Az eltelt tíz év leforgása alatt lassan az utca embere számára is ismertté vált a Nemzetközi Valutaalap (vagy inkább FMI) neve. A médiának köszönhetôen állandóan terítéken van a téma, csak éppen az nem világos sokak számára, hogy miért fontos Romániának fenntartania ezt a kapcsolatot.

A Valutaalap tevékenysége az elmúlt egy évtizedben túlnyomórészt a piacgazdaságra átálló közép-kelet-európai országok technikai és pénzügyi támogatására terjedt ki. Ezek az országok a leszögezett feltételek teljesítésének függvényében juthattak azokhoz a pénzalapokhoz, amelyekkel finanszírozni tudták gazdasági reformjukat. Románia rögtön a változások után felújította kapcsolatait a Valutaalappal, és több ízben is kért és kapott hitelt a pénzintézettôl. A gond csak ott van, hogy a bankszámlákon kívül, máshol nem igazán látszanak meg az eredmények. Kormányok jöttek és mentek, de még egynek sem sikerült megvalósítania a Valutaalap által kidolgozott programot, s ezzel megalapozni, vagy legalábbis elindítani a gazdasági fejlôdést. A reform lassan, döcögve halad csak elôre, és félô, hogy a sorozatosan hitelét vesztett román vezetés nem sokáig folytathatja a Valutaalappal kialakult huzavonát. A tárgyalások során eljuthatunk arra a pontra, amikor a nemzetközi pénzintézet bizonytalan ígéretekre nem ad többet pénzt, s akkor kénytelenek leszünk önerôbôl megvalósítani azt, ami a Nyugat segítségével nem sikerült.

Ez a dolgozat Románia és a Nemzetközi Valutaalap (NVA) közötti kapcsolatok alakulását vizsgálja a kommunizmus bukásától 1999-ig, s ezek tükrében próbál választ találni arra a kérdésre, hogy megéri-e Romániának hitelekért folyamodni az NVA-hoz.

Az NVA születése az 1944-es Bretton-Woods-i konferenciához köthetô, ahol a világ 22 országának a képviselôi tették le a Nemzetközi Monetáris Rendszer alapjait. Ennek két tartópillérévé az NVA és a Világbank vált.¹

A konferencia fô célkitûzése az volt, hogy létrehozzanak egy olyan nemzetközi pénzügyi rendszert, amely biztosítja a szabad tôkeáramlást a világ négy égtája között. Az NVA ebben kiemelt szerepet kapott: a Világbankkal együttmûködve a világgazdaság tartós növekedését volt hivatott segíteni, elsôsorban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiterjesztésével és megerôsítésével. Ennek érdekében kialakítottak egy rögzített USD alapú átváltási rendszert, amely biztosította a nemzetközi pénzátutalások zökkenômentességét. Meghatározták az USD-arany paritást (1 USD=1/35 uncia arany), majd a nemzeti pénznemeket az USD-hoz "kötötték". Ezek dollárhoz viszonyított árfolyama egészen 1971-ig (amikor felborult a rendszer) egy igen szûk, ±1 százalékos intervallumban lebegtették.

A kezdeti elképzelések értelmében, az NVA-nak két alapvetô feladata volt: a rögzített valutaárfolyamok felügyelete, valamint a nemzetközi monetáris együttmûködés elôsegítése. 1974-ben azonban a rögzített árfolyamrendszer összeomlott, így az NVA feladatköre teljesen átalakult. Fokozatosan átvette a világban egyre inkább elhatalmasodó adósságválság kezelését, s ezzel fontosabb szerepe lett a világgazdaság alakulásában, mint az megalakulásakor volt. Elsôsorban a latin-amerikai országok szorultak az NVA segítségére, amelyek a nemzetközi bankoktól felvett kölcsöneiket az 1979-ben kezdôdô gazdasági recesszióval együtt járó kamatnövekedés miatt nem tudták törleszteni. Amikor 1982-ben Mexikó bejelentette fizetésképtelenségét és több ország szintén a szakadék felé sodródott, az NVA úgy döntött, hogy forrásainak 25%-át a fizetési mérlegük deficitjével küszködô országok finanszírozására fordítja. Ezen túl gazdasági programokat dolgozott ki ezen országok gazdaságának talpra állítása végett. Napjainkban az NVA tevékenyégével elsôsorban a fejlôdô és átalakulóban levô országokat segíti. A fejlett ipari országok 1980 óta nem folyamodtak hitelért az NVA-hoz. A megváltozott világgazdasági helyzetben ennek három alapvetô szerepe van:

1. Felügyeleti szerep, amely abból áll, hogy a tagországok nemzeti pénznemének árfolyamát ellenôrzése alatt tartja, és azonnal közbelép, amint egy olyan ország esetében fedez fel egyensúlytalansági jeleket, amelynek válsága kedvezôtlenül hatna ki a világgazdaság alakulására.

2. Technikai tanácsadás. Ez a feladat az utóbbi években kapott kiemelkedô szerepet. Keretében az NVA az átalakuló országoknak nyújt segítséget a piacgazdaság követelményeinek megfelelô pénzügyi-monetáris rendszer kialakításában.

3. Pénzügyi segélynyújtás, amely arra a hitelezési tevékenységre vonatkozik, amellyel a fizetési mérleg a hiánnyal küszködô országokat támogatja.

Ezeket a szerepeket az NVA-nak úgy kell betöltenie, hogy nem rendelkezik semmilyen direkt beleszólási joggal a tagországok gazdaságpolitikájába. Igaz, hogy nem rendelkezik direkt beleszólási joggal, de zsarolhat azzal, hogy nem fogja folyósítani a kölcsönt. Az NVA kizárólag pénzügyi és technikai tanácsadással segítheti a gazdasági problémákkal küszködô országokat. A hatékony segítségnyújtás érdekében azonban joga van információkat kapni az egyes országok adó- és monetáris politikájáról. Az ezek alapján kidolgozott programok nem minden esetben egyeznek meg az egyes országok politikai vagy gazdasági célkitûzéseivel, de mivel nem rendelkeznek olyan megfelelô eszközökkel, amelyekkel kezelni tudnák a kialakult egyensúlytalansági állapotot, kénytelenek elfogadni az NVA által elôírt játékszabályokat. Ennek a kényszerûségnek köszönhetôen alakulhatott ki - például Romániában is - egy meglehetôsen negatív kép az Alapról.

Jelenleg igen nagyszámú ország küszködik a fizetési mérleg krónikus deficitjével. A fizetési mérleg hiánya a legtöbb esetben az illetô ország gazdaságpolitikájának a hiányosságaiból fakad, ezért egy hitel csak pillanatnyilag jelenthet megoldást, hosszútávon nem szünteti meg a probléma okait, és így hamarosan visszaáll az egyensúlytalansági állapot. Ezért az NVA külön stratégiát dolgozott ki a kérdéses országok számára.

