az RMDSZ területi szervezetei, platformjai, és társult tagjai - a programját elfogadó politikai, gazdasági, tudományos, szakmai, kulturális, vallási, ifjúsági stb. szervezetek. Eszerint az általános tagnyilvántartásban nem csak az RMDSZ egyéni tagjai kell felsoroltassanak, hanem szerepelnie kell minden olyan személynek, aki a romániai magyarság valamely, elôbb említett szervezetének/szervezôdésének egyéni tagja.
A platformok az RMDSZ belsô szervezôdései, tehát tagjaik nem lehetnek csak RMDSZ tagok, ami pedig a társult tagokat illeti, ezek a SZET-ben és a területi szervezetek egyeztetô tanácsaiban vagy választmányaiban jutnak képviselethez19, vagyis egyéni tagjai nem választhatják meg az SZKT tagokat - jöhet az ellenérv.
Ami a platformokat illeti, sem a jelenleg érvényben levô Alapszabályzat, sem az elôzôek20 nem tartalmazzák azt a megkötöttséget, hogy tagjaik nem lehetnek csak RMDSZ tagok. Az a tény, hogy a platformok az RMDSZ belsô szervezôdései, nem jelenti azt, hogy tagjaik csak szövetségi egyéni tagsággal rendelkezô személyek lehetnek. A rendelkezés csak a platformra, mint szervezôdési formára ró ki bizonyos kötelezettségeket, melyeket a jelenlegi Alapszabályzat a 33. cikkben rögzít. Ezen kötelezettségek között szerepel a saját szervezési és mûködési szabályzat kidolgozása is, amely természetesen Szövetség-konform kell legyen, de amennyiben nem írja elô, hogy tagjai kizárólag RMDSZ tagok lehetnek, attól még nem sértik sem az RMDSZ Programjának rendelkezéseit, sem az Alapszabályzatét. Megemlíteném, hogy a platformok a politikai pluralizmus jegyében jelentek meg a Szövetségen belül, s ezáltal teljesen természetes, hogy teret adhatnak olyan személyeknek is, akik bár egyetértenek az RMDSZ Programjával és Alapszabályzatával, nem óhajtanak helyi szervezeteinek tagjai lenni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az új párttörvény érvénybe lépése arra kényszerítette az RMDSZ mellett létezô erdélyi magyar politikai pártokat, hogy platformmá alakuljanak, amennyiben ideológiájukat továbbra is képviselni akarták. Nem biztos, hogy az egykori Kisgazdapárt, illetve Keresztény-Demokrata Párt tagjai jelenleg mind RMDSZ tagok. Tehát, amennyiben az általános tagnyilvántartás nem tartalmazná a platformok tagjait is, azon tagok, akik nem léptek be valamely helyi RMDSZ szervezetbe, nem választhatnának SZKT tagokat, holott, a jelenlegi Alapszabályzat 11. cikkének 1. bekezdése is kimondja, hogy szövetségi szinten ... a platformok az SZKT-ban jutnak képviselethez.
Ami a társult tagokat illeti, aki a fenti érveléssel próbálja kizárni ezek tagságát a választók körébôl, az figyelmen kívül hagyja a következôket:
1. A Brassói Kongresszus döntése szerint a következô SZKT-nak általános, titkos, lehetôleg közvetlen választások útján kellett volna megújulnia s ezeken a választásokon az általános tagnyilvántartásban szereplô minden személynek részt kellett volna vennie. Mint tudjuk, ez nem történt meg, mivel a IV. Kongresszusig az Ügyvezetô Elnökség nem dolgozta ki és nem terjesztette az SZKT elé a tagnyilvántartás egységesítésének módszerét. A következô SZKT a Brassói Kongresszus III. Alapszabályzat-módosító határozatának (átmeneti) rendelkezései szerint állt össze, nem pedig a Szervezet önkormányzati modelljének alapelveirôl szóló határozatban rögzített módon.21
2. Mivel a társult tagok által az erdélyi/romániai magyar civil társadalmat valamilyen módon be kellett vonni az RMDSZ rendszerbe, a IV. Kongresszus létrehozta az Egyeztetô Tanács intézményét, mely éppen a társult tagok képviselôibôl és a szövetségi elnök által meghívott személyiségekbôl tevôdik össze. Alapszabályzatban rögzített hatásköre szerint a SZET gyakorolja a civil társadalom elsô kontrollját a politikum (SZKT mint döntéshozó) felett.
