A rádiót nem azért találták fel, mert valamilyen társadalmi rendeltetést szántak neki, a hallgatói szokások alakulását sem tervezte meg elôre senki. Mégis sokan és sokféleképp próbálták tudományos igénnyel meghatározni a rádió szerepét, alárendelve azt az adott kor uralkodó ideológiájának. Ezen okoskodások sorában igen kevesen elemezték azt, mit jelent az anyanyelvû rádiómûsor a kisebbségben élôk számára. Az "ideológiai" elfogultság gyanúját vállalva, íme néhány ezzel kapcsolatos megállapítás.

A rádió a nyilvánosság eszköze és szellemi értékek közvetítôje, de kisebbségi helyzetben ez egyet jelent azzal, hogy a közösségépítés, megmaradás (egyik) eszköze.

A kisebbségben élô nemzeti közösséget az anyanyelv, az anyanyelvû kultúra és a nemzeti identitástudat tartja össze (vagy legalábbis különbözteti meg másoktól).

Az önazonosság meghatározása csak a másokhoz való viszonyulás, a különbözô szintû közösségekhez való tartozás szintjén lehetséges. A kisebb-nagyobb közösségek sem pusztán - valamiben egymásra hasonlító - egyénekbôl állnak, hanem az egyének közti kapcsolatra épülnek. Épp ezért minden (kisebbségi) közösség éltetôje a közélet és nyilvánosság.

Közösségépítô, identitásmegtartó szerepe van tehát az anyanyelvû rádiómûsornak is, amennyiben az anyanyelvû mûveltség közvetítôje, a közösségi eseményekrôl tájékoztat és nyilvánosságot biztosít a közösséget foglalkoztató közéleti témáknak. Ha hozzátesszük, hogy nem csak tájékoztat, hanem fórumot nyit a kisebbségi nyelvhasználatnak is (melynek igen nehéz lenne olyan korlátokat szabni, mint a közigazgatásban vagy igazságszolgáltatásban): ez a szerepe még nyilvánvalóbb.

Ott a legfontosabb az anyanyelvû rádióadás, ahol a nemzeti identitás megélésének egyedüli eszköze. Tízezrekre, ha nem százezrekre rúg Erdély- és Bánság-szerte azon magyarok száma, akiknek nincs magyar szomszédjuk, akik munkahelyükön nem beszélnek magyarul, nem járnak magyar rendezvényekre és az anyanyelvet legfeljebb a családban használják (de vegyes házasságokban talán ott sem). Gyermekeik román iskolába járnak és nem kétséges, hogy túlnyomó többségük csak románul fog szót érteni unokáival. Ha nem járatnak magyar újságot, nem olvasnak magyar könyveket, nem jutnak el magyar színházi elôadásokra, a templomban más nyelven hallgatják a prédikációt és (elenyészô igényt képviselvén) a magyar televízió-csatornák mûsorait sem közvetíti számukra a kábeltársaság, lehet, hogy az anyanyelvû rádiómûsor hallgatása marad az egyedüli kapcsolatuk azzal a virtuális közösséggel, melyhez (kihunyóban lévô) nemzeti identitástudatuk alapján maguk is tartoznak.

A médiafogyasztók érdeklôdésének elnyerésért mindenütt meg kell harcolni. Romániában talán még bôvebb a rádió- és televízióadások kínálata, mint Magyarországon, és az itteni magyarok nem csak mûsortípust választanak, hanem nyelvet is. Annak, aki a beolvadás küszöbén áll többnyire nem elegendô, hogy anyanyelvén szólítsák meg, hiszen éppen a nemzeti identitástudat és elkötelezettség tekintetében különbözik a nyelvi gettóban élô kisebbségi közösségek tagjaitól.

A szórványmagyarság esetében különösen fontos, hogy olyan anyanyelvû média álljon rendelkezésére, melyet joggal érezhet sajátjának.

