Az amerikai békének olyan feltételei lesznek, amelyeket a kis országoknak kénytelen kelletlen el kell fogadniuk. Azok a kormányok, amelyek ezt elôre látják és idôben képesek ehhez igazítani a programjaikat, elônyösebb helyzetbe kerülnek és megelôzik a belsô válságokat.

A fent említett követelmények természetesen könnyebben megvalósíthatóak a nyugatiak számára, mint az itthoniaknak.

A továbbiakban kiemeljük azokat a jellemzôket, amelyek már itt körvonalazódnak: 1. szabad út az amerikai-európai befektetések számára; 2. belsô stabilitás elérése a hatékony demokrácia alapjainak megteremtése által; 3. a politikai vagy legalább gazdasági határok leegyszerûsítése, a szomszédos országokkal föderációk létrehozása a kapcsolatok elôzetes normalizálása után. A múlt háború után a tudomány emberei, a politikusok, és a polgárság az "önmagunk által" jelszóval indultak útnak. A román belkereskedelmi piacot a román hitel, ipar, kereskedelem számára tartották fenn. Az ország összes erôforrását az ipar felé irányították. A parasztság is ezt a programot szolgálta a mezôgazdasági válságig. Ezzel szemben a falusi térségek és az ott élôk érdekében nem tettek semmit. Ennek a politikának a megismétlési kísérlete csak kudarchoz vezethet, ami a kezdeti jó lehetôségek elszalasztását jelenti, illetve maga után vonja a rossz hírnév kialakulását az új világrendszerben. Ezúttal az ipar csak úgy tarthatja meg helyzetét és jelölheti ki terjeszkedési irányvonalát, ha külföldi segítséggel a parasztság (mezôgazdasági túlnépesedés), a rurális régiók problémájának megoldó bajnokává növi ki magát, amelyek általánosan hátrányos helyzetûek. Ez a kérdéskör annyira összetett, hogy bôséges munkát jelent majd az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei számára, számtalan megoldandó probléma elé állítva a hazai ipart is. A parasztság problémájának megoldása a következôket jelenti: bizonyos élelmiszerekbôl, mezôgazdasági termékekbôl évi járadék biztosítása és hitelek teremtése a mezôgazdaság felszereléséhez, mezôgazdasági gép- és feldolgozó ipart, községi és megyei úthálózatok kiépítése, közlekedési eszközök, hûtôberendezések biztosítása, erômûvek létrehozása, valamint a hálózati villanyszolgáltatás mûködtetése, a folyók hajózhatóvá tétele, a terep kiépítése, az új iparágak olyan rurális régiókba történô telepítése, ahol relatív olcsó és lekötetlen a munkaerô.

A továbbiakban nem hunyhatunk szemet gazdaságunk szociális perspektívája fölött, ugyanis láttuk az utóbbi években, hogy ennek elhanyagolása kérdésessé tette mindazt, ami addig megvalósult. A Romániában épített külföldi gyárak, bár nem hoznak a romániai iparosok számára azonnali profitot, megerôsítik ezek helyzetét, mivel szabályszerûen foglalkoztatják a mezôgazdaságban feleslegben levô román parasztságot, és biztosítják törvényes adóztatásukat; stabilizálja helyzetüket, lefoglalva egy embercsoportot, akik másként lázongásokra lennének hajlamosak; ezek mellett tágabb perspektívában szélesedne a hazai piac.