3. Az, hogy a társult tagok képviselôi a SZET-ben jutnak képviselethez, csak a választhatók körét szûkítheti, nem pedig a választási joggal rendelkezôkét.
4. Sem a IV., sem az V., sem a VI. Kongresszus nem mondott le a belsô önrendelkezés elvén alapuló közösségi önkormányzati intézményrendszer létrehozásáról22, hanem elhalasztotta ezt.23
Nyilvánvaló tehát, hogy az RMDSZ-tagság által (eddig mindig közvetve) megválasztottakból s kijelöltekbôl, valamint a platformok és az ifjúsági szervezetek küldötteibôl összeálló SZKT átmeneti jelenség, s a SZET léte még nem jelenti automatikusan a társult tagok egyéni tagjainak kizárását a választók körébôl.
A felvetett kérdésre (Kiknek szeretett volna választójogot adni a kongresszus) adandó két válasz közül az elsô (az RMDSZ-tagoknak, másnak nincs joga beleszólni az RMDSZ ügyeibe) nem állja meg a helyét. Ahhoz, hogy megvizsgáljuk, hogy a második válasz elfogadható-e, vagyis hogy a bôvített tagnyilvántartás feltérképezné-e az erdélyi/romániai magyarság minden tagját, a jelenlegi társult tagokat kellene számba vennünk.
Jelenlegi Alapszabályzatunk szerint "a Szövetség társult tagjai szociális, tudományos, mûvészeti, mûvelôdési és szakmai jellegû országos csoportosulások, amelyek a Szövetséggel való együttmûködési szándékukat írásban nyújtják be az SZFB-hez. A területi vagy helyi szintû civil társadalmi szervezôdések társulásáról a Szövetség megfelelô szintû testülete dönt. Ami elsô látásra szembeötlik: az alapszabályzat által felsorolt társult tagok között nem szerepelnek az ifjúsági szervezetek és az egyházak, bár a Program 1. pontja említi ôket. Tudjuk, hogy az ifjúsági szervezetek küldöttei jelenleg tagjai az SZKT-nak, az egyházi vezetôk pedig személyiségekként tagjai a SZET-nek. Különleges státusuk lenne ezen szervezeteknek az RMDSZ-ben?
- Ami az ifjúsági szervezeteket tömörítô MIT-et illeti, ez partneri társszervezete az RMDSZ-nek, s bár ez a társulás egyik alapszabályzatban rögzített szervezeti formának sem felel meg, senki sem kérdôjelezi meg RMDSZ szereplésüket. Az RMDSZ társszervezetének jelenleg több jogosultsága van, mint a társult tagoknak, ezért a "qui potest majus, potest minori" elv szerint a nem szabályozott kérdésekben a társszervezet legalább a társult tagoknak megfelelô bánásmódban kell részesüljön. Tehát az ifjúsági szervezetek tagjainak szerepelniük kell az általános tagnyilvántartásban.
