A kolozsvári Magyar Kisebbség Nemzetpolitikai Szemle címû periodika 1996/3-as számában olvasható vitaindító írásában Bakk Miklós szemmel láthatólag a magyar-román alapszerzôdés igézetében tárgyalja az alapszerzôdések problematikáját. Mégpedig egyfelôl az alapszerzôdésnek mint olyannak az "életútját" vázolja föl röviden, másfelôl a reá vonatkozó értelmezések eltéréseit iparkodik becserkészni, a hozzá fûzôdô különbözô várakozásokat véve szemügyre és csoportosítva.

Az alapszerzôdés mint olyan és konkrét megjelenései térségünkben sokféleképpen vizsgálhatóak. Az efféle és minél szélesebb kitekintésû elemzések fontosak, mert a diplomáciának - a fogalmat egészen tágan értelmezve - azt is tudnia kell, mit miért tesz, nemcsak azt, hogy mit. De egy olyan vizsgálat, amely erre a miértre vonatkozik, szerfelett bonyolult vállalkozás, és bár akárhány összefüggést sikerüljön is felderíteni, megvilágítani és értelmezni, még egyáltalán nem biztos, hogy ettôl megkapjuk a választ a témával kapcsolatban megfogalmazható vagy megfogalmazatlanul is a levegôben úszó fô kérdésekre, azok bármelyikére vagy pláne mind az összesre.

Ám az alapszerzôdéseknek nemcsak gondolattörténete és szövegezéstörténete van, amikkel Bakk dolgozatában kiterjeszkedik. De ha csupán erre a kettôre szorítkozunk is, akkor is elôttünk áll egy sor kommunikációelméleti és kapcsolattechnikai "rejtelem", amelyek nem szükségképpen rejtelmesek, mindössze azért azok, mert jószerivel fel sem lettek vetve, vagy ha igen, nem lettek átbocsátva értelmezési retortáinkon. Ebben a tehát nem elhanyagolható fontosságú, ámde mégis korlátozott körben látszik szükségesnek tájékozódni a következô kérdésekben, s lehetôség szerint minél teljesebb válaszokat adni rájuk:

1. Az alapszerzôdésre irányuló, alapszerzôdést produkáló procedúrának kik a szereplôi, kik a fô- és kik a mellékszereplôk, ezek külön-külön milyen módon értelmezik szerepüket, van-e, és ha igen, mire irányul és mennyire eredményes közöttük az összjáték? Mik a céljaik, módosulnak-e menet közben, s ha igen, akkor koncepcionálisan avagy a részleteket illetôen, textuálisan avagy tartalmilag-érdemi tekintetben is? Vannak-e a célkitûzésekben találkozási pontok és ha igen, hol, s ezek hogyan kodifikálódnak, ha egyáltalán eljutnak oda? Van-e egymásra hatás, alku, kompromisszumos hajlam és készség, ez érvényesüle, ölt-e kézzel fogható textuális formát?

2. Egyszóval, a szereplôk álláspontját, valamint az alku, az egyeztetés és egyezkedés diplomáciai tárgyalásfolyamatát kell bemérni, annak alakulását nyomon követni.

3. A konkrét alapszerzôdéseknek ez a vizsgálata belsô történetükhöz tartozik, bár egyrészt a belsô történet - az egyes alapszerzôdéseké csakúgy, mint az összesé együtt - az iménti kérdéseinkkel kicövekeltnél tágabb fogalom, másrészt van egy külsô történet is. A belsô történethez szorosan hozzátartozik például - a teljesség igénye nélkül - olyan mozzanatok felderítése, hogy ki, melyik szereplô mit vár az alkutól és a benne létrejövô dokumentumtól. Példának okáért államközi jellegûnek tekinti-e, amelyben ugyan érintve van a kisebbségi ügy, de egy nagyobb egésznek mindössze egyik, és semmiképpen sem egyetlen, netalántán nem is a legfontosabb elemeként, avagy kisebbségpolitikai aktusként és aktaként fogják fel mások, amely ugyan nolens-volens tangálja az államközi viszonylatokat, de csak mellékesen és áttételesen. Az elôbbi eset azon a feltételezésen alapul, hogy a normális érintkezés, a zavartalan és terebélyesedô viszony az államok között a klímát alkalmassá teszi, hogy mellesleg a kisebbségek dolga is megfelelô kerékvágásba kerüljön. A másik esetben nem is junktimban vannak egymással, hanem egyenesen kauzális rendben, azaz a kisebbségek "kezelésének" és - valós vagy vélt - helyzetének függvényében az állami, de akár a lakosságközi kapcsolatok is lehetnek a jutalmazás vagy a büntetés eszközei.