Egy ilyen jellegû program maga után vonná a parasztság és a munkásság helyzetének a felülvizsgálatát a belpolitikában. A pénzügyi és ipari burzsoázia perspektívájára épített gazdaság, a két világháború között, csak a parasztság és a munkásság választási fondorlatok általi mellôzéséhez vezethetett. Mihelyt a vidéki régiók válnak az értékesítendô forrássá és a vidéki lakosság a kialakuló fogyasztóréteggé, elkerülhetetlenné válik a parasztság politikai szereplése. A parasztság jelenléte Erdélyben és Bukovinában, a két háború közti idôszakban, az utóbbi évek tapasztalatai, valamint az a tény, hogy a vidéki lakosság körében az írástudatlanság aránya 30% alá csökkent, lehetôvé teszik ezt a részvételt. Szükség van a helyi közigazgatás teljes körû demokratizálására és korrekt általános választásokra. Vidéki közösségekben, ahol az emberek ismerik egymást nagyobb az esély arra, hogy a választások a közakaratot tükrözzék, mint városon ahol a különbözô erôk kölcsönhatása nehezen kiküszöbölhetô. A kormányzási lehetôségek, amelyeket a közigazgatás és az általános választások demokratizálása kínál, olyan érv, amely divatjamúlttá válik a rendszerváltás után. A belsô stabilitás követelménye azt is jelenti, hogy meg kell teremteni a más nemzetiségekkel való együttélés alapját, megtartva a jelenlegi rezsim által szavatolt jogos engedményeket.

A nemzetiségek kérdését az amerikai béke keretén belül úgy kell kezelni, hogy ne zavarja a kelet-európai országok gazdasági együttmûködését. A nemzetiség elvének megkérdôjelezhetetlen autoritás korszaka letûnt. Most elsô helyre kerülnek gazdasági - földrajzi megfontolások a régiók egységére és a kommunikációs csatornákra vonatkozóan. Ha a román kormány engedékeny politikát fog gyakorolni a magyar nemzetiséggel szemben, nem valószínû, hogy a gazdasági egyensúlyt felborítják az erdélyi határváltozások. A magyar állam hozzájárulása valószínûleg szintén megjelenik az amerikai békefeltételek között. Ennek elérése megkönnyíthetô, ha a román állam idôben megfogalmazza azokat a gazdasági engedményeket, melyeket biztosíthat a magyar állam számára (intézkedések, amelyeket a földrajzi tények tesznek lehetôvé: a Tisza mellékfolyóinak közös használata, a fûrészárú, só, tûzifa ellátásának megkönnyítése, alumínium importálása stb.).

A közös megegyezés alapján született engedmények elvének megfogalmazása után meg lehetne teremteni a jószomszédi viszonyt az összes többi határos országgal is. Abban az esetben, ha léteznek egyenlô súllyal bíró, azonos nemzetiségû csoportok mindkét országban, elképzelhetô a lakosságcsere, ha az országok lemondanak a további követelményekrôl, vagy az azonos státusok megadásáról. Az a kormány, amely elsôként tesz javaslatot hasonló intézkedésekre, majd az engedékeny és bölcs nemzet elônyös hírnevére tehet szert.

Mivel a mezôgazdasággal foglalkozók túlnépesedési problémájának a megoldását célzó, egy adott ország határain belül kidolgozott terv aligha lehet eléggé teljes a feladat méreteihez viszonyítva, egyre több jel mutat egy ilyen jellegû, de több országot átfogó terv kidolgozása irányában. Az Alsó- és Közép-Duna menti országokban általános jelenségnek bizonyuló túlnépesedés a mezôgazdaságból élôk körében egyre inkább aktuálissá teszi a múlt háborúban kezdeményezett Duna-völgy terv napirendre tûzését (Mitrany¹ úr egyike azoknak a szakembereknek, akiket egy ilyen terv kidolgozására felkérhetnek, és akivel ajánlatos a kapcsolattartás). Hasonló tervek csak akkor megvalósíthatóak, ha koordinálják a résztvevô országok erôforrásait és eltüntetik az elôzô súrlódások okait. Mivel a Kárpátokkal is rendelkezünk és a legnagyobb folyami állam vagyunk a szorosok és a Delta között, a fô haszonélvezôi leszünk ennek a tervnek. Ezért elkerülendô a terv kikristályosodásának és végrehajtásának veszélyeztetése egy óvatos idôzítéseken alapuló politikával.