- Ami az egyházakat illeti, bár a Program társult tagként említi ôket, egyik egyház sem követte az alapszabályzat által elôírt társult tagsághoz vezetô procedúrát, tehát, amennyiben az általános tagnyilvántartást az RMDSZ ernyô alá tartozó szervezetek/szervezôdések tagjainak összesítôjeként határozzuk meg, nyilvánvaló, hogy az egyházak tagsága, mint olyan, nem része az általános tagnyilvántartásnak. Ebben az értelmezésben a második válasz - az általános tagnyilvántartásban helye van, s ezáltal választójoggal rendelkezik az erdélyi/romániai magyarság minden tagja - túl tág spektrumot fed le. Viszont, ha abból indulunk ki, hogy a Brassói Kongresszus határozata leszögezte, hogy a romániai magyarság megmaradásának és fejlôdésének biztosítéka a belsô önrendelkezés elvén alapuló közösségi önkormányzat intézményeinek kiépítése, s a közösségi önkormányzat mint olyan az erdélyi/romániai magyar közösség önkormányzata, ilyen értelmezés mellett kétséges, hogy valaki, aki erdélyi/romániai magyarnak vallja magát, kizárható-e a közösségi önkormányzat intézményeit megválasztók körébôl, s ha igen, ki dönthet ezen kizárásról. Tehát új kérdésekre keressük a választ: Valaki, aki erdélyi/romániai magyarnak vallja magát, kizárható-e a közösségi önkormányzat intézményeit megválasztók körébôl? Ha tisztán Program- és Alapszabályzati kérdésnek tekintjük a felvetett problémát, a válasz nyilván igenlô: aki választani akar, az beléphet/beléphetett volna bármely szövetségi szervezetbe, s ha nem tette, akkor azt jelenti, hogy nem érdekli a kérdés, nem érzi magát erdélyi/romániai magyarnak. A kérdésnek viszont erkölcsi vetületei is vannak. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a 80 évnyi többségi elnyomás félelmei még igencsak jelen vannak közösségünk egyes tagjaiban, mi több, az utóbbi 10 év sem nyújtott valódi garanciát arra, hogy ezentúl valóban félelemmentesen nyilvánulhatunk meg, nyíltan, szabadon fejezhetjük ki óhajainkat. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az eltelt idôszakban sokan érezhették magukat elhagyatottan, egyedül, támasz nélkül, sokan érezhették azt, hogy az "elit" nem képviseli érdekeit, sôt, egyes esetekben feladja, elárulja ezeket. Kizárni ôket a közösségi önkormányzati intézményt választók körébôl annyit jelent, mint kizárni ôket a közösségbôl, lemondani róluk egy feltételezés alapján, ugyanis az a következtetés, hogy mivel nem léptek be valamely szövetségi szervezetbe, nem érdekli ôket a közösség, nem érzik magukat a közösség tagjainak nem más, mint puszta hipotézis. A szervezetek pszichológiájának szakemberei szerint egy szervezet tagjai leginkább a társadalom aktív rétegeibôl kerülnek ki, márpedig a társadalmat (mikro- vagy makrotársadalmat) az aktív egyénekre redukálni nyilvánvaló tévedés. Ha a jelenlegi RMDSZ elit azt a nézetet vallja, hogy erdélyi/romániai magyar közösségünk tagjai közül csak azok választhatják meg legfôbb közösségi önkormányzati intézményünket, akik a szövetség valamely szervezetének tagjai, akkor tudatosan kizárja közösségünkbôl a szövetségi szervezetekbe be nem iratkozott személyeket, bár ezek soha nem nyilatkozták azt, hogy nem érzik magukat az erdélyi/romániai magyar közösség tagjainak. Újabb kérdéseket vetne fel ez a nézet: közösségi önkormányzati intézményt választunk-e avagy szövetségi intézményt (amely felvállalta a közösség érdekképviseletét anélkül, hogy minden közösségi tagnak véleménynyilvánítási lehetôséget ismerne el), vagy pártintézményt (ha a választójogot csak RMDSZ-tagok esetében vesszük alapul mint véleményt)? Ez az elit ugyanaz-e, mint amelyik 1992-ben népképviseletre esküdött fel? Véleményem szerint amennyiben közösségi önkormányzati intézményt szeretnénk választani, nem zárható ki a választók körébôl senki, aki erdélyi/romániai magyarnak vallja magát. Arra a kérdésre pedig, hogy mely fórum hivatott ebben a kérdésben dönteni, csak egyetlen válasz adható: az a fórum, amely az intézmény megválasztásáról rendelkezett, tehát a kongresszus, mivel ezt a kérdést soha, egyetlen kongresszus sem tárgyalta és nem is utalta át semmilyen más fórum hatáskörébe. Egy ilyen kongresszusi döntés eldöntené azt is, hogy mit is választanánk tulajdonképpen, és hogy az elit összetétele változott-e meg 1992 óta vagy az elit által felvállalt feladatok. A közösségi önkormányzatról csak annyit említünk, hogy az önkormányzatok a decentralizáció eszközei, melyek révén az együtt élô polgárok megfelelô önállósággal vehetnek részt a közösségi kormányzatban és igazgatásban. Önkormányzat nélkül a részek tespednek, minden erô csak a központban gyûjthetô össze.24
