A Velencei Bizottság 2001. október 22-én kiadott elemzésében a magyar kedvezménytörvényt az elfogadható kisebbségvédelmi eszközök közé sorolta, de a két ország közötti szerzôdésen alapuló kisebbségvédelmi mechanizmust tartja a legfontosabbnak. "Az anyaállamok azonban kinyilvánították azon kívánságukat, hogy - párhuzamosan a vonatkozó nemzetközi együttmûködés keretei között életre hívott fórumokkal - aktívabban és közvetlenebb módon szeretnének beavatkozni a nemzeti kisebbségeik érdekében (A Velencei Bizottság jelentése, 1.)."

Több európai állam - köztük Szlovákia - rendelkezik olyan kedvezménytörvénnyel, amely a kedvezményeket nem korlátozza saját országa területére. A Velencei Bizottság jelentése több ilyen törvényt sorol fel, így a német és az olasz törvényt. A Bizottság szerint az a puszta tény, hogy egy adott jogszabály címzettjei külföldi állampolgárok, nem jelenti a területi szuverenitás elvének megsértését. Míg a szlovák törvény a külföldi státust élvezô személyt a Szlovák Köztársaság területén részesíti támogatásokban és elônyökben, addig a magyar státustörvény legfontosabb célja a kisebbségi magyarok szülôföldjükön való boldogulásának elôsegítése - támogatási rendszereken keresztül. A két törvény megszületését azonban mindkét ország más-más indokkal magyarázza. Ez a fajta különbség - többek között - a külföldön élô szlovákság és a magyar kisebbség közötti tipológiai különbségekben rejlik.

Fontos kettéválasztani a magyar kedvezménytörvényt, és megjegyezni a két fogalom - kedvezmény és támogatás - közötti különbséget: míg a kedvezmények (a magyar igazolvány kiváltása után) Magyarországon alanyi jogon járnak, addig a szülôföldön (Szlovákiában) járó juttatások pályázati úton nyerhetôk el. Vagyis a magyar igazolvány kiváltása ebben az esetben nem jelent automatikus juttatást. A magyar törvényhozók így az általában elfogadott pályáztatási rendszert választották a támogatási rendszer kialakítására.

Nincs olyan nemzetközi jogszabály, amely megszabná a kedvezmény jellegét, természetesen a kedvezmény folyósítása az adott állam jogszabályainak megfelelôen zajlik. A szlovák törvények azonban nem szabályozzák a támogatások (kedvezmények) fajtáit. A Velencei Bizottság a kedvezmények jellegét elemezve a hatályban lévô kedvezménytörvényekbôl a kulturális mellett oktatási, utazási, munkavállalási, vízumtámogatási kedvezményt sorol fel, felmentést a tartózkodási engedély megszerzése alól, tulajdonszerzést, valamint az állampolgárság megszerzését. Nincs tudomásunk róla, hogy a Szlovák Köztársaságba érkezô külföldi támogatásokat (melyek adományozója egy másik állam, állami alap, alapítvány) elôzetes engedélyezéshez vagy államközi szerzôdés megkötéséhez kötnék.

"A Velencei Bizottság szerint a kisebbségi szervezeteknek lehet ilyen szerepük, ha az anyaállam által kért pontos, jogszabályokban meghatározott és egyéb bizonyító erejû okiratok hiánya miatt szükséges információk megadására szorítkoznak, vagy nem kötelezô erejû informális ajánlást tesznek az anyaállam konzuli hatóságai számára." De elég, ha szemügyre vesszük a külföldi szlovákokról szóló törvény 2. §-ának 5. bekezdését, amely kimondja, ha a kérvényezô nem tudja igazolni szlovák nemzetiségét, eredetét a 4. bekezdés szerint, akkor ezt a hazájában mûködô szlovák szervezet tanúsításával is igazolhatja. És egyáltalán nem szerepel a törvényben, hogy ezt az igazolási formát csak rendkívüli esetben lehet alkalmazni.

Bár a Velencei Bizottság szerint "az állam nem ruházhat kvázi hivatalos feladatokat egy más államban bejegyzett nem kormányzati egyesületre", a különbözô egyesületek tájékoztatással szolgálhatnak e kritériumok tekintetében, az azokat alátámasztó hivatalos dokumentumok hiánya esetén. Mint említettük, hasonlóan rendelkezik a külföldi szlovákokról szóló törvény is. Ennek fényében nincs jogi akadálya, hogy a Magyar Külügyminisztérium létrehozza az együttmûködô kisebbségi szervezetek listáját.