Az orosz forradalom és a kortárs távol-keleti események rámutattak azokra a balesetekre, amelyek közbejöhetnek a kultúra és a civilizáció elterjesztésének folyamatában, amelyet az észak-atlanti népek vezetô rétege kezdeményezett a kontinensek összes országának minden társadalmi rétegében. Azok az osztályok és területek, amelyeknek az integrációja lassúbb, vagy elakadt, forradalmakat és belháborúkat kezdeményezhetnek. Ha nem segítik ôket a modern kultúra céljainak megértésében és a modern civilizáció által kínált lehetôségek kihasználásában, ez utóbbiak a modern civilizáció erôforrásaival harcolhatnak a modern fejlôdés fôárama ellen. Miután a kommunikációs eszközök fejlôdése közelebb hozta egymáshoz a kontinenseket és az országokat, ezáltal pedig a Földet egységes világgá tette, így a szecessziók érintenek más országokat is, a többi kontinensrôl. A vezetô rétegek vagy gyarmatosító erôk tehát ha bármilyen módon akadályozzák, lassítják bizonyos osztályok vagy népek integrálódását a modern civilizációba és kultúrába, világveszélyt okozhatnak. A múlt században az orosz arisztokrácia makacssága, miszerint nem engedte a polgárságnak, a parasztságnak, a munkásságnak a "nyugatosítást", az "európaisítást", más államok számára belsô problémának tûnhetett. Ma bárki láthatja, hogy a mindenütt jelenlevô nehézségek java ennek a ténynek a következménye. Az orosz burzsoázia évtizedeken keresztül tönkretette az államot, a parasztság pedig megbénította 1917-ben, így a munkáspárt átvehette a vezetést és az egész emberiség fejlôdése céljának nyilvánította ki Oroszország modernizációjának balesetét.

A fenti tapasztalatok alapján elkerülhetetlen, hogy az Egyesült Nemzetek ne kövesse a modern kultúra és civilizáció "normális és zavartalan" terjedését minden független állam minden osztályán belül, régióiban és minden függô nép között. Az a körülmény, hogy bizonyos nemzeteket, osztályokat, régiókat visszamaradottságban tartanak annak érdekében, hogy mások megtarthassák kiváltságaikat azzal a szándékkal, vagy anélkül, hogy ez a tény teljes mértékben megvalósuljon, nagyobb veszélynek számít majd, mint azok az okok, amelyeket a nemzetközi jog háborút kirobbantó okokként tart számon. A nemzetközi kapcsolatokban is a hangsúlyt a megtorlásról - akárcsak az orvostudományban - a megelôzésre vagy a bûnözés elleni intézkedésekre fogják helyezni. Ahelyett, hogy háborús bûnösöket ítélnének el, megelôzik az emberiség ellen elkövethetô merényleteket.

Ebben a perspektívában helyénvaló, hogy Románia fogyatékosságait ne elleplezzék, hanem, ellenkezôleg, elismerjék és tanulmányozzák. A megoldások keresését és a hangulat elôkészítését a befogadásukra megállás nélkül kell folytatni. Minden nyert pillanat fontos lehet.

A kalandok, amelyeket Románia átélt az elmúlt tíz év alatt, rámutattak az ország számos gyenge pontjára. Egyes kisebbségek jelenléte, akik jogosan elégedetlenkedtek, lehetôvé tette a Molotov ultimátumot, a bécsi bíráskodást és a craiovai szerzôdést. A megfelelô érdeklôdés hiánya a két háború között a külvárosi munkásság életkörülményei és a parasztság helyzete iránt, a politikában való részvételüknek a szavazócédulák lepecsételésére való korlátozása, a helyi élet kibontakozásának megakadályozása a szélsôséges központosítás által, és az által, hogy a polgármestereket és a községi tanácsosokat a partizánok közül nevezték ki, a munkásság hatásos szakszervezeti életének hiánya tették lehetôvé március hatodikát és a rákövetkezô éveket. Hiányzott az elvekkel rendelkezô közvélemény, amely jártas a politikai cselekvésben, az ország megszokta, hogy elfogadja a valaki által kinevezett kormányokat, nem hiányoztak azok a nehézségek és hiányosságok sem, amelyeknek a javulását az "urak kicserélésétôl" várták.

