Csapó I. József
Nemzeti közösség autonómiája,
avagy nemzeti kisebbség kiszolgáltatottsága
Elismerésre méltó Toró T. Tibor vitaindítója!
Kérdésére válaszom: az RMDSZ kormányban való részvétele zsákutca, azaz a közösségi közképviselet szabad gyakorlásának feladása, a magyar nemzeti közösség kiszolgáltatottságának önként vállalt kényszere.
A nemzeti közösség önkormányzásra törekvése összeegyeztethetetlen e kollektivitás közképviseletét és érdekvédelmét ellátó Szövetség kormányban való részvételével.
A Kormány, amely az általános választások révén létrejött parlamenti többség politikai akaratából gyakorolja a központi végrehajtó hatalmat, programjának teljesítéséért, felhatalmazásának megôrzéséért nem nélkülözheti a koalíciós partnerek együttmûködésének biztonságából és hatékonyságából származó állandó támogatást. A Parlamentben a demokratikus közképviseletet ellátók általában politikai pártok, illetve ezek koalíciói, amelyek tagjai nem képeznek önkormányzó kollektivitást. A párt célja a hatalom megszerzése és gyakorlása, ideológiájának térhódítása, politikájának érvényesítése. E jellemzôk fellelhetôk ellenzéki és hatalmi-többségi minôségben egyaránt.
Mi a helyzete az említett kormánykörnyezetben az olyan koalíciós partnernek, amely a parlamenti együttmûködés mellett, a kormányprogramot elfogadva, vállalja a központi végrehajtó hatalom gyakorlását? A válasz egyértelmû: szüntelen kényszer az alkalmazkodásra. Csakhogy egy párt kompromisszumai nem kötôdnek a nemzeti önazonosság védelméhez, megôrzéséhez, továbbadásához. A romániai magyar nemzeti közösség képviseletére és érdekvédelmére hivatott RMDSZ-t azonban kényszerû kormányzati egységei elkerülhetetlenül szembeállítják a romániai magyarság által az európai egyezmények és politikai kötelezettségek alapján megfogalmazott, történelmi és területi sajátosságaira alapuló jogköveteléseivel, nemzeti közösségi létét és önazonosságát szavatoló célkitûzéseivel!
Elemezzünk!
1. A Kormányban való részvétel pozitív nemzetközi visszhangja jelzi, mily nagy jelentôsége van a romániai magyarság közképviseleti szövetsége magatartásának, amellyel megerôsített egy hamis értékítéletet: az RMDSZ kormányban való részvételével megoldódtak a romániai magyarság problémái. Holott errôl szó sincs! A cáfolat evidencia.
2. A kormányprogramból hiányzik a romániai magyar nemzeti közösség alapvetô célkitûzése: a különbözô történelmi és területi feltételek közepette az európai jogállamok mintájára mûködtethetô önkormányzási formák törvényes kereteinek megteremtése. Következmény: az autonómiatörekvések Szövetség általi háttérbe szorítása, megfékezése.
Demagógia: kormányban lenni annyit jelent, mint eszközök birtokába jutni – a közösségi önkormányzatok létrehozásához.
Bizonyosság: nemzeti közösségek autonómiához való jogát törvényerejû statútum vagy törvény által ismerik el.
Jogállamok megoldásai, nemzeti közösségek autonómiájának szavatolása, nemzetközi egyezmények, valamint emberi jogokra, alapvetô szabadságokra vonatkozó politikai kötelezettségeket megfogalmazó dokumentumok bizonyítják, hogy a demokratizálódás, a jogállamiság szorosan összefügg az állampolgárok közötti teljes és tényleges egyenlôség megteremtésével. Ám e teljes és tényleges egyenlôség elképzelhetetlen a nemzeti önazonosság megôrzése és szabadon való megélése, fejlesztése nélkül, a nemzeti közösségi önkormányzás különbözô formáinak törvényes szabályozói hiányában.
Bár az RMDSZ programja, tehát a romániai magyarság jogkövetelése alapvetô feltételként tartalmazza a történelmi és területi sajátosságoknak megfelelô autonómiaformákhoz való jog törvényes kereteinek megteremtését, a Kolozsvári Nyilatkozat óta eltelt közel hat év sem volt elegendô a statútumtervezetek véglegesítésére! Miért? A belülrôl ellenzôk elodázó, elutasító magatartása miatt. A kormányban való részvétel másfél éve alatt pedig szóba se jöhetett magyar nemzeti közösségünk autonómiája, illetve a statútumtervezetek vitája.