A stratégia elsôdleges célja az, hogy a hitelben részesülô ország minél hamarabb fizetôképessé váljék. Ezért az NVA megfelelô makrostabilizációs programot dolgoz ki, majd a kölcsön folyósítását ennek alkalmazásához köti. A kérelmezô tagország csak akkor juthat hozzá a hitel összes részletéhez, ha megvalósította a programban foglaltakat

A külföldi tôke általában két forrásból származhat: magánbefektetôktôl, valamint nemzetközi pénzintézetektôl. E két kategória kölcsönösen feltételezi egymást, azaz egy ország könnyebben jut magánhitelekhez, ha korábban már megállapodásra jutott valamilyen nemzetközi pénzintézettel. Ugyanakkor a pénzintézetek a hitelnyújtást sokszor ahhoz a feltételhez kötik, hogy az illetô ország a tôkepiacról vonja be a szükséges összeg egy részét. A megoldást mindig a középúton kell keresni. Az elsôs lépés általában a pénzintézetekhez vezetet, mivel ez elônyösebb alternatívát jelent, nemcsak a pénzmennyiség, hanem a kamatláb és a határidô tekintetében is.

Ahhoz, hogy hitelnyújtó feladatát elláthassa, az NVA a következô forrásokkal rendelkezik:

1. A tagországok hozzájárulásai, amelyet minden egyes tagország esetében a gazdasági potenciál függvényében állapítanak meg. Románia jelenleg évi 100,4 milliárd SDR-t (Special Drawing Rights, azaz Speciális Lehívási Jogok)² fizet be az alapba.

2. Kölcsönök.

3. A tevékenységbôl származó évi nettó jövedelem. Ez elsôsorban az általa nyújtott hitel után járó kamatokból, valamint a szolgáltatásaiért kapott illetékekbôl folyik be.

4. Egyéb, speciális jövedelmek.

A felhalmozott pénztôke elosztása több hitelnyújtási módozat alkalmazásával történik. Ezek közül a legfontosabbak:

1. Alapvetô hitelkonstrukciók

a. A tartalékkészlethez, amely az egyes tagországok hozzájárulásaiból áll, mindegyik kormány szabadon hozzáférhet. A lehívható összeg azonban nem haladhatja meg az egyes országok hozzájárulásként befizetett részét. A lehívásnak van még egy megkötése: ezt az összeget a tagországok kizárólag fizetési mérlegük hiányának finanszírozására fordíthatják.

b. A hitelrészleteken keresztül juthatnak hozzá a tagállamok az Alap tulajdonképpeni forrásaihoz. Összesen négy részletben hívhatják le a jóváhagyott pénzösszeget. Az elsô a szerzôdés aláírásának pillanatában válik hozzáférhetôvé, míg a további részletekhez csak a programban leszögezett feltételek teljesítésével juthat hozzá a kérdéses ország.

c. Kibôvített hitelmechanizmusok 1974-tôl kezdôdôen azon országok részesülhetnek belôle, amelyek fizetési mérleghiánya szerkezeti hiányosságokra vezethetô vissza. Ebben az esetben az okok nem orvosolhatók rövidtávon, ezért hosszabb lejáratú hitelekre van szükség.

2. Speciális hitelmechanizmusok

A teljesség igénye nélkül csak a legfontosabbakat említjük meg:

a. Kompenzálási hitel (Compensatory Financing Facility). 1963 óta részesülnek belôle azok az országok (így például Románia is), amelyek fizetési mérleg deficitje az exportkiesések, a gabonaimport költségnövekedése, vagy más váratlan eseménynek "köszönhetô".

b. Kiegészítô hitel (Supplemental Reserve Facility). A komoly gazdasági válságba került országok számára jelent segítséget ez a kölcsön. Általában olyan államokról van szó, amelyek valamely váratlan esemény miatt hirtelen fizetésképtelenné válnak, és sokrétû gazdasági kapcsolataik miatt veszélyeztetik a világgazdaság egyensúlyát. Ilyen hitelt kapott Korea 1997-ben, Oroszország pedig 1998-ban.

Ezen hitelforma keretén belül az ázsiai krízis hatására 1999 áprilisában az NVA egy újabb segélynyújtási módozatot dolgozott ki. Ezzel elsôsorban azon országokra gondolt, amelyek szoros kereskedelmi kapcsolatban (esetleg függôségben) vannak valamely más országgal, s ezért ez utóbbi gazdasági válsága átterjedhet saját gazdaságukra is. Az így nyújtott hitellel a "megfertôzött" gazdaságot akarják talpon tartani, valamint azt megakadályozni, hogy a válságos idôszakban a külföldi tôke kimeneküljön az országból.

3. Megengedô hitelmechanizmusok

a. Kiemelt szerkezeti átalakításra nyújtott hitelek (Enhanced Structural Adjusment Facility), amelyekbôl az alacsony jövedelmû, átalakulóban lévô országok részesülhetnek Az így megkapott kölcsön az illetô ország makrostabilizációjának megteremtését és gazdasági reformjának felgyorsítását célozza középtávon. Románia is részesült ilyen hitelbôl 1994 folyamán.

b. Sürgôsségi hitel, amelyet váratlan természeti katasztrófák esetén nyújt a tagországoknak.

A tagországok hozzáférése az NVA forrásaihoz általános és egységes szabályok alapján történik. A hitel értéke többek között a kérelmezô ország fizetési mérleg deficitjének nagyságától, visszafizetési képességétôl, a vállalt kötelezettségek mértékétôl, és természetesen az Alap forrásaihoz való hozzájárulási kvótától függ. A kvóta nagyságát ötévenként újraszámolják minden ország gazdasági helyzetének függvényben.

Az elôbbiekben felsorolt hitelmechanizmusok csak azt szögezik le, hogy kinek és milyen esetben nyújt az NVA kölcsönöket. A szerzôdések ténylegesen két formát ölthetnek:

a. Készenléti hitelszerzôdés (stand-by). Ebben a formában a tagországok 1-2 éves idôtartamra kaphatnak hitelt fizetési mérlegük hiányának fedezésére. Ennek elnyerése egy, a kormány és az NVA által kidolgozott gazdasági program betartásához kötött. A megvalósítandó kritériumok többek között a költségvetési hiányra, a hitelpolitikára, a külsô adósságokra, a tartalékokra, valamint a - közép-kelet-európai országok esetén - a privatizáció és az infláció ütemére vonatkoznak. Amennyiben az illetô ország nem teljesíti a szerzôdésbe foglaltakat, az NVA felfüggesztheti a részletek folyósítását (összesen 4 részletben kapják meg a pénzt). A visszafizetés 3-5 év alatt történik. Románia minden esetben így jutott hozzá NVA hitelhez.

b. Kibôvített hitelszerzôdés. Ebben a formában hosszabb idôre, általában 3-4 évre kapnak hitelt azok az országok, melyeknek fizetési mérleghiánya szerkezeti okokra vezethetô vissza, s ezeket több év alatt lehet csak elhárítani. Ezek a hitelek meghaladhatják az illetô ország kvótáját, visszafizetésük pedig 4-10 év leforgása alatt történik. Ilyen típusú kölcsönben az elmúlt években Bulgária, Indonézia, és Ukrajna részesült.