A románok között a nyugatosítás és a modernizálás a 18. században kezdôdött, amikor Ausztria elfoglalta Erdélyt, és kiûzte a törököket Magyarországról, és amikor a török befolyást a Kárpátoktól délre és keletre az oroszok és az osztrákok korlátozták. A folyamat azonban nem érintette egyszerre az összes osztályokat és régiókat. A kezdeti lépéseket a bojárok tették meg mind a román fejedelemségekben, mind Erdélyben, Magyarországon, Észak-Bukovinában és Besszarábiában. A Habsburg Monarchián belül kezdett kialakulni a román burzsoázia még a 18. század végén, utánozva a szászok és osztrákok régi polgárságát. A Kárpátoktól délre és keletre a kereskedôk és a szabad parasztság (kisbirtokosok és moldvai szabadparasztok) a múlt század közepén kezdtek európaiasodni. Szintén akkor kezdenek modernizálódni a volt Habsburg Monarchia román parasztságának tömegei: a vármegyék jobbágyai. A militarizált régiókban és falvakban (a Bánát, Vajdahunyad, Szeben, Fogaras és Naszód), a Királyi Földön (Délkelet-Erdély) és a bánáti fennsíkon és Arad nyugati részében, amelyek különleges bánásmódban részesültek, a modernizáció még II. József idejében [sic] kezdôdött. Az Ókirályságban a parasztság meghatározó részének modernizációja tulajdonképpen csak a század elején kezdôdött (Spiru Haret: iskola, szövetkezet). Besszarábiában a háború után sem indult el ez a folyamat. A munkásosztály is csak alig a század elején született meg Bukovinában és az Ókirályságban, Erdélyben pedig az elsô világháború után. A volt parasztok, akik gyárakban dolgoztak, és remélték, hogy pénzt kereshetnek a vidéki gazdaságuk számára, vagy azért, hogy felépítsenek egy házat a poros és sáros külvárosban, amely évrôl évre terjedt, távol álltak még hasonlóság szempontjából az ipari országokban élô társaiktól.

A Romániával egyesült területeken élô magyarok olyan vezetô réteggel rendelkeztek, amely nem vesztette el státusát az elsô világháborúig, mint a román országok bojársága, egy fontos polgársággal, amely fôként tisztviselôkbôl és szabadfoglalkozásúakból állt, amelynek érdekeit érintette a rendszerváltás, olyan parasztsággal, amely képzettség szempontjából a magyar állam segítségét élvezte, és olyan, éppen kialakuló munkássággal, amely Budapest felé orientálódott.

A németek nagy, régi, de relatív passzív burzsoáziával rendelkeztek, és egy olyan kis burzsoáziával és munkássággal, amely elérhetô volt a nemzeti szocializmus számára, mert emancipálódott a nagypolgárság gyámkodása alól, a magyar burzsoáziához és munkássághoz közeledett, és rendelkeztek egy vagyonos és konzervatív paraszti réteggel is. A bulgároknak nagyon vékony rétege tartozott a polgársághoz, amely állami munkahelyeket akart betölteni, és parasztságuk nacionalista volt, mert még elevenen élt benne a törökök alóli felszabadulás emléke.

Kemény kézzel csak rövid halasztásokat lehet elérni. Egy olyan szervezet, amely sikerrel kiállja a megpróbáltatásokat, csak úgy jöhet létre, ha a faluból és a községbôl res publicát hoznak létre a szó valódi értelmében, még akkor is, ha ez bizonyos elônyökrôl való lemondással jár.

Az osztályok közül a román burzsoázia, amely magába olvasztotta a nemesség többi részét, a helységek közül Bukarest, a nagyvárosok, a kikötôk és az ipari központok, fürdôhelyek, a régiók közül pedig a Duna völgye, Dobrudzsa, a hegyi megyék, különösen a földgáz és kôolajban bôvelkedôk, mint a munténiaiak, Erdély délkeleti része, a Bánát, a Körös vidéke, Bukovina és Naszód élvezték leginkább a modernizáció nyújtotta lehetôségeket. A nemzetiségek burzsoáziájának, a munkásságnak és a parasztságnak, különösen a kevésbé elônyben részesített helységekben és régiókban alapos oka volt arra, hogy elhanyagoltnak és kisemmizettnek érezze magát.