A kongresszus határozata szerint a szövetségi tisztújításra általános és titkos, lehetôleg közvetlen választással kerül sor. Azt, hogy a választás általános és titkos kell legyen, senki sem kérdôjelezi meg. A jelenleg érvényben levô alapszabályzat is elôírja, hogy a szövetségi választások általánosak és titkosak. Probléma csak a "lehetôleg közvetlen"-nel, pontosabban a "lehetôleg"-gel van. Jóhiszemû értelmezéssel arra a következtetésre jutunk, hogy a szövetségi tisztújítás/választás közvetlen kellene legyen, de amennyiben ez nem lehetséges, akkor lehet közvetett is. Azt viszont, hogy ki dönt arról, hogy nem lehetséges a közvetlen választás, arról nem szól a kongresszusi határozat. Az akkori SZKT-t arra hatalmazta fel a kongresszus, hogy az Alapszabályzatot, illetve a Programot módosítsa és kiegészítse, azzal a megkötéssel, hogy a jelen határozatba foglalt rendelkezéseket, a Program Alapelveit, valamint a saját szerkezetére és hatáskörére vonatkozó kongresszusi határozatokat a Szövetségi Képviselôk Tanácsa nem módosíthatja, kivéve, ha azok szûkítésérôl vagy átruházásáról van szó. A határozat 5. pontja elôírja azt is, hogy a szövetségi tisztújító választások elôtt össze kell hívni az RMDSZ következô kongresszusát. A "következô" kongresszus után nem tartattak meg a szövetségi tisztújító választások, sôt a következô utáni kongresszus után sem. A legutóbbi, VI. Kongresszusunk által elfogadott Alapszabályzatunk átmeneti rendelkezéseiben is csak az szerepel, hogy a jelenlegi SZKT mandátuma a belsô választások nyomán kialakult új SZKT elsô üléséig tart. Azt gondolhatnánk, hogy a kongresszus abban a hiszemben döntött így, hogy most itt az ideje megújítani az SZKT-t. Viszont magával a belsô választások kérdésével nem foglalkozott a kongresszus. Aki foglalkozik vele, az éppen a "megújulni vágyó", az SZKT. Felhatalmazta-e valamely, a brassói után összehívott kongresszus az SZKT-t hogy saját megújulásáról döntsön, vagy a brassói kongresszusi határozatban szereplô választások elôtti kongresszus munkálatait készíti elô a meg nem újult SZKT? Egyáltalán a brassói kongresszusi határozatban szereplô választások elôtti kongresszus összehívása kötelezô-e, vagy az azóta megtartott kongresszusok határozatai érvénytelenítették ezt az elôírást?
A IV. Kolozsvári Kongresszus kimondta, hogy a Képviselôk Tanácsa a szövetségi választások során megválasztott szövetségi képviselôkbôl áll, de a szövetségi választásokig az "Átmeneti rendelkezésekben" meghatározott módon áll össze. Nem rendelkezik a választások módjáról. Ami a választhatóság kérdését illeti, igaz ugyan, hogy ekkor jelenik meg elôször a szövetségi egyéni tagság fogalma, melyet a Kolozsvári Kongresszus is (mint késôbb a marosvásárhelyi és a csíkszeredai) helyi szervezeti tagsághoz kötött, viszont a helyi szervezet mint szervezési szint nem a területi szervezetek szabályozásában szerepel, hanem a tagságra vonatkozó általános rendelkezések között, tehát a szövetségi egyéni tagság a platformok és társult tagok helyi szervezeteinek (legalacsonyabb szervezési formáinak) egyéni tagjaira is kiterjedt. Az így meghatározott szövetségi egyéni tagok közül, a 18 életévüket betöltötteken kívül, bárki választható volt. A Kolozsvári Kongresszus nem rendelkezett a szövetségi választójogról.
Az V. Marosvásárhelyi Kongresszus sem foglalkozik a szövetségi választások módjával. Ami az SZKT összetételét illeti, a kongresszus által elfogadott Alapszabályzat 43. cikke szerint az SZKT a szövetségi választások során megválasztott szövetségi képviselôkbôl áll, de, a szövetségi választásokig az SZKT összetételét az alapszabályzat XXI. fejezetében összefoglalt átmeneti rendelkezések határozzák meg. Ezen átmeneti rendelkezések átveszik a Kolozsvári Kongresszus által megszavazott alapszabályzat átmeneti rendelkezéseinek szövegét.25 A választhatóság ügyében ez az a döntéshozó fórum, ahol a szövetségi egyéni tagság az RMDSZ helyi szervezeteinek tagjaira szûkül, megteremtve a jelenleg is létezô súlyponteltolódást a szövetség három társult kategóriája között. Ugyancsak az V. Kongresszus az, amely a választójogról is rendelkezik, pontosabban elismeri a Szövetség egyéni tagjainak választójogát és a választhatóságát.