A személyi elvû autonómia nemzetközi gyakorlata közismert és elismert, a különleges státusú helyi önkormányzás az 1993/1201-es számú Európa Tanács-i Ajánlás 11. szakaszában megfogalmazott, a regionális (területi) autonómia pedig az Európa Tanács Parlamenti Gyûlése által 1997. október 7-én a Miniszterek Tanácsa elé küldött Európai Charta tervezetében szabályozott, s nemzetközi egyezményként szándékszik törvényes keretet teremteni ezen autonómiaforma gyakorlásához.
Az ET által javasolt Regionális Autonómia Európai Chartája tervezetének jellemzésében ezen autonómiát a demokratikus és jogállam meghatározása lényeges elemének tekintik. Az ET úgy véli, hogy ezen egyezmény (Charta) kidolgozása kitûnô alkalom egy nagyívû politikai terv meghirdetésére és ugyanakkor egy demokratikus és egységes Európa létrehozásának alárendelt új eszmék és kezdeményezések forrásának hasznosítására.
Nyilvánvaló, hogy a romániai magyar nemzeti közösség területi kollektivitásainak, illetve közképviseleti Szövetségének halaszthatatlan és nemzetközi törekvések támogatta lehetôsége szorgalmazni a számukra megfelelô adottságú, általuk többséget képezô népesség lakóhelyeként szolgáló régió adminisztratív területi egységgé formálását, e régió autonómiastatútuma tervezetének kidolgozását, a regionális (területi) autonómia elnyerését, törvényes kereteinek megteremtését.
Annak ellenére, hogy a Regionális Autonómia Európai Chartájának tervezete 8. pontja szerint a regionális autonómia elismerése magában foglalja az állam iránti lojalitást, amelynek régiói a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartásával fejlôdnek, a közképviseletre és jogvédelemre hivatott Szövetség kormányszintrôl politizálói ezen autonómiaforma gyakorlását lehetôvé tevô törvényes feltételek létrehozásával sem foglalkoznak.
Az autonómiatörekvések háttérbe szorítása, lényegében ezek képviseletének mellôzése az RMDSZ kormányban való részvételének magyar nemzeti közösségre nézve legkárosabb következménye.
3. Az 1997/22-es számú sürgôsségi kormányrendeletet jóváhagyó törvénytervezetet, amely az 1991/69-es számú Helyi Közigazgatási Törvényt módosítja, az egyik koalíciós partnerrel együttmûködve buktatta meg a Szenátusban az ellenzék, amely sürgôsségi kormányrendelet elôírásai egyébként távol állnak azoktól a szabályozóktól, amelyeket a Helyi Autonómia Európai Chartája, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája és az RMDSZ programja tartalmaz.
Az említett törvényt módosító sürgôsségi kormányrendeletet az RMDSZ vezetôi által kijelöltek együttmûködésével fogalmazták meg – úgymond, minimális követelményszinten. Ezen egyezséghez nem volt döntéshozó testületi felhatalmazás, a jóváhagyott és RMDSZ-frakció által képviselôházba benyújtott, Nemzeti Kisebbségekre és Autonóm Közösségekre vonatkozó törvénytervezet pedig tényszerûen és tételesen magában foglalja azokat a közösségi jogköveteléseket, amelyek a nemzeti önazonosság védelméért törvényes rendelkezéseket írnak elô az anyanyelvhasználatra – a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában feltüntetettek szellemében és elôírásai szerint.
Tehát az RMDSZ nevében tárgyalóknak a Szövetség Programjában és törvénytervezetében foglaltakhoz kellett volna ragaszkodniuk, errôl lemondva pedig, minden engedmény jogfosztóvá válik.
Példák.
A Helyi Autonómia Európai Chartája szerint a helyi autonómiához való jog a helyi kollektivitásokat illeti meg. Az 1991/69-es számú Helyi Közigazgatási Törvény 1 szakasza 3. bekezdése szerint – amelyet a sürgôsségi kormányrendelet nem módosít – a helyi autonómia a helyi közigazgatási hatóságok joga, tehát éppen a kollektivitásokat fosztja meg – a Charta elôírását is megszegve – a legösszetettebb hatású közösségi jogtól, az önkormányzás jogától, és ruházza át e jogot a helyhatóságra, amely éppen ezen önkormányzó közösség hatásköreinek választott végrehajtója!