A következô rendszerben a fô- és távlati cél Románia kormányai számára saját elhatározásból, vagy a nemzetközi közösség követelményeként a hátrányban levô osztályok, helységek és régiók megfelelô színvonalra hozása lesz.

A mostani rezsim után lehetetlenné válik a visszatérés a második világháború elôtti felfogásokhoz és együttélési formulákhoz. A bolsevik kormányzat keményen megleckéztette az összes társadalmi osztályokat. Lehetetlen lesz az ipari és a bankár burzsoázia, a hivatalnokok és a szabadfoglalkozásúak, a bukarestiek, a havasalföldiek és az egyes elônyben részesített városok és megyék perspektívája szerinti kormányzás. Meg kell próbálni minél tökéletesebben integrálni a romániai közösségbe a munkásságot és a parasztságot, a nemzetiségeket, és ezt nem a megbénításuk által, hanem a helyi és országos politikai részvétel aktívabbá és tudatosabbá tételével kell elérni.

Ha piacokat fognak osztani nekünk, a mezôgazdaságunk által feldolgozott termékek számára (növényi zsiradékok, liszt, keksz, élelmiszeri krémek, gyümölcskonzervek, friss gyümölcs, állati termékek: tojás, szárnyasok, húskonzervek), az erdôink számára (elôre gyártott házak, bútor) és az olyan iparágaink számára, ahol a termelés meghaladja a belföldi igényeket (cement, üveg, só alapú vegyi készítmények, földgáz, petróleum), több nagyméretû, kontinentális jelentôségû terv megvalósításához foghatunk hozzá, amelyek teret biztosítanak a külföldi befektetéseknek, és lényeges, állandó piacot hoznak létre iparunknak és kereskedelmünknek. A következôkrôl lehet szó: 1. a közlekedési hálózat kibôvítése, 2. nagy és összekötött elektromosenergia-szolgáltató rendszer létrehozása, 3. a vasúthálózat villamosítása, 4. a folyóvizek szabályozása és hajózhatóvá tétele.

Nemcsak az országos és megyei utak modernizálására van szükség, hanem a községi utak kikövezésére is, hogy lehetôvé váljon a mezôgazdasági termékek értékesítése. Ez utóbbi munkát minél hamarább, néhány év alatt kellene megvalósítani, mindenik falu lakosságának ingyenes hozzájárulásával. Eleinte nagy mennyiségû szerszámra és közúti jármûre lesz szükség, majd évente számos gépjármûre, hogy fenntartható legyen a szárazföldi közlekedési úthálózat. Ezzel egy idôben létre fog jönni az autópiac bôvítésének feltétele, valamint alkatrészgyártó üzemek a nagy termelô vállalatok fiókjaiként, hogy biztosítsák az országban nagy mennyiségben igényelt típusokat.

A jövô Romániája alapjainak szilárdsága jelentôsen fog növekedni, ha az intellektuális és morális újjáépítés nem hagyatkozik bizonyos propagandaszolgáltatások pillanatnyi ihletettségére, és a kiadók, írók pillanatnyi kétségbeesett kezdeményezésére.

Már most kidolgozhatóak ennek az újjáépítésnek az irányelvei felhasználva az összes emigráns román értelmiségit és a külföldi hatóságok részvételét kérve, megállapítható egy lista azokról a munkákról, amiket érdemes lefordítani vagy megírni, meg kell szerezni a szükséges engedélyeket, elkészíthetôk egyes fordítások és megírhatók egyes munkák.

Ha így jár el az új kormány, megvalósíthatja az intellektuális és morális újjáépítést már berendezkedésének elsô napjától fogva. Kinyomtatja hivatalos kiadásban félhivatalos vagy magánkiadók által az elôkészített kéziratokat, a kiadók számára biztosítja a lefordítandó munkákat és a szükséges engedélyeket. Elkerülendô 1944/45 januári tapogatózás megismétlôdése, az olvasótábor "kemény" bírálatára kell bízni, hogy az írások elég helytállóak vagy sem. Bizonyságot tesznek így a hatékonyságról, és a románok számára ismertté válik egy sor olyan értékes munka, amelyek kiadásától a magánkiadók távol tartották volna magukat.

