Fiatal kollégáim tanulmánya a nemzetközi és magyarországi területfejlesztési szakirodalomból és gyakorlatból is jól ismert kérdéseket, valós dilemmákat feszeget. Munkájukhoz a témakör súlypontjait, szemléletét érintô rövid, kiegészítô megjegyzést teszek. Nem gondolom, hogy ezeken túlmenôen bármifajta kompetenciám lenne a konkrét romániai helyzethez "javaslatokat" fûznöm Budapestrôl. A megoldásokat a helyi viszonyokat valóságosan ismerôknek kell kialakítaniuk és gyakorlatba ültetniük (netán kiharcolniuk).

1. A regionális politika (illetve a területfejlesztés, amely két fogalmat azonos értelmûnek tekintek, az esetleges apró különbségek "szófejtésének" sok értelmét nem látom) egy modern, a huszadik század második felében kialakult állami részpolitika. Egy ország, térség térszerkezetét, területi tagoltságát, egyenlôtlenségeit azonban meghatározó módon sehol sem ez alakítja, hanem a valóságos regionális folyamatok, piacgazdasági körülmények között alapjaiban a piaci szereplôk tevékenysége, térben differenciált aktivitása. Ezeket terelheti egy kiegyensúlyozottabb térszerkezet irányában a regionális politika.

2. A regionális politika önmagában sehol sem fordította ellentétére a fejlett és problematikus térségek viszonyát, csak rásegített azokra az objektív folyamatokra (a fejlett országokban mindenekelôtt a tercierizálódás, a szolgáltató szektor aránynövekedése, az infrastrukturális fejlôdés, a humán potenciál gazdagodásának hatásaira), amelyek alapvetô anyagi és szellemi hordozói a fejlett országok viszonylag kiegyensúlyozott térszerkezetének.

3. Magyarországon lassan már egy évtizede létezik (a romániaihoz kísértetiesen hasonló elemekbôl álló) területfejlesztési intézményrendszer, ugyanakkor a területi egyenlôtlenségek, a fôváros-vidék kettôsség vagy a Nyugat-Kelet megosztottság nem csökken.

4. Egy ország belsô térségi egyensúlya alapvetôen az ország általános gazdasági fejlettségétôl függ s nem az államberendezkedés típusától. A harmadik világ föderalizált államai (pl. Brazília, India) a világ legtagoltabb térszerkezetû, mély fejlettségi árkokkal szabdalt térségei, amihez képest a klasszikus unitárius Franciaország (de Románia is) egy "szélsôségesen kiegyensúlyozott" területi fejlettségû ország. (Azért fogalmazok szándékoltan sarkítva, hogy teret adjak a mindenütt létezô finom különbségek iránt joggal és bizonnyal érzékeny szociológusoknak.)

5. A régió (aminek fogalmáról, tartalmáról több tanulmányt írtam magam is, amit most nem citálok) kétségkívül a területfejlesztés központi fogalma, emlegetése nagy divat. Teljes (esetenként szándékosan sugallt) félreértése azonban e fogalom lényegének az, ha tartalmát leszûkítjük az EU regionális politikájára, a sok elemében objektíve zavaros statisztikai nomenklatúrájára, s létrehozását azért tartjuk szükségesnek, hogy (folytonosan bizonygatván elmaradottságunkat, ami minden helyi aktivitás, kezdeményezés gyilkosa) fejlesztési forrásokhoz jussunk. Hozzáteszem: nem adják könnyen!

6. A régió valóságos tartalmában a demokratikus, decentralizált - és épp e két jegy következtében a diktatórikus és centralizált rendszereknél szûkebb gazdasági és tág társadalmi jelentését tekintve is hatékonyabb - társadalom entitása, gazdasági, kulturális kohézióval, amely (az erôs lokalitásokkal párban) valóságos társadalmi, közösségi tér. Olyan egység, amely a maga belsô hatásköreivel, mechanizmusaival, az állami kerettel sem szemben áll, hanem az "egész" tág versenyképességének is fontos szereplôje.