A rádió köré ma már nem gyûl össze a család, hogy osztatlan figyelemmel hallgassa valamely mûsorát. A közösségi odafigyelésnek ezt a szintjét - a médiapiacon - a televízió sajátította ki. A rádió többé már nem helyhez kötött bútordarab, így nem szükségszerû, hogy a hallgató menjen oda, ahol a készülék van. A tipikus inkább az, hogy a rádiókészülék kíséri el a hallgatót mindenüvé. Ez azt jelenti, hogy a rádióhallgató mást is csinál - autót vezet, fôz, kertészkedik, napozik stb. - rádióhallgatás közben. Teheti, hiszen a rádió egyetlen érzékszervét veszi csak igénybe, és amennyiben nem szellemi munkát végez, a mûsornak jó esélye van arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig lekösse figyelmét. A jelenséget háttér-rádiózásnak szokták nevezni, bár - ha elfogadjuk a szellem elsôdlegességét - akár elôtér-rádiózásnak is nevezhetnénk.

A rádió egyik elônye tehát - a televízióval szemben - a mobilitás.

Innen fakad az országos és még nagyobb léptékû adások mûszaki fejlesztésének egyik ellentmondása. Az köztudott, hogy az évtizedek óta használatos, nagy teljesítményû, középhullámú adók üzemeltetése igen költséges, a jóval olcsóbb URH-adók pedig kis hatósugarúak. Kézenfekvônek tûnik a megoldás: nagy távolságokra a mûholdas televízióadások hangcsatornáin és interneten keresztül lehet eljuttatni rádiómûsort. Csakhogy - legjobb esetben - az otthon ülô hallgatókat lehetne elérni ezzel a módszerrel. Vagyis azokat (háziasszonyokat és nyugdíjasokat), akik konzervativizmusuk vagy pénzügyi helyzetük miatt a legkevésbé "vevôk" az ilyen mûszaki újításokra.

Felmérésekbôl tudjuk, hogy Romániában a magyar közszolgálati adásokat fôleg a nem túl tehetôs, negyvenen túli korosztály, többnyire középhullámon és általában otthon hallgatja. A tipikus rádióhallgató lakásában van ugyan URH-vételre alkalmas készülék és közösségi antennakábel, de a szolgáltató legfeljebb kereskedelmi zenerádióknak szorít helyet a kábelen, mely csak a televíziókészülékhez van bekötve (nincs kiépített leágazása egy megfelelô rádiókészülékhez). Számítógép nincs a házban, az antennakábelen nincs internetszolgáltatás.

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által megrendelt, 1998-as audienciavizsgálatból (melyet a kolozsvári BBTE szociológia tanszékének munkatársai és diákjai végeztek) kiderül, hogy az erdélyi magyarok közül legtöbben a Kossuth Rádiót hallgatják (43%). Ahol azonban jól fogható a Román Rádió valamely regionális magyar adása, ott sokan hallgatják ezeket mûsorokat is (25-70%). Az erdélyi magyarok mintegy 20%-a a Bukaresti Rádió napi egyórás magyar adását is szokta hallgatni. Akik olyan helyen laknak, ahol több magyar adás is fogható, azok többnyire két-három, különbözô helyrôl sugárzott adást is hallgatnak, vállalván azt a kényelmetlenséget, hogy a mûsorkezdési idôpontokat figyelemmel követve, áthangolják készüléküket a másik frekvenciára. Így a romániai magyarok több mint fele (56%) hallgatja a Román Rádió magyar adásainak (legalább) valamelyikét!

Nyilvánvaló tehát, hogy egy egész napos, jól fogható közszolgálati magyar adás Romániában a Kossuth Rádió méltó versenytársa lenne. Ennek a megállapításnak semmi köze a jelenlegi kínálat minôségéhez: kizárólag a hallgatói igényeken alapul.

A Magyarország határain kívül élô magyarok anyanyelvû rádiós közszolgálata országonként más és más szinten biztosított - miként a Kárpát-medence magyar kisebbségeinek helyzetében is lényeges különbségek vannak (létszámuk, az Anyaországtól való földrajzi távolságuk, közösségi jogaik stb. tekintetében).