A hitelnyújtás az ún. lehívási mechanizmussal történik, amely a valutaváltó irodák mûködési elvén alapszik. A hitelben részesülô ország az NVA rendelkezésére bocsát a hitelnek megfelelô értékû nemzeti pénznemet. Így megnô a nem konvertibilis pénznemek aránya, párhuzamosan a konvertibilis pénznemek arányának növekedésével. Ezért a hitel lehívása nem más, mint egy közönséges valutavásárlás, a törlesztést pedig a hazai pénznem visszavásárlásának tekinthetjük.

4. A speciális lehívási jogok (SDR)

Az SDR az Alap által 1969-ben megteremtett fizetési eszköz, ún. nemzetek feletti pénznem, amelyet a tagországok használhatnak a hozzájárulási kvótájukkal arányos összegek lehívására.³ Ezt a pénznemet használják a többi tagországgal és az Alappal folytatott átutalások során is, valamint SDR-ben vezetik az NVA-nál létezô összes számláikat.

Létrehozásakor 1 SDR egyenértékû volt 1 amerikai dollárral, azaz egy bizonyos mennyiségû arany árát fejezte ki. A rögzített árfolyamrendszer összeomlása után az SDR értékét a tagországok nemzeti pénznemének függvényébe állapították meg. Jelenleg az öt legerôsebb pénznem (amerikai dollár, német márka, angol font, francia frank japán jen) súlyozott átlagaként naponta számítják az árfolyamát.⁴ Így az SDR stabilabb, mint az ôt alkotó pénznemek. A jelenlegi árfolyamokat a következô táblázat mutatja⁵:

1970. szeptember 20-án Románia benyújtotta hivatalos csatlakozási kérelmét a NVA-hoz, és ugyanazon év december 15. óta teljes jogú tagja lett a szervezetnek. Jelenleg 1100 milliárd SDR-rel (1100 mld. USD) járul hozzá az NVA forrásaihoz, ami a szavazatok 0,52 százalékát juttatja neki. Országunkat a pénzügyminiszter, illetve helyetteseként a jegybank kormányzója képviseli a Vezetôtanácsban.

Románia és az Alap közt kétoldalú kapcsolat alakult ki :

- Románia aktívan részt vett:

a. 1972 és 1974 között a pénzrendszer reformjában,

b. 1974 és 1976 között az alapszabályzat módosításban,

c. tagja az SDR osztálynak, ami meghatározott összegû SDR lehívására jogosítja fel.

- Az NVA ugyanakkor

a. technikai tanácsadással segíti Romániát,

b. pénzügyi kölcsönöket nyújt, melyek jelentôs részét készenléti hitelszerzôdés formájában.

A továbbiakban a pénzügyi oldallal foglalkozunk behatóbban, mivel a legnagyobb segítséget Románia hitelek formájában kapta az NVA-tól.

1989 elôtt Románia többször folyamodott hitelért a NVA-hoz, és azt általában meg is kapta, mint az a következô táblázatból kitûnik Egy alkalom kivételével sikerült lehívnia az összes részletet, és ahogy az majd a továbbiakban kiderül, sokkal nagyobb összegeket kapott meg, mint az elmúlt 10 év során. Ez valószínûleg annak is köszönhetô, hogy folyamatosan törlesztette a hitelrészleteket, és betartotta az NVA-val kötött megállapodást, ami nem mondható el a kilencvenes évekrôl.

A változások után a fizetési mérleg deficitje nem volt újdonság, de egyre súlyosabb problémává vált a piacgazdaságra való átállás folyamatában, és oda vezetett, hogy az ország valutatartaléka drasztikusan lecsökkent. A hiány finanszírozására két lehetôség állt rendelkezésre:

1. Az importot az export mértékére csökkenteni, elsôsorban védôvámok bevezetésével, amely olyan sajátos következményekkel jár, mint a belsô termelés visszaesése, vagy a túlságosan magas (esetenként indokolatlan) társadalmi és gazdasági költségek.

2. Külföldi hitelek bevonása, amely rövidtávon fedezi a szociális költségeket, hosszútávon pedig (ha jól használják fel a pénzt) elôsegíti a szerkezeti átalakításokat.

A választás a külföldi finanszírozásra esett. Az így megkapott összegeket - ahhoz, hogy eredményre vezessen - befektetésekre kell felhasználni, amelyek azon ágazatok termelési kapacitását növelik meg, melyek képesek exportra is termelni. Az ebbôl befolyó többletjövedelem helyreállítja az egyensúlyt, és fedezi a hitel részleteit, valamint a kamatokat.

A következô ábra az 1990 és 1999 között megkötött készenléti hitelszerzôdéseket mutatja be:

A következôkben évekre lebontva elemezzük az NVA-tól kapott hiteleket, az akkor aktuális események tükrében.

A hitelszerzôdések helyes elemzéséhez ismernünk kell az ország forradalom utáni gazdasági és politikai helyzetét, valamint azokat a tényezôket, amelyek azt befolyásolták.

A belsô tényezôk közül a következôket említhetjük meg:

1. Jelentôs mértékben csökkent az export a volt szocialista tömb országai felé, mivel azok feltételezett fizetésképtelensége súlyosbította volna a deficitet, és nem jelentett volna újabb valuta-beáramlást.

2. Az import évi 5 milliárd dolláros szint felett maradt, az export és a termelés mértékének folyamatos esése mellett. A behozott javak nagy részét élelmiszerek tették ki, mivel a mezôgazdasági termelés a kedvezôtlen idôjárás, valamint a földek magántulajdonba való visszajuttatása miatt jelentôsen lecsökkent.⁶

A külsô tényezôk közé elsôsorban olyan eseményeket sorolhatunk, amelyek a világgazdaság alakulását befolyásolták negatív vagy pozitív irányba, így:

1. a gazdaságilag fejlett országok recesszióját,

2. az Öböl-háborút, valamint

3. a Jugoszlávia ellen foganatosított embargót.

A fenti tényezôk hatására Románia fizetési mérlege válságba került, amiért elsô helyen a külkereskedelmi mérleg óriási deficitje (1,5 milliárd dollár) okolható Az év második felére a az ország valutatartaléka szinte nullára csökkent, és ha az NVA nem lép közbe, Románia fizetésképtelenné válik.

A tárgyalások az NVA és Románia között április 11-én értek véget, amikor az Alap képviselôi jóváhagyták az elsô, forradalom utáni készenléti-hitelszerzôdést. A kölcsön értéke 380,5 millió dollár volt, és 12 hónapra kaptuk, amelybôl végül 328,1 millió dollárt sikerült lehívni.

Ezen az összegen felül Romániának egy 247,7 millió dollár értékû kompenzálási hitelt is jóváhagytak a kôolajárak ingadozása miatt, amelybôl ténylegesen csak 94,3 milliót kapott meg.