A magyar igazolvány a Velencei Bizottság ajánlása szerint csak a legszükségesebb adatokat tartalmazhatja, és nem lehet azokat személyi igazolványként, úti okmányként használni. A módosított törvény szövege megfelel a Velencei Bizottság elvárásainak. Az összehasonlítás kedvéért ez esetben is érdemes megnézni, hogy a külföldi szlovákokról szóló törvény alapján kiadott igazolvány mit is tartalmaz, de fôleg azt, hogy külalakilag szinte összetévesztésig hasonlít az SZK által kiadott személyi igazolványhoz. A legégetôbb probléma a születési dátum feltüntetése, ezt a külföldi szlovák igazolvány is tartalmazza (4. § 1. bek.).

A magyar igazolvány a Magyar Köztársaság területén érvényes kedvezmények igénybevételéhez használható, illetve a - jövôbeni - támogatások igénylésénél.

A Velencei Bizottság következtetése szerint "a kisebbségekhez tartozó személyeknek az oktatás és kultúra területén az anyaország annyiban biztosíthat kedvezményt, amennyiben ez a kulturális kapcsolatok erôsítésének legitim célját követi, és e célhoz mérten arányos." Vitatható, mennyiben kulturális jellegû támogatás az utazási kedvezmény. A magyar törvény módosított változatának indoklása a határon túli magyarok Magyarországgal és a magyar állampolgárokkal való kulturális és családi kapcsolatainak elômozdításával érvel. A kedvezmény kizárólag Magyarország területén vehetô igénybe. A külföldi szlovákokról szóló törvény szintén nyújt utazási kedvezményt, igaz, a rokkantnyugdíjasok, illetve 70. életévüket betöltôk számára.

A Velencei Bizottság kimondja, hogy "az oktatáson és kultúrán kívüli területeken kedvezményes bánásmód csak kivételes esetekben adható, amennyiben ez legitim célt követ és a célhoz mérten arányos." A fenti tevékenységet olyan szervezetek végzik Szlovákiában, amelyek a magyar nemzeti közösségek azonosságtudatának, anyanyelvének, kultúrájának megôrzését segítik elô.

A nemzetközi szokásjog szerint elfogadott, hogy egyes államok ösztöndíjakat ítélnek oda kisebbséghez tartozó külföldi hallgatóknak, hogy azok az anyaállam nyelvén tanulhassanak külföldi oktatási intézményekben. A Kulturális Konvenció 2. cikkelyének 2. §-a így szól: "Valamennyi Szerzôdô Fél igyekszik elômozdítani, amennyire az lehetséges, nyelve vagy nyelvei, történelme és civilizációja tanulmányozását a többi Szerzôdô Fél területén, és biztosítja ennek feltételeit a többi Szerzôdô Fél állampolgárai számára. A nemzetközi szokásjog azonban nem szól az ösztöndíj témájának limitálásához, így a szlovák jegyzék e pontjában megfogalmazott vélemény felettébb szokatlan két baráti állam között.

Az elsô, két világháború közti Csehszlovák Köztársaságban a nemzetiség szó kizárólag az állampolgárságot jelentette. Ez tükrözôdött vissza az elsô köztársaság alkotmányában is, amelynek 6. cikkelyének címe a Nemzeti, vallási és faji kisebbségek védelme volt ("Ochrana mensín národních, nábozenských a rasových"). A 20. század folyamán ez a kérdés többször is felbukkan nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, legutóbb épp az Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezmény megalkotásakor, amikor a szakemberek nem tudtak megegyezni egy közös definícióban, így a Európa Tanács keretegyezményébôl (is) hiányzik a definíció. Szlovákiában sem az alkotmány, sem más törvény nem definiálja a kisebbségek fogalmát. A szlovák kormány egy 1991-es határozata sorolja fel a Szlovákiai területén elô 11 kisebbséget.

A kisebbségvédelmet illetôen a szlovák kormány által favorizált kétoldalú szerzôdésekrôl a Velencei Bizottság megállapítja, hogy "a szerzôdéses megközelítés hatékonyságát aláaknázhatja, ha azokat nem jóhiszemûen és az államok közötti jószomszédi kapcsolatok alapelvének fényében értelmeznék és hajtanák végre." Itt meg kell jegyezni, hogy az 1995-ben aláírt szlovák-magyar alapszerzôdés alapján 1999-ben létrejött 11 vegyes bizottság mindösszesen három ülése alatt elfogadott 38 határozatának végrehajtásáról nincs adat. Az alapszerzôdés kiértékelése bilaterális, és/vagy kormányszinten eddig elmaradt. Nem hivatalos adatok és a jegyzôkönyvek szerint azonban a már elfogadott határozatok végrehajtása elmarad a határozatban foglaltaktól.