4. A vitaindítónak szánt dolgozatban éppen csak felcsillámlik az alapszerzôdés-komplexumnak talán leglényegesebb eleme, amit az imént külsô történetként említettünk. Ez úgy exponálható, hogy kizárólag nemzeti politikák, nemzeti politikai osztályok, nemzeti hatalmi elitek belsô felismerése vagy önálló elhatározása indította-e be az alapszerzôdés-termelô diplomáciai gépezetet, avagy számításba veendô-e kívülrôl jövô sugalmazás, sürgetés, noszogatás, nyomás. Ha igen, azzal is foglalkozni kell, vajon egybeestek-e a belsô és a külsô intenciók, mikor, hol és miben, illetve mely pontokon és minô mértékben tapintható ki eltérés, netán ütközés. Nem elhanyagolható elemzési szempont, hogy ezek a kinti üzenetek valóban olyanok voltak-e, azt tartalmazták-e és arra irányultak-e, amiként a nemzeti percepcióban megjelentek. Nem volt-e velük kapcsolatban bizonyos "káprázati" elem, az alkalmazkodás ösztönös, netalántán tudatos túlzásba vitele, egyfajta szervilizmus.

Anélkül, hogy a kérdésekre a legcsekélyebb mértékig is megpróbálnánk itt és most választ adni, mindössze csak nyomaték gyanánt érdemes megemlíteni, hogy volt egyszer egy Balladur-terv, ettôl eltekintve is gyakorta emlegettek és emlegetnek ilyen-olyan "elvárásokat", "követelményeket", sôt kifejezetten "követeléseket", amelyeket az alapszerzôdés ügyében érintett országokkal szemben támasztottaktámasztanak, tudattak üzenet formájában, közöltek politikusokkal személyesen vagy szélesebb körrel nyilvános beszéd keretében. Nyomukban pedig gyakran gondolatolvasásra vagy álomfejtésre emlékeztetô dekódolás indult meg, amely rendszerint eltérô, olykor kifejezetten ellentétes olvasatokhoz és értelmezésekhez vezetett. Hogy csak egyetlenegyet és az egyik legplasztikusabbat nevezzük meg: vajon euroatlanti integrációnk belépôjének mi az ára? Rendezett szomszédsági viszonyok, igen, de vajon ez normális államközi viszonyt jelent-e és semmi többet, hozzátartozik-e kötelezôen az alapszerzôdés vagy sem, hogyan fér bele, belefér-e egyáltalán bármiféle módon is a kisebbségvédelem, illetve ez mit tartalmazhat és milyen módszerekkel érvényesíthetô?

Az alapszerzôdésekrôl e kérdések mentén keletkeztek a törésvonalak, fogalmazódtak meg az apológiák, illetve kritikák, kerültek szembe az álláspontok, alakultak ki szemben álló táborok. Nagy kérdés, hogy lerakhatók-e pallók közéjük és közöttük, amelyeken átjárás biztosítható innét oda, onnét ide, és ennek a közlekedésnek a helyreállítódása - ami egyelôre még vágyálomnak is merész - elvezet-e mûködôképes nemzeti közmegegyezéshez.

A dolgok jelen állását tekintve ez spekulatív, mondhatni akadémikus kérdés. Ettôl, a reá adható vagy adandó ellentétes válaszoktól függetlenül azonban legalább azt meg kellene tenni, hogy a fentiekben felvetett kérdések nyomvonalán minél tárgyszerûbben és minél behatóbban feltárjuk az alapszerzôdés-komplexum belsô és külsô történetét. Kérdéseink módszertani oldalról közelítették meg a témát, de lényeges tartalmi elemekre, a tartalom lényegére vonatkoznak. Ahhoz, hogy egyetértésre jussunk, de akár ahhoz is, hogy vitatkozni tudjunk, legalább a tényeket és az álláspontokat kellene felszínre hozni, továbbá markánsan bemutatni. Nem pedig olyan pantomimot eljátszani, amelyben a láthatatlan zsinórpadláson dúló csaták visszfénye jelenik meg a látható színtéren, azt a rossz érzést keltve a jó szándékú emberekben, hogy nem az igazi történetnek a nézôje vagy pláne szereplôje, mert az igazi történet másról szól és máshol játsszák, végkimenetele másutt dôl el.