A szerzôdés értelmében a hitel a gazdasági reform felgyorsítását szolgálta, prioritásként kezelve a bank-pénzügyi szektort, az azt szabályozó törvényeket, valamint a pénzintézményeknek a piacgazdaság követelményeinek megfelelô átalakítását. Ennek értelmében a megegyezés fô pontjai a következôk voltak:

1. az árak fokozatos liberalizálása,

2. a hivatalos árfolyamnak a gazdasági helyzetet meghaladó felértékelése, valamint többfajta árfolyam engedélyezése a gazdaságban (egy árfolyam a bankközi valutapiacon, és egy másik a váltóirodákban),

3. a felszabadított árak miatt kialakuló negatív kamatláb kezelése. E három kikötés azt tükrözi, hogy a reformnak fokozatosan, de törés nélkül, azaz folyamatosan kellett volna megvalósulnia.

A program egyik alapvetô célja az volt, hogy a gazdaságban forgó pénztömeg növekedése ne haladja meg az évi 15%-ot, ugyanakkor a hitelek értéke a gazdaságban 21%-kal emelkedjen. Ezek a célkitûzések arra irányultak, hogy kivonják a gazdaságból a felesleges pénztömeget, és megfékezzék az inflációt.

Amennyiben Romániának sikerült volna megfelelnie a fenti feltételeknek, ez hosszútávon egészséges gazdasági fejlôdéshez vezetett volna.

Ellenben az árak kétszeresére nôttek a tervezetthez képest. Ezt a következôkkel magyarázták:

1. Az árak liberalizálásának folyamata jóval meghaladta a tervezettet, mivel már 1990-ben elkezdôdött és csak 1993-ban fejezôdött be. A tervek szerint, a fokozatos árliberalizáció csökkentette volna a szociális költségeket, de ez nemcsak szociális, hanem gazdasági szempontból sem bizonyult hatékonynak, sôt még az infláció hatását is fokozta.

2. A kisvállalkozók erôsen vonakodtak az NVA által elôírt szerkezeti változásoktól. Mivel a pénzmennyiség növekedése szigorú keretekhez volt kötve, a cégek a hátralékos adóssághoz folyamodtak, ami az árak növekedéséhez vezetett.

3. A valutaárfolyamokat nem a piaci erôk alakították, hanem a kormány is beavatkozott. Így a lej felértékelése nem volt reális, ami a fizetési mérleg hiányának a növekedéséhez vezetett.

4. Magas költségvetésen kívüli költségek (cheltuieli extrabugetare) alkalmazása, mint például azok a szubvenciók, amelyeket a valutaárfolyamok kedvezôtlen alakulásából fakadó importveszteségek fedezésére nyújtottak. Vagy még megemlíthetjük az aranykészletnek a felértékelését (ezt a Jegybank végezte) , ami természetesen inflációhoz vezetett.

Az NVA által elôírt valutatartalék növekedése a következô okok miatt nem valósult meg:

1. a magasan tartott valutaárfolyam, az importok olcsóságához vezetett, valamint az exportok csökkenéséhez, ami a fizetési mérleg hiányát növelte;

2. az élelmiszer és az energiaimportok fedezése a valutatartalékból történt. A gyakori változások a valutaárfolyam-politikában megakadályozták a külföldi tôke bejövetelét.

3. a külföldi finanszírozás folyamatosan késéssel történt és gyakran kevesebb pénzt folyósítottak, mint amekkora a várható összeg volt.

Az év lejártával azonban a gazdaság nem sokat mozdult elôre, elsôsorban a politikai akarat hiánya miatt, így aztán nem is sikerült lehívnunk a teljes összeget.

Románia újabb hitelért folyamodott a NVA-hoz, amelyet májusban meg is kapott egy második készenléti-hitelszerzôdés keretében. A hitel értéke ezúttal 314,04 millió dollár volt, amelybôl - a makrogazdasági mutatók kedvezôtlen alakulása miatt - csak 261,7 millió dollár folyt be ténylegesen az államkasszába. 1992-ben is kaptunk egy 76,8 millió dolláros kompenzációs hitelt a kôolajárak esése miatti jövedelem kiesés fedezésére.

Az újabb program folytatta azt, amit 1991-ben elkezdtek:

1. az árak teljes liberalizálását, aminek következtében a kamatláb és az árfolyam a kereslet-kínálat függvényében alakul, s így pozitív kamatlábat érhettünk volna el;

2. az infláció ütemének havi 1-2%-ra való leszorítását;

3. a költségvetési hiány olyan mértékét, amelynek kiegyenlítése nem gerjeszt további inflációt;

4. a gazdaság hanyatlásának, illetve a termelés csökkenésének a megállítása, valamint az export-import arányának javítása, stb. 5. Románia nemzetközi hitelének a visszaállítását a nemzetközi pénzintézetek, bankok és potenciális külföldi befektetôk elôtt, amit elsôsorban a fizetési mérleg egyensúlyának biztosításával és a valutatartalék növekedésével lehetett volna megoldani

Az eredmények ezúttal is messze a várakozások mögött maradtak. Mivel Románia nem tartotta be a programban elôírtakat, az összeg mintegy 11%-át, azaz 114,7 millió dollárt nem hívhatott le.

A sikertelenség a következô okokkal magyarázható:

1. Az árak mindkét évben mintegy a duplájukra nôttek, mivel:

a. az árak liberalizálása elhúzódott 1993-ig, ami akadályozta a gazdasági fellendülés beindulását, s ennek egyenes következményeként az infláció hosszú távra betervezett leszorítását.

b. a forgó pénzmennyiség növekedési ütemének visszaszorítása miatt a vállalatok állandó fizetési hátralékba kerültek,

c. a lejt túlértékelték,

d. a túlméretezett költségvetési támogatások, amelyeket olyan eszközökkel oldottak meg (például a jegybank aranytartalékának az átértékelése), amelyeknek infláció-gerjesztô hatásuk volt.

2. A valutatartalék növekedése nem érte el a programban foglalt mértéket mivel:

a. a lej túlértékelése az import növekedéséhez és az export csökkenéséhez vezetet, ami még inkább elmélyítette a kereskedelmi mérleg hiányát;

b. az élelmiszer- és energiaimportot az ország valutatartalékából fedezték, holott normális esetben ez az exporttevékenységbôl befolyó valutából történik.

c. a jogrendszer gyakori változásai elijesztették a külföldi tôkét, ami a vártnál kisseb mértékben és késve érkezett.

3. A hitelszerzôdésben foglalt feltételek teljesítése hatékony gazdaságpolitikát feltételezett, ami azonban nem valósulhatott meg ugyanis:

a. a makrointézkedések hatásai mikroszinten megsemmisültek, így például a pénztömeg növekedési ütemének leszorítására a kisvállalkozók azzal válaszoltak, hogy késleltetve fizették ki tartozásaikat, ami jelentôsen hozzájárult az 1991-es drágulásokhoz;

b. a preferenciális hitelek miatt közép-kelet-európai viszonylatban mi rendelkeztünk a leginkább negatív reálkamatlábakkal;

c. a termelés csökkenésével nagyobb mértékû elbocsátásokra lett volna szükség, ez azonban nem történt meg, így a veszteséges vállalatok átszervezése sem történhetett meg idôben.