A "kormányzó" RMDSZ-illetékesek által hitelesített sürgôsségi kormányrendelet nem módosítja az 1991/69-es számú törvény 1. szakasza 4. bekezdését, amelynek értelmében a megfogalmazott alapelvek (helyi autonómiára vonatkozók) alkalmazása nem sértheti Románia "egységes nemzetállam" jellegét. Ezen elôírás még az Alkotmányban sem szerepel, hiszen elsô szakasza elsô bekezdésében a következôképpen rendelkezik: "Románia nemzeti, szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam." Tehát nem szerepel az "egységes nemzetállam" fogalom! Ám az értelmezés, annak nemzeti közösséget és azok tagjait hátrányosan érintô rendelkezései arra késztették annak idején az RMDSZ-frakciók tagjait és népszavazáskor a romániai magyarsághoz tartozó választójogú polgárokat, hogy 1991-ben az Alkotmánytervezet ellen szavazzanak. Most, amikor az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, a központi hatalom részeseként nem kezdeményezi az említett bekezdés törlését, a szenátusi bizottság pedig nem fogadta el erre vonatkozó módosító javaslatomat, a plénumban ügyrendi kifogással akadályoztak meg abban, hogy javaslatomat elôterjesszem. A következmény egyértelmû: az RMDSZ nevében elfogadják az "egységes nemzetállam" minôsítést, tehát azt is, hogy a többségi nemzet mellett más államalkotó nemzeti közösség nem létezik Romániában! Arról nem is szólva, hogy a helyi autonómia, de más autonómiaforma sem sértheti, nemzetközi dokumentumokban megfogalmazottak szerint sem sérti az állam szuverenitását és területi integritását.
A sürgôsségi kormányrendelet 23. szakaszának 6. bekezdése tartalmazza a helyi közigazgatásban szabályozandó anyanyelvhasználat viszonyító határértékét: a "nemzeti kisebbségekhez" tartozó személyek 20 százalékot meghaladó részarányát a helyi közigazgatási egység összlakosságából. Az RMDSZ döntéshozó testülete által többségi szavazattal elfogadott s a Nemzeti Kisebbségekre és Autonóm Közösségekre Vonatkozó Törvénytervezetben feltüntetett határérték-minimum a 10 százalék! Mit jelent az errôl való lemondás? Azt, hogy a szórványban élô romániai magyarság nagy része a közigazgatásban való anyanyelvhasználat tekintetében jogfosztott marad.
A Szakbizottság nem fogadta el a javaslatomat a sürgôsségi kormányrendelet rendelkezéseinek kiegészítéseként, amelynek értelmében – 105. számú cikkelyként – azon helyi közigazgatási egységek, amelyekben a "nemzeti kisebbséghez" tartozó személyek az összlakossághoz viszonyítva többségben vannak, történelmi és területi sajátosságokkal bírnak, ezen kollektivitásoknak joga van a különleges státusra, mely hatásköröket szavatol a nemzeti önazonosság megôrzésére és adott településen az anyanyelv hivatalos rangra emelésére.
A sürgôsségi kormányrendelet nem tartalmaz kiegészítô rendelkezéseket a törvény V. fejezetében a megyei szintû közigazgatásban való anyanyelvhasználatról. A Szakbizottság nem vette figyelembe javaslataimat, hogy a megyei tanáccsal, annak hatóságaival és intézményeivel kapcsolatba kerülô állampolgár anyanyelvét szabadon használhassa – a Charta elôírásainak megfelelôen. Tehát sem a törvény, sem a sürgôsségi kormányrendelet nem szabályozza a megyei szintû hatóságokban és intézményekben az anyanyelvhasználatot, s e jogfosztás már nemcsak a szórványban érvényesül, de kiterjed a magyar nemzetiségû állampolgárok által többséget képezô történelmi régiókra is!
De nézzük a helyi autonómia érvényesülését.