A VI. Csíkszeredai Kongresszus is megkerüli a szövetségi választások módozatának kérdését, választójog és választhatóság problémakörben megmarad a Marosvásárhelyi Kongresszus által elfogadott rendelkezéseknél. Az Alapszabályzat átmeneti rendelkezéseiben szereplô 118. Cikk26 meghosszabbítja az akkori SZKT-tagok mandátumát.
Összegzésképpen: a jelenleg érvényben levô Alapszabályzat 10. cikkének 3. bekezdése szerint a 18. életévüket betöltött szövetségi egyéni tagok választójoggal rendelkeznek. A Brassói Kongresszus határozatában viszont arról rendelkezik, hogy a szövetségi tisztújításon az általános tagnyilvántartásban szereplô tagok vesznek részt. Egybeesik-e a két rendelkezés tárgya? Ha figyelembe vesszük azt, hogy
- a Brassói Kongresszus megbízta az Ügyvezetô Elnökséget azzal, hogy dolgozza ki a tagnyilvántartás egységesítésének módszerét, majd terjessze az SZKT elé,
- az Ügyvezetô Elnökség nem dolgozta ki mai napig az említett egységesítési módszert, tehát az SZKT nem döntött ebben a kérdésben,
- sem a Kolozsvári (IV.), sem a Marosvásárhelyi (V.), sem a Csíkszeredai (VI.) Kongresszus nem egy egységesített tagnyilvántartás vagy legalább egy meghatározott tagnyilvántartás-egységesítési módszer alapján rendelkezett a szövetségi egyéni tagságról, s ezen tagok választójogáról és választhatóságáról,
arra a következtetésre jutunk, hogy a két rendelkezés tárgya különbözik27, tehát a Brassói Kongresszus által a létrejövô általános tagnyilvántartásban szereplôknek elismert választójog, amely kizárólag a megújuló SZKT megválasztására korlátozódik, még mindig érvényben van. Ezt a következtetést támasztja alá két alapvetô jogelv alkalmazása is: a specialia generalibus derogant jogelv szerinti általános rendelkezés (a Szövetség egyéni tagjainak elismert általános választójog) nem módosíthat speciális rendelkezést (az általános tagnyilvántartásban szereplô tagoknak elismert SZKT választásokra elismert választójog), mivel a választójog alapvetô emberi jog, az egyszer elismert jogtól megfosztani a jogosultat csak erre vonatkozó expressis verbis rendelkezéssel lehet.
A Brassói Kongresszus határozata értelmébe a szövetségi választások során megújuló SZKT-ról csak akkor beszélhetünk, ha az Ügyvezetô Elnökség kidolgozta az általános tagnyilvántartás egységesítésének módszerét, s ezt, vagy ennek módosított változatát az SZKT elfogadta. Amennyiben az Ügyvezetô Elnökségnek nem lesz ilyen irányú elôterjesztése, akkor újra el kell maradjanak a szövetségi választások? Lehet, mivel a határozat ügyvezetô elnökségi elôterjesztést ír elô. Ha ez kizárólagos elôterjesztési jogot jelentene az Ügyvezetô Elnökségnek, akkor a szövetségi választásokat újfent halasztani kellene. Viszont, ha megvizsgáljuk a Brassói Kongresszus határozatának szövegét, észrevehetjük, hogy a megfogalmazás inkább feladatra, kötelezettségre utal, mint jogra. A cél tehát az volt, hogy az SZKT döntsön a tagnyilvántartás egységesítésének módszerérôl. Ezek szerint, amennyiben az Ügyvezetô Elnökség nem tesz eleget ezen feladatának, az SZKT maga is dönthet az egységesítés módszerérôl. Vajon egy ilyen SZKT döntés minden vitatható kérdést megoldana, tehát elegendô lenne a szövetségi választások kiírásához? Igenlô válasz nehezen adható erre a kérdésre, mivel egy ilyen döntés nem tisztázná az általános tagnyilvántartás fogalmát, s arról sem szólna, hogy lehet-e közvetlen választásokat tartani. Egyáltalán dönthet-e az SZKT felhatalmazás