A kormány a fontos döntéseket állandó késésekkel hozta, így nem csoda, hogy komoly csúszások történtek a reformban. Az egyensúlytalansági állapot továbbra is megmaradt, ezért újabb hitelekre volt szükség.

A Nemzetközi Valutaalap megalapozottan aggódott a visszafizetendô pénz miatt, ugyanis a két készenléti hitelszerzôdés megkötése ellenére a fizetési mérleg továbbra is deficites maradt. Ebbôl kifolyólag a tárgyalások nehezen folytatódtak, a két partnernek ellentétes véleménye volt a fizetési mérleg kiegyensúlyozásával kapcsolatban.

A NVA véleménye szerint a teljes árfelszabadítás megoldotta volna a problémát. A román kormány viszont azzal érvelt, hogy a tél közeledtével nem kockáztathatja meg az árak teljes liberalizálását, mivel ezáltal az energiaárak a nemzetközi színvonalhoz igazodnak majd, és ez általános áremelkedéshez, és az emberek elégedetlenségéhez vezet.

Az árak teljes felszabadítása mindennek ellenére sem vezetett volna el a várt eredményre, a fizetési mérleg hiányának pótlására nem lett volna elégséges az exportból befolyt jövedelemtöbblet, mivel:

- az export szerkezetét rövidtávon nem lehet megváltoztatni,

- szinte lehetetlennek tûnt új felvevô piacokat találni az adott körülmények között: a Szovjetunióban nem kedvezett a politikai és szociális helyzet, Szerbiával az embargó miatt nem lehetett kereskedni, a közös piacon korlátokba ütköztek a több országot súlytó recesszió miatt, ugyanakkor az Egyesült Államok piaca is zárva volt elôttünk, mivel Románia nem kapta meg a legnagyobb kedvezményû ország státusát.⁷

A tárgyalások több szakaszban zajlottak az év folyamán, míg végül a román kormány december 8-án benyújtotta az új programot.

Miközben a tárgyalások zajlottak, az emberek egyre inkább elvesztették a bizalmukat a nemzeti pénznemben, mindenki szabadulni akart a lejtôl, így nagyot ugrottak a valutaárfolyamok.

Románia újabb készenléti hitelszerzôdést kötött, ezúttal 131,97 millió dollár értékben, amelybôl a 19 hónapos futamidô alatt csak 94,26 millió dollárt sikerült lehívnia. A szerkezeti átalakítások felgyorsítására e mellett még egy 377, 05 millió dollár értékû kölcsönt is sikerült megkapnia, azonban ezt sem használtuk ki teljesen, összesen 188,52 millió dollárhoz jutottunk hozzá belôle.

A feltételek értelmében, a kormány gazdaságpolitikájában a következôket célozta:

1. Az infláció csökkentése, amelyet három úton próbáltak elérni, éspedig

a. a forgalomban lévô pénzmennyiséget az infláció ütemével arányos mértékben növelni,

b. a költségvetés 3,6%-os deficitjét a bevételek növelése útján fedezni, amelyet elsôsorban a helyi adókra, az ÁFA-ra, a mezôgazdasági adókra, a profitadóra, a versenyszabályozásra vonatkozó törvények véglegesítésével akartak elôsegíteni,

c. a veszteséges vállalatokat azonosítani és átalakítani, esetleg bezárni

2. Az export növelése a lej-dollár árfolyam felszabadításával, amely egyet jelent a lej leértékelésével.

3. A privatizáció felgyorsítása 1994-ben 2356 kis-és közepes vállalatot, valamint két bankot akartak privatizálni, a bankrendszert átalakítani, és beindítani az értéktôzsdét.⁸

Az NVA küldöttsége februárban érkezett Romániába, hogy felmérje a korábban alkalmazott gazdaságpolitika eredményeit. Az eredmény lehangoló volt, kiderült, hogy a kormány nem tartotta magát a szerzôdésben foglaltakhoz:⁹

• a tôzsde- és versenytörvény elôterjesztése és elfogadása a parlamentben;
• a Versenyhivatal létrehozása;
• a kereskedelmi bankok privatizációs és szerkezeti változásra vonatkozó tervének az elkészítése;
• a privatizációs folyamat felgyorsítása '94 -hez képest;
• a csôdtörvény megszavazása és alkalmazása a gyakorlatban.

Az eredmények láttán az NVA úgy döntött, hogy a részletek folyósítását felfüggeszti mindaddig, amíg Románia nem teljesíti a szerzôdésbe foglaltakat.

Az 1995-ös évet a román gazdaság sikeresen zárta, a GDP 7,1%-os növekedést ért el, ami az 1994-es 3,9%-os értékhez képest komoly elôrelépést jelentett. Az inflációt is sikerült 27,8%-ra leszorítani (elôzô évben az éves érték 136,7% volt). A makromutatók alakulása végül meggyôzte az NVA küldöttségét, december utolsó napjaiban meghosszabbította a hitelszerzôdést 1997-ig.

Románia azonban nem szolgálta meg a belé vetett bizalmat, a kormánynak áprilisig sem sikerült eredményt felmutatnia. A bankközi valutapiac nem mûködött úgy, ahogy kellett volna, a versenytörvény, valamint a bankok magánosítására vonatkozó törvény még mindig nem léteztek, a két kereskedelmi bank változatlanul állami tulajdonban volt. Románia valutatartaléka az elôrejelzések szerint 800-900 millió dollár értéket kellett volna hogy elérjen a '96-os év végére, ám figyelembe véve, hogy márciusban még csak 50 millió dollárt ért el, nem tûnt valószínûnek, hogy sikerül ezt megvalósítani. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a képviselôház felelôsségre vonta a kormányt a NVA-val kötött szerzôdés be nem tartása címén. Románia kapcsolata az NVA-val sohasem volt felhôtlen, mégis most fordult elô elôször az, hogy a képviselôház indítvány formájában emeljen szót a kormány tevékenysége ellen.

Az egyezség sorozatos megszegése 1996-ban elsôsorban annak tudható be, hogy a kormány választásokra készült. Az NVA-val együtt kidolgozott stabilizációs program egy egész sor népszerûtlen intézkedés végrehajtását feltételezte, ami hosszú távon valóban az életszínvonal növekedéséhez vezet, ám rövidtávon sorozatos elégedetlenségeket szült volna, és az év második felében - éppen a választásokat megelôzô idôszakban - az utcára hozta volna a polgárokat. Ezt az amúgy is gyenge alapokon álló kormány nem kockáztathatta meg, ezért tovább húzta a program teljesítését.