A Charta 31 paragrafusából a törvény és a sürgôsségi kormányrendelet csupán 12-t vesz át. Hiányzik a Charta 4. szakaszának 1–6. bekezdése, 6. szakaszának 1. és 2. bekezdése, 7. szakaszának 2. és 3. bekezdése, 8. szakaszának 1–3. bekezdése, 9. szakaszának 4–7. bekezdése és a 11. szakasza. Ehhez már csak adalék, hogy a sürgôsségi kormányrendelet nagymértékben kiszélesíti a kormánybiztosi hivatal hatáskörét, s még attól sem riad vissza, hogy a 41. szakasz elsô bekezdése alapján lehetôvé tegye a választott helyi végrehajtó hatóság (a polgármester) funkcióból való eltávolítását, ha az államképviseleti hatásköröket nem teljesíti vagy teljesítésüket visszautasítja, holott a törvény 43. szakaszának 1. bekezdése már szavatolta, hogy a polgármester fent leírt cselekedetének következménye a hatáskör titkár általi teljesítése, és semmiképpen a választott hatóság menesztése!
Végül még egy jellemzô – mármint a helyi autonómiát csorbító – rendelkezés. A sürgôsségi kormányrendelet törli a törvény 111. szakasza 3. bekezdésének elôírását, amelynek értelmében a kormánybiztosnak (prefektusnak) a helyi hatóság által közölt dokumentum közigazgatási bíróságon való megtámadására jogvesztô határidôként 30 nap állt rendelkezésére. Ez azt jelentette, hogy e határidô leteltével semmiféle határozatot nem támadhatott meg. Ezen rendelkezés törlése viszont a helyi hatóságokat kiszolgáltatottá, határozataik érvényesítését bizonytalanná, amúgy is korlátozott autonómiájukat ingataggá tette, hiszen a kormánybiztos, határidôtôl függetlenül, hónapok, évek múlva is közigazgatási bírósághoz fordulhat egy határozat ügyében.
4. Az 1997/36-os számú sürgôsségi kormányrendelet (SKR) parlamenti megítélése ismeretes. Az elemzést azonban arra az elfogadott "minimumra" terjesztem ki, amelyet e rendelet tartalmaz.
Hivatkozási alap: a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, az erre épülô, közel 500 ezer aláírással állampolgári kezdeményezésként (ÁK) benyújtott törvénytervezet, illetve az RMDSZ döntéshozó testülete által jóváhagyott és képviselôházi csoportja által Parlamentbe benyújtott Törvénytervezet a Nemzeti Kisebbségekrôl és Autonóm Közösségekrôl.
Néhány összehasonlítás:
a) ÁK 3. szakasz: az ígéreteknek megfelelôen és szükség szerint a nemzeti kisebbségek anyanyelven egységes oktatást szerveznek a társadalmi-gazdasági és a mûvészeti-mûvelôdési élet minden területén, önálló óvodákban vagy óvodai csoportokban; önálló elemi iskolákban vagy elkülönített szekciókban, osztályokban, csoportokban; önálló gimnáziumokban, líceumokban, szakiskolákban, illetve elkülönített szekciókban, osztályokban, csoportokban; önálló egyetemeken, fôiskolákon, fôiskolai kollégiumokban, illetve elkülönített fakultásokon, szekciókon, csoportokban, egyetem utáni és posztgraduális képzésben – állami, magán és egyházi oktatási intézményekben.
SKR 118. szakasz: a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van anyanyelven tanulniuk és anyanyelvû oktatásban részesülniük az oktatás minden típusán, szintjén és formájában, a jelen törvény feltételeinek megfelelôen.
122. szakasz: az ipari, líceumi és líceum utáni állami szakoktatásban a tanítás, kérésre, anyanyelven történhet, a törvény feltételeinek megfelelôen, a szakkifejezések román nyelven való elsajátításának kötelezettségével.
