Somai József úr vitaindító írását nagyon idôszerûnek érzem, és köszönöm, hogy formát adott annak a gomolygó állapotnak, amely arról szólt - eddig kimondatlanul -, hogy megérett a gyümölcs, az erdélyi civil szervezôdés eléggé nagykorú ahhoz, hogy ernyôsödjön.

Az ernyôszervezet létjogosultságát a vitaindító kiválóan indokolta, és ezzel teljes mértékben egyetértek, ezért a továbbiakban inkább a létrehozandó szervezet két általam látott veszélyérôl, és azok lehetséges kivédési módozatairól, valamint a vázolt "függôségi rendszerbôl" a civil-vállalkozói rendszerbe való kapcsolatról szeretnék hozzászólni.

Somai úr az integrációs civil szervezôdés mellett szóló érveket felsorakoztatva egyben annak szerepét, feladatait is megfogalmazta: az erdélyi magyar civil társadalom identitástudatának meghatározása érdekérvényesítés, partnerség, civil társadalmi kontroll, önkéntesség, felelôsség, közvetítés hatalmi szférák felé, tudástranszfer, szakmai képzés, javaslatok a civil szférát érintô országos szabályozásra.

Talán az utóbbi kivételével az összes többi felvállalandó szerepköre a leendô ernyôszervezetnek (az egyszerûség kedvéért a továbbiakban civil kamara - a javasolt megnevezések közül ez ugyanis különösen rokonszenves számomra) már vállalt feladata a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének, az RMDSZ-nek.

A párhuzam annál is inkább megvonható, mivel a leendô civil kamarának is célként kell majd kitûznie, illetve meg kell találnia az eszközöket ahhoz, hogy álláspontjait, döntéseit a Román Kormány a törvényhozásban figyelembe vegye, megfelelô jogi hátteret biztosítva ezáltal a civil szervezetek érdekérvényesítéséhez.

Alapvetô különbség természetesen, hogy míg a választások idôszakában az RMDSZ-nek a párt-jellege elsôdleges, addig a civil kamara egyáltalán nem fog politikai pártként megnyilvánulni.

Mégis, valahol félúton a párt és civil szervezet között az RMDSZ a létezô leghasonlóbb szervezet a létesítendô civil kamarához, ily módon mint múlttal rendelkezô szövetség jó kiinduló alapul szolgálhat a kockázatelemzéshez. Emellett egyben lehetséges jövôbeni partnere is a civil kamarának, akinek a szerepe különösen a kormányszintû érdekérvényesítésben válhat jelentôssé.

Egy rendszernek, ernyôszervezetnek, már méreteibôl adódóan is, bizonyos bürokratikus elemeket kell tartalmaznia, melyek megkönnyítik a kommunikációt, az információáramlást, és magát a szervezést. Másfelôl, mivel civil szervezôdések ernyôszervezetérôl van szó, melynek sajátossága, hogy általa az egyének szólalhatnak meg, az elbürokratizálódás, a túlszervezés talán az elsôdleges veszély a számára.

Dinamikus környezetben, gyorsan változó külsô körülmények között, amilyen volt az elmúlt tizenkét éves idôszak is, a bürokratikus rendszer reagálási képessége nem megfelelô: a fentrôl lecsorgó utasítás, ha lent akadályokba ütközik, a visszajelzés, a hibaüzenet túl késôre ér vissza a csúcsvezetéshez a célból, hogy korrigálni lehessen a rossz döntést. Így lassan a kommunikáció értelmét veszíti, formális lesz, a rendszer csúcsa gyakorlatilag függetleníti magát az alaptól.

Ez az "alap" azonban ma már nem azonos azzal az alappal, közösséggel, amely az RMDSZ megalakulásának idôszakában volt: mára a helyi közösségek mikroszinten már megpróbálkoztak a valós érdekképviselettel, megtapasztalták a szinergia hatását, tudatosan képesek együttdolgozni a kölcsönös elônyökért úgy, hogy bármely két fél nyertese lehessen a közös munkának. Tudatában vannak saját, egyéni értéküknek, és felnôttek ahhoz, hogy vállalni tudják a szerepüket akár egy ernyôszervezet lineáris típusú menedzsmentjében is.

Túlzottan optimista lennék? Bízom abban, hogy nem, hisz az egymás értékeire figyelés legalább a társadalom e harmadik pillérének tudatos döntése kell hogy legyen, ez kell hogy legyen az a saját haj, amelynél fogva kirángatja magát a kátyúból a romániai magyar (és nem csak) társadalom.

És ha ez megvan, akkor az egymás mellé, és nem egymás alá rendelt vezetési-szervezési forma is megvalósulhat, és a civil ernyôszervezet sem veszíti el civil jellegét.

***

A vitaindító cikk kapcsán egy második kérdésként tevôdött fel bennem, hogy lehet-e egy civil szervezetnek nemzetisége. A nemzetiségi hovatartozás kritérium-e az erdélyi civil szervezetek tagságának a felvételénél, vagy a tevékenységeik célcsoportjainak a kiválasztásánál?

Most nem a magyarországi támogató szervezetekre gondolok természetesen, melyek a határon túli magyarság támogatását tûzik ki célként, és melyek jelentôs, sok esetben egyedüli támaszai az erdélyi civil szervezeteknek is.