A morális és intellektuális újjáépítés céljai a következôk lehetnek: 1. a szocialista és bolsevik ideológia hôseinek kiemelése, és azoknak a demokratikus felfogásoknak a bemutatása, amelyekkel ezek helyettesíthetôek lennének, 2. az utóbbi évtizedekben bekövetkezett világtól való elszigetelôdés utóhatásainak elhárítása, és 3. a második világháború elôtti korszaktól eltérôen a romániai tudományoknak és etikai, politikai felfogásoknak az igényeknek megfelelô, stabil alapokra való áthelyezése, és ezáltal az utólagos fejlôdés elôsegítése. Meg lehetne kérni azokat, akik ismerik a kortárs közgazdászok által készített kritikákat a szocializmusról, az orosz forradalomról és a Szovjetunióról, hogy adjanak tanácsokat az elsô pont megvalósítását illetôen. Ahhoz, hogy lehetôvé váljon az értelmiségiek informálása és az újságírók dokumentálása, mindenekelôtt szükséges néhány alapvetô munka lefordítása. Ezek között szerepelhetnének a következôk: L. von Misses: Le socialisme. Etude économique et sociologique, 1938 és Bureaucratie, 194... ; F. A. Hayek: Route de la servitude, Paris, 1945; Baker: L'état et la science planifiée, 1947; K. E. Boulding: Économie de paix, 194(6) (idézem a Librairie de Médicis által kiadott francia fordításokat); W. H. Chamberlain: A False Utopia. Collectivism in Theory and Practice, 1937; L. C. Robbins: The Economic Basis of Class Conflict and Other Essays in Political Economy, 1939; W. Sulzbach: "Capitalist Warmongers": A Modern Superstition, 1942; E. B. Ashton: The Fascist, His State and Mind, 1937. stb. Sorokin professzor A forradalom szociológiája, az ô naplói, Burnham munkássága stb., a Szovjetunió nyugati szempontból való leírása, ami azért érdekes, mert a románok számos dologban az orosz példát követték. Ôk felismerik és jobban megértik a szenvedéseiket, akkor is, ha a francia forradalmat idézik fel (a Taine által lefordított anonim angol hölgy, Vandal munkája Napóleon felemelkedésérôl) stb.

Hasznos lenne a legjobb munkákat lefordítani, amelyek a demokrácia kortárs jellegét taglalják, hogy meg lehessen mutatni, hogy mi a demokrácia: Walter Lipmann stb. Démocratie Amérique címû könyvét Tocqueville-nak és a Webb házaspár Industrial Democracy címû könyvét érdemes lefordítani teljes egészében vagy antológia formájában, éppen azért, mert az egyik régi (1834) és egy majdnem tiszta formát mutat, a másik pedig új (19[20]), tehát tartalmazza a demokrácia mûködésének modelljét az ipari országokra és szakszervezetek belsô körére vonatkozóan. Különösen gyakorlati haszonnal bírnának a jól felkészült románok részletes tanulmányai, leírásai az amerikai és angliai helyi közigazgatás mûködésérôl, valamint a svédországi és új-zélandi szocializmus mûködésérôl, akik külön támogatás részeseiként hónapokig az ottani városokban és vidéki környezetben élhetnének, kutatásokat végezhetnének.