Komoly változások csak a valutatartalék tekintetében történtek, amelynek emelését a külföldi magán tôkepiacról bevont hitelekbôl tudták megvalósítani. Erre azért nyílt lehetôség, mert ahogyan már említettük a '95-ös év több szempontból is jó volt Romániának, és az ország kockázata csökkent, a Japán Credit Raiting cég "BB-"-ról "BB+"-ra értékelte fel. Ez fontos lépés volt Románia számára, ugyanis hosszú idô után sikerült újra visszakapaszkodnia a nemzetközi tôkepiacra, és ezáltal az addigi legnagyobb kötvénykibocsátással 50 millió dollárt vonnia be a Japán piacról és 700 millió dollárt az Európai Unió országainak piacáról.

A választások meghozták az NVA által is várt eredményeket, a kommunizmus bukása után Románia élére elôször került jobboldali kormány. A világ szemében ez a demokratizmus útján való elindulást jelentette, és ez nagy elvárások elé állította az országot. A helyzet fontosságát jelzi az is, hogy az év végi tárgyalásokon maga Michael Camadessus, az NVA elnöke képviselte a pénzintézményt. Az elhangzott igereteknek ezúttal sokkal nagyobb súlyuk volt, úgy tûnt, az új kormány nagy esélyekkel indul a tárgyalásokon.

Négy hónapig húzódtak a tárgyalások, míg végül a Ciorbea-kormánynak sikerült meggyôznie az NVA képviselôit reformprogramjának az életképességérôl. Április végén Románia aláírta harmadik készenléti hitelszerzôdését, amelynek értelmében az elkövetkezô 13 hónap folyamán 301,5 millió USD lehívására jogosult. A pénznek öt részletben kellett volna befolynia az államkasszába, ebbôl azonban csak 120,6 millió USD jutott ténylegesen az országba.

A szerzôdésbe foglalt kritériumok hasonlóak voltak a korábbiakhoz:

- a fizetési mérleg hiányának 6,6%-ról (ennyi volt 1996-ban) 4,5%-ra való leszorítása,

- havi 1-2%-os infláció,

- a költségvetési deficit csökkentése az elôzô évi 8,3%-ról 3,7%-ra

A program elsô ízben kötötte ki a szociális védôháló kiépítését, elsôsorban azokra gondolva, akiket érzékenyen érintenek a szerkezeti átalakítások.

Miután 1997-ben aláírtuk az ötödik készenléti hitelszerzôdést, az új kormánynak bizonyítania kellett volna. Ez azonban most sem sikerült, a termelés változatlanul csökkent, a külkereskedelmi mérleg hiánya pedig nôtt. A privatizációból befolyt jövedelmet (ami amúgy is kisebb volt, mint az elôre elvárt összeg) költségvetési forrásként kezelték, és nem a deficit csökkentésére, így a költségvetési hiány 1998-ban a GDP 5,2%-át tette ki.

Az adott helyzetben, valamint figyelembe véve, hogy a következô évben Románia elég nagy összegeket kell törlesszen, a kormány tudatában volt annak, hogy újabb hitelre lesz szüksége, ezért már az év végén készült a tárgyalások folytatására.

Az új tárgyalások februárban kezdôdtek el, ezúttal Románia 400 millió dollárt kért az NVA-tól. A pénzintézet feltételei azonban a következôk voltak:

a. elfogadható megoldást találni Románia egyik legnagyobb bankjának, a Bancorexnek a válságára;¹⁰

b. szeptemberig a nemzetközi tôkepiacról szerezzen 200 millió dollárnyi hitelt.

Az ország helyzete - túlnyomórészt a koszovói válság hatására - azonban folyamatosan romlott az év elsô felében. Az infláció jóval meghaladta az elôrejelzett értéket, 25% helyett év végére 40-45%-osra várható. A költségvetési deficit már júliusban meghaladta az egész évre megengedett 900 milliárd lejes értéket. Ilyen körülmények között a tárgyalások nem nagyon haladtak elôre, Románia saját forrásaiból volt kénytelen visszafizetni az esedékes külsô adósságait, ami igencsak elapasztotta az ország valutatartalékait.¹¹ Ezzel alaposan meglepte a Nyugatot, mivel korábban több rating-cég is "megjósolta" Románia fizetésképtelenségét.

A jegybank úgy próbált segíteni a helyzeten, hogy 5%-kal megemelte a kereskedelmi bankok kötelezô tartalékát, ami 4000 milliárd lejes pluszt jelentett. Ehhez még hozzájött az állam által kibocsátott értékpapírok eladásából befolyt 2100 milliárd lej. Minden erôfeszítés ellenére azonban még ez sem bizonyult elégségesnek a pótköltségvetés kidolgozásánál.

A nyolc hónapig húzódó tárgyalások után végül augusztusban Románia megkapta az újabb 475 millió dolláros hitelt.¹² A feltételek között ezúttal az is szerepelt, hogy a nemzetközi tôkepiacról vonjon be 200 millió dollár értékû hitelt. Románia ennek érdekében kötvényeket bocsátott ki a Japán tôkepiacon, de eddig csak az összeg felét tudta megszerezni.¹³ Így a hitel harmadik részletét még mindig nem kaptuk meg, és ha az NVA ragaszkodik a feltételek teljesítéséhez, akkor minden valószínûséggel már csak 2000-ben hívhatjuk le az újabb részletet.

Az elmúlt évtizedben igen ambivalens kép alakult ki a Nemzetközi Valutaalapról Romániában. A politikai erôk egy része elégedetten nyugtázza egy újabb hitelszerzôdés aláírását, míg más politikai erôk feleslegesen befektetett energiának tekintik az NVA-val folytatott tárgyalásokat. Való igaz, a kikötött feltételek sokszor elérhetetlennek tûnnek, de el kell ismernünk, hogy az NVA-tagság számos olyan elônnyel jár, amelyet Romániának feltétlenül kamatoztatnia kell, ha csatlakozni akar a Nyugathoz:

1. Olcsóbban és viszonylag könnyen juthat hozzá hitelekhez, mintha külföldi bankoktól kölcsönözne, figyelembe véve, hogy ezekre a pénzekre feltétlen szüksége van fizetési mérlegének kiegyensúlyozására.

2. Magas szintû technikai támogatást kap pénzügyi rendszerének az átalakításához.

3. Megnô az esélye arra, hogy bekerüljön a nemzetközi tôkepiacra, mivel a Valutaalap támogatásával a háta mögött könnyebben megnyeri a potenciális hitelezôk bizalmát.

4. Az országba nagyobb mennyiségû tôkét tud becsalogatni, mivel a külföldi befektetôk elsôsorban a rating-cégek kimutatásaira alapozzák döntéseiket, ez utóbbiak pedig figyelembe veszik a nemzetközi pénzintézetekkel fenntartott viszony alakulását.

5. Az NVA-tagság révén bekerülhet a nemzetközi pénzvilágba.

6. A Valutaalap forrásaihoz való hozzájárulásának függvényében beleszólási joggal rendelkezik a nemzetközi pénzügyi rendszer alakulásába.