Ha azt nézzük: hány magyarra jut heti egy órányi anyanyelvû rádióadás, Szlovénia áll a legjobban (kb. 150), majd Jugoszlávia (kb. 2000), Horvátország (kb. 7500), Szlovákia (kb. 15 000), Románia (kb. 20 000), Ukrajna (kb. 26 000) következik. Ez azonban legfeljebb az adott ország anyagi ráfordításának mértéke lehet, a rádióhallgatók szempontjából ugyanis mindegy, hányan "osztoznak" egy-egy mûsoron.

A Felvidéken (bárhol is lakjon) a magyar hallgató jó minôségben tudja fogni a Szlovák Rádió Pozsonyból sugárzott magyar adását, mely legalább 5 órányi anyanyelvû mûsort szolgáltat naponta.

Kárpátalján és Kelet-Szlavóniában a legrosszabb a helyzet, ha azt vesszük figyelembe, hogy a magyar hallgató hétköznaponként alig félórányi olyan anyanyelvû mûsort hallgathat, mely róla és neki szól.

Romániában a helyzet a két véglet között váltakozik. Székelyföldön ugyanis napi hat órányi magyar adás fogható - megszakítással, de - egy hullámhosszon. Az ország északi határövezetében (Szatmárnémetiben például) nem fogható belföldön készült magyar rádiómûsor. De ha el is tekintünk a vételi problémáktól, vannak olyan erdélyi és bánsági megyék, melyeket a Román Rádió leosztása szerint napi egy-egy órás regionális, illetve központi magyar adásnak kell kiszolgálnia. Az érintett térségben több mint százezer magyar lakik.

Bár a magyar nyelvû rádióadások anyagi ráfordításait tekintve Románia csak Ukrajnát elôzi meg, itt igazából nem az a legnagyobb gond, hogy nem készül elegendô anyanyelvû rádiómûsor. Hiszen, ha figyelembe vesszük, hogy a közszolgálati rádiótársaság által sugárzott mûsorok hetente összesen kb. 1100 órát tesznek ki, a 79 órányi magyar adás nagyjából megfelel a magyar kisebbség országos részarányának. Ha a Román Rádió a mûsorkészítésre szánt keretébôl ugyanilyen arányban juttatna forrásokat a magyar szerkesztôségeknek, a méltányosság elve ezen a ponton valóban nem is sérülne.

Csakhogy az erdélyi (és bánsági) magyar hallgatóhoz nem jut el heti 79 órányi magyar adás! A magyar rádióhallgató többnyire fele annyi anyanyelvû rádiómûsort sem kap Romániában, mint amennyi - a tôle beszedett adó és rádió-elôfizetési díj alapján - járna neki. A gond tehát a mûsorszórással van. Arról sajnos nem állnak rendelkezésünkre adatok: mennyit költ a román állam a magyar nyelvû rádiómûsorok sugárzására és ez hogyan aránylik a mûsorszórási költségek összességéhez. De a romániai magyarság anyanyelvû rádiós közszolgálatának - a jelenleginél jobb és kiegyensúlyozottabb - biztosítása feltehetôen inkább politikai, mintsem anyagi kérdés. Vélhetôen nem az hátráltatta mindeddig a - másfél milliót meghaladó - romániai magyarság anyanyelvû rádióadásainak fejlesztését, mert nem futja többre az általa befizetett adókból és illetékekbôl. Inkább arról van szó, hogy a korábbi évtizedek szokásrendje és a Román Rádió mûsorkészítô mûhelyeinek mostani erôviszonyai történetesen ilyenre rajzolták a magyar adások struktúráját. Be kell látnunk, hogy 1990 után a Román Rádió meglehetôsen jóhiszemûen járt el a magyar adások ügyében, ahhoz képest, hogy semmilyen törvény nem részletezi ilyen irányú kötelezettségeit.