123. szakasz: (1) állami egyetemi oktatásban, kérésre, a törvény feltételei szerint, szervezhetôk csoportok, szekciók, kollégiumok, fakultások, oktatási intézmények, ahol anyanyelven tanítanak. Ezen esetben biztosítják a szakkifejezések román nyelven történô elsajátítását; (2) nemzeti és európai szinten a harmonikus interetnikai együttélés és integrálódás érvényesítéséért felkarolják a szerkezetében és tevékenységében multikulturális felsôfokú oktatási intézményeket; (3) kérésre bátorítják román szakemberek nemzeti kisebbségek nyelvén való képzését.
b) ÁK 16. szakasz: a törvény életbe lépésekor újraszervezik és újralétesítik a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet, a marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemet, a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fôiskolát, Pedagógiai Fôiskolát, a kolozsvári Mezôgazdasági Fôiskola magyar tannyelvû fakultását, a magyar nyelvû oktatást a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán, a Mûszaki Egyetem katedráin, s kérésre újralétesítenek minden olyan felsôfokú oktatási intézményt, amelyben valamikor az oktatás a nemzeti kisebbségek nyelvén folyt.
SKR – nincs rendelkezés.
c) ÁK 14. szakasz: az állam által elismert vallási felekezeteknek joguk van szabadon újraszervezkedniük, létrehozniuk és fenntartaniuk egyházi oktatási egységeket és intézményeket az oktatás minden szintjén, formájában és típusán az egyházi személyzet képzésére, valamint világi általános és szakképzésre.
ÁK 18. szakasz: jelen törvény hatályon kívül helyezi az 1948/176. számú dekrétumot, amely állami tulajdonba juttatta az egyházak, közösségek vagyonát képezô oktatási intézményeket és az ezek fenntartására szolgáló javakat, s visszaállítja ezek feletti tulajdonjogukat.
SKR 9. szakasz: az állam által elismert egyházak kérhetik a Tanügyminisztériumtól az egyházi személyzet képzésére szolgáló sajátos oktatás megszervezését, valamint az állami oktatási rendszeren belül, a Tanügyminisztérium felügyelete és ellenôrzése alatt, világi oktatási struktúra létrehozását és mûködtetését.
Következtetés:
Egyszerû szöveg-összehasonlítás révén megállapítható, mily távol áll a sürgôsségi kormányrendelet hivatkozott szövege az állampolgárok által megfogalmazott igénytôl, egyszersmind a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája elôírásaitól!
Nem szólva arról, hogy a kormányban való részvétel kényszere nem csupán az "elsô lépcsôben" mûködtet fékeket, azaz jogfeladó egyezségeket, hanem a "második lépcsôben" is, amikor a szenátusi vita idején az RMDSZ nevében tárgyalók aláírnak egy protokollumot, amelyben tulajdonképpen elfogadják, hogy a gimnáziumokban és a líceumokban a Románok Történelmét és Románia Földrajzát ne a "nemzeti kisebbségek" nyelvén, hanem román nyelven oktassák és a tantárgyakból a vizsga is román nyelven történjék – azokban az iskolákban, osztályokban vagy csoportokban, amelyekben az oktatás nyelve a "nemzeti kisebbségekhez" tartozó személyek anyanyelve!
A parlamenti és kormánykoalíciós vitában az 1997/36-os számú sürgôsségi kormányrendeletre való összpontosítás, ezzel együtt az állampolgári kezdeményezésrôl való lemondás egyik elhallgatott, de igen káros következménye: a Szenátus Tanügyi Szakbizottsága 1998. március 5-i Jelentésében negatívan véleményezi a Nemzeti Kisebbségek Anyanyelvû Oktatására vonatkozó, közel 500 ezer aláírással benyújtott állampolgári törvénykezdeményezést, s kéri a Szenátust, utasítsa el a törvénytervezetet! Indoklás: utóbbi kezdeményezés idôszerûtlen (!?), mert a nemzeti kisebbségek nyelvén történô oktatás kérdései az 1995/84-es számú törvény, valamint az 1997/36-os számú sürgôsségi kormányrendelet révén megoldódtak. Hozzáfûzik: a Tanügyi Törvény korszerû, rendelkezései megfelelnek a nemzeti kisebbségek anyanyelvén való tanulás jogának érvényesítésére vonatkozó legigényesebb követelményeknek. Megállapítják: az állampolgári kezdeményezésbe foglalt javaslatok elfogadása a tanügyben feltételeket teremtene az etnikai alapú diszkriminációnak, lehetôséget az erôltetett szeparatizmusra! Tehát a romániai magyar nemzeti közösség által és nevében a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája alapján megfogalmazott jogkövetelések diszkriminációt és szeparatizmust elôidézônek minôsíttettek! Az RMDSZ nevében "kormányzók" ez ellen miért nem léptek fel?