Amint az a fentiekbôl kitûnik, a Valutaalappal fenntartott jó viszony elsôsorban Romániának a külföld felé mutatott képét teszi kedvezôbbé, amire nagy szükségünk van, mert a reform finanszírozásához komoly pénzösszegekre van szüksége az országnak.

Statisztikai adatok támasztják alá azt a tényt, hogy egy-egy hitelszerzôdés aláírását követô idôszakban megugrott a külföldi befektetések értéke. Így például 1994-ben 342 millió dollár direkt befektetés érkezett Romániába, ami viszonyítva az elôzô évi 94 millióhoz, 3,63-szoros növekedést jelentett. Ugyancsak a Valutaalappal folytatott tárgyalások alakulásától függ az is, hogy más nemzetközi pénzintézetek milyen mértékben hajlandók Romániának kölcsönözni. 1993-ban, a szerzôdés aláírása után a japán Eximbank azonnal átutalta egy korábban nyújtott kölcsön második részletét, és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank is feloldotta a szerkezeti átalakítási (SAL) hitel folyósítására elrendelt zárlatát.

Mindezek ellenére a román vezetés - épüljön az bármely párt doktrínájára - úgy tûnik, nem akarja felismerni ezeket az elônyöket. Már évek óta borotvaélen táncolunk az állandó szerzôdésszegésekkel, és nem lehet tudni, mikor fordít hátat az országnak az NVA. 1991 óta öt készenléti hitelszerzôdést írtunk alá, de ebbôl csak az elsôk "értek meg" kettônél több részletet, egyszer sem sikerült lehívnunk az egész összeget. Mivel soha nem sikerült teljes mértékben teljesíteni a szerzôdés kritériumait, ez az ország komolytalanságát sugallhatta az NVA és a világ felé, amely a további bizalom megvonásával járhat.

Minden jel arra mutat, hogy a román kormány komolyabb megrázkódtatások nélkül akarja átvezetni az országot az átmeneti idôszakon, fájdalommentes reformot akar, ám úgy tûnik, inkább csak fájdalomban van részünk, mint reformban. Az NVA által kidolgozott makrostabilizációs programok valóban fájdalmas ponton érintik a román gazdaságot, az infláció lelassulását, a költségvetési hiány leszorítását, és a privatizációt sürgetik. Mindezek kikerülhetetlen lépések a piacgazdaságra való áttérés folyamatában, és a szomszédos országokban már eredményekre vezettek. Nálunk is történtek lépések a gazdaság stabilizálására, ám a politikai akarat hiánya miatt nem alakulhatott ki egy koherens irányvonal. A politikai csatározások elvonják a tényleges energiát a gazdasági kérdések megoldásától, a százfelé húzó érdekek pedig a végtelenségig húzzák egy-egy gazdasági program megvalósítását. December közeledtével, az infláció és a költségvetési hiány elôirányzott értékét már rég túlléptük, a privatizáció tekintetében pedig egyik hibát a másik után követjük el. (Elég, ha csak a Dacia és a Romtelecom magánosítása körüli huzavonát nézzük.) Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyre nehezebben sikerül pénzt kapnunk a Nyugattól, és félô, hogy ha ezúttal sem teljesítjük a szerzôdés feltételeit, rosszra fordul a viszony a Valutaalappal.

Az NVA-val fenntartott hitelkapcsolatot ellenzô politikusok elsôsorban a pénzintézet "erôszakos" módszereit kifogásolják. Véleményük szerint a Valutaalap olyan dolgokba szól bele, amelyek kizárólag az országra vonatkoznak, azaz a gazdaságpolitikán keresztül magát Romániát akarja irányítani. Bár közvetlen beleszólása nincs a gazdaság irányításába, a hitelek elnyeréséhez felállított követelményével befolyásolja egy ország gazdaságpolitikáját. És figyelembe véve, hogy az NVA döntéseiben az USA szavazattöbbséggel rendelkezik, az amerikai befolyástól féltik az országot.

Egy másik tény, amelyen valóban érdemes elgondolkodni, hogy az NVA programjai az utóbbi években nem vezettek eredményre. Egyre több vád éri, hogy nem tudta megfelelô módon kezelni az elmúlt évek válságait. A vészjósló jelek ellenére sem próbálta megelôzni az ázsiai piacok összeomlását 1997-ben, majd egy évvel késôbb az orosz helyzetet hagyta válságosra fordulni, ami aztán a nemzetközi pénzügyi rendszer egészét megrázta. Ugyanakkor más fejlôdô országok, így például Ecuador számára kidolgozott stabilizációs program sem vezetett eredményre, ami végképp megkérdôjelezi azt a feltevést, hogy az NVA hatékonyan tudja segíteni az olyan országokat, mint Románia.

Amint az elôzô fejezetekbôl kitûnt, a Nemzetközi Valutaalap és Románia viszonya elég feszülten alakult az elmúlt tíz esztendôben. Az elmondottak alapján levonhatunk néhány következtetést:

1. Az NVA egy nemzetközi pénzintézet, amely jól meghatározott feltételek mellett segíti a volt kommunista államok piacgazdaságra való áttérését. Következésképpen csak azon országoknak nyújt hitelt, amelyek képesek visszafizetni a kapott összeget, magyarán: nem jóhiszemûségre, hanem üzleti érdekekre alapozza döntéseit. Ez alatt azt kell érteni, hogy évente felméri tagországainak gazdasági helyzetét, és a hitelkérelmek elbírálásakor a legfrissebb országjelentés alapján ítéli oda vagy sem a kért összeget, az illetô ország fizetési képességének függvényében.

2. Románia, felvétele óta nyolc készenléti hitelszerzôdést írt alá az NVA-val, ezek alakulását a következô ábra mutatja be.

Amint az a grafikonból kitûnik, jelentôs különbség van az 1989 elôtt, valamint az utána kapott hitelek összegének tekintetében. Míg 1989 elôtt a Romániának nyújtott hitel a 1102,5 millió dollárt is elérte, a kilencvenes években ekkora összeget nem sikerült megkapnunk, annak ellenére, hogy a visszafizetések eddig zökkenômentesek voltak. Ugyanakkor a lehívások terén is megfigyelhetôk különbségek, míg 1989 elôtt szinte minden esetben az egész összeg befolyt az államkasszába, addig az elmúlt években alig több, mint a 75%-át kaptuk meg a jóváhagyott kölcsönnek. Mindebbôl kitûnik, hogy Románia fokozatosan elvesztette szavahihetôségét a Nyugat szemében. 1989 elôtt az NVA nem követte nyomon olyan tüzetesen, hogy Románia mire fordította a hitelt, mivel minden alkalommal idôben törlesztette a részleteket (azaz ha üzleti érdekeit teljesülni látta, a részletek nem érdekelték). Ezzel szemben most egyre nehezebben teljesíthetô feltételekhez köti a hitelnyújtást, mivel sem az infláció alakulása, sem a rating-cégek kimutatásai nem biztosítják afelôl, hogy idôben visszakapja a kölcsönt.