nélkül a választójogról és a választások módjáról, miután ezek a választások éppen ezen testület megújulását eredményezné? Dönthet e az SZKT az SZKT-ról? Nyilván nem, ehhez kongresszusi döntés szükséges. Tehát, bár semmiféle szövegszerû támpontunk sincs annak eldöntésére, hogy miért írta elô a Brassói Kongresszus a választások elôtti kongresszus összehívását, ennek egyetlen értelme lenne: dönteni a választójogról és a választások módjáról. Hozzátesszük, hogy egyik, 1993 óta összeült kongresszus sem érvénytelenítette a Brassói Kongresszus határozatának ezen rendelkezését.28 Másrészt az így összehívott kongresszus maga is dönthetne az általános tagnyilvántartás egységesítési módszerérôl, anélkül, hogy betartaná a Brassói Kongresszus által elôírtakat, ugyanis a rendelkezôvel azonos (vagy magasabb) rendû fórum módosíthatja vagy törölheti ezeket.
Tehát, a brassói kongresszusi határozatban szereplô választások elôtti kongresszus összehívása kötelezô, mivel az azóta megtartott kongresszusok határozatai nem érvénytelenítették ezt az elôírást, s mert az SZKT nem dönthet saját megújulásának kulcskérdéseirôl: a választójogról és a választások módjáról, s világossá tenné ezáltal azt is, hogy mit is választanánk tulajdonképpen: közösségi önkormányzati intézményt, szövetségi intézményt avagy pártintézményt.
Isten és ember elôtt vallották vezetôink, hogy megmaradásunk, fennmaradásunk biztosítéka a belsô önrendelkezés elvén alapuló közösségi önkormányzat intézményeinek kiépítése. Kisebbségi közösségünk megmaradása mindig is zavaró tényezô volt. Az elsô világháború utáni, a kisebbségek védelmét célzó nemzetközi szerzôdések által teremtett rendszerrôl szólva, Mello Franco, a Népliga brazil elôadója a 20-as években kifejtette: "Tagadhatatlan ugyanis, hogy azok, akik ezt a rendszert megalkották, nem gondoltak arra, hogy bizonyos államok kebelében a lakosságnak olyan tömegét teremtsék meg, amely mindenkor különbözônek tekintse magát a nemzet általános szervezetétôl. Ellenkezôleg, ennek a tömegnek elemei számára a jogi védelem olyan statútumát akarták, amely képes biztosítani minden irányban a személyi sérthetetlenség tiszteletben tartását és elôkészíteni lassacskán a teljes nemzeti egység helyet foglalásának szükséges feltételeit."29 Ezzel az idézettel csak arra akartunk rámutatni, hogy aki a megmaradásért, s ennek eszközéért küzd, annak mindig számolnia kell kényelmetlen következményekkel. Közösségi önkormányzatunk létrehozása nem kényelmes feladat, de amennyiben megmaradni, fennmaradni akarunk, s ennek egyetlen biztosítékát a közösségi önkormányzatokban látjuk, ezért harcolnunk kell értük. A mások által számunkra kidolgozott legjobb megoldások célja eddig beolvasztásunk volt. Tehát megmaradásunkat biztosító megoldást magunknak kell keresnünk, s ha megtaláltuk, magunk kell megvalósítsuk.
-------------
1 Jakabffy Elemér: Nemzetiségpolitikai írások. TÉKA sorozat, Kriterion, Bukarest 1993. 173.
2 Az 1999 decemberében lezajlott SZKT-n elmondott beszédében ugyan Toró T. Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy a belsô választások fogalma összeegyeztethetetlen az elektoros (nem közvetlen) választási módszerrel, s ezért, ha a t. küldöttgyûlés ez utóbbi mellett dönt, akkor semmiképpen nem nevezheti ezeket belsô választásnak, de ez a vita nem tekinthetô az RMDSZ párt, illetve önkormányzati jellegét tárgyaló vitának, annál is inkább, mert egyesek csupán nyelvi kérdésnek tekintették.
