Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy Tonk Sándor Romániai magyar magánegyetem címû írása objektív elemzés, amelynek minden pontjával egyetértek.

Talán mérnöki képzésemnek tulajdoníthatóan, mely szerint a konkrét megvalósítási lehetôségeket kell megbeszélni, itt két olyan kérdést szeretnék feltenni, melyek a vitaindító írásban is megfogalmazódnak, éspedig: Kik fognak tanítani az új egyetemen? illetve: Milyen egyetemet hozzunk létre? Az elkövetkezôkben megpróbálom - a teljesség igénye nélkül - ezeket a kérdéseket és a lehetséges válaszokat boncolgatni.

Elôadásokat és szemináriumokat tartani, laboratóriumi dolgozatokat és terveket levezetni mesterség: tanári szakma. Erre a szakmára fel kell készülni. Egy jó tanár (elôadó vagy szemináriumvezetô) jellemzôi nem csak a szakmai tudás, hanem pedagógiai, nevelési kompetencia. (Mint ismeretes, ezért van az, hogy a mérnökhallgatóknak külön pedagógiai képzésen kell részt venni ahhoz, hogy taníthassanak.) Tehát egyáltalán nem biztos, hogy egy jó szakember egyben jó tanár is. Egy jó tanárnak a szaktudáson kívül pedagógiai felkészülésre és nagyon sok gyakorlatra van szüksége. Pontosabban, nem a legjobb megoldás egy (jó) szakembert odatenni elôadásokat tartani, mert ez feltétlenül a minôség rovására rossz irányban fog kihatni. Tudom, hogy ez extrém esetekben, mint szükségmegoldás elfogadható, és a pedagógiai képzés hátránya behozható. Szeretném megjegyezni, hogy vannak szakmák - például a számítástechnika, elektronika és távközlés -, ahol a tanári pálya a cégeknél és külföldön tapasztalható munkaerôhiány miatt, nemhogy nem csábító, de csak nagyon nehezen lehet a meglévô tanárokat az egyetemen tartani.

A tanárokat tehát ott kell keresni, ahol vannak. Lévén a legnagyobb lehetôségek a létezô egyetemi központokban, itt a legnagyobb az esély az új egyetem létrehozására. Mint már említettem, bárhol létre lehet hozni egyetemet, hiszen a pedagógiai képzés hátránya idôben behozható, de egy ilyen egyetem elindítása nehéz, és nívója csak idôvel fogja elérni a szükséges standardokat.

Nyitott és érzékeny probléma viszont, és ezt a problémát még nem tárgyalták nyilvánosan, hogy a meglévô tanárok (akik 10, 20 vagy 30 éve dolgoznak valamely egyetemen, ahol sokszor kiemelkedô eredményeket értek el) akarják-e egy új egyetemen folytatni aktivitásukat. A másodállásban tartandó elôadások szerintem csak átmeneti sürgôsségi megoldást jelentenek. Számtalan lista készült már, hogy ki tud elôadásokat tartani, de ezeken a listákon nem szerepel az, hogy az illetô tanár teljes munkahellyel átmenne-e az új egyetemre. Úgy tudom, a Babes-Bolyai Egyetemen tanító magyar tanárok - szerintem is teljesen logikus - közös véleménye, hogy: az elért eredményeket fel nem adjuk. S akkor ki fog tanítani az új egyetemen? Teljesen ôszintén, ebben a pillanatban én sem tudnám, mit válaszoljak.

Tehát az új egyetemnek ezt a vetületét - kik fognak tanítani - pontosabban ki kell dolgozni.

A második kérdésre adható válasz a következô: bármilyen egyetemet, magán vagy állami, ami belátható idôn belül létrehozható, és megfelelô nívója van. Az elmélet (és a gyakorlat) azt mutatja, hogy több próbálkozásból a sikernek nagyobb esélye van. Tehát, elméletileg minden lehetôséget ki kell használni, meg kell próbálni. Végül is a versengés majd úgyis kiszûri azt az egyetemet, amely a legjobban megfelel a követelményeknek. Az ezzel kapcsolatban feltevôdô probléma viszont így fogalmazható meg: van-e elég pénzünk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak azt a luxust, hogy mindenféle próbálkozással kísérletezzünk? Köztudott, hogy a pénz nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre, és a pénzhiányt csakis higgadt, objektív, logikus és modern tervezéssel pótolhatjuk.

Ezért merészelem felvetni az egyetemtervezés egyik - talán figyelembe vehetô - szempontját. Általában, véleményem szerint, az ebben a régióban bármilyen téren tapasztalható lemaradást csakis a legmodernebb technika és technológia alkalmazásával lehet behozni vagy csökkenteni. Azaz 2000-ben csakis az évjáratnak megfelelô technológiával mûködô egyetemet szabad felépíteni, mind felszerelés, mind tanítási/tanulási technológia szempontjából.

Az amerikai és kanadai egyetemeken egyre nagyobb teret hódít a web alapú képzés, amely lassan elterjed Európában, és 5-6 év múlva elér hozzánk is (és akkor azt fogjuk mondani, hogy nagyon modernek vagyunk, amennyiben ezt a technológiát alkalmazzuk). A számítógép-hálózatban egy szerverre bizonyos szabályok szerint egy kurzust telepítenek, ami ismertetôanyagból (szöveg, kép és hang) és ellenôrzô kérdésekbôl áll. Ebben a rendszerben nem szükséges a kurzus szerzôjének és a diák(ok)nak ugyanazon a helyen és ugyanabban az idôben való együttes jelenléte. Vagy még tovább menve: a kurzus megírására fel lehet kérni az illetô szakterület legjobb ismerôjét a világ bármely részérôl. A diákok bármikor és bárhonnan a számítógép-hálózaton keresztül elérhetik a leckét szolgáltató szervert, és képességükhöz mérten haladnak majd az anyaggal. A vizsga vagy a számítógépen, vagy az illetô tanárral történik. A web alapú képzés használata számtalan más elônyt is jelent a kiértékelésekben és az adminisztrációs munkában.

A kolozsvári Mûegyetemen megvan a kellô szakértelem egy ilyen típusú képzés megtervezéséhez és elindításához. A számítógépen meglévô kurzusokat (szöveget) csekély fáradsággal fel lehet tenni egy szerverre, és így elérhetô mindenki számára. Kolozsváron és más városokban is létezik megfelelô számítógép-hálózati infrastruktúra, amely rövid idôn belül lehetôvé tenné a kurzusok elindítását. A Mûegyetem és a Babes-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Kara egy közösen elindított TEMPUS-program keretén belül már mûködtet egy ilyen szervert, amely egyelôre két kurzust szolgáltat. Több kurzus és az adminisztráció egy "virtuális egyetemet" képezhet. Bármilyen szakon el lehet képzelni részleges (vagy a szaktól függôen teljes) képzést virtuális módon.

A virtuális egyetemhez egy szerver és számítógépes termek szükségesek. Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy bármilyen határozat születik az egyetemépítésrôl, a háttérintézmény szükségszerûen kell hogy tartalmazzon számítógépes termeket, amelyek bármikor felhasználhatók egy virtuális kurzus, képzés, egyetem elindítására.

Véleményem szerint ezt a dolgot is érdemes lenne figyelembe venni.