A kommunista diktatúra több nemzedéknyi embert szoktatott arra, hogy jobban bízzon a külföldi termékekben, mint a hazaiakban. Érvényes volt ez a rádiómûsorokra is. Az erdélyi magyarok körében még ma is nagyobb a hitele a Kossuth Rádiónak, mint a Román Rádió magyar adásainak, de ez már inkább szakmai, mintsem politikai értékítélet. A Kossuth Rádió mindig is egy fajta rádiós etalonnak számított a magyarság számára. Mindazonáltal a romániai magyarság is kezd most már rájönni arra, hogy a "nemzeti fôadó" nem neki és nem róla szól.

A Kossuth Rádiót - a Magyar Rádió többi adásához hasonlóan - a magyarországi adó- (és elô)fizetôk tartják fenn. Mûsoraiban nagyjából annyi szó esik a határon túli magyarságról, amennyi az anyaországi hallgató (50 éven keresztül elnyomott) ilyen irányú érdeklôdésére még számot tarthat. Vagyis nem sok.

De ha belegondolunk, nem is várható el ettôl az adótól, hogy magára vállalja a romániai magyarság tájékoztatását a helyi közélet napi ügyeirôl. Bizonyára ellenérzést szülne a magyarországi hallgatók körében, ha a közszolgálati rádió fôadója a határon túli magyarság - számukra érdektelen - híreivel traktálná ôket naphosszat. Ehhez képest elismerésre méltó a Magyar Rádió erdélyi tudósítójának teljesítménye, akinek sok esetben egy kisebb fiókszerkesztôség munkáját is sikerül pótolnia. Bármennyi szó is essék azonban a "Krónikában", vagy a "Határok nélkül" címû mûsorban a kisebbségi magyarságról, a címzett nem a határon túli, hanem az anyaországi hallgatóság.

Mindaddig, amíg a Magyar Rádió adásai - a határok jóindulatú átsugárzásával bár, de - befele szólnak, az Anyaországon kívüli hallgató olyan marad, mint az a gyermek, akire rácsukták az ajtót, de hallgatózik, hogy mirôl beszélnek a felnôttek a másik szobában. Nem sokat ért ugyan belôle, de úgy érzi, hogy továbbra is részt vesz a család ügyeiben és lázas izgalomba jön, ha rájön, hogy odaát róla beszélnek!

Szükség van egy olyan rádióadóra, mely az összmagyarságnak és az összmagyarságról szól. Ennek terítési minimuma az lenne, ha a Kárpát-medencében mûholdas csatornán, a világ többi részén pedig interneten lehetne fogni.

De a Magyar Rádió egymaga nem vállalhatja fel azt, hogy az anyaországi adó- (és elô)fizetôk pénzén megvalósítsa a magyar össznemzeti szintû rádiós közszolgálatot. Ehhez politikai döntés - és költségvetési fedezet - szükséges.

Ami a vételi lehetôségeket illeti, a Duna TV és MTV2 mûholdas adásai a Magyar Rádió teljes kínálatát (Kossuth, Petôfi, Bartók, Szülôföldünk) elérhetôvé teszik Romániában, azonban jelenleg elenyészô azok aránya, akik mûholdas vagy akár internetes adást hallgatnak a térségben. A Magyar Rádió mûsorai közül a Kossuth Rádió az, mely középhullámon Erdély és Bánság nagy részén fogható, a Székelyföldön azonban jó készülék, kötélidegzet és erôs érzelmi kötôdés szükséges hozzá. Szerencsére a székelyek rendelkeznek az utóbbi kettôvel.

A határ menti sávban (Arad, Bihar és Szatmár megye) a magyarországi URH-adók is foghatók, de itt a kereskedelmi adások komoly konkurenciát jelentenek a Petôfi és Bartók Rádió számára.

A belföldön készülô magyar közszolgálati rádióadások tekintetében Románia egy sajátos megoldást honosított meg, mely koncepciójában is eltér a Magyarországgal szomszédos többi állam gyakorlatától. Itt ugyanis a magyar hallgatót - bárhol is lakjon - két, különbözô jellegû anyanyelvû mûsor hivatott kiszolgálni: egy országos szórású központi hírmûsor és egy regionális adás. Erdély és Bánság (szinte) egész területén fogható a Román Rádió Bukarestbôl sugárzott napi egyórás magyar adása, hétköznaponként 15 és 16 óra között. A központi hírmûsort hosszabb-rövidebb regionális adások egészítik ki: a Székelyföldön a Marosvásárhelyi Rádió, Közép-Erdély és Partium területén a Kolozsvári Rádió, illetve a Bánságban a Temesvári Rádió magyar adása.