Úgy vélem, hogy a területi jelleg hangsúlyos a civil szervezeteknél: a falu, a város, a megye fiataljai, vagy hátrányos helyzetû emberei, vagy természetes környezete, vagy gazdasága az, ami mozgósítja ôket.

Hogy van-e nemzetisége az erdélyi civil szervezetnek, erre a kérdésre valószínûleg más a válasz itt Székelyföldön, ahol többségében magyarok vagyunk, és más nagyvárosokban vagy szórványban élô magyarok közt.

A Gyergyói Medencében, ahol az egyesületünk tevékenykedik, a civil szervezetek nevébôl hiányzik a "magyar" jelzô, mivel a lakosságnak több mint 80%-a magyar nemzetiségû. Van viszont néhány település a medencében (Vasláb, Maroshévíz, Tölgyes), ahol a román nemzetiségûek száma jelentôs. Programjainkban viszont ôk is részt vesznek, hirdetéseink gyakran kétnyelvûek. Somai úr vitaindító írásában az utolsó mondat kulcsszavai: az önkormányzatiság megvalósítása. Ez megint csak azt igazolja számomra, hogy a területi jelleg, a földrajzi hovatartozás, és nem a nemzetiségi az, amelyik döntôen meghatározza az erdélyi civil szervezeteket.

Veszélynek érzem, hogy az identitástudat megôrzése és az elnemzetiesedés között egyensúlyozva az energiák összpontosítása az alapvetô emberi értékekre és vállalt feladatokra való figyeléstôl a politika irányában tolódhat a civil kamara esetében is. Ugyanakkor, örvendetes módon, saját magamnak mondok ellent: ha mindezt én elmondhatom, és ugyanakkor romániai magyar civil szervezet képviselôjének vallhatom magam, amelyik tagja kíván lenni a létesítendô civil kamarának, akkor a kizárólagos nemzetiségi jellegben rejlô veszély már nem valós.

***

És végül, a civil kamarának a civil szervezetek és vállalkozások kapcsolatában különösen jelentôs szerepérôl szeretnék szólni.

A civil szervezetek - állam - vállalkozások hármasfogat ugyanannak a társadalomnak a szekerét kívánja húzni, és ugyanazok az egyének a létrehozói. Mégis, a román állam ma a javak erkölcsös elosztója helyett azok haszonélvezôjeként van jelen a köztudatban. Különösen a vállalkozók érzik a túlzottan nagy adóterhek miatt, hogy az állam számukra nem annyira partner, mint kizsákmányoló, az államot képviselôk pedig a tôkefelhalmozás elsôdleges haszonélvezôi, és hogy az állammal való viszonyban az átverés csak az üzlet egyik formája.

Az állami "etika", illetve annak hiánya így egyrészt elsôdlegesen a vállalkozói etikára van hatással, másrészt a munkáltatókban és munkavállalókban egyaránt egy szkizofrén állapotot idéz elô: pénz és alapvetô értékek hasonulnak meg egymással. Túl nagy ára van a pénznek esetenként: környezetszennyezés, szociális érzéketlenség lehet a járulékos terméke a felhalmozott tôkének.

A vállalkozó emberekben van egy alapvetô igény, nyitottság, amely a fentiek orvoslására irányul, viszont nincs meg ehhez az eszközrendszerük, tudásuk, és nem ez a vállalt feladatuk: számukra a profitszerzés az elsôdleges cél. Ezért erre szakosodott szervezetekre szívesen hárítanák át ezeknek az általuk is okozott és rájuk is kiható közösségi gondoknak az orvoslását, amennyiben az a szervezet nem az állam.

A civil szervezeteknek viszont ahhoz, hogy a vállalkozókkal ebben partnerek legyenek, hozzáállásukon jelentôsen változtatniuk kell: egyrészt tudatosítaniuk kell a vállalkozókban, hogy felelôsek a vállalkozásuk negatív környezeti hatásaiért, másrészt a vállalkozoacute; khoz nem pénzforrásként, hanem üzleti partnerként kellene közeledniük: átvállalják a felelôsséget a negatív környezeti hatásokért (munkanélküliség, szociálisan hátrányos helyzetû emberek, környezetszennyezés), és megoldást keresnek rá, ezt viszont a vállalkozóknak kell megfinanszírozniuk. Vagyis szolgáltatást nyújtanak, melyért cserébe anyagi támogatást mindössze költségek fedezésére kérnek, és nem jövedelemszerzésre.

A vállalkozó - civil kapcsolat harmonizálódásában, megerôsödésében játszhatna tehát tudatos szerepet a civil kamara, mely idôvel vélhetôen a harmadik pillér, a kormányszervek átalakulására is hatással lenne, hisz tôke (vállalkozó) és humán erôforrás (civil) nélkül az állam egy üzemanyag-nélküli gépezet, mely mûködésképtelen.

A civil kamara azáltal, hogy a gazdaságfejlesztést, vállalkozásfejlesztést célként kitûzô civil szervezetek számára együttmûködési hátteret, fórumot biztosít, hatékonyabban láthatná el ezt a feladatát, mint a civil szervezetek egyenként. A szinergia hasonlóképpen érvényesüln egyéb hasonló érdeklôdésû civil szervezet együttmûködésében, sôt magában az erdélyi (romániai magyar?) civil társadalom összességében, és hát valójában ez az, amiért - gondolom - még nagyon sokan vagyunk, akik az együttcselekvést, együttgondolkodást és együttérzést szomjazzuk.