5. A Földtörvényt módosító 1997/169-es számú törvény a történelmi magyar egyházak, az erdôtulajdonosok, a beruházással elfoglalt telek- és földtulajdonosok tekintetében jogfosztó. Az Európa Tanács által feltételként szabott "restitutio in integrum" elvét nem tartalmazza. A kormány, amely politikai kötelezettséget vállalt az 1997/1123-as ET határozat tekintetében, s melynek az RMDSZ is tagja, jogot sért az egyházi javak, az államosított házak, vagyonok természetbeni, illetve értékbeni kártalanítása terén. Mindez gazdasági reformot akadályozó, kormányprogramot, az RMDSZ programját megszegô, hiszen még privatizálni sem lehetne, míg a tulajdonjog sérthetetlenségét bizonyítandó, az állam által elkobzott egyházi, közösségi és magánvagyonok jogi viszonyát nem rendezik, a méltányos kártalanítást törvény által nem szabályozzák!
A kérdés tehát az: kormánytagként a Szövetség tud vagy akar közképviseletet és érdekvédelmet gyakorolni?
Miniszteri rangú volt kormányfôtitkár 1998. február 16-án a Szenátusban egy interpellációra adott válaszában többek között kijelentette: az RMDSZ etnikai képviseleti minôségben a költségvetésbôl csakis az 1997. január 1. és június 30. közötti idôszakban kapott támogatást; 1997. július 1-tôl a romániai magyarok képviseleti szervezete a kolozsvár-napocai székhelyû Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület lett; jelen pillanatban az RMDSZ-nek mint politikai alakulatnak joga van hozzájutni a szubvencióhoz, a magyar etnikai kisebbséget képviselô szervezet az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület!
A fenti közlés tulajdonképpen kormányszinten állapítja meg, hogy a romániai magyar nemzeti közösség képviseletét 1997. július elsejétôl az EMKE látja el. A kétféle állami költségvetési támogatás megszerzéséért s a központi hatalomban való részvétellel együtt járó kényszer és korlátozások (önkorlátozás) következményeként az RMDSZ szûk csoportja elfogadja a Szövetség politikai alakulattá, lényegében párttá minôsítését s a romániai magyar nemzeti közösség képviseletének és érdekvédelmének átruházását az EMKE-re mint a kormány mellett mûködô Nemzetiségi Tanács tagjára (amelyben korábban az RMDSZ látta el a képviseletet). E helyzet elfogadhatatlan, hiszen a romániai magyarságot fosztják meg a hiteles, bírósági bejegyzés alapján képviselettel és érdekvédelmi hatáskörökkel felruházott szervezetétôl!
E tényekre alapozva, 1998. március 21-én, az RMDSZ Képviselôk Tanácsának ülésén a következô határozati javaslatot terjesztettem elô, s indítványomat továbbra is fenntartom:
Az RMDSZ, a romániai magyar nemzeti közösség alapvetô érdekeit szem elôtt tartva, a Romániai Demokrata Konvencióval való parlamenti együttmûködést a demokratizálódás és a jogállamiság megerôsödésének alapvetô feltételeként értékelve, az európai integrációt elôsegítô kezdeményezéseket határozottan támogatva,
• amikor sor kerül kormányátalakításra vagy kormányalakításra, parlamenti koalíciós partnerként nem tart igényt miniszteri tárcákra;
• a törvényhozásban a demokratikus erôkkel együttmûködve a parlamentarizmus sajátos eszközeivel támogatja a reformintézkedéseket, és hozzájárul a kormány biztonságos mûködéséhez;
• a kormánynak alárendelt központi és helyi szakmai intézményekben az arányos képviselet révén tisztségeket viselôkön keresztül érvényesíti a demokrácia és a jogállamiság alapelveit és követelményeit;
• véglegesíti a Romániai Magyar Nemzeti Közösség Személyi Elvû Autonómiája Statútumtervezetét;
• magyar nemzetiségûek által számbeli többséget képezô történelmi régiókban kezdeményezi az Európa Tanács által az ET Miniszterek Tanácsa elé utalt Regionális Autonómia Európai Chartája tervezetének ismertetését és közösségi vitáját.
|