Az egyedüli gond - mint arra már az elôzô fejezetben is rámutattunk - az, hogy a romániai magyar hallgatóhoz túl kevés anyanyelvû rádióadás jut el. S ha a Román Rádió stúdióiban anyagi okok miatt nem lehet csak napi 11 órányi magyar adást elôállítani, akkor megengedhetetlen luxus, hogy ennek is csak töredéke jusson el az egyes hallgatókhoz.

Másrészt a területi rádióstúdiók (amúgy minden vonatkozásban elônyös) autonómiája már több ízben eredményezett a magyar kisebbség egészének érdekeit sértô döntést. Például a Kolozsvári Rádió délutáni magyar adását egy olyan idôsávba helyezték át, ahol rátevôdött a Marosvásárhelyi Rádió magyar adására.

Az 1990-es újrainduláskor a magyar adások duális szerkezetének kialakítása még professzionalizmusról és egységes elképzelésrôl árulkodott. Mivel az akkor szervezôdô magyar politikai érdekképviselet ebbe - tudomásunk szerint - nem szólt bele, a magyar adások stafétarendszerének megtervezése valószínûleg a Román Rádió akkori vezetôinek munkáját dicséri. Ez abban állt, hogy a négy stúdió egymást követve, folyamatosan sugározta magyar adásait reggel 8-tól délután 6 óráig - egyetlen órányi szünettel 13 és 14 óra között (mikor a Kossuth Rádióban a Déli Krónika szól). Tekintettel arra, hogy nincs olyan térsége Erdélynek, ahol mind a négy adás fogható, valószínûleg már akkor meg akarták teremteni a feltételeit egy közös frekvencián sugárzott, egész napos magyar adás kialakításának Romániában. Ennek az elképzelésnek azonban mindmáig nem akadt igazi gazdája, sem a szakma, sem a politika szintjén, az 1990-ben kialakított stafétarendszer pedig évrôl évre csorbul.

Az egyedüli - reprezentatív mintavételezésen alapuló - vizsgálatot a romániai magyarok rádióhallgatási szokásairól a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének munkatársai végezték 1998-ban, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének megrendelésére. A fenti táblázat jobb oldali oszlopában szereplô adatok (a hallgatók számáról) ennek az audiencia-kutatásnak az eredményein alapulnak. A felmérés minden - Romániában hallgatott - magyar adásra kiterjedt és adatai arra vonatkoznak: a romániai magyarság hány százaléka hallgatja ezt vagy azt az adást. Ha az egyes adók vételi körzetét is megpróbáljuk figyelembe venni, képet alkothatunk arról, hogy a megcélzott (elért) hallgatóság körülbelül hány százaléka hallgatja az egyes magyar adásokat:

A kutatásjelentésben megtalálható audiencia adatok (és a fenti becslések) további értelmezésre szorulnak: nem mindegy, hogy egy napi egyórás (lehetetlen idôpontban sugárzott), egy 4-5 órás (délelôtt-délután alternatív módon is "fogyasztható"), vagy egy egész napos adás hallgatottságára vonatkoztatjuk-e a százalékban kifejezett hallgatottsági arányt. Erre utal az is, hogy a két hasonló idôzónában és azonos idôtartamban sugárzott magyar adás - a bukaresti és a temesvári - majdnem azonos, 20% körüli audiencia-indexet mutat. Ez az adat "nem lóg ki" a világ bármely más tájain végezett médiakutatások eredményeinek sorából. Az azonban nehezen hihetô, hogy a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának egészét az elért közönség 70%-a hallgatná. Ezt az adatot inkább úgy lehet értelmezni, hogy a vételi körzet magyarságának 70%-a viszonylag rendszeresen szokta hallgatni a napi 5 órás adás bizonyos részeit. Arról még (megalapozott) becslést sem tudunk felmutatni, hogy egy adott idôsávban (órában), mekkora a Marosvásárhelyi (vagy Kolozsvári) Rádió magyar adásának hallgatottsága.