7. A régiók mint területfejlesztési egységek hatékony mûködésének messze nem kulcskérdése az, hogy miként húzzuk meg a határaikat. Bár sokfajta illúzió és félreértés kapcsolódik hozzá, tudni kell: a régió-lehatárolásnak nincs vitathatatlan "tudományos" módszere. Minden régió rosszul lehatárolt, egy-egy térség, település térkapcsolatai vagy társadalmi-gazdasági jellemzôi alapján több régióhoz is vonzódhat, ráadásul ezek a kapcsolódások folytonosan változnak. Aki tehát a "hatékony" regionális politikát a régió-lehatárolással kezdve gondolja felépíteni (sok bátor és felkészületlen ember fog ceruzát mindenütt, és húzogatja a határokat, leértékelve a területi elemzés, a társadalomföldrajz szakismereteit is, hisz ahhoz - miként a focihoz - mindenki ért), tévúton jár. A kulcs ugyanis a régiók jogosítványaiban és eszközeiben van.

8. A régiók akkor lehetnek valóságos szereplôi a területi folyamatok alakításának, ha tényleges jogosítványokkal és saját forrásokkal, pénzeszközökkel rendelkeznek. Ha ebben nincs valóságos fordulat egy országban (Magyarországon még nincs), akkor a lényegét tekintve tovább él a centralizált, redisztributív szisztéma, s elveszti jelentôségét a régióbeosztás is. Ha a régióknak nincsenek eszközeik, vezetô testületeikben a kormányzati képviselôk túlsúlyban vannak, ez egy "álregionalizmus". Ezekrôl a jogosítványokról kell döntést hozni elôször, s utána elkezdôdhet a határhúzogatás.

9. Egy ilyen - minden országban történelmi súlyú - fordulat azonban azt is feltételezi, hogy az új területegységek felelôs gazdái az eszközeiknek, az alkotmányosság és a jogállamiság keretein belül mûködnek, a helyi közösség valóságos kontrollja alatt állnak. Ahogy megengedhetetlen az állami korrupció, úgy kiirtandó a regionális és helyi törvénysértés is. Minimalizálandó a politikai (politics) csatározások decentralizálása is, s a területfejlesztési részpolitika (policy) párttereppé változtatása is.

10. A határokon átnyúló regionális együttmûködés elsôdlegesen a valós jogosítványokkal rendelkezô helyi és regionális szintek szereplôire kell támaszkodjék. Ha ezt a kormányzatok, az országos központok, netán a még ettôl is távolabbi integrációs fôváros dirigálja, pusztán a dekoncentráció bizonyos morzsái jelenhetnek meg, s nem a valóságos decentralizáció e relációkban is.

11. Egy új, vonzó, hatékony és demokratikus társadalom kialakításának tanulási folyamatában a területfejlesztés fontos terep, s ha értjük valóságos szerepét és tartalmát, akkor nemcsak a buzgó aktivitásra mindig kész modern bürokráciát gazdagítjuk egy új szereppel, hanem a helyi értékekkel jól sáfárkodó, kevésbé megosztott ország létrejöttét segítjük vele. Nagy, hosszú távú feladat ez.

12. Bár Brüsszelbôl nézve egész Kelet-Közép-Európa támogatásra szoruló periféria, Erdély ugyanakkor ma is Románia legfejlettebb térsége. Ez az ellentmondás (mármint, hogy melyik térséget milyen és mekkora eszközökkel fejlesszenek Romániában) csak biztos szakmai és erkölcsi bázisú gondolkodás és tervezés oldhatja fel.

13. És még sok egyéb szempont. Végezetül csupán még egy gondolat. És mit tegyen egy fiatalember, aki ezekben a folyamatokban részt akar venni? Lehet szó politikusi pályáról (a fenti elveket érvényesítendô ott is). Szakemberként, területfejlesztési specialistaként kemény képzés, tanulás a feladat. A regionális elemzés eszközeinek elsajátítása (hogy a fejlesztési elképzeléseket érdemi helyzetértékelések alapozzák meg, s ne sémaszerû, üres leírások, semmirevaló SWOT-analízisek), a valóságos társadalmi viszonyok megértéséhez szükséges társadalomtudományi ismeretek megszerzése, a területfejlesztés sajátos módszereinek helyénvaló használata s kiállás a társadalmi nyilvánosság, kontroll biztosítása, intézményesítése mellett a fejlesztési, tervezési folyamatok részeként.