3 Az SZKT 2000. február 19-i rendkívülinek szánt ülésén egyetlen napirendi pontként szerepelt az SZKT tisztújítását szabályozó határozat módosítása, de a testületnek nem sikerült ezt végigtárgyalni. Az Ügyvezetô Elnökség által elôterjesztett és a szavazás során részben elfogadott tervezet azzal, hogy a választás idôpontját az önkormányzati választások után helyezi, csak elméleti lehetôséget teremt a közvetlen választásoknak, hiszen a többfordulós elô-, majd hivatalos helyhatósági választás során "kifárasztott" választópolgár nem valószínû, hogy rövid idô - néhány hét - után ismét mozgósítható egy általa amúgy sem túlságosan ismert és értékelt testület megválasztására. Ezért várható, hogy a területi szervezetek vezetôségei élni fognak a felkínált lehetôséggel és az eddigi gyakorlattól alig eltérô közvetett választási rendszert fogják választani. Figyelemre méltó továbbá az a vita, amely a Szövetség pluralizmusának intézményesített megjelenítôirôl, a platformok választási részvételérôl folyt. Az errôl szóló szavazás eredménye mégis lehetôséget teremt a platformoknak, hogy elkülönített helyeken, programjaikat és csapattá összeálló embereiket területi szinten is megmérettessék.
4 Közösségünket.
5 1992-ben képviselôi mandátumhoz jutott: András Imre, Antal István, Asztalos Ferenc, Bárányi Ferenc, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Borbély László, Elek Barna, Kerekes Károly, Kónya Hamar Sándor, Madaras Lázár, Mazalik Alfréd, Márton Árpád, Mátis Jenô, Németh János, Pécsi Ferenc, Rákóczi Lajos, Sinkó István, Székely Ervin, Szilágyi Zoltán, Szilágyi Zsolt, Takács Csaba, Tokay György, Varga Attila, Vida Gyula, Zsigmond László, szenátori mandátumhoz jutott: Buchwald Péter, Csapó József, Frunda György, Hajdu Gábor, Hosszú Zoltán, Incze Tibor, Kozsokár Gábor, Magyari Lajos, Markó Béla, Seres Dénes, Szabó Károly, Verestóy Attila (kiemelten azok, akik jelenleg is tagjai Románia Parlamentjének).
6 Ugyanaznap (1992. okt. 25.) születik meg a Kolozsvári Nyilatkozat (Az RMDSZ Nyilatkozata a nemzetiségi kérdésrôl ), melyet az RMDSZ parlamenti csoportja és a Küldöttek Országos Tanácsa (az SZKT elôdje) ír alá. Ebben olvashatjuk, hogy : "Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebbôl a válságból. (...) Állítjuk, hogy ez az út a belsô önrendelkezés útja. (...) Meggyôzôdésünk, hogy a közösségek önkormányzata hozzájárul a jogállam és a civil társadalmi struktúrák megerôsödéséhez és ugyanakkor szerves része a demokratizálódás folyamatának."
7 A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezete, amely összefogja a társadalmi önszervezôdés különbözô formáit (részlet az RMDSZ I. Kongresszusán elfogadott Program 1. pontjából).
8 A hét év alatt bekövetkezett program- és fôleg alapszabályzat-módosításokra csak annyiban fogok kitérni, amennyiben ezek a szövetségi választásokat érintik.
9 A Csíkszeredában lezajlott VI. Kongresszus által elfogadott, s jelenleg érvényben levô Alapszabályzat.
10 A Kolozsvári IV. Kongresszus rendelkezik elôször az egyéni tagságról, melyet a ez a fórum is helyi szervezeti tagsághoz köt, viszont a helyi szervezet mint szervezési szint nem a területi szervezetek szabályozásában szerepel, hanem a tagságra vonatkozó általános rendelkezések között, tehát a szövetségi egyéni tagság a platformok és társult tagok helyi szervezeteinek (legalacsonyabb szervezési formáinak) egyéni tagjaira is kiterjedt. A szövetségi egyéni tagság jelen formában a Marosvásárhelyi V. Kongresszus által elfogadott Alapszabályzatban szerepel, a Csíkszeredai Kongresszus csak az egyéni tagságra (nem a helyi szervezetekre) vonatkozó rendelkezés helyét változtatta meg.