Egyrészt a Székelyföldön (mely megegyezik a Marosvásárhelyi Rádió megcélzott területével) tömbben él a magyarság, a magyar nyelv a közéletben is használható és az ott élô emberek szinte kizárólag magyar rádiómûsort hallgatnak (ahol fogható, ott a Kolozsvári Rádió magyar adását is!).

Másfelôl, ahol fordított a kínálat - a Román Rádió csak napi két órányi magyar adást biztosít (Temesvár és Bukarest), a Kossuth Rádió viszont jól fogható -, ott is a magyarok legfeljebb 20% hallgat román rádióadásokat.

A már idézett 1998-as audiencia-felmérés vezetôje, Magyari Tivadar egyetemi adjunktus kutatásjelentésében rámutat arra, hogy a Román Rádió csak részlegesen (rész-mûsoridôben) látja el a romániai magyarság anyanyelvû rádiós közszolgálatát, mivel abból indul ki, hogy a magyar közösség is csak rész - kisebbségi rész - az összromániai populációban. Ez csak abban az esetben lenne méltányos, folytatja okfejtését a szerzô, ha a romániai magyar a napnak csak bizonyos óráiban lenne magyar, azokon kívül pedig román. Az erdélyi magyarság azonban nem alkalomszerûen, hagyomány-felidézô ünnepeken éli meg etnikai identitását, hanem folyamatosan. Így az anyanyelvû rádiós közszolgálatra nem csak rész-mûsoridôben, hanem egész nap szüksége van - tehetjük hozzá.

Ennek megszervezéséhez politikai döntés, tehát érdekképviseleti fellépés szükséges. A romániai magyar rádiós csatorna kialakítása ezen túlmenôen frekvenciagazdálkodási, pénzügyi és szervezeti problémákat is felvet, melyek elemzésére - elegendô információ hiányában - e tanulmány keretében nem vállalkozhatunk. Jelzésszerûen azonban utalnunk kell arra, hogy a Román Rádió központi és területi stúdióiban más kisebbségi mûsorok is készülnek és tárgyalási alapként számításba kell venni egy országos nemzetiségi csatorna kialakításának lehetôségét is, mely (regionális lebontásban) minden kisebbségi adásnak keretéül szolgálhat.

A romániai magyar közszolgálati rádió kialakítását szorgalmazó érdekképviseletnek számolnia kell azzal, hogy ezt a célt - az állami magyar egyetemhez hasonlóan - nem fogja máról holnapra elérni. Alternatívaként - ugyancsak az egyetem mintájára - alapítványi formában is kiépíthetô egy ilyen rádió, amennyiben meg tudja szerezni az ehhez szükséges frekvenciá(ka)t. Ehhez nyilván az Anyaország jelentôs anyagi támogatására volna szükség.

Amit azonban az Anyaország - talán kisebb befektetéssel, de a romániai magyar közszolgálati rádió meglététôl mindenképpen függetlenül - megtehet, az az összmagyarsághoz és összmagyarságról szóló mûholdas rádiócsatorna beindítása, amely természetesen az Interneten is hozzáférhetô lenne. Vélhetôen ennek leginkább a Magyar Rádió tudna megfelelô intézményi keretet biztosítani, de mindenképpen egy új csatornára van szükség, melynek mûsorát az anyaországban, a szomszédos országokban és a világon szétszórtan élô magyarság egyaránt a sajátjának érezhet: tájékoztató mûsorainak a 15 milliós magyarság közéleti eseményeire kell kiterjedniük, mûvelôdési mûsorainak az összmagyar kulturális értékeket kell tükrözniük. Egy ilyen szerkesztôségnek számos településen kell munkatársakat foglalkoztatnia, de ez ma már sokkal egyszerûbben megoldható, mint akár tíz évvel ezelôtt. Manapság egy rádiós fiókszerkesztôséghez elég egyetlen ember, egy személyi számítógép, egy riportermagnó és egy telefon. Vagyis semmivel sem jelent több költséget a terepen élô tudósító, mint a belsô munkatárs.