Mi fontosat nyomtattak az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban és a többi országban, amelyektôl elszigetelve éltünk? Milyen új eszmék és magatartások jelentek meg? Jelentéseket lehetne készíteni különbözô témákban és különbözô országokról. Fôként azokat az eszméket és megállapításokat kellene hozzáférhetôvé tenni, amelyek ideológiai és politikai szempontból nagy jelentôséggel bírnak, mint a természettudományok és vallás közötti antagonizmus eltûnése, a tényt, hogy a politikai gazdaságtan, a történelem, az etnográfia nem igazolják a marxizmus alaptételeit, hogy történelmi szempontból a történelmi materializmus nem hajthatatlan, hogy a progresszió együtt jár a városokban való összezsúfolódással és a család gyengülésével, hogy az általános tervezés elkerülhetetlen, és a teljes etatizálás révén elért monumentális eredményeket összeomlás és az elhanyagolt ágazatokban jelentkezô nehézségek követik. A jövô Romániájának megalapozásához mérhetetlen fontosságú egyes kurzusok, tankönyvek, jó bevezetô tanulmányok megszerkesztése politikai gazdaságtanból, szociológiából, etikából, politikából és logikából. A fenti tantárgyak közül egyesekkel nagyon lemaradtunk még a háború elôtt. Szintén ennyire szükséges az új foglalatosságok otthonosabbá tétele, mint például a "regional planning", a gazdasági körülmények tanulmányozása. Érdekelnek a praktikus tanulmányok is, amelyek technikai fejlôdést mutatnak be, mint a Tennessee folyó völgyének megszervezése, a Porto Ricó-i rezsim stb. A kiadóknak el kell kerülniük, hogy az ilyen jellegû könyv-brosúra sorozatok az "Orosz könyv"-re vagy az "Arlusul"-ra hasonlítsanak. Ne beszéljenek az "amerikai vagy nyugati könyvrôl", hanem ledöntött gátakról és más pozitív reakciót kiváltó tényekrôl.

A nemzetközi politika megértéséhez olyan írásokat kell nyilvánosságra hozni, amelyek lehetôvé teszik a nagyobb népek állhatatos vonásainak és életvitelének a megismerését. Ezek hiányában a románok a hírügynökségek újsághírei alapján értesültek az eseményekrôl, anélkül hogy felfoghatták volna mindegyik eseménynek az értékét a hosszú távú tervek vagy változások perspektívájában. Be kell mutatni értelmezô tanulmányokat az Egyesült Államoktól, Angliáról stb.

Az intellektuális és morális újjáépítés megtervezésének alkalmával figyelembe kell venni az utóbbi években bekövetkezett változásokat. A rendszerváltás pillanatában a politikai céllal megjelent kiadványok java, amelyek ma a könyveket helyettesítik, megsemmisül. Az 1945 elôtt publikált könyvek száma jelentôsen lecsökkent, miután elzárták ôket, vagy kivonták a forgalomból (a hivatalos címlisták 10 000 fölött számlálnak), illetve elkobozták ôket, így a könyvtulajdonosok közül sokan könyvek nélkül maradtak, mivel arra kényszerültek, hogy eladják könyvtárukat. Az olvasási kultusz pedig megkérdôjelezhetetlenül nôtt amiatt, hogy minden párttagot vagy szakszervezeti tagot éveken keresztül arra kényszerítettek, hogy a párt hivatalos cikkeit, különbözô elôadások anyagát, brosúrákat és regényeket olvasson és értelmezzen.

A következô rendszerváltás teljesen meg fogja zavarni a falun vagy városon élô románok gondolkodásmódját és ítélôképességét. A városi lakosság nem rendelkezett jól meghatározott intellektuális, morális és politikai koordinátákkal 1930 elôtt. A rendszerek sorozatos váltakozása, a szélsôséges jobb-, illetve baloldal heves mozgolódásai teljesen felborították az eszméit, normáit és az elveit. A falvakban ezt a válságot még felerôsítette az intellektuális és morális interregnum², amelyre a város hatására történô hagyományos formáktól való elszakadás a jellemzô.

Modernizálásunk és nyugatosításunk elsô évszázadában a román értelmiség kapcsolata a világgal nagyon felszínes és szûk körû volt. A történelmi és jogi beágyazódása következtében nem sikerült szélesebb körben elterjesztenie a pozitív és aktív hozzáállást a jelen problémáival szemben, és még kevésbé tudott hozzájárulni a közéletrôl szóló demokratikus felfogás kialakításához. A több mint egy évtizede tartó elszigetelôdés a világ jelentôs részétôl rányomta bélyegét a fejlôdési folyamatra.