3. Románia csak a Nyugat segítségével tud felzárkózni a fejlett gazdasági országokhoz, szüksége van annak technikai és anyagi támogatására.

Mindebbôl tehát nyilvánvalóvá válik, hogy Románia számára nem létezik más alternatíva, fenn kell tartania a jó viszonyt a Nemzetközi Valutaalappal. Erre nem csak az így megkapott pénz miatt van égetô szüksége, hanem a világ tôketartalékait uraló intézmények bizalmának elnyerése érdekében is. Nem szabad azonban kizárólag csak erre a segítségre támaszkodnunk, mivel az utóbbi évek tapasztalatai rávilágítottak arra a tényre, hogy az NVA programjai nem minden esetben érnek el megfelelô hatékonyságot. Ahhoz viszont, hogy több beleszólásunk legyen a program részleteibe, elôször egy koherens gazdaságpolitikát kell kialakítania a kormánynak, amellyel sikerül hatékonyan kihasználnia az ország fekvésébôl fakadó geostratégiai adottságokat (dunai hajózás, fekete-tengeri kijárat, altalajkincsek stb.) Csak így léphetünk elôre.

Már évek óta az utolsó készenléti hitelszerzôdésrôl beszélünk, ezúttal remélhetôleg igazunk lesz. A siker azonban csak akkor lesz teljes, ha azért ne kell többet hitelért folyamodnunk, mert sikerült talpra állnia gazdaságnak, és nem az NVA csapja be az orrunk elôtt az ajtót.

Cone, Sergiu: Cu sau fara banii de la FMI. Piata Financiara, 1999/7-8.

Defarges, Philippe: Organizatiile internationale contemporane. Moreau, Ed. Institutul European, Iasi, 1996.

Dragoescu, Elena: Relatii valutare si financiare. Presa Universitara, Cluj-Napoca, 1992.

Dudian, Monica: Evaluarea riscului de tara. Ed. All Beck, Bucuresti, 1999.

Enea, Atena: Acordurile cu FMI si Banca Mondiala au efecte negative pe termen scurt. Piata Financiara 1999/5.

Gaftoniuc, Simona: Finante Internationale. Ed. Tribuna Economica, Bucuresti 1998.

Marinescu,Ilie: Restrictiile FMI si ajustarea structurala a economiei românesti. Revista Tribuna Economica, 1997/4.

Ortescu, Geo: Creditor de ultima instanta. Revista Tribuna Economica, 1999/31.

Radulescu, Eugen: Ultimul stand-by. Piata Financiara, 1999/9.

Speteanu, Ioana: Istoricul relatiilor României cu FMI. Revista Capital, 1999/10.

Stamate, George: Stabilizrea economica si finantarea externa. Revista Tribuna Economica, 1993/32.

Serban,Mircea: Continuarea si dezvoltarea relatiilor cu FMI si Banca Mondiala. Revista Tribuna Economica, 1993/41, 42.

Teulon, Frédéric: Cronologia economiei mondiale. Ed. Institutul European, Iasi, 1996.

Teulon, Frédéric: Sistemul monetar international. Ed. Institutul European, Iasi, 1996.

Ungureanu, Pavel: Fondul Monetar International: finantarea tarilor membre. Revista Tribuna Economica, 1999/ 8.

* * * FMI a decis acum nu e momentul. Revista Capital, 1995/21.

* * * FMI nu se mai lasa pacalit. Revista Capital, 1995/45.

* * * FMI se mai gândeste. Revista Capital, 1996/19.

* * * Un guvern inteligent nu poate fi condus de IMF. Revista Capital, 1998/18.

* * * Guvernul a uitat de ce vrea acord cu FMI. Revista Capital, 1999/1.

* * * IMF financing helps members pursue sound policies. IMF Survey Supliment, 1999, 9.

* * * Mediafax. 1999, szeptember 7.

* * * Members commit to reform in exchange for IMF financial support. IMF Survey Supliment, 1999/9.

* * * Buletin trimestrial al Banci Nationale a României. 1995/4.

* * * Procese economice cu implicatii globale. FMI si BM esec în faza crizei. Revista Tribuna Economica, 1999/15.

* * * Reforma din perspectva FMI. Revista Tribuna Economica, 1999/35.

* * * www.imf.org

^* A tanulmány 2000 tavaszán készült.

¹ Fontos különbséget tenni a két intézmény között. A Világbank eredetileg a háború utáni újjáépítést volt hivatott támogatni, és közönséges bankként mûködött. A Valutaalap ezzel szemben elsôsorban a tagországok hozzájárulásaiból meríti forrásait, és csak bizonyos feltételek teljesítése mellett nyújt hitelt.

² Az SDR egy olyan általánosan elfogadott fizetési eszköz, amelyet az NVA az átutalásaiban és nyilvántartásaiban használ.

³ Az NVA nem tervezi az SDR-nek az általánosítását, azaz nem szándékszik az euróhoz hasonló egységes fizetôeszközzé tenni. Csupán az átutalások egyszerûsítése érdekében alkalmazza.

⁴ Az Európai Monetáris Unió megvalósításával az euro veszi át a nyugat-európai országok nemzeti pénznemeinek a helyét, így a jövô évtôl az SDR-t elôreláthatóan a dollár, a jen és az euro alapján fogják számolni.

⁵ Forrás: www.imf.org.

⁶ Itt az ország helyzetérôl, jelenségekrôl beszéltünk, és nem folyamtokról. Az árliberalizáció elkezdôdött ugyan 1990 novemberében, de a gond ott volt, hogy 1993-ig elhúzódott. Erre késôbb többször is ki fogunk térni.

⁷ Azok az országok, amelyek megkapják ezt a státuszt, igen kedvezô keretek között kereskedhetnek az Egyesült Államokkal, így a többi országhoz képest termékeikkel könnyebben betörhetnek az amerikai piacra.

⁸ Forrás: Capital 1995 nr.21.

⁹ Forrás: Capital 1995 nr. 45.

¹⁰ A Bancorex problémáját már az elsô trimeszterben meg kellett volna oldani, de végül csak szeptember elején sikerült dûlôre jutni, amikor beolvasztották a Román Kereskedelmi Bankba.

¹¹ A Moody's cég jelentése szerint Románia küladóssága 9,6 millió dollárra rúgott, ami a GDP 26%-át tette ki.

¹² Románia eredetileg csak 400 millió dollárt kért, ezzel szemben 475 milliót kapott. Egyes feltételezések szerint az NVA "engedékenysége" annak tudható be, hogy a koszovói háború alatt országunk végig a NATO erôket támogatta, valamint annak, hogy kimaradtunk az újjáépítési folyamatból.

¹³ Az Euromoney rating-cég adatai szerint Romániának alig 9,4% esélye van kölcsönt kapnia a nemzetközi tôkepiacról.