Hogy egy mûholdas rádióadást - éppen a korábban leírt hallgatói szokások miatt - nagyon kevesen hallgatnának? A Duna TV elindulásakor sem rendelkeztek mûholdvevôvel a székely falvak lakói, most mégis az erdélyi magyarság több mint 45%-a nézi rendszeresen a mûsorát. A magyar kisközösségek - szerte a Kárpát-medencében - meg fogják találni a módját annak, hogy otthonaikban megszólaljon a számukra közvetített rádiómûsor. A kábeltársaságoktól majd megkövetelik, hogy közvetítse számukra ezt az adást, egy URH-vevôhöz leágaztatni a kábelt pedig igazán nem költséges dolog.

A romániai magyarság anyanyelvén akar rádiózni és olyan adást igényel, mely róla és neki szól. Ez az elvárás egyértelmûen kiderül a hallgatói szokásokból. Olyan igény ez, mely a szakmára és a politikára egyaránt feladatokat ró.

De ha a hallgatókat nem is érdekelné, hogy van-e, vagy nincs - az erdélyi közélettel együtt lélegzô - magyar rádiós közszolgálat Romániában, a magyar érdekképviseletnek és a nemzetben gondolkodó anyaországi politikai erôknek nem lehet mindegy, hogy kisebbségben élô magyarok százezreinek megadatik-e vagy sem a nemzeti identitás megélésének egyik legkézenfekvôbb eszköze!

az erdélyi (kárpát-medencei) magyar rádiózásért

- kisebbségi sorsban az anyanyelvû rádiómûsor az olyan (magyarságukban magányos) nemzettársainkat is bekapcsolja a magyar közélet és kultúra vérkeringésébe, akik nem tartoznak magyar kisközösségekhez, nem járat(hat)ják magyar iskolába gyermekeiket, nem fogják a magyar televízió-csatornák adásait és az anyanyelvet legfeljebb a családban használják;

- halaszthatatlanul fontos, hogy a romániai magyar érdekképviselet és az anyaország összehangolt jövôépítésének eredményeképp:

1. az RMDSZ (szakértôi testület kialakítása, helyzetfelmérô és jövôtervezô kutatások elvégzése, programjának kiegészítése, a szükséges törvénytervezetek kidolgozása és elfogadtatása révén) emelje a politikai prioritások szintjére egy - Erdély és Bánság egész területén fogható - egész napos magyar rádióadás beindítását a Román (közszolgálati) Rádió keretében;
2. az anyaország a Duna TV mintájára olyan, az egész Kárpát-medencében fogható közszolgálati rádiómûsort indítson, mely az összmagyarságról és az összmagyarsághoz szól;
3. a Magyar Rádió és az ORTT biztosítson szakmai és erkölcsi támogatást ahhoz, hogy a magyar közszolgálati rádiózás feladatkörében helyet kapjon az össznemzeti szintû rádiós közszolgálat;
4. a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Audiovizuális Kollégiuma és az anyaország újságíró-szervezeteinek szaktestületei kezdeményezzenek szakmai vitát a jelenleg mûködô magyar közszolgálati rádióadások szerepének tisztázása és a létrehozandó struktúrák megalapozása érdekében;
5. a Magyar Állandó Értekezlet tegye politikai feladatává az ezredforduló egységes és szakmailag megalapozott magyar médiastratégiájának (ezen belül a kárpát-medencei magyar közszolgálati rádiózás jövôjének) megtervezését és érvényesítését.

A rádiózás jelenlegi formájában valószínûleg csak néhány évtizedig marad fenn, amíg az integrált médiumok végképp meg nem változtatják a hallgatói szokásokat. Ez azonban nem lehet mentség arra, hogy a Kárpát-medencében (és fôleg Romániában) kisebbségben élô magyarok százezrei nélkülözik a magyar közélet és mûveltség legkézenfekvôbb közvetítôjét.