11 Részlet az RMDSZ VI. Kongresszusán elfogadott Program 1. pontjából.
12 "Az egyéni tagok a területi szervezetek, platformok, illetve társult tagok keretei között fejtik ki tevékenységüket."
13 Nyilván, egy eskü szövege nem tekinthetô jogilag kötelezô érvényû elôírásnak, viszont erkölcsi-eszmei értéke tagadhatatlan, s az értelmezés során bármilyen olyan szöveg felhasználható, amely hozzásegít ahhoz, hogy a lehetô legpontosabban rámutassunk arra, hogy mi célból, milyen történelmi körülmények között született meg egy bizonyos jogi értékû rendelkezés.
14 Kétségtelen, hogy formálisan ilyen felhatalmazás nem történt, viszont az is nyilvánvaló, hogy akkori képviselôink és szenátoraink ekképpen értelmezték mandátumukat. A parlamenti csoportban beállt személyi változások eredményeképpen változott volna ez a mandátumértelmezés? Errôl csakis az érintettek nyilatkozhatnak.
15 Érdekes tanulmánytéma volna annak vizsgálata, hogy a belsô önrendelkezés elvének az RMDSZ területi szervezeteire való szûkítése (teszi ezt a jelenlegi Alapszabályzat) eleget tesz-e a belsô önrendelkezési elv közösségünkre való alkalmazásának.
16 A megfogalmazás nem változott a következô kongresszusok által elfogadott programokban sem.
17 A mondat második része (amely országos és helyhatósági szinten ellátja a romániai magyar kisebbség közképviseletét, egyezteti és ösztönzi a társadalmi önszervezôdés különbözô formáit) nem használható fel a belsô önrendelkezés elvén alapuló legfôbb döntéshozó intézményt megválasztók körének meghatározásához, mivel ez a romániai politikai (?) rendszerben való szereplésre vonatkozik.
18 Ez a legjobb megfogalmazás. A brassói is ugyanaz tartalmában, de nem formájában.
19 A jelenleg érvényben levô Alapszabályzat 11. cikkének 2. bekezdése.
20 Az elôzô alapszabályzatok a jelenlegihez tartalmilag hasonló kötelezettségeket írtak elô a platformok számára.
21 A Kolozsvári Kongresszus után pedig egyetlen kongresszus sem választott szövetségi képviselôket, hanem a Kolozsváron megválasztottak mandátumát hosszabbította meg.
22 Minden felsorolt kongresszus által elfogadott programban szerepel ez a cél.
23 A IV. az V. és a VI. Kongresszus az általuk elfogadott Alapszabályzatok Átmeneti rendelkezéseiben foglalkozik a "megújuló" SZKT kérdésével.
24 Lásd Fábián Ernô bevezetôjét Balogh Artúr: Jogállam és kisebbség címû könyvéhez (Téka sorozat, Kriterion, Bukarest-Kolozsvár 1997.).
25 Gyakorlatilag meghosszabbították a IV. Kongresszus által megválasztott 21 szövetségi képviselô mandátumát, a fennmaradó - tisztségek révén járó, illetve meghatározott testületek/szervezôdések/szervezetek küldötteinek fenntartott - helyek betöltôi csak azon mértékben változtak, amennyiben az illetô személyek már nem töltötték be a meghatározott tisztséget, illetve a küldô testületek/szervezôdések/szervezetek más személyt jelöltek ki SZKT-küldöttként.
26 "A jelenlegi SZKT mandátuma a belsô választások nyomán kialakult új SZKT elsô üléséig tart."
27 Csak azonos tárgyú rendelkezésekre alkalmazható a lex posterior derogat priori jogelv.
28 Egyik kongresszus sem mondta ki, hogy a megújuló SZKT megválasztására kiírt választások megtarthatók egy elôzetes kongresszus összehívása nélkül.
29 Részlet Mello Franco jelentésébôl, amelyet Balogh Artúr idéz Kisebbségi védelem és asszimiláció címû írásában. Lásd Balogh Artúr: i.m. 256-276.
(c) Jakabffy Elemér Alapítvány,
Media Index Egyesület 1999-2024
Impresszum
| Médiaajánlat
| Adatvédelmi
záradék