Több mint másfél évtizedes elzártság a világ legjelentôsebb részétôl rányomta bélyegét természetesen [a szöveg itt megszakad]

A "régi törvény" elôírta elônyök elvesztése nemcsak Conu Leonida számára nehezen elképzelhetô. Bármilyen sokat nyomjon is a latban a "felszabadulás", észlelhetôek lesznek a sajnálkozások bizonyos szabályok vagy szokások eltûnése fölött, még a nem kommunisták részérôl is. Jó lenne ezeket a sajnálkozásokat a minimumra csökkenteni megtartva mindent, ami hasznos lehet Románia további fejlôdése szempontjából.

A kommunista rezsim lehetôvé tette a kisember számára, hogy hallathassa szavát a különbözô gyûléseken, hogy nyomtatásban láthassa a szerkesztôségnek küldött levelét vagy egy riporternek adott válaszát, hogy kiemelt és kitüntetett legyen a munka eredményeiért. A hasonló egyéniségû emberek számára mindezek a lehetôségek ösztönzô erôt jelentettek, akkor is, ha a fenti megnyilvánulásokból egyet sem vettek figyelembe, ha nem felelt meg a kijelölt irányelvnek, ha nem azt fejezte ki, amit a párt akart. Kívánatos lenne, hogy ezek a megnyilvánulások váljanak [a szöveg itt megszakad].

Fennáll a veszélye annak, hogy a pusztítások és a harácsolások elképesztô mértéket öltsenek a bekövetkezô összeomlás percében. Ez alkalommal nem fognak hiányozni az ítélkezések sem. Mivel ma már minden az állam tulajdonában van, az ipar, a szállítás, a közszolgáltatások, a mezôgazdaság, elpusztítását és szétzilálását úgy fogják feltüntetni, mint "a nép haragjának kitörése", a "megaláztatások megbosszulása" stb.

Ezeknek a tevékenységét az új rendszer megalakulásához való alapvetô hozzájárulásként fogják értékelni.

Ezzel szemben mind a szervezett, mind a spontán pusztításokat és harácsolásokat megtorlás követi. Az események magyarázataként ki kell emelni, hogy így elkerülhetôvé válik a háború utáni válság idôbeni elhúzódása. Hátravannak [...] a megfogalmazások, amelyek felvállalják annak a közlését, hogy a vagyonokat védelmezni kell, hogy sértetlen állapotban adhassák vissza a tulajdonosaiknak.

Természetesen sok hasznos útmutatással szolgálhat a németországi tisztogatás, denácizálási folyamat.

Javaslatként lejegyezzük az alábbi eljárást.

Különbséget kell tenni a fônökök és az egyszerû tagok között. Mindenki köteles benyújtani egy nyilatkozatot, amely magában foglalja az illetô személy politikai aktivitását intézményeken, gyárakon, korporációkon belül. A vezetôk esetében a megoldás a letartóztatás, elítélés és az ítélet végrehajtása.

Az egyszerû tagok esetében az érintett kitölt egy nyilatkozatot, közvetlenül az új autoritás létrehozása után, bizonyos típusú büntetések tömeges kirovása következik (a beíratkozás dátuma, a betöltött funkció szerint), amelyeknek a végrehajtását felfüggesztettnek tekintenék az elsô politikai törvényszegésig. Végrehajtás nélkül is az elítéltség bizonyos korlátokat szabna a haszonlesôknek, kordában tartva ôket az elsô években. Így elkerülhetô lesz a beavatkozások hulláma is, amely igen széleskörû és hosszú lenne, ha jogi eljárást alkalmaznának.

Így napirendre lehetne térni néhány hét alatt kiküszöbölve az átmeneti állapotot, amely Németországban éveket tartott.

* Sugestii pentru programul de guvernare al regimului viitor [1949 szeptember eleje] (Dos. 40 002, vol. 113, f. 28-45 ms és f. 6-27. dact; vol. 112, f. 434-455. dact.)