A vitaindító tanulmány számos alapvetô kérdést vet fel, amelyek összességükben számomra azt sugallják, hogy a romániai magyar civil társadalom válaszút elé érkezett.

A támogatási rendszerre, amely dinamikus tényezôként állandó átalakulásban és átszervezôdésben van, csak röviden térnék ki. Optimális megoldása nehezen képzelhetô el, a fôszempont azonban - véleményem szerint - a sokszorosan rétegezett elvárások egyensúlyba hozása lehet. Ez az egyensúly mind területi, mind pedig ágazati leosztásban érvényesül, biztosítja a prioritások pontos megfogalmazását, és ezáltal mûködôképessé válhat az egész rendszer. Ebbôl az is következhet, hogy a fô stratégiai prioritásokat többlépcsôs szerkezetben, elsôsorban civil szervezeti és szakmai keretek között hozzák.

A megfogalmazott sokszoros függôségek közepette feltevôdik általában a politikumhoz kötôdô kapcsolat kérdése, amely sok szempontból befolyásolja a többi függôségek mértékét is. Az apolitikus hozzáállás szép vágyálom, viszont amíg a kisebbségi társadalmi szerkezeteknek a saját intézményrendszer hiányát is pótolniuk kell, és létrehozásuk gyakran a többségi nemzettôl való politikai elkülönülés jegyében történik, addig politikai szempontból is érdekvédelmi funkciót látnak el. Emiatt úgy vélem, hogy az RMDSZ-szel való jó kapcsolatot az általam metapolitikusnak nevezett hozzáállás biztosíthatja. Ennek lényege, hogy a civil szervezetek - felülemelkedve a politikai csatározásokon - nem keverednek bele a politikai küzdelmekbe, viszont az érdekvédelmi feladatok esetében az RMDSZ-szel közösen lépnek fel. A kisebbségi magyar civil szervezetek csak ebben a helyzetben tudnak hatásosan mûködni. Az is nyilvánvaló, hogy autentikus civil szervezetekre van szükség, amelyek képesek kialakítani saját arculatukat, képesek megfogalmazni saját jellegzetes céljaikat.

Jelenleg a romániai magyar civil szféra közeledik ugyan a növekedési válság felé, de ez még nem következett be. Viszont évrôl évre mind több és nagyobb kihívásnak kell megfelelnie. Emiatt tûnik a rendszerteremtés vízválasztónak a civil szférában. Az önszervezôdés új elemeként már a kilencvenes évek végén megindult helyi, illetve megyei szinten az integrációs civil szervezôdések létrehozása. Ennek eredményeként jött létre - kezdeményezésemre - 1999. december 8-án 14 tagszervezet részvételével a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ). Tevékenységét 2000. január 20-án elkezdte, bejegyzésére azonban csak 2001. február 19-én került sor. Akkor Bihar megye elsô szövetsége volt. Természetesen még sok volt a megoldásra váró feladat. 2001 végén a BINCISZ az EMKE társszervezete lett, 2002 elején pedig irodahelyiséghez jutott. A BINCISZ kezdeményezte Nagyváradon például a Magyar Kultúra, a Magyar Tudomány, illetve a Civil Társadalom Napja évenkénti megünneplését is.

A továbblépés többet követel. A BINCISZ-nek és a hasonló jellegû integráló civil szervezeteknek el kell jutniuk oda, hogy legalább megyei szinten információs iroda és civil központ mûködtetését tudják biztosítani. Ezek létrehozását indokolja: a civil szervezetek közötti jobb együttmûködés kialakítása, közös álláspontok kidolgozása és képviselete, közös tevékenyséek szervezése, a tevékenységek összehangolása, közös pályázatok készítése stb.

A megyei, illetve területi civil információs és tevékenységi központok hálózatának létrehozásában ezek együttmûködésének és tevékenységének összehangolásában látom a civil szervezetek jövôbeni fejlôdését. Ezek együttmûködése által érhetô el, hogy a romániai magyar társadalmi szervezetek kialakítsák saját jellegzetes helyüket és szerepüket napjaink bonyolult kérdéseinek megoldásában.